NFZ_XII.10-16-ig_782x90-borowicz

2018.03.10

Miben más egy női festő, mint egy férfi? Vannak tipikus női és férfi stílusjegyek? Egyáltalán: mikortól beszélhetünk női festészetről, női alkotókról? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kapott az, aki március 8-án ellátogatott a Múzeum+ programsorozat e havi estjére, ahol a nőké volt a főszerep.

Havonta egyszer hosszabb nyitvatartással, egy-egy téma köré szervezett programokkal – tárlatvezetésekkel, előadással, társművészeti programokkal, workshoppal – várja látogatóit a Magyar Nemzeti Galéria. A Múzeum+ programsorozat március 8-án a nőkről, a női művészekről, a női szerepekről és a nőiességről szólt. A látogatók többek között női borászok borait kóstolhatták meg, részt vehettek női jógán, a Kozma Orsi Quartett koncertjén, de meghallgathatták Német Juci énekesnő és Tompa Andrea író, színikritikus tárlatvezetését és két igen érdekes előadást is. Az estét a Nőművészek, nőművészet, feminista művészet című beszélgetés nyitotta meg, amelyen Ágnes von Uray festőművésszel, Fajgerné Dudás Andrea Júlia képzőművésszel és Bordács Andrea esztétával, művészettörténésszel beszélgetett Martos Gábor moderátor.


maxresdefault
Ágnes von Uray
Fotó: youtube.com


Érdekes, hogy ha az ember rákeres az interneten a női festőkre vagy a magyar női festőkre, szinte semmit sem talál, ellenben férfi képzőművészeket bőven ad ki a kereső. De nemhogy rákeresni, még hallani, sőt tanulni se nagyon lehet a női képzőművészekről, különösen, ha a reneszánsz vagy a barokk időszakát nézzük. Valahogy ezek az alkotók nincsenek benne a köztudatban, holott semmivel sem voltak kevesebbek vagy tehetségtelenebbek férfi társaiknál. Pontosan e köré a kérdés köré szerveződött a Múzeum+ A Nő nyitó előadása is, amelyen Ágnes von Uray és Fajgerné Dudás Andrea Júlia saját tapasztalataikról is meséltek mint női alkotók. Miben más egy női és miben egy férfi festmény? – tette fel a kérdést Martos Gábor moderátor, melyre Ágnes szinte rögtön meg is adta a választ. Véleménye szerint a témaválasztásnál látszik a különbség, főként a test ábrázolásánál, de akad olyan női alkotó is, akinél nem hangsúlyos a női szemszög. Júlia szerint a test ábrázolása is lényeges szempont, de sokkal hangsúlyosabbak a portréképek, hiszen azzal, hogy egy női képzőművész is megfesti saját arcképét – különösen igaz ez a reneszánsz idejére –, kifejezi a saját öntudatát. „Azt hangsúlyozza, hogy igen, én létezem, önálló személyiség vagyok, és ezt én festettem” – mondta el Fajgerné Dudás Andrea Júlia, és példaként felhozta a reneszánsz legismertebb női festőjét, Artemisia Gentileschit.


Self-portrait_Artemisia_Gentileschi
Artemisia Gentileschi
Fotó: wikipedia.org


Artemisia Gentileschi 1593-ban született Rómában, édesapja, Orazio Gentileschi I. Károly angol király udvari festője volt, az ő műhelyében tanult Artemisia is. Ő volt az első nő, aki a firenezi művészeti akadémián tanulhatott, Caravaggio egyik legkiválóbb követője volt. Firenzei tartózkodása alatt jó kapcsolatot ápolt Galileo Galileivel, élvezte a Medici-család támogatását, akiktől számtalan megrendelést kapott, és még Michelangelo unokaöccsének a rajongását is kivívta, aki rábízta a Buonarotti-ház festménygalériájának díszítését. Artemisiát azonban fiatal korában súlyos megaláztatás érte. Édesapja ugyanis korán felismerte lánya tehetségét és egy festő tanítót fogadott mellé. Mindketten jóhiszeműen megbíztak Agostino Tassi festőben, aki azonban ahelyett, hogy tanította volna, megerőszakolta a lányt. Artemisia édesapja nem hagyta annyiban a dolgot és feljelentette Tassit, majd hét hónapi pereskedés vette kezdetét, amelyben Artemisiát is vizsgálatnak vetették alá és megkínozták – a korban ugyanis úgy tartották, hogy aki kínzás alatt is ugyanazt álltja, amit kínzás nélkül, az igazat mond, így Artemisia ujjbegyeit bőrszíjjal elszorították és így vallatták. Tassit végül elítélték, de a kínzás és a per emléke egy életre nyomot hagyott Artemisián, aki festészetében fejezte ki fájdalmát, és képein állt bosszút az egész férfitársadalmon.


GENTILESCHI_Judith
Artemisia Gentileschi: Judit lefejezi Holofernészt, második változat (1620)
Fotó: wikipedia.org


A barokk és a reneszánsz idején számtalan kevésbé ismert női festő alkotott, akikről azonban még ma sem lehet tanulni, és így a feledés homályába vesztek – mesélte Bordács Andrea művészettörténész, majd hozzáfűzte: mindez a felvilágosodás idejére nyúlik vissza, ekkor szorultak ugyanis háttérbe a női alkotók, mert magasabb áron kelt el egy férfi által készült alkotás, sőt még egy ismeretlen festő képe is, mint egy nőé, így sok női alkotó festményére is férfi nevet írtak – Artemisia képeit sokáig édesapja alkotásainak hitték. A női művészekkel a ’70-es években kezdtek el ismét foglalkozni, ezt megelőzően ugyanis sokáig háttérbe szorultak és nehezebben jutottak be a képzésekre. Volt olyan női festő, aki leszorította a mellét, férfi ruhát öltött és még a nevét is megváltoztatta, hogy bejusson az akadémiára, de a képzés elvégzése után sem ismerték el, és csak rajztanári pozícióhoz juthatott – fűzte hozzá a moderátor. „Egy időben tévesen azt várták el egy női alkotótól, hogy férfi legyen, férfiként alkosson. De nem kell elvárni egyik féltől sem, hogy olyan legyen, mint a másik, mert egy festőnek az intuíciói, az érzelmei sokkal fontosabbak” – emelte ki Ágnes von Uray. Ezzel egyetértett Júlia is, aki szerint nem feltétlenül fontos, hogy a különbségeket mutassák meg egy-egy kép esetében, hiszen nem minden női alkotó feminista, sokan nem tudatosan hangsúlyozzák a nőies vonalaikat, sokkal inkább eszencialisták – amilyennek Ágnes is vallja magát. Ugyanakkor Júlia felhívta a figyelmet arra, hogy míg a korábbi korszakokban sok női festő foglalkozott a terhességgel, a gyermekneveléssel, a családdal, addig mára ezek a tipikus női szerepek és kérdések mint témaválasztás háttérbe szorultak – ő maga éppen ezért feministaként is a hagyományos női szerepeket mutatja be.


Fajgerne
Fajgerné Dudás Andrea Júlia
Fotó: fajgerne.com


Az est második felében Bellák Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria fő muzeológusa tartott előadást Nőtípusok, női szerepek a képzőművészetben címmel. Az előadásában – bár nem női, hanem férfi alkotók munkáin keresztül – bemutatta, hogyan változott az idők során a női test ábrázolása. Példaként hozta fel Manet Olympiáját, amely elsőként ábrázolta a női testet provokatívan, kihívóan, majd megemlítette Félicien Rops grafikáit. Nála a szépség, a nő képe a kurtizánok ábrázolásával jelent meg, akik az elmúlás és a romlás szimbólumai voltak. Bellák Gábor előadásából kiderült, hogy a korai képeken a nő Madonna alakjából született, így, ha megfestették egy nő idomait, azt tisztelettel tették és szépségét hangsúlyozták, ám a 20. században már a kiszolgáltatottságot mutatta be a női test, sőt egy idő után – mint Gustav Klimt képein – már szinte csak torzókat festettek az alkotók, ezzel is teljesen háttérbe szorítva a nőt, annak személyiségét. A futuristák és a kubisták pedig már teljesen elhatárolódtak a női test, a szépség ábrázolásától, különösen, hogy az előbbi szebbnek vélt egy tárgyat, mint egy élőlényt. Bellák Gábor ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az olyan nagyszerű alkotók, mint Modigliani, visszahozták a női test szépségének, érzékiségének ábrázolását.


Munkcsy3
Bellák Gábor
Fotó: mecenatura.mediatanacs.hu


Az előadás második felében Bellák Gábor olyan női alkotókat mutatott be, akik már tudatosan választottak témát, üzentek egy-egy alkotással. Ilyen festő volt Marie Antoinette személyes udvari festője, Louise Élisabeth Vigée Le Brun. Ő javasolta a kissé népszerűtlen uralkodónőnek, hogy gyermekei jelenlétében lenne célszerű őt megfesteni, mert ha anyaként, érző személyként mutatják be a népnek, akkor szimpatikusabbá válhat a szemükben. Louise saját magát is megfestette gyermekével a karjában, ezzel jelezve azt is, hogy már nemcsak Szűz Mária ábrázolható gyermekkel, hanem egy egyszerű nő is, hiszen az anyaság a hétköznapok része. A másik ilyen kiemelt alkotó Tamara de Lempicka 20. századi festőnő volt, ő már teljesen máshogy ábrázolta a hagyományos női szerepeket, így az anyaságot is. Ugyanis egy anya-gyermek portré esetében Tamara a nőt sminkeltnek, divatosnak, túlságosan is szépnek festette meg, ezzel azonban háttérbe szorította a gyermek személyiségét, pedig a fő célja csupán a modern nő bemutatása volt.


Lebrun_Self-portrait
Louise Élisabeth Vigée Le Brun
Fotó: wikipedia.org


Ezt követően Bellák Gábor az önarckép-ábrázolásokat hozta fel példaként arra, hogyan alakult ki és szilárdult meg egy-egy női festő öntudata. Míg a korábban emlegetett Artemisia portréján úgy ábrázolta önmagát, hogy festés közben az égre tekint, amivel egyfajta teremtőként jelenítette meg magát, addig Louise Élisabeth Vigée Le Brun kiegyensúlyozott nőként, feltűnően szép alkotóként szerepel önarcképén. Tamara de Lempicka ezzel szemben már az igazi modern nő megtestesítője. Önmagát vezetés közben ábrázolta – abban az időben a vezetés a férfiak kiváltsága volt, egy nőt túl erőtlennek tartottak hozzá –, ráadásul egészen egyedi autóba ültette magát, egy olyan Bugattiba, amelyből összesen hét készült el a világon és a mai napig igazi ritka, luxusterméknek számít. Ezzel a képpel Tamara felhívást intézett a férfiak, a férfi művészek felé, hogy ő bizony felveszi a versenyt bármelyikükkel, hiszen van ugyanolyan jó és tehetséges, mint egy férfi festő.


tamara-de-lempicka-a-la-pinacotheque_670_force
Tamara de Lempicka: Auto-Portré (Tamara zöld Bugattival)
Fotó: wikipedia.org


Bellák Gábor előadása után Cser Judit tartott tárlatvezetést Nőnek lenni a középkorban címmel, majd a Kozma Orsi Quartett adott koncertet. A következő Múzeum+ programot május 17-én rendezik Múzeum+Gasztro címmel.

 


Fischer Viktória

Acs_Janos
2018.12.12

Ács János karmester dirigálja a Nemzeti Énekkart december 15-én az Olasz Kultúrintézetben. Ács 1979-ben debütált Genovában, majd éveken keresztül „a három tenor” koncertjeinek volt ünnepelt dirigense. Az est középpontjában Rossini művei állnak, de Schubert Mirjam diadaléneke is felcsendül.

kormendi_portre

2018.12.11

Körmendi János Kossuth-díjas színművész neve a Magyar Televízió népszerű Három nővér-paródiájával fonódik össze, melyben az általa alakított Irinát névnapján mindenki egy-egy szamovárral lepi meg. (A paródiát maga Körmendi írta.) A sikert a Televízió ugyancsak egy szamovárral köszönte meg a művésznek, amely leánya adományaként mostantól az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézeté.

maya_operett_600

2018.12.11

Több mint negyven évvel az utolsó bemutató után újra láthatóa Budapesti Operettszínház egykori igazgatója, Fényes Szabolcs népszerű revüoperettje, a Maya. A klasszikus operettekben megszokottaktól eltérően az előadásban a primadonna és a bonviván mellett két táncos komikus-szubrett páros is fellép, de nem ez a produkció egyetlen különlegessége.

Pesti Emma vajdasági festőművész alkotásait mutatja be az a kiállítás, amely szerdán nyílik a budapesti Forrás Galériában. A képek visszatérő motívuma a táj, de nem szokványos értelemben: a művek látványalapúak, de erősen elvonatkoztatottak.

Bogdán Árpád Gettó Balboa című filmje nyerte a berlini Ake Dikhea? – Romani Filmek Fesztiválja fődíját. A rendező első egészestés dokumentumfilmje a józsefvárosi gyerekeket felkaroló, börtönviselt, később megtért edző, Misi és a világbajnoki címre törő, tehetséges, de nehéz szociális körülmények közül érkező fiatal bokszoló, Zoli életéről, kettejük kapcsolatáról szól. A film a budapesti VIII. kerületi roma közösség különleges erőfeszítése nyomán jöhetett létre.

Az aranyfáraó kincsei című kiállítás 2019 márciusában nyílik la francia fővárosban. A 150 kiállítási tárgy között több mint 50 először látható Egyiptomon kívül. Ezeket a gízai Nagy Egyiptomi Múzeum 2020-ra tervezett megnyitása előtt a világ 8 helyszínén mutatják be. Tutanhamon sírját 1922-ben fedezték fel a luxori Királyok völgyében. Az i.e. 1324-ben, 19 éves korában elhunyt fáraó sírkamráját a többi egyiptomi fáraó sírjával ellentétben nem fosztották ki, így a kutatók több mint 5000 tárgyat találtak benne.

A mézeskalács házak mellett a rátóti csikótojást, a vácrátóti népviseletet, a Szentföldet és Salamon király templománt is megformázzák süteményből, de megelevenedik a Hófehérke és a hét törpe története is. Az alkotóelemeket a helyiek 50 kilogramm lisztből, 15 kilogramm mézből 40 kilogramm cukorból és 250 tojásból készítették. A mesebeli falut a Mindenki karácsonya rendezvényen lehet megnézni december 15-20 között Vácrátóton. A figurákat jótékonysági céllal értékesítik majd, a bevételből a helyi óvodát támogatják.

Az 1982-ben elhunyt, világhírű kanadai zongoraművész kéziratával ellátott Bach Goldeberg variációk című művének kottája volt az első Gould-kézirat, amelyet árverésre bocsátottak. A Bonhams aukciósház könyv-és kézirat árverésén a Gould-kéziratok Szent Gráljának nevezte a kottát, melyet a zongoraművész részletes megjegyzésekkel látott el, amikor a mű 1981-es lemezfelvételét készítette. A lemezért 1983-ban posztumusz Grammy-díjat kapott.

A nép- és világzene, a jazz és a kortárs zene területén egyaránt otthonos, idehaza és külföldön is népszerű fúvós, Borbély Mihály előadóművészként és zeneszerzőként egyaránt a magyar jazz egyik meghatározó figurája. Kvartettjét, a Borbély Műhelyt az ezredforduló táján alakította meg. A csapat csütörtökön lép fel a Budapest Music Centerben.

borbely_muhely

Lengyel esttel, benne Chopin műveivel és a virtuóz hegedűs Wieniawski polonézével indul az Uránia Nemzeti Filmszínházban a Nemzetek zenéje című új kamarakoncert-sorozat december 13-án. A folytatásban lesz spanyol-argentin, francia, magyar és orosz zenés est is.

Jótékonysági koncertet szervez az Erdélyi Magyar Népzenészek Egyesülete és a Hagyományok Háza erdélyi hagyományőrző népzenészek megsegítésére. December 12-én az Üsztürü zenekar, Nyitrai Marianna, a Magos zenekar, valamint Mihó Attila és barátai lépnek fel a Budai Vigadóban.

„Virágos, gyümölcsös, fűszeres, orientális, szenvedélyes és nyugodt, pimasz és érzéki, karcos és finom, sportos, friss, puha és ölelnivaló illatok fogadják a betérő vevőket Hammerschmidt Miklós úr békebeli illatszertárában. Feszültség, félreértés, féltékenység, megcsalás, megértés, megbánás, érzelmi válság, vágy és vigasz, gyűlölet és szerelem: fanyar illatkavalkád. László Miklós vígjátékát Frigyesi András rendezésében mutatja be az egri Gárdony Géza Színház.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma