NFZ_Bartok_728x90mm_Kultura_hu_1_002

2015.10.12
Takács Erzsébet

Minneapolisban, Londonban és a magyar fővárosban is nyílt a művészeti ágat bemutató kiállítás idén, és habár az első kettő annak globális konszenzusait tárgyalja, az itthoni pedig a keleti és nyugati értelmezés közötti kapcsolatot veszi górcső alá, felmerül a kérdés, vajon a konzumtermékeket megörökítő művek bálványok vagy éppen kritikák voltak. Az Art Market Budapesten erre keresték a választ.

A színek, az új technológiák tartják bűvöletükben a világot, a pop art pedig éppen ezekre, és az értük rajongó fiatalokra épít. Népszerűsége töretlen, a világot összekapcsoló tévé és internet pedig csak tovább erősíti látványos közkedveltségét. A modern csatornákon kommunikáló fiatalokhoz, éppen célközönségéhez érhet el így, és folytathatja hódító útját, hiszen mindig lesznek fiatalok, akik számára a sajátos formák és a színek kavalkádja egyértelműen szexi és trendi – vélekedett Sarah Wilson művészettörténész, a londoni Courtauld Institute of Art professzora, és a szintén londoni Tate Modern „The World Goes Pop” című kiállítási katalógusának szerzője arról, miért is válhatott annyira kedveltté az egész világon a művészeti ág.


am

 

Hogy a pop art valaminek a fetisizálása, vagy éppen kritikai megközelítése, számos tényező függvénye lehet Fehér Dávid művészettörténész szerint. A Szépművészeti Múzeum munkatársa, a minneapolisi Walker Art Center International Pop című kiállítási katalógusának szerzője és a budapesti Ludwig Múzeum „Ludwig Goes Pop + The East Side Story” című kiállítási katalógusának szerzője úgy véli, ha Amerikában nagyítok fel egy konzumterméket, nehéz eldönteni, hogy abból bálványt csinálok, vagy éppen kritikailag közelítem meg a fogyasztói társadalmat. Művészenként eltérő, hogy kritikáról vagy bálványozásról van-e szó, miközben maguk az alkotók is sokszor tudatosan játszottak ezzel a kettősséggel.  

 

Az alapvetően brit és amerikai területen létrejött pop arttal kapcsolatos egyik kérdés éppen a két országban létrejött művek viszonyát feszegeti, nehezen lehetne ugyanis egyértelműen megállapítani, hogyan viszonyultak Nagy-Britanniában az amerikai művekhez. Derek Boshier angol pop art művész szerint – idézte a vele készített interjúját Fehér Dávid – voltak, akik istenítették a beáramló amerikai kultúrát, mások viszont úgy érezték, Amerika leigázta Nagy-Britanniát, sokan azonban a két szélsőséges álláspont között foglaltak állást. Számos esetben pedig csak távolról köthetők a pop arthoz olyan művek, melyek a figurális festészethez tartoznak, vagy a pop artra asszociáló stiláris elemeket hordozzák magukon – ezek eszközeik miatt sajátos értelmezéseket, kettőséget rejthetnek magukban.


am1

 

Más irányt vett azonban a kelet-európai pop art. Fehér Dávid elmondta: az első jelentős magyar pop art kiállítás és az ahhoz kapcsolódó tudományos kötet rendezője és szerzője, Keserű Katalin állapított meg, hogy a hazai kérdések középpontjában nem a fogyasztói társadalom, hanem sokkal inkább a vágyott nyugati világhoz fűződő viszonyunk és a létező szocialista világgal szemben támasztott kritikák álltak. Konkoly Gyula Porcelángyári munkás című munkája például a szocialista munkás ábrázolásának továbbgondolása, az egész azonban egy amerikai eszköztárra jellemző módon jelenik meg. „Hogyan viszonyulunk ehhez a szocialista ikonográfiához? Komplikált kérdés, melyre nem adhatunk választ, az azonban egyértelmű, hogy nagyon izgalmas kritikai attitűd formálódik ki” – példálózott Fehér Dávid. Lakner László pedig, Amerikával szembeni kritikai attitűdjének tudatában, úgy dolgozza fel a vietnámi háborúk romantikáját – folytatta a példák sorát a művészettörténész –, hogy protestáló buddhista szerzeteseket fest meg magazinfotók stílusára támaszkodva.

 

Timár Katalin művészettörténész, a Ludwig Múzeum munkatársa, a „Ludwig Goes Pop + The East Side Story” című kiállítás kurátora a tárlatról kifejtette: nagyon keveset tudunk a kelet-európai pop. Ennek oka, hogy a világháború és a rendszerváltozás között sem a demokrácia, sem annak egyik feltétele, a fogyasztói társadalom nem létezett itthon. Amikor aztán persze a sztálinista rendszerből felnőve a 60-as években fellélegezhetett a társadalom, a művészek nyomasztó tapasztalataikat a műveken keresztül jeleníthették meg.


am2

 

A kelet-európai művészek közül kevesen alkottak kizárólag a pop art területén, többségük művészetének csupán pár évét fedte le ez a művéseti ág. „Művészetem csak pár évét érintette a pop art, érdekes, hogy mégis pop art művészként vagyok bemutatva, habár Ugyan múzeumokban kiállított művek születési idején valóban a pop art szellemében alkottam” – mondta el Dusan Otasevic belgrádi képzőművész, a Tate Modern és a Ludwig Múzeum pop art kiállításának résztvevője. „Abban az időszakban az egyetemistaként megtanult klasszikus kifejezési módok elhagyása foglalkoztatott, új anyagokat és új kifejezési módokat szerettem volna elsajátítani. Nagyon sok ipari anyagot használt, nem feltétlenül azokat, amik a festők műtermeiben megtalálhatók. És nem is a klasszikus nagy témákra koncentráltam, hanem apró kisebb banális kérdésekkel kívántam foglalkozni.” Már maga a nagy témáktól való eltávolodás is egyfajta kritikai hangot jelentett, aminek köszönhetően egyfajta kettősség lelhető fel alkotásaiban. Nagyon messze volt a glorifikációtól, az ünnepléstől.

 

A belgrádi művész Towards Communism című munkája a londoni kiállításon látható, mely Lenint közlekedési jelzőtáblán ábrázolja, egyfajta ikont, brandet faragva a szovjet vezetőből. A megjelenítés igen radikális kritikának számított, ami jelentősen veszélyeztette a művész munkásságát, nagy kockázatot jelentett ez a részéről. Szerencsés helyzetben volt azonban, mert fiatal művészként nem irányult rá akkora figyelem, mint azokra az alkotókra, például a filmesekre, akik a nagy tömegekhez is elértek, őket a cenzúra sokkal keményebben érintette. Köszönhetően annak, hogy a kritikusok maguk is fiatalok voltak, elfogadóbbnak számítottak, mint idősebb kollégáik. Ugyan Dusan Otasevic jelentős díjakat nem kapott ebben az időszakban, a fiatal kritikusok elfogadták mondanivalóját, üzenetét, és mindössze apróbb kellemetlenségekkel kellett számolnia.


am3

 

Nehéz ugyan megválaszolni, hogy itthon milyen szankciókkal sújtották volna a Rákosit hasonlóan ábrázoló műveket, Fehér Dávid szerint nem is szabad általánosítani, minden eset más és más volt. Éppen a mai történetírás feladata lebontani, vagy legalább újragondolni a disszidens művészet mítoszát. „Szeretünk a támogatott és a tiltott művészet pólusaiban gondolkodni, és azt hinni, hogy a támogatottak jól érezték magukat, mások pedig alig tudtak megélni. A hatalmas szürke zóna, az úgynevezett megtűrtek jelentették közben a legnagyobb csoportot, melyen belül is óriási különbségekkel találkozhattunk. Ráadásul sokszor egyszerűen pozícióbeli kérdésről volt szó, Bak Imre pozíciója teljesen más volt, mint Lakneré, akinek csak néhány képét nem lehetett bemutatni, bizonyos kontextusban.” A cenzorok keze is meg volt ugyanis kötve. Az alapvetően baloldali szemléletű, figurális festészetet művelő Lakner eszköztára stiláris szempontból a pop art bizonyos elemeihez rokonítható ugyan, a politikai ikonográfia, mint módszer, kicsit később, a 60-70-es években a konceptualizmus és a fotórealizmus technikáitól sem álltak távol. Beke László művészettörténész egyik izgalmas tanulmányában arról írt például, hogy Pinczehelyi Sándor hiába ábrázolta magát sarlóval és kalapáccsal, és lehetett jogosan ezért valami ironikus üzenetre gondolni, konkrét fogódzót nem találtak a műben. Ugyanígy Lakner 1969-es, Dasvidania című festménye a pop arttal rokonítható stílusban készült el: a képeslap nyomán megfestett orosz vörös katonák önmagukban még nem jelentettek támadhatót. A képet meg is vásárolta a magyar állam, és vélhetően egy pártbizottsági székházban állították ki, egy feljegyzés szerint azonban már ezzel a felirattal: „Baráti hadsereg a felszabadításkor”. A kép azóta elveszett. Mindesetre komoly dilemmát jelent az alkotás a fetisizálás és a kritika mezsgyéjén, mert nehéz lenne eltagadni a kritikai élét, miközben kommentár nélkül mutatja be a valóság egy fragmentumát. Az értelmezési lehetőség miatt nevezhetjük duplafenekű művészetnek a pop artot, Birkás Ákos művész például, aki hosszú ideje műveli a figurális festészetet: frontok között álló művészetként nevezi meg. A kritikai éle mellett ugyanis sokféleképpen értelmezhető.

 

Kemény György művész is megjelent az október 10-én zajló beszélgetésen, és egy anekdotát mesélt el a közönségnek. „Minden diktatúrának az első pillanattól repedeznek a falai, annak belső ellentmondásaitól. Terveztem egy akkori rockegyüttesnek egy nagyon popos lemeztasakot. Mindenki szerint szuper volt. A lemezgyár igazgatója be is hivatott, hogy elmondja, ez olyan, mint a legjobb angol és amerikai lemeztasakok mostanában” – és ezzel meg is indokolta, miért nem rendelik meg. Hetekkel később viszont, amikor Berlinben megrendezték a Világifjúsági Találkozót, ez a bizonyos zenekar is megjelent. A KISZ főembere lelkesen kérdezte meg a zenekar vezetőjét, hogy ugye jól fognak este játszani. Mire ő elmesélte, hogy rossz kedvük talán árnyékot vet az estére, hiszen itthon nem engedélyezték a lemezborítót. Persze rögtön megkapták az engedélyt a sokszorosításra. „Így működöt a rendszer.”


Fotó: Csákvári Zsigmond

kovacsolas_1
2019.09.20

Hogyan lesz ma valaki kovács? Mesterség ez, vagy művészet? Hogy került egy a 17. században épült, a párizsi kommün idején leégett palota kapuja Pápára? Többek között ezeket is megtudtuk Lehoczky János kovács iparművésztől.

Rocco_es_fiverei-9517_002

2019.09.19

Luchino Visconti 1960-ban bemutatott filmje, a Rocco és fivérei ihlette a Nemzeti Színház csütörtöki bemutatóját, amely torz ideológiákról, a nagyvárosi lét nehézségeiről mesél – több mint fél évszázaddal Visconti után, kevesebb jövőbe vetett bizakodással.

Borcsok_Anna_2_R
2019.09.19

Szeptember 20-án lesz az Ékszerek éjszakája, mely a kortárs ékszerművészet technikai, koncepcionális és formabontói aktualitásait mutatja be. Az idei program különlegességeiről és a szervezés kulisszatitkairól Börcsök Anna ékszertervezőt kérdeztük.

A Vers – mindegy kinek sorozat első videóját, amelyben az előadóművész Ady Endre Áldásadás a vonaton című költeményét szavalja el, két hét alatt több mint 120 ezren nézték meg a Facebookon. A sorozatban Lutter Imre klasszikus és kortárs költők ismert, vagy kevésbé ismert verseit egyedi hangvételben, filmes eszközökkel fűszerezve adja elő. Minden versfilmhez készül egy beszélgetés is, amelyben Lutter Imre Vlasits Barbara színésznővel osztja meg gondolatait az elmondott költeményekről.

A gyűjteménybe ezúttal egy Ikarus 211-es és egy Ikarus 280-as kerülhetett be. Az előbbi típus a 200-as típuscsalád egyetlen nagyobb szériában gyártott midibusza volt. Összesen 5650 darab készült belőlük 1974 és 1990 között; szinte kizárólag csak a hazai és az akkori NDK piacra. Az Ikarus 280-as az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár legsikeresebb, világszerte ismert és használt városi-elővárosi csuklós busza volt. Becslések szerint az 1970-es és 1980-as években a világ csuklósbusz-gyártásának a kétharmadát ez a típus tette ki.

Október 22-én a Juan Diego Flórez, az operavilág ünnepelt előadója ad koncertet az Erkel Színházban, ahol a műfaj legismertebb áriái mellett az operettirodalom legismertebb dallamai is felcsendülnek az Operaház zenekarának kíséretében. Juan Diego Flórez hangja a tenorok és azokon belül is a „bel canto” tenorok között is ritka kincs. Kezdetben főként Bellini-, Donzietti- és Rossini-szerepek kaptak helyet repertoárjában, mostanra azonban, ahogy hangja érettebbé, előadásmódja erőteljesebbé vált, szép számmal találkozhatunk Mozart, Verdi és Puccini áriáival is.

Szombaton újabb Magyar Örökség Díjakat adnak át a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Elismerésben részesül Snétberger Ferenc gitárművészete és zenei tehetséggondozó munkássága, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség folytonos küzdelme és a magyarság megtartásáért vállalt küldetése, Eötvös Loránd világhírű fizikus-geofizikusnak a magyar tudományt és oktatást példamutatóan szolgáló életműve, Féja Géza írói és szociográfiai munkássága, az oktatói munkában 150 éves eredményes és a leányképzésben első Veres Pálné Gimnázium, a Fiumei úti Nemzeti Sírkert és Vidnyánszky Attila színházteremtő művészete. A Magyar Örökség Díj azon magyar személyeknek, intézményeknek és csoportoknak adható negyedévente, akik és amelyek tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultúra, gazdaság, sport és tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez.

A Siess haza, vár a mama című alkotást, amelyet Hajdu Eszter rendezett, szeptember 21-én, szombaton este mutatják be a fővárosi MagyaRock Hírességek Csarnokában a RaM Colosseumban. Barta Tamás a hatvanas évek közepétől a Syconorban játszott, megfordult a Syriusban, majd a Hungáriába került. 1971-ben Presser Gáborral, Frenreisz Károllyal és Laux Józseffel együtt megalakította a Locomotiv GT-t, az ő gitárjátéka hallható az LGT első három lemezén, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című albumon, valamint Zalatnay Sarolta és Kovács Kati egy-egy lemezén. 1974-ben nem tért haza az LGT amerikai turnéjáról; egy darabig még zenélt, aztán különböző üzletekbe fogott. 1982-ben máig tisztázatlan körülmények között lelőtték Los Angelesben.

Szeptember 26-án 19.00-kor a MOM Kulturális Központban ad koncertet Sebestyén Márta. A műsoron felcsendülő dalok évszázadokon és népeken ívelnek át, írott forrásokból és a szájhagyomány gazdag tárházából egyaránt merítve.

Sebestyen_Marta

Koncertekkel, családi, gasztronómiai és művészeti programokkal várják az érdeklődőket szeptember 27. és 28. között a Bartók Béla úton az Eleven Ősz fesztiválon, amelynek középpontjában idén a digitális kultúra áll.

Az ősz egyik legfontosabb kulturális seregszemléjénm a 28. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon számtalan műfaj képviselteti magát a kortárs zenétől a táncművészeten és az operán át a könnyű- és világzenéig, de megjelenik a programban a dzsessz, a képzőművészet, a színház és az irodalom is szerte a főváros kulturális intézményeiben és közterein.

Különleges meghívottakkal készül a PesText. A vérbeli városi fesztiválon, mely behálózza Budapest belvárosát, nem az új könyvmegjelenések alakítják a programot, hanem az izgalmas szerzők találkozásai. A rendezvényen különös figyelmet fordítanak a visegrádi országok irodalmára és a nem magyarul alkotó magyar szerzőkre.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma