15_eves

2012.07.07
Szöllősi Mátyás
Szálinger Balázs új könyve egy igen érdekes vállalkozás, egyfajta szintézis. Amit az M1/M7 kötetben személyre szabottabban, egyfajta egyéni sorstörténetként mutatott be – már egy akkor is szimbolikus, kissé bujtatott nyelven –, azt most egy sokkal szélesebb körre alkalmazza, kitágítva a szövegeken belüli tér és idő kereteit. KRITIKA
A 2009-es, korábbi könyvben is helyet kapott jó néhány szöveg, mely közéleti kérdéseket tematizált lírai keretek között, de az új könyvnek ez a fő irányvonala, ahol az alanyiság csak nagyon halvány módon, legfeljebb a játékosabb versekben kerül igazán előtérbe. Az új könyv címéül szolgáló szó: Köztársaság, valóban egy nagyon is összetett kifejezés. Ahogyan azt a szerző maga is kiemelte egy interjúban; vonatkozhat egy nagyobb közösségre is természetesen, ugyanakkor megvan benne az a személyes vonatkozás is, ami két ember közös ügyét, szövetségét, együttélését jelenti/jelentheti. Így már biztos, hogy egy több réteggel bíró szövegkorpuszról van szó, ahol a közösségi ügyek, megoldásra váró problémák mögött legtöbbször ott rejtőzhet az egyéni, személyes mítosz is. De vajon tényleg ott rejtőzik-e?
 Szálinger Balázs
A könyv maga öt jól elkülöníthető egységre tagolódik, méghozzá olyan módon, hogy mindhárom műnem (líra, dráma, epika) szerepet kap, egyfajta hálót alakítva ki. Azt, bevallom, nem igazán értem, miért kellett a könyvet ilyen sok – konkrétan öt – egységre tagolni, talán a múltról, jelenről és jövőről való beszéd eleve ad(na) egy koncentrált szerkezetet a könyvnek. Személy szerint a kimondottan lírainak szánt elemeket nem biztos, hogy két külön egységre tagoltam volna.
Az utolsó előtti rész látomásos módon, egy új világháború eljövetelével beszéli el a jövő egy lehetséges megvalósulását, s ez a vízió talán a leginkább alkalmas arra, hogy valami személyeset, valami emberközelit, olyasmit közvetítsen, amiért – véleményem szerint – legtöbben a lírához fordulnak. Itt képes igazán arról beszélni, ami a kevésbé hangsúlyos része a „köztársaságnak”, a társas létről, melyet sokszor a külső harcok, a külvilág lehetetlenít el. S bár ez a rész az epikus egysége a könyvnek, a szerző talán nem veszi rossz néven, ha a IV. egységet mégiscsak lírainak tekintem, már csak a szerelmi szál kibontakozása, az önvizsgálat, s azon sajátosság miatt, hogy itt mutatja meg, milyen összeegyeztethetetlen legtöbbször a személyes és közösségi „érdek”, egy folyékony, jambikus lüktetésű nyelven.
Az első ciklus önálló versszövegekkel vonul végig olyan területeken, problematikákon, melyeknek érintése kissé idegenül hathat az olvasóra. Talán nem megszokott az, hogy ilyen nagy mennyiségben kerüljenek terítékre a közösségi kérdések, s még talán nem is ez az, ami megnehezíti a befogadást – ez egyfajta kihívás is lehetne –; hanem, hogy a szövegek mintha nem építenének ki egy olyan ívet, mely egy afféle tematikát képez, ami alapján az olvasó rendezni tudná magában a felmerülő kérdéseket, témákat. Azt talán érteni vélem, hogy Szálinger Balázs típusokat rajzol, ha a vidék sajátosságaira, vagy mondjuk a korrupcióra, ellehetetlenítésre, hagyományokra, hagyománykezelési mechanizmusokra gondolunk, de a közéleti kérdések kibontása, az azokról való beszéd legtöbbször nem egyértelmű, elvész a metaforákban, és sokszor űr marad(hat)  a befogadóban egy-egy verszárlat után.
 
Az intolerancia kérdése, mely gyakorlatilag az egész könyvön végigvonul, azonban az egyik olyan eleme a könyvnek, amire kiválóan reflektál jó néhány szöveg, s mely alapvető probléma a társadalomban.  A sokszor talán kissé érthetetlennek, megfoghatatlannak tűnő textusok mögül az szinte minden esetben kivillan, hogy Szálinger Balázs olyan élethelyzeteket vázol, olyan szituációkról ír, amik sokak számára talán nem rejtenek többletet, de mintha arra törekedne, hogy a látszólag értéktelennek tűnő dolgokból is kiemelje és megmutassa a lényegeset, bensőségeset: „Ugye nem hagyjuk veszni azt a négy-öt / Elárvult falut ott Debrecen alatt? / Ugye úgy döntünk, megnézzük a helyszínt, / s kiszállunk ketten, mint felsőbb akarat? (…) A kallódókat óvón fölemeljük, / Megsimogatjuk, mielőtt nevük, / Dolgozzparaszt és söpörjparaszt lesz – / Szigor s törődés lesz a rendszerünk. // És jó kezekben lesznek majd az erdők, / A fából hő lesz, a hőnél szerelem, / És boldogságunk érzetével fűtjük / Föl a népünk csikorgó teleken.” (Hajdúsági szerelmesvers).
A Köztársaság rész a leghosszabb egysége a könyvnek; s ókorban játszódó drámával kapcsolatosan hosszan lehetne értekezni, milyen módon érintkezik a mai korral, s a vázolt problémák, azoknak megjelenítése mennyire hangsúlyos, de erre nincs itt elegendő tér. Inkább még egy olyan szegmensét emelném ki a könyvnek, ami különösen megfogott: a több versen keresztülvitt apa-fiú viszony, azoknak a dolgoknak a boncolgatása, mint a félelem, tisztelet, bűntudat kérdése – egy efféle viszonyrendszerben: „Nyilván gondoltál arra, hogy meghal. / Nyilván tudod, hogy épp idegenben / Leszel, mikor elér a híre, / Nyilván felkészülsz arra a hírre – / De arra gondolsz, hogy egy halálnak / Képei vannak?” – Sok mindenről lehetne még írni a Köztársaság kapcsán, s biztos vagyok benne, hogy mindarra, ami fontos, az olvasók rá is találnak majd.

KAD_Kultura_596x90_002

2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA

Sheeran a Kraft Heinz cég megalakulásának 150. évfordulójára tervezte a speciális kiadást, amelyből csupán 150 darab készült. Az első három üveget augusztus 15-én árverezték el Londonban, az egyik 1050, a második 1100, a harmadik 1500 fontért kelt el. 104 üveg egy globális sorsolás nyereményeként kel el, a többit Sheeran és a Heinz legnagyobb rajongói, valamint múzeumok kapják meg. A befolyt bevétel egy részét a Kelet-Angliai Gyermek Hospice kapja, a többit a Heinz által támogatott gyermekélelmezési alapítványnak juttatják el.

A mongol-amerikai régészcsoport az ország északnyugati részén fekvő Hövszgöl tartomány Ulán-Úl településénél fedezte fel a több száz éves edényeket, amelyek 700-800 évre nyúlhatnak vissza. Az illetékes szerint a leletek tökéletes állapotban őrződtek meg az örökké fagyott talajban.

A Kínai Nemzeti Opera előadása szeptemberben lesz a budapesti Erkel Színházban. A történet Kína északi részén, a 20. század elején játszódik, ahol a főhősök a harcművészet elsajátítását követően a Pekingi Opera színházi társulatánál találják meg saját útjukat, ám a sors és végzet közbeszól, így az útjaik elválnak. A színpadon megelevenedik az élet és a halál, a szerelem és a gyűlölet, valamint a küzdelem a színpadi csillogás eléréséért.

Leonardo közismerten hosszú idő alatt fejezte be képeit. A Sziklás madonnán két periódusban is dolgozott, 1491 és 1499 között, majd 1506 és 1508 között. Egy korábbi, 2005-ben elvégzett vizsgálat kiderítette, hogy eredetileg más pózban akarta megfesteni a madonnát, de további változtatásokra nem derült fény. A legújabb technológiának köszönhetően sikerült újabb vázlatot is felfedezni a festékréteg alatt, a tárlat látogatói most ezt is megismerhetik.

A zsiráfborjú augusztus 15-én jött a világra, az állatorvos és a gondozók több mint két órán keresztül segítették Ganzit, az anyaállatot a nehéz, ám végül sikeres ellésben. Az egészséges borjú több mint másfél méter magas, súlya 50-60 kilogramm körül van. A kis zsiráf egyelőre a zsiráfházban tölti napjait, a látogatók csak később láthatják Magyarország legnagyobb, mintegy kéthektáros Afrika-szavanna kifutójában szélesszájú orrszarvúk, zebrák, struccok és antilopok között.

Az augusztus 22. és 25. között zajló rendezvénysorozatra Ausztriából, Németországból, Portugáliából és Romániából is érkeznek jelmezesek, a karneválon azok a gyermekek is részt vesznek, akik a testvérvárosi kapcsolatnak köszönhetően most a Balaton-parton üdülnek.

egy

Orgona-mesterkurzuson vehetnek részt az érdeklődők Szathmáry Zsigmond professzor vezetésével Debrecenben és Hajdúböszörményben hétfőn és kedden, a kurzus első napja ünnepi orgonaesttel zárul a Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft. és a Hajdúböszörményi Sillye Gábor Művelődési Központ támogatásával.

A házaspár levelezéséből láthat előadást a közönség augusztus 18-án este a Zsámbéki Romtemplomnál.

Ma kezdődik és három napon át tart a Koronázási Szertartásjáték Székesfehérváron, ahol IV. Béla koronázása elevenedik meg.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma