2017. október 18.
Célzó

_D0A6496_Copy

„Szigetvárnak egyetlen kincse van: a Zrínyi-hagyomány. Ám ezzel tudni kell élni” – emelte ki dr. Hóvári János, a Zrínyi-emlékév elnöke szeptember 10-én, a 185. Zrínyi-emlékünnepség kegyeleti megemlékezésén. Az esemény az 1566-os szigetvári csata 451. évfordulója alkalmából rendezett Zrínyi Napok ünnepélyes zárórendezvénye volt.
2017.02.21

Melyik dalunk a magyar népzene emblematikus darabja? Hogyan lehet ma népi tánczenét gyűjteni? Eléri-e a népi kultúra a fiatalokat? Többek között erről kérdeztük Pávai István népzenekutatót, aki az MTA BTK Zenetudományi Intézetében, a Hagyományok Házában és a Zeneakadémián dolgozik azért, hogy a magyar népzene ne merüljön feledésbe.

_D0A4252_Copy


Az eddigi kutatásainak középpontjában a népi tánczene áll. Sőt honlapján írja, hogy „mivel ez a témakör továbbra sem kellőképpen kutatott, ezért a jövőben középtávú kutatásaim gerincét szintén ez tölti ki”. Miért erre szakosodott?

Amikor a népdalkutatás elindult a 19. században, akkor a gyűjtésen – melyet akkor főleg a népies költészet megteremtése érdekében végeztek – csak a szövegeket értették, és a munka még nem terjedt ki a hangszeres zenére. Majd, amikor a népdalkutatást elkezdte Vikár Béla, Bartók Béla, Kodály Zoltán, ők is elsősorban az énekes zenét gyűjtötték. A tánckutatás később indult be, és csak annak melléktermékeként kezdtek figyelni arra is, hogy nincsen tánc zene nélkül, és vajon hol, melyik tájegységen, milyen zenére táncoltak. A kutatás kései beindulása miatt nem kerülhetett sor egyszerre minden tájegység feltárására. Amikor az 1970-es években még Erdélyből járogattam az MTA Zenetudományi Intézetbe Martin Györgyhöz (magyar tánctörténész, néprajzkutató, zenefolklorista, a nemzetközi rangú magyar néptánckutatás megteremtője – szerk.), és ő látta, hogy bár muzikológus végzettségű vagyok, a néptánckutatás szakirodalmát is jól ismerem, azt javasolta, hogy a néptánczenére kéne szakosodnom, hiszen ezt csak olyan végezheti, aki minkét területen járatos.

 

Hogyan zajlik ez a kutatómunka?

Jelenleg dialektológiai kutatásokat végzek, ami azt jelenti, hogy felmérem: a különböző tájegységeken milyen zenét játszottak, és mely dallamok, hangszerek, hangszeregyüttesek, tánctípusok, táncrendek voltak tipikusan jellemzőek több generáción keresztül arra a vidékre. A tanszéken is ilyen témában adok elő leginkább. A munkámhoz tartozik, hogy összegyűjtöm az archívumok anyagait, hiszen hatalmas archívum van az MTA BTK Zenetudományi Intézetben – ahol főállásban dolgozom –, valamint a Néprajzi Múzeumban, a Hagyományok Házában, a határon túli intézményekben és magángyűjtőknél. Ezeket áttekintve megállapítható, hol nem gyűjtöttek eleget. Ezekre a feltáratlan vagy gyengén feltárt helyekre több évtizeden keresztül jártam a népi tánczene és annak folklórkörnyezete dokumentálása céljából. Sajnos ma már olyan rossz állapotban van a hagyomány, hogy 2000 óta inkább csak oral history típusú emlékgyűjtést végzek. Ez azt jelenti, hogy kimegyek olyan erdélyi falvakba, ahol a magyarság annyira fogyóban van, hogy csak 5–10 család él a településen. Itt nincs már magyar közösségi élet, de még találok olyan 80–90 éves lakosokat, akik elmesélik, hogy ezelőtt 60–70 évvel, amikor fiatalok voltak, milyen táncokat jártak a különböző táncalkalmakon, és kik, milyen hangszerösszeállításban muzsikáltak. Hiszen a hangszerösszeállítás és a táncok hagyományos sorrendje vidékenként jellemzően eltérő. Segíti az emlékezést, ha a beszélgetést azzal kezdem: vegyék elő régi fényképeiket, amelyeket megőriztek. Ezek családi ereklyék, ezért nem kérem el tőlük, ott a helyszínen beszkennelem, és kinagyítom a laptopon a fotókat. Így a mesélők – nagyításban nézve a képek szereplőit – jobban felismerik az egykori zenészeket, táncosokat, akiket látva aztán érdekes régi történeteket is fel tudnak idézni.

 

_D0A4206_Copy


A Hagyományok Házának is munkatársa. Milyen feladatok lát el ott?

Még a Hagyományok Háza alapításakor hoztuk létre a népzenearchiválási részleget – pont azért, mert rengeteg anyag volt magánkézen és tudományos intézetekben, ahol akkoriban leginkább olyan anyagok archiválására adódott lehetőség, amelyeket éppen felhasználtak egy-egy tudományos projektben. A Folklórdokumentációs Könyvtár és Archívumnak múlt év december 31-ig voltam a vezetője, de továbbra is dolgozom azon a Folklór Adatbázison (folkloradatbazis.hu), amellyel a külvilág számára igyekszünk láttatni ezt a gyűjteményt. De nemcsak ezt, hanem bármely más társult intézményét, amelyek közül elsődleges a Zenetudományi Intézet és a Néprajzi Múzeum. Azon vagyunk, hogy ebbe olyan külföldi archívumok anyagát is becsatolhassuk majd, mint például a Román Akadémia Kolozsvári Folklórarchívuma, amely jelentős magyar népzene gyűjteményt is őriz. Jelenleg egyrészt azon dolgozunk, hogy az adatbázis minél inkább felhasználóbarát legyen, másrészt pedig megfeleljen a legigényesebb tudományos elvárásoknak is. Így a népzenekutatók, a népzenét oktatók vagy a gyakorló népzenészek egyre árnyaltabb módon tudják majd használni világszerte. Angol és román felülete is van az oldalnak, és további nyelvekre is lefordítható. Az adatbázis naponta bővül, hiszen a Folklórdokumentációs Könyvtár és Archívum jól képzett, sokéves tapasztalattal rendelkező digitalizáló és katalogizáló munkatársai kiváló munkát végeznek.

 

Emellett tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is?

Már 1998-tól óraadó tanár voltam a Zenetudományi Tanszék meghívására, muzikológus hallgatóknak tartottam népzenei alapozást, majd később, 2007-től létrehoztuk a Népzene Tanszéket, melynek Richter Pál lett a tanszékvezetője. Ide a népzenét előadó énekesek és hangszeresek jönnek tanulni – a táncházmozgalom ugyanis kitermelte erre az igényt. A zenetudományi szaknál pedig létrejött az etnomuzikológus mesterképzés, ahol megpróbálunk népzenekutató-utánpótlást képezni, ugyanis Kodály Zoltán halála után megszűnt az ilyen típusú képzés Magyarországon, ezért hatalmas űr jött létre a mi generációnk és a mai fiatalok között.

 

_D0A4172_Copy


Érdeklődnek a mai fiatalok a néprajz és a népzene iránt?

Egyre több fiatalt megérint a népzene, ez jól látszott a Fölszállott a páva című televíziós tehetségkutató nézettségéből is. Korábban ugyanis nem voltak eszközeink arra, hogy ilyen pontosan felmérjük az érdeklődést, a műsor közönsége azonban hatalmas. Ez a táncházmozgalomnak köszönhető, amelynek én is az egyik első kezdeményezője voltam Erdélyben a Barozda együttes alapító tagjaként, 1976-tól. Magyarországon Sebő Ferenc és Halmos Béla már 1972-ben elindította az első táncházat. A mi időnkben ezekre eleinte csak 30–40 érdeklődő gyűlt össze, majd lassan bővült a létszám. A ’90-es években Magyarországon és a határon túli területeken elszaporodtak a nyári táborok, ahol egy teljes héten át népzenével, néptánccal foglalkoztak a jelentkezők. Ezzel az intenzív módszerrel akár teljesen kezdőkből is táncházas válhatott egy hét múltán. A táborrendszer mellett az is terjeszti a népzenét, hogy elindult az oktatása alap- és középfokon. A tanszék is azért jött létre többek között, mert szükségessé vált tanárokat képezni az alap- és középfok számára.

 

Idén munkája elismeréseként átvehette az „Udvarhelyszék Kultúrájáért” életműdíjat.

Ez egy regionális elismerés, mert már a korábbi publikációimban is elég hangsúlyosan megjelent Székelyföld népzenéje. Bartók és Kodály is először Székelyföldön gyűjtöttek, ám utána Kallós Zoltán tevékenysége kapcsán a hangsúly átkerült Erdély nyugati és középső részeire, mivel ő onnan származott, azokat a tájakat ismerte, ezért a táncházmozgalom is azokat a táncokat művelte kezdetben. Székelyföld pedig háttérbe került a táncházasok többsége körében, pedig nagyobb fokú polgárosultsága miatt sürgetőbb összegyűjteni az ottani hagyomány darabkáit, mert a változások hatására egyre jobban eltűnnek. De természetesen az is benne van a választásomban, hogy a tavaly megjelent, A Sóvidék népzenéje című kötetem arról a vidékről szól, ahonnan anyai ágú felmenőim származnak, ahol már gyerekkoromban ráláthattam erre a hagyományra az ott töltött nyári szünetek alatt. Így már egyetemi diplomadolgozatomat is sóvidéki népzenéből készítettem.

 

Ezek szerint a gyerekkorig vezethető vissza a népzene iránti szeretete?

Gyerekkoromban Székelykeresztúron éltünk, ahol édesapám zenetanár volt, és engem is hasonló pályára készített. Én az akkori divat szerint a rockzene iránt rajongtam, gitároztam, volt egy diákzenekarunk, és azért mentem a Kolozsvári Zeneakadémiára, mert nem volt olyan, hogy rockzeneakadémia. Az egyetemen azonban megérintett a népzene és tanáraim elhivatottsága, többek között Jagamas Jánosé, aki Kodály tanítványa volt. Részt vettem az egyetem Szenik Ilona vezette népzenegyűjtő körében, és utána már nem tudtam és nem is akartam ebből a folyamatból kiszakadni.

 

_D0A4195_Copy


Később Magyarországra jött dolgozni.

A Néprajzi Múzeum hívott el Erdélyből. Erdélyi meghívottként tartottam ott 1992-ben egy előadást, amely nagyon megtetszett az intézmény akkori igazgatóhelyettesének, Selmeczi Kovács Attilának. Szerettem volna Erdélyben maradni, ezért egészen 1994-ig haboztam a felkérést illetően. Csábított az is, hogy akkoriban még más módon nem férhettem volna hozzá a budapesti intézmények hatalmas népzenei gyűjteményeihez, amelyek ismerete nélkül nem lehet igazán szakszerű tudományos munkát végezni. De miután nyilvánvalóvá vált, hogy otthon sosem lesz lehetőségem főállásban népzenekutatással foglalkozni, 1994-ben elfogadtam a Néprajzi Múzeum felkérését, és a ’90-es évek végéig a múzeum népzenei gyűjteményében dolgoztam, ahol megtalálhatók Vikár Béla, Bartók, Kodály és későbbi követőik fonográfhengerei, gramofonos népzenei felvételei. Ott kezdtem az archiválási munkát, mert rájöttem, hogy a mai technikával az elődök munkáját meg kell menteni az enyészettől. Múzeumi alkalmazásommal egyidőben az MTA BTK Zenetudományi Intézete is azonnal alkalmazott, amelynek mind a mai napig munkatársa vagyok.

 

Megragadott, hogy egy korábbi interjúban azt mesélte: a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű moldvai népdalt annyiszor feldolgozták, hogy a népzenével nem foglalkozó szélesebb közönség is ezt tartja a tipikus magyar népdalnak, holott csak Moldvában, ott is csak a csángók egy részénél fordul elő. Mi lehet akkor a magyar népzene emblematikus darabja?

Emblematikus például a Felszállott a páva, amely egy Somogyban gyűjtött dallam, de a dallamvonala nagyon sok másik dalban is előjön a Dunántúlon, sőt az Alföldön, a Felföldön, Erdélyben és még Moldvában is. Azaz nagyon régi dallamcsalád, amely mindenhol megvan a nyelvterületen. Nem véletlen, hogy amikor Kodály egy zenekari variációsorozatot tervezett, a magyar népzene valóban reprezentatív példányaként ezt a dalt választotta, és művének is ezt a címet adta: Fölszállott a páva – változatok egy magyar népdalra.

 

 

Wéber Anikó

Fotó: Csákvári Zsigmond

15419522_605481952986278_4255302881239297832_o
2017.10.17

Tóth Auguszta színművésznő, a Nemzeti Színház állandó tagja már csaknem harminc éve van a pályán. Láthattuk a Kisvárosban, az Üvegtigris 3.-ban vagy akár önálló, Mezei Máriára emlékező estjén. Tavaly azonban egészen új odaláról ismerhettük meg, decemberben ugyanis megjelent Érzések című albuma, melyet 2017. október 18-án hallhat először a közönség a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A művésznővel beszélgettünk.

PlasticChina_masolata

2017.10.17

Az elmúlt évek legjobb dokumentumfilmjei műanyag szeméthegyben élő kínai gyerekekről, bebörtönzött ukrán filmrendezőről, szíriai bloggerekről, brazil médianindzsákról és vízumra váró focistalányról mesélnek. Különleges sorsokat láthatunk tehát november 14. és 19. között a 14. Verzió Emberi Jogi Filmfesztiválon, amelyet Mundruczó Kornél nyit meg.

Orlai_Elet.tortenetek.hu_Egri_Marta_k

2017.10.17

Az Orlai Produkció egyedülálló színházi sorozatot indít október 19-én a Mozsár Műhelyben. Igazi emberi sorsokat, történeteket mutat be a színpadon. Lengyel Nagy Anna szerző történeteit színpadra adaptálva, Pelsőczy Réka művészeti vezetésével minden egyes részt más rendező fogalmaz meg és mutat be a nézőknek. Lássuk, kikkel találkozhatunk a pódiumon!

Magyar világpremier gazdagítja az Amerikai Egyesült Államok patinás nemzetközi filmfesztiváljának műsorát: október 17-én az 53. chicagói seregszemlén vetítik először a Budapest Noir című magyar krimit Gárdos Éva részvételével. Antal Nimród A Viszkis című filmet, Török Ferenc az 1945-öt, Mészáros Márta pedig az Aurora Borealis – Északi fény című alkotását mutatja be személyesen a chicagói filmfesztivál közönségének.

A színházi kritika utánpótlásának biztosítása céljából kétfordulós színikritika-pályázatot hirdet a Színházi Kritikusok Céhe. A 75 éve született Koltai Tamás nevét viselő pályázatra rendszeres színházlátogató középiskolások, egyetemi hallgatók és írással hivatásszerűen foglalkozó, 17-30 éves életkor közötti színházkedvelők jelentkezését várják. A közlemény szerint a pályázók három, a sajtóban nem publikált, 2014-nél nem korábbi színházi bemutatóról írt színikritikával jelentkezhetnek, egyenként legalább négyezer és legfeljebb nyolcezer karakter terjedelemben. A pályázatokat elektronikus formában vagy postán lehet benyújtani, a beküldési határidő december 1. éjfél. További információ a pályázatról a Színházi Kritikusok Céhe internetes oldalán: kritikusceh.wordpress.com olvasható.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit a jelennel összekötő kiállítás nyílt Varga Csaba fotográfus munkáiból 56 – Múlt és jelen – Képes időutazás címmel október 16-án a Terror Háza Múzeumban. A kiállított képpárokhoz Varga Csaba a forradalom napjaiban Budapest utcáin rögzített fotók mai megfelelőit készítette el ugyanazokról a helyszínekről és az eredetivel megegyező szögből. A felhasznált korabeli fekete-fehér felvételek a Fortepan archívumában szerepelnek. A tárlat november 5-ig látogatható.

Festett ragyogás címmel értelmi fogyatékossággal élő fiatalok festményeiből nyílik kiállítás október 19-én Budapesten. A K11 művészeti központban nyíló tárlat művészeti kurátora, Pető Hunor képzőművész mellett Szurcsik József Munkácsy Mihály-díjas magyar festőművész is elvállalta a program népszerűsítését. Az október 19-től november 1-jéig látható kiállításon 15 év alkotásaiból válogattak, így 60 munkát tekinthet meg a közönség.

Már júniusban elindul jövőre Szentendrén az Art Capital kortárs képzőművészeti fesztivál; a Ferenczy Múzeumi Centrum által szervezett programsorozat több mint harminc helyszínen kínál majd kiállításokat. A fesztiválnak, melyet június 9. és 24. között rendeznek meg, egy Ferenczy Béni-kiállítás is része lesz, de az idei Velencei Képzőművészeti Biennále dél-afrikai kiállítója, Mohau Modisakeng tárlata is szerepel a programban.

Elkészült a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagjainak életművét bemutató weblap, a www.mmakademia.hu. A hiánypótló digitális lexikon 380 akadémikus életét, pályáját és művészetét gazdag fotó- és videótartalommal illusztrálja. A 170 szakértő közreműködésével létrehozott portál mind az élő, mind a néhai, illetve a posztumusz tiszteletbeli tagok életművét feldolgozza.

MMAlogoC_1_ketsoros

A Budafoki Dohnányi Zenekar augusztusban a Zempléni Fesztivál keretében mutatta be legújabb, egész estét show-műsorát. A nagy sikerű bemutató után, 2017. október 8-án a fővárosban, a Papp László Budapest Sportarénában is látható az Abba Symphony című előadás. A jól ismert ABBA-dalok új hangszerelésben, táncosokkal, énekes szólistákkal és egy 150 tagú kórussal kiegészülve szólalnak meg.

Megjelent a csodálatos hangú Lovász Irén Női hang című lemeze, mely a Gyógyító hangok című lemezsorozatának harmadik darabja. Az egész sorozat az archaikus magyar népdalok segítő, gyógyító erejére épül. Alapja, hogy a magyar népköltészetben is vannak olyan szövegek és dallamok, amelyekkel évszázadokon keresztül segítették a testi-lelki egészség megőrzését az emberek, főleg az asszonyok.

WHITNEY – Queen of the Night címmel Magyarországra érkezik a legendás Whitney Houston-show. Három évtized slágereit hallhatja a közönség az élőzenével kísért produkcióban a West End feltörekvő sztárja, Rebecca Freckleton előadásában.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma