2013.10.16

Sár, vér, járkáló halottak, gyilkosság és nemi vágy – akár egy kábelcsatorna sikeres sorozatáról is beszélhetnénk, ám mindez a Von Krahl Színházra is igaz. Az Észt Intézet sorozatában idén a társulat három jelentős darabját vetítik felvételről. Az első, Észt balladák című előadás kapcsán Sirató Ildikó színház- és irodalomtörténésszel beszélgettünk.

vonkrahl_idioodid_210x140Az előadás címe Észt balladák, az elhangzó dalok is észt nyelvűek, és a mozgás tekintetében is nagyon hangsúlyos az észt epikus népdal, a regilaul súlyos, újra és újra ismétlődő ütemessége. Mondhatjuk, hogy ez egy tipikus észt darab?

Kétségtelen, hogy nagyon fontos szerepe van az észt kultúrának, az észt hagyományoknak, de azt gondolom, itt sokkal többről van szó, mint néhány észt ballada színpadra viteléről. A jelenetek többsége akkor is ismerős lehet, ha nem olvassuk el a dalszövegek fordítását, hiszen a balladák motívumvilága, a tipikus fordulatok – szerelem, vágy, gyilkosság, tragédia – bármelyik kultúrkörből ismerős lehet. Olyan alapvető emberi érzelmekről, olyan kérdésekről van itt szó, ami mindenkit foglalkoztat, nem csak az észteket.


A darabot eredetileg 2004 augusztusában mutatták be, ebben az évben, májusban lépett be Észtország az Európai Unióba.

Sokan mondták és írták ezzel az előadással kapcsolatban, hogy ez Észtország névjegye, amelyet most bemutatott Európának. Természetesen fontos volt, hogy megjelenjen az észt múlt, hogy megmutassák a gyökereiket, ehhez remek alapot adott Veljo Tormis szinte történelem előtti időket idéző kortárs zenéje, de a darab egyik nagy erőssége, hogy nem akar hazafiaskodó vagy múltban ragadt lenni, de közben nem is erőltetetten modern, inkább kortalan, hiszen olyan kérdésekről szól, amelyek ezer évvel ezelőtt éppúgy aktuálisak voltak, mint ahogy ezer év múlva is azok lesznek.


A kortárs, de hagyományokból táplálkozó zene és a balladák világa idézi a gyökereket. Mitől lesz a darab modern, hogyan lesz független tértől és időtől?

Hatalmas dolog volt, hogy Peeter Jalakas rendezőnek sikerült megnyernie ehhez a darabhoz a japán Aki Suzukit. A butoh, a hatvanas évek japán szociotánca nagyon nyers, nagyon őszinte, mentes a nyugati máztól. A táncosok itt nem „csak” a végtagokkal táncolnak, a test minden porcikája közvetíti az üzenetet, még a mimikának is nagyon fontos szerepe van. Nem is annyira tánc ez, mint inkább mozgáskultúra, mint ahogyan maga az Észt balladák sem a szó hagyományos értelmében vett színdarab, inkább kortárs opera, ami az északi országokban egyébként nagyon is élő műfaj.


Ha történelmi hagyományokra, színpadra és kortárs zenére gondolunk, akkor magyar vonatkozásban óhatatlanul az István, a király jut eszünkbe, pedig ez egyáltalán nem hasonlít az Észt balladákra.

Annyiban igen, hogy mindkettő történelmi hagyományokhoz nyúl, és ugyanúgy kortalan, mindig aktuális kérdésekkel foglalkozik. De míg a magyar színdarabok többnyire csak nekünk, magyaroknak szólnak, mondván, hogy a mi nyelvünket úgysem érti senki, az Észt balladák ugyanúgy szól Európának, mint az észteknek – ők már ráéreztek, hogy a színház nyelvét mindenki érti.


Elérte a darab a célját? Sikerült Észtországnak felkerülnie Európa színházi térképére?

Azt gondolom, hogy igen. Peeter Jalakas egyébként azóta is próbálkozik azzal, hogy külföldi rendezőket nyerjen meg, bár ma már kevesebb sikerrel. Ironikus módon ennek talán éppen az az egyik oka, hogy ma már nem számít kuriózumnak Észtországban európai színvonalú darabot rendezni. A Von Krahl Színház egyértelműen kimozdította az észt színházi életet a ’90-es évek előtti korszakra jellemző merevségből, és mára több olyan társulat jött létre, melyek folyamatosan keresik az újat. Azt Észt balladák ilyen szempontból az egyik legérdekesebb darab, és hogy mennyi energia van benne, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Észt Intézetben novemberben és decemberben vetítésre kerülő, további két Von Krahl produkciónak (az Észt nők énekeinek és az Észt férfiak énekeinek)  is elég lendületet adott – érdemes lesz ezeket is megnézni.


Zabolai Margit Eszter

Kulcsszavak:

Erzekeny_terek_Kultura_banner_596x90

scapin_3_R

2019.05.20

Pénteken mutatta be a Szatmári Északi Színház Harag György Társulata Bocsárdi László rendezésében Molière Scapinjét. A darabot a budapesti Nemzeti Színház dramaturgja, Rideg Zsófia fordította újra. Az előadás magán viseli Bocsárdi László utánozhatatlan formavilágú, markáns rendezői kézjegyét.

mutargyak_ejszakaja_3

2019.05.20

Száznál is több programot kínál Budapesten május 30-ától három napon át a Műtárgyak Éjszakája: különféle műtárgyakkal ismerkedhetünk meg a festményektől az ékszereken keresztül a herendi porcelánrózsákig, kortárs műtermekbe látogathatunk el, foglalkozásokon vehetünk részt. Kollmann Szilvia projektigazgatót kérdeztük.

laszloffy_aladar

2019.05.20

„Ahhoz, hogy a legjobb helyre kerüljenek a versek, az egész életművet újra kellett gondolnom” – mondja Széles Klára irodalomtörténész, a tíz éve elhunyt Lászlóffy Aladár kötetben publikálatlan verseiből összeállított, A végtelen készenlét című kiadvány szerkesztője. A könyv koncepciójáról és újdonságairól is beszélgettünk vele.

Május 22-én 100. estjét ünepli a Hadik Irodalmi Szalon. Ezen az alkalmon Két karodban címmel a 110 éve született Radnóti Miklóst idézik meg. Vendég: Hámori Gabriella színművész, Mácsai Pál színművész és Kornis Mihály író. Háziasszony: Juhász Anna.

Panteon címmel nyíl kiállítás Csíkszeredában az erdélyi progresszív képzőművészet alkotásaiból. A július 21-éig látogatható tárlat a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum képzőművészeti gyűjteményének válogatása, melyben olyan alkotók művei szerepelnek, mint Ziffer Sándor, Nagy Oszkár, Thorma János, Nagy Albert, Mattis Teutsch János, Jecza Péter, Baász Imre, Plugor Sándor.

New Yorkban május 20-án 18 magyar művész lép fel: Pankovits Nikolett magyar-amerikai dzsesszénekes hozza el az öt magyar történelmi tájegység népzenéjét az világhírű előadóterembe. Koncertet ad többek között Goldea-Raksányi Boglárka népdalénekes, Polonyi Artemisz énekes, Nagy Ildikó népdalénekes, aki egyúttal a New York-i Magyar Ház igazgatója is. A sokáig Erdélyben élő, amerikai származású Jake Shulman-Ment hegedűs az autentikus magyar népzenéből tart bemutatót, de játszik a felvidéki magyar népzene szlovák származású rajongója, Branislaw Brinarsky nagybőgős is. Az előadásra már minden jegy elkelt.

A balatoni ősbemutató után egy évvel május 20-án a fővárosi közönség is láthatja az Anyám, a nyolcadik kerület című monodrámát a Kultcaféban. Pál Dániel Levente Az Úr Nyolcadik kerülete című könyve nyomán készült előadást Znamenák István rendezte, a főszerepet Vida Péter alakítja.

Az Anyanyelvápolók Szövetsége 30 éve alakult, az Édes Anyanyelvünk folyóirat 40 éve indult. A kettős jubileum alkalmából május 18. és 25. között országszerte előadásokat, versenyeket, foglalkozásokat tartanak. Az idei téma: a modern magyar irodalom nyelve.

Slam Poetry Showcase címmel várja a slam kedvelőit a Szigetmonostor Faluház május 21-én 17 órától. Bárány Bence és Horváth „Színész Bob" Kristóf a Szentendrei-sziget történelme során először rendez slam poetry estét a térségben.

slam

„Házsongárd-légió” – Kolozsvár-dialógusok 2.0 címmel szerveznek irodalomtörténeti tanácskozást és költészeti minifesztivált május 22-én és 23-án Kolozsváron, a Babes-Bolyai Egyetemen, a Vallásszabadság Házában és a Bulgakov Kávéházban.

Ismét megrendezik a népművészeknek és hagyományőrzőknek szóló találkozót a Tolna megyei Mözsön május 24-én és 25-én. Az eseményen a település egykori és mai nemzetiségeinek kultúráját mutatják be.

A Hagyományok Háza új sorozatában a színpadi néptáncművészet kiemelkedő koreográfusai állnak a középppontban. Első alkalommal, május 22-én 19 órakor Janghy B. Zita és Orza Calin munkásságáról lesz szó.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma