2017. február 23.
Célzó

14435401_723829147767677_2233488756730410214_o

Zrínyi Ilona alakja még ma is oly meghatározó, mint amilyen száz-kétszáz évvel ezelőtt volt. A legtöbben azonban csupán mint Munkács védőjét ismerik. Keveset tudnak arról, hogy mennyire művelt asszony volt, milyen sokat kellett szenvednie, és mégis egész élete során milyen határozott, milyen erős maradt. A Zrínyi Ilonáról készült monodráma többek között ezeket hivatott bemutatni.

2016.02.01
Végh Nóra

„Nem akartam a »nyelv mögé bújni«, a meséléstechnika inkább ahhoz hasonlít, mintha valaki öt üveg bor mellett egy szuszra elmesélné, hogy mi történt vele az elmúlt évek alatt” – vallja Csikós Attila A napon sütkérező hal című regényéről.

A napon sütkérező hal egy szerelmi pozíció, amely Li Tung Hszüan taoista szerző szerelmi kézikönyvében szerepel. Miért ezt a címet választottad?

A történetben olykor egészen nyíltan jelenik meg a testiség, a vágyak fojtó valósága, sokszor a megéletlen, elfojtott vágyaké, és itt most nemcsak a szexualitásra gondolok, hanem például arra a végtelenül naiv elképzelésre, ami eltöltött minket a ’80-as évek végén. Hogy mi lesz majd itt, milyen könnyű, szép világ jön majd el a szabadsággal. Aztán pofára estünk. Nem akarom utólag agyonértelmezni magam, de fontos elmondanom, hogy a regényben a karakterek, és ami velük történik, bizonyos értelemben szimbolikusak, ahogy a cím is, leképezik a „társadalom jellemfejlődését” vagy esetünkben inkább jellemromlását. A reménytelen vágyakozás és még inkább a kísérlet e vágyak megélésére sokszor bűnökbe, árulásba és csalásba viszi az embert, ez óhatatlanul lelkiismeret-furdalást okoz, amiből ismét csak a felfokozott vágyakozás lendíti ki, s ez váltakozik, szakaszosan, őrjítő minta szerint. Tulajdonképpen jelképes az is, hogy éppen a Taxisblokád idején erőszakolja meg az egyik szereplő azt a lányt, akinek bátyja a történet végén bosszút áll rajta, egy ártatlan harmadik meggyilkolásával. De megjelenik a Trianon előtti Magyarország „békekori, ködös emléke, víziója”, az ügynökvád, végső soron mindaz, ami „nagyreményű” vagy kisszerű elgondolások mögé elcsomagoljuk mai gyötrelmeinket, fájdalmunkat és kudarcaink. Azt, hogy nem merünk szembenézni önmagunkkal.


enplakatelott

Fotó: Köleséry Sándor


Szenvedély, erőszak, történelem egyaránt megtalálható a regényedben. Te milyen műfaji kategóriába sorolnád?

Ez egy regény. Regény-regény. Nem tudom. Aki krimit vár, csalódni fog. Kaptam olyan kritikát, miszerint nem elég mély. Legyen. Valóban, ez nem egy lassan hömpölygő, medret mélyítő folyam. Nem akartam a karakterek hátterét, lelkivilágát, családi kapcsolatait kimerítően és szociografikus részletességgel tárgyalni. Nem akartam, ahogy mondtam, a nyelv mögé sem elbújni, és (csak vagy főleg) szemantikai mintázatát adni a valóságunknak. Egy sztorit szerettem volna elmesélni. Épp ezért nehéz volt a narráció technikáját, mikéntjét megtalálni. Hogy ne az olvasó vigye a mesét, a mese vigye az olvasót. Hogy ne bonyolódjak bele az akár ismerős események újraértelmezésébe, szószerkezeti átkódolásába. A figurák is ismerősek lehetnek. Archetípusok. Az útkereső egyetemista lány, a kissé zavaros, sokak szerint közepes tehetségű, fiatal író, vagy egyszerűbben, a harmincéves, céltalanságra ítéltetett, „kösz, megvagyok” életérzéssel vegetáló fiatalember, az idősebb, cinikus, megromlott, a „jó” és a „szép” megszerzése és megvédése között különbséget tenni már képtelen arszlán figurái nem ismeretlenek. Nem akartam többet mondani róluk, mint amit ők maguk mondanának, ha beszélnél velük. Az érdekelt, amit tesznek. És hogy miért úgy döntenek, ahogy. Hogy a cselekedeteiknek vannak-e dramaturgiai, lelki jogosultságai, indokai. Végig lehet olvasni úgy is, mint egy szerelmi történetet, de, remélem, előbukik a kor is, amiben térdig gázolunk. Csak térdig… Elég sok visszajelzést kapok hála istennek, és a legkülönbözőbb emberek gratulálnak. Nyilván mindenkit más ragad meg. A borásztól az írókollegákon át az egyetemi professzorig sokan „megsimogatták a fejem.” Ahogy Zalán Tibor is írta, van, akinek inkább krimi, másnak meg egy háromszög történet…Talán mindegyik igaz. Talán egy szerelmekre fecsérelt forradalomregény…


csikos_300x535

Zalán Tibor azt is írta, hogy nagyon valóságosnak találja a karaktereidet.

Örültem is neki (nevet), hiszen ez volna az egyik legfontosabb feladat. A szereplő mindig viszonyítási pont. Általa, illetve hozzá képest mérhető bármi, ami a regényben megmutatkozik. Az egyik mellékszereplő, aki miatt végül is ez a mai napig ható dráma elindul, a kis „szarkeverő” alaptónusát, ha nem is a jellemét, de szokásait mindenképpen élő alakról loptam. És mindenkinek ismerős lehet nemcsak az, ahogy mószerol, ügyeskedik, hanem az is, hogy ő az egyetlen, akit nem ér utol a büntetés. Felszívódik a regényben, a társadalomban, eltűnik a szemünk elől. Az idős írót, Zengőt is próbálták már azonosítani, és nyilván vannak bizonyos apróságok, amik mintázódnak élő személyről. Volt, aki Andrejt velem azonosította. Na, ettől elhatárolódom (nevet). Sosem voltam ilyen lézengő Ritter! Mások szerint én vagyok Zengő, vagyis szeretnék „ilyenné” öregedni. De egy figura, akármit is teszel, olyanná lesz, amilyenné látják az olvasók.




A kötetben szereplő helyszíneken te magad is jártál, és kötnek hozzájuk élmények. Melyek a legmarkánsabbak?

Száraz Gyuri barátom mondta, hogy ez a regény egyben egy kocsmatérkép is. Valaki azt írta, hogy „tetszik a könyved, de nem azért, mert már az összes helyen jártam, amiről írtál”, amit én a könyv magasabb szellemi értékei iránti elismerésnek vettem. (nevet) Az biztos, hogy én mindenhol jártam, sok helyen törzsvendégnek számíthatok, mint mondjuk itt a Szimplában, ahol a Szimpla Színházat is vittük egy darabig, és aminek rengeteg barátot is köszönhetek. De nem a kocsmák felsorolása a fontos! Ebből csak annyi lényeges, hogy, amint a figurák is, a helyek is megidéznek egy állapotot, egy hangulatot. Közismert ivókról beszélünk, ahol sokan, sokszor megfordulnak, ismerik a helyszíneket, s ez az ismeret, a „belakottság” tudása még közelebb visz ahhoz, amiről olvasol. Amikor Esterházy Javított kiadását olvastam, megdöbbentő volt elmenni mondjuk a Fény presszó előtt, ahol az édesapjával a tartótisztje találkozott. Persze az nem fikció volt, az aztán nem… De egy létező, ismerős hely, ahol valami történt vagy történhetett volna, ha nem csak kitaláció volna a regény, kicsit mintha díszletté válna, valamelyest átlóg az emlékezés vagy a fantázia világába, ahogy néha az egész életünk… (nevet) Érdekes játék.


Új regényedhez egy filmes előzetes is készült, melyben neves színészek tűnnek fel. A rendezés során mi volt a koncepció? Hogyan választottad ki a szereplőket?

Nem teljesen új, és általam kedvelt „divat”, hogy könyvekhez készítenek filmelőzetest. Hasznos is lehet, segít beazonosítani. Nem volt könnyű összeállítani a forgatókönyvet, hiszen egy közel 300 oldalas történetből kellett kivenni azokat a momentumokat, amik érdekesek lehetnek, vagy az általam vélt mondanivaló szempontjából fontosak. Nem árulnak el mindent a könyvről, de egy ívet mégis felrajzolnak. Adta magát, hogy afféle „kisfilm” legyen, jelenetekkel, párbeszéd részletekkel. Őrült vállalás, mert komoly gyártási tervet kellett írni, diszponálni a stábot, a színészeket, megszervezni a helyszíneket. Végtelenül hálás is vagyok mindenkinek. Tornyi Ildikónak, Trokán Péternek és Dolmány Attilának, Karácsonyi Zoltánnak, Czakó Ádámnak és Törköly Leventének. Pál Dániel Levente író, költő is feltűnik egy felejthetetlen snittben. Emellett ezúton is szeretnék köszönetet mondani Halasi Barbarának és Spengler Lászlónak, rendezői, operatőri munkájukért. A zenét Kulcsár Attila szerezte. A produkció jelenleg közel 4000 megtekintéssel büszkélkedhet, ami, ha nem is egyedülálló az internet történetében (nevet), de nekem nagyon jó látni, hogy végül is bejött, amit akartunk. Bár ennyien megvennék a könyvet is.



 

Arra gondoltál már esetleg, hogy később filmadaptáció is készüljön a regényből?

Erre még nem gondoltam. Most az új regényemre szeretnék koncentrálni, mert az elmúlt fél évben úgy éreztem magamat, mintha a saját menedzserem lennék. Rengeteg idő és energia, míg minden összeáll. Másfél éve jegyzetelem a gondolataimat, tervezgetem a könyvet, most majd ennek ülök neki. De ha akadna rendező, örülnék neki.


stab2

A stáb: Spengler László, Halasi Barbara, Száraz Janka, Cserepes Tünde


A kortárs szerzőknek sokat kell foglalkoznia az önmenedzseléssel?

Úgy vélem, igen. Vagyis kéne. (nevet) Egy kis kiadónak, mondjuk a kiadók nagy részének sok mindenre már nincs kapacitása. Tudod, van ebben egy alapvető működési probléma. Ma úgy működik a könyvkiadás, sok esetben, hogy pályázol egy kötettel, és ha kaptál valami pénzt, kiadod. Marketinget vagy jó szándékú, arányos hírverést mögé tenni viszont már nincs pénz, egyébként is jönnek az új könyvek, az új pályázatok, energia sincs azzal foglalkozni, hogy mi lesz egy korábbi kiadvány sorsa. Vagy megy magától, vagy ennyi, megvolt, ki lehet pipálni. Nincsenek könyves műsorok a televízióban, vagyis kevés, az olvasók közül nem mindenki figyeli a folyóiratokat, és a folyóiratokban sem marad hely mindenkire, nem minden könyvről jelenik meg recenzió. (nevet) Remek szerzőink vannak, akikről ezért vagy azért alig vagy egyáltalán semmi hír… Szóval, igen, nem árt, ha valaki csinálja a fesztivált.


kirakat2016

Két hete Kakasviadal címmel jelentettél meg publicisztikát az ÚjNautilus irodalmi portálon. Mi okozta a kifakadásodat?

Van most ez az „irodalmi” vita vagy „botrány” egy új, tehetséggondozó szervezetről.  Hogy ki kap, ki kapjon több pénzt. Én, vessenek meg, azt mondom, ez „kacsabeszéd-libabeszéd”. Ma ez kapja és fogadja el, holnap vagy tegnapelőtt meg más. A lényeg ugyanakkor változatlan. Mindenki úgy tudja, hogy megoldása van. Megoldása egy problémára, egy esztétikára, egy akármire. És persze mindig mindenki a szakmát képviseli. Én arról írtam, hogy lassan nincs is szakma. Érdekkörök, meg „politikák” vannak. Ha szerencsés vagy, abban az „önbizalom-bagázsban” van tagságod, amit szeretnek, ami épp támogatott. Pontosan olyan ez, mint Ganxsta örökbecsűje, a Ki a fasza gyerek? Állunk körben, és bólogatunk: Te vagy a fasza gyerek! Mutatunk valakire, a brancsvezérre, persze közben főleg magunkra gondolunk, de biztos nem a másik kartellre, mert ők nem olyan stílusosan nyomják a street dance-et, mint mi. Tudod, mire gondolok? Nemes Jeles nyilatkozta, hogy míg a legnagyobb rendezők gratuláltak sorban, itthonról alig valaki kereste meg. Ez az elgondolkodtató.



A publikáció itt olvasható: http://ujnautilus.info/kakasviadal#comments


Írás közben hallgatsz zenét?

Most írtam egy novellát, borozgattam, kicsit megőrültem, s míg dolgoztam, végig az AC/DC-től hallgattam a Thunderstruckot. Csoda, hogy nem ment tönkre a klaviatúra! De ez ritkán működik. Egy zenei ritmus eltérít annak a gondolatritmusától, tempójától, amin éppen dolgozom. Férfi vagyok, öregszem, nem tudok kétfelé figyelni.


2015-12-31-4251


Említetted, hogy szeretnél elvonulni, és csak alkotni. Hogyan tervezed ezt? Beleférne, mondjuk, hogy hátrahagyj mindent, és elmenj egy kicsit vidékre feltöltődni?

A város mindig egyfajta kihívás, csábítás. Az ember könnyen elhagyja a munkát egy kis baráti „csevej” kedvéért. És az is tény, hogy óhatatlanul „bevonódsz” akár a fent említett vitákba, a lelkedre ül, baromi szerencsétlennek érzed a sorsod, mert ennek az egésznek a kárvallottjának képzeled magad, egy baromi nagy áldozatnak, és arra gondolsz, hogy ha kikapcsolnád a telefonod, az interneted, akkor mindez nem érintene. Igen, a közeg, az up to date információk elvonnak a saját gondolataidtól. Kicsit irigykedem is ilyenkor az alkotóházakra, ahol mégsem vagy teljesen egyedül, de valamelyest mégis intakt maradhatsz. És igen, jó lenne három hónap Badacsonyban, ahol a Hal utolsó része játszódik, jó lenne ott nekiülni az új anyagnak.


en1

Megteheted ezt, vagy csak a gondolattal játszol?

Csak a gondolattal játszom. Éppen menekülnöm nem volna szabad. Úgy érzem, most az a feladatom, hogy magammal szembenézzek, hol tartok, hol vagyok én a világban. Nem vagyok olyan jól, amilyennek látszik, de talán épp ebből születik meg az új regény hangulata. A történet és a szerkezet már összeállt a fejemben, de végtelenül nehéz leírni az első mondatot.


Mennyire szoktad utólag átjavítani magadat? Vagy ha már elindultál egy fonalon, végigviszed?

Ha egy szerkesztő kéri, javasolja, akkor igen. Önmagamat nem szórakoztatom ilyesmivel. Régebben azt sem volt egyszerű elfogadni, ha valaki más belenyúlt a szövegembe. Ma már, ha Cserna-Szabó András, Száraz György vagy Horváth Bence, a kiadóm dolgozik vele, meglepő örömmel veszem. Az biztos, hogy mielőtt valamit elküldök, kivárom azt a pár napot, amíg eltávolodom az írás-élménytől, és kívülről tudom látni a mondataim. De utólag javítani? Nem… Hiába gondolunk most vissza arra, hogy milyen jogos, vagy épp milyen bornírt kijelentés volt, hogy „tetszettek volna forradalmat csinálni”, mi nem tetszettünk, és ezen már az irodalom se tud szépíteni.


Végh Nóra

minitextura

2017.02.22

Hogyan fonódik össze a gyerekirodalom, a képzőművészet és a színház? Erre talált megoldást a Magyar Nemzeti Galéria, amely a kicsiket várja márciusban és áprilisban szombatonként a Mini Textúra sorozatra. A Galéria egy-egy műtárgyáról négy népszerű kortárs meseíró írt történeteket, melyeket a Budapest Bábszínház művészei adnak elő a gyerekeknek.

kojot3_masolata

2017.02.22

Milyen az igazi férfi? Egyáltalán miképpen válik valaki azzá? Ha egy igazi férfit el akarnak üldözni a földjéről, az élete árán is megvédi? Ezeket a kérdéseket feszegeti Kostyál Márk első nagyjátékfilmje, a Kojot, mely igazán érdekes és jól sikerült műfaji kísérlet, egy eastern. Az amerikai westernek hangulatát idéző film azonban olyan nagyon kemény, hogy szinte lehetetlen áttörni a felszínét.

eletrevalok1

2017.02.22

Az Életrevalók című film megmutatja, hogy nem kell mindig finomkodni, lehet viccelni és lazának lenni egy testileg sérült emberrel is, mert attól, hogy tolószékes, még ugyanolyan, mint bárki más. Na, de hogyan működik mindez színpadon? Ezt kívánja bemutatni Horgas Ádám rendező azonos című darabja, mely február 4-étől látható a Játékszínben.

Mozart Varázsfuvolájának gyermekváltozatát és Gábor Andor Dollárpapa című komédiáját mutatják be a következő hetekben a Szegedi Nemzeti Színházban. Gyüdi Sándor főigazgató a programokról rendezett február 21-ei sajtótájékoztatón elmondta, hogy Mozart Varázsfuvolájának gyermekek számára készített meseolvasatát Parázsfuvolácska címmel Toronykőy Attila rendezésében február 24-én mutatják be.

Tizedik alkalommal rendezik meg a Veszprémi Tavaszi Fesztivált március közepétől. Az egy saját és négy vendégprodukciót felvonultató rendezvény első előadása, A padlás című musical március 12-én lesz a Hangvilla rendezvényközpontban. A fesztivált Csányi Sándor Avagy miért ne próbáljuk megérteni a nőket című önálló estje zárja május 14-én.

Először lép fel Magyarországon a mexikói Alondra de la Parra. A világ egyik legismertebb női karmesterét március 17-én, a Concerto Budapest hangversenyén láthatja a fővárosi közönség a Zeneakadémián. Alondra de la Parra a neoklasszikus stílusirány egyik első nagy alkotását, Sztravinszkij Pulcinella-szvitjét, valamint Mozart A-dúr hegedűversenyét és Dvorzak 1885-ben elkészült VII. szimfóniáját vezényli a fővárosi közönség előtt.

Emlékkonferencián idézte meg a 200 éve született Arany János munkásságát az Anyanyelvápolók Szövetsége február 21-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A konferencia keretében mutatták be Beke József Arany János költői nyelvének szótára című, háromkötetes munkáját Balázs Géza nyelvész részvételével. Balázs Géza felidézte, hogy Beke József a Bánk bán-, Zrínyi- és Radnóti-szótár után készítette el eddigi legnagyobb szabású munkáját, amely 24 423 szócikket tartalmaz.

A Brazilok című vígjátékot április 6-án mutatják be a magyar mozik. Az M. Kiss Csaba és Rohonyi Gábor rendezte film története egy kis faluban játszódik, ahol mindenki a focibajnokság lázában ég. „A Brazilok egy felszabadító vígjáték sok-sok humorral és könnyel egy fordulatokkal teli falubajnokságról, melynek során a foci és a szerelem minden gátat áttör”.

A New York Concert Artists & Associates ezúttal Budapesten, a Zeneakadémián tartja az előválogatást a 2017-es zongoraversenyéhez. A szervezet, amelyet a világszerte ismert, New Yorkban és Berlinben élő Klara Min zongoraművésznő alapított és vezet, fiatal zenészeket támogat. Klara Min, aki a „Steinway művész” cím birtokosa, az előválogatás előtti napon, február 24-én szólóestet is ad a Régi Zeneakadémián.

klara_min_photo_by_lisa_marie_mazzucco

Bűvészet, mágia, varázslat, illúziók. Amióta világ a világ, mindenki szeret néhány percre hinni a csodákban, elképedve nézni olyan dolgokat, amelyek minden bizonnyal lehetetlenek, és mégis vannak olyan előadók, akik képesek véghez vinni ezeket. Ezt a csodavilágot idézi meg a Campona február közepétől március elejéig hétvégi rendezvényein.

Mozgalmas évet tudhat maga mögött a Group'n'Swing zenekar. A tavalyi évben ünnepelt tizedik évforduló, a rengeteg koncert, a közönség erőt és lendületet adó lelkesedése egyaránt komoly helyet követel magának a zenekar tagjainak emlékei között. Ezt a szüntelenül áradó szeretetet köszöni meg a zenekar a nemzetközi nőnap másnapján megrendezendő koncertjével.

Lehár Ferenc első nagy sikerű operettjét március 31-én mutatja be a Budapesti Operettszínház társulata Szabó Máté rendezésében. A szerelem diadalát hirdető, sok szálon futó, fordulatos, a férfi nemet erős kritikával illető történet főszerepeit alakító színészek a sajtótájékoztatón vörös rózsával kértek már előre elnézést női kollégáiktól a darab során majdan ellenük elkövetett bűnökért.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma