GaleriaMegnyito_banner_728x90_002

2013.10.16

Sár, vér, járkáló halottak, gyilkosság és nemi vágy – akár egy kábelcsatorna sikeres sorozatáról is beszélhetnénk, ám mindez a Von Krahl Színházra is igaz. Az Észt Intézet sorozatában idén a társulat három jelentős darabját vetítik felvételről. Az első, Észt balladák című előadás kapcsán Sirató Ildikó színház- és irodalomtörténésszel beszélgettünk.

vonkrahl_idioodid_210x140Az előadás címe Észt balladák, az elhangzó dalok is észt nyelvűek, és a mozgás tekintetében is nagyon hangsúlyos az észt epikus népdal, a regilaul súlyos, újra és újra ismétlődő ütemessége. Mondhatjuk, hogy ez egy tipikus észt darab?

Kétségtelen, hogy nagyon fontos szerepe van az észt kultúrának, az észt hagyományoknak, de azt gondolom, itt sokkal többről van szó, mint néhány észt ballada színpadra viteléről. A jelenetek többsége akkor is ismerős lehet, ha nem olvassuk el a dalszövegek fordítását, hiszen a balladák motívumvilága, a tipikus fordulatok – szerelem, vágy, gyilkosság, tragédia – bármelyik kultúrkörből ismerős lehet. Olyan alapvető emberi érzelmekről, olyan kérdésekről van itt szó, ami mindenkit foglalkoztat, nem csak az észteket.


A darabot eredetileg 2004 augusztusában mutatták be, ebben az évben, májusban lépett be Észtország az Európai Unióba.

Sokan mondták és írták ezzel az előadással kapcsolatban, hogy ez Észtország névjegye, amelyet most bemutatott Európának. Természetesen fontos volt, hogy megjelenjen az észt múlt, hogy megmutassák a gyökereiket, ehhez remek alapot adott Veljo Tormis szinte történelem előtti időket idéző kortárs zenéje, de a darab egyik nagy erőssége, hogy nem akar hazafiaskodó vagy múltban ragadt lenni, de közben nem is erőltetetten modern, inkább kortalan, hiszen olyan kérdésekről szól, amelyek ezer évvel ezelőtt éppúgy aktuálisak voltak, mint ahogy ezer év múlva is azok lesznek.


A kortárs, de hagyományokból táplálkozó zene és a balladák világa idézi a gyökereket. Mitől lesz a darab modern, hogyan lesz független tértől és időtől?

Hatalmas dolog volt, hogy Peeter Jalakas rendezőnek sikerült megnyernie ehhez a darabhoz a japán Aki Suzukit. A butoh, a hatvanas évek japán szociotánca nagyon nyers, nagyon őszinte, mentes a nyugati máztól. A táncosok itt nem „csak” a végtagokkal táncolnak, a test minden porcikája közvetíti az üzenetet, még a mimikának is nagyon fontos szerepe van. Nem is annyira tánc ez, mint inkább mozgáskultúra, mint ahogyan maga az Észt balladák sem a szó hagyományos értelmében vett színdarab, inkább kortárs opera, ami az északi országokban egyébként nagyon is élő műfaj.


Ha történelmi hagyományokra, színpadra és kortárs zenére gondolunk, akkor magyar vonatkozásban óhatatlanul az István, a király jut eszünkbe, pedig ez egyáltalán nem hasonlít az Észt balladákra.

Annyiban igen, hogy mindkettő történelmi hagyományokhoz nyúl, és ugyanúgy kortalan, mindig aktuális kérdésekkel foglalkozik. De míg a magyar színdarabok többnyire csak nekünk, magyaroknak szólnak, mondván, hogy a mi nyelvünket úgysem érti senki, az Észt balladák ugyanúgy szól Európának, mint az észteknek – ők már ráéreztek, hogy a színház nyelvét mindenki érti.


Elérte a darab a célját? Sikerült Észtországnak felkerülnie Európa színházi térképére?

Azt gondolom, hogy igen. Peeter Jalakas egyébként azóta is próbálkozik azzal, hogy külföldi rendezőket nyerjen meg, bár ma már kevesebb sikerrel. Ironikus módon ennek talán éppen az az egyik oka, hogy ma már nem számít kuriózumnak Észtországban európai színvonalú darabot rendezni. A Von Krahl Színház egyértelműen kimozdította az észt színházi életet a ’90-es évek előtti korszakra jellemző merevségből, és mára több olyan társulat jött létre, melyek folyamatosan keresik az újat. Azt Észt balladák ilyen szempontból az egyik legérdekesebb darab, és hogy mennyi energia van benne, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Észt Intézetben novemberben és decemberben vetítésre kerülő, további két Von Krahl produkciónak (az Észt nők énekeinek és az Észt férfiak énekeinek)  is elég lendületet adott – érdemes lesz ezeket is megnézni.


Zabolai Margit Eszter

Kulcsszavak:

plakat003

_D0A2683_Copy

2019.03.19

Régi-új otthonra lel a képzőművészet Szentendrén: a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. új kiállítóteret nyit a Fő téren. A helyi kulturális kínálat egy olyan művészeti intézménnyel bővül, amely már több évtizedes múlttal, a városhoz kötődő jelentős hagyományokkal rendelkezik.

czinege_vadaszaton

2019.03.18

Valóban elkártyázták részegen a mezőtúri téeszt? Mennyi esett le a hortobágyi „libáztatásból”? Milyen büntetés járt zugvadászatáért, szexuális zaklatásért, okirathamisításért, garázdaságért, megfélemlítésért? Mindez kiderül a Kommunista kiskirályok című kötetből, amelyet március 19-én mutatnak be a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában.

Vasgrof

2019.03.18

A magyar történelemben sok filmre kívánkozó alak van, de Mátyás királyt semmiképp nem ajánlaná Pozsgai Zsolt. A Balázs Béla-díjjal a napokban kitüntetett drámaíró, színházi és filmes szakember szerint, amit tudunk Mátyásról, az hamis, a történelmi tényeket pedig jobb nem bolygatni. Interjú.

A Korazimban talált, gyönyörű mozaikpadlós szőlőprést bor készítéséhez használták a Talmud megszövegezésének korában, vagyis az i. sz. 3. és 5. század között. Az ekkor a Galileai-tótól északra fekvő településen élő zsidó lakosság bort készített és ivott, olajat préselt és gabonát is őrölt. Az előbb a padló medencéjében, majd a kősatuban is kipréselt szőlőlét amforákban tárolták és érlelték borrá. Korazimban egy teljes, a római és a bizánci korból származó zsidó falut tártak fel: korábban mikvék, vagyis zsidó rituális fürdők, egy hatalmas zsinagóga, valamint számos lakóépület maradványai kerültek elő a 20. században több időszakban is folytatott ásatásokon. Korazimot az Újszövetség is említi, Máté és Lukács evangéliumában szerepel azon városok között, amelyek elutasították Jézust, és ezért átkozottak. A településen jelentős pusztítást végzett egy i. sz. 363-ban történt földrengés, de utána újjáépítették, és a korai muzulmán korig, a nyolcadik századig fennállt.

Olga Neuwirth osztrák zeneszerző zenei kíséretével mutatták be Hans Karl Breslauernek a holokausztot előrevetítő Nagyváros zsidók nélkül című 1924-es némafilmjét a párizsi Cité de la Musique koncerttermében. Az 1924-ben Bécsben forgatott, másfélórás film Hugo Bettauer magyarra is lefordított, azonos című regényéből készült. Az antiszemitizmusról írt szatíra hátborzongatóan pontos vízió arról, hogyan szegényedik el egy város kulturálisan és gazdaságilag egyaránt, miután elűzik zsidó lakosságát.

Az elmúlt negyedszázad legjelentősebb kiállítása nyílt meg szombaton Ilja Repin műveiből a moszkvai Tretyjakov Képtárban. A világhírű moszkvai galéria a realista festő 300 művét – 170 olajképét és 130 grafikáját – gyűjtötte egybe 28 oroszországi múzeumból és hét magyángyűjteményből Repin születésének 175. évfordulója alkalmából. Az orosz fővárosban augusztus 18-ig látható tárlatot később bemutatják Szentpéterváron, szűkebb változatban Párizsban és Helsinkiben is.

Az ausztriai Szárazvámban (Müllendorf), a kismartoni járásban a legkevesebb öt ókori épület maradványai kerültek elő. Az eddig ismeretlen ókori falu egy sajátos római kori településfajta, egy úgynevezett vicus – saját önkormányzattal nem rendelkező falu vagy esetleg városrész – lehetett, amely kereskedelemből, kézművességből és szolgáltatásokból élt. A leletek azután kerültek felszínre, hogy egy építkezés miatt lebontottak egy régi parasztházat. Az épületmaradványokon kívül találtak 120 fémpénzt, dísztárgyakat és más kerámiákat is.

A nemzetközi tehetségeket bemutató programra meghívták aMayberian Sansküllots és a Belau együttest is. Az egyik legfontosabb európai zenei fesztivált május 30. és június 1. között rendezik, a két magyar csapat ezen, valamint az ahhoz kapcsolódó Primavera Pro ötnapos zeneipari találkozó (május 29. – június 2.) showcase rendezvényén is fellép.

A Rákosi-korszak szórakoztatóiparát és a szocialista revük világát idézi meg az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Vörös Csillagok címmel március 20-tól látható kamaratárlata.

Nemeth_Marica

Az OMG estet a közönség összesen hat alkalommal láthatja az évadban az Erkel Színház műsorán, 2019. március 22-én, 23-án, 24-én két alkalommal, 27-én és 28-án.

A Várkert Irodalom március 19-i alkalmán a 30 évvel ezelőtt elhunyt Márai Sándort, a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb íróját idézik meg. Az est vendégei Mészáros Tibor irodalomtörténész, Tari Annamária klinikai pszichológus, Tompos Kátya színművész és Hajduk Károly színművész.

Nyikolaj Luganszkij orosz zongoraművész szólóestjével folytatódik március 19-én az „MVM Koncertek – A Zongora”-sorozat a Zeneakadémia Nagytermében. „Napjaink zongoristái közül Luganszkij messze kiemelkedik felkészültségével – jellemzi őt a Financial Times, kiemelve technikai virtuozitását, billentésének érzékenységét és azt a különleges művészi képességét, amellyel az orosz zene megérintő varázsát közvetíti a hallgatóságnak.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma