2017.10.06

„A ’80-as évek közepén, amikor Szentendrére költöztem, még elevenebb volt a művészeti közélet, nagyobb volt az összetartás, a közös érdekek képviselete” – mondja Krizbai Sándor Alex festőművész, akinek művei most Ankarában is láthatóak a Misztikus álmok című tárlaton. Szentendréről és művészetéről beszélgettünk vele.

IMG_2096


Misztikus álmok címmel Ankarában látható kiállítása. Ez az első alkalom, hogy bemutatkozik a török fővárosban?

Eddig még soha nem szerepeltek a munkáim Törökországban, bár már sok jót lehetett hallani a törökök nyitottságáról, például voltak barátaim a yalovai művésztelepen, ahonnan igen jó tapasztalatokkal jöttek haza.


Milyen munkákat válogatott a kiállításra, és hány darabot tekinthet meg ennek eredményeként a török közönség?

A lehetőség egyértelműen a szentendrei művésztelepi tagságomnak köszönhető. Az ankarai Güler Sanat Galéria egyik tagja, Hakan Esmer festőművész tavaly egy ideig – vendégként – itt dolgozott a telepen. A hozzá látogatóba érkező Kemal Orta művészeti menedzser járt az én műtermemben is, megszerette a képeimet és felkért egy kiállításra, amit örömmel vállaltam. Összesen 19 közepes és nagyméretű képem látható a szeptember 28-án megnyílt válogatásban. A megvalósításban igen nagy szerepet vállalt a MANK, személy szerint dr. Hóvári János főigazgató is, amit ezúton is köszönök.


IMG_2098


A kiállítás a Misztikus álmok címet viseli. Miként kelnek életre ezek az álmok a festményeken?

Ezt a címet közösen választottuk Kemallal. A szókapcsolat részben utal a néhány – ugyancsak Erdélyből áttelepült – festő kollégámmal 2005-ben megalapított Tájmisztika Csoport nevére, de a festészetem alapvető lényegét is érzékelteti: a Novothny Tihamér művészeti író barátom által „szü-re-non”-nak (szürrealista-realista-nonfiguratívnak) nevezett képeimen az évek során bennem vizuálisan elraktározódott látványok, tárgyias valóságelemek új összefüggésekben, mintegy metaforaként jelennek meg. Ezt a festészetet a nyolcvanas évektől kezdődően már itt, Magyarországon fejlesztettem ki; több festői ciklust is magában foglal, mint a Kortársaim, az Ősök – Hősök vagy a Trepanációk, a Tájmisztika-sorozat ennek csak az egyik állomása.


Mikor készültek a most kiállított alkotások?

A most bemutatott képek túlnyomórészt már az ezredforduló után készültek, de hogy a kiinduló pontokat is érzékeltessük, néhány korábbi festményem is látható a kiállításon: a ’90-es évek elejéről két – kicsit még tagadhatatlanul az új szenzibilitás hatásáról árulkodó – képem szerepel, a ’90-es évek végén kedvelt technikámmal, domborított vászonra festett művem közül pedig három szerepel.


IMG_2095


Ezen a kiállításon vásárolhatnak is az érdeklődők? Ha igen, milyen eredménnyel számol?

A Güler Sanat Galéria, bár két nagyon fiatal ember vezeti, máris jó nevet szerzett a török kortárs műtárgy-kereskedelemben. Tehát – ha jelentkezik vevő – természetesen lesz eladás is. Nincsenek nagy elvárásaim, és ha a képek közül valamelyik végleg Törökországba kerül, amellett, hogy örülök, szomorú is leszek, hogy meg kell válnom a szívemnek kedves műveimtől. Bizonyos számú képem a kiállítás után egyébként is a Galériában marad a teljes egészében általuk vállalt költségek – többek között egy igényes török-magyar nyelvű katalógus kiadása – kompenzációjaként. De azt is tudom, hogy ezek a festmények egy rangos kortárs gyűjtemény részét fogják képezni, melyben a törökök mellett olyan illusztris magyar művészek is szerepelnek, mint Konok Tamás, Kőnig Frigyes és Orosz István.


Több mint 30 éve kötődik Szentendréhez. Milyen ez a kapcsolat, mit adott önnek a város?

Szentendrével – pontosabban a Vajda Lajos Stúdió tagjaival – már abban az időben is kapcsolatba kerültem, amikor még Marosvásárhelyen laktam. Mégsem akartam a városba költözni, de végül ide nősültem. Egy rövid ideig a Ferenczy Múzeumban dolgoztam, és akkor „kézzel fogható” közelségbe kerültem a gyűjteménnyel: egészen közelről tanulmányozhattam a szentendrei festészet műtárgyait, köztük a legnagyobbakéit, mint például Ámos Imre, Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Vajda Lajos képeit. Ma is örömmel tölt el, hogy ugyanazokat az utcákat járom, ahol ők is jártak, és hasonló élmények érnek engem is ebben a városban, mint amelyek őket is inspirálták. Az itt töltött évek során egyre erősebben kezdtem érezni a hagyomány erejét és persze, a vele járó felelősséget is. Természetesen megismertem a kortárs művészeket is, többekkel jó barátságba is kerültem. A ’80-as évek közepén, amikor ideköltöztem, még elevenebb volt a művészeti közélet, nagyobb volt az összetartás, a közös érdekek képviselete. Persze, akkor még köztünk voltak olyan vitathatatlan, mindenki által tisztelt személyiségek, mint Barcsay vagy Deim Pál. A várossal való kapcsolatom tovább erősödött, amikor 2014-ben a Szentendrei Régi Művésztelepen műtermet kaptam, és részévé váltam ennek a patinás múltú helynek.


IMG_2015


Munkái külföldön is ismertek, állított ki például a finnországi Turkuban vagy a japán Oszakában. Mely kiállítására a legbüszkébb, és miért?

A maga nemében mindegyikre büszke vagyok. Turkuban finn barátaink szervezték meg a kiállításomat, de ezután – elsőként a szentendreiek közül – bemutattam a műveimet Uusikaupunkiban, a testvérvárosunkban is. Japánba egy ott élő, kiváló koreai grafikusművész ajánlásával kerültek a műveim, akit rövid magyarországi látogatása során ismertem meg. Sajnos az Amano Galériával formálódó kapcsolatomat – Oszakával együtt – lerombolta az 1995-ös nagy kóbei földrengés – 50 darab grafikámról azóta sincs hírem. Nagy megtiszteltetést jelentett számomra, hogy szülővárosom, Marosvásárhely emblematikus helyszínén, a Kultúrpalotában mutathattam be a képeimet 2008-ban a szintén onnan elszármazott Diénes Attila szobrászművésszel közös kiállításon. A törökökkel hosszabb távú együttműködés látszik kialakulni, hogy mást ne mondjak: a 2017. évi Art Market Budapesten – most októberben – a Güler Sanat Galéria standján veszek rész Orosz Istvánnal és Kőnig Frigyessel együtt.


Érdeklődéssel olvasom, hogy animációval és multimédiával is foglalkozik. Mit tudhatunk ezekről a munkáiról?

Korábban nagyon érdekeltek a nem klasszikus művészeti kifejezési formák. A Pantenon Csoport tagjaként 1990 és 1993 között, majd még néhány éven át sok installációt készítettem. A Pantenonnak két nagy kiállítása volt Ausztriában, a welsi Városi Galériában és a bécsi Collegium Hungaricumban; itthon többek között a Fiatal Művészek Stúdiójában, a Szentendrei Képtárban és a Műcsarnokban (az Olof Palme Házban) mutatkoztunk be.

A Pantenon-korszak után kezdett érdekelni az animáció. A filmekkel nem történeteket szeretnék elmesélni, épp úgy, ahogy a festményeimmel sem ez a célom. Az animációk az én esetemben mozgásba hozott festmények, ám valójában ezek nagyon személyes – ha úgy tetszik – „misztikus álmok”, melyek emlékképekből, benyomásokból, az adott téma által bennem kiváltott, vizualizálható élményekből épülnek fel.


IMG_1973


Az első, Öt géniusz című filmemet 1997-ben a Szentendrei Képtárban, Hamvas Béla születésének 100. évfordulójára megnyílt, Párbeszéd című kiállításon mutattam be. Egy évvel később a Lakoma című film Platón azonos című műve alapján készült el egy váci kortárs művészeti fesztiválra. A Viol/e/ance – Gaál József grafikáit is felhasználó – című animációt egy érsekújvári, a hegedű témájának szentelt kortárs művészeti kiállításra készítettük el. Mindhárom film társszerzője Miklós Árpád kecskeméti festőművész-animátor barátom volt.

Már digitális technikával készült el a MAMŰ Társaság pincéjében bemutatott kiállításomra a Novotny Tihamér „költői képelemzését” vizualizáló Alvó pásztorok című animáció, majd a Trafóban – Fe Lugossy Lászlóval és Benkovits Bálint 3D-animátorral (azóta intermédia-művésszel) közös kiállításunkat egészítették ki a Kaland a kertben és az Édenkert szatelit című filmek.

A MA-RA Produkciós Iroda támogatásával, Miklós Árpád és Benkovits Bálint közreműködésével, valamint Fe Lugossy László szereplésével sikerült megvalósítani 2007-ben a Balkán torta című filmet, mely a legutóbbi és egyben a legprofesszionálisabb filmem, ezt – tudomásom szerint – TV-csatornák és mozik is vetítették.


A kiállítás 2017. november 11-éig tekinthető meg a Güler Sanat Galériában, Ankarában.



Takács Erzsébet

CC_banner

cactus-1063094_960_720

2018.01.17

Érkeznek Csinszka eddig ismeretlen írásai, Finy Petra új regénye és a Téli rege a gyermekek nyelvére lefordítva. Cikkünkben 10 olyan könyvet ajánlunk, melyek 2018-ban jelennek meg. Van köztük vers, rövidpróza, regény, de a magyar népművészetről és építészetről szóló albumok is. Tarts velünk, és válassz magadnak olvasmányokat az új évre!

20171202_szatyor_gyozo_webre_10.JPG

2018.01.17

Szatyor Győző faszobrász, festő és grafikus alkotásaiból nyílt kiállítás a Vigadó Galériában. A 70 éves, ormánsági születésű ipar- és képzőművésztől többek közt faszobrokat, grafikai illusztrációkat, valamint az alföldi tanyavilágról készült festménysorozatot láthatunk. A január 22-éig nyitva tartó tárlatról a művészt, Szatyor Győzőt kérdeztük.

Hammerstein_Judit

2018.01.17

Tokiótól New Yorkig számos kulturális, tudományos és oktatási programot kínálnak idén a Külgazdasági és Külügyminisztérium – Balassi Intézet külföldi kulturális intézetei – derült ki a Balassi Intézet január 17-ei sajtótájékoztatóján, ahol Hammerstein Judit helyettes államtitkár, az intézmény vezetője összefoglalta a január elején lezárult lengyelországi magyar kulturális évad eredményeit is.

Török Richárd (1954–1993) szobrászművész emlékkiállítása nyílik január 19-én Budapesten, a Műcsarnokban. Török Richárd művészi pályája során magyar költőkről, írókról, a magyar és az egyetemes kultúrát, történelmet alakító és gazdagító személyiségekről mintázott szobrokat.

Aspektusok (Aspetti) címmel kortárs magyar grafikai és kisplasztikai kiállítás nyílik január 18-án a Római Magyar Akadémia galériájában. A magyar kultúra napja alkalmából nyíló kiállítás 22 magyar kortárs művész csaknem 80 munkáját tárja a római közönség elé a Falconieri-palotában. A február 18-áig megtekinthető tárlatot Simonffy Márta, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének elnöke nyitja meg.

A magyar tervezőgrafika elmúlt két év évben született legsikeresebb alkotásait mutatja be a 20. Országos Tervezőgrafikai Biennále budapesti tárlata, amely január 18-án nyílik a Klebelsberg Kultúrkúriában. A rangos seregszemle összegzi a magyarországi alkotók tervezőgrafikai munkáit különböző műfajokban. A február 8-áig látogatható tárlaton 187 kiállító műve tekinthető meg.

Freddie és zenekara melegíti be a közönséget a világhírű brit soul és R&B énekesnő, Emeli Sandé február 18-ai budapesti koncertje előtt a Papp László Budapest Sportarénában. Fehérvári Gábor Alfréd, vagyis Freddie 2016-ban megnyerte A Dal című versenyt, ezzel ő képviselte Magyarországot a stockholmi Eurovíziós Dalfesztiválon Pioneer című dalával.

Egy hétig újra láthatóak január 16-ától a cseh koronázási ékszerek. Az értékes történelmi tárgyakat a prágai Hradzsin legdíszesebb termében, az Ulászló teremben tekinthetik meg az érdeklődők. A legféltettebb cseh nemzeti kincsnek számító koronázási ékszereket legutóbb 2013-ban Milos Zeman köztársasági elnök megválasztása alkalmával állították ki, a belépés a hagyományoknak megfelelően ingyenes volt. Most Csehszlovákia megalakulásának 100. évfordulója alkalmából láthatók.

Kiváló fiatal énekesek jelentkezését várják a Nemzeti Ifjúsági Kórusba, amely a Kodály-emlékév egyik 2018-ra áthúzódó nagyszabású eseménye a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Intézete szervezésében. A kórus a július végi egyhetes felkészítő kurzus után öt koncertből álló turnéra indul, amelynek lesznek határon túli helyszínei is.

sheet-music-1229481_960_720

Ismét jótékonysági gálát szervez Radó Denise színész-rendező a Gazdagréti Szent Angyalok Plébánián. A már hagyományosnak nevezhető programban ezúttal sem csak ismert művészek lépnek a közönség elé, hanem például a Szolnoki Liget Otthon tehetséges gondozottjai is. A lélekemelő délután bevételét fogyatékkal élőkkel foglalkozó intézetek kapják.

Ingyenesen látogathatják a Veszprémi Petőfi Színház előadásait a hetvenöt év feletti nézők. A Veszprémben és környékén élő idős emberek december 1-jétől élhetnek a lehetőséggel – jelentette be veszprémi sajtótájékoztatón a teátrum igazgatója.

Több mint ezer vasútmodell zakatol majd keresztbe-kasul december 2-án és 3-án a Gellért Hotel termeiben, elhozva az advent hamisítatlan hangulatát. Az Adventi Mesehotelben a terepasztalokon suhanó vonatokon túl lesz Mese-Szalon többek között csipkeszoknyás tündérkékkel és meseshow Eliza vendégeivel.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma