NFZ_Bartok_728x90mm_Kultura_hu_1_002

2019.08.18

Törekszik arra, hogy ne másokhoz mérje magát, és nem érdeklik a zajos sikerek; a lényeg, hogy azt csinálja, amit szeret. Orosz Ákos éppen ezért rengeteg dolgot csinál: játszik, rendez, forgat és a zenekara útját egyengeti. Idén Kaszás Attila-díjra jelölték; gyerekként már állt egy színpadon a tizenkét éve elhunyt művésszel, és most maga is a Vígszínház csapatát erősíti.

orosz_akos_a_szokes_600x413
A szökés (Vígszínház)
Fotó: Szkárossy Zsuzsa

2015 óta vagy a Vígszínház tagja. Elég éles váltás volt a Maladype után. Megtaláltad a helyed?

Igen, bár érdekes, hogy korábban mindenütt a legfiatalabbak közé tartoztam. Tizennyolc évesen kerültem a Színművészetire, akadt az osztályban, aki hat évvel idősebb volt nálam. Aztán kikerültem a pályára, ott is minden csapatban én számítottam a legfiatalabbnak, az első, Vígszínházban töltött éveimben is így volt, az utóbbi időben viszont rengeteg fiatal alkotó szerződött a színházhoz, és barátkoznom kell a helyzettel, hogy már nem én vagyok az, akinek a fenekén van a tojáshéj.

 

Szentivaneji_alom
Szentivánéji álom (Vígszínház)
Fotó: Dömölky Dániel

Ez magabiztosságot is ad?

Dehogy! Sőt, újra és újra megkérdőjelezem magam. Az egyetemen, aztán a Maladypénél is általában olyan alkotókkal dolgoztam, akiket a mestereimnek is tekintettem, s ezeket a kérdéseket, amelyeket most kénytelen vagyok sokszor magamnak feltenni, ők tették fel. Az ő véleményükben, visszajelzéseikben vakon megbíztam. Most viszont nagyon sokfelé dolgozom, rengeteg különböző ízléssel találkozom, és jól meg kell válogatnom, kinek a véleményére adok. Próbálok nyitott lenni minden újra, nem elfeljteni a rég tanultakat, ugyanakkor hű maradni a saját értékrendemhez.

 

Orosz_Akos
Fotó: Juhász Éva

Több mint tíz éve vagy a pályán. Nem alakul ki idővel az emberben valami biztos mérték?

Bennem nincs ilyen. Ráadásul sokféle közegben dolgozom: a színház, a film, a szinkron, a könnyűzene mind-mind más létezést igényel. Ami mindenhol elengedhetetlen, az az önazonosság. Törekszem arra, hogy ne másokhoz mérjem magam, ne vágyjam mások sikereit, szerepeit, hanem a saját utamat járjam.

 

ket_ur_szolgaja-_pesti_szinhaz
Két úr szolgája
Fotó: Puskel Zsolt

Egyetemistaként sem estél ebbe a hibába?

Nem, mivel mindig rengeteget dolgoztam, ráadásul olyan helyeken, ahol szerettek, elfogadtak, így nem is volt időm ilyesmin gondolkodni. A Maladype burok volt, gyakorlatilag meghosszabbított egyetemi lét. Napi huszonnégy órában ott voltunk, építettünk, mostuk a színpadot, a munka egésze ránk hárult. Én nagyon hittem ebben, és ez minden energiámat lefoglalta.

 

Macbeth-2
Macbeth (Maladype Színház/Trafó)
Forrás: oroszakos.hu


Mi történt 2015-ben, amikor úgy döntöttél, hogy a Vígbe szerződsz?

Eltelt hét év, és akárcsak a népmesei parasztlegénynek, nekem is eljött az idő, hogy továbbálljak. Azt éreztem, nem vagyok elég kreatív, már nem inspirál a közeg, és én sem a közeget. Nagyon nehéz, de szép időszakként emlékszem erre a hét évre, remek szerepeim voltak, beutaztuk a világot az előadásokkal. Most egyre erősebben érzem, hogy magamért csakis én magam felelek.


orosz_akos_4
Egerek és emberek (Spirit Színház)
Fotó: Szitás Bernadett

Akadnak dolgok, amelyben a Vígszínház kényelmet jelent: nem magamnak kell kimosnom a ruháim, és még büfé is van. Viszont „veszélye” is akad: jóval szélesebb közönséget kell kiszolgálni, nagyobb a bukás lehetősége. A csaknem 80 fős házi színpadon ugyanazt a szakmai minőséget, ízlést igyekszem képviselni, amit az 1200 fős nagyszínpadon. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen nagy színház egészen más, mint egy kisebb közönség ízlését kiszolgáló, kísérletező társulat. Bizonyos értelemben kompromisszumokat kell kötni: a darabválasztással, a színházi nyelvvel széles közönségréteget kell megszólítanunk. De ez nem jelenti azt, hogy színészként is kompromisszumot kellene kötnöm. Maximalista vagyok, ez a zsigereimben van. Szerintem minden műfajnak, stílusnak van létjogosultsága, amennyiben azokat a lehető legmagasabb szakmai színvonalon művelik.

 

phoca_thumb_l_platonov_netre-9
Platonov (Maladype Színház/Thália Színház)
Forrás: oroszakos.hu

Másfajta játékstíust igényel a Vígszínház?

Mindig ügyelni kell arra, hogy a színészi játék illeszkedjen az adott előadás stílusába. Már az olvasópróbán kiderül: a rendező és a tervezők miként gondolkodnak a darabról, s ez inspirálja a színészt, az adott rendszeren belül pedig igyekszem minél kijjebb tologatni a határaimat. A színészi intenzitást, a belső igazságot, ha úgy tetszik, a hitelességet mindenféle játékstílusban meg lehet találni. Másként kell megszólalni a nagyszínpadon, mint egy kisebb stúdióban, de ilyen tekintetben a Víg is sokszínű, hiszen párhuzamosan három különböző játéktérben futnak előadásaim.


orosz_akos_3

Bűn és bűnhődés (Vígszínház)

Fotó: Dömölky Dániel

Akkor miért igényled mégis, hogy más – többnyire független alkotói közösségekben is – dolgozz?

Ez lételemem, nem szeretnék elkényelmesedni és feladni azt a fajta progresszív vonalat, amit a Maladypében vittem. Mióta a Vígszínház társulatában dolgozom, szinte csak nyáron van lehetőségem plusz feladatokat vállalni, ez az első nyár, hogy ügyeltem a pihenésre is. Magammal kellett megküzdenem e tekintetben, mert nagyon nehezen tudtam elképzelni, hogy nem vállalok el egy izgalmas munkát, és helyette feltett lábbal pihenek valahol. De nem szeretnék kiégni, ezért muszáj valamiféle egészséges egyensúlyt találnom. Nem élhetem kizárólag a színpadon az életem, annyi minden van még.


orosz_akos_6
A dzsungel könyve (Pesti Színház)
Fotó: Szkárossy Zsuzsa


Amit megélek a mindennapokban, abból építkezem a színpadon. Azt érzem, hogy aki túlságosan belepörög a színházi létezésbe, egy idő után elkezd a hiányairól beszélni, ami könnyen önsajnálatba csap át. Szerintem a magas szintű művészet az, amikor az ember lehánt magáról minden felesleges dolgot, és olyan lesz, mint egy üres papír, amire bármit írhatunk. Én csak pozitív energiából tudok dolgozni, feszültségből, egymás nyomorgatásából nem tudok építkezni, a legdrámaibb érzést is csak pozitív irányból tudom megfogalmazni. Úgy szeretek színpadra lépni, hogy van kedvem hozzá, nem a nyűgömet akarom mások elé vinni.


orosz_akos_7

Rómeó és Júlia (Szegedi Szabadtéri Játékok)

Fotó: Várady Nikolett


 Minden este van hozzá kedved?

Ez nagyon nehéz, de szerintem tanulható, és egyfajta mesterségbeli tudás, hogy mire az ember felmegy a színpadra, és átlépi a takarás képzeletbeli küszöbét, addigra legyen kedve hozzá. Bizonyára lehet rutinból is dolgozni, de az engem nem érdekel. Az igazán nagy színészek alatt „meghajlik a deszka”. Amikor például Sinkó Lászlót néztem az Amalfi hercegnőben, végig az volt az érzésem, hogy bármit csinál, a jelenlétének ereje, súlya van. Ezen lehet dolgozni, hogy ez a belső energia meglegyen. Én igyekszem minden nap örülni annak, hogy azt csinálhatom, amit szeretek.


orosz_akos_9
Júlia és a hadnagya (Ódry Színpad)
Fotó forrása: oroszakos.hu

 

Milyen feladataid lesznek a következő évadban a Vígszínházban?

Spiró György Honderűje lesz az első bemutatóm a Pesti Színházban Valló Péter rendezésében. Csupa kiváló, tapasztalt kollégával játszom, én vagyok a legfiatalabb szereplő. Börcsök Enikő, Lukács Sándor, Márton András és Kern András a partnereim. Nagyon élveztem ezt a próbafolyamatot, noha fiatalokkal – akár nálam fiatalabbakkal is – szeretek dolgozni, mert inspirálnak.


Nagyon hamar meg lehet öregedni, a nővérem tizenéves gyerekei olyan zenét hallgatnak, amiről nekem már fogalmam sincs. A Vígszínház közönsége – már A Pál utcai fiúk miatt is – jelentős részben fiatalokból áll, értenem kell őket ahhoz, hogy hozzájuk is szólhassak. Ugyanakkor üdítő volt ezekkel a tapasztalt színészekkel együtt dolgozni, mert egy olyan világ lenyomatát hordozzák, amely ma már hiánycikk. A zsigereikben van a színpadi bölcsesség. Az ezt követő bemutatóm a Mágnás Miska lesz a Vígszínházban.


orosz_akos_10
Szentivánéji álom (Vígszínház)
Fotó: Dömölky Dániel

 

Először játszol majd operettben.

Izgalmas feladat, és örülök, hogy Eszenyi Enikő rendező egy vicces karaktert osztott rám. Én leszek Pixi. Vagy Mixi? Szóval, az egyik gróf. Felüdülést jelent Rogozsin, Raszkolnyikov és más vérnősző, agresszív karakterek után. Nagyon szeretem ezeket, de jó, hogy most megmutathatom a humoros oldalamat is. Csak győzzem elénekelni!

 

orosz_akos_11
Made in Hungária
Forrás: oroszakos.hu

De hisz a zenekarodban, az Aszittemben is énekelsz.

Azért egy operett egészen más! Az Aszittem igazán fontos nekem, és örülnék, ha a következő időszakban több időm jutna rá. Szeretnénk a következő évad végén csinálni egy nagyobb koncertet, és rendszeresebbé tenni a fellépéseinket. Van csaknem hatvan dalunk, ezeket fel is kellene venni. De miután havi húsz-huszonöt este játszom, évad közben ez reménytelen.


Még középiskolás korunkban alapítottuk a bandát, punkzenével indultunk, aztán a zúzd a rockos vonalat nyomtuk, most meg inkább popos, olykor jazzes, funkys csellóval, zongorával, perkával. Az évad végén Tompa Gáborral dolgozom majd Shakespeare ritkán műsorra tűzött II. Richárdjában, a dráma összes szereplőjét tízen játsszuk majd. A házi színpadon pedig rendszeresen műsorra kerül a Gérecz Attiláról szóló monodrámám, a Szökés. Vannak még tervek: remélem, hogy jövő nyáron is lesz alkalmam filmezni, folyamatban van egy a Filmalap inkubátor programjában támogatást nyert mozi előkészítése, és abban lesz feladatom.


A_velencei-kalmar
A velencei kalmár (Pesti Színház)
Fotó: Gál Bereniké


Nemrég Szabó Istvánnal forgattál.

Egy vidéki postást alakítok Szabó István új filmjében. Egy egyszerű, de érzékeny embert, aki hobbiból verseket ír. Remek munka volt, igazi óriásokkal dolgozhattam, kíváncsian várom, hogy mozikba kerüljön! Elmondok majd egy verset is a filmben, ami attól igazán különleges, hogy maga a rendező írta. Idén nyáron is forgatok, most Nagy Viktor Oszkár Más liga című mozifilmjében dolgozom.


Robert-Capa-film
 

A rendezés foglalkoztat még? Tavaly a Homokembert állítottad színpadra a Mozsár Műhelyben.

Érdekel a rendezés és vannak is terveim, de semmit nem akarok erőltetni. A Homokembernek jó visszhangja volt, rengetegen szerették, de nem lett zajos siker. Ez nem zavar, sőt, valahogy emberibbnek érzem, mint a túlzott rajongást. Kitaláltunk egy világot, írtunk egy új színdarabot, és olyan emberekkel dolgoztunk, akikkel szeretjük egymást. Szerintem nem feltétlenül kell egy előadásnak atombombaként robbannia, attól még lehet értékes vagy sikeres.


orosz_akos_13
Platonov (Maladype Színház/Ódry Színpad)


A Bűn és bűnhődés például már negyedik éve megy telt házzal a Vígszínházban, több nívós fesztiválra is beválogatták, pedig a bemutató környékén nem volt különösebb hisztéria körülötte. Ugyanez a helyzet a Karamazov című előadásunkkal, amit már hetedik éve játszunk töretlen sikerrel, és ami még fontosabb, töretlen lelkesedéssel. Ez a lényeg: azért csináljunk színházat – vagy bármit –, mert akarjuk és szeretjük csinálni, és mert van mondanivalónk.

 

SzS

MNSZ_Luxemburg_grofja

2019.09.21

Szeptember 21-én ünnepeljük a magyar dráma napját. Ebből az alkalomból ajánlunk néhányat az új színházi évad bemutatóiból, melyek között filmek és klasszikus nagyregények adaptációi, illetve zenés produkciók is szerepelnek.

kovacsolas_1
2019.09.20

Hogyan lesz ma valaki kovács? Mesterség ez, vagy művészet? Hogy került egy a 17. században épült, a párizsi kommün idején leégett palota kapuja Pápára? Többek között ezeket is megtudtuk Lehoczky János kovács iparművésztől.

hattyuktava_600x346

2019.09.20

Idén újra Budapestre látogat a Moszkvai Balett: A hattyúk tavát december elején három alkalommal láthatjuk az Erkel Színházban. Csajkovszklij művét Emelianov Anatolij, a társulat alapítója, az orosz kultúra lovagja koreografálta. Interjú.

A beszélgetős, felolvasó színházzal is kiegészített sorozat a Nemzeti Galéria C épületében lesz. A szezon első estjét szeptember 24-én tartják. Az irodalmi est középpontjában az őszi, szüreti időszak és a bor áll.

Az emberi erőforrások minisztere az MTI-nek elmondta, hogy Magyarország és Montenegró szeretné megerősíteni kulturális, oktatási, egészségügyi és tudományos kapcsolatait. A mostani út előzményeként néhány hónapja az illetékes montenegrói tárcavezetők Budapestre látogattak, ahol már vázolták az együttműködési lehetőségeket. Kásler Miklós áttörőnek nevezte a podgoricai megbeszéléseit. Aleksandar Bogdanovic művelődési miniszterrel abban állapodtak meg, hogy Magyarország aktívan részt vesz a montenegrói filmipar kialakításában, valamint hogy szorosabbra fűzik a kapcsolatot az előadóművészet, a magaskultúra, a népzene, a néptánc, a fordítások és a művészcserék területén. Podgorica számít arra, hogy montenegrói-osztrák-magyar együttműködésben a közös történelmi építészeti emlékeket, kegyhelyeket, illetve az épített kulturális örökséget ápolni tudják, azaz a megóvást, a restaurálást és a fenntartási feladatokat a továbbiakban egymással összehangolnák az országok.

A Vers – mindegy kinek sorozat első videóját, amelyben az előadóművész Ady Endre Áldásadás a vonaton című költeményét szavalja el, két hét alatt több mint 120 ezren nézték meg a Facebookon. A sorozatban Lutter Imre klasszikus és kortárs költők ismert, vagy kevésbé ismert verseit egyedi hangvételben, filmes eszközökkel fűszerezve adja elő. Minden versfilmhez készül egy beszélgetés is, amelyben Lutter Imre Vlasits Barbara színésznővel osztja meg gondolatait az elmondott költeményekről.

A gyűjteménybe ezúttal egy Ikarus 211-es és egy Ikarus 280-as kerülhetett be. Az előbbi típus a 200-as típuscsalád egyetlen nagyobb szériában gyártott midibusza volt. Összesen 5650 darab készült belőlük 1974 és 1990 között; szinte kizárólag csak a hazai és az akkori NDK piacra. Az Ikarus 280-as az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár legsikeresebb, világszerte ismert és használt városi-elővárosi csuklós busza volt. Becslések szerint az 1970-es és 1980-as években a világ csuklósbusz-gyártásának a kétharmadát ez a típus tette ki.

Október 22-én a Juan Diego Flórez, az operavilág ünnepelt előadója ad koncertet az Erkel Színházban, ahol a műfaj legismertebb áriái mellett az operettirodalom legismertebb dallamai is felcsendülnek az Operaház zenekarának kíséretében. Juan Diego Flórez hangja a tenorok és azokon belül is a „bel canto” tenorok között is ritka kincs. Kezdetben főként Bellini-, Donzietti- és Rossini-szerepek kaptak helyet repertoárjában, mostanra azonban, ahogy hangja érettebbé, előadásmódja erőteljesebbé vált, szép számmal találkozhatunk Mozart, Verdi és Puccini áriáival is.

Díjátadóval, nyílt próbákkal, színházi előadásokkal, kulisszajárásokkal ünneplik a színházak országszerte és a határon túl is a magyar dráma napját a hétvégén.

bitskey_psota_harmadik_csengetes

Szeptember 26-án 19.00-kor a MOM Kulturális Központban ad koncertet Sebestyén Márta. A műsoron felcsendülő dalok évszázadokon és népeken ívelnek át, írott forrásokból és a szájhagyomány gazdag tárházából egyaránt merítve.

Koncertekkel, családi, gasztronómiai és művészeti programokkal várják az érdeklődőket szeptember 27. és 28. között a Bartók Béla úton az Eleven Ősz fesztiválon, amelynek középpontjában idén a digitális kultúra áll.

Az ősz egyik legfontosabb kulturális seregszemléjénm a 28. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon számtalan műfaj képviselteti magát a kortárs zenétől a táncművészeten és az operán át a könnyű- és világzenéig, de megjelenik a programban a dzsessz, a képzőművészet, a színház és az irodalom is szerte a főváros kulturális intézményeiben és közterein.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma