Elölről befőttes és savanyúságos üvegek sorfala keríti, oldalt, hátul és a magasba függesztve hatalmas vályogtéglákra emlékeztető, rongyolódott szalmabálák romos várfala szegi a tágasra hagyott színt. A helyet, ahol a címszereplő szent egy talpalatnyi Magyarországot sem talál magának. KRITIKA