2017. április 30.
Célzó

_D0A1104_Copy

A pécsi Apolló Moziban mutatták be április 13-án a Szász István rendezésében elkészült, a Szigetvár melletti Szulejmán-sírkomplexum feltárását bemutató, mintegy félórás dokumentumfilmet.

2017.04.20

Száz évvel ezelőtt állították ki először Marcel Duchamp ellentmondásosan fogadott művét, a Forrást, mely tulajdonképpen egy egyszerű piszoár, amely attól lett műalkotás, hogy kiállították. Mégis: ez az a tárgy, mellyel Duchamp örökre megváltoztatta a művészetet.

Ahogy a bbc.com The urinalt hat changed how we think című cikkében is olvashatjuk, 1917 áprilisában minden megváltozott, legalábbis ami a művészet világát illeti. Ekkor történt, hogy a legendás avantgárd francia művész és kulturális tréfacsináló, Marcel Duchamp készített egy olyan munkát, mely hatalmas ellentmondásokat váltott ki és megváltoztatta a művészet szerepét. A szóban forgó munka egy porcelán piszoár volt, melynek hátuljára Duchamp titokzatos álnevet írt és elnevezte Forrásnak. Mint egy zseni sakkmester alattomos lépése, úgy hatott a Forrás, mely a képek és a jelentések párosítása által mutatott rá a művészeti világ érzékenységére.


orinatoio-Marcel-Duchamp-jpg
Fotó: theartpostblog.com

 

A sakk-analógia több, mint kitaláció, Duchamp ugyanis megszállottja volt a játéknak. Bár szinte teljes mértékben a művészetre koncentrált, szívesen sakkozott. Felesége, Lydie azonban nem kedvelte a játékot, ezért egy éjszaka, míg Duchamp aludt, a táblára ragasztott néhány bábut. A megszállottságot jól mutatja, hogy e tettét követően egy hónap múlva elváltak. De hogy kapcsolódik a játék a művész alkotásaihoz és a Forráshoz? Úgy, hogy az említett piszoár arra világít rá,

 

Duchamp gondolkodásmódját és művészetét nagy mértékben meghatározta a játékosság.


marcel-duchamp-2-e1398264372970
Marcel Duchamp
Fotó: news.artnet.com

 

Ahhoz, hogy megértsük, miért hozott ekkora változást a művészetben Duchamp, vissza kell térnünk 1917 áprilisába, mikor a „legocsmányabb szobor” elbírálásra érkezett a nemrégiben megalakult Független Művészek New York-i Társaságához (Society of Independent Artists in New York). Az egyesület alapító tagja maga Duchamp volt, aki segített kialakítani és megfogalmazni a szervezet avantgárd ideológiáját, beleértve azt is, hogy sosem utasítják el azokat a munkákat, melyeket a szervezet tagjai nyújtanak be. Tesztelve az őszinteséget és elhatározottságot, Duchamp beadta a Forrást, majd csalódással vette tudomásul, hogy szavazásra bocsátották, kiállítható-e a darab. A művész azt hitte, a társadalom széles körben reklámozott nyitottsága nem csupán szóbeszéd, de mikor a társaság elutasította a művet, Duchamp sarokba szorítva érezte magát. Ezután már nem látott más lehetőséget, lemondott.


Duchamp_Fountaine
Fotó: Alfred Stieglitz (Wikipédia)

 

Ezzel azonban nagy kihívás elé állította magát: hogyan szerezze vissza a botrányos szobrot úgy, hogy ne fedje fel, ő maga az alkotó? A Forrást végül sikerült visszavennie, hiszen senki sem gondolta volna, hogy a porcelán piszoár egy műtárgy, ami védelemre érdemes. Miután a mű visszakerült Duchamp-hoz, jó barátja, a legendás fotós, Alfred Stieglitz elkészítette róla mára már ikonikussá vált fekete-fehér portréját, így a Forrás gyorsan bevette magát a kulturális élet kellős közepébe. Duchamp vonakodott ráírni saját nevét és vállalni, hogy ez a munka az övé, így – mondhatni – ez a múlt század egyik legellentmondásosabb anonimitása.

 

Mi lenne a Forrás nélkül?

Amikor az emberek megnézik a Forrást, esztétikai tárgyként kell tekinteniük rá és félre kell tenniük mindenféle előítéletet azzal kapcsolatosan, milyen természetű ez a művészi kivitelezés. Ez volt az első alkalom, hogy az alkotó személye nem kapcsolódott szorosan a műalkotáshoz, hiszen Duchamp nem készített saját kezűleg egy piszoár-másolatot. Jelentősége inkább abban rejlik, hogy kihasználja a tárgy képességét és általa kivált bizonyos gondolatokat, jelentéstársításokat. Emellett pedig arra is rámutat, mit jelent valójában a kifejezés: készítő.


Marcel_Duchamp_01
Marcel Duchamp
Fotó: Wikipédia

 

Duchamp már 1913 óta kísérletezett az eredetiség fogalmával és arra próbálta rávenni a művészvilág képviselőit, hogy elfogadják azon tárgyak művészi értékét, melyek már eleve adottak. Ezeket Duchamp a „readymades” kifejezéssel illette és megpróbálta felhívni a figyelmet arra, hogy ha a mindennapi kereskedelmi objektumokat új kontextusba helyezzük, akkor műalkotás válhat belőlük. A Forrás esetén például arról volt szó, hogy Duchamp megvásárolt egy új piszoárt a New York-i JL Mott Iron Works Company cégtől és elidegenítette azt az elfogadott, megszokott identitásától, hogy az emberek újrakalibrált módon érzékelhessék és fejthessék meg jelentését.

 

Az elnevezés – R. Mutt – kapcsolódik is a tárgyhoz, ám Duchamp később bevallotta, hogy a felirat egy fúzió: a gyártó, valamint a híres Mutt és Jeff című képregény furcsa karakterének nevét olvasztotta össze. A Független Művészek Szövetségének kiállítása elutasította a Forrást, de akadt, aki megvédte a művet, melyet folyamatosan támadtak: „A Forrás nem erkölcstelen, inkább abszurd, és cseppet sem erkölcstelenebb, mint egy egyszerű fürdőkád.” „Nem számít, hogy Mr Mutt saját kezűleg készítette-e a Forrást. Ő VÁLASZTOTTA. Vett egy közönséges, mindennapi árucikket és megszüntette a funkcióját. Új nevet adott neki és új szemszögből mutatta be – vagyis létrehozta a tárgy új jelentését.”


p04znn9z
Andy Warhol: Campbell’s Soup Cans (1962)
Fotó: bbc.com

 

Ha eltávolítanánk a Forrást a művészet zsúfolt sakktáblájáról, el kellene távolítanunk rengeteg olyan művész munkáit is, akiknek Duchamp volt a rettenthetetlen vezetőjük. A Pop Art például elmosta a határt és a különbséget az egyszerű áruk és a magaskultúra között. A pop art művészei – köztük Warhol is – tehát Duchamp útján jártak, a Duchamp-mű pedig mérce lett a későbbi alkotók számára. Hetven évvel a Forrás megszületését követően egy amerikai művész, Andres Serrano tovább gondolta az emberi ürülékre is utaló művet és pikáns fotót készített, amelyen egy feszület látható, mely elsüllyedt a szentségtörő vizeletben. Ez a mű 1987-ben rendkívül felkorbácsolta a kedélyeket. De folytassuk a sort: Damien Hirst 1991-ben készítette el The Physical Impossibility of Death in the Mind of Someone Living című alkotását, mely valójában egy formaldehidben ázó cápa, 2007-ben pedig gyémántokkal rakott ki néhány koponyát és a hipnotikus erejű kompozíciót For the Love of God címmel látta el.


p04znndz
Damien Hirst: The Physical Impossibility of Death in the Mind of Someone Living (1991)
Fotó: bbc.com

 

A Forrás tehát egyértelműen megváltoztatta a művészetet. Örökre. Minden úgynevezett „talált tárgy”, mely megjelenhet egy-egy kortárs képzőművészeti kiállításon, minden mű, amely megkérdőjelezi a koncepció és a kivitelezés kapcsolatát, Duchamp vakmerőségének köszönheti létezését.



Készítette: Tóth Eszter

Forrás: bbc.com

piano-1399926_960_720

2017.04.30

Zongoraest, opera, irodalom egyetlen hónap sem telhet el az Óbudai Társaskör programjai nélkül. A tavasz legmelegebb hónapjában felfedezhetjük, hogy opera az egész világ, megemlékezhetünk Krúdy Gyuláról, gyerekeinkkel ellátogathatunk a művészetek varázsvilágába, és folytatódik a játékos muzsika is. A rendezvényekre most is várnak kicsiket, nagyokat, zene- és irodalomrajongókat egyaránt.

Parental_CTRL_foto_Santa_Istvan_Zsolt

2017.04.30

Összművészeti kisfesztivált rendez a Bethlen Téri Színház május 8. és 14. közt, amelynek középpontjában Kolozsvár és a városhoz köthető művészek állnak. A Kolozsvári7 programjában a tánc- és színházi előadások mellett szerepel bábelőadás, filmvetítés és irodalmi beszélgetés is. A Kolozsvári7 május 8-án Korniss Péter: Volt egyszer egy színház című fotókiállításának megnyitójával indul.

tanc2

2017.04.29

Díjátadóval egybekötött gálaesttel ünnepli április 29-én a tánc világnapját a Nemzeti Táncszínház és a Magyar Táncművészek Szövetsége (MTSZ) a Müpában; a Góbi Rita Társulat és a Nemzeti Táncszínház táncos villámcsődületet is szervezett a Margit híd déli járdáján.

Folyamatos játszási rendre tér át a magyar színházak közül elsőként a Madách Színház, amely a jövő évadtól egész évben várja a közönséget. Szirtes Tamás igazgató elmondta: a színház óriási repertoárja és az előadásaik iránti fokozott érdeklődés miatt döntöttek úgy, hogy nyáron sem tartanak szünetet.

Többek között Roman Polanski legújabb filmjével, a D,apres une histoire vraie (Egy igaz történet alapján) című alkotással bővült a május 17-én kezdődő 70. cannes-i filmfesztivál hivatalos programja, de a lengyel-francia rendező még vágás alatt álló thrillerét verseny kívül mutatják be.

Páratlan kincseket, köztük a Toldi-trilógia kézirategyüttesét, valamint az életmű sokrétű hatástörténetét is bemutató Arany János-kiállítás nyílt „Más csak levelenként kapja a borostyánt...” címmel április 28-án az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK), Budapesten.

Megkezdődött április 28-án a Jókai-napok rendezvénysorozata Balatonfüreden, ahol két napon át egyebek mellett folyóirat- és könyvbemutató, gálaest és gasztronómiai élmények várják a látogatókat. Závogyán Magdolna, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős helyettes államtitkára kiemelte: az idei rendezvényen kitüntetett szerep jut a 200 esztendeje született Arany Jánosnak.

Díjátadóval egybekötött nagyszabású gálaesttel ünnepli április 29-én a tánc világnapját a Nemzeti Táncszínház és a Magyar Táncművészek Szövetsége a budapesti Müpában, míg a Góbi Rita Társulat jóvoltából a nap folyamán táncos villámcsődület is várja az érdeklődőket a Margit hídnál. A világnapot 1983 óta a klasszikus balett óriásának tartott Jean-Georges Noverre (1727–1810) születésnapján, április 29-én tartják.

Hazahoztuk Nagy-Britanniából az utolsó, az egykori mátyásföldi üzemben tervezett és épített Ikarus autóbuszt. Az Ikarus 489-es Polaris-típusú busz akkoriban Európa egyik leginnovatívabb városi autóbusza volt és egyben az Ikarus utolsó sikeres exportterméke.

03_IMG_0181

Folytatódik április 21-én a nagysikerű, kulturális gasztroélményt nyújtó Astoria CoolTúra sorozat: ezúttal Udvaros Dorottyával Veiszer Alinda beszélget. A Hotel Astoria patinás falai közt természetesen felcsendülnek a kiváló színművésznő kedvenc dalai is és az estet egy, a témára hangolt kétfogásos gourmet vacsora teszi teljessé.

Véget ért a VI. Hungarian Hip-Hop Dance Championship. Az ország legelismertebb street dance versenyén több mint ötszáz táncos csaknem száz produkcióját értékelte a nemzetközi zsűri. A verseny négy kategóriájának dobogós helyezettjei jogosultságot szereztek arra, hogy az amerikai világbajnokságon képviselhessék hazánkat. Az első magyar hip-hop válogatott a harmadik helyezést érte el a kategóriájában, így biztosan részt vehet a Hip-Hop Olimpián.

Ötéves fennállását ünnepli márciusban a hazai művészeti szcéna jelentős kommunikációs ügynöksége, a kortársPRos. A minőségi kultúra elkötelezett támogatójaként hangsúlyosan a színházi, a komolyzenei, a képző- és a táncművészeti, valamint a filmes területeken tevékenykedik, és meghatározó művészek álmait igyekszik szakmai tudással párosítva megvalósítani.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma