15_eves

2012.08.31
Götz Eszter
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA
„Tízéves volt, amikor az európai civilizáció, amely játszótársai és családja nagy részét kiirtotta, meg akarta ölni. Túlélte” – így kezdődik a párizsi Le Monde-ban 2008 november végén megjelent gyászjelentés Vázsonyi Vilmos haláláról. A nekrológot maga írta és postázta néhány nappal azelőtt, hogy gyógyíthatatlan betegségét Svájcban az önként választott halállal zárta le. Az első tíz évét olyan családban töltötte, ahol az ízlés, a kultúra, a méltóság és a társadalmi felelősség magától értetődő alap volt. Nagyapja az első zsidó származású miniszter volt Magyarországon, apja tekintélyes ügyvéd és politikus, a család minden ága – a sümegi kántortól a mátészalkai polgáron át a bajai földbirtokosig – a hazai társadalmi és gazdasági élet felvirágoztatását szolgálta. 1945-ben, tízévesen ő maradt az egyetlen férfi a szűkebb családon belül, majd a negyvenes évek végétől önállóan irányította az életét, ami magától értetődően vezetett az 1956-os forradalmi részvételhez, majd az emigrációhoz.
 
Zeke Gyula és Hadas Miklós húszévnyi beszélgetésből állította össze a Balassi Kiadó gondozásában most megjelent kötetet. Az interjúkból monológok lettek, mert Vázsonyi fő műfaja a beszéd volt: nem írt, nem politizált, nem vett részt semmilyen közéleti diskurzusban, viszont beszélt. Kávéházakban, barátoknál, mindenről, ami foglalkoztatta: történelemről és művészetről, irodalomról és zsidóságról, és legfőképpen a nőkről. Nem volt szüksége a társadalomra, kívülállóként élt, miközben valahogy mindenütt ott volt és mindenről gondolt valamit.
A szerzők most nagy témákba rendezték ezt a hatalmas anyagot. Gyerekkor, háború, holokauszt, zsidó identitás, forradalom, emigráció, nők, nemiség, kultúra. A százórányi hanganyagból négyszáz oldalas kötet lett, amit nem könnyű sem letenni, sem végigolvasni. Vázsonyi személyisége maga lehetett a kaland, ez már az első oldalakon kiderül. A terézvárosi nagypolgárból lett dekadens európai vándor, a szexuális forradalom elkötelezett híve, a párizsi bohém egy olyan komplex történelemszemléletet ad át, amilyennel ritkán találkozik az olvasó. Nem csupán leszűri a személyesen megélt történelmi tapasztalatokból a maga számára használható lényeget, hanem egy rendkívül széles műveltség fényében, merőben szokatlan szellemi szabadsággal kerüli ki a kétpólusú gondolkodás csapdáit. A nácizmust és a kommunizmust a polgári jó ízlés alapján ítéli el, és olyan részleteket emel ki az 1944-45 közötti időszakból, amelyekre az utókor nem fordít kellő figyelmet, amilyen például a Szent-Györgyi Albert-féle náciellenes mozgalom. Vázsonyi nem szükségszerű folyamatként nézi a 20. századi magyar történelmet, hanem az ízléstelenség, a felfordulás elburjánzásaként. Az antiszemitizmust is több válfajba rendezi, ahogyan 1956-ot is a vágyak, az előképek, a különböző megoldás-kísérletek széles spektrumának látja.
A szerzők pedig nem kommentálnak, nem szelídítik Vázsonyi karakteres látásmódját; sem lábjegyzet, sem szerkesztői közbeszúrások nem szakítják meg a szövegfolyamot. A szociológiából ismert narratív interjú módszerével beszéltetik, és ettől a személyes energiák érintetlenül kerülnek az olvasóhoz. Vázsonyi soha nem írt, de ez a könyv alighanem mindent magába foglal, amit valaha érdemesnek tartott volna leírni, miközben – és éppen ebben rejlik a varázsa – megengedi, hogy a legintimebb közelségben éljük meg egy rendkívüli ember egész lényét.

ArtKert_Kultura_596x90_002

2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Kivételes koincidencia, hogy amikor az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátorának kijelölt David Chipperfield meghirdette a seregszemle hívószavát, és a központi kiállításra kisméretű fehér maketteket kért, Bachmann Bálint és Markó Balázs pályázata már a zsűri előtt volt. KRITIKA

KIállítás nyílik Eucharisztiáról a csodák és a művészet nyelvén címmel augusztus 23-án a pécsi Csontváry Múzeumban. A kiállított tárgyak a Keresztény Múzeum gyűjteményéből származnak.

34 alkalommal hirdették meg a Gábor Dénes-díj felhívását műszaki szakemberek számára. A Gábor Dénes-díjjal a kiváló hazai és határon túli műszaki alkotókat, kutatókat, fejlesztőket, feltalálókat, mérnököket ismerik el. A díjakat, amelyre október 10-ig terjeszthetik fel a gazdasági tevékenységet folytató társaságok, a kutatással, fejlesztéssel, felsőfokú képzéssel foglalkozó intézmények, a kamarák, a műszaki és természettudományi egyesületek, a szakmai vagy érdekvédelmi szervezetek, illetve szövetségek vezetői, továbbá a Gábor Dénes-díjjal korábban kitüntetett szakemberek jelöltjeiket, a kuratórium ítéli oda október folyamán, az elismeréseket pedig decemberben adják át. Részletek itt.

Már csak két hétig látogatható A jégkor pécsi vándora című kiállítás a Janus Pannonius Múzeumban, amelyen nemcsak a Rihmer László által feltárt „pécsi mammut” a JPM munkatársai által fellelt összes maradványát, hanem a kortárs állatok ősmaradványait is megtekinthetjük. A tárlat az utolsó előtti napon, augusztus 30-án meghosszabbított nyitvatartással, színes, gazdag délutáni programmal zárul.

25. James Bond-film címe: No Time to Die (Nincs idő meghalni). A főszerepet ismét Daniel Craig alakítja, aki már ötödször játssza el a 007-es brit titkos ügynököt. A főgonoszt Rami Malek alakítja. Ralph Fiennes, Naomie Harris, Léa Seydoux és Ben Whishaw visszatérnek a filmbe. Az új Bond-film készítői a fiatal nemzedékeket akarják megszólítani, ugyanakkor hűek maradnak a 007-es filmek zsáneréhez. Látványos üldözési jelenetek és küzdelmek teszik izgalmassá, de Bondnak már a MeToo-világban is helyt kell állnia.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapításának 30. évfordulóját ünnepli a szervezet a Magyar Nemzeti Múzeumban. A Befogadás napja '89 című tárlatot augusztus 22-én nyitja meg Kozma Imre apostoli protonotárius, az eseményen köszöntőt mond Varga Benedek és Klaus D. Streiche.

Hagyományőrző huszárbandériumok díszmenetével, fiatal lovasok bemutatkozásával, fegyver- és mentési bemutatókkal várják az érdeklődőket a 16. Nyíregyházi Huszártalálkozón augusztus 24. és 25-én a szabolcsi megyeszékhelyen.

huszartalalkozo

A 22. Zsidó Kulturális Fesztiválon koncertek, improvizációs est és könyvbemutatók is várják a közönséget hét budapesti helyszínen szeptember 9-ig.

Augusztus 30-án „a hot jazz virtuózai", azaz a The Rollini Project ad koncertet a Művészetek Palotájában.

Utolsó hétvégéjéhez érkezik augusztus 23. és 25. között a Ludwig Múzeum áprilisban nyílt Bauhaus100. Program a mának – Kortárs nézőpontok nevű kiállítása. A modern művészettörténet egyik legmeghatározóbb mérföldkövét központba állító tárlat lezárásaként egy átfogó, tematikus finisszázs-programmal készül a múzeum képzőművészek, múzeumpedagógusok, építészek és tervezők közreműködésével.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma