Balog József

A változtatás szándéka a tavalyi fesztivál zárónapján született meg - magyarázza Balog József, a fesztivál művészeti vezetője -, mert nyilvánvalóvá vált, hogy az öt éven keresztül a fesztiválhoz kapcsolódó hazai alternatív színházak szemléjét (SZASZSZ) el kell engedni. Azzal, hogy visszanyerték autonómiájukat, visszakanyarodhattak eredeti célkitűzéseikhez: a szabadon szerveződő szemléhez.

További változás, hogy lejjebb vitték a fesztiválhoz csatlakozók korhatárát, akik számára új típusú programokat találtak ki, s amelyek levezénylésébe a fiatalabb kollégákat is bevonták. "Mert arra is gondolni kell, hogy mi egyszer majd meghalunk, és valakiknek át kell adni a stafétabotot" - teszi hozzá Balog József, a Thealter tizennyolc évvel ezelőtti megálmodója.

Az életkori nyitás egészen a gyerekekig nyúlik, ugyanis reggelente a MASZKALAND szekció műhelyfoglalkozásaival kezdődnek majd a fesztivál napjai, ahol különböző művészeti ágakban próbálhatják ki magukat a legkisebbek. A náluk nagyobbacskák drámatáborban vehetnek részt Benkő Imola, a szegedi Focus Műhely rendezőjének irányításával, az egyetemista korosztály két fórumot is kapott - eszmecsere-délutánok és egyetemi színpadi előadások -, állam az államban módra Ekisfeszt néven.

A kanadai Les Sages Fous előadása

A szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatos diákjai már évek óta a szabad ég alatt, a legforgalmasabb sétautak mentén tartják előadásaikat, idén azonban még több produkcióra kerül sor az utcákon. Például két kanadai színész a Klauzál téren fogja felépíteni hajótestet idéző mobilszerkezetű díszletét, hogy előadja benne(?) tenger alatt játszódó darabját. Ők tavaly a fesztiváltól függetlenül, s arról mit sem tudva keveredtek el Szegedre, s olyannyira megkedvelték a várost, hogy jelentkeztek: szeretnének itt játszani.

"Sose láttam őket, de kíváncsi vagyok rájuk. Egy fesztivál nem biztos, hogy művészi vagy esztétikai okokból jön létre, sokkal inkább kalandvágyból. Az a dolgom, hogy teret adjak, hogy közvetítsek, s az se baj, ha nincs visszhangja. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy az együttesek, akik esetleg az év ötvenegy hetét rossz körülmények között kínlódják végig, örömüket leljék abban, hogy itt és most színházat csinálhatnak" - folytatja a direktor, az utóbbi gondolatokkal nyilván nem az ismeretlen kanadaiakra, hanem a szabadkai társulatra célozva.

Bacaci Sjenki: Ex-position

Urbán András csapata öt éve elmaradhatatlan vendége a fesztiválnak, ami miatt némelyek az elfogultság vádjával is illették a fesztivál főszervezőjét. "Ennek külön története van" - mondja, s mesélni kezdi: a szabadkaiak is ismeretlenül, ajánlásra kerültek először, 1991-ben a programba. Woyzeck című előadásukat hozták (volna), de a határon valami miatt visszatartották őket. Háromszáz ember várt rájuk, de ők csak hajnali fél háromra érkeztek meg, amikor is annak rendje s módja szerint, a kitartó, maradék hetvenfős közönség előtt eljátszották előadásukat. Tizenkét év múlva „lett igazán dolguk egymással”, s a produkciók azóta is a Thealter megrendelésére születnek, újabban egyre nagyobb sikert aratva.

Szóval hűség a régi barátokhoz, nyitottság az ismeretlen felé - talán így lehetne legrövidebben jellemezni a fesztivál szellemiségét. A rendezvény címében is hangsúlyozott átváltozással idén új történet kezdődik, amely az újdonságok bevezetése mellett védjegyévé vált hagyományait sem adja fel. Próbajárat az idei találkozó, bár az alapgondolat már gyökeret vert: a Thealter ettől az évtől fogva egy gondolat köré szervezi programsorozatát.