2018.08.11

Por van, óriási tömeg és végtelenítettnek tűnő sorban állás – legalábbis így tapasztaltuk az augusztus 10-ei napon, de rögtön hozzá kell tennünk: mindezek emlékét elnyomja az a feledhetetlen élmény, melyet a Világzenei Színpad koncertjei adtak nekünk. A cipőnkre tapadt por mellett így azt a jóleső érzést is elhoztuk magunkkal a Szigetről, hogy a zene tényleg „megragadja az ember szívét”.

„Az élet egy végtelenített sorban állás”

Mint minden évben, idén is csak egyetlen napra látogattam ki a Sziget Fesztiválra. Ez a gyakorlat nem véletlenül vált bevett szokássá: valljuk be, nem mindenki születik „fesztiválarcnak”. Nos, nyilván egyértelmű: én nem annak születtem. Vagy ha mégis, akkor olyan forgatagban van a komfortos helyem, ahol nem száll minden fuvallatnál a szemembe a por és nem kell órákat sorban állással töltenem. Pedig azt is le kell szögeznem, már az elején, hogy úgy tartom: a Sziget a kedvenc fesztiválom. Mert hogy „van nutellás-banános palacsinta, vegán pasta, magyar tervezők sátrainak hada és persze, színes kulturális, valamint zenei programkavalkád – szóval minden, ami szem-szájnak-fülnek, ne adj’ Isten: szívnek ingere” – ahogy azt tavaly megfogalmaztam. De idén nem stimmelt valami…


DSCN0454

 

Már a bejutást követően – amely egyébként durván egyórás türelmes várakozás után következett be – megállapítottuk a barátnőmmel, hogy olyan, mintha évről évre többen lennének a fesztiválon. Ezt akkor is érzékeltük, mikor beálltunk egy újabb sorba, hogy vizet vegyünk magunknak. Meg is jegyeztük, hogy „hát igen, az élet egy végtelenített sorban állás” és jót nevettünk azon, hogy bár alig jutottunk be a fesztivál területére, olyan fáradtak vagyunk, mint máskor a buli végén, hazafelé induláskor. Még bosszankodtam is magamban, hogy „minek kellett ez nekem a 35 fokos hőségben?”, aztán ahogy megérkeztünk az én komfortos Sziget-helyszínemre, vagyis a Világzenei Színpadhoz, elszállt a düh. Persze, egy ideig még sorolgattam magamban az augusztus 10-ei nap headlinerjeit, hogy kitaláljam, vajon elkelhetett-e az összes jegy, ez azonban csak addig tartott, míg meg nem hallottam azt a dalt, amelyet délután vagy tízszer lejátszottam otthon.


DSCN0870

 

Ez a dal a Hasta Llegar volt, a zenekar pedig, amely játszotta, a francia Les Négresses Vertes. Az 1987-ben alakult együttes világzenével beoltott rockot játszik – legalábbis én így tudom legjobban meghatározni. Ehhez a különleges rockhoz ugyanis olykor balkáni dallamok is dukálnak, no, meg akusztikus gitár, tangoharmonika, zongora és trombita. A Les Négresses Vertes néhány lírai dal kivételével energikus számokkal örvendeztette meg a Sziget közönségét, azt pedig öröm volt figyelni, ahogy a gitáros majdnem mindegyik szám kezdetén új hangszert vett a kezébe. Ezután tulajdonképpen már azon sem lepődtem meg, hogy az énekes a mikrofont először trombitára, aztán meg villanygitárra cserélte – már, ha villanygitár volt. Bevallom, a csípőmozgása és a színpadi jelenléte olyannyira vonzotta az ember tekintetét, hogy képtelenség volt másra figyelni.


DSCN0877

 

Bár én csak néhány hete ismerkedtem meg a héttagú francia banda zenéjével, a Világzenei Színpadnál igen sok rajongó volt, akik mind úgy fújták a szöveget, hogy azt éreztem, már csak azért is megéri megtanulni franciául, hogy egy esetleges következő koncerten velük dalolhassak. Már értem, miért hívják őket a világzene Rolling Stonesának… Tehát lassan már eszembe se jutott a várakozás és a por, a Besh o droM koncertjén pedig még azt is elfelejtettem, hogy voltam-e valaha szomorú életemben. A francia zenekar után ugyanis hazánk egyik legkülönlegesebb bandája következett, akik olyan bulit csaptak, amilyet csak a legjobb táncházakban találni.

 

„Van egyfajta tökéletlen zene, amely éppen tökéletlenségénél fogva ragadja meg az ember szívét”

Az 1999-ben alakult Besh o droM a magyarországi világzene egyik legjelentősebb képviselője. Balkáni és román cigány, illetve közel-keleti tradicionális zenét ötvöznek magyar népzenével és játszanak sajátos feldolgozásban, összeolvasztva különböző zenei stílusokat. A nevük mellesleg – lovári cigány nyelven – annyit tesz, hogy „üld meg az utat”, vagyis, hogy „indulj el”. Hangszereik között pedig van minden, amit csak el lehet képzelni: darbuka, dob, koboz, cimbalom, basszusgitár, ney fuvola és kaval. Ez utóbbi a kedvenc hangszerem, és ha már itt tartunk: a Besh o droM az egyik kedvenc hazai együttesem. Számos Besh o droM-koncertet megjártam már, így egészen magabiztosan mondtam a barátnőmnek, hogy a színpad előtti tér legkésőbb a harmadik számnál tele lesz. Pedig a behangolás alatt kábé mindössze tízen álldogáltunk ott, méterekre egymástól.


DSCN1067

 

Aztán egyik pillanatról a másikra megtörtént az ilyenkor szokásos csoda: felcsendült néhány magyar népdal meg a kaval hangja, én pedig azon kaptam magam, hogy a barátnőm győzköd: nem állunk be vonatozni! Jöttek szépen sorban a Besh o droM-nóták: a Meggyújtom a pipám, a Csángó Leány, a Rumelaj, a Roman Swing, és a közönség egy emberként táncolt, aminek hatására a palló ritmusra mozgott alattunk. Talán az ilyesmire mondják azt, hogy „még a Föld is beleremeg”. Mert most ez történt, és amíg én elfelejtettem minden gondom és halkan énekelgettem, hogy „ha megfogom az ördögöt, a ládába zárom”, egy csomó ember, akik között bizonyára nem egy volt, aki először hallotta a Besh o droM zenéjét, úgy ropta a magyar nótára, hogy esküszöm, meghatódtam. Sokszor mondjuk mi, magyarok, hogy ekkor meg akkor igazán jó érzés magyarnak lenni; én a Sziget augusztus 10-ei napján minden eddiginél erősebben éreztem ezt.


DSCN1090

 

„Van egyfajta tökéletlen zene, amely éppen tökéletlenségénél fogva ragadja meg az ember szívét” – írja Murakami Haruki, és bár természetesen nem így van, de mintha a Besh o droM szigetes koncertjéről nyilatkozott volna. Bár a hangosítás néha nem a legjobb volt, igaz, mit értek én hozzá, mi több: kit érdekel? Senkinek sem tűnt fel. A Világzenei Színpadnál egyáltalán nem számít az ilyesmi, sőt: azt hiszem, ott még hangosítás nélkül is remek lenne a buli. Szóval mit ne mondjak, volt por, óriási tömeg és végtelenítettnek tűnő sorban állás, én leginkább mégis arra emlékszem, milyen vidáman énekeltem, hogy „egész héten cigánybálba készülök, a babámmal egyet-kettőt pördülök”, és hogy elfelejtettem a valaha volt összes gondom. Én ezt hoztam haza a Szigetről.



Tóth Eszter

Fotó: Révy Orsolya

jelenet_az_eloadasbol

2018.10.19

Ne bámuljanak már! – inkluzív színház születik címmel készült dokumentumfilm, amelynek bemutatója október 19-én, 19 órakor lesz a Premier Kultcaféban. A film egy színházi előadás készítését mutatja be, azonban ebben a produkcióban egyenrangú partnerekként játszanak együtt ép értelmű és értelmi fogyatékossággal élő színésznők. INTERJÚ

cs9
2018.10.19

Csernus Tibor festői világába, alkotói módszereibe vezeti be a látogatót a Csernus és a Montmartre Egy műterem titkai című kiállítás, amely október 19-től a Várkert Bazár Testőrpalotájában látható. A tárlat számos dokumentumot, fotót, makettet, újságkivágást is felvonultat a hagyatékból, továbbá betekintést nyújt a festő műtermébe is.

DSZZS20181018001

2018.10.19

Az ember tragédiáját mutatja be a Nemzeti Színház október 19-én. A Madách Imre műve alapján készült, arénaszerű térben megvalósuló látványos előadást Vidnyánszky Attila rendezte, akit a jó és a rossz közötti szabad választás lehetősége foglalkoztatott. Az előadásban az Úr Sinkovits Imre hangján szólal meg.

Száz fiatal és középgenerációs művész nyert el három évre szóló ösztöndíjat a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) idén első alkalommal meghirdetett pályázatán. A kilenctagú bizottság nyáron döntött a győztes pályázatokról. Az MMA költségvetéséhez rendelt forrásból szeptember 1-jétől, havi bruttó kétszázezer forinttal támogatott alkotókat Vashegyi György, az MMA elnöke köszöntötte október 18-án a Pesti Vigadóban. A program keretében keletkező művek végcélja nem az íróasztal fiókja vagy az archívum lesz, hanem kiállítások, koncertek, előadások, könyvbemutatók sora hoz majd terveik szerint „áttörő pezsgést” a kortárs magyar művészeti életbe. Az ösztöndíjat a következő két évben szintén 100-100 alkotó nyerheti el.

Átadták a Gyulai Várszínház idei nívódíjait a Nemzeti Színházban a Székely János Napok programsorozata keretében a Caligula helytartója című előadás előtt október 19-én. A Sík Ferenc-díjat Béres László rendező vehette át Venczel Péter és Orbán János Dénes Búbocska című ördögmusicalének kiemelkedő színvonalú megrendezéséért. A Havasi István-díjat Szász János rendezőnek ítélték oda Székely János Caligula helytartója című drámájának kiemelkedő színvonalú, a Gyulai Várat alkotó módon bejátszó megrendezéséért. Az Őze Lajos-díjat Tege Antal színművésznek, rendezőnek adták át Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című darabjában nyújtott kiemelkedő színművészi teljesítményéért és a Shakespeare Fesztiválon diákszínjátszók által előadott utcaszínházi produkció megrendezéséért.

Erős női karaktereket bemutató három európai alkotás versenyez az Európai Parlament (EP) Lux filmdíjáért, a filmeket novembertől vetítik Európa minden országában. Benedikt Erlingsson, az Izlandi amazon rendezője energetikus és életigenlő filmet készített egy zenetanárnő és környezetvédelmi aktivista kettős életéről. A szerb Mila Turajlic A másik oldal című dokumentumfilmje egy család történetén keresztül mutatja be az ország demokráciáért folytatott küzdelmét. Az osztrák Wolfgang Fischer, a Styx rendezője pedig a menekültválságot dolgozza fel egy vitorlázónő morális vívódását követve. Magyarországon az Uránia moziban lehet megnézni a filmeket, a Styxet november 7-én, A másik oldalt november 8-án, az Izlandi amazont november 9-én. A győztes filmet az EP-képviselők választják ki, de a nézők is szavazhatnak 2019. január 31-ig a Lux filmdíj honlapján. A nyertest novemberben jelentik be.

Egész évben működő befogadó színház alakult Magyarpolányban. A Pajtaszínház első előadása Márai Sándor és Hamvas Béla írásaiból készült A magány változatai október 22-én lesz a Soproni Petőfi Színház és a Forrásszínház koprodukciójában. Február végéig tíz produkciót tűztek műsorra nyolc társulat előadásában: a nézők láthatják egyebek mellett a Soproni Petőfi Színház Rejtő, a megejtő című szilveszteri kabaréját, a Fabók Mancsi Bábszínháztól az Amikor betér az égi király című produkciót, a Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színháztól pedig Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátékát.

Szerelmes regénnyel jelentkezett Temesi Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas író, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja. A 49/49 című kötetet október 17-én mutatták a Petőfi Irodalmi Múzeumban Budapesten. A kötetbemutatón Temesi Ferenc elmondta: a regény egy olyan szerelem története, amely egy rövid kamaszkori diákszerelemként kezdődik, majd csupán negyven év elteltével teljesedik be. Főhőse az 1949-ben született Márk és Ilona. A regény ennek megfelelően két idősíkon, a 60-es évek végén és a 2010-es években játszódik – fűzte hozzá az író, megjegyezve, hogy mindkét szál 49-49 fejezetre tagolódik. Temesi Ferenc elárulta azt is: jelenleg egy filmterven dolgozik, ám régóta foglalkozik egy másik regénnyel is, amelyben minden tudása benne lesz, amit csak férfi íróként a nőkről tudhat.

Jenei Szilveszternek van mit mesélnie, hiszen ötven éve van a pályán gitárosként, énekesként, zeneszerzőként. Több legendás zenekar tagja volt, 300 dalt komponált, nyolc arany és három platinalemez lóg a szobája falán. Most, 70. születésnapja alkalmából egy rendhagyó koncert keretében újra átélhetjük vele az elmúlt évtizedek sikerét sztárvendégek részvételével a Stefánia Palotában október 13-án, 19 órától.

szilveszter3

Idén hatodik alkalommal rendezik meg a Szentendrei Jazz- és Borfesztivált, amely szeptember 28. és 30. között várja a látogatókat Szentendrén. A történelmi belváros sétálóutcáján, a Fő téren és a belvárosi házak udvaraiban az ország minden borrégiójából érkező borászatok várják az érdeklődőket, valamint számtalan borszakmai és kulturális program, köztük jazzkoncertek, séták és kiállítások is.

Rekord nyári látogatottságot könyvelhet el alkotóházaiban a MANK Nonprofit Kft. A Szigligeten, Zsennyén, Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen, Mártélyon és Galyatetőn található hat alkotóházban inspiráló alkotásra nyílik lehetősége a művészeknek, de az épületek egyre több szakmai rendezvény helyszínéül is szolgálnak.

A múzeumi és könyvtáros szakma a Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek című, EFOP-3.3.3-VEKOP-16-2016-00001 azonosítószámú kiemelt projekt keretében sokat tesz azért, hogy csökkenjen a korai – azaz a végzettség nélküli – iskolaelhagyók aránya, javuljon a hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci helyzete, erősödjön a fiatalok társadalmi integrációja, csökkenjen a szegénységben, társadalmi kirekesztettségben élők száma. A nemes célok elérése érdekében a két kulturális szakterület három éven át tartó programot indított 2017 februárjában.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma