15_eves

2010.04.18
Tarján Tamás
Az előadás lassú felfűtése, majd halvány parázslása nem ígéri, hogy lángra kap a kétszemélyes színmű tragikus anyaga. A szünet nélküli nyolcvan perc utolsó harmadára aztán belobban a kazán, kiégeti a fölösleget, sugározza a hőt, amely 1983-ban Pulitzer-díjat hozott a szerzőnek. KRITIKA
 
Marsha Norman darabja szűk három évtized alatt nem lett jobb – de nem lett rosszabb sem. A Kultea bemutatóján, a színházi vállalkozását egyre koncepciózusabban folytató Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kis színpadán Ungvári Tamás stiláris hetvenkedéstől mentes fordítása ma is megállja a helyét. A negyven körül járó Jessie Cates egy szombat este minden cécó nélkül bejelenti anyjának, az életerős hatvanas Thelmának, hogy néhány óra múlva öngyilkos lesz. Az épp tünetmentes, talán gyógyuló epilepsziás beteg totálisan ráunt a létre: a gyerekkor óta tartó görcsös rohamokra, a hajdani férj nem egészen ok nélküli állhatatlanságára, a lelécelt kamasz fiúgyerek bűnöző hajlamára, az újsághírekre, a Fehér Ház mindenkori gazdájára – és önző, elpusztíthatatlan, felszínes anyjára. A késve észbe kapó, lelke mélyén nem érzéketlen Thelma a győzködés, lebeszélés, tréfálkozás, hisztéria, beismerés, meakulpázás, könyörgés minden eszközét latba veti, hogy a végzetes tettet meggátolja…
 
Pásztor Erzsi Thelmájából – némi ritmustalan alakkeresés után – akkor szakad fel az egyszerűségében is eleven képletű egyéniség, amikor fizikai indulattal, a konyha szétdúlásával vezeti le megdöbbenésének, tehetetlenségének feltorlódó feszültségét, vádolva lányát: nekem nem kell semmi, ha nem vagy tekintettel anyádra, aki körül minden gyakorlatias teendőt eddig te láttál el! Innentől a külsőleg még mindig túlzottan tip-top otthonkás asszonynak már mélységesen elhihető, hogy férje (Jessie bálványozott apja) iránti szeretetképtelenségét örökítette a lányára is, és közvetett előidézője a rémületes döntésnek. Pásztor Erzsin a premier utolsó harmadában nem fog ki a színmű olykor darabos, mondvacsinált érvrendszere és kísértő giccsessége sem. Sőt, ő az, aki tépett mozdulataival, esengő térdre omlásával, megtörő gesztusaival látványos vagy rejtett nyomatékot ad a felpörögni is képes dialógusoknak. A színésznő addig nem merészkedik el – megvalósultak ilyen értelmezései is a szövegnek –, hogy egy ponton túl beletörődően, kényszeresen (s voltaképp fonák szeretettel) helyeselje, megengedően legitimálja az apa halála óta a padláson hányódó, most előkeresett pisztoly használatát.
 
 
Boldizsár Tündének kevesebb ösvénye nyílik fokozásra, váltásra. Jessie már mindent elrendezett önmagában és a háztartás körül. Például – Marsha Norman erényei az ilyen fordulatokban sejlenek fel – húsz évre előre meghagyta bátyjának, Dawsonnak, melyik ünnepen mivel ajándékozza majd meg a mamát. Ez az alakítás is előnyére módosul, a kifejlethez közelítve egyre nagyobb koncentráltságot mutat. Pásztor Erzsi és Boldizsár Tünde jó kettőst alkot, bár összjátékuknak még igencsak finomodnia kell.
 
Díszlet, jelmez, mai színpadra alkalmazás és rendezés Iványi Árpád munkája. Díszlete szürkébb a tőle megszokott, elvontabb kulisszáknál. Legyünk pontosak: barnább, drapposabb-sárgásabb. A világítással nem nagyon lehet muzsikálni a szerény felszereltségű teremben, a fénydramaturgia azt sem igen játssza el, hogy beesteledik. A kellékek közelítően pontosak, nem ötletdúsak (vajon miért csillog-villog ennyire a mondott tisztogatást nem is nagyon kérő, mostanáig hányódó pisztoly?). Játékmesteri típusú rendezést követünk nyomon, amelyben a szöveg túl keményen diktál a térkezelésnek, színészvezetésnek, viszont nem is tolakszik a megjelenítésbe erőszakolt ötlet, s az alkotók folyamatosan képesek építkezni abból, amit menet közben, nem ellentmondásoktól és hiányosságoktól mentesen, maguk teremtettek meg. A hálásan tapsoló közönségen körbepillantva az arcok megrendültségről árulkodnak: annak tudatosulásáról, hogy – bár Jessie személyes természetű ügynek nevezi visszafordíthatatlan szándékát – az egyén, ha önmaga akaratából akarja bevégezni életét, soha nincs az összes ok és indok ismeretében, birtokában, és soha nem csupán a saját sorsát tartja a kezében.

KAD_Kultura_596x90_002

2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA

Kritikusan veszélyeztetett kubai, más néven rombuszkrokodilok érkeztek nemrégiben a Fővárosi Állat- és Növénykertbe. Mivel az állatok még csak kétévesek, hosszuk alig haladja meg a fél métert, de idővel két méternél is nagyobbra nőhetnek. Vadon élő kubai krokodilok ma már csak a Zapata-félsziget mocsárvilágában, illetve az ugyancsak Kubához tartozó Ifjúság-szigeten fordulnak elő. Eredetileg a vadászat miatt ritkultak meg, ma pedig a viszonylag szűk elterjedés rontja az állomány túlélési esélyeit. Az öt kubai krokodilt az állatkerti Nagy-tó partján álló Krokodilház belső terében tekinthetjük meg.

A legjobb produkciókat és színházi teljesítményeket is díjazzák.a VIII. Magyar Teátrumi Nyári Fesztivál gáláján. Az augusztus 19-én Szarvason zajló rendezvényen köszöntőt mond Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára.

A kiállítást augusztus 27-én, 18 órakor nyitja meg Dr. Faludi Julianna szociológus a budapesti Mai Manó Házban. A tárlaton kiállít Sergey Prokudin-Gorsky, Balogh Rudolf, Biró Dávid, Eperjes Ágnes, Liz Nielsen és Bill Sullivan. A Három szín című kiállítást október 6-ig láthatják az érdeklődők.

A két színész Joshua Michael Stern rendező filmjében, az After Exile-ben játszik együtt. Stern nevéhez fűződik a Steve Jobsról szóló életrajzi dráma, a Jobs, valamint a Graves című televíziós sorozat is. Az új mozifilm főhőse (LaBeouf) a történet szerint éppen a börtönből szabadul, ahol rablás és emberölés miatt volt, és – szintén börtönviselt, alkoholista – apjával (De Niro) igyekszik megmenteni öccsét az övékéhez hasonló életúttól. Az igaz történeten alapuló film forgatását októberben kezdik.

Sheeran a Kraft Heinz cég megalakulásának 150. évfordulójára tervezte a speciális kiadást, amelyből csupán 150 darab készült. Az első három üveget augusztus 15-én árverezték el Londonban, az egyik 1050, a második 1100, a harmadik 1500 fontért kelt el. 104 üveg egy globális sorsolás nyereményeként kel el, a többit Sheeran és a Heinz legnagyobb rajongói, valamint múzeumok kapják meg. A befolyt bevétel egy részét a Kelet-Angliai Gyermek Hospice kapja, a többit a Heinz által támogatott gyermekélelmezési alapítványnak juttatják el.

A Zsolnay Örökségkezelő nyárbúcsúztató ingyenes fesztiválját augusztus 23. és 25. között tartják immár nyolcadik alkalommal a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedben.

molnar-jacqueline-kiallitasa-biciklismadarak

Ma van a Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Csíksomlyói passiójának ingyenes szabadtéri előadása az esztergomi bazilika előtt.

Az augusztus 22. és 25. között zajló rendezvénysorozatra Ausztriából, Németországból, Portugáliából és Romániából is érkeznek jelmezesek, a karneválon azok a gyermekek is részt vesznek, akik a testvérvárosi kapcsolatnak köszönhetően most a Balaton-parton üdülnek.

Orgona-mesterkurzuson vehetnek részt az érdeklődők Szathmáry Zsigmond professzor vezetésével Debrecenben és Hajdúböszörményben hétfőn és kedden, a kurzus első napja ünnepi orgonaesttel zárul a Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft. és a Hajdúböszörményi Sillye Gábor Művelődési Központ támogatásával.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma