Nfz_Kultura.hu_berletes_Mvasar_728x90_002

2017.08.11

Az idei Ördögkatlan Fesztivál egyik leginkább várt programját, Krasznahorkai László és Keresztury Tibor beszélgetését augusztus 5-én tartották, ahol a Krasznahorkai-életműről és az író Báró Wenckheim hazatér című művéről, az írásról és az irodalomról esett szó. Krasznahorkai László elmondta: „ha valóban irodalmi, amit művelek, akkor itt a pontot én már nem is igazán tehetném ki”.

IMG_0280
Fotó: Ördögkatlan Fesztivál Facebook-oldala


A beszélgetést Keresztury Tibor nyitotta meg felolvasva egy korábbi Krasznahorkai-életműest felvezetésére írt szövegét. Kiemelte, hogy az író újat hozott a magyar irodalomba proaktív, szórakoztató és sűrítő stílusával, életműnyitánya konzekvens, és a fő paraméterek azóta is változatlannak tűnnek. Írásai „gyászbeszédek a törvényeit vesztett világ előtt”. Az „elveszett fonál” és a végzetesség szövegei. Nincs bennük vigasz és remény, ám annál több empátia.

A bevezetésében Keresztury még kiemelte, hogy a Báró Wenckheim hazatér összefoglalása az életműnek. „Olyan szövegfolyam, [olyan] katartikus mestermű, mely miatt érdemes volt megtanulni olvasni.”

 

A Sátántangót megjelenésekor a kritika makulátlan remekműnek kiáltotta ki (Balassa Péter, Radnóti Sándor), míg a kortársak a Báró Wenckheim hazatért szintúgy. Ez a két méltatás egy ívelt életművet sejtet, ám ez koránt sincs így, az író munkásságában törésvonalak látszanak – kezdte a beszélgetést Keresztury, és felkérte Krasznahorkai Lászlót, hogy tagolja pályáját saját meglátásai alapján.

 

„A pályám szó zavarba hoz.

Nem felelek meg annak a művésztípusnak,

amely az életmű vagy a pálya fogalmával boldogul,

nem tudok elhelyezkedni ebben a szövegmezőben.”

 

20786623_1535873666469078_1314538127_n
Fotó: ordogkatlan.hu


A dicsérő szavakkal nehezen boldogul, mivel saját mércéje szerint sohasem felelt meg nekik – mondta az író. Helyzetét bukottnak érzi, íróként csupán szándékaiban és nem megvalósításban nagymérvűnek.

 

Az írás privát ügy, így a kérdést nem lehet rendesen megválaszolni:

„Irodalmi pályám nincs, csak privát életem, amelynek egyetlen tartalma van.”


Ez egy kétosztatú világ: a megírt és a meg nem írt művek. Az író elmondása szerint megírt műveinek fogadtatása nem volt mindig ennyire egyértelműen dicsérő, hiszen a mindenkori korszak nem tudta hova kapcsolni őt. Mintái nem magyar irodalombeli minták voltak vagy olyan magyar minták, melyek kívül estek az irodalom fősodrán (például Hajnóczy Péter). Ám hozzátette: nem is minták voltak ezek igazán, inkább hatások.

Privát életét osztályozva négy külön korszakot tud kiemelni: a megjelent, a részben megjelent, a részben nem megjelent és a nem papíron megírt dolgok szerint kategorizálna.

 

Fiatal kora óta különösen érzékeny a szavakra. Nagyon erősen megmarad memóriájában minden szöveges jellegű irat. Folyamatosan „mondatokat termel” a hétköznapokban, amelyeket az agya megjegyez. Erre 19 éves kora után kezdett el egyre inkább ráállni a gondolkodása, ekkor dőlt el végleg, hogy nem a zenével fog foglalkozni. Rájött, hogy a fejben gondolkodás nem igényli a szabatosságot, sőt a hosszú mondatokat sem, mivel nincs szükség a pontra – amelyet írásaiban is elkezdett kerülni.

 

„Ha valóban irodalmi, amit művelek,

akkor itt a pontot én már nem is igazán tehetném ki.”


Sosem várta a „múzsa csókját”, mindig mondatok forogtak a fejében, és amelyeket érzékenyebbeknek tartott, azok vonalán indult el.


IMG_0282
Fotó: Ördögkatlan Fesztivál Facebook-oldala

 

„A szavak túlzottan nagy hatalommal bírtak mindig fölöttem.

Egy szónak mindig több a hatalma, mint nekünk e szó felett.

Egy szó mindig kinyit egy világot.”


Azt is mindig furcsállotta ugyanakkor, ha valaki arról beszélt, hogy miről ír éppen, hiszen az ember nem beszél a természetes dolgokról, például arról, hogy mikor vált zoknit.

 

Az író kicsit bajban volt azzal a kérdéssel, kik is voltak rá igazán nagy hatással. A között, hogy mit olvas épp és miről ír, nem volt egyenes összefüggés sosem, így nem tudja pontosan megmondani, ki és mikor hatott rá. Mindig voltak istenei: Tandori Dezső, Thomas Bernhard, Franz Kafka, Samuel Beckett, Dante, Homérosz – de mindez összegződve csapódott le benne. Voltak olyanok is, akik személyükkel (is) hatottak rá, ami nélkül nem adott volna ki kéziratot a kezéből. Ilyen volt Pilinszky János és Hajnóczy Péter is.

 

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a prózafordulatban neki tulajdonított nagy szerep után miért különült el és miért emlegetik egyre ritkábban a fordulat kitüntetett jelenségei között, elmondta, hogy elsősorban olvasóként üdvözölte a változást. A hatvanas-hetvenes évek ma már elfelejtett forrásvidékéhez képest új vonulat indult meg a prózairodalomban. Addig külföldi, leginkább német és francia irodalmi minták voltak a mérvadóak, melyek egy konzervatív irodalomszervezetet próbáltak igazolni és kijelölték, milyennek kell lennie a magyar prózának: nyíltnak, egyenesnek, közérthetőnek. Voltak persze ellenpéldák is, de összességében a Jókai Mór –Mikszáth Kálmán–Móricz Zsigmond-vonal vált követendővé. Illetve az egyszerű mondatok és a szociális érzékenység – pedig ez utóbbi valójában nem művészi kritérium. Kívül esett azonban ezen a körön például Krúdy Gyula, aki csupán látszólag olvasmányos, valójában lassan érthető, az akkori irodalmi klisék mellett befogadhatatlanul korszerű.

 

IMG_0281
Fotó: Ördögkatlan Fesztivál Facebook-oldala


A hetvenes években új korszak kezdődött Esterházy Péterrel, Nádas Péterrel és Bodor Ádámmal. Ez az ő generációja is egyben. Ez az időszak új földrészként jelent meg a magyar prózairodalomban – megmutatta, hogy nemcsak egy világ van, nemcsak egy nézőpont, hanem az egymással dialógusban vagy abban sem álló részek. E közegben létezett ő is, ám szándékosan margóra helyezné magát e nevek mellett.

Hozzátette azt is, hogy Bodor Ádám sincs benne a prózafordulattal kapcsolatos diskurzusban, ami számára érthetetlen. Valószínűleg a diskurzus mezsgyéje túlságosan szűkre szabott – nem tudják elképzelni a határtalan fogalmazást, amelybe mindenki belefér. Pedig mindenki megfér egymás mellett. Nem kell győzni, ez nem egy verseny.

Pont ezért érzi zavarban magát, ha irodalmi díjait emlegetik.

 

A Báró Wenckheim hazatér figuráiról – melyeket Keresztury szerint maga a szöveg teremt meg, nem előre létrehozott alakok leírásai – elmondta: sokáig ő is csupán ennyit gondolt a szereplőkről. Azonban ma már úgy gondolja, hogy az írások szereplőikkel együtt nem fiktív térben léteznek, hanem a valóság részei. Ezt már a Háború és háború idején is így érezte – a történet nem fejeződik be az utolsó oldalon. Amint mondta, az életben találta szembe magát a megírt szereplők lényével és hatásával.

A Báró Wenckheim hazatér kiadását is úgy szerette volna megoldani, hogy azzal látványosan beleszóljon a valóságba. A sajtóban megjelenő hírekkel kívánta beharangozni, hogy a báró, egy magyar milliárdos ténylegesen létezik és haza fog térni Magyarországra. Ugyan ez nem valósulhatott meg, ám így is biztos abban, hogy a szereplők önálló valósággal rendelkeznek. „Ha a könyv alakjai beleírták a saját történetüket ebbe a regénybe, akkor benne vannak a valóságban is. A szó teremt.”

 

IMG_0279
Fotó: Ördögkatlan Fesztivál Facebook-oldala

Kérdésre válaszolva azt is elmondta: a valóság úgy működik, hogy mindenki a saját szólamát fújja, ha ehhez hasonlóan sikerült megalkotnia a művet, az nem erény, csupán valóságosság. A regényt lineárisan írta meg, annak nyomán, „ahogyan bejelentkeztek a szereplők”. Például eleinte nem gondolta, hogy Ibolyka néni ilyen nagy szerepet fog játszani a történetben.


A beszélgetés végén a tengerentúli és a német irodalom rövid méltatását követően egy korábbi megszólalásáról kérdezte az írót Keresztury Tibor. Egy 2014-es nyilatkozatában Krasznahorkai László azt ecsetelte, mennyire nem találja a helyét sem itthon, sem külföldön. Egyre inkább a száműzetés spiráljában látja magát. A kérdésre kétféle választ is tud adni – mondta. Vagy azt, hogy „vicceltem!” vagy azt: csak „hallgatok”.

 

A program zárásaként Krasznahorkai László felolvasta műve bevezető sorait.


Zila Teodóra

Roma_nok_kultura_banner_002

_D0A2911_Copy

2019.06.24

A Fausttól a Szívlapátig című irodalmi segédkönyv azoknak a középiskolai tanároknak készült, akik szeretnének kicsit kiszakadni a kerettanterv merevségéből és friss, élő irodalmi szövegeken keresztül akarják közel hozni a nagy klasszikusokat a diákjaik számára. A kötet elemzései az irodalom jelenvalósága, életszerűsége mellett teszik le a voksukat.

Dobokay_werk_2

2019.06.24

Az előző századokban sokat kísérleteztek a látható világ fotografikus leképezésével. Az ezüst-halogenidek fényérzékenységének felismerése vezetett idővel a fényképezés létrejöttéhez. Ag, az ezüst vegyjele a címe Dobokay Máté Capa Központban látható kiállításának, amely a művész vegyészi és filozófusi kísérletezését mutatja be.

Kahlo_7

2019.06.23

Frida országa – Guillermo Kahlo mexikói fotográfiái címmel nyílt kiállítás június 22-én a Műcsarnokban. A 20. század első három évtizedében a Magyarországhoz hasonló gazdasági fellendülést megélt Mexikó épületeit dokumentáló fotós öröksége lánya, Frida Kahlo világhírű festőművész életművét is meghatározta.

Az együttműködés részeként megvalósult egy, a Budapesti Wagner-napok díjnyertes, új arculatát visszatükröző installáció.A Wagner nevének betűit formázó installáció az eseménysorozat végéig, június 23-ig tekintető meg a Müpa főbejárata előtti téren.

A Hal négyesben című, kétfelvonásos, zenés krimivígjáték lesz az idei Székesfehérvári Nyári Színház műsorán, amelyet ezúttal is a Feketehegy-Szárazréti Közösségi Központban tartanak. Az előadások július 11. és 14. között lesznek láthatók. Főszereplők: Závodszky Noémi, Tűzkő Sándor, Varga Lili és Ballér Bianka játszik, a rendező: Kozáry Ferenc színművész.

A Megszálottak az elmúlt időszakban két nemzetközi fesztiválon is díjakat nyert. Májusban a Keresztény Filmek Világfesztiválján, Orlandóban nyerte el Fésűs Nelly a legjobb női alakítás díját. Most a film az Alaska Film Awards nemzetközi fesztivál fődíját, az Északi Fény Kirobbanó Tehetség Díja elismerést nyerte el, a jakartai világfesztiválon pedig a legjobb európai film Arany Díjat, Pozsgai Zsolt pedig a legjobb rendezői díjat is megkapta három másik kollégája mellett. A jakartai verseny díjait augusztusban az indonéziai császári városban, Dzsogdzsakartában, több napos ünnepség keretében veheti át a rendező a császári család meghívására.

A Római Magyar Akadémia június 25-én 19.00 órakor Zsigmond Dezső: A Sátán fattya című nagyjátékfilmjével emlékezik meg a 40-es évek egyik legnagyobb magyar tragédiájáról, a Kárpátalján élő magyarság vészkorszakáról, amelyről évtizedekig beszélni sem volt szabad. A Nagy Zoltán Mihály azonos című művéből készült film, Kárpátalja úgynevezett felszabadulás utáni periódusát (1944-45) tárja a néző elé, és a tizenhat esztendős Tóth Eszter sorsán keresztül láttatja a málenykij robot, valamint a szovjet megszállás borzalmait.

Huszonöt helyszínen 80 programmal, 400 fellépővel és kiállítóval várják a vendégeket az ormánsági Bőköz fesztiválon augusztus 22. és 25. között. Fellép mások mellett a Ghymes, Karácsony János, a Talamba Ütőegyüttes, a Hot Jazz Band, a Tárkány Művek vagy a Rudan Joe Akusztik Band, a bőközi helyi jellegzetességeket a települések tájházaiban lehet megismerni. Részletek itt.

Június 28-án a Bujdosó Trió ad koncertet az óbudai Gázlámpa Kioszk teraszán. A Esernyős névre keresztelt helyszín célja, hogy a finom kávék mellett kultúrát is kínálhassanak a különleges hangulatú fő téren.

teraszlive_bujdosotrio_WEB

A Zalaegerszegi Kortárs Művészeti Fesztivál (ZA-KO) előadásával június végén megkezdődik a szabadtéri színházi rendezvénysorozat, a nyár utolsó hónapjaiban pedig zenés produkciókat mutatnak be Kvártélyház udvarán.

Fényfestéseket, fényinstallációkat, utcaművészeti produkciókat tartanak a 4. Zsolnay Fényfesztiválon június 27. és 30. között Pécsett.

Egyebek mellett a III. Richárdot, a Vihart és a Szentivánéji álmot láthatja a közönség a hatodik Nemzetközi Shakespeare Fesztiválon, amelyet június 27. és július 3. között szerveznek meg a vajdasági Cortanovcin.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma