2017.10.06

„A ’80-as évek közepén, amikor Szentendrére költöztem, még elevenebb volt a művészeti közélet, nagyobb volt az összetartás, a közös érdekek képviselete” – mondja Krizbai Sándor Alex festőművész, akinek művei most Ankarában is láthatóak a Misztikus álmok című tárlaton. Szentendréről és művészetéről beszélgettünk vele.

IMG_2096


Misztikus álmok címmel Ankarában látható kiállítása. Ez az első alkalom, hogy bemutatkozik a török fővárosban?

Eddig még soha nem szerepeltek a munkáim Törökországban, bár már sok jót lehetett hallani a törökök nyitottságáról, például voltak barátaim a yalovai művésztelepen, ahonnan igen jó tapasztalatokkal jöttek haza.


Milyen munkákat válogatott a kiállításra, és hány darabot tekinthet meg ennek eredményeként a török közönség?

A lehetőség egyértelműen a szentendrei művésztelepi tagságomnak köszönhető. Az ankarai Güler Sanat Galéria egyik tagja, Hakan Esmer festőművész tavaly egy ideig – vendégként – itt dolgozott a telepen. A hozzá látogatóba érkező Kemal Orta művészeti menedzser járt az én műtermemben is, megszerette a képeimet és felkért egy kiállításra, amit örömmel vállaltam. Összesen 19 közepes és nagyméretű képem látható a szeptember 28-án megnyílt válogatásban. A megvalósításban igen nagy szerepet vállalt a MANK, személy szerint dr. Hóvári János főigazgató is, amit ezúton is köszönök.


IMG_2098


A kiállítás a Misztikus álmok címet viseli. Miként kelnek életre ezek az álmok a festményeken?

Ezt a címet közösen választottuk Kemallal. A szókapcsolat részben utal a néhány – ugyancsak Erdélyből áttelepült – festő kollégámmal 2005-ben megalapított Tájmisztika Csoport nevére, de a festészetem alapvető lényegét is érzékelteti: a Novothny Tihamér művészeti író barátom által „szü-re-non”-nak (szürrealista-realista-nonfiguratívnak) nevezett képeimen az évek során bennem vizuálisan elraktározódott látványok, tárgyias valóságelemek új összefüggésekben, mintegy metaforaként jelennek meg. Ezt a festészetet a nyolcvanas évektől kezdődően már itt, Magyarországon fejlesztettem ki; több festői ciklust is magában foglal, mint a Kortársaim, az Ősök – Hősök vagy a Trepanációk, a Tájmisztika-sorozat ennek csak az egyik állomása.


Mikor készültek a most kiállított alkotások?

A most bemutatott képek túlnyomórészt már az ezredforduló után készültek, de hogy a kiinduló pontokat is érzékeltessük, néhány korábbi festményem is látható a kiállításon: a ’90-es évek elejéről két – kicsit még tagadhatatlanul az új szenzibilitás hatásáról árulkodó – képem szerepel, a ’90-es évek végén kedvelt technikámmal, domborított vászonra festett művem közül pedig három szerepel.


IMG_2095


Ezen a kiállításon vásárolhatnak is az érdeklődők? Ha igen, milyen eredménnyel számol?

A Güler Sanat Galéria, bár két nagyon fiatal ember vezeti, máris jó nevet szerzett a török kortárs műtárgy-kereskedelemben. Tehát – ha jelentkezik vevő – természetesen lesz eladás is. Nincsenek nagy elvárásaim, és ha a képek közül valamelyik végleg Törökországba kerül, amellett, hogy örülök, szomorú is leszek, hogy meg kell válnom a szívemnek kedves műveimtől. Bizonyos számú képem a kiállítás után egyébként is a Galériában marad a teljes egészében általuk vállalt költségek – többek között egy igényes török-magyar nyelvű katalógus kiadása – kompenzációjaként. De azt is tudom, hogy ezek a festmények egy rangos kortárs gyűjtemény részét fogják képezni, melyben a törökök mellett olyan illusztris magyar művészek is szerepelnek, mint Konok Tamás, Kőnig Frigyes és Orosz István.


Több mint 30 éve kötődik Szentendréhez. Milyen ez a kapcsolat, mit adott önnek a város?

Szentendrével – pontosabban a Vajda Lajos Stúdió tagjaival – már abban az időben is kapcsolatba kerültem, amikor még Marosvásárhelyen laktam. Mégsem akartam a városba költözni, de végül ide nősültem. Egy rövid ideig a Ferenczy Múzeumban dolgoztam, és akkor „kézzel fogható” közelségbe kerültem a gyűjteménnyel: egészen közelről tanulmányozhattam a szentendrei festészet műtárgyait, köztük a legnagyobbakéit, mint például Ámos Imre, Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Vajda Lajos képeit. Ma is örömmel tölt el, hogy ugyanazokat az utcákat járom, ahol ők is jártak, és hasonló élmények érnek engem is ebben a városban, mint amelyek őket is inspirálták. Az itt töltött évek során egyre erősebben kezdtem érezni a hagyomány erejét és persze, a vele járó felelősséget is. Természetesen megismertem a kortárs művészeket is, többekkel jó barátságba is kerültem. A ’80-as évek közepén, amikor ideköltöztem, még elevenebb volt a művészeti közélet, nagyobb volt az összetartás, a közös érdekek képviselete. Persze, akkor még köztünk voltak olyan vitathatatlan, mindenki által tisztelt személyiségek, mint Barcsay vagy Deim Pál. A várossal való kapcsolatom tovább erősödött, amikor 2014-ben a Szentendrei Régi Művésztelepen műtermet kaptam, és részévé váltam ennek a patinás múltú helynek.


IMG_2015


Munkái külföldön is ismertek, állított ki például a finnországi Turkuban vagy a japán Oszakában. Mely kiállítására a legbüszkébb, és miért?

A maga nemében mindegyikre büszke vagyok. Turkuban finn barátaink szervezték meg a kiállításomat, de ezután – elsőként a szentendreiek közül – bemutattam a műveimet Uusikaupunkiban, a testvérvárosunkban is. Japánba egy ott élő, kiváló koreai grafikusművész ajánlásával kerültek a műveim, akit rövid magyarországi látogatása során ismertem meg. Sajnos az Amano Galériával formálódó kapcsolatomat – Oszakával együtt – lerombolta az 1995-ös nagy kóbei földrengés – 50 darab grafikámról azóta sincs hírem. Nagy megtiszteltetést jelentett számomra, hogy szülővárosom, Marosvásárhely emblematikus helyszínén, a Kultúrpalotában mutathattam be a képeimet 2008-ban a szintén onnan elszármazott Diénes Attila szobrászművésszel közös kiállításon. A törökökkel hosszabb távú együttműködés látszik kialakulni, hogy mást ne mondjak: a 2017. évi Art Market Budapesten – most októberben – a Güler Sanat Galéria standján veszek rész Orosz Istvánnal és Kőnig Frigyessel együtt.


Érdeklődéssel olvasom, hogy animációval és multimédiával is foglalkozik. Mit tudhatunk ezekről a munkáiról?

Korábban nagyon érdekeltek a nem klasszikus művészeti kifejezési formák. A Pantenon Csoport tagjaként 1990 és 1993 között, majd még néhány éven át sok installációt készítettem. A Pantenonnak két nagy kiállítása volt Ausztriában, a welsi Városi Galériában és a bécsi Collegium Hungaricumban; itthon többek között a Fiatal Művészek Stúdiójában, a Szentendrei Képtárban és a Műcsarnokban (az Olof Palme Házban) mutatkoztunk be.

A Pantenon-korszak után kezdett érdekelni az animáció. A filmekkel nem történeteket szeretnék elmesélni, épp úgy, ahogy a festményeimmel sem ez a célom. Az animációk az én esetemben mozgásba hozott festmények, ám valójában ezek nagyon személyes – ha úgy tetszik – „misztikus álmok”, melyek emlékképekből, benyomásokból, az adott téma által bennem kiváltott, vizualizálható élményekből épülnek fel.


IMG_1973


Az első, Öt géniusz című filmemet 1997-ben a Szentendrei Képtárban, Hamvas Béla születésének 100. évfordulójára megnyílt, Párbeszéd című kiállításon mutattam be. Egy évvel később a Lakoma című film Platón azonos című műve alapján készült el egy váci kortárs művészeti fesztiválra. A Viol/e/ance – Gaál József grafikáit is felhasználó – című animációt egy érsekújvári, a hegedű témájának szentelt kortárs művészeti kiállításra készítettük el. Mindhárom film társszerzője Miklós Árpád kecskeméti festőművész-animátor barátom volt.

Már digitális technikával készült el a MAMŰ Társaság pincéjében bemutatott kiállításomra a Novotny Tihamér „költői képelemzését” vizualizáló Alvó pásztorok című animáció, majd a Trafóban – Fe Lugossy Lászlóval és Benkovits Bálint 3D-animátorral (azóta intermédia-művésszel) közös kiállításunkat egészítették ki a Kaland a kertben és az Édenkert szatelit című filmek.

A MA-RA Produkciós Iroda támogatásával, Miklós Árpád és Benkovits Bálint közreműködésével, valamint Fe Lugossy László szereplésével sikerült megvalósítani 2007-ben a Balkán torta című filmet, mely a legutóbbi és egyben a legprofesszionálisabb filmem, ezt – tudomásom szerint – TV-csatornák és mozik is vetítették.


A kiállítás 2017. november 11-éig tekinthető meg a Güler Sanat Galériában, Ankarában.



Takács Erzsébet

keramia3

2018.07.17

Első alkalommal enged betekintést készülő új, Kerámiainvázió című kiállításába a jelenleg zárva tartó Néprajzi Múzeum a Művészetek Völgyében július 20. és 29. között. Az intézmény munkatársai a Művészetek Völgye Etno Ligetében olyan programokkal készülnek, amelyek a múzeum városligeti új épületbe tervezett, különleges kerámiateret kívánják bemutatni.

Szindbad

2018.07.16

Őszinteség, árnyalt lélek- és korrajz, új magyarságkép, a szovjet mintájú kádárista hatalom kemény kritikája – így jellemezhetjük a magyar filmtörténet azon korszakát, melyet magyar új hullámnak nevezünk. De kik alkottak ebben a korszakban? Milyen filmek készültek ekkor? Filmek térből és időből cikksorozatunk keretében most ezzel foglalkozunk!

adam_almai

2018.07.16

A bohózattól a tragikomédiáig összesen tizennyolc szórakoztató színházi előadással várja a közönséget augusztus 24. és szeptember 1. között a Vidor Fesztivál Nyíregyházán. A színházi versenyprogram napi két előadását idén is a Móricz Zsigmond Színház nagyszínpadán és a Krúdy Kamarában tekinthetik meg a színházkedvelők.

Világsztárok áriaestjeit bemutató koncertfilmekkel várják az operabarátokat a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban csütörtökönként. A vetítéssorozat programjában Anna Netrebko, Jonas Kaufmann, Rolando Villazón, Erwin Schrott és Juszif Ejvazov szerepel. Ezen a héten Anna Netrebko és Juszif Ejvazov a Magyar Állami Operaház zenekara közreműködésével, augusztus 2-án Anna Netrebko, Jonas Kaufmann és Erwin Schrott a Prágai Filmharmonikusok kíséretével hallható. A Belga Nemzeti Filharmonikusok közreműködésével augusztus 16-án Anna Netrebko és Rolando Villazón párizsi estjét láthatják az érdeklődők, augusztus 30-án Jonas Kaufmann Csillagok alatt című műsorát vetítik a Berlini Állami Rádió Szimfonikus Zenekara közreműködésével.

Fiatal zenészek is lehetőséget kapnak a bemutatkozásra az idei Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztiválon. A felkészülésben segítséget is nyújtanak nekik, hogy a rutinba jobban bele tudjanak illeszkedni. Bálint Gábor szervező arról is beszélt, hogy bár 28 éve klasszikus zenei fesztiválként indultak, a közönségigényeknek megfelelően ma már más zenei stílusok is megjelennek a programban, fellép például a Budapest Bár és a 100 Tagú Cigányzenekar is. A koncerteket július 2-től augusztus 2-ig, hétfői és csütörtöki napokon tartják, a részletes program megtalálható a www.vajdahunyad.hu oldalon.

Kápolnává alakítják annak a zágoni tölgyfának a kiszáradt törzsét, amelyet a hagyomány szerint Mikes Kelemen édesapja ültetett a család portáján. Az egyszerre két ember befogadására alkalmas kápolna kialakítása folyamatban van, erre Mónus Béla magyarországi fafaragóművész kapott megbízást a székelyföldi Zágon polgármesterétől. A művész szeptemberre tervezi a munka átadását. Olyan teret akar kialakítani Mikes Kelemen kiszáradt zágoni tölgyfájának a belsejében, amely a béke és a hűség gondolatát sugallja – mondta az alkotó.

Ismeretterjesztő előadással, középkori viselet- és harci bemutatóval, táncházzal, gyermekprogramokkal emlékeznek a nándorfehérvári diadalra a szegedi ferences kolostorban és a rendház szomszédságában, a Mátyás téren a hétvégén, július 20. és 22. között. A nándorfehérvári diadal 550. évfordulóján, 2006-ban a szegedi ferences rendház alsóvárosi kultúrházának munkatársai azzal a szándékkal hívták életre a Hunyadi János törökök fölött aratott győzelmére emlékező rendezvényt, hogy nemzeti gyásznapjaink mellett világraszóló győzelmeink előtt is méltóképpen tisztelegjenek.

A hely szelleme is hozzátesz a II. András életét felelevenítő Koronázási Szertartásjáték című produkcióhoz – emelte ki Szikora János rendező az M1 aktuális csatorna július 15-ei, délelőtti műsorában. A székesfehérvári Nemzeti Emlékhelyen augusztus 18-án és 19-én tartják meg a hatodik Koronázási Szertartásjátékot. A darabot a Vörösmarty Színház igazgatója, Szikora János rendezi. Az Árpád-ház egyik legjelentősebb uralkodójának életútját három fontos motívum – az általa kiadott Aranybulla, lánya, Szent Erzsébet élete és felesége, Gertrúd meggyilkolása – mentén igyekszik bemutatni.

A MANK Nonprofit Kft. tisztelettel és szeretettel meghívja önt és hozzátartozóit a HOMO et NATURA – Válogatás a Mezőtúri Képzőművészeti Alkotótelep gyűjteményéből című kiállítás megnyitójára, melyet 2018. július 4-én, szerdán, 18 órakor tartanak.

mank-kiallitas

György Ádám zongoraművész 2018-ban már tizedik alkalommal rendezi meg zongoraakadémiáját Pomázon, a Teleki–Wattay-kastélyban, ahova a világ minden tájáról érkeznek tehetséges zongoristanövendékek. Az akadémia György Ádám szóló zongoraestjével veszi kezdetét július 2-án, majd július 11-én a növendékek és a művész közös koncertje várja a nyáresti kikapcsolódásra vágyó zenekedvelőket.

A MANK Nonprofit Kft. tisztelettel és szeretettel meghívja önt és hozzátartozóit a Mártélyi Alkotóház évadnyitó ünnepségére, melyet 2018. június 15-én, pénteken, 17 órakor tartanak Mártélyon. Mártély különleges szerepet tölt be a magyar képzőművészet történetében; a Tisza holtága melletti alkotóház az 1960-as évek óta működik.

Szemében izzó őrület, tüdejében annyi erő, hogy falakat renget, és zenekarával pillanatokon belül bennünket is megfertőz ezzel az ördöngös kabaréhangulattal. Ben Caplan és zenekara, a The Casual Smokers május 28-án visszatér a Dürer Kertbe!

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma