IDO_KEP_banner_728x90_2_002

2019.04.13

Dresch Mihály Quartet, Oláh Kálmán Szextet, Dés András Trió – csak egy pár név a zenekarok közül, amelyeknek Szandai Mátyás tagja volt. A zenész a magyarországi jazzélet szinte minden neves előadójával dolgozott már együtt, és számos ismert külföldi művésszel is zenélt egy színpadon. Április 16-án a Budapesti Tavaszi Fesztiválon mutatja be első saját albumát a Szandai Mátyás Quartettel. Interjú.

szandai_matyas_c_csendes_krisztina
Fotó: Csendes Krisztina

Európa közel minden országában koncertezett, ám 8 évvel ezelőtt Franciaországba költözött. Miért Párizsra esett a választása?

Korábban még soha nem laktam külföldön, szerettem volna kipróbálni, milyen az élet a komfortzónámon kívül. Párizsban éltek zenészek, akikkel játszottam Budapesten vagy Franciaországban: közéjük tartozott például Archie Shepp, akitől nagyon sokat tanultam a zenéről és a zenészlétről egyaránt. Mivel koncerteztem már Párizsban, volt rálátásom az itt zajló eseményekre, és kíváncsi voltam, hogy milyen a zenészélet ebben a városban. Klasszikus zenei végzettségem van, de játszom jazzt és népzenét is, a zenére pedig globálisan tekintek: rengeteget tanulok minden műfajból, amit kipróbálhatok, és minden zenésztől, akivel van lehetőségem játszani. Nincsenek receptek, vagy ha vannak, azok bezárják az embert. Engem kinyit, ha új tapasztalatokat szerezhetek, valamint építi a zenei és a személyiségfejlődésem.

Hogy változott meg a városról alkotott képe?

Sok emberben, többek közt bennem is volt egy romantikus nosztalgia: Párizsról mindenkinek egyből a 19. század végi impresszionista festők és zeneszerzők jutnak eszébe. Manapság ez a hangulat már csak nyomokban található meg, nagyon erős viszont a nemzetköziség és a változatosság: a világ különböző pontjairól érkező zenészek gyűlnek össze a városban. Párizs egy igazi találkozási pont, ami utat nyit a párbeszédnek és a tapasztalatszerzésnek. Amikor turistaként jártam Párizsban, megfogott a város pezsgése: leülni egy kávéra, egy jó étteremben megenni egy finom francia ételt, körbenézni a múzeumokban és a történelmi helyszíneken. Pár héttel a kiköltözés után azonban megváltozik a nézőpont, és a város hirtelen „túlélőtereppé” alakul át. Rá kellett jönnöm, hogyan tudok megélni, ugyanakkor folytatni a zenei pályámat is – ez a kezdetekben nagy kihívás volt.

szandai_matyas_csendes_krisztina
Fotó: Csendes Krisztina

Magyar zenészként milyen fogadtatásban részesül, amikor külföldön játszik?

A zenésztársaim egy része járt már Magyarországon, vagy játszottam is velük korábban, de persze vannak, akik csak annyit tudnak, hogy Magyarország valahol messze, Kelet-Európában található. Nem kell feltétlenül előzetes kép ahhoz, hogy az ember jóindulatúan tudjon befogadni valamit vagy valakit. A zenészek többet utaznak, a szakmához is hozzátartozik a nyitottság, kíváncsiság, meghallgatjuk a másikat – a zenéjét és a mondanivalóját is. Az együtt zenélés egy kollektív dolog, ami csak úgy működhet, ha elfogadjuk, amit a másik játszik. A zene nyelve univerzális: az ember elmehet a világ bármely pontjára, és zenélhet együtt másokkal – de csak akkor, ha a zenészek nyitottak a másik kultúrájára.

Jelenlegi formációja, a Szandai Mátyás Quartet Párizsban állt össze. Nelson Veras brazil származású gitárossal, a kubai tenorszaxofonossal, Ricardo Izquierdóval és a francia autodidakta dobossal, Fabrice Moreau-val játszanak együtt. Négy zenész négy különböző országból – mit tesz hozzá a közös munkához, hogy mindannyian más kultúrából érkeztek?

Mindhárom zenésszel játszottam már együtt korábban. Közel állunk egymáshoz, tetszik, ahogy játszanak, hasonló az ízlésünk, tudunk együtt dolgozni, és az érdeklődési körünk is megegyezik. Mindegyiküknek van egy saját hangja, projektje, zenekara, zenei útja, ami nagyon fontos. Sok zenész eljut egy idő után arra a pontra, amikor elkezd komponálni. A zeneszerzés az út, amelynek segítségével keressük a saját hangunkat. Az érzéseinket és a gondolatainkat próbáljuk leírni a szerzeményeinkkel és a hangszereinkkel, ugyanúgy, ahogy az irodalomban vagy más művészeti ágakban alkotók teszik.

btf_190416_szandai_matyas_quartet_c_csendes_krisztina
Fotó: Csendes Krisztina

Mik azok a közös pontok, amelyeknek köszönhetően a négy karakteres zenei világ a lemezen és a koncerten találkozik?

A közös nevezőt a dallamaim, a kompozícióim, a leírt anyagok biztosítják, amelyek irányt adnak az improvizációknak. Nekem az az érdekes ebben a felállásban, hogy a zenészek a kiindulópontot felhasználva hogyan tudnak elrugaszkodni, mit tudnak hozzátenni, melyek azok az impulzusok, amelyek kiváltanak belőlük új zenei ötleteket. Amellett, hogy a kompozícióim is összetettek ritmikailag, mindhárom zenésznek van egy nagyon erős ritmikai világa. Ha egyszerűbb dallamokat játszunk is, ők absztraktabb dimenziókba tudják helyezni azokat. Az egység pedig a négy együtt játszó zenész kreativitásából születik meg, erre ráerősítenek a közös tapasztalatok és a lakhelyünk, hiszen mind a négyen Párizsban élünk.

Számos együttes tagjaként zenélt az elmúlt években. Miért döntött úgy, hogy itt az ideje saját zenei elképzelései megvalósításának?

Miután kiköltöztem Párizsba, a zenei élettel való megismerkedés, a keresés sok időt és energiát vett el, nem volt elég időm saját szerzeményekkel foglalkozni. A komponálás nagyon régóta érdekel, korábban is írtam számokat, amelyek megjelentek különböző lemezeken. Mostanra gyűlt össze annyi anyag, ami kitesz egy teljes albumot, és a Budapest Music Center felajánlotta, hogy kiadná a lemezt – minden összeállt, és ez egy óriási dolog az életemben.



A lemez a Sadhana címet kapta. Mit jelent a szó, és miért választotta az album címeként?

Szeretem ennek a szónak a hangzását és jelentését is. A sadhana egy szanszkrit szó: gyakorlatot jelent, amit mindennap elvégzünk, és épít minket lelkileg, fejlődik tőle a személyiségünk. A zene ilyen mindennapos gyakorlat számomra, amelynek a fizikai cselekvésen túl van egy spirituális iránya is, fejleszti a jellemet. A zene olyan, mint egy jó pszichológus: megmutatja, hogy mik azok a személyiségjegyek, amelyek az erősségeid, és min kell még dolgoznod.

2011 óta, vagyis 8 év alatt 27 lemezfelvételt készített. Van ideje néha pihenni is?

Akkor tudok igazán kikapcsolódni, ha van időm pár napot a családommal lenni, akár otthon, utazáskor vagy amikor hazamegyünk Magyarországra. De számomra a zene is pihenés. Ha sokáig játszom egy stílust, akkor kikapcsolódásként hallgatok valami mást. Jazz után gyakran veszek elő klasszikus zenét, népzenét, vagy elolvasok egy könyvet. Az új lemez címe ezért is lett „gyakorlat”: ha egy zenész imádja a munkáját, meg szeretne élni belőle, és sok mindent megtesz azért, hogy ezen az úton maradhasson, akkor a zenélés egy mindennapos gyakorlat számára – ugyanúgy, ahogy mások megöntözik a virágokat a kertben, vagy leviszik a kutyát sétálni. Én döntöm el, hogy mit és mennyit játszom, de mindenképp játszanom kell: ez a kötelező szabadság a zenében.

 

Az eredeti interjú a Budapest Tavaszi Fesztivál blogján, a btf.blog.hu-n jelent meg.

lukoviczky

Saint-Philibert_apatsagi_templom_Tournus_1953__Lucien_Herve_R

2019.04.21

Igazi 20. századi, kalandos magyar élet jutott Lucien Hervének. Elkán László néven született Hódmezővásárhelyen 1910-ben, majd 18 évesen Párizsba ment. Dolgozott bankban, volt divattervező, festett képeket, újságíróként, majd fotósként épített karriert. A francia hadsereg katonájaként volt hadifogoly, szökevény, az ellenállás tagja. Épületekről született képei tették híressé. A 97 évesen elhunyt fotós műveiből Lucien Hervé – Az építészet csendje címen nyílt kiállítás a Pannonhalmi Főapátságban.

deri-tojas2_R

2019.04.21

A néprajzi és népművészi gyűjtemények kialakulásának már viszonylag korai szakaszában figyelem fordult a hímes tojások felé, s hamar a kollekciók részévé váltak. A debreceni Déri Múzeum is őriz néhány értékes darabot. Van, amelyiket karcolt technikával díszítették, másokat írókával, a legújabbat pedig ecsettel, temperával festették.

kerekes_gabor

2019.04.21

A 2000-es évek elején webes galériaként induló, pár éve a Bartók Béla útra költöző Artphoto Galériában számtalan kiemelt alkotó munkái fordultak meg. Az izgalmas kezdeményezések iránt nyitott intézmény Kerekes-Barabás Projekt címmel nyílt kiállításának tárlatvezetésén jártunk.

A Fragonard-gyár új parfümmúzeumában a látogatók mintegy 400 parfümmel, és az illatszerek európai történetével is megismerkedhetnek. A múzeum a dél-franciaországi Grasse városában található világhírű parfümgyáré, amelyet hagyományos parfümkészítő művészetéért 2018-ban az UNESCO is felvett a kulturális világörökségi listájára. Míg régen az erős illatokat elsősorban temetési szertartások, később pedig a testszag elfedésére használták, a középkortól kezdve a parfüm már a luxusterméknek számított. Bár az egyház sokáig rossz szemmel nézte az illatosítást, a keresztes hadjáratokról visszatérők is sok egzotikus parfümöt, olajat hoztak magukkal Európába, új illatokkal gazdagítva a kínálatot. A 18. századtól az erős illatok kifinomultabbá váltak, ám még a 20. század elején is nehéz illatok hódítottak a mai ízléshez képest.

Előadó-művészeti tevékenységű nonprofit céget hoztak létre az ősszel elindult pásztói színház alapítói, köztük Kautzky Armand. A Balassi Bálint Színház Nonprofit Kft. másik két tulajdonosa Katona Attila zeneszerző és Katona József díszletfestő iparművész. A színházalapítást a 9 ezres kisváros kezdeményezte. Az előadások a művelődési házban zajlanak majd.

A budapesti Nemzeti Színház repertoárján is szereplő Ady-estjével vendégszerepel a kolozsvári színházban Földes László Hobo. A föltámadás szomorúsága című verses-zenés összeállítás április 24-én, szerdán 17 és 20 órától tekinthető meg a színház Stúdiótermében.

Az 1600 éves aranykincset Észak-Izraelben, Galileában találták kiránduló kamaszgyerekek a földeken, Cipóri patak medrénél. Egy tanösvény mellett bukkantak rá, amely a késő római és a bizánci korban a zsidók önrendelkezését biztosító bírói tanácsnak, a Szanhedrinnek otthont adó különböző helyszíneket köti össze egymással.

Az érme egyik oldalán II. Theodosius császár (401-450) látható, aki arról is ismert, hogy ő tette törvényeivel másodosztályú polgárokká az Izrael földjén élő zsidókat. A másik oldalon a győzelem istennője látható egy hatalmas kereszttel. Az aranyéremnek az egykori neve solidus volt, ez volt a leggyakoribb pénznem a késő római birodalomban, és a korai bizánci korszakban.

A mesterséges intelligenciát egy hongkongi művész hozta létre. Victor Wong három év alatt építette meg és programozta be az A. I Gemini nevű robotot, amelyet a tusfestés technikájára tanított meg, és a Holdról készült háromdimenziós képekkel „táplálta". Az A.I Gemini átlagosan 50 óra alatt fest meg egy képet, amelyhez általában mindössze fekete tintát, vizet és kínai merítéses technikával előállított papírt használ. A robot egy képének ára jelenleg nagyjából 10 ezer font (3,7 millió forint) Londonban.

Május 25. és június 2. között negyedik alkalommal rendezik meg a Zsidó Művészeti Napokat (Zsimü) Budapest meghatározó kulturális helyszínein.

budapest_bar

Antonín Dvořák nagyszabású h-moll gordonkaversenyét tűzi műsorra a Pannon Filharmonikusok zenekar április 27-én a pécsi Kodály Központban. A gordonkairodalom egyik legjelentősebb darabját Alexander Buzlov orosz csellóművész szólaltatja meg.

M/Ámor vagy amit akartok címmel, a Shakespeare-komédiák sajátos dramaturgiáján alapuló vígjátékot mutat be a Terminál Workhouse fiatal alkotókból álló csapata a Kós Károly Művelődési Házban április 23-án, kedden 19 órakor.

Palóc húsvétot tartanak hétfőn a szlovákiai Fülek várában. A tizennegyedik alkalommal megtartott rendezvényen a helyi értékekre, a palóc hagyományokra helyezik a hangsúlyt, de a műsorban a magyar mellett a szlovák kultúrát is bemutatják.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma