Hatházi László és Antal Balázs projektje néhány véletlen megfigyelésből épít rendszert, és általa egy alig feltérképezett területről mond ki néhány tanulságot. Megfigyelték, hogy a városban hogyan élnek a szobanövények, kik és hogyan használják őket. A szolgáltató cégek például reklámozandó termék híján ezeket állították az üveg mögé, szép is, színes is, mindkét oldalról jobb ezeket nézni, mint a semmit vagy egymást. A kirakat itt némileg elveszíti eredeti funkcióját, hiszen nem jelzi a mögötte folyó tevékenységet - de városi üvegházként talán jobb szerepet kap annál. Némi önbecsapással még azt is mondhatjuk: humanizálja a fogyasztói környezetet.

 

Az Urban Glasshouses a szobanövény és a városlakó viszonyáról szól. Arról, hogy milyen kalandos úton kerültek ezek a zöldek a kirakatba, ki mikor melyiket unta meg és adta oda egy ismerősének, aki aztán a kirakatba száműzte. És arról, hogy ki milyen növény barátja. Miért szerette a nagyi a csíkos levelű pletykát, miket mesélt anyu a könnyezőpálmának, amit apu persze utált, mert mindig útban volt. A szobanövények társadalomtörténetéről, a társadalom tudatos vagy ösztönös növényhasználatáról. A sulifolyosókon félig kiszáradt elefántlábról, amely nagyon igénytelen ugyan, de azért minimális odafigyelés még ennek is járt volna; vagy a léggyökereivel hadonászó filodendronról, amely csodálatosképpen mindig új életre kel.

 

A kiállítást növények, illetve növényekről készült fotók és festmények foglalják el. Egy sor cserép barátoktól, ismerősöktől került ide, az "add kölcsön a kedvenc szobanövényedet" körkérdésre sok barátságos zöld érkezett, ezekbe a kiállítók kis pálcikán kitűzték a gazdi fotóját is, jelezve a személyes viszonyt. Mert a zöldekhez fűződő személyes viszonyunk határozottan jelzi nem csupán lelkiállapotunkat, nyitottságunkat, mindennapi életünk stressz-szintjét, de esztétikai és szociális ideáljainkat is - nem véletlen a városi szinglik körében elharapódzó kaktuszhóbort, de a minimalista lakásdivattal járó orchidea-kultusz sem.

 

Hatháziék anyaga sok irányban bővíthető, ez a kiállítás csak néhány lehetséges olvasatot kínál a növény kontra városlakó témában. A szobanövény, a megszelídített és cserépbe kényszerített dzsungellakó tűréshatára messze túlmegy az emberén, kettejük kapcsolata bonyolult ok-okozati szövevényre épül. Kár, hogy az izgalmas témafelvetés nem hozott ki többet ebből.