15_eves

2012.08.31
Götz Eszter
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
A most megnyílt biennále azonban bőséges példatárral igazolja vissza, hogy David Chipperfield biztos kézzel nyúlt a gazdasági és szociális krízist követő építészeti világválsághoz. A felelősség megosztása a társművészetekkel, az építészethez kapcsolódó egyéb szakmai területekkel, a civil közösségekkel és a városlakókkal gyakorlatilag egyet jelent a sztárépítész-kultusz végével. Chipperfield, aki maga is a világ építészeti élvonalának első sorában foglal helyet, beletalált a problémakör közepébe. Koncepciójában a nemrég még mitikus hősként, világformáló erőként megjelenő építész segítségért fordul az egész társadalomhoz: szabjon irányt a saját jövőjének, tanulja meg kifejezni az igényeit, gondolkodjon a mindennapi életét segítő, otthonosabbá tevő építészeti-városi beavatkozásokon.
 Zaha Hadid installációja
A közös terep tehát egyfelől közös érdek, érték, egyfajta közös jövőkép megrajzolására alkalmas. Másrészt, az egyes nemzeti kiállítások sajátos értelmezése alapján, ki-ki a maga aktuális problémakörét szabadon fogalmazhatja meg építészeti szempontok szerint. Ettől a tágasságtól a kiállító országok jelenlegi, karakteres gondjai sokkal erősebben tudnak a felszínre törni, mint a korábbi években. Az építészet feloldása a társadalom egyéb szegmenseiben kifejezetten jót tett a szakmának, a nemzeti kiállítások a szokottnál jóval őszintébb, konkrétabb profilt kaptak, jóval kevesebb blöff került a mustrába. De a központi pavilon és az Arsenale nagykiállítása is elkerülte a formai túlzásokat. Az eredmény tehát kevésbé látványos, a terek és formák poétikus megjelenése helyett a konkrétumokra és az egyszerűbb ötletekre épít. Ugyanakkor a világ építészetéről egy egészségesebb, nyitottabb és valóban – nem csak a szólamok szintjén – felelősséget vállaló kép rajzolódik ki 2012-ben Velencében.
A kiállító országok sora minden biennálén bővül, idén a négy újonc közül Koszovó mindjárt meglepetéssel is szolgál: közönségszavazásra bocsátja néhány újonnan elkészült épülete fotóit, ezzel szempontokat, bátorítást, igazi civil kurázsit ad a kortárs építészet értékeléséhez. Az Arany Oroszlán díjat elnyert japán pavilonban Toyo Ito kurátor és csapata abba a tervezési folyamatba avatja be a nézőket, amelynek végeredménye a tavalyi cunami által elsöpört falunak készülő közösségi ház lesz. Néhány ország bemutatója az építészetet mint metaforát használja, ilyen a hollandok mozgó homlokzata, az izraeli kiállítás erős világpolitika- és fogyasztás-kritikája – amelyikhez szatirikus módon egy működő múzeumshopot is kapcsolnak –, a lengyelek beton hang-háza vagy a szerb pavilont teljesen betöltő, óriási asztallap, amin a nézők ujjaikkal dobogva küldenek üzenetet egymásnak és az üres térnek.
Kifejezetten építészeti kérdéssé avatja a dánok kiállítása a globális felmelegedés révén egyre nagyobb szerephez jutó Grönland pozicionálását. A kiállítás kurátorául nem is építészt, hanem egy geológust választottak, aki precíz és mégis mélyen átélhető módon nyúl a témához.
Az orosz pavilon
Egyszerű és bölcs gondolatokat hozott a német kiállítás az építészet újrafelhasználásáról. Az USA pavilonját kisebb civil beavatkozások példatára tölti meg, a szellemes installáció érzékletesen kapcsolja egymáshoz a kérdések és az azokra adott ötlet-válaszok súlyát. A legmeglepőbb látványvilágot az oroszok hozták, akik a földszinti termekben a szocializmus tudásközpontjainak romjait mutatják be apró kukucska-lyukakban, az emeleten pedig QR-kódokból formáltak boltozatot, az üvegre festett fekete csipkehálóhoz pedig minden látogató táblagépet kap, azzal nyithatja meg a kódokban tárolt információk végtelenjét.
 A koszovói pavilon
Az Arsenale nagy kiállítása is kínál néhány szenzációt: itt működik az igazi multikulti falatozóvá alakított caracasi virtuális helyszín, a Torre David – Alfredo Brillembourg, Hubert Klumpner és Justin McGuirk projektje Arany Oroszlánt kapott –, itt látható Norman Foster lenyűgöző filminstallációja építészet és tömeg viszonyairól, és a csarnokon túl, a Biennále legvégén, egy kis jelzőtorony belsejében vetítik Wim Wenders frissen elkészült filmjét Peter Zumthorról. Egészében az idei biennále nem a nagy durranások tárháza, de annál mélyebbre ható és – évek óta először igazán – pozitív, reményekkel teli folyamatokról, egy küszöbön álló paradigmaváltásról tudósít, aminek az építészet, ha kellően szerény és megértő, akár élcsapata is lehet.

ArtKert_Kultura_596x90_002

2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA
2012.08.31
Kivételes koincidencia, hogy amikor az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátorának kijelölt David Chipperfield meghirdette a seregszemle hívószavát, és a központi kiállításra kisméretű fehér maketteket kért, Bachmann Bálint és Markó Balázs pályázata már a zsűri előtt volt. KRITIKA

KIállítás nyílik Eucharisztiáról a csodák és a művészet nyelvén címmel augusztus 23-án a pécsi Csontváry Múzeumban. A kiállított tárgyak a Keresztény Múzeum gyűjteményéből származnak.

34 alkalommal hirdették meg a Gábor Dénes-díj felhívását műszaki szakemberek számára. A Gábor Dénes-díjjal a kiváló hazai és határon túli műszaki alkotókat, kutatókat, fejlesztőket, feltalálókat, mérnököket ismerik el. A díjakat, amelyre október 10-ig terjeszthetik fel a gazdasági tevékenységet folytató társaságok, a kutatással, fejlesztéssel, felsőfokú képzéssel foglalkozó intézmények, a kamarák, a műszaki és természettudományi egyesületek, a szakmai vagy érdekvédelmi szervezetek, illetve szövetségek vezetői, továbbá a Gábor Dénes-díjjal korábban kitüntetett szakemberek jelöltjeiket, a kuratórium ítéli oda október folyamán, az elismeréseket pedig decemberben adják át. Részletek itt.

Már csak két hétig látogatható A jégkor pécsi vándora című kiállítás a Janus Pannonius Múzeumban, amelyen nemcsak a Rihmer László által feltárt „pécsi mammut” a JPM munkatársai által fellelt összes maradványát, hanem a kortárs állatok ősmaradványait is megtekinthetjük. A tárlat az utolsó előtti napon, augusztus 30-án meghosszabbított nyitvatartással, színes, gazdag délutáni programmal zárul.

25. James Bond-film címe: No Time to Die (Nincs idő meghalni). A főszerepet ismét Daniel Craig alakítja, aki már ötödször játssza el a 007-es brit titkos ügynököt. A főgonoszt Rami Malek alakítja. Ralph Fiennes, Naomie Harris, Léa Seydoux és Ben Whishaw visszatérnek a filmbe. Az új Bond-film készítői a fiatal nemzedékeket akarják megszólítani, ugyanakkor hűek maradnak a 007-es filmek zsáneréhez. Látványos üldözési jelenetek és küzdelmek teszik izgalmassá, de Bondnak már a MeToo-világban is helyt kell állnia.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapításának 30. évfordulóját ünnepli a szervezet a Magyar Nemzeti Múzeumban. A Befogadás napja '89 című tárlatot augusztus 22-én nyitja meg Kozma Imre apostoli protonotárius, az eseményen köszöntőt mond Varga Benedek és Klaus D. Streiche.

Hagyományőrző huszárbandériumok díszmenetével, fiatal lovasok bemutatkozásával, fegyver- és mentési bemutatókkal várják az érdeklődőket a 16. Nyíregyházi Huszártalálkozón augusztus 24. és 25-én a szabolcsi megyeszékhelyen.

huszartalalkozo

A 22. Zsidó Kulturális Fesztiválon koncertek, improvizációs est és könyvbemutatók is várják a közönséget hét budapesti helyszínen szeptember 9-ig.

Augusztus 30-án „a hot jazz virtuózai", azaz a The Rollini Project ad koncertet a Művészetek Palotájában.

Utolsó hétvégéjéhez érkezik augusztus 23. és 25. között a Ludwig Múzeum áprilisban nyílt Bauhaus100. Program a mának – Kortárs nézőpontok nevű kiállítása. A modern művészettörténet egyik legmeghatározóbb mérföldkövét központba állító tárlat lezárásaként egy átfogó, tematikus finisszázs-programmal készül a múzeum képzőművészek, múzeumpedagógusok, építészek és tervezők közreműködésével.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma