2016.02.01
Végh Nóra

„Nem akartam a »nyelv mögé bújni«, a meséléstechnika inkább ahhoz hasonlít, mintha valaki öt üveg bor mellett egy szuszra elmesélné, hogy mi történt vele az elmúlt évek alatt” – vallja Csikós Attila A napon sütkérező hal című regényéről.

A napon sütkérező hal egy szerelmi pozíció, amely Li Tung Hszüan taoista szerző szerelmi kézikönyvében szerepel. Miért ezt a címet választottad?

A történetben olykor egészen nyíltan jelenik meg a testiség, a vágyak fojtó valósága, sokszor a megéletlen, elfojtott vágyaké, és itt most nemcsak a szexualitásra gondolok, hanem például arra a végtelenül naiv elképzelésre, ami eltöltött minket a ’80-as évek végén. Hogy mi lesz majd itt, milyen könnyű, szép világ jön majd el a szabadsággal. Aztán pofára estünk. Nem akarom utólag agyonértelmezni magam, de fontos elmondanom, hogy a regényben a karakterek, és ami velük történik, bizonyos értelemben szimbolikusak, ahogy a cím is, leképezik a „társadalom jellemfejlődését” vagy esetünkben inkább jellemromlását. A reménytelen vágyakozás és még inkább a kísérlet e vágyak megélésére sokszor bűnökbe, árulásba és csalásba viszi az embert, ez óhatatlanul lelkiismeret-furdalást okoz, amiből ismét csak a felfokozott vágyakozás lendíti ki, s ez váltakozik, szakaszosan, őrjítő minta szerint. Tulajdonképpen jelképes az is, hogy éppen a Taxisblokád idején erőszakolja meg az egyik szereplő azt a lányt, akinek bátyja a történet végén bosszút áll rajta, egy ártatlan harmadik meggyilkolásával. De megjelenik a Trianon előtti Magyarország „békekori, ködös emléke, víziója”, az ügynökvád, végső soron mindaz, ami „nagyreményű” vagy kisszerű elgondolások mögé elcsomagoljuk mai gyötrelmeinket, fájdalmunkat és kudarcaink. Azt, hogy nem merünk szembenézni önmagunkkal.


enplakatelott

Fotó: Köleséry Sándor


Szenvedély, erőszak, történelem egyaránt megtalálható a regényedben. Te milyen műfaji kategóriába sorolnád?

Ez egy regény. Regény-regény. Nem tudom. Aki krimit vár, csalódni fog. Kaptam olyan kritikát, miszerint nem elég mély. Legyen. Valóban, ez nem egy lassan hömpölygő, medret mélyítő folyam. Nem akartam a karakterek hátterét, lelkivilágát, családi kapcsolatait kimerítően és szociografikus részletességgel tárgyalni. Nem akartam, ahogy mondtam, a nyelv mögé sem elbújni, és (csak vagy főleg) szemantikai mintázatát adni a valóságunknak. Egy sztorit szerettem volna elmesélni. Épp ezért nehéz volt a narráció technikáját, mikéntjét megtalálni. Hogy ne az olvasó vigye a mesét, a mese vigye az olvasót. Hogy ne bonyolódjak bele az akár ismerős események újraértelmezésébe, szószerkezeti átkódolásába. A figurák is ismerősek lehetnek. Archetípusok. Az útkereső egyetemista lány, a kissé zavaros, sokak szerint közepes tehetségű, fiatal író, vagy egyszerűbben, a harmincéves, céltalanságra ítéltetett, „kösz, megvagyok” életérzéssel vegetáló fiatalember, az idősebb, cinikus, megromlott, a „jó” és a „szép” megszerzése és megvédése között különbséget tenni már képtelen arszlán figurái nem ismeretlenek. Nem akartam többet mondani róluk, mint amit ők maguk mondanának, ha beszélnél velük. Az érdekelt, amit tesznek. És hogy miért úgy döntenek, ahogy. Hogy a cselekedeteiknek vannak-e dramaturgiai, lelki jogosultságai, indokai. Végig lehet olvasni úgy is, mint egy szerelmi történetet, de, remélem, előbukik a kor is, amiben térdig gázolunk. Csak térdig… Elég sok visszajelzést kapok hála istennek, és a legkülönbözőbb emberek gratulálnak. Nyilván mindenkit más ragad meg. A borásztól az írókollegákon át az egyetemi professzorig sokan „megsimogatták a fejem.” Ahogy Zalán Tibor is írta, van, akinek inkább krimi, másnak meg egy háromszög történet…Talán mindegyik igaz. Talán egy szerelmekre fecsérelt forradalomregény…


csikos_300x535

Zalán Tibor azt is írta, hogy nagyon valóságosnak találja a karaktereidet.

Örültem is neki (nevet), hiszen ez volna az egyik legfontosabb feladat. A szereplő mindig viszonyítási pont. Általa, illetve hozzá képest mérhető bármi, ami a regényben megmutatkozik. Az egyik mellékszereplő, aki miatt végül is ez a mai napig ható dráma elindul, a kis „szarkeverő” alaptónusát, ha nem is a jellemét, de szokásait mindenképpen élő alakról loptam. És mindenkinek ismerős lehet nemcsak az, ahogy mószerol, ügyeskedik, hanem az is, hogy ő az egyetlen, akit nem ér utol a büntetés. Felszívódik a regényben, a társadalomban, eltűnik a szemünk elől. Az idős írót, Zengőt is próbálták már azonosítani, és nyilván vannak bizonyos apróságok, amik mintázódnak élő személyről. Volt, aki Andrejt velem azonosította. Na, ettől elhatárolódom (nevet). Sosem voltam ilyen lézengő Ritter! Mások szerint én vagyok Zengő, vagyis szeretnék „ilyenné” öregedni. De egy figura, akármit is teszel, olyanná lesz, amilyenné látják az olvasók.




A kötetben szereplő helyszíneken te magad is jártál, és kötnek hozzájuk élmények. Melyek a legmarkánsabbak?

Száraz Gyuri barátom mondta, hogy ez a regény egyben egy kocsmatérkép is. Valaki azt írta, hogy „tetszik a könyved, de nem azért, mert már az összes helyen jártam, amiről írtál”, amit én a könyv magasabb szellemi értékei iránti elismerésnek vettem. (nevet) Az biztos, hogy én mindenhol jártam, sok helyen törzsvendégnek számíthatok, mint mondjuk itt a Szimplában, ahol a Szimpla Színházat is vittük egy darabig, és aminek rengeteg barátot is köszönhetek. De nem a kocsmák felsorolása a fontos! Ebből csak annyi lényeges, hogy, amint a figurák is, a helyek is megidéznek egy állapotot, egy hangulatot. Közismert ivókról beszélünk, ahol sokan, sokszor megfordulnak, ismerik a helyszíneket, s ez az ismeret, a „belakottság” tudása még közelebb visz ahhoz, amiről olvasol. Amikor Esterházy Javított kiadását olvastam, megdöbbentő volt elmenni mondjuk a Fény presszó előtt, ahol az édesapjával a tartótisztje találkozott. Persze az nem fikció volt, az aztán nem… De egy létező, ismerős hely, ahol valami történt vagy történhetett volna, ha nem csak kitaláció volna a regény, kicsit mintha díszletté válna, valamelyest átlóg az emlékezés vagy a fantázia világába, ahogy néha az egész életünk… (nevet) Érdekes játék.


Új regényedhez egy filmes előzetes is készült, melyben neves színészek tűnnek fel. A rendezés során mi volt a koncepció? Hogyan választottad ki a szereplőket?

Nem teljesen új, és általam kedvelt „divat”, hogy könyvekhez készítenek filmelőzetest. Hasznos is lehet, segít beazonosítani. Nem volt könnyű összeállítani a forgatókönyvet, hiszen egy közel 300 oldalas történetből kellett kivenni azokat a momentumokat, amik érdekesek lehetnek, vagy az általam vélt mondanivaló szempontjából fontosak. Nem árulnak el mindent a könyvről, de egy ívet mégis felrajzolnak. Adta magát, hogy afféle „kisfilm” legyen, jelenetekkel, párbeszéd részletekkel. Őrült vállalás, mert komoly gyártási tervet kellett írni, diszponálni a stábot, a színészeket, megszervezni a helyszíneket. Végtelenül hálás is vagyok mindenkinek. Tornyi Ildikónak, Trokán Péternek és Dolmány Attilának, Karácsonyi Zoltánnak, Czakó Ádámnak és Törköly Leventének. Pál Dániel Levente író, költő is feltűnik egy felejthetetlen snittben. Emellett ezúton is szeretnék köszönetet mondani Halasi Barbarának és Spengler Lászlónak, rendezői, operatőri munkájukért. A zenét Kulcsár Attila szerezte. A produkció jelenleg közel 4000 megtekintéssel büszkélkedhet, ami, ha nem is egyedülálló az internet történetében (nevet), de nekem nagyon jó látni, hogy végül is bejött, amit akartunk. Bár ennyien megvennék a könyvet is.



 

Arra gondoltál már esetleg, hogy később filmadaptáció is készüljön a regényből?

Erre még nem gondoltam. Most az új regényemre szeretnék koncentrálni, mert az elmúlt fél évben úgy éreztem magamat, mintha a saját menedzserem lennék. Rengeteg idő és energia, míg minden összeáll. Másfél éve jegyzetelem a gondolataimat, tervezgetem a könyvet, most majd ennek ülök neki. De ha akadna rendező, örülnék neki.


stab2

A stáb: Spengler László, Halasi Barbara, Száraz Janka, Cserepes Tünde


A kortárs szerzőknek sokat kell foglalkoznia az önmenedzseléssel?

Úgy vélem, igen. Vagyis kéne. (nevet) Egy kis kiadónak, mondjuk a kiadók nagy részének sok mindenre már nincs kapacitása. Tudod, van ebben egy alapvető működési probléma. Ma úgy működik a könyvkiadás, sok esetben, hogy pályázol egy kötettel, és ha kaptál valami pénzt, kiadod. Marketinget vagy jó szándékú, arányos hírverést mögé tenni viszont már nincs pénz, egyébként is jönnek az új könyvek, az új pályázatok, energia sincs azzal foglalkozni, hogy mi lesz egy korábbi kiadvány sorsa. Vagy megy magától, vagy ennyi, megvolt, ki lehet pipálni. Nincsenek könyves műsorok a televízióban, vagyis kevés, az olvasók közül nem mindenki figyeli a folyóiratokat, és a folyóiratokban sem marad hely mindenkire, nem minden könyvről jelenik meg recenzió. (nevet) Remek szerzőink vannak, akikről ezért vagy azért alig vagy egyáltalán semmi hír… Szóval, igen, nem árt, ha valaki csinálja a fesztivált.


kirakat2016

Két hete Kakasviadal címmel jelentettél meg publicisztikát az ÚjNautilus irodalmi portálon. Mi okozta a kifakadásodat?

Van most ez az „irodalmi” vita vagy „botrány” egy új, tehetséggondozó szervezetről.  Hogy ki kap, ki kapjon több pénzt. Én, vessenek meg, azt mondom, ez „kacsabeszéd-libabeszéd”. Ma ez kapja és fogadja el, holnap vagy tegnapelőtt meg más. A lényeg ugyanakkor változatlan. Mindenki úgy tudja, hogy megoldása van. Megoldása egy problémára, egy esztétikára, egy akármire. És persze mindig mindenki a szakmát képviseli. Én arról írtam, hogy lassan nincs is szakma. Érdekkörök, meg „politikák” vannak. Ha szerencsés vagy, abban az „önbizalom-bagázsban” van tagságod, amit szeretnek, ami épp támogatott. Pontosan olyan ez, mint Ganxsta örökbecsűje, a Ki a fasza gyerek? Állunk körben, és bólogatunk: Te vagy a fasza gyerek! Mutatunk valakire, a brancsvezérre, persze közben főleg magunkra gondolunk, de biztos nem a másik kartellre, mert ők nem olyan stílusosan nyomják a street dance-et, mint mi. Tudod, mire gondolok? Nemes Jeles nyilatkozta, hogy míg a legnagyobb rendezők gratuláltak sorban, itthonról alig valaki kereste meg. Ez az elgondolkodtató.



A publikáció itt olvasható: http://ujnautilus.info/kakasviadal#comments


Írás közben hallgatsz zenét?

Most írtam egy novellát, borozgattam, kicsit megőrültem, s míg dolgoztam, végig az AC/DC-től hallgattam a Thunderstruckot. Csoda, hogy nem ment tönkre a klaviatúra! De ez ritkán működik. Egy zenei ritmus eltérít annak a gondolatritmusától, tempójától, amin éppen dolgozom. Férfi vagyok, öregszem, nem tudok kétfelé figyelni.


2015-12-31-4251


Említetted, hogy szeretnél elvonulni, és csak alkotni. Hogyan tervezed ezt? Beleférne, mondjuk, hogy hátrahagyj mindent, és elmenj egy kicsit vidékre feltöltődni?

A város mindig egyfajta kihívás, csábítás. Az ember könnyen elhagyja a munkát egy kis baráti „csevej” kedvéért. És az is tény, hogy óhatatlanul „bevonódsz” akár a fent említett vitákba, a lelkedre ül, baromi szerencsétlennek érzed a sorsod, mert ennek az egésznek a kárvallottjának képzeled magad, egy baromi nagy áldozatnak, és arra gondolsz, hogy ha kikapcsolnád a telefonod, az interneted, akkor mindez nem érintene. Igen, a közeg, az up to date információk elvonnak a saját gondolataidtól. Kicsit irigykedem is ilyenkor az alkotóházakra, ahol mégsem vagy teljesen egyedül, de valamelyest mégis intakt maradhatsz. És igen, jó lenne három hónap Badacsonyban, ahol a Hal utolsó része játszódik, jó lenne ott nekiülni az új anyagnak.


en1

Megteheted ezt, vagy csak a gondolattal játszol?

Csak a gondolattal játszom. Éppen menekülnöm nem volna szabad. Úgy érzem, most az a feladatom, hogy magammal szembenézzek, hol tartok, hol vagyok én a világban. Nem vagyok olyan jól, amilyennek látszik, de talán épp ebből születik meg az új regény hangulata. A történet és a szerkezet már összeállt a fejemben, de végtelenül nehéz leírni az első mondatot.


Mennyire szoktad utólag átjavítani magadat? Vagy ha már elindultál egy fonalon, végigviszed?

Ha egy szerkesztő kéri, javasolja, akkor igen. Önmagamat nem szórakoztatom ilyesmivel. Régebben azt sem volt egyszerű elfogadni, ha valaki más belenyúlt a szövegembe. Ma már, ha Cserna-Szabó András, Száraz György vagy Horváth Bence, a kiadóm dolgozik vele, meglepő örömmel veszem. Az biztos, hogy mielőtt valamit elküldök, kivárom azt a pár napot, amíg eltávolodom az írás-élménytől, és kívülről tudom látni a mondataim. De utólag javítani? Nem… Hiába gondolunk most vissza arra, hogy milyen jogos, vagy épp milyen bornírt kijelentés volt, hogy „tetszettek volna forradalmat csinálni”, mi nem tetszettünk, és ezen már az irodalom se tud szépíteni.


Végh Nóra

_d0a2419__copy__400x579_masolata

2018.04.20

„Szinte folyamatosan fényképeztem, így hamar kiderült számomra, hogy másként is rá lehet nézni a dolgokra, mint ahogy addig tettem. Talán ez volt a legfontosabb, amit a főiskolán megtanultam” – mesélte Sára Sándor filmrendező, operatőr, aki munkássága elismeréseként idén átvehette a Kossuth Nagydíjat. Az alkotóval pályája legfontosabb pillanatairól és filmjeiről beszélgettünk, de az is szóba került, mit tanácsol a fiataloknak.

20180420_092944_2

2018.04.20

Egy művészeti alkotás akkor jó, ha gondolatokat ébreszt. Nincs ez másként a Budapest Art Week saját kiállításán sem, mely a Szuszpenziók címet viseli és a Tesla Budapestben kapott helyet. Tükrös szivárvány, emberekkel teli léghajó, modern csendélet egy rendetlen szobáról, Tatabánya elefántja, űrből érkezett szuvenír – többek között ezek fogadják a látogatókat a Tesla kiállítóterében.

Volpone2

2018.04.20
Hat város színházának előadása lesz látható június 15. és július 3. között a Városmajori Színházi Szemlén: idén a kecskeméti, a kaposvári, a miskolci, a győri, a nyíregyházi és a szombathelyi teátrum produkciói alkotják a versenyprogramot. A szemlén az elmúlt év hat legjobb vidéki, szórakoztató, magas művészi igénnyel színre vitt előadása vetélkedik egymással.

Nemzetközi pályázatot hirdetett a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata 35 év alatti rendezők számára, akik legfeljebb nyolcszereplős előadással pályázhatnak, jutalomként pedig megvalósíthatják elképzelésüket a társulattal. A pályázatok beküldési határideje augusztus 5., eredményt öt nappal később, augusztus 10-én hirdetnek.

Mások mellett Ferenczi György és a Rackajam, a Dzsinnkaladzsi, erdélyi és moldvai muzsikusok, andalúz flamencotáncosok és zenészek lépnek fel az idei, már 28. Tartóshullám Mediawave Együttléten április 27. és május 1. között a komáromi Monostori Erődben. A nyitónapon, április 27-én 1968-ra emlékeznek a szervezők.

A herendi porcelánmanufaktúra magángyűjteményekben lévő alkotásaiból nyílt kiállítás április 18-án a herendi porcelánmúzeumban. A tárlatot, amely a kezdetektől mutatja be az üzemben gyártott darabokat, Áder János köztársasági elnök nyitotta meg. Áder János azt mondta: a manufaktúra története jól példázza, hogy a gazdasági felemelkedés a nemzeti felemelkedés záloga is.

Színházi programokkal és túrával is emlékeznek a 2006-ban elhunyt Zenthe Ferencre április 22-én Salgótarjánban. Az emléknapon megkoszorúzzák az ország első Zenthe-szobrát, amelyet tíz éve állítottak a színművész, Salgótarján és Nógrád megye díszpolgára tiszteletére.

Színpadi produkciók és koncertek is várják a közönséget április 21-én Óbudán, a Szent György-napi sokadalom és kézműves vásár forgatagában, az Óbudai Waldorf Iskola művészeti fesztiválján. Az egész napos vásári forgatagban színpadi produkciók, koncertek, zsonglőrök, mutatványosok, vásári komédiások szórakoztatják a közönséget, amely csaknem 70 iparművész, népművész portékái között válogathat.

Izgalmas, műfaji határokon átívelő estre készül április 10-én, a költészet napjának előestéjén Földes László „Hobo”. A 38. Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül a Müpában lesz a Látnokok, költők, csavargók című előadásának ősbemutatója, amelyen a legnagyobb költők műveit itatja át zenével, felejthetetlen élményt kínálva a közönségnek.

18_04_10_Hobo

A Szegedrocks2018 április 21-én Szegeden, Magyarország egyik legszebb terén, a Dóm téren várja a zenekedvelőket. A látványos rendezvényre a több száz fellépő énekest, gitárost, basszusgitárost és dobost korra, nemre, életkorra és zenei stílusra való megkülönböztetés nélkül választják ki. A jelentkezés még nem zárult le, egészen április 10-ig tart. A program ingyenes, így több ezer főt várnak a fesztiválra.

Groove & Voice Trio néven a V4-es országok dallamaiból hozott létre kuvaiti felkérésre világzenei produkciót Lovász Irén énekesnő. Az ősbemutatót február 6-án tartották a kuvaiti Abdulhussain Abdulredha Színházban. A műsor keretében Lovász Irén mellett színpadra lépett Horváth Kornél, Mizsei Zoltán, valamint Stanislav Palúch, Jitka Šuranská, Szczepan Pospieszalski, a szlovák, a cseh és a lengyel népzene-világzene jeles képviselői.

A Visegrádi Együttműködés aláírásának évfordulóját ünnepli a V4 Karnevál február 11-én, vasárnap. Ebből az alkalomból zsonglőrök, utcaszínházak, táncosok, zenészek, kézműves műhely, esti fényfestés és tűzijáték várják az érdeklődőket a Várkert Bazárban és környékén. A karneváli hangulat mellett Caramel, Lajkó Félix és az Óperentzia, a Balkan Fanatik, a Kerekes Band és a Kolompos Együttes koncertje szórakoztatja majd a vendégeket.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma