IDO_KEP_banner_728x90_2_002

2018.05.18
Fischer Viktória

Hogyan indulhat el valaki a színészi pályán? Milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy pályakezdőnek? Egyáltalán: meddig számít valaki pályakezdőnek? Többek között ezekről beszélgettünk az idén Soós Imre-díjjal jutalmazott Szakács Hajnalka színésznővel, aki azt is elárulta: a következő évadot már nem a debreceni Csokonai Színházban kezdi meg. INTERJÚ

127_romeo_es_julia_16_02_19
Szakács Hajnalka a Rómeó és Júliában
Fotó: Máthé András


Idén nyerted el a Soós Imre-díjat, amelyet tehetséges, pályakezdő fiataloknak ítélnek oda minden évben. Az elismerések, köztük ez is, mennyire motiválnak a távlati céljaid elérésében?

Színészként állandó kritikának van kitéve az ember. Bármilyen visszajelzést is kapunk, nagyon fontos része a munkánknak elfogadni azt, ezekből lehet okulni, tanulni, építkezni. Mindenképpen motiváló erejű, amikor az embert elismeréssel jutalmazzák, különösen akkor, ha az szakmai. Pozitív energiával tölt el, és biztosít arról is, hogy jó úton haladok. A díj átvételekor számomra a legjobb érzés a gratuláció volt. Nagyon sokat jelentett és jó érzéssel töltött el, hogy ennyien támogattak és velem együtt örültek.


A debreceni Csokonai Színházban gyakornokoskodtál, majd miután 2014-ben lediplomáztál a Kaposvári Egyetemen, a társulathoz is szerződtél. Tudatosan készültél a színészi pályára?

Teljesen véletlenszerűen keveredtem erre a pályára. Tizennyolc éves koromig eszembe se jutott a színészet mint szakma. A színpad nem volt idegen számomra, hiszen tanultam zenélni, és számtalan fellépésünk volt a kórussal, valamint a gimnáziumi évek alatt a Madách Musical Tánciskolában is tanultam. A tánciskolával minden félév végén volt egy bemutató vizsgánk, aki pedig jobb eredményt ért el, az bekerülhetett egy előadásba – én ilyen formában találkoztam először a színházzal. Már ekkor megfogalmazódott bennem, hogy nagyon szeretek csapatban dolgozni és színpadon állni. Volt egy-két osztálytársnőm, akik már a gimnáziumban színitanodába jártak, az ő fellépéseiket is mindig figyelemmel követtem, és ekkor jött egy kósza gondolat: mi lenne, ha én is kipróbálnám magamat a prózai vonalon? Az egyetem előtt kerültem az Újszínház Stúdióba, Huszár Zsolt és Pokorni Lia osztályába, ahol két évet töltöttem. Itt volt alkalmam belelátni a színház világába és kipróbálhattam magam a színpadon is. Mindemellett volt időm végiggondolni, hogy valóban a színészettel akarok foglalkozni, hiszen ez teljesen más életforma, amellyel nekem is meg kellett ismerkednem. Természetesen pillanatok alatt beszippantott ez a világ.


Sokakat vonz a színészi pálya, mégis nagyon kevesen jutnak be a képzésekre, és azok is nehezen találnak maguknak társulatot, akik sikerrel végzik el az egyetemet. Neked elsőre sikerült. Mi volt a „titkod”?

Nem sikerült minden elsőre. A stúdiós éveim alatt többször is neki futottam a felvételiknek, és amikor harmadjára felvételiztem a Kaposvári Egyetemre, kaptam egy jó tanácsot. Egy ismerősöm ajánlotta, hogy legyek bátrabb, és legyen valamilyen „fegyverem”, amellyel kitűnhetek. Ekkor találtam ki: olyan színész leszek, aki bármilyen szerepben megállja a helyét, akinek rendkívül sok arca van. Szerettem volna, ha látják bennem a drámai és a komikus vénát is. Azt hiszem, ez volt az én „fegyverem”: a sokrétűség. De szerencsém is volt. Az egyetemen találkoztam Gemza Péterrel, aki abban az évben lett művészeti vezető a Csokonai Színházban, amikor én gyakornokoskodtam. Ő fedezett fel és hívott el Debrecenbe, hogy játsszak az ő rendezésében. Később pedig leszerződtem a színházhoz.


029_ha_alom_az_elet_17_09_29
Szakács Hajnalka a Ha álom az élet című darabban
Fotó: Máthé András

Pályakezdő színészként milyen nehézségekkel kellett/kell megküzdened akár a színpadon, akár a társulaton belül?

Ilyen szempontból is szerencsém volt, mert nagyon jó társulatba csöppentem, ahol nem kellett kiharcolnom a figyelmet vagy a pozíciót, hiszen mindenki azonnal partnerként kezelt. Abban is szerencsém volt, hogy már rögtön az elején kaptam nagyobb szerepeket, kihívásokat, melyekkel gyorsan meg kellett küzdenem, és le kellett vetkőznöm a pályakezdősségemet. Ez kezdetben óriási kihívás volt, de ezt szándékosan kerestem is, hiszen úgy gondoltam, máshogy nem tanulhatom meg, milyen estéről estére komoly szerepekben nagyszínpadra állni és helytállni a közönség előtt.


Melyik szereped jelentette eddig a legnagyobb kihívást?

Minden szerepet, legyen az fő- vagy epizódszerep, ugyanazzal az izgalommal élek meg. Érettebb női szerepet Stanisław Wyspiański Novemberi éj című darabjában kaptam először. Erre a feladatra azonban, úgy éreztem – és sajnos a visszajelzések is ezt igazolták –, hogy szakmailag még nem értem meg. Az eszköztáram még hiányos volt, nem tudtam a színpadon megmutatni azt, amit a való életben már megéltem. Nehéz volt szembenézni azzal, hogy csak egy bizonyos korosztályt tudok megformálni. Ezt egyfajta kudarcnak éltem meg.


Melyik az a szerep, amelyiket mindenképpen szeretnél eljátszani a jövőben?

Főleg egyetemi éveim alatt voltak ilyen vágyaim, álmaim. Egyszer azt mondtam, hogyha lenne három nagy szerepálmom, akkor az Olga, Mása és Irina karaktere lenne, de még Natasát is szeretném egyszer megformálni. Illetve ilyen álom volt Júlia szerepe, ezt és Irina karakterét már megformáltam. De van olyan szerep is, amely későbbi vágy, mert úgy érzem, még meg kell érnem a feladathoz. Ilyen például Gerhart Hauptmann Patkányok című darabjának női főszereplője. Bár az egyetemen Novák Eszter rendezésében bemutattuk a darabot, és akkor a női főszerepet felváltva játszottam egy osztálytársnőmmel, nagyon szeretném olyan életkorban is megformálni a karaktert, amikor már érettebben állok hozzá.


Szakacs2
Szakács Hajnalka (balról) a Három nővérben
Fotó: Máthé András


Nagyon sokféle karaktert megformáltál már, sok mindenen átestél, pályakezdőnek már semmiképpen sem lehet nevezni. Mit tanácsolnál annak, aki erre a pályára szeretne lépni?

Az Újszínházban eltöltött két év alatt nagyon sokat tanultam abból, hogy láttam nagy színészeket próbálni, komoly, nagy rendezőkkel dolgozhattam együtt, és hiába volt néhány mondatos, kicsi szerepem, meg tudtam ismerkedni a munkamódszerrel. Egy pályakezdőnek ezzel kell elsősorban megküzdenie, és mivel nagyon telített a szakma, ezért nagyon fontos a gyakorlat. Kicsi az esély bekerülni a legjobb színházakba, így ezt főleg vidéken lehet megtapasztalni, ott kell elkezdeni építkezni.


A Csokonai Színház mellett vendégszínészként játszol a Belvárosi Színházban is. Mindez nem terhel le túlságosan?

Budapesti vagyok, de gyakorlatilag kilenc éve vidéken élek. Először az egyetem miatt kerültem Kaposvárra, utána pedig a színház miatt Debrecenbe. Nyaranta és ünnepekkor szoktam csak hazajönni, így nagyon nehéz ez a helyzet. Egyrészt a szakma is Budapest-központú, másrészt a fővárosban vannak a barátaim, a párom, a családom, az életem és a szakma nagyrésze, így a lehetőségek is. Az évek alatt sokszor éreztem úgy, hogy egy bőröndben élek, éppen ezért idén úgy döntöttem, eljövök a debreceni színházból. Kilenc év után nagyon hiányzott már a főváros, az otthonom, és szinte égi jelként ekkor kerestek meg a tatabányai Jászai Mari Színházból, így a következő évadot már ott fogom kezdeni.


Milyen darabokon dolgozol most?

A Belvárosi Színházban a Szikszai Rémusz rendezte Az oroszlán télen című előadásban játszom Gálffi Lászlóval és Hernádi Judittal. Ez az előadás igen kedves a számomra, mert nagyon megszerettem azokat a színészeket, akikkel együtt játszhatom, és nagyon sokat is tanultam tőlük. Szintén Budapesten, a Nemzeti Színházban játszom egy roma musicalben, a Somnakajban. Ez koncertszínházi előadás, amelyet négy évvel ezelőtt kezdtünk játszani egy turné keretében, melynek végállomása a Nemzeti Színház volt. A darab nagyon sikeres volt, így azóta is fellépünk vele néha. Debrecenben két darabban is játszom, mindkettő külföldi rendezőhöz köthető, az egyik Ilja Bocsarnikovsz, aki Csehov Három nővérét vitte színre, a másik Adélaïde Pralon, aki Ha álom az élet című előadást rendezte. Mindkét darab óriási élmény volt, hiszen mindkét rendező elhitette velem, hogy bármire képes vagyok. A Három nővérrel pedig idén a Pécsi Országos Színházi Találkozóra (POSzT) is megyünk. Ez hatalmas visszajelzés nemcsak a szakma, de a nézők részéről is.



Fischer Viktória

lukoviczky

Saint-Philibert_apatsagi_templom_Tournus_1953__Lucien_Herve_R

2019.04.21

Igazi 20. századi, kalandos magyar élet jutott Lucien Hervének. Elkán László néven született Hódmezővásárhelyen 1910-ben, majd 18 évesen Párizsba ment. Dolgozott bankban, volt divattervező, festett képeket, újságíróként, majd fotósként épített karriert. A francia hadsereg katonájaként volt hadifogoly, szökevény, az ellenállás tagja. Épületekről született képei tették híressé. A 97 évesen elhunyt fotós műveiből Lucien Hervé – Az építészet csendje címen nyílt kiállítás a Pannonhalmi Főapátságban.

deri-tojas2_R

2019.04.21

A néprajzi és népművészi gyűjtemények kialakulásának már viszonylag korai szakaszában figyelem fordult a hímes tojások felé, s hamar a kollekciók részévé váltak. A debreceni Déri Múzeum is őriz néhány értékes darabot. Van, amelyiket karcolt technikával díszítették, másokat írókával, a legújabbat pedig ecsettel, temperával festették.

kerekes_gabor

2019.04.21

A 2000-es évek elején webes galériaként induló, pár éve a Bartók Béla útra költöző Artphoto Galériában számtalan kiemelt alkotó munkái fordultak meg. Az izgalmas kezdeményezések iránt nyitott intézmény Kerekes-Barabás Projekt címmel nyílt kiállításának tárlatvezetésén jártunk.

A Fragonard-gyár új parfümmúzeumában a látogatók mintegy 400 parfümmel, és az illatszerek európai történetével is megismerkedhetnek. A múzeum a dél-franciaországi Grasse városában található világhírű parfümgyáré, amelyet hagyományos parfümkészítő művészetéért 2018-ban az UNESCO is felvett a kulturális világörökségi listájára. Míg régen az erős illatokat elsősorban temetési szertartások, később pedig a testszag elfedésére használták, a középkortól kezdve a parfüm már a luxusterméknek számított. Bár az egyház sokáig rossz szemmel nézte az illatosítást, a keresztes hadjáratokról visszatérők is sok egzotikus parfümöt, olajat hoztak magukkal Európába, új illatokkal gazdagítva a kínálatot. A 18. századtól az erős illatok kifinomultabbá váltak, ám még a 20. század elején is nehéz illatok hódítottak a mai ízléshez képest.

Előadó-művészeti tevékenységű nonprofit céget hoztak létre az ősszel elindult pásztói színház alapítói, köztük Kautzky Armand. A Balassi Bálint Színház Nonprofit Kft. másik két tulajdonosa Katona Attila zeneszerző és Katona József díszletfestő iparművész. A színházalapítást a 9 ezres kisváros kezdeményezte. Az előadások a művelődési házban zajlanak majd.

A budapesti Nemzeti Színház repertoárján is szereplő Ady-estjével vendégszerepel a kolozsvári színházban Földes László Hobo. A föltámadás szomorúsága című verses-zenés összeállítás április 24-én, szerdán 17 és 20 órától tekinthető meg a színház Stúdiótermében.

Az 1600 éves aranykincset Észak-Izraelben, Galileában találták kiránduló kamaszgyerekek a földeken, Cipóri patak medrénél. Egy tanösvény mellett bukkantak rá, amely a késő római és a bizánci korban a zsidók önrendelkezését biztosító bírói tanácsnak, a Szanhedrinnek otthont adó különböző helyszíneket köti össze egymással.

Az érme egyik oldalán II. Theodosius császár (401-450) látható, aki arról is ismert, hogy ő tette törvényeivel másodosztályú polgárokká az Izrael földjén élő zsidókat. A másik oldalon a győzelem istennője látható egy hatalmas kereszttel. Az aranyéremnek az egykori neve solidus volt, ez volt a leggyakoribb pénznem a késő római birodalomban, és a korai bizánci korszakban.

A mesterséges intelligenciát egy hongkongi művész hozta létre. Victor Wong három év alatt építette meg és programozta be az A. I Gemini nevű robotot, amelyet a tusfestés technikájára tanított meg, és a Holdról készült háromdimenziós képekkel „táplálta". Az A.I Gemini átlagosan 50 óra alatt fest meg egy képet, amelyhez általában mindössze fekete tintát, vizet és kínai merítéses technikával előállított papírt használ. A robot egy képének ára jelenleg nagyjából 10 ezer font (3,7 millió forint) Londonban.

Május 25. és június 2. között negyedik alkalommal rendezik meg a Zsidó Művészeti Napokat (Zsimü) Budapest meghatározó kulturális helyszínein.

budapest_bar

Antonín Dvořák nagyszabású h-moll gordonkaversenyét tűzi műsorra a Pannon Filharmonikusok zenekar április 27-én a pécsi Kodály Központban. A gordonkairodalom egyik legjelentősebb darabját Alexander Buzlov orosz csellóművész szólaltatja meg.

M/Ámor vagy amit akartok címmel, a Shakespeare-komédiák sajátos dramaturgiáján alapuló vígjátékot mutat be a Terminál Workhouse fiatal alkotókból álló csapata a Kós Károly Művelődési Házban április 23-án, kedden 19 órakor.

Palóc húsvétot tartanak hétfőn a szlovákiai Fülek várában. A tizennegyedik alkalommal megtartott rendezvényen a helyi értékekre, a palóc hagyományokra helyezik a hangsúlyt, de a műsorban a magyar mellett a szlovák kultúrát is bemutatják.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma