2016. december 4.
Célzó

Download.aspx2_masolata

„Minden részletnek tökéletesnek kell lennie, és akkor van remény arra, hogy valamiből jelentős előadás születik” – vallja a rendezésről Marton László, a Vígszínház főrendezője és egykori igazgatója, akit 2016-ban Magyar színház- és filmművészet kategóriában jelöltek Prima Primissima-díjra. Marton Lászlóval pályakezdésről, rendezésről, tanításról beszélgettünk, valamint arról, mit jelentenek számára a díjak.

2016.02.01
Végh Nóra

„Nem akartam a »nyelv mögé bújni«, a meséléstechnika inkább ahhoz hasonlít, mintha valaki öt üveg bor mellett egy szuszra elmesélné, hogy mi történt vele az elmúlt évek alatt” – vallja Csikós Attila A napon sütkérező hal című regényéről.

A napon sütkérező hal egy szerelmi pozíció, amely Li Tung Hszüan taoista szerző szerelmi kézikönyvében szerepel. Miért ezt a címet választottad?

A történetben olykor egészen nyíltan jelenik meg a testiség, a vágyak fojtó valósága, sokszor a megéletlen, elfojtott vágyaké, és itt most nemcsak a szexualitásra gondolok, hanem például arra a végtelenül naiv elképzelésre, ami eltöltött minket a ’80-as évek végén. Hogy mi lesz majd itt, milyen könnyű, szép világ jön majd el a szabadsággal. Aztán pofára estünk. Nem akarom utólag agyonértelmezni magam, de fontos elmondanom, hogy a regényben a karakterek, és ami velük történik, bizonyos értelemben szimbolikusak, ahogy a cím is, leképezik a „társadalom jellemfejlődését” vagy esetünkben inkább jellemromlását. A reménytelen vágyakozás és még inkább a kísérlet e vágyak megélésére sokszor bűnökbe, árulásba és csalásba viszi az embert, ez óhatatlanul lelkiismeret-furdalást okoz, amiből ismét csak a felfokozott vágyakozás lendíti ki, s ez váltakozik, szakaszosan, őrjítő minta szerint. Tulajdonképpen jelképes az is, hogy éppen a Taxisblokád idején erőszakolja meg az egyik szereplő azt a lányt, akinek bátyja a történet végén bosszút áll rajta, egy ártatlan harmadik meggyilkolásával. De megjelenik a Trianon előtti Magyarország „békekori, ködös emléke, víziója”, az ügynökvád, végső soron mindaz, ami „nagyreményű” vagy kisszerű elgondolások mögé elcsomagoljuk mai gyötrelmeinket, fájdalmunkat és kudarcaink. Azt, hogy nem merünk szembenézni önmagunkkal.


enplakatelott

Fotó: Köleséry Sándor


Szenvedély, erőszak, történelem egyaránt megtalálható a regényedben. Te milyen műfaji kategóriába sorolnád?

Ez egy regény. Regény-regény. Nem tudom. Aki krimit vár, csalódni fog. Kaptam olyan kritikát, miszerint nem elég mély. Legyen. Valóban, ez nem egy lassan hömpölygő, medret mélyítő folyam. Nem akartam a karakterek hátterét, lelkivilágát, családi kapcsolatait kimerítően és szociografikus részletességgel tárgyalni. Nem akartam, ahogy mondtam, a nyelv mögé sem elbújni, és (csak vagy főleg) szemantikai mintázatát adni a valóságunknak. Egy sztorit szerettem volna elmesélni. Épp ezért nehéz volt a narráció technikáját, mikéntjét megtalálni. Hogy ne az olvasó vigye a mesét, a mese vigye az olvasót. Hogy ne bonyolódjak bele az akár ismerős események újraértelmezésébe, szószerkezeti átkódolásába. A figurák is ismerősek lehetnek. Archetípusok. Az útkereső egyetemista lány, a kissé zavaros, sokak szerint közepes tehetségű, fiatal író, vagy egyszerűbben, a harmincéves, céltalanságra ítéltetett, „kösz, megvagyok” életérzéssel vegetáló fiatalember, az idősebb, cinikus, megromlott, a „jó” és a „szép” megszerzése és megvédése között különbséget tenni már képtelen arszlán figurái nem ismeretlenek. Nem akartam többet mondani róluk, mint amit ők maguk mondanának, ha beszélnél velük. Az érdekelt, amit tesznek. És hogy miért úgy döntenek, ahogy. Hogy a cselekedeteiknek vannak-e dramaturgiai, lelki jogosultságai, indokai. Végig lehet olvasni úgy is, mint egy szerelmi történetet, de, remélem, előbukik a kor is, amiben térdig gázolunk. Csak térdig… Elég sok visszajelzést kapok hála istennek, és a legkülönbözőbb emberek gratulálnak. Nyilván mindenkit más ragad meg. A borásztól az írókollegákon át az egyetemi professzorig sokan „megsimogatták a fejem.” Ahogy Zalán Tibor is írta, van, akinek inkább krimi, másnak meg egy háromszög történet…Talán mindegyik igaz. Talán egy szerelmekre fecsérelt forradalomregény…


csikos_300x535

Zalán Tibor azt is írta, hogy nagyon valóságosnak találja a karaktereidet.

Örültem is neki (nevet), hiszen ez volna az egyik legfontosabb feladat. A szereplő mindig viszonyítási pont. Általa, illetve hozzá képest mérhető bármi, ami a regényben megmutatkozik. Az egyik mellékszereplő, aki miatt végül is ez a mai napig ható dráma elindul, a kis „szarkeverő” alaptónusát, ha nem is a jellemét, de szokásait mindenképpen élő alakról loptam. És mindenkinek ismerős lehet nemcsak az, ahogy mószerol, ügyeskedik, hanem az is, hogy ő az egyetlen, akit nem ér utol a büntetés. Felszívódik a regényben, a társadalomban, eltűnik a szemünk elől. Az idős írót, Zengőt is próbálták már azonosítani, és nyilván vannak bizonyos apróságok, amik mintázódnak élő személyről. Volt, aki Andrejt velem azonosította. Na, ettől elhatárolódom (nevet). Sosem voltam ilyen lézengő Ritter! Mások szerint én vagyok Zengő, vagyis szeretnék „ilyenné” öregedni. De egy figura, akármit is teszel, olyanná lesz, amilyenné látják az olvasók.




A kötetben szereplő helyszíneken te magad is jártál, és kötnek hozzájuk élmények. Melyek a legmarkánsabbak?

Száraz Gyuri barátom mondta, hogy ez a regény egyben egy kocsmatérkép is. Valaki azt írta, hogy „tetszik a könyved, de nem azért, mert már az összes helyen jártam, amiről írtál”, amit én a könyv magasabb szellemi értékei iránti elismerésnek vettem. (nevet) Az biztos, hogy én mindenhol jártam, sok helyen törzsvendégnek számíthatok, mint mondjuk itt a Szimplában, ahol a Szimpla Színházat is vittük egy darabig, és aminek rengeteg barátot is köszönhetek. De nem a kocsmák felsorolása a fontos! Ebből csak annyi lényeges, hogy, amint a figurák is, a helyek is megidéznek egy állapotot, egy hangulatot. Közismert ivókról beszélünk, ahol sokan, sokszor megfordulnak, ismerik a helyszíneket, s ez az ismeret, a „belakottság” tudása még közelebb visz ahhoz, amiről olvasol. Amikor Esterházy Javított kiadását olvastam, megdöbbentő volt elmenni mondjuk a Fény presszó előtt, ahol az édesapjával a tartótisztje találkozott. Persze az nem fikció volt, az aztán nem… De egy létező, ismerős hely, ahol valami történt vagy történhetett volna, ha nem csak kitaláció volna a regény, kicsit mintha díszletté válna, valamelyest átlóg az emlékezés vagy a fantázia világába, ahogy néha az egész életünk… (nevet) Érdekes játék.


Új regényedhez egy filmes előzetes is készült, melyben neves színészek tűnnek fel. A rendezés során mi volt a koncepció? Hogyan választottad ki a szereplőket?

Nem teljesen új, és általam kedvelt „divat”, hogy könyvekhez készítenek filmelőzetest. Hasznos is lehet, segít beazonosítani. Nem volt könnyű összeállítani a forgatókönyvet, hiszen egy közel 300 oldalas történetből kellett kivenni azokat a momentumokat, amik érdekesek lehetnek, vagy az általam vélt mondanivaló szempontjából fontosak. Nem árulnak el mindent a könyvről, de egy ívet mégis felrajzolnak. Adta magát, hogy afféle „kisfilm” legyen, jelenetekkel, párbeszéd részletekkel. Őrült vállalás, mert komoly gyártási tervet kellett írni, diszponálni a stábot, a színészeket, megszervezni a helyszíneket. Végtelenül hálás is vagyok mindenkinek. Tornyi Ildikónak, Trokán Péternek és Dolmány Attilának, Karácsonyi Zoltánnak, Czakó Ádámnak és Törköly Leventének. Pál Dániel Levente író, költő is feltűnik egy felejthetetlen snittben. Emellett ezúton is szeretnék köszönetet mondani Halasi Barbarának és Spengler Lászlónak, rendezői, operatőri munkájukért. A zenét Kulcsár Attila szerezte. A produkció jelenleg közel 4000 megtekintéssel büszkélkedhet, ami, ha nem is egyedülálló az internet történetében (nevet), de nekem nagyon jó látni, hogy végül is bejött, amit akartunk. Bár ennyien megvennék a könyvet is.



 

Arra gondoltál már esetleg, hogy később filmadaptáció is készüljön a regényből?

Erre még nem gondoltam. Most az új regényemre szeretnék koncentrálni, mert az elmúlt fél évben úgy éreztem magamat, mintha a saját menedzserem lennék. Rengeteg idő és energia, míg minden összeáll. Másfél éve jegyzetelem a gondolataimat, tervezgetem a könyvet, most majd ennek ülök neki. De ha akadna rendező, örülnék neki.


stab2

A stáb: Spengler László, Halasi Barbara, Száraz Janka, Cserepes Tünde


A kortárs szerzőknek sokat kell foglalkoznia az önmenedzseléssel?

Úgy vélem, igen. Vagyis kéne. (nevet) Egy kis kiadónak, mondjuk a kiadók nagy részének sok mindenre már nincs kapacitása. Tudod, van ebben egy alapvető működési probléma. Ma úgy működik a könyvkiadás, sok esetben, hogy pályázol egy kötettel, és ha kaptál valami pénzt, kiadod. Marketinget vagy jó szándékú, arányos hírverést mögé tenni viszont már nincs pénz, egyébként is jönnek az új könyvek, az új pályázatok, energia sincs azzal foglalkozni, hogy mi lesz egy korábbi kiadvány sorsa. Vagy megy magától, vagy ennyi, megvolt, ki lehet pipálni. Nincsenek könyves műsorok a televízióban, vagyis kevés, az olvasók közül nem mindenki figyeli a folyóiratokat, és a folyóiratokban sem marad hely mindenkire, nem minden könyvről jelenik meg recenzió. (nevet) Remek szerzőink vannak, akikről ezért vagy azért alig vagy egyáltalán semmi hír… Szóval, igen, nem árt, ha valaki csinálja a fesztivált.


kirakat2016

Két hete Kakasviadal címmel jelentettél meg publicisztikát az ÚjNautilus irodalmi portálon. Mi okozta a kifakadásodat?

Van most ez az „irodalmi” vita vagy „botrány” egy új, tehetséggondozó szervezetről.  Hogy ki kap, ki kapjon több pénzt. Én, vessenek meg, azt mondom, ez „kacsabeszéd-libabeszéd”. Ma ez kapja és fogadja el, holnap vagy tegnapelőtt meg más. A lényeg ugyanakkor változatlan. Mindenki úgy tudja, hogy megoldása van. Megoldása egy problémára, egy esztétikára, egy akármire. És persze mindig mindenki a szakmát képviseli. Én arról írtam, hogy lassan nincs is szakma. Érdekkörök, meg „politikák” vannak. Ha szerencsés vagy, abban az „önbizalom-bagázsban” van tagságod, amit szeretnek, ami épp támogatott. Pontosan olyan ez, mint Ganxsta örökbecsűje, a Ki a fasza gyerek? Állunk körben, és bólogatunk: Te vagy a fasza gyerek! Mutatunk valakire, a brancsvezérre, persze közben főleg magunkra gondolunk, de biztos nem a másik kartellre, mert ők nem olyan stílusosan nyomják a street dance-et, mint mi. Tudod, mire gondolok? Nemes Jeles nyilatkozta, hogy míg a legnagyobb rendezők gratuláltak sorban, itthonról alig valaki kereste meg. Ez az elgondolkodtató.



A publikáció itt olvasható: http://ujnautilus.info/kakasviadal#comments


Írás közben hallgatsz zenét?

Most írtam egy novellát, borozgattam, kicsit megőrültem, s míg dolgoztam, végig az AC/DC-től hallgattam a Thunderstruckot. Csoda, hogy nem ment tönkre a klaviatúra! De ez ritkán működik. Egy zenei ritmus eltérít annak a gondolatritmusától, tempójától, amin éppen dolgozom. Férfi vagyok, öregszem, nem tudok kétfelé figyelni.


2015-12-31-4251


Említetted, hogy szeretnél elvonulni, és csak alkotni. Hogyan tervezed ezt? Beleférne, mondjuk, hogy hátrahagyj mindent, és elmenj egy kicsit vidékre feltöltődni?

A város mindig egyfajta kihívás, csábítás. Az ember könnyen elhagyja a munkát egy kis baráti „csevej” kedvéért. És az is tény, hogy óhatatlanul „bevonódsz” akár a fent említett vitákba, a lelkedre ül, baromi szerencsétlennek érzed a sorsod, mert ennek az egésznek a kárvallottjának képzeled magad, egy baromi nagy áldozatnak, és arra gondolsz, hogy ha kikapcsolnád a telefonod, az interneted, akkor mindez nem érintene. Igen, a közeg, az up to date információk elvonnak a saját gondolataidtól. Kicsit irigykedem is ilyenkor az alkotóházakra, ahol mégsem vagy teljesen egyedül, de valamelyest mégis intakt maradhatsz. És igen, jó lenne három hónap Badacsonyban, ahol a Hal utolsó része játszódik, jó lenne ott nekiülni az új anyagnak.


en1

Megteheted ezt, vagy csak a gondolattal játszol?

Csak a gondolattal játszom. Éppen menekülnöm nem volna szabad. Úgy érzem, most az a feladatom, hogy magammal szembenézzek, hol tartok, hol vagyok én a világban. Nem vagyok olyan jól, amilyennek látszik, de talán épp ebből születik meg az új regény hangulata. A történet és a szerkezet már összeállt a fejemben, de végtelenül nehéz leírni az első mondatot.


Mennyire szoktad utólag átjavítani magadat? Vagy ha már elindultál egy fonalon, végigviszed?

Ha egy szerkesztő kéri, javasolja, akkor igen. Önmagamat nem szórakoztatom ilyesmivel. Régebben azt sem volt egyszerű elfogadni, ha valaki más belenyúlt a szövegembe. Ma már, ha Cserna-Szabó András, Száraz György vagy Horváth Bence, a kiadóm dolgozik vele, meglepő örömmel veszem. Az biztos, hogy mielőtt valamit elküldök, kivárom azt a pár napot, amíg eltávolodom az írás-élménytől, és kívülről tudom látni a mondataim. De utólag javítani? Nem… Hiába gondolunk most vissza arra, hogy milyen jogos, vagy épp milyen bornírt kijelentés volt, hogy „tetszettek volna forradalmat csinálni”, mi nem tetszettünk, és ezen már az irodalom se tud szépíteni.


Végh Nóra

SZFE_harmadeves_zenes_szinesz_szakos_hallgatoi_c_Ujhegyi_Eva

2016.12.04

MusicOnStage címmel mutatkozik be a Müpa új ismeretterjesztő sorozata, amely a Fesztivál Színházban avat be a zenés színpadi műfajok történetébe. A témát jól ismerő Erkel-díjas zeneszerző és operarendező, Selmeczi György december 6-tól kezdve négy előadáson át vezet be a törzsi rítusoktól az amerikai zenés színházig terjedő szellemtörténeti anyagba.

Szarvas_filmszinhaz_eorifoto-1290047

2016.12.04

A magyarországi premier előtt Párizsban mutatta be november 28-án este a Nemzeti Színház társulata A szarvassá változott fiú című előadás új változatát a Világ Kultúráinak Háza (Maison des cultures du monde) fesztiválján, a Festival de l'Imaginaire-en. A magyar közönség a december 7-ei premieren találkozhat először az új változattal.

godard2_masolata

2016.12.03

„Azt ugye ön is elismeri, hogy egy filmnek kell, hogy legyen eleje, közepe és vége? Hát persze, csak nem feltétlenül ebben a sorrendben.” Ez a régi anekdota jól mutatja, hogy Jean-Luc Godard, a francia új hullám élő legendája a világ egyik legmerészebb filmrendezője. A Kifulladásig, A bolond Pierrot és az Éli az életét című filmek alkotója december 3-án ünnepli 86. születésnapját.

Roma, dzsessz, balkáni és klasszikus zenéket felvonultató fesztivált tartanak jövő ősszel a burgenlandi Kismartonban (Eisenstadt), az Esterházy-kastélyban. A Herbstgold elnevezésű program első napján, szeptember 6-án Nicolas Altstaedt vezényletével fellép az Osztrák-Magyar Haydn Filharmonikusok, amely a kismartoni Esterházy-kastély rezidens zenekara lesz az év végétől. A koncerten Beethoven, Sosztakovics és Haydn művei csendülnek fel.

Kortárs európai dzsesszelőadók koncerteznek a következő napokban a budapesti Opus Jazz Clubban. A progresszív, többségében fiatal tehetségeket felvonultató fellépők között lesznek osztrák, német, francia, amerikai és portugál zenészek is.

Magyarországot 1956-ban elhagyni kényszerülő, jelenleg Brüsszelben, Göteborgban, Párizsban és Londonban élő emigránsokat mutat be Kallos Bea Egykor mind idegenek voltunk című portrésorozata, melyről az MTVA/MTI fotóriportete december 8-án a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház Napfényműtermében tart vetítéssel egybekötött beszámolót.

Világsztárok lépnek fel a következő hetekben a Magyar Állami Operaházban és az Erkel Színházban: láthatja és hallhatja a közönség többek között Charles Castronovót, Erwin Schrottot, Renée Fleminget és Iréne Theorint.

Ékszerek és műtárgyak lepik el karácsony előtt Budapestet, december 13-án ékszereket és órákat, december 14-én ezüst és egyéb műtárgyakat kínál a BÁV karácsonyi aukciója, amelyet a MOM Kulturális Központban rendeznek meg. Az aukció első napjának több mint 200 tétele között minden értéksáv és minden főbb ékszertípus képviselteti magát.

A Liszt Ferenc-díjjal is kitüntetett hegedűművész két éve a világ egyik legkülönösebb hangszerén, thereminen is előad. Illényi Katica az ünnepekre egy egyedi karácsonyi tematikájú theremin albummal örvendezteti meg rajongóit és a hangszer szerelmeseit.

TH_CHRISTMAS_FRONT_k

Menszátor Héresz Attila képletesen és valóságosan is belebújik a hajdani nagy magyar tragika, Jászai Mari bőrébe november 28-án a Műcsarnok Színtérben.

Adventi Mesehotellé változik Budapest egyik legszebb szállodaépülete, ahol az ország legnagyobb gyerekszobáját rendezik be és töltik meg változatos programokkal az apróságok és szüleik örömére. A Gellért már hagyományos, ám idén megújult adventi rendezvénye december 3-án és 4-én várja a nagyérdeműt.

Spirituális utazásra hív Lovász Irén, Mizsei Zoltán és Horváth Kornél, vagyis a Groove & Voice Trio a Hangtájkép című lemez anyagát bemutató koncerten. Az énekesnő 2006-ban indított Gyógyító hangok címmel egy lemezsorozatot, melynek legismertebb részei az Égi hang és a Belső hang. A Hangtájkép az utóbbi újragondolása. Lovász Irén koncerten legközelebb december 3-án hallható, ahol az Égi hang című műsorát énekli.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma