IDO_KEP_banner_728x90_2_002

2019.04.11

Debussy, Ravel és Prokofjev műveiből állította össze közös koncertjének programját Oláh Vilmos hegedűművész és Balog József zongoraművész. Április 13-án az Uránia Nemzeti Filmszínházban népszerű művek és ritkán játszott átiratok csendülnek fel, ezekről mesélt a két zenész.

btf_190413_olah_vilmos_balog_jozsef_c_varga_marietta_1

Mióta ismeritek egymást?

Oláh Vilmos: Józsi zongoratanárnője és az én hegedűtanárom házasok voltak. Egy koncerten hallottam, ahogyan Józsi Schubert D-dúr szonátáját játszotta Zalai Antal hegedűművész barátunkkal; fantasztikus volt, ahogy együtt muzsikáltak. Már akkor a fejembe vettem, hogy valamikor együtt kellene játszanunk.

B. J.: Erre több mint tíz évet kellett várni, főiskolásként játszottunk először együtt, majd 2001-ben megnyertük a Weiner Leó Országos Kamarazene Versenyt. Azóta viszont ez az első alkalom, hogy ismét együtt dolgozunk.

Mi kell ahhoz, hogy két muzsikus jól tudjon együtt kamarázni?

B. J.: Sokan azt gondolják, hogy egyetértés kell, de ez nem feltétlenül igaz. A közös nevező elengedhetetlen az alapvető dolgokban, de közben fontos, hogy mindenki hozza a saját egyéniségét, játékát.

O. V.: A legfőbb, hogy tudjunk egymással beszélni. Egyetértés szerintem sem feltétlenül kell, de a jókedv és nyitottság elengedhetetlen, hiszen úgy kell a saját egyéniségünket belecsempészni a közös munkába, hogy az mégis egységet mutasson.

btf_190413_olah_vilmos_c_horvath_peter_gyula
Oláh Vilmos © Horváth Péter Gyula

Úgy képzelem, hogy a kamaraformációban való zenélés karbantartja a muzsikus figyelmét.

B. J.: Én rengeteget kamarázom, nemcsak vonósokkal, hanem énekesekkel is. Sőt, sokat játszom ensemble-darabokban, tehát olyan nagyobb apparátust igénylő modern művekben, amelyekben a zongora fontos szerephez jut. Ott a karmestert figyelve „kézre kell játszani”, amivel az egyéniség igencsak háttérbe szorul. A hegedű-zongora felállás is sok szempontból érdekes, ráadásul a közös koncertünk repertoárja igazán izgalmas szeletét kínálja ezeknek a műveknek, köztük olyan ritkán játszott alkotásokkal, mint Heifetz Debussy-átiratai.

O. V.: Nekem az egész életem egy kamarázás, minden műben az összjáték lehetőségét keresem. Ez nem kizárólag a muzsikálásra vonatkozik; a feladatom sokszor az, hogy az eltérő világnézetű emberek zenei gondolkodását összehangoljam a világ különböző tájain. Ez emberi és muzsikusi kvalitásokat egyaránt igényel. A zongora és a hegedű bár klasszikus párosítás, mégis két annyira különböző hangszer, hogy ezek összhangját sem könnyű olykor megtalálni.

B. J.: Komoly gyakorlat kell ahhoz, hogy zongoristaként tudjam: egy hegedűssel miként lehet együtt játszani. Ez minden hangszer esetében különbözik: más a hangi indítás, ügyelnem kell arra, hogy a vonót miként teszi le, milyen levegőket vesz. Akárhogy vesszük, ebben az értelemben mi, zongoristák ütőhangszeresek vagyunk. Amint leütöm a billentyűt, megszólal a hang, ám ez például egy hegedű esetében másként van. Itt ezredmásodpercekről beszélünk, de ezekre a finomságokra ügyelni kell.

Oláh Vilmos többször beszélt már arról, hogy mikor egy zeneműhöz fog, igyekszik felfejteni a szerzői szándékot. Ez mindig egyértelmű?

B. J.: Vannak programzenék, amelyek esetében igen. Akadnak darabok, amelyeknek jól ismerjük a zenei hátterét, előzményeit, azt a közeget, amelyben születtek. A koncert repertoárját tekintve például Prokofjev teljesen sajátos stílust képvisel. Olyan történelmi közegben alkotott, ahol nem volt egyszerű érvényesülni, pláne ekkora szeletet kihasítani a posztromantikából. Debussy egészen más világ, de az utolsó szonátája keletkezésének körülményeiről, fájdalmas betegségéről – amelyet a darabba is beleszőtt – igen sokat tudunk.

Ezek segítenek megfejteni egy mű érzelmi hátterét?

O. V.: Ezek mind bele vannak kódolva a művekbe, és nekünk úgy kell érteni-érezni ezt, hogy abból a közönségnek is átadhassunk valamit. Debussynél azért van könnyebb dolgunk, mert programzeneként például a címek is támpontot jelentenek. Bár megjegyzem: elég impresszionista fogódzó, hiszen ha azt mondom: lenhajú lány, akkor arról mindenkinek vélhetően kicsit más jut eszébe. Ezek megismeréséhez, átéléséhez nemcsak érzékenységre van szükség, hanem ismeretekre is, például a szerző életútjára vonatkozóan. Tavaly játszottunk egy Brahms-művet, amelybe a szeretője neve volt belekódolva hangok formájában, s ha ezt észrevesszük, akkor értjük az érzelmi indíttatást.

btf_190413_olah_vilmos_balog_jozsef_c_varga_marietta
Oláh Vilmos és Balog József © Varga Marietta

Hogyan állítottátok össze a programot?

B. J.: A Budapesti Tavaszi Fesztivállal teljes egyetértésben választottuk ki a műveket. Először Ravelről volt szó, ám neki végül csak egy műve, a Tzigane került a programba. Úgy gondoltuk, hogy francia műsort Debussy nélkül nem érdemes játszani, Vilivel közösen választottuk a Heifetz-átiratokat, mert azokat Magyarországon ritkán lehet hallani. Heifetz kiválóan hegedült, remek átiratokat készített, és egyébként nagyon jól zongorázott.

Az fontos szempont, hogy mennyit és miként mutathat meg magából, virtuozitásából egy művész egy-egy darabban?

B. J.: Bár a közönség nagyon szereti a virtuozitást, nekem ez alapvetően nem szempont. Ha két-három szerzőre koncentrálunk egy koncerten, akkor szerintem az a fontos, hogy minél sokszínűbb képet fessünk róluk egy változatos programban. Természetesen a koncert ívét is fel kell építeni, nem véletlenül fejezzük majd be az első részt a fantasztikus Tzigane című művel, az estet pedig Prokofjev nagyszabású D-dúr szonátájával. Bár megmondom őszintén: én szeretem a csendesebb befejezést is. Néha azt érzem, hogy a taps sem helyénvaló.

O. V.: Mondjuk a D-dúr szonáta után csak tapsoljanak!



A Tzigane különösen izgalmas darab egy hegedűművésznek.

O. V.: Ez egy sokat játszott mű, ám én azt az oldalát igyekszem megragadni, ami ritkán kerül előtérbe. Valahogy mindenki cigányabbul akarja játszani a cigánynál. Ez a legszörnyűbb vétek, amit el lehet követni ezzel a darabbal. Egy impresszionista szerző impresszionista művét nem hiszem, hogy olyan romantikus túlzásokkal kellene játszani, mint ahogyan ezt gyakran teszik. Természetesen benne van ebben a romantika, hiszen a cigánymuzsika ihletésére született, ám nem érdemes rápakolni még egy-két lapáttal.

Ravel lenyűgözően pontosan „festette meg” ennek a zenének a sajátosságait, ez mind visszaköszön a tremolókban, az üveghangokban, éppen elég ebből annyit játszani, amennyi a kottában van. A Debussy-művek esetében a könnyedség a fontos, lágysággal, pasztellszínekkel kell megtölteni a muzsikát. Prokofjev D-dúr szonátája pedig azért is izgalmas, mert eredetileg zongorára és fuvolára íródott, David Ojsztrahnak köszönhetjük a hegedűváltozatot.

B. J.: Érdekes, amiről Vili beszél, hogy pasztellszíneket fest a vonóval, a zongora esetében ez pusztán illúzió. Én semmi mást nem tudok a zongorán befolyásolni, csak hogy milyen gyorsan és milyen erővel ütöm le a billentyűt. Persze a Debussyben egészen másfajta billentésre van szükség, mint a Prokofjevben, de nekem a vonóm legfeljebb a karomban van.

O. V.: Szerintem a legfontosabb, hogy legyen egy hangkép a fejünkben. Hogy ezt milyen módon érjük el, az pusztán technika.



Mennyit beszéltek a próbákon?

B. J.: Nem szeretek próbán a művekről beszélni.

O. V.: Én sem, inkább játsszunk.

B. J.: Szvjatoszlav Richter azt mondta, két dolgot utál: a hatalmat és az analizálást. Meg tudom érteni.

 

A teljes interjú a Budapesti Tavaszi Fesztivál hivatalos blogján, a btf.blog.hu oldalon olvasható.

lukoviczky

Saint-Philibert_apatsagi_templom_Tournus_1953__Lucien_Herve_R

2019.04.21

Igazi 20. századi, kalandos magyar élet jutott Lucien Hervének. Elkán László néven született Hódmezővásárhelyen 1910-ben, majd 18 évesen Párizsba ment. Dolgozott bankban, volt divattervező, festett képeket, újságíróként, majd fotósként épített karriert. A francia hadsereg katonájaként volt hadifogoly, szökevény, az ellenállás tagja. Épületekről született képei tették híressé. A 97 évesen elhunyt fotós műveiből Lucien Hervé – Az építészet csendje címen nyílt kiállítás a Pannonhalmi Főapátságban.

deri-tojas2_R

2019.04.21

A néprajzi és népművészi gyűjtemények kialakulásának már viszonylag korai szakaszában figyelem fordult a hímes tojások felé, s hamar a kollekciók részévé váltak. A debreceni Déri Múzeum is őriz néhány értékes darabot. Van, amelyiket karcolt technikával díszítették, másokat írókával, a legújabbat pedig ecsettel, temperával festették.

kerekes_gabor

2019.04.21

A 2000-es évek elején webes galériaként induló, pár éve a Bartók Béla útra költöző Artphoto Galériában számtalan kiemelt alkotó munkái fordultak meg. Az izgalmas kezdeményezések iránt nyitott intézmény Kerekes-Barabás Projekt címmel nyílt kiállításának tárlatvezetésén jártunk.

A Fragonard-gyár új parfümmúzeumában a látogatók mintegy 400 parfümmel, és az illatszerek európai történetével is megismerkedhetnek. A múzeum a dél-franciaországi Grasse városában található világhírű parfümgyáré, amelyet hagyományos parfümkészítő művészetéért 2018-ban az UNESCO is felvett a kulturális világörökségi listájára. Míg régen az erős illatokat elsősorban temetési szertartások, később pedig a testszag elfedésére használták, a középkortól kezdve a parfüm már a luxusterméknek számított. Bár az egyház sokáig rossz szemmel nézte az illatosítást, a keresztes hadjáratokról visszatérők is sok egzotikus parfümöt, olajat hoztak magukkal Európába, új illatokkal gazdagítva a kínálatot. A 18. századtól az erős illatok kifinomultabbá váltak, ám még a 20. század elején is nehéz illatok hódítottak a mai ízléshez képest.

Előadó-művészeti tevékenységű nonprofit céget hoztak létre az ősszel elindult pásztói színház alapítói, köztük Kautzky Armand. A Balassi Bálint Színház Nonprofit Kft. másik két tulajdonosa Katona Attila zeneszerző és Katona József díszletfestő iparművész. A színházalapítást a 9 ezres kisváros kezdeményezte. Az előadások a művelődési házban zajlanak majd.

A budapesti Nemzeti Színház repertoárján is szereplő Ady-estjével vendégszerepel a kolozsvári színházban Földes László Hobo. A föltámadás szomorúsága című verses-zenés összeállítás április 24-én, szerdán 17 és 20 órától tekinthető meg a színház Stúdiótermében.

Az 1600 éves aranykincset Észak-Izraelben, Galileában találták kiránduló kamaszgyerekek a földeken, Cipóri patak medrénél. Egy tanösvény mellett bukkantak rá, amely a késő római és a bizánci korban a zsidók önrendelkezését biztosító bírói tanácsnak, a Szanhedrinnek otthont adó különböző helyszíneket köti össze egymással.

Az érme egyik oldalán II. Theodosius császár (401-450) látható, aki arról is ismert, hogy ő tette törvényeivel másodosztályú polgárokká az Izrael földjén élő zsidókat. A másik oldalon a győzelem istennője látható egy hatalmas kereszttel. Az aranyéremnek az egykori neve solidus volt, ez volt a leggyakoribb pénznem a késő római birodalomban, és a korai bizánci korszakban.

A mesterséges intelligenciát egy hongkongi művész hozta létre. Victor Wong három év alatt építette meg és programozta be az A. I Gemini nevű robotot, amelyet a tusfestés technikájára tanított meg, és a Holdról készült háromdimenziós képekkel „táplálta". Az A.I Gemini átlagosan 50 óra alatt fest meg egy képet, amelyhez általában mindössze fekete tintát, vizet és kínai merítéses technikával előállított papírt használ. A robot egy képének ára jelenleg nagyjából 10 ezer font (3,7 millió forint) Londonban.

Május 25. és június 2. között negyedik alkalommal rendezik meg a Zsidó Művészeti Napokat (Zsimü) Budapest meghatározó kulturális helyszínein.

budapest_bar

Antonín Dvořák nagyszabású h-moll gordonkaversenyét tűzi műsorra a Pannon Filharmonikusok zenekar április 27-én a pécsi Kodály Központban. A gordonkairodalom egyik legjelentősebb darabját Alexander Buzlov orosz csellóművész szólaltatja meg.

M/Ámor vagy amit akartok címmel, a Shakespeare-komédiák sajátos dramaturgiáján alapuló vígjátékot mutat be a Terminál Workhouse fiatal alkotókból álló csapata a Kós Károly Művelődési Házban április 23-án, kedden 19 órakor.

Palóc húsvétot tartanak hétfőn a szlovákiai Fülek várában. A tizennegyedik alkalommal megtartott rendezvényen a helyi értékekre, a palóc hagyományokra helyezik a hangsúlyt, de a műsorban a magyar mellett a szlovák kultúrát is bemutatják.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma