2014.02.25

A „Csak szétszórt őrszemek vagyunk…” – tanulmányok a Napkeletről című kötetet február 11-én mutatták be a Magyar Írószövetség Székházában. Kollarits Krisztina irodalomtörténésszel, a könyv szerzőjével beszélgettünk Tormay Cécile jelentőségéről, a Napkelet folyóirat jelentőségéről valamint arról, milyen új témák felé lett nyitott az elmúlt időszakban.

A Nyugat folyóiratot tartják a 20. századi magyar irodalom meghatározó lapjának, a most megjelent tanulmánykötet árnyalja ezt a képet. Lehet mondani, hogy a Nyugat mellett a Napkelet volt a legjelentősebb irodalmi lap a két világháború közti időszakban, vagy ez csak kánon kérdése?

A 90-es években végeztem az ELTE magyar szakán, tanulmányaim során egyszer sem került elő a Napkelet vagy főszerkesztőjének, Tormay Cécile-nek a neve. Ebben nyilván közrejátszott az is, hogy a folyóirat 1945 után indexre került, a közkönyvtárakban leselejtezték vagy zárolták, 1989-ig csak külön engedéllyel lehetett kutatni. Ilyen körülmények között érthető, hogy egykori munkatársai sem igen emlegették visszaemlékezéseikben, hogy milyen szerepet játszott írói pályájukban a Napkelet. Én magam egy véletlen folytán szereztem tudomást a folyóirat létezéséről, amikor diplomamunkámhoz kerestem témát. Később Phd-dolgozatomban is egy hosszabb fejezetben foglalkoztam a Napkelettel, majd az NKA alkotói ösztöndíja tette lehetővé, hogy tovább folytassam kutatásaimat.


Alexa Károly irodalomtörténész a bemutatón szerencsésnek nevezte, hogy tudományos feltárásra kerül egy olyan terület, amiről idáig keveset tudhattunk…

Több mint 10 év eredményeit foglalom össze most megjelent könyvem 8 tanulmányában. Annak idején azért kezdtem hályogkovácsként ezzel a lappal foglalkozni, mert úgy éreztem, hogy a rendszerváltás után induló irodalomtörténész nemzedék egyik legfontosabb feladata az, hogy a korábban nem kutatható témákkal foglalkozzon. Sokáig úgy tűnt számomra azonban, hogy a Napkelet rajtam kívül továbbra sem igen érdekel senkit. Szerencsére az elmúlt években ez a helyzet megváltozott: 2012 tavaszán a Magyar Írószövetség, ősszel a Magyar Művészeti Akadémia rendezett Tormay-konferenciát, ahol rangos előadók - többek között Ekler Andrea, Filep Tamás Gusztáv, Rózsafalvi Zsuzsa, Ujvári Gábor - foglalkoztak a Napkelettel. Nyilvánvaló, hogy a két világháború közti magyar irodalomról nem lehet árnyalt képet kapni a Napkelet ismerete nélkül, ahhoz azonban, hogy a folyóirat súlyáról érdemben nyilatkozhassunk, további kutatások szükségesek.

kollaritsfoto

Több dologban mondhatjuk kiemelkedőnek a Napkeletet, így az erdélyi írók megjelentetése elsőként Trianon után, jelentős számú nőíró szerepeltetése, vagy olyan írók felkarolása, mint Németh László. Milyen irodalmi, művelődési szerep volt a Napkeleté?

Az Ön által felvetett mindhárom témával egy-egy külön tanulmányban foglalkoztam könyvemben. A Napkelet megindulásától, 1923-tól kezdve fontosnak tartotta az erdélyi írók támogatását. Rendszeresen közölték írásaikat, illetve a kritikai rovat ismertette műveiket: Áprily Lajos, Szentmihályiné Szabó Mária, Jékely Zoltán, Bartalis János, Gyallay Domokos, Makkai Sándor, Sipos Domokos, Tamási Áron, Kacsó Sándor nevével egyaránt találkozhattak az olvasók a folyóirat hasábjain. Németh Lászlónak 1927-1931 között jelentett biztos megélhetést és „szellemi kísérletező terepet” a lap. Sokan azt gondolják, hogy a Napkeletben, mivel női főszerkesztője volt, nagyobb súllyal voltak jelen a női szerzők. Az általam elkészített kis statisztika ezt nem igazolta: a Napkeletben legtöbbet szereplő Nagy Méda 51 publikációjával nyomába sem érhet a Nyugat női favoritjainak: Török Sophie 166, Lányi Sarolta 142, Lesznai Anna 99 megjelenésének. Még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy a Napkelet csak fele annyi ideig jelent meg, mint a Nyugat.


A Napkelet kormányzati támogatással jött létre, a Klebelsberg Kuno kultuszminiszter nevéhez fűződő kulturális politika jegyében, mely a művelt magyar középosztályt, mint meghatározó nemzeti erőt kívánta ezzel támogatni.

Azt hiszem, minden rendszerváltás környékén felélénkül az érdeklődés az irodalom és a történelem iránt. Így volt ez 1989 után, és a Trianon utáni Magyarország első éveiben is. A Napkelet első száma 2.000 példányban jelent meg, de a nagy érdeklődés miatt még 2.500 példányban utánnyomták. Két hónap múlva már 3.000 előfizetője volt. Kellett a kormányzat anyagi támogatása, de volt olvasói igény is egy modern, keresztény-nemzeti szellemű irodalmi lap iránt. Amikor 1927-ben megindult a Magyar Szemle - rögtön 4.000 példányban -, a Napkelet súlya csökkent. Bár épp a Napkeletre való tekintettel szépirodalmat nem közöltek, de a tanulmányírók, főképp a történészek nagy részét elvonták Tormay Cécile lapjától. Majd a nagy gazdasági világválság hozta nehéz helyzetbe a lapot. Tormay Cécile kapcsolatainak és ügyes taktikázásának köszönhetően a folyóiratnak sikerült végül mindig túlélnie a veszélyhelyzeteket, s egy évtized alatt valóban kinevelt maga számára egy igényes olvasó közönséget. A 30-as években külön rovatban foglalkoztak a filmmel és rádióval, szinte minden számban találkozhatunk Hamvas Béla könyvkritikáival, s a fiatal katolikus irodalom olyan szerzői, mint Rónay György vagy Thurzó Gábor mellett megjelentek a falukutatók is, leggyakrabban Szabó Zoltán írásai.


Tormay Cécile azon vitatott személyiségek közé tartozik, akik elfeledett és elfeledtetett irodalmunk része. Önnek köszönhetően is Tormay munkásságának tudományos feltárása segít az újraolvasásban, megítélésben. Mit emelne ki az írónő életművéből?

Egy bujdosó írónő – Tormay Cécile című könyvemben 2010-ben bemutattam az írónő pályafutását, korabeli hazai és külföldi megítélését, jelentőségét. Könyvem középpontjába tudatosan az 1918-1919-es eseményeket feldolgozó fiktív naplóját, a Bujdosó könyvet állítottam, mert ha igaz az, hogy „vitatott személyiség” Tormay Cécile, akkor ezt ennek az írásának köszönheti. Ma már kevesen vannak, akik írásait esztétikai szempontból bírálnák, a körülötte kibontakozó vita politikai jellegű. Regényeit jobbnak tartom, mint novelláit, személy szerint én leginkább A régi ház című regényét szeretem, bár többen úgy vélekednek, hogy első regénye, az Emberek a kövek között a legjelentősebb. Ez volt a véleménye annak idején Móricz Zsigmondnak, de ezt hangsúlyozta Grendel Lajos is irodalomtörténetében.


Egy kérdésre válaszolva elmondta, tanulmánykötetének fejezetei nem fedik le egészében a folyóirat történetét. Várhatók-e további tanulmányok, és milyen irodalmi témákkal foglalkozik még?

A Napkelet 17 éves története még sok érdekes kutatnivalót tartogat. Szeretnék behatóbban foglalkozni a folyóirat 1937-1940 közötti történetével, illetve akkori főszerkesztőjével, az író Kállay Miklóssal. De általában kutatás közben mindig találok olyan mellékszálakat, amelyekről később kiderül, hogy érdemes velük részletesebben is foglalkozni.


Készítette: Csanda Mária

Kulcsszavak:

46325571_10158053251704126_9207727146032693248_n

2018.11.16

Az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) november 15-én tartották meg a 404 Not Found – Ki őrzi meg az internetet? című szakmai napot. A programon ismertették a nemzeti könyvtárban folyó, kísérleti fázisában lévő webarchiválási projektet, amely hazai honlapok, blogok tartalmának megőrzését szolgálja kulturális, oktatási és közéleti témákban. A projektről Tüske László, az OSZK főigazgatója is mesélt.

ute_mahler_und_werner_mahlerostkreuz_kis

2018.11.16

Megnyíltak a Fotóhónap2018 fesztivál utolsó kiállításai! A tárlatok keretében történeti és kortárs képeken elevenedik meg két egykori kelet-európai nagyváros, Kelet-Berlin és Budapest. A csoportos kiállításon Sibylle Bergemann ’70-es, ’80-as években készült kelet-berlini városfotóit, életképeit láthatjuk, Ute és Werner Mahler Külvárosi Mona Lisák-portrésorozatában pedig fiatal lányokat klasszikus festményekről ismert pózokban.

csm_malerfuersten_0229_960x397_f4ec22eeff_2

2018.11.16

Az egyik legrangosabb németországi kiállítóhelyen, a bonni Bundeskunsthalle épületében 2019. január 27-éig látogatható a Malerfürsten (Festőfejedelmek) című kiállítás, amelyre 14 mű érkezett a Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiből. A tárlaton 11 Munkácsy által készített vagy hozzá kapcsolódó műalkotás látható.

A Graphisoft Park fogadóépülete és a kőbányai ügyfélszolgálati központ épülete kapta idén a Budapest Építészeti Nívódíjat. Ebben az évben a két nagydíj mellett kiemelt dicséretet kapott az Új Hegyvidék Galéria, a Palatinus Strandfürdő műemléki főépülete, egy kőbányai háziorvosi rendelő rekonstrukciója, valamint az őrmezői P+R parkoló és pavilon épülete.

Az UNICEF Magyarország és a Fővárosi Állat- és Növénykert Gyerekhang rendhagyó eseményt szervez november 16-án: a Holnemvolt Vár kapitányi posztját egy kisgyermek tölti be, valamint a Sünispotály állatmentőhelyen kisgyermek állatorvosok „gyógyítanak” majd.

Idén ismét hazánkban, Pécsett rendezik meg a Standard Táncok Formációs Világbajnokságát, amely a táncvilág legrangosabb összecsapásának számít. Az eseményre még a messzi Mongóliából is érkezik versenyző, a szervezők pedig kiemelkedően magas színvonalú bajnokságra számítanak. Mostanáig 16 formáció jelentkezett be a világ legkülönbözőbb pontjairól.

A zentai Városi Múzeumban november 14-étől látható a Benes József emlékére létrehozott, Az ember vívódásai a térben című kiállítás. A bajmoki születésű, Munkácsy Mihály-díjas festő és grafikus tavaly novemberben hunyt el. Neki állít emléket a tárlat, amelynek képanyaga bemutatja a festő egész életművét, az egyetemi években festett daraboktól egészen a későbbi korszakokig, a portrékon keresztül a tájképekig és az absztrakt, különös művekig.

Nézőpontok címmel nyílt közös kiállítása november 14-én este három magyar festőművésznek Ankarában, a Cagdas (Kortárs) Művészeti Központban. A három alkotó: Kondor Attila, Mátyási Péter és Kecskés András között az egyik összekötő kapocs az, hogy mindannyian Budapest XI. kerületéből, Újbudáról érkeztek.

Stanley Jordan amerikai jazzgitáros és zeneszerző, aki különleges, zongoraszerű kétkezes tapping technikájáról híres, november 17-én a Müpában ad koncertet. A zenész a Meeting Stanley Jordan című esten két hazai ütőhangszeres művésszel, a tHUNder Duóval kiegészülve kápráztat el sokoldalú tehetségével, virtuóz játékával.

stanley_jordan_masolata

„Mindannyiunk családjának életén végigsöpört a huszadik század. Az emlékeink mások, az emlékezés közös. Az a cél, hogy megértsük a másik fájdalmát is, ne csak a sajátunkat. Ahelyett, ami elválaszt, azt keressük, ami összeköt: a közös halmazt.” Ez a témája a Közös Halmaz Alapítvány első filmfesztiváljának, amelyet november 16. és 18. között tartanak a Premier Kultcaféban.

A bábjátszásnak nagy hagyománya van a magyar közösségi művelődési életben: a múlt század ’30-as éveiben az amatőr bábcsoportok száma az ezret is elérte. A mozgalom a 2000-es évektől hanyatlásnak indult. Népszerűsítése érdekében a Nemzeti Művelődési Intézet és az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ november 23-án Szolnokon országos bábmódszertani konferenciát és bábos szemlét szervez.

Irodalmi esteket, számos könyvbemutatót, gyermekprogramokat, színházi és bábelőadásokat kínál a ma nyíló, 24. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előcsarnokában november 18-ig tartó esemény Erdély legnagyobb magyar könyves szakmai rendezvénye, Románia egyik legnagyobb könyvvására.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma