2017. augusztus 19.
Célzó

14192141_1404025222945113_3396994294880411257_n

1566. szeptember 7. Fiatalok és idősek számára egyaránt ismerős az évszám akár a törifüzetből, akár Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzából. Most, július 18-án a romániai Vajdahunyad váránál, a Dévai Operafesztiválon kel életre a történet Zrínyi Miklós hadvezérrel a főszerepben. Moravetz Leventével, a Zrínyi 1566 című darab író-rendezőjével beszélgettünk.
2017.08.11

Az idei Ördögkatlan Fesztivál egyik leginkább várt programját, Krasznahorkai László és Keresztury Tibor beszélgetését augusztus 5-én tartották, ahol a Krasznahorkai-életműről és az író Báró Wenckheim hazatér című művéről, az írásról és az irodalomról esett szó. Krasznahorkai László elmondta: „ha valóban irodalmi, amit művelek, akkor itt a pontot én már nem is igazán tehetném ki”.

IMG_0280
Fotó: Ördögkatlan Fesztivál Facebook-oldala


A beszélgetést Keresztury Tibor nyitotta meg felolvasva egy korábbi Krasznahorkai-életműest felvezetésére írt szövegét. Kiemelte, hogy az író újat hozott a magyar irodalomba proaktív, szórakoztató és sűrítő stílusával, életműnyitánya konzekvens, és a fő paraméterek azóta is változatlannak tűnnek. Írásai „gyászbeszédek a törvényeit vesztett világ előtt”. Az „elveszett fonál” és a végzetesség szövegei. Nincs bennük vigasz és remény, ám annál több empátia.

A bevezetésében Keresztury még kiemelte, hogy a Báró Wenckheim hazatér összefoglalása az életműnek. „Olyan szövegfolyam, [olyan] katartikus mestermű, mely miatt érdemes volt megtanulni olvasni.”

 

A Sátántangót megjelenésekor a kritika makulátlan remekműnek kiáltotta ki (Balassa Péter, Radnóti Sándor), míg a kortársak a Báró Wenckheim hazatért szintúgy. Ez a két méltatás egy ívelt életművet sejtet, ám ez koránt sincs így, az író munkásságában törésvonalak látszanak – kezdte a beszélgetést Keresztury, és felkérte Krasznahorkai Lászlót, hogy tagolja pályáját saját meglátásai alapján.

 

„A pályám szó zavarba hoz.

Nem felelek meg annak a művésztípusnak,

amely az életmű vagy a pálya fogalmával boldogul,

nem tudok elhelyezkedni ebben a szövegmezőben.”

 

20786623_1535873666469078_1314538127_n
Fotó: ordogkatlan.hu


A dicsérő szavakkal nehezen boldogul, mivel saját mércéje szerint sohasem felelt meg nekik – mondta az író. Helyzetét bukottnak érzi, íróként csupán szándékaiban és nem megvalósításban nagymérvűnek.

 

Az írás privát ügy, így a kérdést nem lehet rendesen megválaszolni:

„Irodalmi pályám nincs, csak privát életem, amelynek egyetlen tartalma van.”


Ez egy kétosztatú világ: a megírt és a meg nem írt művek. Az író elmondása szerint megírt műveinek fogadtatása nem volt mindig ennyire egyértelműen dicsérő, hiszen a mindenkori korszak nem tudta hova kapcsolni őt. Mintái nem magyar irodalombeli minták voltak vagy olyan magyar minták, melyek kívül estek az irodalom fősodrán (például Hajnóczy Péter). Ám hozzátette: nem is minták voltak ezek igazán, inkább hatások.

Privát életét osztályozva négy külön korszakot tud kiemelni: a megjelent, a részben megjelent, a részben nem megjelent és a nem papíron megírt dolgok szerint kategorizálna.

 

Fiatal kora óta különösen érzékeny a szavakra. Nagyon erősen megmarad memóriájában minden szöveges jellegű irat. Folyamatosan „mondatokat termel” a hétköznapokban, amelyeket az agya megjegyez. Erre 19 éves kora után kezdett el egyre inkább ráállni a gondolkodása, ekkor dőlt el végleg, hogy nem a zenével fog foglalkozni. Rájött, hogy a fejben gondolkodás nem igényli a szabatosságot, sőt a hosszú mondatokat sem, mivel nincs szükség a pontra – amelyet írásaiban is elkezdett kerülni.

 

„Ha valóban irodalmi, amit művelek,

akkor itt a pontot én már nem is igazán tehetném ki.”


Sosem várta a „múzsa csókját”, mindig mondatok forogtak a fejében, és amelyeket érzékenyebbeknek tartott, azok vonalán indult el.


IMG_0282
Fotó: Ördögkatlan Fesztivál Facebook-oldala

 

„A szavak túlzottan nagy hatalommal bírtak mindig fölöttem.

Egy szónak mindig több a hatalma, mint nekünk e szó felett.

Egy szó mindig kinyit egy világot.”


Azt is mindig furcsállotta ugyanakkor, ha valaki arról beszélt, hogy miről ír éppen, hiszen az ember nem beszél a természetes dolgokról, például arról, hogy mikor vált zoknit.

 

Az író kicsit bajban volt azzal a kérdéssel, kik is voltak rá igazán nagy hatással. A között, hogy mit olvas épp és miről ír, nem volt egyenes összefüggés sosem, így nem tudja pontosan megmondani, ki és mikor hatott rá. Mindig voltak istenei: Tandori Dezső, Thomas Bernhard, Franz Kafka, Samuel Beckett, Dante, Homérosz – de mindez összegződve csapódott le benne. Voltak olyanok is, akik személyükkel (is) hatottak rá, ami nélkül nem adott volna ki kéziratot a kezéből. Ilyen volt Pilinszky János és Hajnóczy Péter is.

 

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a prózafordulatban neki tulajdonított nagy szerep után miért különült el és miért emlegetik egyre ritkábban a fordulat kitüntetett jelenségei között, elmondta, hogy elsősorban olvasóként üdvözölte a változást. A hatvanas-hetvenes évek ma már elfelejtett forrásvidékéhez képest új vonulat indult meg a prózairodalomban. Addig külföldi, leginkább német és francia irodalmi minták voltak a mérvadóak, melyek egy konzervatív irodalomszervezetet próbáltak igazolni és kijelölték, milyennek kell lennie a magyar prózának: nyíltnak, egyenesnek, közérthetőnek. Voltak persze ellenpéldák is, de összességében a Jókai Mór –Mikszáth Kálmán–Móricz Zsigmond-vonal vált követendővé. Illetve az egyszerű mondatok és a szociális érzékenység – pedig ez utóbbi valójában nem művészi kritérium. Kívül esett azonban ezen a körön például Krúdy Gyula, aki csupán látszólag olvasmányos, valójában lassan érthető, az akkori irodalmi klisék mellett befogadhatatlanul korszerű.

 

IMG_0281
Fotó: Ördögkatlan Fesztivál Facebook-oldala


A hetvenes években új korszak kezdődött Esterházy Péterrel, Nádas Péterrel és Bodor Ádámmal. Ez az ő generációja is egyben. Ez az időszak új földrészként jelent meg a magyar prózairodalomban – megmutatta, hogy nemcsak egy világ van, nemcsak egy nézőpont, hanem az egymással dialógusban vagy abban sem álló részek. E közegben létezett ő is, ám szándékosan margóra helyezné magát e nevek mellett.

Hozzátette azt is, hogy Bodor Ádám sincs benne a prózafordulattal kapcsolatos diskurzusban, ami számára érthetetlen. Valószínűleg a diskurzus mezsgyéje túlságosan szűkre szabott – nem tudják elképzelni a határtalan fogalmazást, amelybe mindenki belefér. Pedig mindenki megfér egymás mellett. Nem kell győzni, ez nem egy verseny.

Pont ezért érzi zavarban magát, ha irodalmi díjait emlegetik.

 

A Báró Wenckheim hazatér figuráiról – melyeket Keresztury szerint maga a szöveg teremt meg, nem előre létrehozott alakok leírásai – elmondta: sokáig ő is csupán ennyit gondolt a szereplőkről. Azonban ma már úgy gondolja, hogy az írások szereplőikkel együtt nem fiktív térben léteznek, hanem a valóság részei. Ezt már a Háború és háború idején is így érezte – a történet nem fejeződik be az utolsó oldalon. Amint mondta, az életben találta szembe magát a megírt szereplők lényével és hatásával.

A Báró Wenckheim hazatér kiadását is úgy szerette volna megoldani, hogy azzal látványosan beleszóljon a valóságba. A sajtóban megjelenő hírekkel kívánta beharangozni, hogy a báró, egy magyar milliárdos ténylegesen létezik és haza fog térni Magyarországra. Ugyan ez nem valósulhatott meg, ám így is biztos abban, hogy a szereplők önálló valósággal rendelkeznek. „Ha a könyv alakjai beleírták a saját történetüket ebbe a regénybe, akkor benne vannak a valóságban is. A szó teremt.”

 

IMG_0279
Fotó: Ördögkatlan Fesztivál Facebook-oldala

Kérdésre válaszolva azt is elmondta: a valóság úgy működik, hogy mindenki a saját szólamát fújja, ha ehhez hasonlóan sikerült megalkotnia a művet, az nem erény, csupán valóságosság. A regényt lineárisan írta meg, annak nyomán, „ahogyan bejelentkeztek a szereplők”. Például eleinte nem gondolta, hogy Ibolyka néni ilyen nagy szerepet fog játszani a történetben.


A beszélgetés végén a tengerentúli és a német irodalom rövid méltatását követően egy korábbi megszólalásáról kérdezte az írót Keresztury Tibor. Egy 2014-es nyilatkozatában Krasznahorkai László azt ecsetelte, mennyire nem találja a helyét sem itthon, sem külföldön. Egyre inkább a száműzetés spiráljában látja magát. A kérdésre kétféle választ is tud adni – mondta. Vagy azt, hogy „vicceltem!” vagy azt: csak „hallgatok”.

 

A program zárásaként Krasznahorkai László felolvasta műve bevezető sorait.


Zila Teodóra

kad2017

tokaj19x

2017.08.19

A szőlő tudja, hogy milyen fontos a termőhely és a pincészet. A szó termőhelye az agy, a szív, a múlt, pincészete a kiadók és az irodalmi műhelyek. Ez a négy nap a szó útját szerette volna segíteni. Hosszú ez az út, nincs kivilágítva, az útjelző táblái is homályosak. De rajta vagyunk – a Tokaji Írótábor utolsó napjáról Mirtse Zsuzsa írt a litera.hu oldalán.

jazz0820_police_big_band_600x380
2017.08.19

A Müpa idén is jazzmuzsikával indítja el új hangversenyévadát augusztus 20-án. Vajon milyen előadások, koncertek várnak minket ősztől? Az intézmény új kampánnyal, különleges videósorozattal vezeti fel új szezonját, amelyben elhangzanak a kendőzetlenül őszinte nézői vélemények a 2017/18-as évad programjáról és fellépőiről. Ha te is kíváncsi vagy rá, kattints, és nézd meg velünk!

IMG_20160828_161207

2017.08.18

Író, újságíró, pedagógus. Meggyőződése, hogy nincsenek rossz gyerekek, csak olyanok, akik bizonyos helyzetekben rosszul reagálnak a problémákra. Két könyvet írt az iskolai agresszió témájában, melyek már a megjelenésükkor hatalmas sikert arattak. Írói példaképe Virginia Woolf, alkotás közben pedig féltve őrzi kitalált világának buborékát. Wéber Anikóval beszélgettünk – minderről.

A kiterjesztett valóság technológiájával tíz védett állatfajt ismerhetnek meg a látogatók a mosonmagyaróvári Futura Interaktív Természettudományi Élményközpontban szeptember 17-ig. A kiállításhoz elengedhetetlen, hogy a látogatók okostelefonjaikat is magukkal vigyék. Ugyanis egy alkalmazás segítségével a barnamedvék, a teknősök, a jegesmedvék, a denevérek, a hódok, a tigrisek, a pandák, a szürkefarkasok és a hópárducok életével, természetével és élőhelyeikkel lehet megismerkedni. Az állatokat virtuálisan meg is simogathatják a látogatók és fényképezkedhetnek is velük.

Idén harmadik alkalommal rendezik meg a Berettyó Nemzetközi Néptáncfesztivált augusztus 18. és 21. között. Az albán, cseh, észak-ciprusi, nigériai, mexikói és székelyföldi hagyományőrző és néptáncegyüttesek mellett 10 hazai néptánccsoport is fellépett az augusztus 18-ai gálaműsorban. A külföldi csoportok utcai felvonuláson vesznek részt és bemutatják táncaikat augusztus 19-én, szombaton. A menet 17 órára ér a Szent István térre, ahol színpadi produkciókat adnak elő. Vasárnap, augusztus 20-án a táncosok a Debreceni Virágkarneválon vesznek részt.

A fúziós dzsessz óriása, a Weather Report munkássága előtt tiszteleg a Heavy Weather elnevezésű nemzetközi supergroup. A csapatba, amely már két sikeres ausztriai koncerten van túl, egy magyar zenész is bekerült, az ütőhangszeres Mogyoró Kornél. A Heavy Weather első koncertje Mogyoró Kornéllal július 8-án volt az ausztriai Gmundenben, ezt követte augusztus 11-én egy fellépés kétezer ember előtt Grazban. A közönség mindkét alkalommal óriási lelkesedéssel fogadta a zenekart, amely a harmadik alkalommal, szeptember 6-án a Linz melletti Hagenbergben játszik.

Egy asszony küzdelméről szól a Szasisi deda (Szörnyűséges anya) című georgiai (korábban Grúzia) film, amelyet a Szarajevói Filmfesztivál legjobb alkotásának választottak. A díjat augusztus 17-én este adták át. A történet szerint egy középkorú nőnek választani kell családja és évekig elnyomott szenvedélye, az írás között. Végül az írás mellett dönt, amely lelkileg és testileg is hatalmas áldozatokat követel tőle. A Szasisi deda a 27 éves Ana Urusadze első nagyjátékfilmje. A Michel Franco mexikói rendező vezette nemzetközi zsűri az „elegáns rendezésért”, valamint a provokatív témaválasztásért díjazta az alkotást.

Az Erkel Színház ad otthont a Csodaszarvas című musical budapesti bemutatójának szeptember 4-én Varga Viktor rendezésében. A darab alkotói emberi sorsokon keresztül keresik a választ többek között arra: mit jelent eredetmondánk az új generációknak? Szó esik az anyaságról, a testvérharcról, a hagyományról és az újításról is. A darab rendezője szerint a közönség egy modern, provokatív és önironikus musicalt láthat, amelyet eddig csak szabadtéri, monumentális színpadokon adtak elő.

Magyarország legnagyobb létszámú hivatásos néptáncegyüttese, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes augusztus 12-én a Zempléni Fesztivál keretében mutatja be a ’60-as évek felejthetetlen TV-sorozatából született ötlet alapján készült A Tenkes kapitánya című látványos táncjátékot Zsuráfszky Zoltán rendezésében.

A_Tenkes_kapitanya

Életművének legmarkánsabb darabjait csokorba kötve nagyszabású koncerttel emlékeznek meg barátok, kollégák, pályatársak a tavaly elhunyt Somló Tamásról, aki most töltené be 70. életévét. A „Somló Cirqsz” a Sziget -1. napján, augusztus 9-én várja a nagyérdeműt a Magic Mirror sátorban.

A Vazul vére címmel 2014-ben bemutatott történelmi rockopera az I. István királyunk halála körüli zavaros időket eleveníti fel. A Magyar Királyság történetének ezt az – ellentmondásokkal és rejtélyekkel teli – időszakát hitelesen és politikailag semlegesen ábrázolja az elkészült zenés színpadi mű. A darabot 2017. július 16-án, 20:30-kor láthatják az érdeklődők a Csillebérci Szabadtéri Színházban.

Szenzációs, országokat átölelő és világraszóló utcaszínházi premierrel indul a jubileumi Sziget Nagy Utcaszínház produkciója. Premier augusztus 9-én, a Sziget -1. napján. Nem érdemes kihagyni!

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma