2009.01.17
Götz Eszter
Hatalmas összefoglaló a század egyik legnagyobb rajzművészének életművéből a Kogartban, olyan, amilyen Magyarországon még soha nem volt. KRITIKA
 Önarckép
Éppen száz éve született. Picasso azt mondta róla, hogy a világ második legnagyobb rajzművésze volt, őutána. Itthon mégis nehezen vettek tudomást az 1947-es béketárgyalások után Párizsba, majd Argentínába, onnan New Yorkba emigrált Szalayról. Nyolcvanévesen mégis Miskolcon kötött ki, 400 munkáját magyar múzeumoknak ajándékozta, élt még néhány évet, de már tustoll nélkül, és távozott. Most szép lassan megint befogadja a magyar kultúra, ami ugyan késői tiszteletadás, de a szellemi  adósságtörlesztés a centenárium kapcsán legalább nagyszabású. A Kogart után még tavasszal a Petőfi Irodalmi Múzeum, majd a Miskolci Galéria is jelentős bemutatót ad Szalay művészetéből és a magyar grafika vele együtt induló nagyjairól.
 
A mostani tárlat mennyiségében is óriási anyagot kínál, és kiszabadítja Szalayt az egyműfajú művész képéből. A tusrajzok, rajzkönyvek és könyvillusztrációk mellett akvarellek, temperával színezett grafikák, korai festmények, rajzai alapján készült rézdomborművek szerepelnek, itt látható a híres norwalki 1956-os emlékmű másolata is.
 
 Angyal
Az életmű lényege mégis a rajz. A vonal, aminek erejével, finom vezetésével, kihagyásaival és sűrűségével egy halálravált emberiség évszázadát rögzítette, félelem és kegyetlenség, bűn és büntetés históriáját. A tarnabodi istállókban felnövő kisfiú számára még a lovakban feszülő energia, a családi ház, a kemény munkához szokott falusiak földközeli élete szolgáltatott anyagot. De a Budapestre került fiatal művész már meglátta az emberi kapcsolatok mögött az archaikus képleteket, azt a mögöttest, ahogyan a bibliai témák sok ezer éve minden nemzedékben hasonló típusokban születnek újra. Rajzolni kezdte őket, időről időre visszatért az isteni üzenettel vergődő Jónás, a kiűzetett első emberpár, az egyetlen gyermekét feláldozni kész Izsák vagy az angyallal harcoló Jákob témájához. Egész életén végigvonulnak a történetek, újra és újra megfogalmazta őket: dolga volt még velük, egy kész művel nem szűnt meg a történethez fűződő mondanivalója.
 
 Ketten
Aztán hadirajzolóként a Don-kanyar, az állatnak is tűrhetetlen frontviszonyok, a hadifogság adott bőséges anyagot Szalaynak. Az emigráció után sem lettek oldottabbak a grafikái, jelezve, hogy a műveit létrehozó eszme stabil, ezt az egyet a világ minden tájára magával vitte. Párizsba, Argentínába, ahol az argentin rajzművészet legnagyobb mestereként tartják számon azóta is, majd az Egyesült Államokba - ahonnan most a művész lányának jóvoltából több mint 60, eddig itthon teljesen ismeretlen Szalay-mű került Magyarországra -, és végül ismét haza, Miskolcra, a kör bezárásaként. Élete is egyetlen vonalat írt le, amely visszatért a kezdethez. Akik ismerték, azt mondják, hogy mindkét kezével egyformán tudott rajzolni, vonalban élte meg minden benyomását.
 
 Hajnal
A kiállítás kurátora, Sümegi György a Kogart saját anyagán túl több hazai gyűjteményből válogatott és a teljes anyagot fordított kronológiában, a legfelső emelettől lefelé haladva helyezte el. Bölcs megoldás, mert a nézőt a belépéskor rögtön a Genezis lenyűgöző lapjai fogadják. De az egyes periódusok, a korai évek rajzait és festményeit nem számítva, alig különböznek egymástól. Szalay szinte pályakezdésétől teljesen érett, komplex rajztechnikát használt, ennek elemeit erősítette vagy finomította élete egyes szakaszaiban: a vonal sűrítésével, a figurák szemének felnagyításával, az izmusok hatásának múlásával. És a bibliai, történelmi és allegorikus témák mellett aktualitások is megjelennek, mint a magyar 1956-ot kísérő sorozata, vagy az 1969-es Holdraszállás című rajz, melyen egy asztronauta és egy Csaba királyfi típusú lovas figura egyszerre száll a világűrben. Ha a Kogart bemutatója és a két további kiállítás eléri, hogy Szalayt újra felfedezze a magyar köztudat, az nyomot fog hagyni a kortárs képzőművészeten is.
 
2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA

Kinek a hangja? címmel nyílt állandó kiállítás Móricz Zsigmondról egykori lakhelyén, Leányfalun. A Duna menti település ezzel ünnepli posztumusz díszpolgára születésének 140 évfordulóját

Tizennyolc kortárs zeneszerző életét dolgozta fel az az országos zenetörténeti verseny, melynek Budapesti döntőjét csaknem maximális pontszámmal nyerték a kalocsai diákok.

A Nemzeti Kulturális Alap által támogatott, Tanítványok tanítványai 1950-től napjainkig című országos zenetörténeti versenyt Varga Károly zenepedagógus, a Magyar Televízió és Rádió munkatársa, zenei könyvek írója hívta életre.

A múzeum a napokban adta át a 2011-ben ellopott, Kr. e. 1. századból származó aranyozott szarkofágot a manhattani kerületi ügyészségnek, amely továbbítja az egyiptomi kormánynak. A Metropolitan Múzeum 2017 júliusában vásárolta meg a koporsót egy magángyűjteményből, azóta egyik kiállításának központi darabja volt. Az intézményt a vásárláskor hamis eredetigazolással vezették félre. A koporsót, amely egy magas rangú egyiptomi papé volt, jelenetek és szövegek díszítik, amelyek a pap útját ábrázolják a haláltól az örökkévalóságig.

A Magyar Nemzeti Múzeum emlékülést rendez abból az alkalomból, hogy 160 éve, 1859. február 25-én Rosti Pál a nemzet múzeumának ajándékozta dél-amerikai utazásán készült fényképeit. A rendezvény 2019. február 25-én 13 órakor kezdődik a MNM Dísztermében. Pulszky Ferenc múzeumigazgatói kinevezésének 150. évfordulója alkalmából pedig március 4-én tartanak tudományos konferenciát, mely az MNM és a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület közös rendezvénye.

Idén a tudomány és a technológia áll a velencei biennále nemzetközi gyermekkarneváljának fókuszában, így ebben az évben a Római Magyar Akadémia a budapesti Csodák Palotájával együtt szervez foglalkozásokat február 23. és 25. között. A négynapos program alatt, a Ca' Giustianan termeiben az előző évekhez hasonlóan tematikus foglalkozások várják a gyerekeket, amelyek ez alkalommal a tudomány témája köré épülnek. A szervezők a világ működését bemutató interaktív foglalkozássokkal készülnek, valamint felépítenek a helyszínen egy matematika, informatikai témájú kódfejtő szabadulószobát is. Magyarország negyedszerre vesz részt az olaszországi programon; 2016-ban Kecskemét városa mutatta meg sokszínű zenei kultúráját, 2017-ben és 2018-ban a Római Magyar Akadémia szervezésében pedig a MOME és a Szentendrei Skanzen mutatkozott be Velencében.

Dikun György kárpátaljai festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás csütörtökön Budapesten a Forrás Galériában. A március 13-ig nyitva tartó tárlaton láthatók lesznek többek között a Tenyérjós, Az öreg halász és a tenger II., valamint a Pán című alkotások.

dikun_gyorgy_nyito

Jelmezes felvonulás, álarckészítés, koncert és táncelőadás is lesz az ötödik alkalommal megrendezendő farsangi karneválon a Fejér megyei Velencén feburár 23-án szombaton.

A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója és a Gulágkutatók Nemzetközi Társasága megemlézezést tart a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapja alkalmából február 25-én.

A műfajok egymásba kapaszkodása, az évfordulók és az önismeret a hívószavai az idei Debreceni Tavaszi Fesztiválnak, amelyet március 16. és 27. között huszonkilencedik alkalommal rendeznek meg.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma