NFZ_Bartok_728x90mm_Kultura_hu_2_002

2016.09.22
Tóth Eszter

„Igazából olyan volt, mintha kiterjesztettük volna a családunkat” – mondta Hajdu Szabolcs az Ernelláék Farkaséknál című film forgatásáról, mely elhozta a fődíjat Karlovy Varyból, elbűvölte a nemzetközi közönséget, majd a CineFesten a magyarokat is levette a lábáról. A rendezővel a film előzményeiről, a forgatásról és a fogadtatásról, továbbá jövőbeli terveiről beszélgettünk.

Nagyon kortárs, mai témát sikerült megragadnod. Mi adta az alapötletet a filmhez?

Mi minden munka előtt, amikor elkezdünk dolgozni, feltesszük magunknak a kérdést – én is saját magamnak, aztán pedig a munkatársaimnak –, hogy miért kezdünk bele bármibe is, mi az egésznek a célja, értelme, miért állunk ki idegen emberek elé a színpadra, miért rakjuk egymás után mozgóképek sorozatát. Ez elég fontos pillanat, mert ha ezekre a kérdésekre nem találjuk meg a választ már a legelején, akkor nincs meg a motiváció és a hajtóerő.

Amikor elkezdtük az Ernelláék Farkaséknál színházi verzióját csinálni, nagyon egyszerű dolgunk volt, mert rengeteg olyan esemény történt a hétköznapjainkban, amelyekről volt mondanivalónk. Az elsődleges motiváció vagy cél az volt, hogy megosszuk ezeket a hétköznapi eseményeket, mert ezek határozzák meg a hangulatunkat és belőlük áll össze az életünk. Azokból az órákból, percekből, napokból, amelyek mellett az ember elfut, vagy nem vesz róluk tudomást, de mégiscsak ez az élet. Elkezdtünk arról beszélgetni, kinek hogyan telnek a hétköznapjai, és nagyon gyorsan elkeveredtünk a párkapcsolati kérdésekig. Mindannyian kisgyermekes szülők vagyunk, úgyhogy a másik téma a gyerek volt: a gyereknevelés és a szülők konfliktusa a gyerek miatt. Ez volt az a közös nevező, amelyről mindenkinek volt megosztanivalója. Természetesen nem volt elvárás, hogy válaszokat találjunk, de szándékunkban állt, hogy legalább keressünk.


14324503_1112373688849323_9194133631675745727_o

 

Mikor gondoltad, hogy a színházi darab megállná a helyét a vásznon?

Tulajdonképpen az első pár előadás után már mindannyiunkban megfogalmazódott, hogy nem bonyolult átvinni filmre, mert egyetlen lakásban játszódik az egész történet, néhány szereplővel, és elsősorban a dialógusok viszik. A színházi közönség nagyon jól fogadta, tehát megvolt az a magabiztosság, amely egyébként egy forgatókönyvnél soha nincs meg, mert azt ugye nem tudjuk letesztelni a közönségen. Mindenféle szakember elolvasgatja a forgatókönyveket, de az még nem jelent semmit, mert a történet különböző színvonalú agyakban jelenik meg absztrahált formában. Itt viszont nagyon kézzelfogható volt, mert már minden megvalósult, tárgyiasult, csak az volt a kérdés, hogy meg lehet-e ezt ismételni egy másik nyelven, át lehet-e fordítani a mozgókép nyelvére – ami azért nem egyértelmű. Simán lehetett volna belőle egy nagyon színpadias, rossz értelemben vett tévéfilm is, de szerencsére nem az lett, és aki látta a színházi darabot, majd a filmet is, azt mondta, hogy egy nagyon jól sikerült átfordítás lett.

 

Mennyiben tér el a filmadaptáció a darabtól?

Csak annyiban, amennyiben más a két nyelv, hiszen mindkettőnek vannak alapvető törvényszerűségei. A film nem enged annyi stilizációt, mint a színház, ahol a stilizációs lehetőségek végtelenek. Sokkal könnyebben el lehet fogadni mindent, apróbb hibákat is talán – például a színészi játékban. A film nem ilyen, a színészi játéknak is sokkal precízebbnek és óvatosabbnak kell lennie, mint a színházban, ahol egyszer a színész vezeti a közönséget, aztán fordítva, tehát az egy közös játék. A mozgóképnél viszont minden esetben a film vezeti a közönséget. Olyan értelemben is, hogy a néző csak azt láthatja, amit a rendező mutat neki. Tehát amiben különbözik a film a színházi darabtól, az elsősorban ilyen jellegű. A dialógus alig változott, néhány rövidítést eszközöltem csak, illetve beletettem egy plusz jelenetet az elejére, de egy az egyben követi a színdarabot és annak szövegét.


14195921_1112373758849316_4974189881778343371_o

 

Rendhagyó módon a családtagjaiddal, barátaiddal, hallgatóiddal készítetted a filmet a saját otthonodban. Mesélnél a forgatásról?

Rengetegszer felmerül a kérdés, hogy milyen lehetett a saját lakásunkban forgatni és ez mivel jár, ezért felraktunk egy háromperces werkfilm etűdöt a Facebook-oldalunkra, melyből látható, milyen hangulat volt. Egyébként minden nap csináltunk egy ilyen kisfilmet.

Az általános forgatásaimhoz képest sokkal intenzívebb volt az egész és ezzel együtt könnyedebb is. Mivel mindenkinek több feladatot kellett egyszerre ellátnia, nem voltak várakozó, unatkozó, sztorizgató, rosszkedvű emberek, hanem mindenki folyamatos mozgásban volt: ha éppen nem a lámpát rakta egyik helyről a másikra, akkor szendvicset kent, ha nem szendvicset kent, akkor beállt a jelenetbe és eljátszotta a szerepét. Természetesen egy forgatás mindig óriási rumlival jár, de ebben az esetben még ez sem tudott annyira nagy méreteket ölteni, mert a lakás azon szegleteinek, melyek látszódtak a felvételen, rendezettnek kellett lenniük. Tehát mindig csak a lakás egy bizonyos részében volt rendetlenség.

Az, hogy az átlagéletkor 22 év volt, szintén ezt a dinamikát és jó hangulatot erősítette. A Budapesti Metropolitan Egyetem operatőr szakos hallgatói, a tanítványaim mind huszonegy-huszonkét évesek és nagyjából ők határozták meg az egész forgatás hangulatát. Igazából olyan volt, mintha kiterjesztettük volna a családunkat arra a két hétre.

 

Fel sem merült benned, hogy pályázz a Filmalapnál?

Nem. Végiggondoltuk, hogy mennyi idő alatt és mikor akarjuk elkészíteni, és pontosan tudtuk azt, hogy a Filmalap nem az a szisztéma, amelybe ez belefér. Az az attitűd, ahogy mi ezt a filmet csináltuk, a Filmalap rendszerében értelmezhetetlen.


14311282_1110744835678875_4787761171089141092_o

 

Mennyire volt nehéz feladat úgy rendezni a filmet, hogy részese is voltál?

Ez semmit sem befolyásol. Ugyanúgy zajlik akkor is, ha részese vagyok a filmnek és akkor is, ha nem, mert jelenetet rendezek és nem színészeket. Az egészre próbálok figyelni és nem magamat rendezem, hanem az adott jelenetet, melynek az egyik alkotórésze vagyok. Ha magamra figyelnék, az valószínűleg nagyon rossz eredményeket hozna. Tehát nem volt nehéz feladat. Talán technikailag kicsit lelassult néha a dolog, hogy visszanézzem a jeleneteket, mert nem mindig éreztem, hogy körülbelül hol vagyok a képen, ezért egészben kellett látnom a kompozíciót. De visszanézések máskor is szoktak lenni, szóval még azt sem mondanám, hogy ez lassította a munkát.

 

Miért döntöttél úgy, hogy nem választasz ki a hallgatóid közül egyvalakit operatőrnek, hanem váltják egymást a kamera mögött?

Egyrészt azért, mert annyira még nem ismertem őket, hogy el tudjam dönteni, ki az közülük, aki alkalmas lenne egy teljes játékfilm leforgatására. Másrészt, ha így gondolkoztam volna, akkor hívtam volna egy profit – úgy értem, egy gyakorlott operatőrt, például Nagy Andrást, akivel megcsináltam már számtalan játékfilmet. Én viszont úgy gondoltam, hogy ennek így van értelme. Egy évig tanítottam a diákjaimat a forgatás előtt és pontosan azokról a dolgokról volt szó az órákon, amelyeket aztán a filmben megvalósítottunk. Többek között, hogy milyen lehetőségek vannak a dialógusos, egyszerű jelenetek feldolgozására és hogy lehet a konvencionálistól eltérően felvenni őket. E témában csináltak gyakorlatokat, amelyekből úgy láttam, legalább egy-két jelenetre mindannyian felkészültek. Szétosztottam közöttük a forgatókönyvet, mindenki kapott egy vagy két jelenetet és így váltották egymást. Aki épp nem a kamera mögött volt, az segített az aktuális operatőrnek világítani, élességet húzni vagy lementeni az anyagot.

 

A filmed fődíjat nyert Karlovy Varyban. Hogy élted meg, számítottál ekkora sikerre?

A fődíjjal kapcsolatban egyetlen nagyon konkrét emlékem van: amikor mentünk a kocsival Karlovy Vary felé. Mi úgy fogtuk fel az egészet, mint egy közös családi kirándulást, úgy is vettünk részt ezen a fesztiválon. Mikor ültünk az autóban, a kislányom, Lujza megkérdezte, mi lesz, hogyha megnyerjük a fődíjat? A feleségemmel mind a ketten lepisszegtük, hogy Lujza, ilyeneket nem kérdezünk. De a beszélgetés folytatódott: „Miért? Azért, mert ilyeneket nem kérdezünk.”

Aztán, amikor ott ültünk a záró ceremónián és láttam, hogy már mindenki kapott díjat, csak mi nem – illetve én már megkaptam a színészi díjat, de gondoltam, hogy nem azért tartották ott az egész stábot –, elkezdett gyanús lenni, hogy talán miénk a fődíj. Akkor elkezdtem izgulni, de nem tartott sokáig, mert egy perc múlva már mondták is, hogy mi nyertünk. Nagyon örültünk neki. Igazából soha nem tudtam még olyan felszabadultan megélni egy premiert sem, mint ott. Nem volt semmiféle teher, nem hosszú, évekig tartó küzdelem után jutottunk el a végére. Nagyon gyorsan elment az idő, jó hangulatban csináltuk, nem volt idő megcsömörleni, ezért felszabadultan tudtam örülni a végén a díjnak is. Persze az is benne volt, hogy csak olyan emberek voltak ott velem, akikkel a hétköznapokban is szívesen vagyok együtt.


14249766_1110744942345531_3696967345957878122_o

 

A CineFest keretében mutatják be először Magyarországon a filmet. Van benned izgalom amiatt, hogy mit szól hozzá a hazai közönség?

Ez a teher már lement rólunk, egyrészt a színházi premierrel, másrészt a Karlovy Vary-i bemutatóval, illetve azóta is volt jó pár helyen, külföldi filmfesztiválokon, tehát azt nagyjából tudjuk, hogy a közönség hogy reagál rá. A magyar nézők még nem látták a filmet, de a darabot igen, és nagyon hasonlóan reagált Karlovy Varyban a cseh, mint a magyar színházi közönség. Én úgy érzem, hogy ki tudjuk számítani, milyen lesz a fogadtatás, inkább kíváncsiság van bennem és izgatott vagyok, de nincs gyomorgörcs. Őszintén szólva alig várom a CineFest-es bemutatót és a további vetítéseket: szeptember 19-én kezdődnek a lakásvetítések, a mi lakásunkban indítjuk, utána Budapest különböző otthonaiban, családi házakban és belvárosi lakások nappalijában gyűlnek össze társaságok és nézik meg a filmet. Ahova tudunk, mi is elmegyünk, hogy találkozzunk a közönséggel, tehát nagyon izgatott vagyok, már ott ülnék ezeken a beszélgetéseken.

 

Van már következő filmterved? Esetleg hasonló alkotást várhatunk, mint az Ernelláék Farkaséknál?

Én mindig abból a helyzetből indulok ki, amelyben éppen vagyok, így mindig a legorganikusabb továbblépési lehetőséget nézem. Nem tudom kiszámítani, hogy körülbelül fél év múlva, mikor az Ernelláék-történet lecseng, hol fogunk tartani, de természetesen vannak előkészületben különféle színházi előadások és filmtervek is. Hogy melyik kezd el életre kelni, az attól függ, abban a pillanatban mit érzünk majd a legtermészetesebb folytatásnak ezek után.



Tóth Eszter

Fotó: Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál Facebook-oldala

_D0A8747_Copy_1

2019.09.18

A korábbi historizáló, kissé megkövült művészettel szemben a szecesszió színes, játékos, dinamikus formákkal újította meg az építészet. A francia irányzat a burjánzó, kacskaringós természeti formákat, míg a németes a geometrikus elrendezést és a lineáris vonalakat kedvelte. A Budapest Beyond altal szervezett sétán Budapest öt ikonikus épületét jártuk be.

IMG_8967

2019.09.17

Baksa-Soós János a magyar zene- és művészettörténet ikonikus alakja, a KEX együttes frontembereként vált ismertté. 1971-ben Németországba disszidált, ettől kezdve Január Herceg néven alkotott a legkülönfélébb médiumokban. A Paksi Képtár kiállítása a művész alternatív világát idézi meg. Majsai Rékával, a tárlat kurátorával beszélgettünk.

191004_dopenyourmove_jennajalonen

2019.09.17

A CAFe Budapest arra kérte a fesztivál fellépőit és alkotóit, hogy állítsanak össze egy különleges virtuális időkapszulát, és pakolják bele mindazt, amit szívesen megőriznének az utókor számára. Ezúttal Jenna Jalonen koreográfus-előadót kérdezték, aki október 4-én lép fel a fesztiválon.

Ötven fotón keresztül mutatja be a dél-amerikai Guyana természeti kincseit és kultúráját az a kiállítás, amely november 1-ig látható Budapesten a Zászlómúzeumban. A József körúton található időszaki tárlat képei Guyana gyönyörű tájaira, településeire és az ottani mindennapokba engednek bepillantást, de az ország népviseletével és jellegzetes guyanai termékekkel is megismerkedhetnek a látogatók. A fotók egy része Balogh László gyűjteményéből került a kiállításra, a vitrinben pedig az ország jellegzetes termékei láthatóak.

Szeptember 20-án mutatkozik be a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika művészetterápiás műhelye az Átkelő Galériában. A Tükör által címet viselő kiállítást Dr. Danics Zoltán pszichoanalitikus pszichoterapeuta és pszichiáter nyitja meg. A műhelyt Szerdahelyi Zsuzsanna iparművész, művészetterapeuta vezeti majd.

A Mai Manó Ház Három szín című kiállítása az orosz fotográfus, Szergej Prokugyin-Gorszkij életművén, valamint kortárs művészek munkáin keresztül foglalkozik a színes fényképezés történetével, valamint kép és látás viszonyával. Az intézmény által szervezett foglalkozáson fotográfiai, művészettörténeti és pszichológiai nézőpontból is közelíteneknk a kiállítás anyagához. A foglalkozások időpontja előzetes időpontegyeztetés alapján történik. Bejelentkezés, további információ: edit.barta@maimano.hu.

Bárdos Lajos zeneszerző születésének 120. évfordulója alkalmából rendeznek konferenciát Életet az énekbe címmel szerdán a Pesti Vigadóban. Bárdos Lajos, a 20. század jelentős zeneszerzője, a zeneelmélet, a zenetudomány meghatározó személyisége 120 évvel ezelőtt született. Nemcsak számos zenei szakterületnek volt kiváló mestere, de másokat magával ragadó, karizmatikus tanár is. Kotta- és könyvkiadót szervezett, felkarolta a korában igen veszélyesnek számító egyházi zene kérdését. A konferencián megidézik azt a szellemiséget, amely ezt a sokoldalú, számos területen jelentőset alkotó művészt jellemezte.

Október elején elárverezi Banksy legnagyobb és egyik leghíresebb, Devolved Parliament (Elfajzott parlament) című festményét a Sotheby's Londonban. A brit parlament alsóházának képviselőit csimpánzként ábrázoló alkotás a rejtőzködő brit graffitiművész legdrágább művé válhat, mivel az aukciósház legalább 1,5-2 millió font leütési árra számít. Banksy a négy méter széles képet 2009-ben festette. Még abban az évben kiállították a bristoli múzeumban, ahol több mint 300 ezer látogatót vonzott, és bekerült a világ 10 leglátogatottabb tárlata közé. Ismeretlen tulajdonosa idén ismét kölcsönadta kiállításra a múzeumnak a 10 éves évfordulóra és Nagy-Britannia európai uniós kilépésének idejére.

Hagyomány mai nyelven mottóval indult el a Főtér fesztivál, azaz a nagybányai magyar napok, amely szeptember 22-ig mintegy 120 programmal várja az érdeklődőket.

foter-fesztival_R

Több programot is kínál a következő hetekben a Rákóczi-szabadságharc emlékéve alkalmából a Hadtörténeti Intézet és Múzeum. Október végén útjára indítják a Rákóczi Expresszt is.

A Magyarság Házában folytatódnak a vasárnapi mesedélelőttök, lesznek könnyűzenei koncertek és az oktatási intézményeknek is kínálnak programokat.

Gyulán és térségében, valamint Püspökfürdőn várja az érdeklődőket szeptember 27. és 29. között a Muzsikál az erdő a Körösök völgyében elnevezésű rendezvény, amelyen erdei koncertek, szakvezetéses erdei séták és gyerekprogramok is várják az érdeklődőket.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma