2018.02.01
Révy Orsolya

A világon szinte mindenki ismeri ezt a mosolyt. Egy hollywoodi hírességnek sem lehet több követője a Facebookon, mint amennyien ellátogattak már a párizsi Louvre-ba, hogy megtekintsék Leonardo da Vinci Mona Lisa című festményét. De vajon mit titkol ez a különleges arc? Milyen sejtelmes elemeket rejt a festett vászon? És egyáltalán: kit ábrázol a kép?

pascal_cotte
Fotó: artportal


Évente hatmillió – ennyien látogatnak el a párizsi Louvre-ba, hogy a világ egyik leghíresebb és legtitokzatosabb műalkotásának tartott festményét, Leonardo da Vincinek 1503 és 1509 között készített Mona Lisáját élőben is megtekinthessék. Felmerül a kérdés: miért ez a kultusz? Mégis mi van ebben a képben, ami napjaink legnépszerűbb alkotásává teszi? Tényleg lenne egy titok, amely miatt Leonardo a haláláig magánál tartotta a festményt? Cikkünkben részletesen megvizsgáljuk az ismert képet, valamint körüljárjuk és felsorakoztatjuk az elmúlt évek elméleteit és felfedezéseit, melyek közül valamelyik talán a választ is megadja a titokra.



Leporoljuk a műfajt


Ha reálisan közelítünk a kissé túlidealizált festményhez, akkor rájövünk, hogy a Mona Lisa is csak egy egyszerű portré egy mellvédes loggián ülő, szép olasz nőről. A 16. században a festők egyre többet és alaposabban tanulmányozták a természetet, a valóságot, az anatómiát, így a portrék is intimebbé, személyesebbé váltak. A modell már közvetlen szemkontaktust teremt a nézővel, és sokrétűbb a kommunikáció is. De bármennyire is élethűnek tűnik a festmény, nem egy konkrét, kimerevített jelenetet ábrázol. Az akkori közönséget, megrendelőket a szépség, az esztétikum, a színek és a kompozíció harmóniája vonzotta, az alkotó pedig ennek érdekében elvehetett és hozzá is tehetett a látványhoz. Szabadon játszhatott a részletekkel, elrejthetett szimbólumokat, apró titkokat, trükköket is a képen, és sokszor ezek a titkos részletek rejtik az igazságot.


Vajon Leonardo is elrejtett valamit Mona Lisa című portréján? Megbújik egy titok a háttérben, a sötétbe burkolózó ruhában, abban a bizonyos mosolyban? Az elmúlt ötszáz év alatt számtalan kutató kereste erre a választ, a legelképesztőbb felfedezések láttak napvilágot, melyek közül most bemutatjuk a legreálisabbakat.


687px-Mona_Lisa_by_Leonardo_da_Vinci_from_C2RMF_retouched_1
Fotó: wikipedia.org

Ki volt a modell?

Az elmúlt fél évezred során számos ötlet született arról, mely valós személy bújhat meg Mona Lisa alakja mögött. A legelfogadottabb nézet, hogy Leonardo festménye a firenzei textilkereskedő, Francesco del Giocondo márki feleségét, Lisa del Giocondot (Lisa Gheraldinit) ábrázolja. Ez a vélemény eredetileg Giorgio Vasari életrajzírótól származik, aki az 1550-es Leonardo-életrajzában ír erről, tőle ered a festmény címe is – a reneszánsz idején ugyanis még nem volt szokás címet adni az alkotásoknak. Dr. Armin Schlechter német akadémikus azonban a Heidelbergi Egyetem könyvtárában rátalált Agostino Vespucci tisztviselő 1503-as keltezésű feljegyzéseire is, melyek szintén ezt támasztják alá. A Vasaritól eredő Mona Lisa címben egyébként a mona szó az olasz madonna (’asszony’, ’asszonyom’) szó rövidítése, a kép másik közismert címe pedig, a La Gioconda a Giocondo olasz név nőnemű alakja, melynek jelentése ’gondtalan’, ’vidám’. Így ez utóbbi cím utalhat a högy férjére és egyben a rejtélyes mosolyára is.


A kutatók azonban további lehetőségekkel is előálltak. Létezik olyan elmélet – melyet számítógépes kutatásokkal is alátámasztottak az akadémikusok –, amely szerint a portré Leonardo álcázott önarcképe. Mások úgy vélik, Leonardo da Vinci a férfiszeretőjét festette meg, Silvano Vinceti olasz kutató konkrétan Gian Giacomo Caprottit azonosította a kép modelljeként. Caprotti tízéves korában kezdett dolgozni a mester műtermében, és Salainak vagyis „kis ördögnek” is nevezték. Vinceti a festmény androgün jellegét hangsúlyozta, szerinte a mester összemosta Lisa Gheraldini és Caprotti arcát. A szerelmi kapcsolat azonban nem bizonyított, mint ahogyan ennek az elméletnek a helyessége sem, ez utóbbival ugyanis a Louvre is vitába szállt. Ám a Leonardónak többször is modellt álló, olykor erotikus témájú képein is szereplő tanítványához köthető egy Mona Lisa-másolat készítése is: az eredetivel egy időben készült Monna Vanna című androgün változatra Caprotti a saját arcát festette. Leonardó Keresztelő Szent János című képén is ő szerepel.


a18814b74a92be910179c3fee543a479
Fotó: olaszmamma.blog.hu



Teóriák és észrevételek a Mona Lisa tereiről


A modell kilétéről folyó, mai napig tartó viták mellett a kép hátteréről is számos elmélet született. A kutatóknak feltűnt a hideg árnyalatú táj és a meleg színárnyalatú alak közötti kontraszt, mely alapján a képet az idő és a változás metaforájaként értelmezték. A tudósok még fontosabb észrevétele, hogy a kép két oldala nem illik össze: a tájháttér horizontja nincs egymagasságban, a jobb oldalon alacsonyabb a láthatár. Szerintük ez azt eredményezi, hogy ha a festmény bal oldalára fókuszálunk, akkor az alak magasabbnak tűnik – a művészetben egyébként a bal a női, a jobb a férfi oldalt jelenti –, és mivel az arca sem teljesen szimmetrikus, az is aszerint változik, hogy a képnek éppen melyik oldalára figyelünk.


Többen vizsgálták azt a kérdést is, vajon hol készülhetett a kép, vajon valóságos tájról van-e szó vagy csupán egy idealizált háttérről. Egyes kutatók alpesi tájként, mások idealizált tájként, megint mások pedig az Arezzo-környéki vidékkel azonosították a környezetet – ez utóbbi esetben hét ponton is egyezést fedeztek fel a festett és a valós táj között. Az idealizált háttér teóriája szerint viszont a táj Leonardónál egyfajta visszhangja a belső életnek, misztériumnak; nem csupán díszítőelem, hanem a tökéletes harmónia része, az anyag és a szellem egyesülésének kivetülése is. Eszerint a festő, bár alaposan megfigyeli a valóságot, már nem szolgálja azt úgy, mint az elődei.


flat800x800075f.u1
Fotó: redbubble.com


A táj részletei is érdekes találgatásokra adhatnak okot: Leonardo mintha két tájat helyezett volna egymás felé. Az alsó, nyakmagasságig érő, meleg tónusú rész az emberlakta tájat jelöli az utakkal és a híddal, míg a felső, fej mögötti, zöldeskék rész haloványabb, álombéli tájat ábrázol. A bal oldali út az ismeretlenbe vezet, ugyanakkor a jobb oldalon a motívum a folyó kanyarulatával tér vissza. A tájnak ezen áramlása Tolnay Lajos művészettörténész szerint Mona Lisa karjának és kezének gesztusaiban ér véget. Ugyanilyen harmóniát vett észre a mélyzöld ruhaderékon található diszkrét aranyhímzés, a haj hullámai és a táj spirális mozgása között. Érdekes ellentét feszül ugyanakkor a modell gúla alakú, szilárdságot és nyugalmat árasztó kompozíciója, valamint a háttéri tájnak a víz hullámait, áramlását idéző ábrázolása között is.


A vélhetően firenzei hölgy egyébként egy teraszon, egy mellvédes loggián ül két oszlop között, ez utóbbiak adják a kép keretét is. A szék egy része oldalnézetből látható; a 16. században valóban létező széktípus formája is rekonstruálható: félköríves balusztrádra emlékeztető háttámlája volt, melyet függőleges lécek tartottak. A loggia képezi az átmenetet a közeli, modell által uralt tér és a terasz mögött húzódó, végtelenbe vesző, madártávlatban ábrázolt táj között.



Gioconda mosolyának titka és magyarázatai


E. H. Gombrich művészettörténész szerint Mona Lisa mosolya azért különleges, mert valahányszor találkozunk vele, mindig más: olykor olyan, mintha rajtunk mulatna, máskor pedig mintha szomorúságot árasztana. Ezt a neves művészettörténész Leonardo festési technikájával magyarázza: a festő sok mindent rábíz a nézőre, a kontúrokat helyenként megszakítja, máshol árnyékba, ködbe rejti, egymáshoz mossa azokat, így képzeletünk egészíti ki a hiányzó vagy a kevésbé látott részleteket. Leonardo ezt a „trükköt” alkalmazta a szemek sarkának és a száj szegletének vonásainál is, ám ezeket nem dolgozta ki teljesen, hanem puha árnyékkal fedte le őket. Így a mosoly és az arckifejezés nem egyértelmű: ránk bízza, milyen kedvében van a hölgy.


Mona_Lisa_detail_mouth
Fotó: olaszmamma.blog.hu


Egy 2005-ös holland felmérés szerint a nézők 83 százaléka boldognak, kilenc százaléka undoknak látta a kép modelljét, hat százaléka félelmet, két százaléka pedig dühöt azonosított rajta. Florian Hutzler salzburgi kutató szerint Mona Lisa csak akkor tűnik boldognak, ha a szemébe nézünk, ha viszont az ajkaira koncentrálunk, akkor semlegesnek érzékeljük. Így a kutató szerint a mosoly titka a szemlélők szemében vagy még inkább agyában rejlik. Egy másik magyarázat a már-már idealizált portrét a neves festő attitűdjével kapcsolja össze: bizonyos források szerint Leonardo mindent elkövetett – bevetette csevegőtehetségét, olykor a legkiválóbb zenészeket is meghívta –, hogy a modelljeit könnyed hangulatba hozza és így „lelküket az arcukra varázsolja”. Mindezt alátámasztja, hogy a kutatók szerint Leonardo a lélek legfinomabb rezdüléseit, az érzelmek kifejezését szerette volna visszaadni a festményein, ezért sokat tanulmányozta a látást is, így a szemről többet tudott, mint bárki előtte.


Felmerült továbbá az is: az asszony mosolya annak köszönhető, hogy éppen gyermeket vár. Egyes kutatók szerint erre utalhat az oltalmazó kéztartás, az ékszerek hiánya – hiszen a terhesség révén az asszony ujjai túl duzzadtak lehettek a gyűrű viseléséhez –, valamint a haját borító vékony szövetfátyol, mely Bruno Mottin, a Louvre művészeti szakértője szerint jellemző viselete volt a terhes asszonyoknak a 16. század eleji Itáliában. Bizonyos dokumentumok is ezt támasztják alá: a vélt modell, Lisa del Giocondo 1502 decemberében adott életet második gyermekének így lehet, hogy az asszony és férje ezzel a portréval ünnepelte a gyermekáldást. Mások szerint a gyász mosolyát láthatjuk a képen, hiszen a portré elkészítése négy évig tartott, mely idő alatt Lisa del Giocondo elvesztette újszülött kislányát – erre szintén utalhat az ékszerek hiánya és a fátyol.



Mit mond a tudomány, mit rejt még a festmény?


A tudomány fejlődése hozzásegítette a kutatókat és a művészeti szakértőket ahhoz, hogy a látott részleteken túl a festmény alatti rétegeket is megvizsgálják, ami újabb felfedezéseket eredményezett. Pascal Cotte francia tudós, a párizsi Lumière Technology nevű cég társalapítója 2004-ben fényvisszaverődésen alapuló technológiával vizsgálta meg a mesterművet (Layer Amplification Method, LAM). Felfedezte, hogy Leonardo da Vinci Mona Lisája alatt két további portré is rejtőzik: az egyik egy nagyobb fejű, orrú és kezű, de kisebb ajkú portré, a másik pedig egy gyöngyös hajdíszt viselő, madonnaszerű alak. Úgy véli, hogy a festmény alatti kép lehetett Leonardo eredeti Lisája, a híres portré pedig egy másik nőt ábrázol. Martin Kemp, az Oxfordi Egyetem professzora ebben csupán az alkotási folyamat állomásait látja, Andrew Graham-Dixon művészettörténész viszont elképzelhetőnek tartja, hogy a portré tényleg valaki mást ábrázol és „búcsút kell mondani Mona Lisának”. A francia tudós felfedte azt is, hogy Mona Lisa arca eredetileg szélesebb, mosolya pedig kifejezőbb volt, mint a ma ismert képen, valamint azt, hogy kezében egy takarót tart, mely mára teljesen kifakult.


pascal_cotte_mona_lisa_vizsgalat_2
Fotó: artportal


Silvano Vinceti olasz kutató mélyreható vizsgálatai szintén egészen különös eredményeket hoztak. A párizsi Lumière Technology által készített felvételeket elemezve Vinceti Mona Lisa bal szemében szabad szemmel nem látható C és E vagy B és S betűket, a jobb szemben pedig L és V betűket talált, míg a háttérben húzódó híd boltozata alatt a 72-es számot vagy az L2-es kódot fedezett fel. A kutató szerint a bal szembe rejtett betűk utalhatnak a modell kilétére: az S betű ebben az esetben a milánói Sforza családot jelentheti, amelynek egyik tagja vagy udvarhölgye lehetett Gioconda. Ha ez a feltevés helyes, akkor az megváltoztatja a festmény születésének időpontját is, ugyanis Leonardo 1482 és 1499, illetve 1506 és 1507 között élt Milánóban – ezt a kutató szerint megerősíti a kép hátulján szereplő 149-es szám is, melynek negyedik betűje az idők során kikophatott, és eredetileg az 1490-es évszámot jelölte. Az S betű egyébként alátámaszthatja azt is, hogy Salai volt a modell, az LV viszont egyértelműen Leonardo monogramja – mindezek után valószínűleg a háttérben található kód vagy szám sem véletlen.


Egy olasz festő, Ron Piccirillo állatképeket is felfedezni vélt Leonardo világhírű festményén. A képzőművész egy oroszlán, egy majom és egy bivaly fejét véli látni, illetve egy krokodilt vagy kígyót is. Állítása szerint ezen alakzatok akkor rajzolódtak ki, amikor a festményt a bal oldalára fektette, és korábban már Tiziano és Raffaello alkotásain is „felfedezett” rejtett állatképeket. Piccirillo szerint az oroszlán feje Mona Lisa feje felett található, állítólag erre vonatkozó adatot is talált Leonardo da Vinci jegyzeteiben, és végül arra a következtetésre jutott, hogy a mű – és ezzel együtt a különös részen elhelyezett szimbólum – az irigység jelképe.


e45e2645_9c0f_4a2a_b244_3fb0ac80ed0e
Fotó: fooyoh.com


Végszó: hova néz?


Felsoroltuk tehát az eddig napvilágra került, igaznak tűnő információkat, felfedezéseket Leonardo da Vinci leghíresebb és egyben legtitokzatosabb festményéről. Ahogy a cikk elején is utaltunk rá, nem kizárt, hogy a játékos és kísérletező kedvű olasz mester valamilyen üzenetet hagyott hátra az utókornak a Mona Lisán, mint ahogy az sem, hogy csupán egy ifjú feleség, egy várandós anya boldogságát örökítette meg a képen. Bár a Mona Lisa egyszerű portré, mégis vitathatatlanul sok titok lapulhat meg a látszólag semleges tájban, a testtartásban, a verandán, a ruhafodorban vagy a mosolyban.


Tény és való azonban, hogy a festmény egyik legnagyobb titka: vajon miért látjuk mindig másmilyennek Giocondát? Valóban a hangulatunktól vagy a festésmódtól függ, esetleg mástól? Erre a kérdésre lehet általános válasszal szolgálni, de azzal némiképp szabályok közé is szorítjuk azt, hogyan „kell” nézni a képet. Éppen ezért fontosabb, hogy mit gondol róla az egyén, miként látja a saját szemével. Számunkra például a Mona Lisa egyszer olyan, mintha közömbösen tekintene ránk a loggián ülve, máskor olyan, mintha valami mögöttünk látható dolgon mulatna, megint máskor pedig olyan, mintha éppen oldalra pillantana egy, a kép terén kívül történő, titkos eseményre. Mintha valaki éppen belépne a műterem ajtaján…


10-ml-he-lmlfull-02-940x529-940x493
Fotó: monalisa.org


E. H. Gombrich A művészet története című könyvében Leonardo munkamódszeréről is említést tesz az Utolsó vacsora című freskója kapcsán. A következőket írja: „Szemtanúk feljegyezték, hogyan »festett«. Belépett a terembe, felment az állványra és csak állt, néha egész nap, összefont karral és nézte a munkáját, kritikusan. Aztán esetleg felvette az ecsetet, hogy egy vonást kijavítson. A sok-sok meggondolás eredménye, hogy a festmény még így, romjaiban is az emberi alkotószellem egyik legnagyobb csodája.”



Révy Orsolya


Források:

Artner Tivadar: Évezredek művészete

Gombrich, E.H.: A művészet története

Leonardo da Vinci – Világhíres festők 3. kötet, szerk.: Rappai Zsuzsa

Newall, Diana: Mit üzen a kép?

Tolnay Károly: Teremtő géniuszok

MTI

https://artportal.hu/magazin/oruletes-felfedezes-a-mona-lisa-alatt-a-muveszettortenet-mondjon-le/

http://olaszmamma.blog.hu/2016/04/24/mona_lisa_leonardo_ferfi_szeretoje

http://elteonline.hu/tudomany/2017/03/12/mona-lisa-boldog-mosolya/

http://hvg.hu/kultura/20101214_mona_lisa_szemeben_da_vinci_kodok

jelenet_az_eloadasbol

2018.10.19

Ne bámuljanak már! – inkluzív színház születik címmel készült dokumentumfilm, amelynek bemutatója október 19-én, 19 órakor lesz a Premier Kultcaféban. A film egy színházi előadás készítését mutatja be, azonban ebben a produkcióban egyenrangú partnerekként játszanak együtt ép értelmű és értelmi fogyatékossággal élő színésznők. INTERJÚ

cs9
2018.10.19

Csernus Tibor festői világába, alkotói módszereibe vezeti be a látogatót a Csernus és a Montmartre Egy műterem titkai című kiállítás, amely október 19-től a Várkert Bazár Testőrpalotájában látható. A tárlat számos dokumentumot, fotót, makettet, újságkivágást is felvonultat a hagyatékból, továbbá betekintést nyújt a festő műtermébe is.

DSZZS20181018001

2018.10.19

Az ember tragédiáját mutatja be a Nemzeti Színház október 19-én. A Madách Imre műve alapján készült, arénaszerű térben megvalósuló látványos előadást Vidnyánszky Attila rendezte, akit a jó és a rossz közötti szabad választás lehetősége foglalkoztatott. Az előadásban az Úr Sinkovits Imre hangján szólal meg.

Száz fiatal és középgenerációs művész nyert el három évre szóló ösztöndíjat a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) idén első alkalommal meghirdetett pályázatán. A kilenctagú bizottság nyáron döntött a győztes pályázatokról. Az MMA költségvetéséhez rendelt forrásból szeptember 1-jétől, havi bruttó kétszázezer forinttal támogatott alkotókat Vashegyi György, az MMA elnöke köszöntötte október 18-án a Pesti Vigadóban. A program keretében keletkező művek végcélja nem az íróasztal fiókja vagy az archívum lesz, hanem kiállítások, koncertek, előadások, könyvbemutatók sora hoz majd terveik szerint „áttörő pezsgést” a kortárs magyar művészeti életbe. Az ösztöndíjat a következő két évben szintén 100-100 alkotó nyerheti el.

Átadták a Gyulai Várszínház idei nívódíjait a Nemzeti Színházban a Székely János Napok programsorozata keretében a Caligula helytartója című előadás előtt október 19-én. A Sík Ferenc-díjat Béres László rendező vehette át Venczel Péter és Orbán János Dénes Búbocska című ördögmusicalének kiemelkedő színvonalú megrendezéséért. A Havasi István-díjat Szász János rendezőnek ítélték oda Székely János Caligula helytartója című drámájának kiemelkedő színvonalú, a Gyulai Várat alkotó módon bejátszó megrendezéséért. Az Őze Lajos-díjat Tege Antal színművésznek, rendezőnek adták át Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című darabjában nyújtott kiemelkedő színművészi teljesítményéért és a Shakespeare Fesztiválon diákszínjátszók által előadott utcaszínházi produkció megrendezéséért.

Erős női karaktereket bemutató három európai alkotás versenyez az Európai Parlament (EP) Lux filmdíjáért, a filmeket novembertől vetítik Európa minden országában. Benedikt Erlingsson, az Izlandi amazon rendezője energetikus és életigenlő filmet készített egy zenetanárnő és környezetvédelmi aktivista kettős életéről. A szerb Mila Turajlic A másik oldal című dokumentumfilmje egy család történetén keresztül mutatja be az ország demokráciáért folytatott küzdelmét. Az osztrák Wolfgang Fischer, a Styx rendezője pedig a menekültválságot dolgozza fel egy vitorlázónő morális vívódását követve. Magyarországon az Uránia moziban lehet megnézni a filmeket, a Styxet november 7-én, A másik oldalt november 8-án, az Izlandi amazont november 9-én. A győztes filmet az EP-képviselők választják ki, de a nézők is szavazhatnak 2019. január 31-ig a Lux filmdíj honlapján. A nyertest novemberben jelentik be.

Egész évben működő befogadó színház alakult Magyarpolányban. A Pajtaszínház első előadása Márai Sándor és Hamvas Béla írásaiból készült A magány változatai október 22-én lesz a Soproni Petőfi Színház és a Forrásszínház koprodukciójában. Február végéig tíz produkciót tűztek műsorra nyolc társulat előadásában: a nézők láthatják egyebek mellett a Soproni Petőfi Színház Rejtő, a megejtő című szilveszteri kabaréját, a Fabók Mancsi Bábszínháztól az Amikor betér az égi király című produkciót, a Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színháztól pedig Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátékát.

Szerelmes regénnyel jelentkezett Temesi Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas író, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja. A 49/49 című kötetet október 17-én mutatták a Petőfi Irodalmi Múzeumban Budapesten. A kötetbemutatón Temesi Ferenc elmondta: a regény egy olyan szerelem története, amely egy rövid kamaszkori diákszerelemként kezdődik, majd csupán negyven év elteltével teljesedik be. Főhőse az 1949-ben született Márk és Ilona. A regény ennek megfelelően két idősíkon, a 60-es évek végén és a 2010-es években játszódik – fűzte hozzá az író, megjegyezve, hogy mindkét szál 49-49 fejezetre tagolódik. Temesi Ferenc elárulta azt is: jelenleg egy filmterven dolgozik, ám régóta foglalkozik egy másik regénnyel is, amelyben minden tudása benne lesz, amit csak férfi íróként a nőkről tudhat.

Jenei Szilveszternek van mit mesélnie, hiszen ötven éve van a pályán gitárosként, énekesként, zeneszerzőként. Több legendás zenekar tagja volt, 300 dalt komponált, nyolc arany és három platinalemez lóg a szobája falán. Most, 70. születésnapja alkalmából egy rendhagyó koncert keretében újra átélhetjük vele az elmúlt évtizedek sikerét sztárvendégek részvételével a Stefánia Palotában október 13-án, 19 órától.

szilveszter3

Idén hatodik alkalommal rendezik meg a Szentendrei Jazz- és Borfesztivált, amely szeptember 28. és 30. között várja a látogatókat Szentendrén. A történelmi belváros sétálóutcáján, a Fő téren és a belvárosi házak udvaraiban az ország minden borrégiójából érkező borászatok várják az érdeklődőket, valamint számtalan borszakmai és kulturális program, köztük jazzkoncertek, séták és kiállítások is.

Rekord nyári látogatottságot könyvelhet el alkotóházaiban a MANK Nonprofit Kft. A Szigligeten, Zsennyén, Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen, Mártélyon és Galyatetőn található hat alkotóházban inspiráló alkotásra nyílik lehetősége a művészeknek, de az épületek egyre több szakmai rendezvény helyszínéül is szolgálnak.

A múzeumi és könyvtáros szakma a Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek című, EFOP-3.3.3-VEKOP-16-2016-00001 azonosítószámú kiemelt projekt keretében sokat tesz azért, hogy csökkenjen a korai – azaz a végzettség nélküli – iskolaelhagyók aránya, javuljon a hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci helyzete, erősödjön a fiatalok társadalmi integrációja, csökkenjen a szegénységben, társadalmi kirekesztettségben élők száma. A nemes célok elérése érdekében a két kulturális szakterület három éven át tartó programot indított 2017 februárjában.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma