2013.10.16

Sár, vér, járkáló halottak, gyilkosság és nemi vágy – akár egy kábelcsatorna sikeres sorozatáról is beszélhetnénk, ám mindez a Von Krahl Színházra is igaz. Az Észt Intézet sorozatában idén a társulat három jelentős darabját vetítik felvételről. Az első, Észt balladák című előadás kapcsán Sirató Ildikó színház- és irodalomtörténésszel beszélgettünk.

vonkrahl_idioodid_210x140Az előadás címe Észt balladák, az elhangzó dalok is észt nyelvűek, és a mozgás tekintetében is nagyon hangsúlyos az észt epikus népdal, a regilaul súlyos, újra és újra ismétlődő ütemessége. Mondhatjuk, hogy ez egy tipikus észt darab?

Kétségtelen, hogy nagyon fontos szerepe van az észt kultúrának, az észt hagyományoknak, de azt gondolom, itt sokkal többről van szó, mint néhány észt ballada színpadra viteléről. A jelenetek többsége akkor is ismerős lehet, ha nem olvassuk el a dalszövegek fordítását, hiszen a balladák motívumvilága, a tipikus fordulatok – szerelem, vágy, gyilkosság, tragédia – bármelyik kultúrkörből ismerős lehet. Olyan alapvető emberi érzelmekről, olyan kérdésekről van itt szó, ami mindenkit foglalkoztat, nem csak az észteket.


A darabot eredetileg 2004 augusztusában mutatták be, ebben az évben, májusban lépett be Észtország az Európai Unióba.

Sokan mondták és írták ezzel az előadással kapcsolatban, hogy ez Észtország névjegye, amelyet most bemutatott Európának. Természetesen fontos volt, hogy megjelenjen az észt múlt, hogy megmutassák a gyökereiket, ehhez remek alapot adott Veljo Tormis szinte történelem előtti időket idéző kortárs zenéje, de a darab egyik nagy erőssége, hogy nem akar hazafiaskodó vagy múltban ragadt lenni, de közben nem is erőltetetten modern, inkább kortalan, hiszen olyan kérdésekről szól, amelyek ezer évvel ezelőtt éppúgy aktuálisak voltak, mint ahogy ezer év múlva is azok lesznek.


A kortárs, de hagyományokból táplálkozó zene és a balladák világa idézi a gyökereket. Mitől lesz a darab modern, hogyan lesz független tértől és időtől?

Hatalmas dolog volt, hogy Peeter Jalakas rendezőnek sikerült megnyernie ehhez a darabhoz a japán Aki Suzukit. A butoh, a hatvanas évek japán szociotánca nagyon nyers, nagyon őszinte, mentes a nyugati máztól. A táncosok itt nem „csak” a végtagokkal táncolnak, a test minden porcikája közvetíti az üzenetet, még a mimikának is nagyon fontos szerepe van. Nem is annyira tánc ez, mint inkább mozgáskultúra, mint ahogyan maga az Észt balladák sem a szó hagyományos értelmében vett színdarab, inkább kortárs opera, ami az északi országokban egyébként nagyon is élő műfaj.


Ha történelmi hagyományokra, színpadra és kortárs zenére gondolunk, akkor magyar vonatkozásban óhatatlanul az István, a király jut eszünkbe, pedig ez egyáltalán nem hasonlít az Észt balladákra.

Annyiban igen, hogy mindkettő történelmi hagyományokhoz nyúl, és ugyanúgy kortalan, mindig aktuális kérdésekkel foglalkozik. De míg a magyar színdarabok többnyire csak nekünk, magyaroknak szólnak, mondván, hogy a mi nyelvünket úgysem érti senki, az Észt balladák ugyanúgy szól Európának, mint az észteknek – ők már ráéreztek, hogy a színház nyelvét mindenki érti.


Elérte a darab a célját? Sikerült Észtországnak felkerülnie Európa színházi térképére?

Azt gondolom, hogy igen. Peeter Jalakas egyébként azóta is próbálkozik azzal, hogy külföldi rendezőket nyerjen meg, bár ma már kevesebb sikerrel. Ironikus módon ennek talán éppen az az egyik oka, hogy ma már nem számít kuriózumnak Észtországban európai színvonalú darabot rendezni. A Von Krahl Színház egyértelműen kimozdította az észt színházi életet a ’90-es évek előtti korszakra jellemző merevségből, és mára több olyan társulat jött létre, melyek folyamatosan keresik az újat. Azt Észt balladák ilyen szempontból az egyik legérdekesebb darab, és hogy mennyi energia van benne, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Észt Intézetben novemberben és decemberben vetítésre kerülő, további két Von Krahl produkciónak (az Észt nők énekeinek és az Észt férfiak énekeinek)  is elég lendületet adott – érdemes lesz ezeket is megnézni.


Zabolai Margit Eszter

Kulcsszavak:

alelnok

2019.01.17

Összeállt a 69. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (Berlinale) versenyprogramja, az Oscar-díjas francia színésznő, Juliette Binoche vezette zsűrinek 17 alkotás közül kell kiválasztania a legjobbat a világ legnagyobb filmes közönségfesztiválján.

hrisztov_res

2019.01.17

Kinek mit jelent a hős? Mit női vonatkozásban, mit személyesen? Milyen példákat, mintákat követnek az irodalomból vagy máshonnan, és mit jelentett a múltban, mit a mában? A Várkert Bazárban Péterfy Bori, Ugron Zsolna, Törőcsik Franciska, Al Ghaoui Hesna, Risztov Éva beszélgetett a témáról.

Saraasszony_3

2019.01.17

A Nemzeti Színháznak a marosvásárhelyi Spectrum Színházzal közös produkciója, a Sára asszony a kortárs magyar szerző, Döbrentei Sarolta drámájára épül. Vidnyánszky Attila a szövegkönyvet Arany János balladáinak alakjaival népesíti be. Az ősbemutatót január 17-én tartják a Nemzetiben.

Nagyszabású rendezvénysorozattal tisztelegnek Németországban a Bauhaus művészeti és iparművészeti mozgalom előtt az irányzat nevét viselő tervezőiskola alapításának századik évfordulója alkalmából. A tegnap kezdődött összművészeti fesztiválon bábszínházi előadásoktól kezdve az ember és a gép viszonyát vizsgáló kísérleti hangversenyekig számos produkció lesz. A Bauhausnak számos magyar származású tagja és követője volt, mint például Weininger Andor, a Bauhaus-zenekar alapítója, Molnár Farkas építész, aki 1921-ben iratkozott be a Bauhausba, Pap László festőművész, Breuer Marcell formatervező, építész és Moholy-Nagy László festő, fotográfus, formatervező, filmes, az egyik leghíresebb magyar képzőművész.

A Rembrandt, Vermeer és más németalföldi mesterek műveiből februárban nyíló kiállítás anyaga a New York-i Leiden Gyűjteményből és a párizsi Louvre múzeumból érkezett az arab országba. A tárlaton Rembrandt 22 festményét és grafikáját mutatják be, köztük az 1634-ben készült önarcképét, valamint az egy évvel később keletkezett, Minerva a dolgozószobájában című olajképeket. Jan Vermeer van Delfttől a Virginál előtt álló nő és a Csipkeverőnő című alkotások is láthatók. A két kép háromszáz év után először szerepel egymás mellett az abu-dzabi tárlaton. A párizsi Louvre első külföldi fiókintézményét, az arab világ első univerzális múzeumát 2017 novemberében nyitották meg. Abu-Dzabi 1 milliárd eurót (314 milliárd forint) fizet Franciaországnak azért, hogy a Szaadíjat szigetére tervezett nagy múzeumok közül elsőként elkészült intézmény 30 éven át használhassa a Louvre márkanevét, és műalkotásokat kapjon kölcsön francia múzeumoktól időszaki kiállításokra.

Tokió egy vasútállomásának kapuján feltűnt egy kép, amely a világhírű brit graffitis, Banksy egyik ismert műve, az esernyőt tartó patkány másolata. Az ajtót a bejelentés nyomán elszállították, és egy raktárban helyezték el, hogy megóvják az esetleges rongálástól. A japán hatóságok most tájékozódnak a kép hitelesítésének lehetőségeiről. Banksy nem fedi fel kilétét. A világ nagyvárosaiban feltűnő graffitijei nagyon értékesek, akárcsak jellegzetes grafikái. A léggömbös kislány című képe tavaly októberben egy árverésen 1,2 millió euróért (385 millió forintért) kelt el. Az aukción szenzációt okozott, hogy a leütés után a kép keretébe titkon beépített iratmegsemmisítő félig ledarálta az alkotást.

A megnyitón Netrebko orosz-osztrák sztárszoprán Luigi Arditi olasz komponista Il bacio című dalát, Eyvazov azerbajdzsán tenor a Nessun dormát a Turandotból adja elő, végül együtt éneklik az O soave fanciullát a Bohéméletből. Az énekesnő már harmadszor szerepel a Bécsi Operabálon, Eyvazov számára premier lesz a részvétel. Az idei operabált a Staatsoper 150. évfordulója jegyében tartják, az operaház történetét egy, a homlokzatra vetített fényjáték keretében idézik fel. A bál előtt egy bécsi katonazenekar a nagykörúton menetelve ad elő 1869-es indulókat, majd ugyanezekkel fogadja a báli vendégeket az operaház előtt. A nyitótáncot ifj. Johann Strauss Kaiser Franz Josef I, Rettungs-Jubel Marsch című indulójára ropja a 13 országból érkező 144 elsőbálozó pár.

Az Elnémult harangok című színdarab rendezője, a soproni Petőfi Színház igazgatója lesz a békéscsabai Terefere a Művész Kávéházban programsorozat következő vendége január 18-án 17 órától. A beszélgetést a Kállai Ferenc-életműdíjas Kadelka László vezeti. Részletek itt.

Bács-Kiskun megyében kiállításokkal, zenés irodalmi estekkel, Himnusz- és mesemondó versennyel, koncerttel és filmvetítéssel ünneplik a magyar kultúra napját.

ki_tudja

A veszprémi és megyei középiskolák diákjai a költő szerelmes verseit és levélrészleteit tolmácsolják szombaton a Petőfi Színház színpadán. Az Ádámok és Évák ünnepe címet viselő színházi programot kilencedik alkalommal rendezik meg. A szolnoki kezdeményezéshez fogyatékkal élő fiatalok is csatlakoznak előadóként Veszprémben.

A koncerteken a népszerű művek mellett ritkán játszott és kevéssé ismert darabok is megszólalnak, így mások mellett a japán Takemicu Tóru, a brit Thomas Adés és az orosz Szofija Gubajdulina alkotásai – mondta el Hámori Máté karmester, művészeti vezető.

Szendrey Júliáról szóló szakmai konferenciával, a Corvina könyvtár budai műhelye című kiállításhoz kapcsolódó kerekasztal-beszélgetéssel, a Himnusz, valamint a hozzá tartozó Erkel-kotta kiállításával ünnepli a magyar kultúra napját az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) január 22-én, kedden.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma