2014.02.25

A „Csak szétszórt őrszemek vagyunk…” – tanulmányok a Napkeletről című kötetet február 11-én mutatták be a Magyar Írószövetség Székházában. Kollarits Krisztina irodalomtörténésszel, a könyv szerzőjével beszélgettünk Tormay Cécile jelentőségéről, a Napkelet folyóirat jelentőségéről valamint arról, milyen új témák felé lett nyitott az elmúlt időszakban.

A Nyugat folyóiratot tartják a 20. századi magyar irodalom meghatározó lapjának, a most megjelent tanulmánykötet árnyalja ezt a képet. Lehet mondani, hogy a Nyugat mellett a Napkelet volt a legjelentősebb irodalmi lap a két világháború közti időszakban, vagy ez csak kánon kérdése?

A 90-es években végeztem az ELTE magyar szakán, tanulmányaim során egyszer sem került elő a Napkelet vagy főszerkesztőjének, Tormay Cécile-nek a neve. Ebben nyilván közrejátszott az is, hogy a folyóirat 1945 után indexre került, a közkönyvtárakban leselejtezték vagy zárolták, 1989-ig csak külön engedéllyel lehetett kutatni. Ilyen körülmények között érthető, hogy egykori munkatársai sem igen emlegették visszaemlékezéseikben, hogy milyen szerepet játszott írói pályájukban a Napkelet. Én magam egy véletlen folytán szereztem tudomást a folyóirat létezéséről, amikor diplomamunkámhoz kerestem témát. Később Phd-dolgozatomban is egy hosszabb fejezetben foglalkoztam a Napkelettel, majd az NKA alkotói ösztöndíja tette lehetővé, hogy tovább folytassam kutatásaimat.


Alexa Károly irodalomtörténész a bemutatón szerencsésnek nevezte, hogy tudományos feltárásra kerül egy olyan terület, amiről idáig keveset tudhattunk…

Több mint 10 év eredményeit foglalom össze most megjelent könyvem 8 tanulmányában. Annak idején azért kezdtem hályogkovácsként ezzel a lappal foglalkozni, mert úgy éreztem, hogy a rendszerváltás után induló irodalomtörténész nemzedék egyik legfontosabb feladata az, hogy a korábban nem kutatható témákkal foglalkozzon. Sokáig úgy tűnt számomra azonban, hogy a Napkelet rajtam kívül továbbra sem igen érdekel senkit. Szerencsére az elmúlt években ez a helyzet megváltozott: 2012 tavaszán a Magyar Írószövetség, ősszel a Magyar Művészeti Akadémia rendezett Tormay-konferenciát, ahol rangos előadók - többek között Ekler Andrea, Filep Tamás Gusztáv, Rózsafalvi Zsuzsa, Ujvári Gábor - foglalkoztak a Napkelettel. Nyilvánvaló, hogy a két világháború közti magyar irodalomról nem lehet árnyalt képet kapni a Napkelet ismerete nélkül, ahhoz azonban, hogy a folyóirat súlyáról érdemben nyilatkozhassunk, további kutatások szükségesek.

kollaritsfoto

Több dologban mondhatjuk kiemelkedőnek a Napkeletet, így az erdélyi írók megjelentetése elsőként Trianon után, jelentős számú nőíró szerepeltetése, vagy olyan írók felkarolása, mint Németh László. Milyen irodalmi, művelődési szerep volt a Napkeleté?

Az Ön által felvetett mindhárom témával egy-egy külön tanulmányban foglalkoztam könyvemben. A Napkelet megindulásától, 1923-tól kezdve fontosnak tartotta az erdélyi írók támogatását. Rendszeresen közölték írásaikat, illetve a kritikai rovat ismertette műveiket: Áprily Lajos, Szentmihályiné Szabó Mária, Jékely Zoltán, Bartalis János, Gyallay Domokos, Makkai Sándor, Sipos Domokos, Tamási Áron, Kacsó Sándor nevével egyaránt találkozhattak az olvasók a folyóirat hasábjain. Németh Lászlónak 1927-1931 között jelentett biztos megélhetést és „szellemi kísérletező terepet” a lap. Sokan azt gondolják, hogy a Napkeletben, mivel női főszerkesztője volt, nagyobb súllyal voltak jelen a női szerzők. Az általam elkészített kis statisztika ezt nem igazolta: a Napkeletben legtöbbet szereplő Nagy Méda 51 publikációjával nyomába sem érhet a Nyugat női favoritjainak: Török Sophie 166, Lányi Sarolta 142, Lesznai Anna 99 megjelenésének. Még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy a Napkelet csak fele annyi ideig jelent meg, mint a Nyugat.


A Napkelet kormányzati támogatással jött létre, a Klebelsberg Kuno kultuszminiszter nevéhez fűződő kulturális politika jegyében, mely a művelt magyar középosztályt, mint meghatározó nemzeti erőt kívánta ezzel támogatni.

Azt hiszem, minden rendszerváltás környékén felélénkül az érdeklődés az irodalom és a történelem iránt. Így volt ez 1989 után, és a Trianon utáni Magyarország első éveiben is. A Napkelet első száma 2.000 példányban jelent meg, de a nagy érdeklődés miatt még 2.500 példányban utánnyomták. Két hónap múlva már 3.000 előfizetője volt. Kellett a kormányzat anyagi támogatása, de volt olvasói igény is egy modern, keresztény-nemzeti szellemű irodalmi lap iránt. Amikor 1927-ben megindult a Magyar Szemle - rögtön 4.000 példányban -, a Napkelet súlya csökkent. Bár épp a Napkeletre való tekintettel szépirodalmat nem közöltek, de a tanulmányírók, főképp a történészek nagy részét elvonták Tormay Cécile lapjától. Majd a nagy gazdasági világválság hozta nehéz helyzetbe a lapot. Tormay Cécile kapcsolatainak és ügyes taktikázásának köszönhetően a folyóiratnak sikerült végül mindig túlélnie a veszélyhelyzeteket, s egy évtized alatt valóban kinevelt maga számára egy igényes olvasó közönséget. A 30-as években külön rovatban foglalkoztak a filmmel és rádióval, szinte minden számban találkozhatunk Hamvas Béla könyvkritikáival, s a fiatal katolikus irodalom olyan szerzői, mint Rónay György vagy Thurzó Gábor mellett megjelentek a falukutatók is, leggyakrabban Szabó Zoltán írásai.


Tormay Cécile azon vitatott személyiségek közé tartozik, akik elfeledett és elfeledtetett irodalmunk része. Önnek köszönhetően is Tormay munkásságának tudományos feltárása segít az újraolvasásban, megítélésben. Mit emelne ki az írónő életművéből?

Egy bujdosó írónő – Tormay Cécile című könyvemben 2010-ben bemutattam az írónő pályafutását, korabeli hazai és külföldi megítélését, jelentőségét. Könyvem középpontjába tudatosan az 1918-1919-es eseményeket feldolgozó fiktív naplóját, a Bujdosó könyvet állítottam, mert ha igaz az, hogy „vitatott személyiség” Tormay Cécile, akkor ezt ennek az írásának köszönheti. Ma már kevesen vannak, akik írásait esztétikai szempontból bírálnák, a körülötte kibontakozó vita politikai jellegű. Regényeit jobbnak tartom, mint novelláit, személy szerint én leginkább A régi ház című regényét szeretem, bár többen úgy vélekednek, hogy első regénye, az Emberek a kövek között a legjelentősebb. Ez volt a véleménye annak idején Móricz Zsigmondnak, de ezt hangsúlyozta Grendel Lajos is irodalomtörténetében.


Egy kérdésre válaszolva elmondta, tanulmánykötetének fejezetei nem fedik le egészében a folyóirat történetét. Várhatók-e további tanulmányok, és milyen irodalmi témákkal foglalkozik még?

A Napkelet 17 éves története még sok érdekes kutatnivalót tartogat. Szeretnék behatóbban foglalkozni a folyóirat 1937-1940 közötti történetével, illetve akkori főszerkesztőjével, az író Kállay Miklóssal. De általában kutatás közben mindig találok olyan mellékszálakat, amelyekről később kiderül, hogy érdemes velük részletesebben is foglalkozni.


Készítette: Csanda Mária

Kulcsszavak:

_D0A1752_Copy

2018.09.26

Lesz néhány változás a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Hangfoglaló Programjának pályázataiban, de a támogatási rendszer jól működik, az idei, ötödik évadra 738 millió forint állt rendelkezésre. Erről Bajnai Zsolt, a program kollégiumának vezetője beszélt szeptember 26-án Budapesten, a Backstage fórum rendezvényen.

article_X

2018.09.26
Két magyar rövidfilm, a Párnaarc című élőszereplős film és a Helix című animáció is versenyez október 12. és 21. között a Varsó Nemzetközi Filmfesztiválon. A rendezvényen Ujj Mészáros Károly legújabb alkotása, az X – A rendszerből törölve című thriller is bemutatkozik. A Liza, a rókatündér rendezőjének új filmje november 1-jétől látható a magyar mozikban.

Avihar1

2018.09.26

„A jogosnak tűnő igazságtétel legtöbbször zsarnoksággal jár” – mondta az MTI-nek Fodor Tamás, aki Shakespeare A vihar című drámájának főszerepét játssza a Budapest Bábszínház szeptember 26-ai bemutatójában. A vihar Shakespeare kései mesterműve a megbocsátásról, a nagylelkűségről és a megvilágosodásról.

Ismét villamoson elhangzó koncert vezeti fel a Budapest Ritmót. A harmadik világzenei fesztivál felvezetőjeként szeptember 26-án, szerdán este a 47-49-es villamoson ad műsort az utazóközönségnek a Dalinda. A női lét szakaszait elmesélő Dalinda a cappella együttes három fiatal énekese indaszerű játékossággal fogalmazza meg a magyar népi dallamokat. Az idei Budapest Ritmo október 5-től 7-ig tart az Akvárium Klubban. A szervező CAFe Budapest és a Hangvető újra teret ad a feltörekvő tehetségeknek is, október 4-én külön showcase napot tartanak a Szimplában. A showcase koncerten a Dalinda is fellép. A vasárnapi zárónapon Roma Ritmo címmel rendeznek estet az elmúlt három évtized hazai vokális cigányzenei előadóinak közreműködésével.

Folytatódik a magyar- és a világtörténelem rejtélyeiről szóló Rejtélyes történelem című művelődéstörténeti előadássorozat a Várkert Bazárban, ahol január végéig minden hónap utolsó csütörtökén Csorba László történész beszélget meghívott vendégeivel. Az előadássorozat következő állomásán, szeptember 27-én Kémek, titkok, csempészett fegyverek, eltűnt ékszerek 1848/1849-ben című előadáson Csorba László Hermann Róbert történésszel, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettesével beszélget. A sorozat következő előadását október 25-én tartják Teleki Pál gróf, miniszterelnök halálának vélt és valódi titkairól, november 29-én az Árpád-ház kihalásáról lesz szó. December 20-án a honfoglalás rejtelmeiről tartanak beszélgetést, január 31-én Szendrey Júlia és Petőfi Sándor életéről és haláláról lesz beszélgetés.

Idén is 18 ezer négyzetméteres területen, több tízezer hangszerrel, koncertekkel, előadásokkal, bemutatókkal várja az érdeklődőket a Budapest Music Expo október 5-től 7-ig a Hungexpo területén. Az ingyenesen látogatható kiállítás az F és a G csarnokban kap helyet, a szakmai és oktatási program egy önálló helyszínnel erősödik. A látogatók a hangszerek kipróbálása mellett azt is megtapasztalhatják, hol tart a hang- és látványtechnika.

Johann Sebastian Bach műveit adja elő az Anima Musicae Kamarazenekar a Bach 333 című őszi koncertsorozaton, amely első alkalommal szeptember 28-án várja a közönséget a Régi Zeneakadémián Budapesten. A hangversenyen az 1. (F-dúr) brandenburgi verseny, az f-moll zongoraverseny és az 1. (C-dúr) zenekari szvit hangzik el Kiss Péter zongoraművész és Dinyés Soma csembalóművész közreműködésével.

Kamaratárlattal emlékezik a hatvan éve született Bubik Istvánra a Bajor Gizi Színészmúzeum, ahol a kiállításhoz kapcsolódóan szeptember 27-én beszélgetésen is felidézik a tragikusan korán elhunyt színművész alakját. A Bajor Gizi Színészmúzeumban Béres Ilona, Borbély Sándor, Kubik Anna, Novák Ferenc, Téri Sándor, Újvári Zoltán és Szinetár Miklós részvételével Bubik István főiskolás éveit és a Nemzeti Színházban töltött időszakát elevenítik fel.

Rekord nyári látogatottságot könyvelhet el alkotóházaiban a MANK Nonprofit Kft. A Szigligeten, Zsennyén, Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen, Mártélyon és Galyatetőn található hat alkotóházban inspiráló alkotásra nyílik lehetősége a művészeknek, de az épületek egyre több szakmai rendezvény helyszínéül is szolgálnak.

Galyatetoi_Alkotohaz

A múzeumi és könyvtáros szakma a Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek című, EFOP-3.3.3-VEKOP-16-2016-00001 azonosítószámú kiemelt projekt keretében sokat tesz azért, hogy csökkenjen a korai – azaz a végzettség nélküli – iskolaelhagyók aránya, javuljon a hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci helyzete, erősödjön a fiatalok társadalmi integrációja, csökkenjen a szegénységben, társadalmi kirekesztettségben élők száma. A nemes célok elérése érdekében a két kulturális szakterület három éven át tartó programot indított 2017 februárjában.

Táncosok a medencében, a szabad tüdős merülés művészete, az eltűnés jelensége és filmvetítés. Többek között ezt kínálja a PLACCC 2018 fesztivál, melynek programjait az utcán és egyéb elhagyatott, használaton kívüli helyen lehet megtalálni.

Test, technológia, mozgás, köztéri táncelőadás, techno-harkályok, interaktív városi hangjáték, performatív ikerkiállítás. Csak néhány hívószó az idén tízéves PLACCC témáiból. A nemzetközi fesztivál – amely köztereken, rendhagyó helyszíneken létrejövő alkotásokat állít középpontba – 2018. szeptember 3-án, 18 órakor rajtol el a Shapers című köztéri táncelőadással, amelyet a budapesti Rákóczi térre adaptál a francia Ex Nihilo társulat.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma