GaleriaMegnyito_banner_728x90_002

2018.04.13

„Az emberek nem lesznek jobbak, legfeljebb okosabbak. Ha pedig okosabbak, ugyanúgy kihúzkodják a légy szárnyát, csak ravaszabb indokot találnak hozzá” – olvashatjuk Stephen King Carrie című könyvében. A félelmetes és megrázó irodalmi műből 1976-ban készült film, melyet a legjobb King-adaptációként tartanak számon. Versenyre kelhet-e vele a 2013-as remake? Cikkünkben választ adunk!

Stephen King művének főhőse a jelentéktelen külsejű, gátlásos Carrie White, aki nap mint nap szenved iskolatársai otromba vicceitől. Sajnos otthon sem várja nyugalom és megértés: bigottan vallásos anyja nem vesz tudomást lánya problémáiról, és még azzal sem foglalkozik, hogy felvilágosítsa őt arról, miképpen változik egy nő teste az idő előrehaladtával. Így nem csoda, hogy Carrie szinte összeomlik, amikor az iskolai zuhanyzóban szembesül az első menstruációját kísérő jelenségekkel. A többiek emiatt is kigúnyolják, a tanárnő azonban megvédi, és megbünteti a főkolomposokat. Egyikük, Sue Snell már megbánta a tettét, a jóvátétel reményében pedig ráveszi a barátját, Tommyt, hogy legyen Carrie partnere az iskolai bálon. Ám Chris, a másik lány nem hagyja annyiban a dolgot: a barátjával gonosz tervet szőnek Carrie ellen. Azzal azonban nem számolnak, hogy Carrie-nek különleges, emberfeletti képességei vannak. A bál estéjén végül – nem meglepő módon – elszabadul a pokol.


Carrie19761
Carrie (1976)

 

Épp ez a történet elevenedik meg Brian De Palma 1976-os, Carrie című filmjében, mely nemcsak jól sikerült adaptáció, de kiváló horror is.

 

Itt álljunk meg egy pillanatra: vizsgáljuk meg kicsit a műfajt, melynek darabjai félelem- és borzalomérzetet kívánnak kelteni a nézőben. „A horror társadalmi szerepét illetően megoszlanak a vélemények. Sokak szerint agressziót vált ki a közönségből. Mások viszont úgy vélik, a borzalommozik – azzal, hogy felszabadítják a néző elfojtott érzelmeit, és eszközöket kínálnak a rejtett, legátolt vágyak kiélésére – kifejezetten oldják a közönség szorongásait.” A horrorfilmek hősei sokszor két világ határán egyensúlyozó, átmeneti lények: „Frankenstein szörnye emberi tulajdonságokkal rendelkező gép, a vérfarkas félig állat, félig ember, a zombi és a vámpír élőhalott”. Ha csak a főhősöket tekintjük, akkor megállapíthatjuk: a borzongást keltő filmek azért lehetnek annyira népszerűek, „mert hőseik sorsa a modern kor emberének alapvető határhelyzet-élményét jeleníti meg”. A népszerűség azonban a filmes eszközöknek is köszönhető: a horror fontos hatáseleme ugyanis a suspense (Hatásos dramaturgiai fogás a néző figyelmének fenntartására, érzelmei irányítására. A filmkészítő ilyenkor teljességgel bevonja nézőjét valamely kétséges kimenetelű cselekménysor menetébe, precízen beavatja valamely veszély kiépülésének részleteibe, például a főhős ellen készülő merénylet eseményeibe, miközben a szereplő nincs e tudás birtokában – a szerk.) és a sokkeffektus (lényege, hogy egy hosszú jelenet egyre fokozódó feszültségét váratlanul valami jelentéktelen esemény szakítja meg – a szerk.), melyek igencsak meg tudják ragadni a nézőt.


Carrie19762
Carrie (1976)

 

A (jó) horrorfilmek tehát elsősorban félelmet keltenek, mégsem ez a legnagyobb erényük: bemutatják a társadalom, illetve a benne élő egyének félelmeit, problémáit és – jó esetben – önvizsgálatra szólítják fel a nézőt. Pontosan ezt teszi a Carrie is. Brian de Palma 1976-os filmjének forgatókönyvét Stephen King azonos című regénye alapján Lawrence D. Cohen írta – és egyébként ez volt az első filmre vitt Stephen King-regény. A filmben olyan fiatal színészek mutatkoztak be, mint Sissy Spacek, William Katt és John Travolta, de az alkotás a már régebb óta pályán lévő Piper Laurie karrierjének is újabb lökést adott. Nem véletlenül: a Carrie az Egyesült Államokban 33,8 millió dolláros bevételt ért el mindössze 1,8 millió dolláros gyártási költség mellett, és a kritikusok is kedvezően fogadták. Sissy Spacek és Piper Laurie a filmben nyújtott teljesítményükkel az Oscar-jelölésig jutottak: előbbit a legjobb női főszereplő, utóbbit a legjobb női mellékszereplő kategóriájában jelölték a díjra. Maga a film pedig máig viseli az egyik legjobb Stephen King-adaptáció címet.

 

Brian de Palma műve a horror mérföldkövének számít. A műfaj, története során háromszor tört be a fősodorba – a ’30-as évek Universal-produkcióival, a ’70-es években a sátánfilmekkel és a giallóval, valamint a ’90-es évek tinihorrorjaival – és a Carrie épp egy ilyen „virágkorban” született meg. Az ördögűző és a Rosemary gyermeke után pedig igazán magasak voltak az elvárások a horrorfilmekkel szemben. A rendező azonban kiállta a próbát: a Carrie ügyesen használja a horror elemeit, továbbá az alapjául szolgáló irodalmi művet is hűen adja vissza. Apró változtatásokat természetesen találhatunk benne, ám de Palma olyannyira tisztelettel kezelte a regényt, hogy még Stephen King is büszke volt rá. Sőt, azt nyilatkozta: a film vége jobban tetszik neki, mint saját művéé.


Carrie20131
Carrie (2013)

 

A vér nem válik vízzé?

Az 1976-os filmnek 1999-ben készült folytatása Düh: Carrie 2 címmel, 2013-ban viszont bemutatták a Carrie remake-jét A fiúk nem sírnak című nagy sikerű filmet is jegyző Kimberly Peirce rendezésében, Chloë Grace Moretz és Julianne Moore főszereplésével. A 2013-as remake-nek természetesen már eleve nehéz dolga volt, a filmet nézve azonban úgy érezhetjük, készítői egyáltalán nem voltak tisztában azzal, milyen magasra tette a lécet Stephen King, illetve Brian de Palma. A történeten semmit sem változtattak, épp csak modern köntösbe öltöztették a CGI segítségével, ez viszont inkább rontott a dolgon, mintsem segített. Vér ide, vér oda, a képi világ sajnos nem teremti meg azt a hátteret, amely a cselekményben rejlő feszültséghez szükséges.


Carrie20132
Carrie (2013)

 

És nincs ez másként a színészi játékkal sem. A Carrie legfontosabb alakja a címszereplő, ám Chloë Grace Moretz karakterformálása annyira felejthető, hogy szinte alig izgulunk a főhősért. Moretz inkább szép, mint elveszett, és mi is végig tetszetősnek látjuk, ahelyett, hogy félnénk tőle. Van azonban valami, pontosabban valaki, aki megmenti ezt a filmet: Julianne Moore, aki fürdik az elvakult vallásos anya szerepében. Ő az egyetlen, aki miatt érdemes volt elkészíteni ezt a remake-et, és ő az egyetlen, akiért érdemes megnézni is. Ugyan Brian de Palma filmjével ellentétben a fojtogató feszültség az első perctől az utolsóig hiányzik a 2013-as Carrie-ből, Julianne Moore képes elhitetni velünk, hogy ami történik, az nemcsak tragikus, de vérfagyasztóan félelmetes is.

 

Mindezek után illik kijelenteni, hogy a Carrie 2013-as remake-jét majdhogynem felesleges volt elkészíteni, a válasz tehát egyértelmű: az eredeti fényévekkel jobb. És nemcsak minket varázsolt el, hanem a horror nagymesterét, Stephen Kinget is.

 

Tóth Eszter


Forrás: Film- és médiafogalmak kisszótára/wikipedia.org

Fotó: imdb.com

plakat003

VILTIN_Galeria_Ceci_nest_pas_une_photo_Gerber_Pal

2019.03.25

A művészet történetét végigkísérik a médiummal, illetve a műfaji határokkal való kísérletezések. Az elmúlt pár évtizedben a fotografikus kép jelenléte egyre dominánsabb lett, a kortárs művészeti alkotások között is egyre több a fotó, illetve a fotó alapú, vagy azt felhasználó műtárgy. A VILTIN Galéria Ceci n'est pas une photo kiállításán a fotográfia képzőművészeti alkalmazása áll a középpontban.

Sopotnik_Fahejas

2019.03.25

Nagyon izgalmas dolgok történnek a fiatal irodalom életében – mondja a József Attila-díjjal frissen kitüntetett Sopotnik Zoltán író, költő, szerkesztő. Meseírásról, Nógrád megye valódi helyéről, Tatabánya kulturális életéről és a pályakezdő írókról is beszélgettünk vele.

Kondor-Bela-fej-1960_r

2019.03.25

Kondor Béla művészete „az igaz színt öltő emberi arc művészete” – írta róla Németh Lajos kritikus. A Miskolci Galéria a modern magyar művészet stílus- és iskolateremtő mesterének monotípiáiból, festészeti és grafikai tevékenységének határán elhelyezhető műveiből mutat be egy közel 50 darabos válogatást. A június 8-ig látható tárlat címe Kondor emblematikus munkájára, a Valaki önarcképe sorozatra utal.

2019. nyarán 280 magyar cserkész utazik az Egyesült Államokban megrendezendő 24. Cserkész Világtalálkozóra. A magyar kontingens közel két éve készül, hogy a résztvevők a legtöbbet hozhassák ki a 40 000 fős táborból. A szervezet célja, hogy megismertessék a fiatalokkal a cserkészet nemzeteken átívelő hagyományát, és olyan képességekkel ruházzák fel őket, amelyeket a jövőben is hasznosíthatnak mindennapi életükben. A következő alkalommal West Virginia állam ad otthont a multikulturális eseménynek.

Korniss Péter fotográfus életművének négy szakaszát áttekintő kiállítás nyílik Változás címmel április 10-én a római Museo di Roma in Trasteverében. A négy szekcióból álló kiállítás azokra a sorozatokra koncentrál, amelyek a művész életművének legfontosabb szellemi ívét adják. A tárlat több mint fél évszázadot fog át az erdélyi Szék falu első táncházas képeitől (1967) az Erdélyi asszonyok Budapesten című fotósorozatig (2014-17), a látogató elé tárva a társadalmi változásokat elemző, majd abból saját képi világát megteremtő fotográfus pályáját.

A Magyar Levéltárosok Egyesülete minden évben kiosztja az Év Levéltári Kiadványa díjat. A Levéltári adatbázisok online hozzáféréssel kategóriában idén a Magyar Nemzeti Levéltár és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Párt-Állam-Párt című, közös adatbázisa ért el első helyezést.

Öt ismeretlennek észrevétlenül sikerült felakasztania egy portrét a Kreml mellett lévő Állami Történeti Múzeumban. Kedden egy csaknem teljesen meztelen férfi vonult végig a moszkvai Tretyjakov Képtár kiállítótermein, magára vonva a látogatók figyelmét, ezalatt egy társa titokban apró műalkotásokat helyezett el szerte a galériában. A múzeum szerint modern művészek performanszáról volt szó. Vasárnap a történeti múzeumban ismeretlenek az utolsó cár, II. Miklós feleségét ábrázoló portrét akasztottak a falra észrevétlenül. A csoport egyik tagja elvonta a teremőr figyelmét, a többiek pedig kifüggesztették a portrét, amelynek a kerete is alig ütött el a többiétől.

A magyar származású Henrik Szanto műve, a kilenc y betűt tartalmazó Hyppytyynytyydytys érdemelte ki a legszokatlanabb könyvcím díját a vasárnap zárult lipcsei könyvvásáron. A 30 éves slammer édesanyja finn, édesapja magyar, Németországban született és nőtt fel, jelenleg Bécsben él. A könyvben tizenkét slam szöveg olvasható. A szerző elmondta, hogy a Hyppytyynytyydytys egy műszó, ami finnül azt az örömöt fejezi ki, amikor valaki párnákon ugrál. A legszokatlanabb könyvcímet hatodik alkalommal díjazták a lipcsei könyvvásáron egy online olvasói közösség és a zsűri szavazatai alapján.

Négy izgalmas kortárs észt filmet és egy friss animációs kisfilmekből álló válogatást tekinthetnek meg a filmrajongó érdeklődők a 12. Észt Hét keretében, 2019. március 25. és 29. között. A programsorozat szegedi helyszíne a MASZK Egyesület által működtetett Megálló Közösségi Ház lesz.

The_Little_Comrade

Beszélgetés-sorozat Bodor Ádám Kossuth-díjas íróval – éves megszakításokkal címmel tartanak irodalmi estet a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Házban március 26-án 18 órakor, a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárban március 27-én 17 órakor, valamint a székelyudvarhelyi Gondűző Étterem és Szállodában 28-án 20 órakor.

21. alkalommal rendezik meg a Baranyai Cigányok Tavaszi Fesztiválját március 28. és 30. között Pécsett; a programsorozat keretében jubileumi koncertet, kiállítást és famíves fesztivált is tartanak.

Idén Debrecen is csatlakozik az Irodalom éjszakája programsorozathoz. A budapesti Radnóti Színház és a debreceni Csokonai Színház színészei olvasnak fel huszonkét ország irodalmából március 28-án Terézváros és Debrecen rendhagyó helyszínein. A kortárs irodalmi részleteket összekötő tematika idén a családi fészek.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma