NFZ_XII.10-16-ig_782x90-borowicz

2018.03.12
Szíjjártó Anita

„Nem egy életérzést fogalmaz meg a színdarab, hanem azt, hogy bizonyos kapcsolatokban mi a rákfenéje annak, hogy nem lehet normálisan, szeretetben élni” – foglalja össze Ötvös András a Dühöngő ifjúság című darab lényegét. A John Osborne-színmű alapján készült előadásról, melyet a Belvárosi Színházban láthat a közönség március 16-ától, a Cliffet alakító színésszel és Járó Zsuzsával, Helena megformálójával beszélgettünk.

A főhős, Jimmy Porter (Szabó Kimmel Tamás) jazztrombitás, aki sokat vár az élettől, és képtelen elfogadni a társadalmi elvárásokat: nem akar beletörődni, hogy rá is a rettegett középosztálybeli életmód várhat. Felesége, Alison (Kovács Patrícia) viszont gazdag középosztálybeli lány, és apja (Papp János) elvei mentén egyre kevésbé érti meg a fiút, akinek szabad szellemébe egykor beleszeretett. A közös lakásban velük él a jó barát, Cliff (Ötvös András), aki amolyan humoros villámhárítóként tompítja a néha csapkodó villámokat. Ezek a villámok még viharosabban csapkodnak, amikor megérkezik Alison régi barátnője, Helena (Járó Zsuzsa).


duhongo_ifjusag2
Szabó Kimmel Tamás, Kovács Patrícia, Ötvös András, Járó Zsuzsa


Amikor az interjút készítjük, épp a próbafolyamat közepén jártok. Mennyire sikerült belebújnotok a karakteretek bőrébe, megtalálni velük a kapcsolódási pontokat?

Ötvös András: Nekem maximálisan.

Járó Zsuzsa: Én azt azért még nem mondanám, hogy teljesen tudok azonosulni Helenával, de igyekszem, próbálom őt megfejteni.

 

Mi okoz nehézséget?

Járó Zsuzsa: Nem nehézségről van szó, inkább úgy fogalmaznék: én egyáltalán nem vagyok olyan ember, mint ő – ennél többet egyelőre nem mondanék, mert nem akarom lelőni a poént, hátha valaki nem ismeri a történetet. Egyébként van bennünk hasonlóság: Helena is színésznő, Alison pedig, akit Kovács Patrícia alakít, jó barátnője, ahogy nekem is Patrícia. Szóval sok szempontból még akár azonosulhatnék is a szereppel, de vannak olyan lépései a karakternek, amelyeket nem tudok megérteni. Ezen kell még dolgoznom.

 

Az eredeti előadást 1956-ban mutatták be, a sokak által ismert film Richard Burton főszereplésével pedig 1959-ben készült. Nem épp mai darab. Kellett/lehetett aktualizálni?

Ötvös András: Szerintem nem volt rá szükség, mert ebben ez előadásban nem az Osborne-darab kapcsán sokszor emlegetett világfájdalom, dac és a háború utáni nemzedék tanácstalanságból fakadó frusztrációja a fontos. Ahogy Znamenák István rendezővel visszafejtjük a darabot, azt érzem, nem erről van szó. Nálunk a főszereplő, Jimmy nem azért üvöltözik, mert világfájdalma van, hanem olyan, mindenkire érvényes, apróságok miatt, amelyek bármely korban élő ember frusztrációjának alapjai lehetnek. Gondolok itt a kisebbségi komplexusra, arra a fajta nyomorultságra, hogy az ember – vagyis az én karakterem, Cliff – inkább él harmadikként egy életközösségben, mint egyedül, mert fél a magánytól. Eltitkolja, hogy valamennyire szerelmes a trió női tagjába, mert van benne gyávaság, miközben barátok. Ezek már nem kapcsolódnak egy adott korszakhoz. Nem egy életérzést fogalmaz meg a színdarab, hanem azt, hogy bizonyos kapcsolatokban mi a rákfenéje annak, hogy nem lehet normálisan, szeretetben élni. Persze, Jimmy mondata, hogy „A mi generációnknak nem maradt nagy háború, csak leöletni magunkat ezekkel a hülye libákkal.” benne van az előadásban, de nem ez a legfontosabb. Sokkal érdekesebb az, amit Osborne érzett, vagyis azt, hogy egy frigid nővel él együtt. Később kiderült, hogy leszbikus volt a felesége, azért nem érzett semmit… Inkább ilyesmikre fókuszál majd a darab, arra, hogy az embert miért piszkálja az, ha a másik nem úgy érez iránta, ahogy szerinte kellene, vagy hogy mi van akkor, ha valami elveszett a kapcsolatból, ami talán sosem volt meg, és hogy mindez miért fullad agresszióba. Sokkal érdekesebbek azok az apró, bosszantó, idegesítő félelmek, amelyek miatt agresszív lesz az ember. Merthogy akkor lesz agresszív valaki, amikor elkezd félni, és attól fél valaki, mondjuk a főhős, hogy egyszer majd nem szeretik viszont, vagy ha azt érzi, hogy nem figyelnek rá. Ahogy Hamvas Béla is írja: Szeretet nélkül őrjöngeni kell – és Jimmy azt érzi, nem szeretik úgy, ahogy ő azt elvárja.


Otvos_Andras_Duhongo_ifjusag_k
Ötvös András

 

Az aktualizálást azért kérdeztem, mert a darab a maga idejében az „angry young man” (dühös fiatal) mozgalom – ha úgy tetszik – alapműve volt. Ez a mozgalom egyike volt a II. világháború utáni nagy művészi lázadásoknak, és legfőképpen a társadalomban meglévő valós problémákkal történő szembenézést hirdette, elutasította a status quót és szolidaritást vállalt a szegényekkel.

Ötvös András: Az ezek miatt felhalmozódott düh ebben az előadásban is szerepet kap, de itt az indulatokat nem egy adott korszak vagy bizonyos társadalmi problémák váltják ki, hanem az, ami otthon van.

Járó Zsuzsa: Ez pedig maga az aktualizálás, ugyanis most minden családban otthon van a legnagyobb baj. Az emberek nem tudnak mit kezdeni magukkal, nem tudnak érvényesülni, bármennyire is szeretnének, nem bírnak kapcsolatban élni, nem képesek feláldozni önmagukat, hogy egy másik emberrel együtt tudjanak lenni, görcsösen ragaszkodnak az elveikhez és így tovább. Szerintem ez örök probléma, csak talán most még élesebben jelenik meg.

 

Osborne színdarabja szerint mindez a huszonéves fiatalok gondja, ám a színlap szerint ebben az előadásban 30-asok a szereplők.

Járó Zsuzsa: Igen, ugyanis azok a problémák, amelyek anno a huszonéveseket foglalkoztatták, ma már a 30-asok küzdelmei. Ezt rögtön az olvasópróbán meg is beszéltük.

Ötvös András: Ehhez még hozzájön az is, hogy egy huszonéves talán nem is tudná eljátszani, megmutatni a darabnak azon részét, amelyről idáig beszéltem. Egy fiatal tud azonosulni a nemzedéke dühével, azzal, hogy az öregek elrontottak mindent, de majd mi megmutatjuk: lekaszáljuk a régit, és kisarjad az új, vagy ha erre nincs lehetőség, akkor a bennünk lévő frusztrációt, dühöt más ellen fordítjuk… Ezt vissza tudnák adni, de azt, hogy egy társas együttélésben, egy kapcsolatban, egy házasságban mi a dinamikája az önzésnek, a konfliktusoknak, csak úgy tudod megmutatni, ha már megtapasztaltad, ha épp ezt éled. Szóval nem vagyok benne biztos, hogy frissen végzett egyetemistaként, huszonévesen hitelesen tudnám mindezt ábrázolni.

Járó Zsuzsa: Én azt gondolom, hogy színészként nem is igazán tudjuk felvinni a színpadra azokat az érzéseket, amelyeket éppen megélünk, mert egyrészt el szeretnénk tartani magunktól ezeket, másrészt nem is látunk rájuk. Merthogy akkor tudunk bármit is eljátszani, ha már kicsit messzebb vagyunk attól az „énünktől”.

Ötvös András: Nálam ez pont fordítva van. Ha valami történik velem, azt az aznapi előadásban, abban a formában nagyon jól esik megfogalmazni, mert úgy teljesen máshogy látom az egészet. De persze, értem, miről beszélsz, csak azt mondom, hogy akkor is tudom használni ezeket az érzéseket, amikor éppen átélem őket.


IMG_2205
Járó Zsuzsa


Eddig főként az előadás érzelmi oldaláról beszélgettünk, de mi a helyzet azzal a ténnyel – amelyet már korábban szóba hoztam –, hogy anno ezek a fiatalok lázadtak például a konvenciók, a betagozódás ellen…

Ötvös András: Ha már a lázadás szót említetted, engem azért érdekelne, hogy ma mi ellen lehet lázadni. Ez ugyanolyan, mint a szex. Egyszer csak előkerül egy darab vagy egy film, amely a szexről szól, és mindenki azt mondja: ú, milyen bátor vállalkozás. Én meg azt kérdezem: mi ebben a bátor? Kozmetikai szereket adnak el meztelen nőkkel…

Járó Zsuzsa: Ma már valóban nem lehet lázadni semmi ellen, hiszen mindent lehet.

Ötvös András: Lehet például állást foglalni, belefolyni a közéletbe, véleményt alkotni a politikáról, de lázadni…

Járó Zsuzsa: Még akkor se, ha sok fiatal kiégett, kilátástalan helyzetben van, és minden mindegy a számukra…

Ötvös András: … de a politikához semmi köze az előadásunknak. Emberi frusztrációk jelennek meg benne.

 

Már szóba került, hogy a főhősben, Jimmyben nagyon sok a frusztráció. De Cliffben és Helenában is? Milyenek ők?

Ötvös András: Egyrészt nyomorultnak látom a karakteremet, Cliffet, másrészt viszont fel tudok nézni arra a tulajdonságára, hogy a csatározásokkor megpróbálja elszívni az indulatokat, igyekszik elfojtani a főszereplő agresszióját, megpróbálja humorral elütni a konfliktusokat. Ezek miatt nagyon együtt tudok vele érezni. Ha pedig együtt tudok vele érezni, akkor meg is tudom őt szeretni. Becsülöm őt, szolidáris vagyok vele, meg tudom őt szánni és így szeretni is. Nagyon tetszik benne, hogy ennyire szembetűnően esendő. Egyébként ugyanennyire látom nyomorultnak a főszereplőt, Jimmyt is. Sőt: ő talán még nyomorultabb, hiszen állandóan kiabál.


duhongo_ifjusag_vagott


Zsuzsa: számodra is fontos, hogy valamit tudj szeretni az adott karakterben?

Járó Zsuzsa: Nem feltétlenül. Ugyanis egyre szívesebben játszom olyan karaktereket, akiknek egyáltalán nincs közük hozzám. Régen mindig az volt a véleményem, hogy az a jó szerep, amelyet közel érzek magamhoz, most viszont már jobban szeretek olyan ember bőrébe bújni, aki például nem szimpatikus nekem.

 

Ezt nagyobb kihívásnak érzed?

Igen, mert nehéz mindennap meghalni egy szerepben. Ez is nagyon jó, de amikor az embernek már gyereke van, meg ezer dolga, millió nyűgje, baja, akkor jó úgy bemenni a színházba, hogy nem kell feltétlenül belehalnia abba, amit csinál. Helena teljesen más, mint én, ám van egy-két olyan megnyilvánulása, amellyel tudok azonosulni. Nagyon fontos, hogy felismeri, amikor a barátnője bajban van, és tulajdonképpen ő az egyetlen, aki tényleg megpróbál segíteni rajta. Biztos van valamilyen karmikus kapcsolat kettőjük között, amely miatt azt érzi: most jött el a pont, amikor oda kell mennie és ki kell rángatnia abból az élethelyzetből Alisont. Az más kérdés, hogy kell-e, feladata-e segíteni. Régen azt hittem, hogy nekem feladatom megmenteni mindenkit, ma azonban már úgy gondolom: mindenki a saját életéért felelős. Nyilván lehet tanácsot adni, ha pedig kérik a segítséget, akkor adni kell. Alison egyébként hagyja, hogy Helena így tegyen, legalábbis segítségnek indul, de nem feltétlenül az lesz belőle… Mindezen kívül azt is tudom értékelni benne, hogy látja a hibáit, képes bocsánatot kérni és el tudja mondani, hogy: „Én legalább tudom, mi a különbség jó és rossz között, és ez rossz volt, amit most tettem.”

Ötvös András: Helena szerepében szerintem az a zseniális, hogy megtestesít egy olyan érzést, amelynek ki vagyunk szolgáltatva. Sokszor előfordul ugyanis az életünkben, hogy bár taszít minket valami vagy valaki, érzékileg mégis teljesen felkorbácsol. Ezt az érzést egyáltalán nem uraljuk, ami félelmetes. Ahogy az is, hogy szexuálisan nagyon lehet kívánni egy olyan embert, aki teljesen ellenszenvesen viselkedik.

Járó Zsuzsa: És én ezt képviselem? (nevet)

Ötvös András: Abszolút, mármint azt, hogy a karaktered elmossa, mi a helyes viselkedés. Helena nagyon erős konvencióból jön – ha már társadalmi dolgokról beszélünk –, aki nem egy intrikus Biberach, csak egyszerűen elkezd rá hatni valaki, akit egyébként utál, és így kiszakítja őt abból a világból, ahol vannak helyes és helytelen cselekedetek. Ez nagyon tetszik nekem.

 

26992343_1594355180644537_1833118008980556492_n


Szereplők: Szabó Kimmel Tamás, Kovács Patrícia, Ötvös András, Járó Zsuzsa, Papp János

Díszlet: Znamenák István

Fordító: Nádasdy Ádám

Dramaturg: Zöldi Gergely

Rendező: Znamenák István

Producer: Orlai Tibor

 

Márciusi előadások: 2018. március 16.,17., 23. 19:00


Szíjjártó Anita

Próbafotók: Pénzes Kristóf

accord_quartet

2018.12.18

Az Accord Quartet 2001-ben alakult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem négy hallgatójából. 15 éves fennállásuk alatt a zenei élet meghatározó szereplőjévé váltak, több száz hangversenyt adtak, és számos ősbemutató fűződik nevükhöz. Magyarországi koncertjeik mellett Európa szinte minden országában felléptek. Legújabb lemezükön Erőd Iván három vonósnégyese szerepel.

Back_Manci_R

2018.12.18

„Hízelgően mindenkit levesz / A Bäck Manci fényűzése ez” – verselte meg őt Juhász Gyula. Sztárfotós volt: modellt ült neki Mezei Mária színésznőtől kezdve Móra Ferenc lányáig mindenki, aki Szegeden megfordult, de Moholy-Nagy László korai szénrajzainak reprodukcióit is ő készítette. Az 20. század elején élt fotográfusnő mintegy 100 képéből nyílt kiállítást január végéig láthatjuk a Reök-palotában.

Brull_Kriszti

2018.12.17

Csombor Teréz, Homonnai Katalin, Bicskei István és Nagy Zoltán színművész kapta idén a színházi epizódszerepekért járó Aase-díjat. Az Ivánka Csaba-díjat Soltész Bözse színművész, a Bálint Lajos-vándorgyűrűt pedig Brüll Krisztina, a Thália Színház főtitkára vehette át hétfőn a Bajor Gizi Színészmúzeumban. A díj, amelyet Gobbi Hilda alapított végrendeletében, Ibsen Peer Gynt című művének egyik alakjáról, Aase anyóról kapta nevét.

Egy új amerikai tanulmány szerint a női főhőssel forgatott filmek sikeresebbek, mint a férfi főhőssel készültek. A kutatók a 2014 januárja és 2017 decembere között a mozikban világszerte forgalmazott 350 legnagyobb bevételű filmet elemezték. Kiderült, hogy a kis, közepes és nagy költségvetésű filmek mezőnyében is nagyobb volt a globális bevétele a filmeknek, ha nő volt a főhősük.

A várhatóan jövő év elején induló űrszondába időkapszulába egy CD-nagyságú korongot tettek, tele Izraelről gyűjtött információval. A gyermekrajzok mellett Izrael nemzeti történelmi és kulturális szimbólumait, az 1948-as Függetlenségi Nyilatkozat szövegét, dalokat és imákat, valamint világtörténelmi tényeket küldenek a Holdra. Ezek az űrjármű küldetésének végeztével nem térnek vissza a Földre. Az izraeli légiipar SpaceIL nevű nonprofit vállalatának gyártmánya az első izraeli űreszköz. Utoljára Kína hajtott végre hasonló küldetést 2013-ban, a februárival Izrael lesz a negyedik ország az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kína után, amely eljut a Holdra.

A madár farktolla a dinoszauruszok korából, a földtörténeti kréta korszak kezdetéről származik, amely fontos időszaka volt a madarak evolúciójának. Ez a korszak mutatja meg, hogyan alakultak át bizonyos dinoszaurusz-típusok madarakká. A lelet különlegessége, hogy az áttetsző borostyánban látni lehet a toll háromdimenziós felépítését, és ezzel sokkal több információhoz lehet jutni, mint az eddig fosszilis állapotban megtalált tollakról. A borostyánban fennmaradt farktollra Mianmar északi részén, a Hukawng-völgyben bukkantak a kutatók.

Több mint nyolcmilliárd koronát (100,8 milliárd forintot) költöttek a csehek 2017-ben új könyvek vásárlására, ami 200 millió koronával (2520 millió forinttal) haladta meg az előző évi ilyen célra fordított kiadásokat. A cseh könyvpiac forgalma tavaly 2,5 százalékkal emelkedett, míg 2016-ban még négy százalékkal. A könyvpiac növekedésének mérséklődése már harmadik éve tart. A kiadott könyvcímek száma ugyanakkor második éve csökken, ami elsősorban az egyetemi tankönyvek, jegyzetek, statisztikai kiadványok és módszertani útmutatók illegális másolásának következménye.

A Ruben Brandt, a gyűjtő című magyar animációs thrillert is bemutatják a hétvégén kezdődött Les Arcs-i Filmfesztiválon, amelyet tizedik alkalommal rendeznek meg a francia Alpokban. A francia Alpok 2 ezer méter magasan fekvő síparadicsomában az európai filmeknek szentelt fesztivál tíz év alatt az egyik legjelentősebb filmes szakmai találkozóhellyé vált. Az idén meghívott 120 európai szerzői nagyjátékfilm közül számos alkotást itt vetítenek először Franciaországban, még a mozibemutató előtt, köztük a Milorad Krstic rendezésében készült Ruben Brandt, a gyűjtőt is. Az első Les Arcs-i fesztiválnak Magyarország volt a díszvendége: 2009-ben 12 magyar kortárs filmet és azok alkotóit is megismerhette a közönség. Idén Lengyelországra esett a választás.

Rendhagyó lemezbemutató koncert lesz a Zeneakadémián 2018. december 21-én. Tímár Sára Junior Prima-díjas énekesnő Református hálaének népzenével című lemezbemutató koncertje kiemelkedik a karácsonyi koncertkavalkádból, mivel a református gyülekezeti énekeket egyedülálló módon, népi hangszerek kíséretével szólaltatják meg.

Timar_Sara

Emlékül címmel mutatja be Herczku Ágnes Hozomány – Erdélyi népzene régen és most / Visa című lemezét december 19-én és 20-án a Hagyományok Házában. Az esten közreműködő zenészek és táncosok a folklórt nem ismerő nézőnek is felejthetetlen élményt nyújtanak.

A Kodály-módszert általában olyan fogalmakkal társítjuk, mint világhírű, egyedülálló, védett szellemi örökség, és büszkék vagyunk arra, hogy Magyarország a bölcsője. De tudatában vagyunk-e valójában annak, hogy mekkora kincs birtokában vagyunk? Látjuk-e, miként tekint a világ erre az örökségre?

Örökségi hétvégét tart december 15-16-án a Pro Urbe Civil Európai Fórum Visegrád és Bécs – Építészeti örökségünkről, Közép-Európában címmel. A neves nemzetközi szakértők részvételével zajló konferencián bemutatják azt az online fórumot is, amely az épített örökségről szóló párbeszédnek teremt felületet Európa lakossága számára.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma