Nfz_Kultura.hu_berletes_Mvasar_728x90_002

2018.08.11

Por van, óriási tömeg és végtelenítettnek tűnő sorban állás – legalábbis így tapasztaltuk az augusztus 10-ei napon, de rögtön hozzá kell tennünk: mindezek emlékét elnyomja az a feledhetetlen élmény, melyet a Világzenei Színpad koncertjei adtak nekünk. A cipőnkre tapadt por mellett így azt a jóleső érzést is elhoztuk magunkkal a Szigetről, hogy a zene tényleg „megragadja az ember szívét”.

„Az élet egy végtelenített sorban állás”

Mint minden évben, idén is csak egyetlen napra látogattam ki a Sziget Fesztiválra. Ez a gyakorlat nem véletlenül vált bevett szokássá: valljuk be, nem mindenki születik „fesztiválarcnak”. Nos, nyilván egyértelmű: én nem annak születtem. Vagy ha mégis, akkor olyan forgatagban van a komfortos helyem, ahol nem száll minden fuvallatnál a szemembe a por és nem kell órákat sorban állással töltenem. Pedig azt is le kell szögeznem, már az elején, hogy úgy tartom: a Sziget a kedvenc fesztiválom. Mert hogy „van nutellás-banános palacsinta, vegán pasta, magyar tervezők sátrainak hada és persze, színes kulturális, valamint zenei programkavalkád – szóval minden, ami szem-szájnak-fülnek, ne adj’ Isten: szívnek ingere” – ahogy azt tavaly megfogalmaztam. De idén nem stimmelt valami…


DSCN0454

 

Már a bejutást követően – amely egyébként durván egyórás türelmes várakozás után következett be – megállapítottuk a barátnőmmel, hogy olyan, mintha évről évre többen lennének a fesztiválon. Ezt akkor is érzékeltük, mikor beálltunk egy újabb sorba, hogy vizet vegyünk magunknak. Meg is jegyeztük, hogy „hát igen, az élet egy végtelenített sorban állás” és jót nevettünk azon, hogy bár alig jutottunk be a fesztivál területére, olyan fáradtak vagyunk, mint máskor a buli végén, hazafelé induláskor. Még bosszankodtam is magamban, hogy „minek kellett ez nekem a 35 fokos hőségben?”, aztán ahogy megérkeztünk az én komfortos Sziget-helyszínemre, vagyis a Világzenei Színpadhoz, elszállt a düh. Persze, egy ideig még sorolgattam magamban az augusztus 10-ei nap headlinerjeit, hogy kitaláljam, vajon elkelhetett-e az összes jegy, ez azonban csak addig tartott, míg meg nem hallottam azt a dalt, amelyet délután vagy tízszer lejátszottam otthon.


DSCN0870

 

Ez a dal a Hasta Llegar volt, a zenekar pedig, amely játszotta, a francia Les Négresses Vertes. Az 1987-ben alakult együttes világzenével beoltott rockot játszik – legalábbis én így tudom legjobban meghatározni. Ehhez a különleges rockhoz ugyanis olykor balkáni dallamok is dukálnak, no, meg akusztikus gitár, tangoharmonika, zongora és trombita. A Les Négresses Vertes néhány lírai dal kivételével energikus számokkal örvendeztette meg a Sziget közönségét, azt pedig öröm volt figyelni, ahogy a gitáros majdnem mindegyik szám kezdetén új hangszert vett a kezébe. Ezután tulajdonképpen már azon sem lepődtem meg, hogy az énekes a mikrofont először trombitára, aztán meg villanygitárra cserélte – már, ha villanygitár volt. Bevallom, a csípőmozgása és a színpadi jelenléte olyannyira vonzotta az ember tekintetét, hogy képtelenség volt másra figyelni.


DSCN0877

 

Bár én csak néhány hete ismerkedtem meg a héttagú francia banda zenéjével, a Világzenei Színpadnál igen sok rajongó volt, akik mind úgy fújták a szöveget, hogy azt éreztem, már csak azért is megéri megtanulni franciául, hogy egy esetleges következő koncerten velük dalolhassak. Már értem, miért hívják őket a világzene Rolling Stonesának… Tehát lassan már eszembe se jutott a várakozás és a por, a Besh o droM koncertjén pedig még azt is elfelejtettem, hogy voltam-e valaha szomorú életemben. A francia zenekar után ugyanis hazánk egyik legkülönlegesebb bandája következett, akik olyan bulit csaptak, amilyet csak a legjobb táncházakban találni.

 

„Van egyfajta tökéletlen zene, amely éppen tökéletlenségénél fogva ragadja meg az ember szívét”

Az 1999-ben alakult Besh o droM a magyarországi világzene egyik legjelentősebb képviselője. Balkáni és román cigány, illetve közel-keleti tradicionális zenét ötvöznek magyar népzenével és játszanak sajátos feldolgozásban, összeolvasztva különböző zenei stílusokat. A nevük mellesleg – lovári cigány nyelven – annyit tesz, hogy „üld meg az utat”, vagyis, hogy „indulj el”. Hangszereik között pedig van minden, amit csak el lehet képzelni: darbuka, dob, koboz, cimbalom, basszusgitár, ney fuvola és kaval. Ez utóbbi a kedvenc hangszerem, és ha már itt tartunk: a Besh o droM az egyik kedvenc hazai együttesem. Számos Besh o droM-koncertet megjártam már, így egészen magabiztosan mondtam a barátnőmnek, hogy a színpad előtti tér legkésőbb a harmadik számnál tele lesz. Pedig a behangolás alatt kábé mindössze tízen álldogáltunk ott, méterekre egymástól.


DSCN1067

 

Aztán egyik pillanatról a másikra megtörtént az ilyenkor szokásos csoda: felcsendült néhány magyar népdal meg a kaval hangja, én pedig azon kaptam magam, hogy a barátnőm győzköd: nem állunk be vonatozni! Jöttek szépen sorban a Besh o droM-nóták: a Meggyújtom a pipám, a Csángó Leány, a Rumelaj, a Roman Swing, és a közönség egy emberként táncolt, aminek hatására a palló ritmusra mozgott alattunk. Talán az ilyesmire mondják azt, hogy „még a Föld is beleremeg”. Mert most ez történt, és amíg én elfelejtettem minden gondom és halkan énekelgettem, hogy „ha megfogom az ördögöt, a ládába zárom”, egy csomó ember, akik között bizonyára nem egy volt, aki először hallotta a Besh o droM zenéjét, úgy ropta a magyar nótára, hogy esküszöm, meghatódtam. Sokszor mondjuk mi, magyarok, hogy ekkor meg akkor igazán jó érzés magyarnak lenni; én a Sziget augusztus 10-ei napján minden eddiginél erősebben éreztem ezt.


DSCN1090

 

„Van egyfajta tökéletlen zene, amely éppen tökéletlenségénél fogva ragadja meg az ember szívét” – írja Murakami Haruki, és bár természetesen nem így van, de mintha a Besh o droM szigetes koncertjéről nyilatkozott volna. Bár a hangosítás néha nem a legjobb volt, igaz, mit értek én hozzá, mi több: kit érdekel? Senkinek sem tűnt fel. A Világzenei Színpadnál egyáltalán nem számít az ilyesmi, sőt: azt hiszem, ott még hangosítás nélkül is remek lenne a buli. Szóval mit ne mondjak, volt por, óriási tömeg és végtelenítettnek tűnő sorban állás, én leginkább mégis arra emlékszem, milyen vidáman énekeltem, hogy „egész héten cigánybálba készülök, a babámmal egyet-kettőt pördülök”, és hogy elfelejtettem a valaha volt összes gondom. Én ezt hoztam haza a Szigetről.



Tóth Eszter

Fotó: Révy Orsolya

Sou_Fujimoto

2019.06.19

A természet és az építészet harmóniáját keresi Fudzsimoto Szú. A Magyar Zene Házát tervező japán sztárépítész azt mondja: mindig az adott tér ihleti meg, a Liget közepénél izgalmasabb helyszínt pedig keresve se találna. Úgy véli: ez a jövő modellje. INTERJÚ

_D0A3010_Copy

2019.06.19

Csáth Géza gyerekkora sejtelmesen dereng át novelláiból. A Margó Fesztiválon közelebb hajoltunk a varázsló kertjéhez, és Csáth Géza családjának fotóhagyatékával ismerkedhetünk meg. A fotográfiákon keresztül betekintettünk az író gyerekkori világába és az amatőr fényképészet és a családi albumok kezdeti korszakába.

Kantorok

2019.06.18

1958 óta ítélik oda a Balázs Béla-díjat a magyar filmszakma kiemelkedő szakembereinek. Idén nyolc filmes vehette át a díjat, köztük Nádorfi Lajos operatőr, akinek Kántorok című filmjét az Uránia Nemzeti Filmszínház június 11-én vetítette a díjazottak munkásságát bemutató sorozatban.

A Kairó központjában, a Tahrir téren lévő múzeum több mint egy évszázada állítja ki az ókor nagy egyiptomi kincseit, egy ideje azonban túl szűkösnek mutatkozott a nagy mennyiségű és sokszínű kiállítási tárgy számára. A munkálatok célja, hogy az épület szerkezeti felújítása mellett az intézmény gazdag gyűjteményét új megvilágításban tárják a látogatók elé, és a nemzetközi elvárásoknak megfelelő szintre fejlesszék a múzeum kutatási és egyéb tevékenységét.

Július 4-én tartják Veszprémben a Hair című musical előbemutatóját élőzenekarral, harminc szereplővel. A darabot nyáron Kapuváron, Balatonlellén, Ajkán, a veszprémi várban és az inotai Retro Színház elé épített szabadtéri színpadon is láthatja a közönség. A Pál utcai fiúkat Veszprém mellett Mórahalmon, Balatonlellén, Gyulán, Balatonakaliban, Balatonfüreden, Alsóörsön, Egerben, Debrecenben, Veresegyházon és Keszthelyen is előadják nyáron. Két zenés produkció, A padlás és A dzsungel könyve már tizennégy éve szerepel megszakítás nélkül a Pannon Várszínház repertoárján, ezeket a darabokat is több településen játsszák majd nyáron. Az alsóörsi strandon Kalózkaland címmel adnak elő szabadtéri interaktív mesejátékot, két esti előadáson pedig ugyanitt, a strandon A Pál utcai fiúkat és a Csinibabát láthatják a nézők. Utóbbit június 28-án a kőbányai Szent László-napokon is bemutatják ingyenes előadáson.

Az egyelőre cím nélküli mű 2020. május 19-én jelenik meg és Panemben játszódik, ám 64 évvel az eredeti trilógia előtt. Az amerikai írónő szerint az új regény a Sötét Napokként emlegetett sikertelen lázadás utáni éveket mutatja be, amikor Panem megpróbál talpra állni a történtek után. A posztapokaliptikus regénytrilógiában Panem fiatal lakóit arra kényszerítik, hogy élet-halál harcot vívjanak egymással élő adásban.

A Maling-hegység területén feltárt négy lábnyom segítheti az alsó kréta korban élt dinoszaurusz csoportok eloszlásának és evolúciójának tanulmányozását. Két sauropoda lábnyom az évek során részlegesen megrongálódott – három lábujj eltűnt –, ezért a nyomok emberi lábnyomnak tűntek, és sokáig a késő Tang-dinasztia (618-907) egyik híres tábornokának, Li Cunhsziaónak (858-894) tulajdonították őket.

Június 19-én kiállítás nyílik Pataki Ferenc festőművész képeiből a szentendrei ÚjMűhely Galériában Hommage à Barcsay címmel. Pataki művei általában az időt kívánják megragadni, ám mostani képei egyik alapeleme inkább a csend: nem a nyugalom csendje ugyan, hanem az alig érzékelhető, mégis folyamatosan zajló mozgások fojtott surrogása, a lassan málló, halkan áttetszővé horzsolódó felületek neszezése.

Négy előadást ad elő Csíkszeredában a Kolozsvári Magyar Opera a Székelyföldi Operahét keretében, az előadásokon Miklósa Erika és Kovácsházi István is címszerepet énekel.

Miklosa_Erika

A Gyulai Várszínház és Nemzeti Színház tavaly egy olyan hosszútávú színházi, összművészeti programsorozatot indított el a Székely János Napokkal, amelynek célja, hogy a közelmúlt nemzeti klasszikusainak életműveire egy-egy kétnapos programsorozattal, benne legalább egy fontos dráma bemutatásával hívják fel a figyelmet. Székely János munkássága után idén Weöres Sándor műveit állítják Gyulán középpontba, június 26-27-én.

Az Ivan & The Parazol koncertje nyitja idén a Volt egyszer egy Ifipark című sorozatot a Várkert Bazárban június 23-án, ahol a nyár folyamán fellép még Kovács Kati, az Edda Művek, Zséda, az Ős-Bikini, Deák Bill Gyula és a Piramis is.

Történelmi-művészeti sétára várják az érdeklődőket a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárában június 22-én 11 órára.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma