728x90px_Csardaskiralyno_Moni_002

2012.04.16
Götz Eszter
Tizenhat éves lányok pancsolnak a tengerben, az egykori háborús védelmi vonal, az Atlanti Fal tövében. Bikinis alakjuk elmosódik, a kép szemcséssé esik szét a szanaszét fröcskölő víztől, testükön átsüt a késő nyári napfény. FILMLEVÉL A TITANICRÓL
Egy amerikai kisvárosban megtörtént esetet ültet át francia tengerparti környezetbe Delphine és Muriel Coulin első nagyjátékfilmje, egy középiskolai lánycsapat sajátos kitörési kísérletéről. 2008-ban a média sokat foglalkozott annak a tizenvalahány Massachusetts-beli lánynak a történetével, akik egyszerre estek teherbe: lázadásként a rájuk váró felnőtt élettel szemben a korai anyaságot választották. A francia rendező-testvérpáros rendkívüli empátiával közelít a botrányhoz; egyikük véletlen terhességéből úgy bomlik ki az ötlet, mintha csak egy szombat esti buli szerveződne.
 
A lányok unatkozva lógnak a játszótéren, elbújva cigiznek tornaóra helyett, mint minden kamasz a világon. Nem hősök, nem is harcos társadalomkritikusok. Félig még gyerekek, akikre otthon viszonylag kevés figyelem jutott, de nem kevesebb, mint bármelyik nyugati világbeli kamaszra. Nem is a szülők ellen lázadnak (bár volna miért), hanem csak kiutat keresnek a rájuk váró, szemmel láthatóan teljesen értelmetlen felnőtt élet elől. Egy unalmas délutánon úgy döntenek, hogy nem akarnak felnőni, inkább anyává lesznek. Szereznek maguknak és néhány, ötletszerűen kiszemelt srácnak egy jó estét; az aktusok többsége ugyanúgy a tengerparton történik, mint életük többi eseménye – a tornaórák, a séták és a beszélgetések –, és várják az eredményt. Mire az iskolanővér felfigyel a dologra, már mindegyik lány pozitív terhességi teszttel vonul be a rendelőbe. Közben pedig minden megy tovább, ahogy szokott. A szülők persze dühöngenek, az iskolában levetítenek egy oktatófilmet a szülésről – a fiúk végigröhögik az egészet –, de a lányok tovább járnak a suliba, cigiznek, sétálnak, simogatják a szépen növekedő pocakjukat. Várandósak, tehát az a dolguk, hogy várjanak, és egy nagy, közös házról álmodnak, ahol majd együtt nevelik a kölyköket.
 
Az események innentől nem is számítanak. Egyikük, aki legelőször esett teherbe – Louise Grinberg profi színész, de csodálatos egyszerűséggel alakítja Camille szerepét – egy balesetben elveszíti a babát, egy másikuk csak a csapat kedvéért hazudja terhesnek magát, de tizenöten valóban anyák lesznek. Hogy azután úgy alakul-e az életük, ahogyan ebben a közös álomban elképzelték, az korántsem biztos. A film szűkszavúan beszél a végkifejletről, ahogyan a városka reakcióiról is alig tudunk meg valamit. A tanári kar ülésén sűrítve minden reakció elhangzik, ami a felnőttek részéről elhangozhat, ez a briliáns jelenet tökéletes képet rajzol arról, ami elől a lányok menekülni próbálnak. Várhatóan ez az értetlen, közönyös túlélni-vágyás dominálja további életüket is; az utolsó képsorok újra a kihalt, csöndes, eseménytelen tengerparton pásztáznak végig.
A film legtöbb erénye éppen abban rejlik, hogy nincs benne semmi heroikus. Sem a vállalás, sem a következmények nem tűnnek különlegesnek. Csak játék, de a játékosok komolyan veszik az egészet és betartják a szabályokat. Ehhez őszinte, puritán képi világ kell – ilyet hozott létre Jean-Louis Vialard operatőr –, és hiteles alakítások, amatőr és profi színészektől egyformán, amikben a film igazán bővelkedik. Az éjszakai tengerparton égő focilabdával játszó fiatalok metaforikus jelenete olyan képsor, ami nagy valószínűséggel bekerül a filmtörténet nagykönyvébe. És ha egyszer végre már túljutunk az egész világban régóta esedékes, radikális szemléletváltáson, ez a film a „szellemi rákészülés” rovatban fog helyet kapni.

596x90px_Csardaskiralyno_Moni_002

2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA

Szabó Réka A létezés eufóriája című dokumentumfilmje nyerte el a Szarajevói Filmfesztivál emberi jogi díját csütörtök este. A legjobb dolgokon bőgni kell című filmért az alkotók, Grosan Cristina rendező és Stalter Judit producer a szarajevói fesztivál szakmai programja, a CineLink Work in Progress 50 ezer euró értékű utómunkadíját nyerték el, amely a Post Republic stúdió felajánlása. Az első magyar egészestés animációs dokumentumfilm, Csáki László Kék Pelikán című alkotásának filmterve a Best Pack&Pitch díjat kapta meg. Mikulán Dávid és a Nagyi projektet jegyző Révész Bálint Kix címmel készülő dokumentumfilmtervét a Docu Talent program zsűrije díjazta. Kőrösi Máté Dívák című alkotása a 2000 eurós pénzdíjjal járó Cat&Docs elismerést kapta meg, míg Dér Asia és Haragonics Sára Egy nő története munkacímű alkotása a DOK Leipzig, a rangos lipcsei dokumentumfilm-fesztivál díját nyerte el.

A múmiát 129 évvel ezelőtt ajándékozták a Michingani Állami Egyetemi Múzeumnak. A kecsua nyelven Nustának (hercegnő) hívott hajdani kislány teste kitűnő állapotban maradt fenn, fekete copfjait mintha frissel fésült hajból fonták volna, kezei kis tollakat markolnak. Szénizotópos vizsgálatokkal megállapították, hogy a múmia a 15. század második feléből származik, ami megerősíti a feltételezést, hogy a kislányt Kolumbusz Kristóf érkezése és a spanyol hódítás előtt temették el.

Egy ódon svájci házban találtak rá a világhírű regényhez készült rajzokra, melyeket maga Antoine de Saint-Exupéry készített. Egy dohos szagú irattartó rejtette a „kincseket”, az egyiken a jóllakott kígyó látható, amely felfalt egy elefántot, de a felnőttek kalapnak látják, továbbá szerepel a légipostapapírra készült vázlatokon a kis herceg és a róka is. A mappában volt egy szerelmes levél is, amelyet Saint-Exupéry feleségének írt. A rajzok meglepően jó állapotban vannak, de egyelőre nem tudni, hogy bemutatják-e őket a nyilvánosságnak, és ha igen, akkor mikor.

A Reading közelében épülő komplexumot John McAslan építész irodája tervezi. A neves skót tervező nevéhez fűződik egyebek közt a londoni King's Cross pályaudvar és a Roundhouse előadóművészeti központ fejlesztése.

A brit főváros világhírű múzeumának nyolcmillió darabos gyűjteménye van. Ebből azonban csak 80 ezer látható kiállítva, a többi vagy az intézmény épületében, vagy két raktárépületben van London más pontján, amelyek közül a kormány az egyiket eladja. Az 64 millió fontba kerülő új komplexum munkálatainak jó részét – 50 millió fontot – ebből az eladásból fedezik, a fennmaradó részt pedig többek között adományokból. A 2023-ra elkészülő létesítményben világhírű antik szobrok és mozaikok is megtekinthetők lesznek

A szeptember 24. és 28. között első alkalommal zajló PesText – Nemzetközi Irodalmi Fesztivál Neked mit jelent a szabadság? címmel kiírt irodalmi pályázatára 201 alkotás érkezett be. A szakmai zsűri díját Halleves című verséért Izsó Zita kapta meg. A 11 műből álló shortlistre augusztus végéig lehet szavazni, hogy kiderüljön, ki lesz a közönségdíjas.

192x170px_Csardaskiralyno_Moni_002

Péntek este kezdődik a Pannonhalmi Bencés Főapátság háromnapos művészeti fesztiválja, az Arcus Temporum, amelynek kiemelt vendége ezúttal Gidon Kremer hegedűművész. A programsorozat a csend és a spiritualitás köré szerveződik.

arcus-temporum-xiii-pannonhalmi-muveszeti-fesztival

A jövő szombatig tartó rendezvényen hatvan helyszínen több mint kétszáz koncerttel, színházi előadással, filmvetítéssel és kísérőprogrammal várják a közönséget.

A gyönyörűen felújított, a XIX. század végén épült Egyedi-palotában működő Benczúr Ház Kulturális Központ megújult műsorkínálatával a budapesti kulturális élet egyik izgalmas színterévé vált. A Postakürt Alapítvány által működtetett helyszín hiánypótló és izgalmas produkcióknak, színházi előadásoknak, koncerteknek és táncházaknak ad otthont.


Negyvenhét helyszínen több mint 340 esemény lesz a 7. Vásárhelyi Forgatag elnevezésű fesztiválon, amely kortárs művészeti programokkal kezdődik pénteken és szeptember 1-ig tart Marosvásárhelyen

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma