Nfz_Kultura.hu_berletes_Mvasar_728x90_002

2010.04.18
Tarján Tamás
Az előadás lassú felfűtése, majd halvány parázslása nem ígéri, hogy lángra kap a kétszemélyes színmű tragikus anyaga. A szünet nélküli nyolcvan perc utolsó harmadára aztán belobban a kazán, kiégeti a fölösleget, sugározza a hőt, amely 1983-ban Pulitzer-díjat hozott a szerzőnek. KRITIKA
 
Marsha Norman darabja szűk három évtized alatt nem lett jobb – de nem lett rosszabb sem. A Kultea bemutatóján, a színházi vállalkozását egyre koncepciózusabban folytató Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kis színpadán Ungvári Tamás stiláris hetvenkedéstől mentes fordítása ma is megállja a helyét. A negyven körül járó Jessie Cates egy szombat este minden cécó nélkül bejelenti anyjának, az életerős hatvanas Thelmának, hogy néhány óra múlva öngyilkos lesz. Az épp tünetmentes, talán gyógyuló epilepsziás beteg totálisan ráunt a létre: a gyerekkor óta tartó görcsös rohamokra, a hajdani férj nem egészen ok nélküli állhatatlanságára, a lelécelt kamasz fiúgyerek bűnöző hajlamára, az újsághírekre, a Fehér Ház mindenkori gazdájára – és önző, elpusztíthatatlan, felszínes anyjára. A késve észbe kapó, lelke mélyén nem érzéketlen Thelma a győzködés, lebeszélés, tréfálkozás, hisztéria, beismerés, meakulpázás, könyörgés minden eszközét latba veti, hogy a végzetes tettet meggátolja…
 
Pásztor Erzsi Thelmájából – némi ritmustalan alakkeresés után – akkor szakad fel az egyszerűségében is eleven képletű egyéniség, amikor fizikai indulattal, a konyha szétdúlásával vezeti le megdöbbenésének, tehetetlenségének feltorlódó feszültségét, vádolva lányát: nekem nem kell semmi, ha nem vagy tekintettel anyádra, aki körül minden gyakorlatias teendőt eddig te láttál el! Innentől a külsőleg még mindig túlzottan tip-top otthonkás asszonynak már mélységesen elhihető, hogy férje (Jessie bálványozott apja) iránti szeretetképtelenségét örökítette a lányára is, és közvetett előidézője a rémületes döntésnek. Pásztor Erzsin a premier utolsó harmadában nem fog ki a színmű olykor darabos, mondvacsinált érvrendszere és kísértő giccsessége sem. Sőt, ő az, aki tépett mozdulataival, esengő térdre omlásával, megtörő gesztusaival látványos vagy rejtett nyomatékot ad a felpörögni is képes dialógusoknak. A színésznő addig nem merészkedik el – megvalósultak ilyen értelmezései is a szövegnek –, hogy egy ponton túl beletörődően, kényszeresen (s voltaképp fonák szeretettel) helyeselje, megengedően legitimálja az apa halála óta a padláson hányódó, most előkeresett pisztoly használatát.
 
 
Boldizsár Tündének kevesebb ösvénye nyílik fokozásra, váltásra. Jessie már mindent elrendezett önmagában és a háztartás körül. Például – Marsha Norman erényei az ilyen fordulatokban sejlenek fel – húsz évre előre meghagyta bátyjának, Dawsonnak, melyik ünnepen mivel ajándékozza majd meg a mamát. Ez az alakítás is előnyére módosul, a kifejlethez közelítve egyre nagyobb koncentráltságot mutat. Pásztor Erzsi és Boldizsár Tünde jó kettőst alkot, bár összjátékuknak még igencsak finomodnia kell.
 
Díszlet, jelmez, mai színpadra alkalmazás és rendezés Iványi Árpád munkája. Díszlete szürkébb a tőle megszokott, elvontabb kulisszáknál. Legyünk pontosak: barnább, drapposabb-sárgásabb. A világítással nem nagyon lehet muzsikálni a szerény felszereltségű teremben, a fénydramaturgia azt sem igen játssza el, hogy beesteledik. A kellékek közelítően pontosak, nem ötletdúsak (vajon miért csillog-villog ennyire a mondott tisztogatást nem is nagyon kérő, mostanáig hányódó pisztoly?). Játékmesteri típusú rendezést követünk nyomon, amelyben a szöveg túl keményen diktál a térkezelésnek, színészvezetésnek, viszont nem is tolakszik a megjelenítésbe erőszakolt ötlet, s az alkotók folyamatosan képesek építkezni abból, amit menet közben, nem ellentmondásoktól és hiányosságoktól mentesen, maguk teremtettek meg. A hálásan tapsoló közönségen körbepillantva az arcok megrendültségről árulkodnak: annak tudatosulásáról, hogy – bár Jessie személyes természetű ügynek nevezi visszafordíthatatlan szándékát – az egyén, ha önmaga akaratából akarja bevégezni életét, soha nincs az összes ok és indok ismeretében, birtokában, és soha nem csupán a saját sorsát tartja a kezében.
2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA

Az Ismerős Arcok idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. A jubileumi alkalomból egy vadonatúj videoklipben újragondolva, szimfonikus kísérettel jelentették meg a Nélküled című emblematikus dalukat, amely az egész Kárpát-medencei magyarság összetartozásának jelképe lett. Június 22-én a Barba Negra Trackben adnak születésnapi nagykoncertet.

Küszködik és teremt címmel Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni naplóinak teljes szövegét 12 fiatal színésznő olvassa fel június 19-én Budapesten, a Pozsonyi úti Amikor Galériában. A naplók 12 év történetét mesélik el, 1935-től 1946-ig, így minden színésznőre egy év, nagyjából száz oldal jut. A felolvasások reggel 10 órakor kezdődnek, és délután 17 óráig folyamatosan zajlanak.

Paul Gauguin egy 17 éves korában készített akvarellét árvereztek el június 16-án a franciaországi Montbazonban. Az akvarell egy vízparton álló svájci hegyvidéki faházat ábrázol és egy Svájcban élő francia iparmágnás vette meg 80 ezer euróért, aki az interneten licitált. A francia posztimpresszionista festő kézjegyével ellátott képen a dátum 1865. július 2-a, tehát ez Gauguin első ismert rajza, amelyet tussal és vízfestékkel készített. A 39,5x25 centiméteres képet az orleans-i császári líceum professzora, Charles Pensée irányításával készítette a művész.

Június 16-án Jens Harzer német színésznek adták át Bécsben a gyémántokkal kirakott Iffland-gyűrűt. A több mint két évszázados múltra visszatekintő, egész életre szóló kitüntetést nem zsűri ítéli oda, hanem mindenkori viselője nevezi meg végrendeletében utódját mint „a német nyelvű színjátszás legjelentősebb és legérdemesebb művészét". A februárban elhunyt Bruno Ganz svájci színész 23 éven át viselte a vasból készült, 28 apró gyémánttal és féldrágakövekkel kirakott ékszert, és ő nevezte ki Harzert utódjául.

Bulgáriában, a szmoljani Nagy László Emlékházban Ki viszi át a szerelmet. Hommage à Nagy László címmel június 18-án nyílik állandó kiállítás. A tárlatot a Bolgár Köztársaság kulturális minisztere, Boil Banov, az esemény védnöke nyitja meg.

Június 20. és 23. között idén második alkalommal rendezi meg az operett műfaj koronázatlan királyáról, Rátonyi Róbertről elnevezett négynapos operettfesztiválját a Veszprémi Petőfi Színház. A színművész életének utolsó szakaszában négy előadást is rendezett Veszprémben.

Peller-Szendy

Koncertek, színházi előadások, filmvetítés, kézműves vásár és hajótúra is várja június 18. és 22. között az immár tizennegyedik Szolnoki Tiszavirág Fesztivál látogatóit. A fesztivál a város szívében nyitja meg a szolnoki nyári rendezvények sorát.

Az A38 tetőteraszán kéthetente jelentkező koncertsorozatban 2019 legizgalmasabb és legeredetibb hazai dalszerzőit faggatják ki meghatározó könyvélményeikről, kedvenc szerzőikről és a sorok közti gondolataikról.

Tíz színpadi előadással és új programokkal várja a közönséget a Pécsi Nyári Színház június 20. és augusztus 11. között.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma