A magyarországi kultúraszponzoráció eddigi történetében egyedülállóan magas összeggel, 120 millió forinttal támogatja az ING pénzügyi csoport a Szépművészeti Múzeum 2011-re tervezett Cézanne és a múlt című kiállítását. A múzeum és az ING együttműködése még a 2006-os Van Gogh Budapesten című tárlattal kezdődött, amely 483 ezres látogatószámával az akkori negyedik leglátogatottabb tárlat volt a világon. Ahogy a kiállítás támogatásáról szóló sajtótájékoztatón Hiller István oktatási és kulturális miniszter is rámutatott, a 2011-es Cézanne-kiállítás éve több szempontból is nagy jelentőségű lesz Magyarország életében.

 

A tervek szerint ekkorra már befejeződik a Szépművészeti 3,5 milliárdos kibővítése - a kiállítás így az új épületrész megnyitója is lesz egyben -, emellett a tárlat a magyar EU-elnökség egyik kiemelkedő záróakkordja lehet. "Ami itt történik, az sokkal több, mint szponzoráció. Annak a világos kimutatása, hogy ebből a krízisből kiutat mutat az oktatás, a kultúra és az innováció. Ez több annál, mint a művészet szeretete. Ez a jövőbe való befektetés, és igazuk van" - mondta a miniszter az ING-nek a gazdasági válság ellenére is fenntartott támogatása kapcsán. Martijn Gribnau, az ING Biztosító Zrt. elnök-vezérigazgatója Hiller Istvánhoz hasonlóan hangsúlyozta: "Nem rövidtávon gondolkodunk, hosszútávú befektetők vagyunk". A szakember emellett kiemelte, hogy cégük számára egyaránt fontos az infrastruktúra, az oktatás és a kultúra támogatása, illetve a társadalmi felelősségvállalás.

 

Geskó Judit, a kiállítás kurátora felvázolta, hogy a Cézanne-kiállítás alapját az fogja képezni, hogy "mit választott Cézanne, kik voltak azok a nagy mesterek, akiket tanulmányozott". A mintegy 80 Cézanne-alkotást felvonultató kiállításon így - a teljes életmű alakulását figyelembe véve - az antiktól kezdve egészen a romantikus előképekig nyomon követhetjük a művészt ért hatásokat. A Paul Cézanne utáni időszak sem marad feltáratlanul: a múzeum szakemberei a magyarországi Cézanne-recepció mellett a XX. századi magyar kultúr- és művészettörténet felől is megvizsgálják a festő XX. századi megjelenési formáit.