2012.04.16
Götz Eszter
Tizenhat éves lányok pancsolnak a tengerben, az egykori háborús védelmi vonal, az Atlanti Fal tövében. Bikinis alakjuk elmosódik, a kép szemcséssé esik szét a szanaszét fröcskölő víztől, testükön átsüt a késő nyári napfény. FILMLEVÉL A TITANICRÓL
Egy amerikai kisvárosban megtörtént esetet ültet át francia tengerparti környezetbe Delphine és Muriel Coulin első nagyjátékfilmje, egy középiskolai lánycsapat sajátos kitörési kísérletéről. 2008-ban a média sokat foglalkozott annak a tizenvalahány Massachusetts-beli lánynak a történetével, akik egyszerre estek teherbe: lázadásként a rájuk váró felnőtt élettel szemben a korai anyaságot választották. A francia rendező-testvérpáros rendkívüli empátiával közelít a botrányhoz; egyikük véletlen terhességéből úgy bomlik ki az ötlet, mintha csak egy szombat esti buli szerveződne.
 
A lányok unatkozva lógnak a játszótéren, elbújva cigiznek tornaóra helyett, mint minden kamasz a világon. Nem hősök, nem is harcos társadalomkritikusok. Félig még gyerekek, akikre otthon viszonylag kevés figyelem jutott, de nem kevesebb, mint bármelyik nyugati világbeli kamaszra. Nem is a szülők ellen lázadnak (bár volna miért), hanem csak kiutat keresnek a rájuk váró, szemmel láthatóan teljesen értelmetlen felnőtt élet elől. Egy unalmas délutánon úgy döntenek, hogy nem akarnak felnőni, inkább anyává lesznek. Szereznek maguknak és néhány, ötletszerűen kiszemelt srácnak egy jó estét; az aktusok többsége ugyanúgy a tengerparton történik, mint életük többi eseménye – a tornaórák, a séták és a beszélgetések –, és várják az eredményt. Mire az iskolanővér felfigyel a dologra, már mindegyik lány pozitív terhességi teszttel vonul be a rendelőbe. Közben pedig minden megy tovább, ahogy szokott. A szülők persze dühöngenek, az iskolában levetítenek egy oktatófilmet a szülésről – a fiúk végigröhögik az egészet –, de a lányok tovább járnak a suliba, cigiznek, sétálnak, simogatják a szépen növekedő pocakjukat. Várandósak, tehát az a dolguk, hogy várjanak, és egy nagy, közös házról álmodnak, ahol majd együtt nevelik a kölyköket.
 
Az események innentől nem is számítanak. Egyikük, aki legelőször esett teherbe – Louise Grinberg profi színész, de csodálatos egyszerűséggel alakítja Camille szerepét – egy balesetben elveszíti a babát, egy másikuk csak a csapat kedvéért hazudja terhesnek magát, de tizenöten valóban anyák lesznek. Hogy azután úgy alakul-e az életük, ahogyan ebben a közös álomban elképzelték, az korántsem biztos. A film szűkszavúan beszél a végkifejletről, ahogyan a városka reakcióiról is alig tudunk meg valamit. A tanári kar ülésén sűrítve minden reakció elhangzik, ami a felnőttek részéről elhangozhat, ez a briliáns jelenet tökéletes képet rajzol arról, ami elől a lányok menekülni próbálnak. Várhatóan ez az értetlen, közönyös túlélni-vágyás dominálja további életüket is; az utolsó képsorok újra a kihalt, csöndes, eseménytelen tengerparton pásztáznak végig.
A film legtöbb erénye éppen abban rejlik, hogy nincs benne semmi heroikus. Sem a vállalás, sem a következmények nem tűnnek különlegesnek. Csak játék, de a játékosok komolyan veszik az egészet és betartják a szabályokat. Ehhez őszinte, puritán képi világ kell – ilyet hozott létre Jean-Louis Vialard operatőr –, és hiteles alakítások, amatőr és profi színészektől egyformán, amikben a film igazán bővelkedik. Az éjszakai tengerparton égő focilabdával játszó fiatalok metaforikus jelenete olyan képsor, ami nagy valószínűséggel bekerül a filmtörténet nagykönyvébe. És ha egyszer végre már túljutunk az egész világban régóta esedékes, radikális szemléletváltáson, ez a film a „szellemi rákészülés” rovatban fog helyet kapni.
2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA

A kimagasló színvonalú településfejlesztési munkájáért járó Hild János-díjat pénteken adta át a Magyar Urbanisztikai Társaság a XII. kerület képviselőjének, Pokorni Zoltán polgármesternek a Hegyvidéki Urbanisztikai Konferencián.

Felháborodást keltett Horvátországban az oktatási minisztérium döntése, mely szerint lekerült az ajánlott olvasmányok listájáról Anne Frank naplója. Csütörtökön mintegy háromezren írták alá azt a petíciót, amelyben az iskolai programba való visszahelyezését követelik. A kezdeményezők úgy vélték: a holokauszt olyan téma, amelyet nem lehet mellőzni a horvát irodalmi oktatásban. A hovát oktatási miniszter a háziovasmányok listájának újragondolását ígéri.

A Magyar Írószövetség február 18-án, Jókai Mór születésnapján ünnepli a magyar széppróza napját. 18 órakor az Írószövetség klubtermében Mezey Katalin Kossuth-díjas író, az MMA irodalmi tagozatvezetője és Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke nyitja meg a rendezvényt. Az Irodalmi Magazin Jókai-számát a szerkesztők: Kondor Péter János, Molnár Krisztina és Lipp Mónika Mária mutatják be. Az év novellái 2019 című antológiát Erős Kinga kritikus, a könyv szerkesztője, valamint Bíró Gergely író, a Magyar Napló főszerkesztő-helyettese ismerteti. Közreműködik: Turi Bálint színművész és a Másik Oldal zenekar.

Narkisszosz, a görög mitológia szerint a víztükörben megpillantott képmásába beleszerető vadász portréját ábrázoló, rendkívül jó állapotban fennmaradt freskóra bukkantak egy Pompejiben folyó feltáráson. A freskó egy ókori pompeji ház átriumát díszítette. A képet abban a házban találták, ahol tavaly a görög mitológia egy másik részletét, a Léda és a hattyú történetét ábrázoló ókori freskót tártak fel, emellett tucatnyi üvegedényt, nyolc terrakotta vázát és egy bronztölcsért is találtak egy lépcső alatt. A ház feltehetően egy gazdag kereskedőé volt. Pompejit a Vezúv kitörése pusztította el az 1. században.

A Budavári Örmény Nemzetiségi Önkormányzat Pepi, Pali meg a harmonika ördöge címmel vidám mulatságot tart zenével, örmény gasztronómiai kóstolóval a Márványmenyasszony Étteremben február 17-én 16.00-kor. A XII. Örmény Nemzetiségi Napon közreműködik Kilyén Ilka színművész, dr. Tarján Balázs c. egyetemi tanár, Benkő Péter, Rusz Milán, Várady Mária színművészek és Lakatos Miklós prímás. A belépés díjtalan.

A KÉP-ÉLMÉNY kiállításhoz kapcsolódva újabb beavató tárlatvezetésen vehetnek részt a látogatók – a projektben szereplő fotográfusok közül öt alkotóval – a Capa Központban, február 18-án 18.00-kor. A workshopsorozat Múlt-jelen-jövő foglalkozásának keretében tíz magyar fotográfus működött együtt gyermekotthoni gondoskodásban élő fiatalokkal, hogy létrehozzanak adott témában legalább három fotót.

Kep-elmeny

Múzeumpedagógusok rangos szakmai rendezvényét tartják 2019. február 18-án, hétfőn a fertődi Esterházy-kastélyban.

Filmvetítéssel kezdődik vasárnap a Cziffra György Fesztivál, amely február 25-ig klasszikus zenei koncertekkel, improvizációs esttel, hangszerbemutatóval és báresttel is várja a közönséget.

Szombaton és vasárnap összesen négy koncert várja a közönséget a budapesti Festetics Palotában az MVM Koncertek – A Zongora című sorozat minimaratonján.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma