IDO_KEP_banner_728x90_2_002

2012.08.27
Serfőző Melinda
Erősíteni kellene a hungarikumnak számító hazai zeneoktatást – mondja a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnökségi tagja, Magyar Margit, a terézvárosi Tóth Aladár Zeneiskola igazgatója, akivel arról is beszélgettünk: hatvanéves az állami hangszeres zeneoktatás Magyarországon. INTERJÚ
 
– Évek óta arról szólnak a hírek, hogy veszélyben a hazai zeneoktatás, mert az állami normatíva csökkentését tervezik… mégis hatvan éve léteznek zeneiskolák. Mi a legnagyobb probléma napjainkban, amikor ismét jelentős változások készülődnek?
 
– Pontosabban már a 19. század második felétől vannak Magyarországon zeneiskolák, csak éppen eleinte magánemberek, kulturális egyletek segítségével tanulhattak a diákok, majd 1952-ben lépett életbe az a törvény, amely kimondta, hogy az országban állami zeneoktatásnak is működnie kell. A zenei nevelésnek a közoktatásban a helye, ezt az álláspontot képviseli megalakulása, 1990 óta a szövetség is. A napjainkra hungarikumnak tekinthető zeneiskolai hálózatra szervezettsége és szakmai tartalma miatt a világ nagy részén elismeréssel tekintenek, de közben a fenntartókra egyre nehezebb feladat hárul: a terület állami támogatása 2002 óta nominálisan változatlan maradt, de a feladatellátás költségei a többszörösére növekedtek. Egyre kevesebb család tud zeneoktatásra költeni, és ugyan a rendszer díjfizetés nélkül engedi be a hátrányos helyzetű gyerekeket, ez az összeg hiányzik a működési költségekből. Ebből az következik, hogy sokkal több energia szükséges az esélyegyenlőség megőrzéséhez.
 
– Ez mit jelent pontosan? Egy vidéki kisdiák eddig sem feltétlenül ugyanannyi eséllyel tanulhatott zenét, mint egy fővárosi.
 
– Minden diáknak volt lehetősége zenét tanulni: jó ideje a körülbelül 700 zeneiskola mindegyike a székhelyén kívül is tart órákat, hiszen nem mindenki tudja megoldani, hogy akár 50–60 kilométert utazzon az oktatásért. Most úgy látjuk, sok diák elveszti ezt az esélyt, nemcsak azért, mert a szülői hozzájárulás mértéke a képzés költségeihez a korábbi 1–2 százalékról 10–15 százalékra nőtt, hanem azért is, mert a tervezett jogszabályi változások miatt az iskolák finanszírozása, vagyonkezelése bizonytalan: a fenntartóknak át kellett vizsgálniuk például az ingatlanvagyon működtetését, emiatt sok tanintézménynek sürgősen székhelyet kell változtatnia. Ha kapnak is új ingatlant használatra, nem biztos, hogy az megfelel az egyéni, kiscsoportos rendszerű zeneiskolai képzésre, vagy ha épp korszerűtlenebb az épület, nem tisztázott, kinek kell fizetnie a megnövekedett rezsiköltséget. De az sem látható, hogy a szülők által befizetett térítési díj a fenntartónál marad vagy az államhoz kerül. Számos ilyen „apróság” van, amelyek hatással lehetnek arra, hogy ősszel hány zeneiskola hány telephelye folytathatja az oktatást.
 
– Centralizációtól félnek?
 
– Volt már erre példa, 1952 és 1968 között körzeti zeneiskolák jöttek létre, Budapesten például több kerület tartozott egy-egy ilyen központi intézményhez. Kiderült azonban, hogy a nagyobbak helyett inkább több kisebbre van szükség, az iskolák egyre több helyszínen, „telephelyen” indították el az oktatást. A mostani folyamatokat látva, felvetődik a kérdés, hogy a köznevelés területén bekövetkező, például az óraszámot, a szakköröket, a délutáni foglalkozásokat érintő változásokat mennyire lehet majd összhangba hozni a zeneiskolai működéssel. Mi történik akkor, ha egy zeneiskolának több tankerülethez kell tartoznia, vagy ha a kisebb önkormányzatok nem tudják vállalni a zeneoktatás megszervezését. Évek óta megközelítőleg 110 ezer gyerek vesz részt az alapfokú zeneoktatásban, a művészeti képzésben további körülbelül 140 ezer: ez a szám drasztikusan csökkenhet, ha megszűnnek a kihelyezett oktatások.
 
 
– Talán épp azt gondolják a döntéshozók, úgysincs szükség ennyi zenészre.
 
– A növendékek csupán 1 százaléka kerül közel ahhoz, hogy művész legyen, de az, hogy erre kinek van lehetősége, csak akkor derül ki, ha esélyt kap a tanulásra. Ráadásul az a tudás, amelyet nálunk megszereznek a gyerekek, közvetett társadalmi értéket teremt. A zenén kívül nagyon sok mást is tanulnak, másféle készségeket is fejlesztünk: felfedezik például, mit jelent a tanulás öröméért tanulni, olyan „hétköznapi” előnyökről nem is szólva, mint hogy fejlődik a kreativitásuk. A zeneiskolai oktatás egyben tudatos tehetséggondozás: arra is odafigyelünk, a diák milyen egyéb képességeit lehet fejleszteni, hogy a többi tantárgyban is előrébb jusson.
 
– A szövetség nemcsak a financiális gondokkal foglalkozik, más téren mit tartanak a legaktuálisabb feladatnak?
 
– Törekszünk arra, hogy elősegítsük a kiváló oktatók együttműködését, a tehetséggondozást, és kiemelt figyelmet fordítunk a zenepedagógusok képzésére: Kodály is megírta, hogy a zeneoktatás sikeressége nagyban múlik a pedagógus személyiségén, azon, képes-e beilleszkedni a környezetébe, hogy a személyes kapcsolattartás mennyire az erőssége. Tény azonban, hogy ameddig egzisztenciális bizonytalansággal is szembe kell nézniük, kevés az esély arra, hogy sok helyen dolgozzon elhivatott, kitartó zenetanár.
 
– Akinek nem egyszer valószínűleg azzal is meg kell küzdenie, hogy nincs elegendő vagy épp megfelelő minőségű hangszere az iskolának. Vagy ezen a téren javult a helyzet?
 
– Talán igen. A 90-es évektől kötelező volt a szükséges eszközök fejlesztése, beszerzése, az iskolák 2007-es minősítésénél ezt a területet is vizsgálták. Az elmúlt öt évben a minősített iskolák pályázatokból vásárolhattak hangszereket. A taneszközök általában megfelelőek, de a karbantartásnak, a felújításnak is folyamatosan vannak költségei. A tervezett jogszabályi változásokból egyelőre nem derül ki, hogy a jövőben ezt kinek kell állnia.
 
– Ha már a hangszereknél tartunk: néhány évvel ezelőtt egy felmérés szomorú eredményt hozott, 100 magyarból 2 mondta azt, hogy képes játszani valamilyen hangszeren, míg Japánban ez a szám 80, és Nyugat-Európában is 50-60 volt. Nem lehetne javítani ezen a statisztikán, ha a könnyűzenei hangszereket is beemelnék a zeneiskolai oktatásba?
 
– Ezek az arányok rávilágítanak a magyar és a többi ország közötti nevelés igazi különbségére. Azt hiszem, itthon gyakran csak a tökéletes teljesítményt tekintjük elég jónak, ez viszont gátakat szab: a gyerekek csak akkor mernek elkezdeni játszani egy hangszeren, ha úgy érzik, technikailag már minden jól megy, vagyis elfelejtik élvezni, amit csinálnak. Tényleg át kell gondolni néhány dolgot, de arra nincs szükség, hogy minden hangszerbe áramot vezessünk. Dobszay László írta: meg kell vizsgálnunk, a jelenleg használt zenei anyag és a forma a jó úton juttatja-e el a gyerekeket a zenéhez, vagy pedig új utakat kell keresnünk, hogy át tudjuk adni mindazt az értéket, amit szeretnénk. Ezért például párbeszédet kezdeményezünk a zenepedagógusok között, hogy elkezdjünk erről gondolkodni. Példaértékű a zeneiskolai képzésünk, amelyet a világörökség részének kellene tekinteni, de éppen ezért szükség van arra, hogy időről-időre megújítsuk a pedagógiai módszereket, és a tapasztalatokat, a tudást átadjuk egymásnak.

lukoviczky

2013.02.19
Varga Livius gyerekkora óta hollywoodi színésznek készül, és elmondása szerint sosem volt nagy „felvételiző-császár”. A színművészetire nem került be, az állatorvosin pedig a szóbeli felvételire sem ment el. A Quimby egyik alapítója végül pszichológiából szerzett diplomát az ELTE-n. Ha valami nem tetszett neki a világban, vagy az adott rendszerben, akkor a metaforákat hívta segítségül és szavakba öntötte, ami zavarta.
 
2013.02.18
A kísérleti film a filmkészítés margóján helyezkedik el, azt is mondhatnánk, hogy a hagyományos mostohagyereke. Lichter Péter régóta foglalkozik experimentális művek készítésével, mellette az ELTE Doktori Iskolájában írja disszertációját. A kísérleti filmmel kapcsolatos szinonimák helytelen használatáról, nézői előítéletekről és elvárásokról, valamint izgalmas kémiai kísérletekről beszélgettünk.
2013.02.11
Az Uránia Filmnapokat február első hétvégéjén rendezték meg először. A Filmszínház igazgatójával, Bakos Edittel beszélgettünk a programsorozat céljáról, sikeréről, és az 53 magyar film országos turnéjáról.

Az idei programsorozatot augusztus 18. és 25. között tartják. A jubileumi alkalomra mindenkitől várják a korábbi fesztiválokon készült fényképeket, filmeket, hogy ezeket a világhálón tegyék közzé, és egy új helyszínen, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának udvarán kiállítást rendezzenek az emlékekből. Idén is 500-600 program várja a látogatókat, köztük a kolozsvári színház miniévada, Szent István Napi Néptánctalálkozó, Kolozsvári Filmnapok, kiállítások, városnéző séták. A főtéri nagyszínpadon lép fel Zorán, Ákos, a Quimby, a Honeybeast, a Ladánybene 27, Ferenczi György és a Rackajam, valamint Pál István „Szalonna" is.

Április 25-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban az Asztali beszélgetéseken Galambos Ádám Kolozsváry Marianna művészettörténésszel és Pataki Gábor művészettörténésszel beszélget Korniss Dezső és Vajda Lajos üzeneteiről. Szó lesz arról, hogy miként viszonyul egymáshoz a két életmű és, hogy milyen hatással volt a két festőművész egymásra. A beszélgetés apropóját a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett Csak tiszta forrásból. Hagyomány és absztrakció Korniss Dezső művészetében és a szentendrei Ferenczy Múzeumban bemutatott Világok között – Vajda Lajos élete és művészete című életmű-kiállítás adja.

A Stúdió K és Dunszt.sk szervezésében létrejött színházi szabadegyetemen esztéták, kritikusok és alkotók a közönség aktív közreműködésével térképezik fel a kortárs színházi jelenségeket és a szakmát érintő problémákat. A korábbi alkalmakon a színházi és a társadalom viszonyáról volt szó, április 25-én 18 órától a kísérleti színházról beszélgetnek majd.

Egy 3500 éves sírt, valamint egy i.e. 1069-ből való koporsót és benne egy múmiát tártak fel a régészek a dél-egyiptomi Luxor két helyszínén. A 18. dinasztia (i.e. 1549/1550-1292) idejéből való sírhely, amelyhez egy hatalmas udvar is tartozik, egyike a Draa Abul Naga nekropoliszban feltárt eddigi legnagyobb sírhelyeknek.

Április 24-én, szerdán 19 órakor lesz Szőnyi Erzsébet Kossuth-díjas, a nemzet művésze díjjal kitüntetett zeneszerző születésnapi szerzői estje. Az ünnepeltet Vashegyi Gyögry, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kultúráért felelős államtitkára és Vigh Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora köszönti a Pesti Vigadó dísztermében.

Szerdán kezdődik a 3. Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál Miskolcon, amelyen a magyar balettművészek mellett öt ország táncosait láthatja a közönség.

Zagreb

Időradír címmel gyerekeknek szóló lemezét és könyvét mutatja be Bíró Eszter énekesnő április 27-én a Marczibányi Téri Művelődési Központban. Az Időradír a Móra Kiadó gondozásában jelenik meg. A könyvben található 15 dalos nagylemezen a hazai zenei élet kiemelkedő művészei is vendégszerepelnek. A koncert egy mese köré szövődik, ami a világórát összetörő időmanóról szól.

A budapesti székhelyű Magyar Táncművészeti Egyetem mellett öt vidéki nagyváros – Debrecen, Győr, Kecskemét, Pécs és Szeged – csatlakozott a Nagy Táncválasztó eseményhez. A „Válaszd a táncot! Válassz egy táncot!” szlogennel meghirdetett április 28-án zajló programot a tánc világnapja alkalmából hívták életre.

Május 2-án szervezi meg a Tiszatáj Online Plüss Műhely rovata nyilvános gyerek- és ifjúsági irodalmi programsorozatát Plüss nap Gyermekirodalomról nem (csak) gyerekeknek címmel. Az események a városi könyvtárban, az egyetem helyszínein és a nyugi kertben zajlanak majd.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma