IDO_KEP_banner_728x90_2_002

2018.12.02

A Puccini Itáliája évad első darabjaként szombaton mutatták be az Erkel Színházban az olasz szerző A Nyugat lánya című operáját. Vaszilij Barkatov orosz rendező a cselekményt vadnyugatról a mai Európába helyezte. A fiatal művészt az újszerű megközelítésről is kérdeztük az Eiffel Műhelyház bokrétaünnepén.

Egy ipari műemlék épületében vagyunk. Akár ez is lehetne a helyszíne a 21. századi körülmények közé helyezett A Nyugat lányának?

A budapesti produkcióban is sok a sisakos, láthatósági mellénybe öltözött munkás, akárcsak itt, az Eiffel Műhelyházban. Az eredeti Puccini-történetet a vadnyugatról egy nyugat-európai, illegális munkástáborba helyeztem, amilyenből sok van kontinensünkön. Ez nem egy olyan vidám közeg, mint a mostani bokrétaünnep helyszíne. Öröm látni, hogy megnyílik egy ilyen új tér. Ritkán történik manapság olyan, hogy nem plázát, hanem művészeti központot építenek. Azt hiszem, ez nagyszerű döntés volt a kormány részéről, és nagy lépés a Magyar Állami Operaháznak is. Nagyon örültem, hogy része lehettem az ünnepségnek.


Eiffel_A_Nyugat_lanya
Eiffel Műhelyház
Fotó: Csákvári Zsigmond


Puccini operája eredetileg a 19. században játszódik a vadnyugaton, az aranyláz idején. Ön ezúttal a történetet egy 21. századi környezetben álmodta színpadra. Hol látott párhuzamot az Amerikában dolgozó aranyásók és a nyugat-európai illegális munkások világa között?

Mindkét csoport életkörülményei ugyanazok. A librettóban olvasható, hogy A Nyugat lánya olyan férfiakról szól, akik a világ minden tájáról érkeztek: különböző nemzetiségűek, különböző mentalitásúak, akik elhagyták családjukat, gyerekeiket. Ázsiából, az arab országokból, de akár Oroszországból vagy Európából is érkeztek a vadnyugatra szerencsét próbálni. Ugyanez történik most Európában. Különböző nemzetiségű és vallású emberek – akár illegálisan – átlépik a határokat, hogy Nyugat-Európába jussanak. Itt keresnek néhány eurót, amit hazaküldenek. A főszereplőnőnek, Minnie-nek van egy áriája arról, hogy milyen nehéz életük van ezeknek az embereknek. Ezt a dalt Ramarreznek énekli, aki azért érkezett, hogy kirabolja ezeket a szegény, keményen dolgozó munkásokat, akik nyomorognak, éheznek, és az életüket kockáztatják a bányákban, hogy segíthessék az otthon maradottakat. Manapság a „Nyugat” sok embernek maga a mennyország. Szerintem mindenkinek a képzeletében él egy mitikus kép erről a világról. Kisgyerekkoromban nekem, aki a Szovjetunióban éltem, a varázslatos Nyugat – Amerika, Európa – sok rágógumit, Coca-Colát, pénzt, farmernadrágot és Disney-meséket jelentett. Arról álmodoztam, hogy egyszer arrafelé dolgozom majd én is. Először diákként jártam Nyugat-Európában. Később megvalósult az álmom: különböző színházakban dolgoztam, német vagy éppen magyar rendezőkkel. Mindannyian ideákat kergetünk, és a személyes élmény a Nyugatról nagyon különböző lehet, hiszen mindenkinek más vágyai és reményei vannak.


nyugat_lanya_foto_csibi_szilvia_600x528
A Nyugat lánya az Erkel Színházban
Fotó: Csibi Szilvia


Jövőre Puccini Pillangókisasszony című operáját rendezi Bázelben. Azt a történetet is aktualizálja?

A svájci produkció kissé más lesz. Hagyhatom japán és amerikai közegben, de az elmúlt több mint száz évben sokat változott mindkét kultúra. Azért akad most is elég sok párhuzam Ázsia és a Nyugat között. A gazdag európaiak manapság úgy járnak például Thaiföldre, hogy lecserélik a bankban viselt öltönyeiket rövidnadrágra és pólóra, házat és feleséget vesznek maguknak, és egy, a korábbitól teljesen különböző életet kezdenek élni. Ugyanezt jelentette a 20. század elején Japán az amerikaiaknak. Szóval ez egy másik világban játszódó történet, de hasonlóan kemény. Mondok egy példát. A svájci előadásban felhasználom az opera első kiadását is, amelynek librettójában jól látható az amerikai főszereplő, Pinkerton kapitány viszonyulása a helyiekhez. Az első jelenetben bemutatják neki a japán szolgákat, sorolják a neveket, hogy Gyors folyó, Kék felhő… Pinkerton egyszercsak közbeszól: Elég lesz! Ezekre nem tudok emlékezni. Te leszel az első arc, te a második és így tovább... Már ez is megdöbbentő, ráadásul az eredeti szövegből kiderül, hogy nem az arc szót használta, hanem a pofát, mintha kutyák volnának. Ez hasonlít ahhoz, ahogy mostanában sok nyugati ember Délkelet-Ázsiában viszonyul a helyiekhez. Úgy kezeli őket, mintha a játékszerei lennének. Idejöttem Thaiföldre, itt most azt csinálok, amit akarok. A valódi életem az, amit magam mögött hagytam, mondjuk Berlinben. Számára ez az idegen világ nem más, mint játszótér. Ez tehát másról szól, mint A Nyugat lánya, de ami közös bennük, és ami engem izgat, az az emberek története. Nem érdekel a politikai környezet a nyugat-európai illegális munkások esetében sem. Az emberek személyes története mozdít meg bennem valamit, ezért foglalkozom a körülményeikkel is.


Pál Amanda


Indítókép: mikhailovsky.ru

lukoviczky

Saint-Philibert_apatsagi_templom_Tournus_1953__Lucien_Herve_R

2019.04.21

Igazi 20. századi, kalandos magyar élet jutott Lucien Hervének. Elkán László néven született Hódmezővásárhelyen 1910-ben, majd 18 évesen Párizsba ment. Dolgozott bankban, volt divattervező, festett képeket, újságíróként, majd fotósként épített karriert. A francia hadsereg katonájaként volt hadifogoly, szökevény, az ellenállás tagja. Épületekről született képei tették híressé. A 97 évesen elhunyt fotós műveiből Lucien Hervé – Az építészet csendje címen nyílt kiállítás a Pannonhalmi Főapátságban.

deri-tojas2_R

2019.04.21

A néprajzi és népművészi gyűjtemények kialakulásának már viszonylag korai szakaszában figyelem fordult a hímes tojások felé, s hamar a kollekciók részévé váltak. A debreceni Déri Múzeum is őriz néhány értékes darabot. Van, amelyiket karcolt technikával díszítették, másokat írókával, a legújabbat pedig ecsettel, temperával festették.

kerekes_gabor

2019.04.21

A 2000-es évek elején webes galériaként induló, pár éve a Bartók Béla útra költöző Artphoto Galériában számtalan kiemelt alkotó munkái fordultak meg. Az izgalmas kezdeményezések iránt nyitott intézmény Kerekes-Barabás Projekt címmel nyílt kiállításának tárlatvezetésén jártunk.

A Fragonard-gyár új parfümmúzeumában a látogatók mintegy 400 parfümmel, és az illatszerek európai történetével is megismerkedhetnek. A múzeum a dél-franciaországi Grasse városában található világhírű parfümgyáré, amelyet hagyományos parfümkészítő művészetéért 2018-ban az UNESCO is felvett a kulturális világörökségi listájára. Míg régen az erős illatokat elsősorban temetési szertartások, később pedig a testszag elfedésére használták, a középkortól kezdve a parfüm már a luxusterméknek számított. Bár az egyház sokáig rossz szemmel nézte az illatosítást, a keresztes hadjáratokról visszatérők is sok egzotikus parfümöt, olajat hoztak magukkal Európába, új illatokkal gazdagítva a kínálatot. A 18. századtól az erős illatok kifinomultabbá váltak, ám még a 20. század elején is nehéz illatok hódítottak a mai ízléshez képest.

Előadó-művészeti tevékenységű nonprofit céget hoztak létre az ősszel elindult pásztói színház alapítói, köztük Kautzky Armand. A Balassi Bálint Színház Nonprofit Kft. másik két tulajdonosa Katona Attila zeneszerző és Katona József díszletfestő iparművész. A színházalapítást a 9 ezres kisváros kezdeményezte. Az előadások a művelődési házban zajlanak majd.

A budapesti Nemzeti Színház repertoárján is szereplő Ady-estjével vendégszerepel a kolozsvári színházban Földes László Hobo. A föltámadás szomorúsága című verses-zenés összeállítás április 24-én, szerdán 17 és 20 órától tekinthető meg a színház Stúdiótermében.

Az 1600 éves aranykincset Észak-Izraelben, Galileában találták kiránduló kamaszgyerekek a földeken, Cipóri patak medrénél. Egy tanösvény mellett bukkantak rá, amely a késő római és a bizánci korban a zsidók önrendelkezését biztosító bírói tanácsnak, a Szanhedrinnek otthont adó különböző helyszíneket köti össze egymással.

Az érme egyik oldalán II. Theodosius császár (401-450) látható, aki arról is ismert, hogy ő tette törvényeivel másodosztályú polgárokká az Izrael földjén élő zsidókat. A másik oldalon a győzelem istennője látható egy hatalmas kereszttel. Az aranyéremnek az egykori neve solidus volt, ez volt a leggyakoribb pénznem a késő római birodalomban, és a korai bizánci korszakban.

A mesterséges intelligenciát egy hongkongi művész hozta létre. Victor Wong három év alatt építette meg és programozta be az A. I Gemini nevű robotot, amelyet a tusfestés technikájára tanított meg, és a Holdról készült háromdimenziós képekkel „táplálta". Az A.I Gemini átlagosan 50 óra alatt fest meg egy képet, amelyhez általában mindössze fekete tintát, vizet és kínai merítéses technikával előállított papírt használ. A robot egy képének ára jelenleg nagyjából 10 ezer font (3,7 millió forint) Londonban.

Május 25. és június 2. között negyedik alkalommal rendezik meg a Zsidó Művészeti Napokat (Zsimü) Budapest meghatározó kulturális helyszínein.

budapest_bar

Antonín Dvořák nagyszabású h-moll gordonkaversenyét tűzi műsorra a Pannon Filharmonikusok zenekar április 27-én a pécsi Kodály Központban. A gordonkairodalom egyik legjelentősebb darabját Alexander Buzlov orosz csellóművész szólaltatja meg.

M/Ámor vagy amit akartok címmel, a Shakespeare-komédiák sajátos dramaturgiáján alapuló vígjátékot mutat be a Terminál Workhouse fiatal alkotókból álló csapata a Kós Károly Művelődési Házban április 23-án, kedden 19 órakor.

Palóc húsvétot tartanak hétfőn a szlovákiai Fülek várában. A tizennegyedik alkalommal megtartott rendezvényen a helyi értékekre, a palóc hagyományokra helyezik a hangsúlyt, de a műsorban a magyar mellett a szlovák kultúrát is bemutatják.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma