NFZ_Bartok_728x90mm_Kultura_hu_1_002

2017.02.16
Wéber Anikó

„Ha nem élte át, úgy se tudja elképzelni milyen volt” – mondta egy áldozat, akit társaihoz hasonlóan az egykori Szovjetunió táboraiba hurcoltak. A túlélők hosszú éveken át, 1989-ig nem is beszélhettek ezekről az élményeikről, ma pedig, ha tehetnék: elfelejtenék. Pedig amit sokan lezárt múltnak tekintenek, az több, ma élő család történetében még mindig fájó seb.

Csak homályos utalásokból, egy-egy beszélgetésfoszlányból ismerem a történetet, amely nagypapám elhurcolásáról szól. Nem volt bűne, csak annyi, hogy fiatal, sváb férfiként épp a kapuban állt, amikor észrevették. Ha nem áll akkor a kapuban, talán másképp alakul az élete… de ezt már nem tudhatjuk. Ahogy azt sem, mit élt át pontosan. Mondják, hogy éhezett, és kőművesnek mondta magát, amikor a szakmáját kérdezték, mert azoknak könnyebb sorsa volt. De mennyivel? Nem beszélt erről, amikor visszatért. Nem tudni, hogy csak azért, mert tilos volt és félt, vagy azért sem, mert szerette volna elfelejteni. Korai betegségét és halálát is a megélt tragédiákkal magyarázta a családunk. Magával vitte a titkokat, és mi sem beszélünk róla. Ki tudja, hány család őriz hasonló emlékeket, melyek a kevés információ birtokában feledésbe merülnek?

 

_D0A4311_Copy


Erre utalt beszédében Krucsainé Herter Anikó kulturális kapcsolatokért és fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár is, amikor elmondta: sokáig elhallgatásra ítélt fejezete volt a történelmünknek a magyarok lágerekbe és málenkij robotra hurcolása. Sokszor még az információk tudása is bűnnek számított, így nem csoda, ha a magyar fiatalok nem tudják, mi az a GULAG és GUPVI. Akik pedig átélték, ők sem szívesen mesélnek róla. „Ha nem élte át, úgy se tudja elképzelni, milyen volt (…), amit mi ott elszenvedtünk, azért a világ összes kárpótlása is kevés volna…” – idézte egy túlélő szavait a helyettes államtitkár. Hozzátette: a Gulag-emlékév kiemelkedik az emlékévek sorából, mert az adatok gyűjtése és közreadása sokak számára elérhetővé teszi majd, hogy megismerjék ezt az időszakot. Az emlékév keretében lezajlott digitalizáció, a létrejött alkalmazások időtálló értéket képviselnek majd – hangsúlyozta Krucsainé Herter Anikó február 16-án, a Gulag-projekt bemutatóján, a Magyar Nemzeti Levéltárban.

 

hatterd-1
Fotó: magyarokagulagon.hu/Gulag.eu


„A második világégés utolsó szakaszában és az azt követő néhány évben a szovjet fegyveres erők magyar állampolgárok tízezreit hurcolták, internálták és deportálták a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba. (…) A német származású civilek Szovjetunióba deportálásának hátterében elsősorban gazdasági okok álltak: a háború évei alatt a sztálini állam ugyanis hatalmas veszteségeket szenvedett el, így az újjáépítés nehézségeit csak fokozta a kialakult munkaerőhiány. A problémára annál is inkább megoldás kellett, mivel a Szovjetunió a háború után sem szerelte le a Vörös Hadsereget, így a férfi lakosság nem tért vissza a munkaerőpiacra. A megfélemlítés, az átnevelés és a megtorlás mellett ez vezetett a kényszermunka felhasználásának fokozódásához 1945 után, amelynek akkorra intézményesült keretei léteztek a Szovjetunióban. Az egymás mellett létező táborrendszerek egyike volt a GULAG, amelyben vélt vagy valós tetteikért elítélt rabok végeztek »javítómunkát«. A másik hálózat a GUPVI felügyelete alá tartozott, ahová a hadifoglyok mellett különböző okokból civil csoportokat is internáltak »jóvátételi munka« céljából. (…) A deportáltakra 1-5 év kényszermunka várt a szovjet GUPVI-lágerekben, ahol különösen a kezdeti időszakban rendkívül kedvezőtlenek voltak az élet- és munkakörülmények. Ennek számlájára írható, hogy a deportáltak kb. 30 százaléka életét veszítette az éhezés, a járványok vagy balesetek következtében. A túlélők egy részét a Szovjetunióból egyenesen Németországba telepítették ki, de az újrakezdés (németként) az új magyarországi rendszerben sem volt könnyebb” – olvasható Márkus Beáta tanulmányában.

 

Kovács Emőke, a Gulag Emlékbizottság szakmai vezetője is kiemelte: sokan, akik hazajöttek a robotból, nem találták a családjukat, rokonaikat, nem volt egzisztenciájuk. Megnyomorított sorsok és történetek azok, melyekkel találkozunk az interjúk során – hangsúlyozta a munkára utalva, amelyet a Gulag Emlékbizottság végzett.

 

_D0A4333_Copy


A szakmai vezető megfogalmazta: 2015-ben indult a Gulag-emlékév, amely 2017-ben zárul számtalan eredménnyel. Többek között túlélőkkel készítettek interjút – még éppen az utolsó órában – hiszen az áldozatok ma már mind 80 éven felüliek. Mégis fontos volt megszólaltatni őket, hiszen olyan sokkhatás érte mindannyijukat, amelyről 89–90-ig nem is beszélhettek.

 

Ezen kívül számos nemzetközi konferenciát szerveztek, több tanulmánykötet is kiadtak, és jópár adatbázis, feltárómunka indult el. Az emlékévhez köthető események pedig a határon túlra is kiterjedtek, ahol szintén számtalan történész kapcsolódott be a munkába. „Jó volt találkozni az erdélyi, felvidéki történészekkel, és különböző konferenciákon megismerni kutatásaikat” – jegyezte meg Kovács Emőke, aki hozzátette: civil pályázatok keretében a civil társadalmat is megszólították. „Vannak olyan kis közösségek, ahol évek óta szépen ápolják a málenkij robot és Gulag áldozatainak emlékét. Segítségünkkel anyagi és erkölcsi támogatást kaphattak rendezvényeikhez, de pályáztak konferenciák rendezésére, emlékkönyvek kiadására, emléktáblák avatására is. Igyekeztek a fiatalokat is megszólítani, így készült számukra a témában képregény, de egy zarándokútra is sokukat elvitték. Hihetetlen élmény volt, amikor a diákok találkoztak a túlélőkkel, és rádöbbentek, az addig csak olvasott történetek mennyire valóságosak. Ezek a tragédiák beírták magukat a magyar családok történetébe” – hangsúlyozta a szakmai vezető, hozzátéve: több eseményt szerveznek az emlékév zárásaként, melyekre szeretettel várják a vendégeket.

 

_D0A4293_Copy


A Gulag-emlékév keretében a napokban zárul az a projekt is, amely az egykori Szovjetunió táboraiba hurcolt magyarok legnagyobb itthon őrzött teljes iratanyagát digitalizálta. A munkát a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) végezte, amely a Gulag Emlékbizottság támogatásával multimédiás online oktatóanyagot is készített a témában. Az oldal a kutatóknak és a laikusoknak, a diákoknak is segít informálódni.

 

Ezzel kapcsolatban Mikó Zsuzsa, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója elmondta: magyar állampolgárokat hurcoltak el mindenféle ítélet, és annak belátása nélkül, hogy mikor térhetnek haza. A projekt lehetőséget adott arra, hogy az ezekről szóló iratokat feldolgozhattuk. A főigazgató kiemelte: sokan azt hiszik, hogy ez már mindannyiunk számára ismert időszak, pedig nem így van. A hatalmas iratanyag feldolgozása ahhoz segít hozzá, hogy teljességében érthessük meg a történelem ezen szakaszát. Hozzátette: mindezt nemcsak írásos dokumentumok, hanem hanganyagok, képek is segítik. A dokumentumok többek között arról is tanúskodnak, hogy amit mi lezárt múltnak tekintünk, az sok ma élő család történetében még mindig fájó seb. „Ezek ma is élő történetek” – hangsúlyozta Mikó Zsuzsa.

 

_D0A4391_Copy


A projektet Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettese mutatta be. Kiemelte: a munkára költött 37 millió forintot a jövőbe invesztálták, miközben a múltról emlékeztek meg. Többek között restaurálták a nagyon rossz minőségi iratokat, majd digitalizálták azokat.

 

Mint megfogalmazta: a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrzi a Külügyminisztérium Hadifogoly Osztályának irategyüttesét, melyet most digitalizáltak. Összesen 5-800 ezer magyar áldozatot vittek Oroszországba, ezzel kapcsolatos az az adategyüttes, amelyet feldolgoztak. A 347 kisdoboz terjedelmű iratanyag között voltak levelek, listák az elhurcoltak nevéről, származásáról, foglalkozásáról – de ezeket a digitalizálás mellett rendezni és restaurálni is kellett, mert rendkívül rossz minőségben maradtak meg. A projekt keretében megújult az Archivnet című szaklap, amely elsősorban források közreadásával foglalkozik.

 

_D0A4408_Copy


A munka harmadik elemeként elkészült a Magyarok a Gupvi- és Gulag-táborokban című interaktív, multimédiás oktatóanyag, melyen eddig körülbelül kétezer oldalnyi dokumentum van fent, valamint számtalan fotó, többórás filmanyag és plakátok, eredeti források, tanulmányok is segítik a témában való elmélyülést. Szabó Csaba hangsúlyozta: folyamatosan bővülni fog az alkalmazás, ahol igyekeztek összegyűjteni a Gulag szakirodalmát is. Itt található Márkus Beátának az a tanulmánya is, melyből fentebb idéztem.

 

A levéltár Oktatólapok internetes oldalán nem csak ebben a témában kutathatnak az érdeklődők. Két korábbi alkalmazás is elérhető itt: a Rendszerváltozás Magyarországon 1987–1990 és a Koncepciós perek Magyarországon 1945 után. Mindez szabadon hozzáférhető.

 

Arra törekedtünk, hogy a projekt eredménye ne pillanatnyi legyen, hanem olyan hosszútávú befektetés, melyből évekig profitálhatnak a kutatók, a diákok, a civilek – hangsúlyozta Szabó Csaba. Valóban, az oldal lehetőséget ad arra, hogy elmélyüljünk a témában, és megismerve az elhurcoltak történetét, ráébredjünk: ez nem csak történelem. Ez a mi múltunk, amely hatással van sokunk életére.

 

 

Wéber Anikó

Fotó: Csákvári Zsigmond

kovacsolas_1
2019.09.20

Hogyan lesz ma valaki kovács? Mesterség ez, vagy művészet? Hogy került egy a 17. században épült, a párizsi kommün idején leégett palota kapuja Pápára? Többek között ezeket is megtudtuk Lehoczky János kovács iparművésztől.

Rocco_es_fiverei-9517_002

2019.09.19

Luchino Visconti 1960-ban bemutatott filmje, a Rocco és fivérei ihlette a Nemzeti Színház csütörtöki bemutatóját, amely torz ideológiákról, a nagyvárosi lét nehézségeiről mesél – több mint fél évszázaddal Visconti után, kevesebb jövőbe vetett bizakodással.

Borcsok_Anna_2_R
2019.09.19

Szeptember 20-án lesz az Ékszerek éjszakája, mely a kortárs ékszerművészet technikai, koncepcionális és formabontói aktualitásait mutatja be. Az idei program különlegességeiről és a szervezés kulisszatitkairól Börcsök Anna ékszertervezőt kérdeztük.

A Vers – mindegy kinek sorozat első videóját, amelyben az előadóművész Ady Endre Áldásadás a vonaton című költeményét szavalja el, két hét alatt több mint 120 ezren nézték meg a Facebookon. A sorozatban Lutter Imre klasszikus és kortárs költők ismert, vagy kevésbé ismert verseit egyedi hangvételben, filmes eszközökkel fűszerezve adja elő. Minden versfilmhez készül egy beszélgetés is, amelyben Lutter Imre Vlasits Barbara színésznővel osztja meg gondolatait az elmondott költeményekről.

A gyűjteménybe ezúttal egy Ikarus 211-es és egy Ikarus 280-as kerülhetett be. Az előbbi típus a 200-as típuscsalád egyetlen nagyobb szériában gyártott midibusza volt. Összesen 5650 darab készült belőlük 1974 és 1990 között; szinte kizárólag csak a hazai és az akkori NDK piacra. Az Ikarus 280-as az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár legsikeresebb, világszerte ismert és használt városi-elővárosi csuklós busza volt. Becslések szerint az 1970-es és 1980-as években a világ csuklósbusz-gyártásának a kétharmadát ez a típus tette ki.

Október 22-én a Juan Diego Flórez, az operavilág ünnepelt előadója ad koncertet az Erkel Színházban, ahol a műfaj legismertebb áriái mellett az operettirodalom legismertebb dallamai is felcsendülnek az Operaház zenekarának kíséretében. Juan Diego Flórez hangja a tenorok és azokon belül is a „bel canto” tenorok között is ritka kincs. Kezdetben főként Bellini-, Donzietti- és Rossini-szerepek kaptak helyet repertoárjában, mostanra azonban, ahogy hangja érettebbé, előadásmódja erőteljesebbé vált, szép számmal találkozhatunk Mozart, Verdi és Puccini áriáival is.

Szombaton újabb Magyar Örökség Díjakat adnak át a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Elismerésben részesül Snétberger Ferenc gitárművészete és zenei tehetséggondozó munkássága, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség folytonos küzdelme és a magyarság megtartásáért vállalt küldetése, Eötvös Loránd világhírű fizikus-geofizikusnak a magyar tudományt és oktatást példamutatóan szolgáló életműve, Féja Géza írói és szociográfiai munkássága, az oktatói munkában 150 éves eredményes és a leányképzésben első Veres Pálné Gimnázium, a Fiumei úti Nemzeti Sírkert és Vidnyánszky Attila színházteremtő művészete. A Magyar Örökség Díj azon magyar személyeknek, intézményeknek és csoportoknak adható negyedévente, akik és amelyek tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultúra, gazdaság, sport és tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez.

A Siess haza, vár a mama című alkotást, amelyet Hajdu Eszter rendezett, szeptember 21-én, szombaton este mutatják be a fővárosi MagyaRock Hírességek Csarnokában a RaM Colosseumban. Barta Tamás a hatvanas évek közepétől a Syconorban játszott, megfordult a Syriusban, majd a Hungáriába került. 1971-ben Presser Gáborral, Frenreisz Károllyal és Laux Józseffel együtt megalakította a Locomotiv GT-t, az ő gitárjátéka hallható az LGT első három lemezén, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című albumon, valamint Zalatnay Sarolta és Kovács Kati egy-egy lemezén. 1974-ben nem tért haza az LGT amerikai turnéjáról; egy darabig még zenélt, aztán különböző üzletekbe fogott. 1982-ben máig tisztázatlan körülmények között lelőtték Los Angelesben.

Szeptember 26-án 19.00-kor a MOM Kulturális Központban ad koncertet Sebestyén Márta. A műsoron felcsendülő dalok évszázadokon és népeken ívelnek át, írott forrásokból és a szájhagyomány gazdag tárházából egyaránt merítve.

Sebestyen_Marta

Koncertekkel, családi, gasztronómiai és művészeti programokkal várják az érdeklődőket szeptember 27. és 28. között a Bartók Béla úton az Eleven Ősz fesztiválon, amelynek középpontjában idén a digitális kultúra áll.

Az ősz egyik legfontosabb kulturális seregszemléjénm a 28. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon számtalan műfaj képviselteti magát a kortárs zenétől a táncművészeten és az operán át a könnyű- és világzenéig, de megjelenik a programban a dzsessz, a képzőművészet, a színház és az irodalom is szerte a főváros kulturális intézményeiben és közterein.

Különleges meghívottakkal készül a PesText. A vérbeli városi fesztiválon, mely behálózza Budapest belvárosát, nem az új könyvmegjelenések alakítják a programot, hanem az izgalmas szerzők találkozásai. A rendezvényen különös figyelmet fordítanak a visegrádi országok irodalmára és a nem magyarul alkotó magyar szerzőkre.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma