2016.02.01
Végh Nóra

„Nem akartam a »nyelv mögé bújni«, a meséléstechnika inkább ahhoz hasonlít, mintha valaki öt üveg bor mellett egy szuszra elmesélné, hogy mi történt vele az elmúlt évek alatt” – vallja Csikós Attila A napon sütkérező hal című regényéről.

A napon sütkérező hal egy szerelmi pozíció, amely Li Tung Hszüan taoista szerző szerelmi kézikönyvében szerepel. Miért ezt a címet választottad?

A történetben olykor egészen nyíltan jelenik meg a testiség, a vágyak fojtó valósága, sokszor a megéletlen, elfojtott vágyaké, és itt most nemcsak a szexualitásra gondolok, hanem például arra a végtelenül naiv elképzelésre, ami eltöltött minket a ’80-as évek végén. Hogy mi lesz majd itt, milyen könnyű, szép világ jön majd el a szabadsággal. Aztán pofára estünk. Nem akarom utólag agyonértelmezni magam, de fontos elmondanom, hogy a regényben a karakterek, és ami velük történik, bizonyos értelemben szimbolikusak, ahogy a cím is, leképezik a „társadalom jellemfejlődését” vagy esetünkben inkább jellemromlását. A reménytelen vágyakozás és még inkább a kísérlet e vágyak megélésére sokszor bűnökbe, árulásba és csalásba viszi az embert, ez óhatatlanul lelkiismeret-furdalást okoz, amiből ismét csak a felfokozott vágyakozás lendíti ki, s ez váltakozik, szakaszosan, őrjítő minta szerint. Tulajdonképpen jelképes az is, hogy éppen a Taxisblokád idején erőszakolja meg az egyik szereplő azt a lányt, akinek bátyja a történet végén bosszút áll rajta, egy ártatlan harmadik meggyilkolásával. De megjelenik a Trianon előtti Magyarország „békekori, ködös emléke, víziója”, az ügynökvád, végső soron mindaz, ami „nagyreményű” vagy kisszerű elgondolások mögé elcsomagoljuk mai gyötrelmeinket, fájdalmunkat és kudarcaink. Azt, hogy nem merünk szembenézni önmagunkkal.


enplakatelott

Fotó: Köleséry Sándor


Szenvedély, erőszak, történelem egyaránt megtalálható a regényedben. Te milyen műfaji kategóriába sorolnád?

Ez egy regény. Regény-regény. Nem tudom. Aki krimit vár, csalódni fog. Kaptam olyan kritikát, miszerint nem elég mély. Legyen. Valóban, ez nem egy lassan hömpölygő, medret mélyítő folyam. Nem akartam a karakterek hátterét, lelkivilágát, családi kapcsolatait kimerítően és szociografikus részletességgel tárgyalni. Nem akartam, ahogy mondtam, a nyelv mögé sem elbújni, és (csak vagy főleg) szemantikai mintázatát adni a valóságunknak. Egy sztorit szerettem volna elmesélni. Épp ezért nehéz volt a narráció technikáját, mikéntjét megtalálni. Hogy ne az olvasó vigye a mesét, a mese vigye az olvasót. Hogy ne bonyolódjak bele az akár ismerős események újraértelmezésébe, szószerkezeti átkódolásába. A figurák is ismerősek lehetnek. Archetípusok. Az útkereső egyetemista lány, a kissé zavaros, sokak szerint közepes tehetségű, fiatal író, vagy egyszerűbben, a harmincéves, céltalanságra ítéltetett, „kösz, megvagyok” életérzéssel vegetáló fiatalember, az idősebb, cinikus, megromlott, a „jó” és a „szép” megszerzése és megvédése között különbséget tenni már képtelen arszlán figurái nem ismeretlenek. Nem akartam többet mondani róluk, mint amit ők maguk mondanának, ha beszélnél velük. Az érdekelt, amit tesznek. És hogy miért úgy döntenek, ahogy. Hogy a cselekedeteiknek vannak-e dramaturgiai, lelki jogosultságai, indokai. Végig lehet olvasni úgy is, mint egy szerelmi történetet, de, remélem, előbukik a kor is, amiben térdig gázolunk. Csak térdig… Elég sok visszajelzést kapok hála istennek, és a legkülönbözőbb emberek gratulálnak. Nyilván mindenkit más ragad meg. A borásztól az írókollegákon át az egyetemi professzorig sokan „megsimogatták a fejem.” Ahogy Zalán Tibor is írta, van, akinek inkább krimi, másnak meg egy háromszög történet…Talán mindegyik igaz. Talán egy szerelmekre fecsérelt forradalomregény…


csikos_300x535

Zalán Tibor azt is írta, hogy nagyon valóságosnak találja a karaktereidet.

Örültem is neki (nevet), hiszen ez volna az egyik legfontosabb feladat. A szereplő mindig viszonyítási pont. Általa, illetve hozzá képest mérhető bármi, ami a regényben megmutatkozik. Az egyik mellékszereplő, aki miatt végül is ez a mai napig ható dráma elindul, a kis „szarkeverő” alaptónusát, ha nem is a jellemét, de szokásait mindenképpen élő alakról loptam. És mindenkinek ismerős lehet nemcsak az, ahogy mószerol, ügyeskedik, hanem az is, hogy ő az egyetlen, akit nem ér utol a büntetés. Felszívódik a regényben, a társadalomban, eltűnik a szemünk elől. Az idős írót, Zengőt is próbálták már azonosítani, és nyilván vannak bizonyos apróságok, amik mintázódnak élő személyről. Volt, aki Andrejt velem azonosította. Na, ettől elhatárolódom (nevet). Sosem voltam ilyen lézengő Ritter! Mások szerint én vagyok Zengő, vagyis szeretnék „ilyenné” öregedni. De egy figura, akármit is teszel, olyanná lesz, amilyenné látják az olvasók.




A kötetben szereplő helyszíneken te magad is jártál, és kötnek hozzájuk élmények. Melyek a legmarkánsabbak?

Száraz Gyuri barátom mondta, hogy ez a regény egyben egy kocsmatérkép is. Valaki azt írta, hogy „tetszik a könyved, de nem azért, mert már az összes helyen jártam, amiről írtál”, amit én a könyv magasabb szellemi értékei iránti elismerésnek vettem. (nevet) Az biztos, hogy én mindenhol jártam, sok helyen törzsvendégnek számíthatok, mint mondjuk itt a Szimplában, ahol a Szimpla Színházat is vittük egy darabig, és aminek rengeteg barátot is köszönhetek. De nem a kocsmák felsorolása a fontos! Ebből csak annyi lényeges, hogy, amint a figurák is, a helyek is megidéznek egy állapotot, egy hangulatot. Közismert ivókról beszélünk, ahol sokan, sokszor megfordulnak, ismerik a helyszíneket, s ez az ismeret, a „belakottság” tudása még közelebb visz ahhoz, amiről olvasol. Amikor Esterházy Javított kiadását olvastam, megdöbbentő volt elmenni mondjuk a Fény presszó előtt, ahol az édesapjával a tartótisztje találkozott. Persze az nem fikció volt, az aztán nem… De egy létező, ismerős hely, ahol valami történt vagy történhetett volna, ha nem csak kitaláció volna a regény, kicsit mintha díszletté válna, valamelyest átlóg az emlékezés vagy a fantázia világába, ahogy néha az egész életünk… (nevet) Érdekes játék.


Új regényedhez egy filmes előzetes is készült, melyben neves színészek tűnnek fel. A rendezés során mi volt a koncepció? Hogyan választottad ki a szereplőket?

Nem teljesen új, és általam kedvelt „divat”, hogy könyvekhez készítenek filmelőzetest. Hasznos is lehet, segít beazonosítani. Nem volt könnyű összeállítani a forgatókönyvet, hiszen egy közel 300 oldalas történetből kellett kivenni azokat a momentumokat, amik érdekesek lehetnek, vagy az általam vélt mondanivaló szempontjából fontosak. Nem árulnak el mindent a könyvről, de egy ívet mégis felrajzolnak. Adta magát, hogy afféle „kisfilm” legyen, jelenetekkel, párbeszéd részletekkel. Őrült vállalás, mert komoly gyártási tervet kellett írni, diszponálni a stábot, a színészeket, megszervezni a helyszíneket. Végtelenül hálás is vagyok mindenkinek. Tornyi Ildikónak, Trokán Péternek és Dolmány Attilának, Karácsonyi Zoltánnak, Czakó Ádámnak és Törköly Leventének. Pál Dániel Levente író, költő is feltűnik egy felejthetetlen snittben. Emellett ezúton is szeretnék köszönetet mondani Halasi Barbarának és Spengler Lászlónak, rendezői, operatőri munkájukért. A zenét Kulcsár Attila szerezte. A produkció jelenleg közel 4000 megtekintéssel büszkélkedhet, ami, ha nem is egyedülálló az internet történetében (nevet), de nekem nagyon jó látni, hogy végül is bejött, amit akartunk. Bár ennyien megvennék a könyvet is.



 

Arra gondoltál már esetleg, hogy később filmadaptáció is készüljön a regényből?

Erre még nem gondoltam. Most az új regényemre szeretnék koncentrálni, mert az elmúlt fél évben úgy éreztem magamat, mintha a saját menedzserem lennék. Rengeteg idő és energia, míg minden összeáll. Másfél éve jegyzetelem a gondolataimat, tervezgetem a könyvet, most majd ennek ülök neki. De ha akadna rendező, örülnék neki.


stab2

A stáb: Spengler László, Halasi Barbara, Száraz Janka, Cserepes Tünde


A kortárs szerzőknek sokat kell foglalkoznia az önmenedzseléssel?

Úgy vélem, igen. Vagyis kéne. (nevet) Egy kis kiadónak, mondjuk a kiadók nagy részének sok mindenre már nincs kapacitása. Tudod, van ebben egy alapvető működési probléma. Ma úgy működik a könyvkiadás, sok esetben, hogy pályázol egy kötettel, és ha kaptál valami pénzt, kiadod. Marketinget vagy jó szándékú, arányos hírverést mögé tenni viszont már nincs pénz, egyébként is jönnek az új könyvek, az új pályázatok, energia sincs azzal foglalkozni, hogy mi lesz egy korábbi kiadvány sorsa. Vagy megy magától, vagy ennyi, megvolt, ki lehet pipálni. Nincsenek könyves műsorok a televízióban, vagyis kevés, az olvasók közül nem mindenki figyeli a folyóiratokat, és a folyóiratokban sem marad hely mindenkire, nem minden könyvről jelenik meg recenzió. (nevet) Remek szerzőink vannak, akikről ezért vagy azért alig vagy egyáltalán semmi hír… Szóval, igen, nem árt, ha valaki csinálja a fesztivált.


kirakat2016

Két hete Kakasviadal címmel jelentettél meg publicisztikát az ÚjNautilus irodalmi portálon. Mi okozta a kifakadásodat?

Van most ez az „irodalmi” vita vagy „botrány” egy új, tehetséggondozó szervezetről.  Hogy ki kap, ki kapjon több pénzt. Én, vessenek meg, azt mondom, ez „kacsabeszéd-libabeszéd”. Ma ez kapja és fogadja el, holnap vagy tegnapelőtt meg más. A lényeg ugyanakkor változatlan. Mindenki úgy tudja, hogy megoldása van. Megoldása egy problémára, egy esztétikára, egy akármire. És persze mindig mindenki a szakmát képviseli. Én arról írtam, hogy lassan nincs is szakma. Érdekkörök, meg „politikák” vannak. Ha szerencsés vagy, abban az „önbizalom-bagázsban” van tagságod, amit szeretnek, ami épp támogatott. Pontosan olyan ez, mint Ganxsta örökbecsűje, a Ki a fasza gyerek? Állunk körben, és bólogatunk: Te vagy a fasza gyerek! Mutatunk valakire, a brancsvezérre, persze közben főleg magunkra gondolunk, de biztos nem a másik kartellre, mert ők nem olyan stílusosan nyomják a street dance-et, mint mi. Tudod, mire gondolok? Nemes Jeles nyilatkozta, hogy míg a legnagyobb rendezők gratuláltak sorban, itthonról alig valaki kereste meg. Ez az elgondolkodtató.



A publikáció itt olvasható: http://ujnautilus.info/kakasviadal#comments


Írás közben hallgatsz zenét?

Most írtam egy novellát, borozgattam, kicsit megőrültem, s míg dolgoztam, végig az AC/DC-től hallgattam a Thunderstruckot. Csoda, hogy nem ment tönkre a klaviatúra! De ez ritkán működik. Egy zenei ritmus eltérít annak a gondolatritmusától, tempójától, amin éppen dolgozom. Férfi vagyok, öregszem, nem tudok kétfelé figyelni.


2015-12-31-4251


Említetted, hogy szeretnél elvonulni, és csak alkotni. Hogyan tervezed ezt? Beleférne, mondjuk, hogy hátrahagyj mindent, és elmenj egy kicsit vidékre feltöltődni?

A város mindig egyfajta kihívás, csábítás. Az ember könnyen elhagyja a munkát egy kis baráti „csevej” kedvéért. És az is tény, hogy óhatatlanul „bevonódsz” akár a fent említett vitákba, a lelkedre ül, baromi szerencsétlennek érzed a sorsod, mert ennek az egésznek a kárvallottjának képzeled magad, egy baromi nagy áldozatnak, és arra gondolsz, hogy ha kikapcsolnád a telefonod, az interneted, akkor mindez nem érintene. Igen, a közeg, az up to date információk elvonnak a saját gondolataidtól. Kicsit irigykedem is ilyenkor az alkotóházakra, ahol mégsem vagy teljesen egyedül, de valamelyest mégis intakt maradhatsz. És igen, jó lenne három hónap Badacsonyban, ahol a Hal utolsó része játszódik, jó lenne ott nekiülni az új anyagnak.


en1

Megteheted ezt, vagy csak a gondolattal játszol?

Csak a gondolattal játszom. Éppen menekülnöm nem volna szabad. Úgy érzem, most az a feladatom, hogy magammal szembenézzek, hol tartok, hol vagyok én a világban. Nem vagyok olyan jól, amilyennek látszik, de talán épp ebből születik meg az új regény hangulata. A történet és a szerkezet már összeállt a fejemben, de végtelenül nehéz leírni az első mondatot.


Mennyire szoktad utólag átjavítani magadat? Vagy ha már elindultál egy fonalon, végigviszed?

Ha egy szerkesztő kéri, javasolja, akkor igen. Önmagamat nem szórakoztatom ilyesmivel. Régebben azt sem volt egyszerű elfogadni, ha valaki más belenyúlt a szövegembe. Ma már, ha Cserna-Szabó András, Száraz György vagy Horváth Bence, a kiadóm dolgozik vele, meglepő örömmel veszem. Az biztos, hogy mielőtt valamit elküldök, kivárom azt a pár napot, amíg eltávolodom az írás-élménytől, és kívülről tudom látni a mondataim. De utólag javítani? Nem… Hiába gondolunk most vissza arra, hogy milyen jogos, vagy épp milyen bornírt kijelentés volt, hogy „tetszettek volna forradalmat csinálni”, mi nem tetszettünk, és ezen már az irodalom se tud szépíteni.


Végh Nóra

CC_banner

img_5461_600x400

2018.01.18

Hogyan boldogulnak a pályakezdő művészek? Milyen sorssal kell szembenéznie annak, aki ezt a hivatást választja? Portrésorozatunkban fiatal művészeket kérdezünk eddigi sikereikről, kudarcaikról és céljaikról. Az első részben Tangl Edittel, a Magyar Képzőművészeti Egyetem egykori intermédia-művész szakos hallgatójával beszélgettünk, aki online szerepjátékkal és gamifikációval is foglalkozott tanulmányai során.

A._A._Milne_borito

2018.01.18

Az első világháború következtében súlyos poszttraumás stresszben szenvedett. A betegségéből végül az egyik leghíresebb meséje gyógyította ki. A történet azonban túlnőtt az íróján, aki sohasem tudott kilépni Micimackó árnyékából. Éppen 136 éve született Alan Alexander Milne, a Micimackó megalkotója. Ennek apropóján felidéztük, mi rejtőzik a Százholdas Pagonyon túl…

getcloser_kis
2018.01.18

Idén tavasszal már harmadszor rendezik meg a Get Closer Budapest Jazz Fesztivált, április 6-tól 8-ig a nemzetközi jazzszíntér számos fontos szereplője játszik a MOM Kulturális Központban (MOMKult). Fellép többek között Nicholas Payton trombitás, James „Blood” Ulmer gitáros és Lizz Wright énekesnő.

Gálával és irodalmi műsorral, kiállításokkal, szavalóversennyel teszik emlékezetessé a magyar kultúra napját Jász-Nagykun-Szolnok megyében a közművelődési intézmények: január 17-étől 19-éig Szolnokon tartózkodik az Arany 200 busz, a Petőfi Irodalmi Múzeum vándorkiállítása Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából, a szolnoki Hild Viktor Könyvtár pedig Wass Albert szellemi hagyatéka címmel hirdet szavalóversenyt.

A Line-up of the year, azaz a tavalyi év legjobb zenei felhozatalának díját vehették át a Sziget képviselői az European Festival Awards, a fesztiválok legnagyobb megméretésének díjátadó gáláján január 17-én késő este a hollandiai Groningenben. Az idei gálán a zenei felhozatalért járó díjjal a magyar fesztivál olyan versenytársakat előzött meg, mint például a Glastonbury, a Roskilde vagy a Lollapalooza. A díj átadásakor hangsúlyozták, hogy a megméretésben nemcsak a headlinerek számítanak, hanem a teljes program.

Folytatódik a 3x j(A)zz! című koncertsorozat a fővárosi Opus Jazz Clubban, amely a műfaj osztrák kiválóságait mutatja be. A 40. koncerten is túl járó széria idei estjeit január 16. és 20. között rendezik meg: január 18-án a Fabian Rucker 5 lép az Opus színpadára, a több mint egy évtizede Ausztriában élő amerikai Philip Yaeger harsonás zenekara pedig január 20-án lép fel.

A Román Rádió Zenekarának koncertjével és Bács Lajos emlékesttel ünnepli a Balassi Intézet bukaresti központja a magyar kultúra napját, amely főként a tavaly meghirdetett Kodály-emlékév jegyében zajlik. A programsorozat január 18-án a II. Bács Lajos-emlékesttel kezdődik, amelyen a 2015-ben elhunyt egykori romániai magyar karmesterre, zeneszerzőre és pedagógusra, a bukaresti Magyar Zene Fesztivál szellemi alapítójára emlékeznek.

Ingyenes koncertet ad január 22-én Budapesten az egyik legnépszerűbb spanyol rockzenekar. Az L.A. a King of Beasts című turné keretében lép fel a Hard Rock Caféban. A kaliforniai hangulatú, indie rock zenét játszó L.A. olyan előadókkal lépett már színpadra, mint a Foo Fighters, a Black Keys, a Muse, az Arcade Fire, a Franz Ferdinand vagy a Placebo, hazájában tízezres arénákat tölt meg egymagában is.

Ismét ősbemutatót tart a Rózsavölgyi Szalon: 2018. február 20-án mutatják be Tóth Krisztina Babérkoszorú-díjas költő, író Pokémon go című darabját, amelyet a Szalon felkérésére írt. Az előadás rendezője Csizmadia Tibor. Szereplők: Debreczeny Csaba, Bozó Andrea, Hunyadi Máté e.h., Tímár Éva, Ladányi Júlia e.h. és Sztarenki Pál.

EDV_4041

Kiváló fiatal énekesek jelentkezését várják a Nemzeti Ifjúsági Kórusba, amely a Kodály-emlékév egyik 2018-ra áthúzódó nagyszabású eseménye a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Intézete szervezésében. A kórus a július végi egyhetes felkészítő kurzus után öt koncertből álló turnéra indul, amelynek lesznek határon túli helyszínei is.

Ismét jótékonysági gálát szervez Radó Denise színész-rendező a Gazdagréti Szent Angyalok Plébánián. A már hagyományosnak nevezhető programban ezúttal sem csak ismert művészek lépnek a közönség elé, hanem például a Szolnoki Liget Otthon tehetséges gondozottjai is. A lélekemelő délután bevételét fogyatékkal élőkkel foglalkozó intézetek kapják.

Ingyenesen látogathatják a Veszprémi Petőfi Színház előadásait a hetvenöt év feletti nézők. A Veszprémben és környékén élő idős emberek december 1-jétől élhetnek a lehetőséggel – jelentette be veszprémi sajtótájékoztatón a teátrum igazgatója.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma