Ferenczy-banner

2017. március 29.
Célzó

14435401_723829147767677_2233488756730410214_o

Zrínyi Ilona alakja még ma is oly meghatározó, mint amilyen száz-kétszáz évvel ezelőtt volt. A legtöbben azonban csupán mint Munkács védőjét ismerik. Keveset tudnak arról, hogy mennyire művelt asszony volt, milyen sokat kellett szenvednie, és mégis egész élete során milyen határozott, milyen erős maradt. A Zrínyi Ilonáról készült monodráma többek között ezeket hivatott bemutatni.

2016.02.01
Végh Nóra

„Nem akartam a »nyelv mögé bújni«, a meséléstechnika inkább ahhoz hasonlít, mintha valaki öt üveg bor mellett egy szuszra elmesélné, hogy mi történt vele az elmúlt évek alatt” – vallja Csikós Attila A napon sütkérező hal című regényéről.

A napon sütkérező hal egy szerelmi pozíció, amely Li Tung Hszüan taoista szerző szerelmi kézikönyvében szerepel. Miért ezt a címet választottad?

A történetben olykor egészen nyíltan jelenik meg a testiség, a vágyak fojtó valósága, sokszor a megéletlen, elfojtott vágyaké, és itt most nemcsak a szexualitásra gondolok, hanem például arra a végtelenül naiv elképzelésre, ami eltöltött minket a ’80-as évek végén. Hogy mi lesz majd itt, milyen könnyű, szép világ jön majd el a szabadsággal. Aztán pofára estünk. Nem akarom utólag agyonértelmezni magam, de fontos elmondanom, hogy a regényben a karakterek, és ami velük történik, bizonyos értelemben szimbolikusak, ahogy a cím is, leképezik a „társadalom jellemfejlődését” vagy esetünkben inkább jellemromlását. A reménytelen vágyakozás és még inkább a kísérlet e vágyak megélésére sokszor bűnökbe, árulásba és csalásba viszi az embert, ez óhatatlanul lelkiismeret-furdalást okoz, amiből ismét csak a felfokozott vágyakozás lendíti ki, s ez váltakozik, szakaszosan, őrjítő minta szerint. Tulajdonképpen jelképes az is, hogy éppen a Taxisblokád idején erőszakolja meg az egyik szereplő azt a lányt, akinek bátyja a történet végén bosszút áll rajta, egy ártatlan harmadik meggyilkolásával. De megjelenik a Trianon előtti Magyarország „békekori, ködös emléke, víziója”, az ügynökvád, végső soron mindaz, ami „nagyreményű” vagy kisszerű elgondolások mögé elcsomagoljuk mai gyötrelmeinket, fájdalmunkat és kudarcaink. Azt, hogy nem merünk szembenézni önmagunkkal.


enplakatelott

Fotó: Köleséry Sándor


Szenvedély, erőszak, történelem egyaránt megtalálható a regényedben. Te milyen műfaji kategóriába sorolnád?

Ez egy regény. Regény-regény. Nem tudom. Aki krimit vár, csalódni fog. Kaptam olyan kritikát, miszerint nem elég mély. Legyen. Valóban, ez nem egy lassan hömpölygő, medret mélyítő folyam. Nem akartam a karakterek hátterét, lelkivilágát, családi kapcsolatait kimerítően és szociografikus részletességgel tárgyalni. Nem akartam, ahogy mondtam, a nyelv mögé sem elbújni, és (csak vagy főleg) szemantikai mintázatát adni a valóságunknak. Egy sztorit szerettem volna elmesélni. Épp ezért nehéz volt a narráció technikáját, mikéntjét megtalálni. Hogy ne az olvasó vigye a mesét, a mese vigye az olvasót. Hogy ne bonyolódjak bele az akár ismerős események újraértelmezésébe, szószerkezeti átkódolásába. A figurák is ismerősek lehetnek. Archetípusok. Az útkereső egyetemista lány, a kissé zavaros, sokak szerint közepes tehetségű, fiatal író, vagy egyszerűbben, a harmincéves, céltalanságra ítéltetett, „kösz, megvagyok” életérzéssel vegetáló fiatalember, az idősebb, cinikus, megromlott, a „jó” és a „szép” megszerzése és megvédése között különbséget tenni már képtelen arszlán figurái nem ismeretlenek. Nem akartam többet mondani róluk, mint amit ők maguk mondanának, ha beszélnél velük. Az érdekelt, amit tesznek. És hogy miért úgy döntenek, ahogy. Hogy a cselekedeteiknek vannak-e dramaturgiai, lelki jogosultságai, indokai. Végig lehet olvasni úgy is, mint egy szerelmi történetet, de, remélem, előbukik a kor is, amiben térdig gázolunk. Csak térdig… Elég sok visszajelzést kapok hála istennek, és a legkülönbözőbb emberek gratulálnak. Nyilván mindenkit más ragad meg. A borásztól az írókollegákon át az egyetemi professzorig sokan „megsimogatták a fejem.” Ahogy Zalán Tibor is írta, van, akinek inkább krimi, másnak meg egy háromszög történet…Talán mindegyik igaz. Talán egy szerelmekre fecsérelt forradalomregény…


csikos_300x535

Zalán Tibor azt is írta, hogy nagyon valóságosnak találja a karaktereidet.

Örültem is neki (nevet), hiszen ez volna az egyik legfontosabb feladat. A szereplő mindig viszonyítási pont. Általa, illetve hozzá képest mérhető bármi, ami a regényben megmutatkozik. Az egyik mellékszereplő, aki miatt végül is ez a mai napig ható dráma elindul, a kis „szarkeverő” alaptónusát, ha nem is a jellemét, de szokásait mindenképpen élő alakról loptam. És mindenkinek ismerős lehet nemcsak az, ahogy mószerol, ügyeskedik, hanem az is, hogy ő az egyetlen, akit nem ér utol a büntetés. Felszívódik a regényben, a társadalomban, eltűnik a szemünk elől. Az idős írót, Zengőt is próbálták már azonosítani, és nyilván vannak bizonyos apróságok, amik mintázódnak élő személyről. Volt, aki Andrejt velem azonosította. Na, ettől elhatárolódom (nevet). Sosem voltam ilyen lézengő Ritter! Mások szerint én vagyok Zengő, vagyis szeretnék „ilyenné” öregedni. De egy figura, akármit is teszel, olyanná lesz, amilyenné látják az olvasók.




A kötetben szereplő helyszíneken te magad is jártál, és kötnek hozzájuk élmények. Melyek a legmarkánsabbak?

Száraz Gyuri barátom mondta, hogy ez a regény egyben egy kocsmatérkép is. Valaki azt írta, hogy „tetszik a könyved, de nem azért, mert már az összes helyen jártam, amiről írtál”, amit én a könyv magasabb szellemi értékei iránti elismerésnek vettem. (nevet) Az biztos, hogy én mindenhol jártam, sok helyen törzsvendégnek számíthatok, mint mondjuk itt a Szimplában, ahol a Szimpla Színházat is vittük egy darabig, és aminek rengeteg barátot is köszönhetek. De nem a kocsmák felsorolása a fontos! Ebből csak annyi lényeges, hogy, amint a figurák is, a helyek is megidéznek egy állapotot, egy hangulatot. Közismert ivókról beszélünk, ahol sokan, sokszor megfordulnak, ismerik a helyszíneket, s ez az ismeret, a „belakottság” tudása még közelebb visz ahhoz, amiről olvasol. Amikor Esterházy Javított kiadását olvastam, megdöbbentő volt elmenni mondjuk a Fény presszó előtt, ahol az édesapjával a tartótisztje találkozott. Persze az nem fikció volt, az aztán nem… De egy létező, ismerős hely, ahol valami történt vagy történhetett volna, ha nem csak kitaláció volna a regény, kicsit mintha díszletté válna, valamelyest átlóg az emlékezés vagy a fantázia világába, ahogy néha az egész életünk… (nevet) Érdekes játék.


Új regényedhez egy filmes előzetes is készült, melyben neves színészek tűnnek fel. A rendezés során mi volt a koncepció? Hogyan választottad ki a szereplőket?

Nem teljesen új, és általam kedvelt „divat”, hogy könyvekhez készítenek filmelőzetest. Hasznos is lehet, segít beazonosítani. Nem volt könnyű összeállítani a forgatókönyvet, hiszen egy közel 300 oldalas történetből kellett kivenni azokat a momentumokat, amik érdekesek lehetnek, vagy az általam vélt mondanivaló szempontjából fontosak. Nem árulnak el mindent a könyvről, de egy ívet mégis felrajzolnak. Adta magát, hogy afféle „kisfilm” legyen, jelenetekkel, párbeszéd részletekkel. Őrült vállalás, mert komoly gyártási tervet kellett írni, diszponálni a stábot, a színészeket, megszervezni a helyszíneket. Végtelenül hálás is vagyok mindenkinek. Tornyi Ildikónak, Trokán Péternek és Dolmány Attilának, Karácsonyi Zoltánnak, Czakó Ádámnak és Törköly Leventének. Pál Dániel Levente író, költő is feltűnik egy felejthetetlen snittben. Emellett ezúton is szeretnék köszönetet mondani Halasi Barbarának és Spengler Lászlónak, rendezői, operatőri munkájukért. A zenét Kulcsár Attila szerezte. A produkció jelenleg közel 4000 megtekintéssel büszkélkedhet, ami, ha nem is egyedülálló az internet történetében (nevet), de nekem nagyon jó látni, hogy végül is bejött, amit akartunk. Bár ennyien megvennék a könyvet is.



 

Arra gondoltál már esetleg, hogy később filmadaptáció is készüljön a regényből?

Erre még nem gondoltam. Most az új regényemre szeretnék koncentrálni, mert az elmúlt fél évben úgy éreztem magamat, mintha a saját menedzserem lennék. Rengeteg idő és energia, míg minden összeáll. Másfél éve jegyzetelem a gondolataimat, tervezgetem a könyvet, most majd ennek ülök neki. De ha akadna rendező, örülnék neki.


stab2

A stáb: Spengler László, Halasi Barbara, Száraz Janka, Cserepes Tünde


A kortárs szerzőknek sokat kell foglalkoznia az önmenedzseléssel?

Úgy vélem, igen. Vagyis kéne. (nevet) Egy kis kiadónak, mondjuk a kiadók nagy részének sok mindenre már nincs kapacitása. Tudod, van ebben egy alapvető működési probléma. Ma úgy működik a könyvkiadás, sok esetben, hogy pályázol egy kötettel, és ha kaptál valami pénzt, kiadod. Marketinget vagy jó szándékú, arányos hírverést mögé tenni viszont már nincs pénz, egyébként is jönnek az új könyvek, az új pályázatok, energia sincs azzal foglalkozni, hogy mi lesz egy korábbi kiadvány sorsa. Vagy megy magától, vagy ennyi, megvolt, ki lehet pipálni. Nincsenek könyves műsorok a televízióban, vagyis kevés, az olvasók közül nem mindenki figyeli a folyóiratokat, és a folyóiratokban sem marad hely mindenkire, nem minden könyvről jelenik meg recenzió. (nevet) Remek szerzőink vannak, akikről ezért vagy azért alig vagy egyáltalán semmi hír… Szóval, igen, nem árt, ha valaki csinálja a fesztivált.


kirakat2016

Két hete Kakasviadal címmel jelentettél meg publicisztikát az ÚjNautilus irodalmi portálon. Mi okozta a kifakadásodat?

Van most ez az „irodalmi” vita vagy „botrány” egy új, tehetséggondozó szervezetről.  Hogy ki kap, ki kapjon több pénzt. Én, vessenek meg, azt mondom, ez „kacsabeszéd-libabeszéd”. Ma ez kapja és fogadja el, holnap vagy tegnapelőtt meg más. A lényeg ugyanakkor változatlan. Mindenki úgy tudja, hogy megoldása van. Megoldása egy problémára, egy esztétikára, egy akármire. És persze mindig mindenki a szakmát képviseli. Én arról írtam, hogy lassan nincs is szakma. Érdekkörök, meg „politikák” vannak. Ha szerencsés vagy, abban az „önbizalom-bagázsban” van tagságod, amit szeretnek, ami épp támogatott. Pontosan olyan ez, mint Ganxsta örökbecsűje, a Ki a fasza gyerek? Állunk körben, és bólogatunk: Te vagy a fasza gyerek! Mutatunk valakire, a brancsvezérre, persze közben főleg magunkra gondolunk, de biztos nem a másik kartellre, mert ők nem olyan stílusosan nyomják a street dance-et, mint mi. Tudod, mire gondolok? Nemes Jeles nyilatkozta, hogy míg a legnagyobb rendezők gratuláltak sorban, itthonról alig valaki kereste meg. Ez az elgondolkodtató.



A publikáció itt olvasható: http://ujnautilus.info/kakasviadal#comments


Írás közben hallgatsz zenét?

Most írtam egy novellát, borozgattam, kicsit megőrültem, s míg dolgoztam, végig az AC/DC-től hallgattam a Thunderstruckot. Csoda, hogy nem ment tönkre a klaviatúra! De ez ritkán működik. Egy zenei ritmus eltérít annak a gondolatritmusától, tempójától, amin éppen dolgozom. Férfi vagyok, öregszem, nem tudok kétfelé figyelni.


2015-12-31-4251


Említetted, hogy szeretnél elvonulni, és csak alkotni. Hogyan tervezed ezt? Beleférne, mondjuk, hogy hátrahagyj mindent, és elmenj egy kicsit vidékre feltöltődni?

A város mindig egyfajta kihívás, csábítás. Az ember könnyen elhagyja a munkát egy kis baráti „csevej” kedvéért. És az is tény, hogy óhatatlanul „bevonódsz” akár a fent említett vitákba, a lelkedre ül, baromi szerencsétlennek érzed a sorsod, mert ennek az egésznek a kárvallottjának képzeled magad, egy baromi nagy áldozatnak, és arra gondolsz, hogy ha kikapcsolnád a telefonod, az interneted, akkor mindez nem érintene. Igen, a közeg, az up to date információk elvonnak a saját gondolataidtól. Kicsit irigykedem is ilyenkor az alkotóházakra, ahol mégsem vagy teljesen egyedül, de valamelyest mégis intakt maradhatsz. És igen, jó lenne három hónap Badacsonyban, ahol a Hal utolsó része játszódik, jó lenne ott nekiülni az új anyagnak.


en1

Megteheted ezt, vagy csak a gondolattal játszol?

Csak a gondolattal játszom. Éppen menekülnöm nem volna szabad. Úgy érzem, most az a feladatom, hogy magammal szembenézzek, hol tartok, hol vagyok én a világban. Nem vagyok olyan jól, amilyennek látszik, de talán épp ebből születik meg az új regény hangulata. A történet és a szerkezet már összeállt a fejemben, de végtelenül nehéz leírni az első mondatot.


Mennyire szoktad utólag átjavítani magadat? Vagy ha már elindultál egy fonalon, végigviszed?

Ha egy szerkesztő kéri, javasolja, akkor igen. Önmagamat nem szórakoztatom ilyesmivel. Régebben azt sem volt egyszerű elfogadni, ha valaki más belenyúlt a szövegembe. Ma már, ha Cserna-Szabó András, Száraz György vagy Horváth Bence, a kiadóm dolgozik vele, meglepő örömmel veszem. Az biztos, hogy mielőtt valamit elküldök, kivárom azt a pár napot, amíg eltávolodom az írás-élménytől, és kívülről tudom látni a mondataim. De utólag javítani? Nem… Hiába gondolunk most vissza arra, hogy milyen jogos, vagy épp milyen bornírt kijelentés volt, hogy „tetszettek volna forradalmat csinálni”, mi nem tetszettünk, és ezen már az irodalom se tud szépíteni.


Végh Nóra

Hammerstein_Judit
2017.03.28

Idén 100 éves az intézményesült kulturális diplomácia. De vajon melyik volt az első kulturális intézetünk külföldön? Többek között erről, a nemzetközi könyvvásárokon való szereplésről és az Amerikában turnézó Moholy-Nagy-kiállításról is beszélgettünk a Balassi Intézetet irányító Hammerstein Judit külföldi magyar intézetekért és nemzetközi oktatási kapcsolatokért felelős helyettes államtitkárral. INTERJÚ

_D0A4308_Copy

2017.03.28

A Filharmónia Magyarország, felelevenítve a nagy sikerű, egy egész ország által figyelemmel kísért nemzetközi karmesterversenyek hagyományát, többfordulós karmesterversenyt rendez. Eddig több mint száz jelentkezőt regisztráltak a világ 26 különböző országából, de május 1-jéig még nyitott a jelentkezés – jelentették be március 28-án az Erkel Színházban rendezett sajtótájékoztatón.

F__CI195609220136

2017.03.28

A magyar puszták népéhez hozzáférni nehezebb vállalkozás, mint egy közép-afrikai törzs tanulmányozása. Honnan tudhatjuk akkor, hogyan éltek a gyakran több száz főből álló, cselédotthonokban lakó pusztaiak? Úgy, hogy egyik kiváló írónk, Illyés Gyula mesél róluk: visszaemlékezve saját gyerekkorára. Induljunk útra vele, olvassuk együtt a Puszták népét.

Megjelent Kocsis Zoltán zongoraművész, karmester és zeneszerző A Tribute című kétlemezes kiadványa a Hungaroton gondozásában. Az első lemezen Kocsis Zoltán többek között Kodály Zoltán Székely keserves, Liszt Ferenc Csárdás obstiné, Szergej Rahmanyinov E-dúr prelűd és Frédéric Chopin g-moll ballada című művét adja elő.

Kilenc ország – köztük India, Indonézia és Kína – társulatainak és bábművészeinek részvételével nemzetközi árnyjáték fesztivált rendeznek április 21. és 25. között Pécsett – hangzott el az eseményt beharangozó március 27-ei sajtótájékoztatón a baranyai megyeszékhelyen. Az eseményen összesen nyolc árnyjáték-előadást láthat majd a közönség.

Silver Hugo-díjat ítélt oda a nemzetközi zsűri a Bartók Világversenyt és Fesztivált ajánló kisfilm alkotóinak az 53. Chicagói Nemzetközi Filmfesztivál televíziós versenyében a Reklámfilm/Individual Commercials főkategóriában. A film írója és kreatív producere a Bartók Világverseny kialakítását is jegyző Szabó Stein Imre, rendezője Géczy Dávid.

Kincses Kecskemét címmel egyedülálló, az elmúlt tíz évben feltárt régészeti és történeti műtárgyakból válogatott kiállítás nyílt március 24-én a Cifrapalotában. A tárlaton bemutatott tárgyak többségét a nagyközönség most láthatja először. A kiállítás jelentős időszakot ölel fel: a Krisztus előtti 6. évezredtől az 1940-50-es évek helytörténeti jellegű gyűjtéséig számos történelmi korszakot átível.

Megjelent a Gyula anno. könyvsorozat harmadik kötete, a Gyulai Évszázadok Alapítvány Kóhn Dávid 1937-es könyvét adta ki „újragondolt” formában. A Gyula város utcái és terei című kötet olvasmányos formában, 144 oldalon szól a kor és a századelő gyulai polgárairól, vendéglőiről, szállodáiról, történeteket mesél el a városrészekről és az ott élő emberekről.

Ötéves fennállását ünnepli márciusban a hazai művészeti szcéna jelentős kommunikációs ügynöksége, a kortársPRos. A minőségi kultúra elkötelezett támogatójaként hangsúlyosan a színházi, a komolyzenei, a képző- és a táncművészeti, valamint a filmes területeken tevékenykedik, és meghatározó művészek álmait igyekszik szakmai tudással párosítva megvalósítani.

16998717_804784429670478_6826525929856118752_n_masolata

A Jazzműhely sorozat következő főszereplője Kézdy Luca, a magyar jazz középnemzedékének első számú hegedűse, aki a műfajok helyett inkább a sokszínűség mellett kötelezte el magát. Koncertje – melyre március 29-én kerül sor – is a műfaji nyitottság elve mentén épül majd fel. Az est során pedig kiváló magyar és nemzetközi vendégzenészek lesznek segítségére.

Magyarországon egyedülálló művészeti kezdeményezésként, üzleti, kulturális és diplomáciai szereplők összefogásának köszönhetően kezdte meg működését az a Magyarországi Német Művészeti Alap, amelynek elsődleges célja a német kortárs képzőművészet hazai jelenlétének erősítése és a német-magyar kulturális kapcsolatok támogatása.

A Mozaik Múzeumtúra keretében iskolai edukációs múzeumpedagógiai programsorozat indul március 21-én a XV. kerületi Kontyfa Középiskola, Szakiskola és Általános Iskolában. „A Mozaik Múzeumtúra program keretében a diákok számára helybe visszük a múzeumi élményeket” – fogalmazott Makranczi Zsolt, a programot összefogó Örökség Kultúrpolitikai Intézet igazgatója.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma