2019_Filharmonia_Orgonakejszakaja_728x90_002

2012.08.24
Tarján Tamás
A nevető diplomata szamárfüles notesze: ez lehetne a recenzió alkalmasabb címe, ha a könyvcímmel együtt nem válna túl terebélyessé. A Viva Bèla Kun! Susy nimfomane egyébként római falfirka, Szörényi László könyve pedig az irodalomtörténész, korábbi nagykövet szellemes graffitije korunk falán. KRITIKA
Az Utószó tudatja: Szörényi László az olasz fővárosban talált egyszer – s persze hol máshol, mint a szemétben, a kidobott kacatok között – egy kb. A nevető diplomata című munkát, melynek szerzője az ezerkilencszázharmincas években pályája „szórakoztató rémtörténeteivel” kedveskedett az olvasóknak. Szörényi, a szakmai övezeten belül a legelsők egyikének számító irodalomtudós, akit az ő nevével fémjelzett kritikai, rekonstruáló, csípős szövegközelítés, a delfinológia révén a szélesebb közönség is ismer, nagyköveti szolgálati éveinek érdekes, tanulságos, általában mulatságos, a komoly vonatkozásokat sem nélkülöző eseteiből és eseményeiből kerekítette újabb kispróza-kötetét.
 
Lehetne a Szörényi-féle, ötletesen adjusztált széljegyzetek, röpnovellette-ek előzményeit, rokonait keresgélni a hazai és külföldi anekdota-, adoma- és memoárirodalomban. Itthon talán a (parlamenti) krónikás és jellemrajzoló Mikszáth Kálmán (sőt még előbb Jókai Mór) állhatna a sor elején. Szót kérhetne az úti emlékeit kis színesekbe aprózó Móra Ferenc, a hasonló jellegű témáinak a naplók keretei között előkelőbb, szentenciázóbb helyet kijelölő Márai Sándor, vagy akár a céhtársak közül Lengyel Balázs, aki a Két Róma emléktöredékeinek labirintusában szervezte meg az évtizedek távolából csapongó memória nem elsősorban humor vezette kalandozásait. Ám valamennyi példánk sántít, lévén teljességgel egyéni a járásmód (egyébként valóban sokszor hangsúlyozva is, hogy lehetőleg gyalog kerekedik fel, épületek rejtettebb, elzártabb folyosóit keresi), amellyel Szörényi jegyzeteire hagyatkozva utólagos szemleutat tesz a múlt évezred legvégének Itáliájában, legtöbbször az Örök Városban.
A politikum átitatja, de nem terheli meg a Kortárs Kiadó által gondozott gyűjteményt. Az Országimázs, az Ócsi csornüje, a Horthy lucernása, A NATO kibővítése, A protokollfőnök és a többi cím általában sejteti, hogy az epikai alapozásra, az emlékre némi csavarral épül rá a főleg történeti, szociológiai, morális vagy pszichológiai miniüzenetek intenzív sugárzására alkalmas tárgy. Ugyanez igaz irodalomszakmai ügyekben is. Dantét venni Szicíliában, Et in Arcadia ego, A neolatin vécésnéni, Duinói elégia – elég belelapozni, belekezdeni a könyvbe, s máris világossá válik: inkább a dolgok fonákjával találkozunk, titkos fiókjaiba pillanthatunk. Az önmagára is iróniával tekintő magas rangú közszolga csevegésre hív asztalához. Olyan beszédmódhoz, melybe szikrát kevéssé vető megállapítások és poénok is beleférnek egyszer-egyszer (mint A lukuluszba a szójelentés – berkecske – és a nőhiánnyal fenyegető nomád életmódot orvosló bérkecske együttes említése).
Örömest tallóznánk az írások számos kuriózumát, tanulságát, vitapontjait, de a kicsiny, zárt, kikalapált formákat még az óvatos idézés is megtörné. Vegyük azonban példának az Ady, sör, bor oldalait. Maga a cím is sokat elárul mellérendelő voltával. Egy kis kultúr- és irodalomtörténet ugyanúgy belefér a szövegbe, mint a magyar–olasz kapcsolatok (szükségképp a kötet egyik fő tárgya, sajátos fénytörésekben is), vagy a szerző egykori politikai észleleteinek utólag sem tompított kihegyezése. S főként belefér az Ady halálának évfordulóján, 1994. január 27-én tartott, sokrétű és protokollmentes római követségi kiselőadás szó szerinti felelevenítése, átnyújtása az utókornak. Mindez onnan indulva, hogy bezártak, majd – a műemlékvédelemnek is áldozva – luxusáruházzá alakítottak egy sörgyárat, a Peronit. 
Szörényi László mesélése (van, amikor tényleg úgy kezdi: „Hol volt, hol nem volt…”) az önjellemzésre, önéletrajzi futamokra is lehetőséget nyújt. De sajátos bedekker is az ötvenegy írás: Torino, Bari tartozik többek közt további helyszínei közé (s kiruccanásul Málta). Kis felület, sűrített megjelenítés, villódzó stílus, a valamelyest kényesebb társadalmi vagy művészeti pontokon: disputára kész nyitottság – a Kun Béla/Suzy, mely címével is exponálja paradoxonjait, olvasóbarát műként a legkülönbözőbb műveltségű, gondolkodású érdeklődők kezébe simulhat. Egyet senki nem hisz el majd Szörényinek: „Gonosz ember vagyok”. Csak gonoszkodó – azaz olyan intellektus, aki a hivatása, foglalkozása megkövetelte méltóság, kulturáltság, műveltség, igényesség birtokában is szeret a kulisszák mögé kukucskálni – tudva: a palotákhoz ugyanúgy hozzátartozik a mellékhelyiség, mint a díszterem –, s észrevenni, megörökíteni, megosztani azt is, amire nem mindenkinek van szeme.
2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA

Mintegy 60 ezer középkori diplomás életútjából készített adatbázist egy német és svájci kutatócsoport, feltérképezve a korabeli tanult emberek kapcsolati hálóját is. Ezzel azonnal láthatóvá vált a személyes kapcsolatok egész hálózata, ami akkoriban ugyanúgy meghatározta a karrierlehetőségeket, mint ma, és olyan meghatározó személyiségekre is hatással volt, mint Erasmus vagy Luther Márton. A kutatók azt a nagyjából 60 ezer embert követték életútján, aki 1250 és 1550 között valamelyik európai egyetemen diplomát szerzett. Az adatbank a mai Svájc területén élő fiatal férfiak – köztük Kálvin János – életútját is felöleli, ők ugyan nagyrészt más országokban tanultak, hiszen az első svájci egyetem 1460-ban létesült Bázelben. Nőket nem vehettek fel az egyetemek.

A BKV Zrt. is csatlakozik a július 20-ai, Orgonák éjszakája országos programsorozathoz, és az M4 Kálvin tér, Szent Gellért tér és Bikás park megállóinak galériáján egy-egy wurlitzerből hangzik majd fel az orgonaszó. Ezen a napon késő estig az utasok is megtekerhetik a zenegépet és válogathatnak, hogy mely dallamok szólaljanak meg. A Fővám téri gyalogos aluljáróban este 19:00 és 22:00 óra között 15 perces minikoncerteken tartanak, amelynek során az arra járók élő orgonajátékban gyönyörködhetnek.

Az előrejelzések szerint a grönlandi átlaghőmérséklet akár 2,6 Celsius-fokkal is megemelkedhet, ami magasabb talajhőmérséklethez, hosszabb olvadási szezonhoz és a szerves rétegek közötti fokozott mikrobiális aktivitáshoz vezethet. A kutatók összevetették a tanulmányukat korábbi vizsgálatok eredményeivel és megállapították, hogy a pusztulás már javában zajlik, a régészeti leletek formájában előforduló szerves szén 30-70 százaléka eltűnhet a következő 80 évben.

A 1,75 millió dán korona kompenzációt egy dán autókereskedő vállalatnak kell kifizetnie, amely a művész egyik alkotását, amely menekültek ezreinek állított emléket, reklámcélokra használta. A Skandinavisk Motor Co. Volkswagen gépkocsikat importál Dániába. A cég Aj Vej-vej Soleil Levant (Napfelkelte) című alkotását használta fel egy magazinban publikált hirdetéséhez. A művész 3500 mentőmellényt gyűjtött össze menekültektől és migránsoktól, akik a görögországi Leszbosz szigetén értek partot. Az alkotás a humanitárius válságra hívta fel a figyelmet, amikor 2015-ben több mint egymillió ember főleg a közel-keleti háborús konfliktusok és a szegénység elől menekült Európába.

Nagíb Mahfúz írói pályáját elbeszélésekkel és három történelmi regénnyel kezdte, a fáraók korának történetét allegóriaként használva bírálta kora egyiptomi társadalmát. Ezután születtek meg az arab regény történetében korszakalkotó jelentőségű kritikai realista művei, az úgynevezett Kairó-regények: 1945-ben Az új Kairó, 1947-ben a Midaq-sikátor, 1949-ben egyetlen magyarul is megjelent regénye, az Útvesztő. A nagy áttörést az 1951-57 között írt trilógia – A két palota közt, A vágy palotája és az Esz-Szukkarija utca – hozta meg. A múzeumban megtekinthetők Mahfúz könyvei, azok fordításai, egyes regényeinek kézirata, kitüntetései és személyes tárgyai.

Több turnén Nick Cave vokalistája volt, és Johnny Depp kalózos válogatáslemezén is énekelt egy dalt Brooklyn egyik legvagányabb énekesnője, aki nemcsak a feminizmus mellett, hanem politika kérdésekben is felemeli a hangját. Shilpa Ray-t most Budapesten is meghallgathatjuk, hiszen július 21-én a KOBUCI Kertben koncertezik.

shilpa

Idén harmadik alkalommal indul útnak a Sziget Cruisin' Partyhajó, egy igazi bulikülönlegesség a Szigeten kívül, de mégis a fesztivál részeként!

Régi történetek, fülledt esték, adomák és legendák. Kollár-Klemencz László prózaíróként, Grecsó Krisztián pedig dalszerzőként is bemutatkozik július 21-én este a zsámbéki Romtemplom különleges történelmi „díszletei” között.

Palóc Hagyományéltető Napokat, benne Szent Anna tiszteletére tartott búcsút rendeznek a Nógrád megyei Balassagyarmaton péntektől vasárnapig.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma