2018.06.25

„Minden magyar ember figyelmét fel kell kelteni és meg kell nekik mutatni, hogy a magyar kultúra, a mi kultúránk végtelenül értékes” – fogalmazta meg Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának újonnan kinevezett kultúráért felelős államtitkára, akivel pályája kezdeteiről, színházigazgatóként szerzett tapasztalatairól és terveiről beszélgettünk.

_D0A3862_Copy


Az ön nevét nemcsak a cirkuszművészettel, hanem a színház világával is összeköthetjük. Mit adott önnek a színház?

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a színház integráló művészeti ág, melyben az irodalomtól kezdve a zenén és a képzőművészeten át a táncművészetig sok minden megtalálható. De még a közművelődéshez is vannak kapcsolódási pontok: nem tudjuk eljuttatni a közönséghez a produkciónkat, ha nem hívjuk segítségül a közművelődési szakembereket. Aki színházzal foglalkozik, annak a kultúra szinte minden területéhez értenie kell valamelyest.

Békéscsabai színházi éveim alatt remek főnököm volt Domokos László – később az Állami Számvevőszék elnöke – személyében, aki nagyon szigorúan megkövetelte, hogy a megyei kulturális intézmények egymás munkájába aktívan bekapcsolódva lássák el feladataikat. Most, kultúráért felelős államtitkárként ugyanezt az együttműködést tapasztalom: az oktatás, a szociális ügyek, a sport és a kultúra összekapcsolódnak és folyamatosan törekszenek az aktív és sokoldalú együttműködések kialakítására.

 

Békéscsaba előtt több évig Cardiffban dolgozott főiskolai tanárként, a ’90-es években pedig öt éven át számos alkalommal hozott angol nyelvű színházi előadásokat és külföldi diákokat Magyarországra, támogatva a felsőoktatást. Miért döntött úgy, hogy külföldre megy?

Fiatalon, céhlegényként elindulunk a világba, hogy körülnézzünk, kiszélesítsük látókörünket. Szombathelyen születtem, az osztrák tévén nőttem fel, de közben ott húzódott a határon a vasfüggöny, amelynek mindig vágytam a túloldalára. Így mikor 18 éves koromban lehetőségem adódott arra, hogy átlépjem, nem sokat hezitáltam. Először Németországban töltöttem nyolc évet, majd az angolszász kultúra vonzásának engedve Nagy-Britanniába, Walesbe mentem.

Mindkét időszak fantasztikus volt, ám amíg Németországban keletről jött kívülállóként gyűjtöttem tapasztalatokat a nyugati világ kultúrájáról, addig Walesben már az európai kultúra képviselőjeként tevékenykedtem, és egy kicsit meg is tudtam váltani a világot. Két év után már rám bíztak nagy európai projekteket, többek között az utazószínházi tanítási rendszer kialakítását. Azt mondták, hogy ami addig egy országon belüli turné volt, az legyen inkább európai. Én pedig igyekeztem bizonyítani, és legjobb tudásom szerint ellátni a feladatomat.

 

_D0A3668_Copy


Bizonyított is, hiszen ez a projekt a brit-magyar államközi kulturális program részeként évekig sikerrel működött.

A walesi időszak egy csoda volt számomra. Több száz diákot, leendő nagy művészt hozhattam Magyarországra, akik a mai napig jó szívvel gondolnak vissza az itt töltött időre és a hazámra. Én is nagyon sokat tanultam ebből a projektből: többek között megértettem, hogy mi, magyarok mennyire nem hiszünk önmagunkban. A magyarországi hallgatók félénkebbek voltak, ám amikor éjszakába nyúló szakmai vitákba bonyolódtak a walesi diákokkal, levetkőzték gátlásaikat és felszabadultak. Hamar kiderült, milyen magas tudásszinten vannak, milyen jó meglátásaik vannak, emellett angolul is jól beszéltek – csak a visszaigazolás hiányzott nekik, hogy bátorságuk legyen megszólalni. Többek között ezt oldotta fel bennük ez az együttműködés, a személyes találkozások élménye.

 

Ezt követően, 2005 és 2006 között a Szabadkai Népszínházban dolgozott rendezőként, 2007-ben pedig Békéscsabára hívták, ahol önre bízták a színház igazgatását. Hogy emlékszik vissza erre a feladatra?

Békéscsabán olyan alkotó- és befogadóközösséget sikerült kiépíteni, amelyet nem volt könnyű otthagyni. Jó érzés volt, hogy megsüvegeltek a piacon, hogy utánam fordultak az utcán, és megköszönték, amit a város életéért tettem. Jó érzés egy olyan közösség tagjának lenni, amelyben a színész, a súgó és a világosítótechnikus is szívvel-lélekkel dolgozik, mert pontosan tudja, hogy a munkájával hozzájárul ahhoz, hogy jobb legyen a városban élni. A Békéscsabán élő táncművészek, zeneművészek, festők, irodalmárok pedig a színészekkel együtt bebizonyították: az, hogy létre tudunk-e hozni egy kulturális közeget, senki máson nem múlik, csak saját magunkon.


_D0A3850_Copy

 

A 2015-ös évtől a Fővárosi Nagycirkusz igazgatójaként és miniszteri biztosként tevékenykedett, most pedig kinevezték kultúráért felelős államtitkárnak. A cirkuszművészet iránti elkötelezettsége ettől függetlenül megmarad?

A cirkusz örök szerelem. Számomra nagy álom egy vezető intézményt létrehozni Európa közepén, és ezt az álmot nem is adtam fel. Rendkívül megtisztelő felkérés, hogy most egy időre én irányítsam a magyar kultúrát, de az volt a kérésem, hogy ennek a munkának a befejeztével azt az álmot, amit az Európai Cirkuszművészeti Központ létrehozásával kapcsolatban dédelgetek, tovább vihessem.

Európa közepén vagyunk, és a szomszédunkban sehol sincsen kőcirkusz – pontosan ezért sok országban nem is tudják, hogy ez a művészeti ág milyen különleges válfaja az előadóművészetnek. Talán a cirkuszművészet az egyetlen olyan művészeti közeg, ahol a hároméves gyermektől a nyolcvanéves nagypapáig minden generáció egyforma intenzitással van jelen és alkot, és ahol a közönség épp ilyen intenzitással fogadja be a produkciót. Gondoljunk csak bele: a nézőtéren a totyogó gyermekektől kezdve a kamaszokon át a szülőkig és a nagyszülőkig minden korosztály képviselteti magát, és nem a másik miatt vannak ott, hanem maguk miatt, mivel tényleg úgy érzik, hogy elbűvöli őket a cirkusz világa, az emberi erővel megvalósítható csoda.

Ott, ahol átlátják, hogy ez egy művészeti ág, nem pedig szórakoztatóipari termék, virágzik a cirkuszművészet, amely tulajdonképpen az egymásra figyelésről, egymás elfogadásáról és fontos társadalmi üzenetekről is szól. Azokban az országokban azonban, ahol nem ismerték fel ezt az értéket, ma haldoklik vagy már nincs is cirkuszművészet. Mi ki szeretnénk használni a helyzeti előnyünket, és létre kívánunk hozni egy olyan központot, amely által ebben a művészeti ágban Európa vezető hatalma lehetünk.

 

Pályája során nagy hangsúlyt fektetett az oktatásra. Ezt államtitkárként, a kultúra területén is fontosnak tartja?

Természetesen. Nagyszerű lehetőség, hogy a miniszteri értekezleten egymás mellett ülünk az oktatásért, a sportért és a szociális ügyekért felelős államtitkárral. Ezek mind-mind összetartozó területek, számos kapcsolódási pont és közös ügy van. A minap a közoktatásért felelős helyettes államtitkárral arról beszéltünk: ha gyermekeinket bánat éri, vajon milyen magyar kulturális tradícióból meríthetnek erőt. Ezen a téren is összekapcsolódik oktatás és kultúra, egymástól szinte elválaszthatatlanul. E kettő az én életemben is együtt volt jelen, a mostani munkámban sem lesz másként.


_D0A3825_Copy

 

Elődje, dr. Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár kiemelt figyelmet fordított a klasszikus zene területére. Múltjára való tekintettel ön a színház, illetve a cirkuszművészettel szeretne kiemelten foglalkozni?

Mivel az előadóművészet világából érkeztem, erre a területre van leginkább rálátásom, de államtitkárként az a feladatom, hogy a könyvtárakkal, múzeumokkal, levéltárakkal és a közművelődési intézményekkel is ugyanekkora hangsúllyal foglalkozzak. Népművelői diplomával is rendelkezem, nagyon tisztelem a közművelődési szakemberek munkáját. Nézzünk is egy konkrét példát: a megyéink levéltáraiban olyan értékek vannak, amelyekre a fiatal generáció figyelmét is fel kell hívnunk. Én személy szerint azt szeretném elérni, hogy legyen trendi levéltárba járni, kutatni és megismerni a saját gyökereinket, akár a családunk, akár szűkebb környezetünk, akár szülővárosunk történetéről és múltjáról van szó.

 

Kultúráért felelős államtitkárként melyek a fő céljai?

Kulcsszavaim: egyén, család, közösség, nemzet. Fel kell fedeznünk, hogy kik azok, akikhez el kívánjuk juttatni az üzeneteinket, akikhez közelebb akarjuk vinni a kultúrát. Meg kell néznünk, melyek azok a legapróbb, illetve legnagyobb színterek, ahol a kultúra létrehozói és befogadói találkozhatnak egymással. Nagyon széles réteget kell elérnünk, nemcsak egy szűk, magasművészetet értő közönséget.

Nekünk, akik a kultúra területének irányításáért felelünk, a legkisebb falu legkisebb közösségére és a magasművészet képviselőire és befogadóira egyaránt gondolnunk kell. És ez óriási felelősség. Sosem felejtem el: még a békéscsabai színház igazgatója voltam, amikor egy nap Kétegyházán autóztam át, és megpillantottam egy asszonyt, nagy zsákot szállított a kerékpárján. Vajon el szokott menni színházba? – merült fel bennem a kérdés, majd rádöbbentem, hogy az én feladatom, hogy minden egyes embert, köztük ezt az asszonyt is, elérjek, és rávegyek arra, hogy elmenjen színházba. Most sem kisebb a felelősségem. Arra kell törekednem, hogy minden magyar ember figyelmét felkeltsem és megmutassam itthon is és külföldön is: a magyar kultúra, a mi kultúránk végtelenül értékes, a magyar az egyik legkiműveltebb emberfő a világon.

 

Kultúra.hu

Fotó: Csákvári Zsigmond

dilili

2018.11.20

Michel Ocelot Dilili Párizsban című bűnügyi kalandfilmjével kezdődik az Urániában az idei Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál, amelyet november 28. és december 2. között rendeznek Budapesten. A fesztivál során 14, egész estés animációt, és több mint 200 rövidfilmet vetítenek.

2018_11_20_Evzaro_PagonyFeszt

2018.11.20

Kufli-színházzal, Rutkai Bori-koncerttel, meseolvasással, játékokkal, társasozással és sok meglepetéssel vár az év utolsó Pagonyfesztiválja a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az egész napos programsorozat 2018. november 24-én, szombaton 10.00 órakor kezdődik.

img_1510_ok2

2018.11.20

Családi napot tartanak a Capa Központban november 24-én a Thirtythree fotókiállításhoz és a Május 1. Ruhagyár – Fortepan: Ez a divat! című kiállításhoz kapcsolódóan. A résztvevők a tárlaton látható munkák alapján megalkothatják saját műveiket, az Ez is divat! című workshop pedig a szabásminták és az origami világába vezet be. A foglalkozásokon a részvétel ingyenes.

Lars Mikkelsen kapta a legjobb színész, a német Anna Schudt pedig a legjobb színésznő díját a 46. Nemzetközi Emmy-díjátadó ceremónián hétfőn New Yorkban. Lars Mikkelsen dán színésznek (Kártyavár, Sherlock) a Herrens veje című tévésorozatban nyújtott alakításáért, Anna Schudt német színésznőnek pedig az Ein Schnupfen hätte auch gereicht című életrajzi tévédrámában nyújtott játékáért ítélték oda az elismerést.

Az egy éven át tartó bicentenáriumi rendezvénysorozatot hétfőn nyitotta meg a spanyol királyi pár a spanyol fővárosban. Az ünnepségsorozat a Prado történetét kronológiai sorrendben bemutató tárlattal vette kezdetét. A kiállított mintegy 200 alkotás között a legnevesebb spanyol művészek, Velázquez, Goya, El Greco, Picasso alkotásai mellett Renoir, Manet és Jackson Pollock művei is helyet kaptak.

A VII. Ferdinánd által alapított intézmény mindössze 311 festménnyel kezdte meg működését. Mára gyűjteménye meghaladja a 35 ezer darabot. A világ egyik legnagyobb és legfontosabb múzeuma tavaly több mint 3 millió látogatót fogadott.

A nyíregyházi művész Panoráma című kiállítása november 23-án nyílik a Hódmezővásárhelyi Művésztelepen. A Nyitott Műtermi Sorozat részeként megrendezett tárlatot Boros Miklós János szobrászművész nyitja meg 17:00 órakor.

A görög mitológiából Léda és a hattyú történetét ábrázoló ókori freskót tártak fel a régészek Pompejiben. A műalkotás feltehetően egy gazdag kereskedő házának hálószobáját díszítette a pompeji városközpont közelében. A mitológia szerint Zeusz hattyú képében elcsábította Lédát, Spárta királynőjét, aki még aznap éjjel férjével is együtt hált, majd két tojást szült, amelyekből Heléna és Klütaimnésztra, valamint Kasztor és Polüdeukész kelt ki. A közelmúltban a Léda-freskó közelében egy római termékenységi isten, Priapus freskóját is megtalálták, kevésbé jó állapotban. Pompejit a Vezúv kitörése pusztította el az 1. században.

Omega együttes 56 éves történetét képek és relikviák segítségével bemutató látványos kiállítás nyílik november végén a szentesi Koszta József Múzeumban. A Gyöngyhajú lány címet viselő művelődés- és rocktörténeti tárlat felidézi az együttes fontos pillanatait az 1962-es alakulástól egészen napjainkig, ugyanakkor képet nyújt a 20. század második felének Magyarországáról is. A májusig látható tárlaton képeket, posztereket, az együttes tagjainak személyes tárgyait, ruháit, hangszereit állítják ki. Az anyag a tervek szerint az országban több helyen is látható lesz majd.

Weegee neve a 30-as, 40-es években összefonódott New York mindennapjai, a nyomor és a bűnözés ábrázolásával. Milyen társadalmi összefüggések állnak fotói mögött? A Mai Manó Ház következő tárlatvezetésén a bűnözők világát jól ismerő Fliegauf Gergely kriminálpszichológus értelmezésében kerülhetünk közelebb Weegee alkotói világához.

2018_11_17_weegee2

A Rábaköz hagyományait, népi iparművészetének jellegzetes tárgyait, motívumait és ma is aktív alkotóit mutatja be a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum november végéig látogatható, időszaki kiállítása. A tárlatról Nagy-Pölös Andrea néprajzkutató muzeológust, a kiállítás kurátorát kérdeztük.

Jelentős segítséget kapnak a munkájukhoz azok a múzeumpedagógusok, akik hátrányos helyzetű látogatókkal foglalkoznak. A Múzeumi iránytű című kiadványsorozat 16. részeként 2018 novemberében jelenik meg az Esélyt a múzeummal – Hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatása a múzeumpedagógia eszközeivel című módszertani kézikönyv, amelyben rengeteg gyakorlati példával szolgálnak a téma szakértői.

Stanley Jordan amerikai jazzgitáros és zeneszerző, aki különleges, zongoraszerű kétkezes tapping technikájáról híres, november 17-én a Müpában ad koncertet. A zenész a Meeting Stanley Jordan című esten két hazai ütőhangszeres művésszel, a tHUNder Duóval kiegészülve kápráztat el sokoldalú tehetségével, virtuóz játékával.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma