kultura.hu_banner_fesztival

2019.06.29

Az erdélyi szórványmagyarsággal és nemességgel foglalkozó Tiltott kastélyok online sorozatának legutóbb közzétett két epizódja, a Küküllővári Hallerek és a Marosvécsi Kemények különdíjat kapott dokumentumfilm kategóriában az idei Savaria Filmszemlén. A két alkotó, Margittai Gábor és Major Anita a mai nemesség szerepéről, a térdig érő kastély jelentéséről, és arról is mesélt, miként egyeztethető össze a mackónadrág az arisztokráciával.

mgma
Margittai Gábor és Major Anita

Érzékeny témát választottak. Érték Önöket emiatt atrocitások a forgatásokon? Akár magánemberek, akár a román hatóságok gátolták a munkájukat?

Anita: Alapvetően minden rendben volt, kisebb atrocitások voltak csupán. Sokat változott – főleg a fiatalabb – román kutatók szemlélete. Az utca emberével eddig sem volt nagyon rossz élményünk, de most már azt látjuk, hogy az értelmiségiek közül is egyre többen próbálnak igazságosabban és kiegyenlítettebben gondolkodni.

Gábor: Jó példa a fiatalabb román nemzedékek segítőkészségére, hogy ajándékba kaptunk drónfelvételeket vagy dokumentumfotókat. Rengeteg történetet meséltek. Erdélyben mindenki született szereplő: remekül beszélnek, és tökéletes dramaturgiával adnak elő.

2_76
Major Anita interjút készít gróf Bethlen Anikóval Marosvásárhelyen

A forgatásban az is segített, hogy kis infrastruktúrával dolgozunk, ami azt is jelenti, hogy sokkal természetesebben lehetünk jelen; „könnyűhadtestként” – kétszemélyes „kommandóként” – tekintünk magunkra: gyors bevethetőséggel, mozgékonysággal, észrevétlenséggel. Vannak azonban veszélyes helyzetek is: például a marosújvári Teleki-kastélynál többször megpróbáltak bennünket fizikailag is elűzni. Ha ott kiszáll egy nagyobb stáb, akkor abból sokkal nagyobb botrány kerekedhet.


Igazából sok múlik a helyi önkormányzatokon is, hogy az adott kastély körül éppen milyen érzelmek dúlnak. Számos régi angolparkot, francia kertet felparcelláztak a kommunizmus alatt, és kiosztották a települések lakosainak: tömbházak épültek oda konyhakertekkel. Ezeket már szinte lehetetlen visszaszerezni, viszont a helyiek indulatosak, és félnek attól, hogy elveszik a lakóhelyüket.



Mi a filmek struktúrája? Hogyan született meg egy-egy epizód forgatókönyve?

Anita: Alapvetően hárompillérű projektről beszélünk. Könyv formájában kezdtük feldolgozni a témát, amelyből szintén sorozatot tervezünk. Az első kötet már kapható, és a film előtanulmányaként is felfogható. Tiltott kastély címmel jelent meg, ami arra utal, hogy ezeknek a családoknak – és a magyaroknak – már nincs hozzáférésük egykori tulajdonukhoz: a román állam 1949-ben mindent elvett tőlük – fizikai értelemben mindenképpen. Úgy véltük, hogy családról családra járva sorozat formájában dolgozhatnánk fel a történeteket, sorsokat. Eddig négy részt készítettünk el a kilenc film közül. A könyv és a sorozat mellett a harmadik pillér a vándorkiállítás, ahol szintén a témát dolgozzuk fel. A sorozat részei különálló alkotások, ugyanakkor az erdélyi főnemesi családok számos ponton kapcsolódtak és kapcsolódnak egymáshoz.

Gábor: Mi már a rendszerváltás óta kifejezetten a határon túli magyarsággal foglalkozunk, és ezen belül a határon túli arisztokrácia kutatásával is. Minden családtaghoz, minden kastélyhoz annyi történet tapad, hogy láttuk: ezt muszáj láncolatban feldolgozni. Ez történelmi oknyomozó munka: hiába van az embernek kész forgatókönyve, akkor lesz jó a film, ha ezek a helyzetek valóban élőek. Volt, hogy az egyik filmünkben a báró unokája mackónadrágban volt csak hajlandó interjút adni nekünk. Ezt kifogásolták egy fesztivál zsűrijében, amit mi kerek perec visszautasítottunk. Ha ő így gondolja a jelenlétét, akkor mi nem fogjuk átöltöztetni, sem díszmagyarba, sem más ruhába – és a beszélgetés ettől lett jó és bensőséges.

3_62
Margittai Gábor Nagy Kemény Gézával, báró Kemény János unokájával az erdélyi Istenszéke szikláin

Anita: Többször visszamegyünk ugyanarra a területre és ugyanazokhoz az emberekhez. Évente beszélgetünk velük, így folyamatában látjuk a fejlődést vagy épp a romlást. Ezért is fogadnak bennünket szívesen, bíznak bennünk, mert látják, hogy nem száguldó riporterként jelenünk meg röpke tíz percre a területen, hanem elmélyülten próbálunk közelíteni a témához.

A családtagok egzisztenciájukat hagyták ott, hogy egykori birtokaikért küzdjenek. Hogyan viszonyulnak hozzájuk azok a rokonok, akik nem akarnak ezzel foglalkozni?

Gábor: Találkoztunk olyan családokkal, ahol egy-egy kastély visszaszerzése konfliktust gerjesztett a leszármazottak között. Egy szélesebb rokoni körben többen lehetnek, akik azt mondják, hogy az életüket nem fogják feláldozni egy számukra kilátástalannak tűnő ügyért. Ugyanennek a családnak a másik része elvállalja, vagy életcéllá teszi, és a leszármazottainak is életcélul tűzi ki a jóvátételi küzdelmet. Ez családi magánügy, és tapintattal kezeljük, ilyen belső ügyeket nem akarunk bolygatni a filmjeinkben.



A filmben szó esik arról, hogy milyen szellemi értékeket kellene képviselnie a nemességnek. Ez mennyire valósul meg? Mennyire próbálnak a mai erdélyi arisztokraták e szerint élni?

Anita: Haller Béla az arisztokrácia 21. századi szerepéről szólva a gyönyörű „megszenvedett humanizmus" kifejezést használja. Semmiképpen nem nagyzoló életformában és gazdasági értelemben gondolják ők a nemesség mostani szerepét, hanem erkölcsi és szellemi alapon. Szintén ő fogalmazta meg azt – és mi is ezt tapasztaltuk –, hogy egyesek hajlamosak feltétel nélkül rajongani a nemességért, míg mások történelmi bűnöket rónak fel nekik, és nem tudnak megbocsátani. Való igaz, hogy valahol a kettő között kell az igazságot keresni.

Románián kívül más országok is biztosítottak restitúciós lehetőségeket?

Gábor: Tudomásom szerint régiónkban a leginkább hasznavehető restitúciós törvények Romániában születtek meg – más kérdés a jogalkalmazás... Magyarországon szó sem volt ilyen törvényekről. Jól tudjuk, hogy a rendszerváltás egyik leginkább elrontott fejezete a kárpótlás kérdése. A felvidéki arisztokráciával foglalkoztunk még behatóbban riportokban, és sajnos Szlovákiában is tapasztalható diszkrimináció a kisebbségi restitúciós igények teljesítésével kapcsolatban. Ausztriában többnyire magántulajdonban vannak a kastélyok, de ott is láttunk ijesztően rogyadozókat. A legtöbb esély most Romániában van, de talán a legtöbb probléma is.

Anita: Románia maga is megbánta, hogy meghozta ezt a törvényt, minden jogi eszközzel megpróbálja ellehetetleníteni az érvényesülését a gyakorlatban, például kirakja a pereket több száz kilométerre lévő színromán területekre, illetve koncepciós pereket kreálnak, háborús bűnösnek nyilvánítanak felmenőket, hogy az utódok már ne lehessenek jogosultak a visszaigénylésre.



Érzik a filmek hatását?

Gábor: Hogyne. Az egész projekt folyamatossága által elérhetjük azt, hogy a köztudatban a kastélyok ne csak rogyadozó műemlékek, „halott házak” legyenek az út szélén, hanem élettel és történettel újra megtöltődő helyszínek. A magyar művelődéstörténet és jelen részei ugyanúgy, mint a magyarságtudat alkotóelemei.

Lesz folytatásuk ezeknek az epizódoknak?

Gábor: Persze! Feltétlenül, mert ezek a kastélyok olyan jóvátételi folyamatban szerepelnek, amelyet az állam koholt vádakkal próbál szabotálni. A nyilvánosság erejével szeretnénk figyelmet biztosítani ezeknek a családoknak. Ezek tényleg nem befejezett történetek. Nem lehet azt mondani, hogy kész a film. Igaz ez a hamarosan, július közepén bemutatandó új epizódunkra, a Keresdi Bethlenekre is: a keresdi várkastély sorsa folyamatosan alakul – szerencsére most a lehető legjobb irányban.

A teljes interjú a Médiatanács blogján érhető el.

10

2019.09.14

A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon mutatja be legújabb önálló estjét a kortárs könnyűzenei szcéna egyik legeredetibb művésze, Kamondy Ágnes. Október 5-én az A38 Hajón láthatjuk a Pest fölött az ég szcenírozott koncert-előadását Vörös Róbert rendezésében. A zenéjét Kamondy Ágnes jegyzi, a dalszövegeken olyan neves szerzőkkel osztozik, mint Karafiáth Orsolya, Kiss László, Müller Péter Sziámi és Simon Márton.

kiraly_tamas_aut_of_the_box_6739w_600

2019.09.14

Underground kultúra, művészeti határterületek, látványtervezés: többek között ezekről beszélt É. Kiss Piroska látványtervező a Király Tamás életművét bemutató rertrospektív kiállítása kapcsán, amely szeptember 15-ig látható a Ludwig Múzeumban.

Boszorkanyok_a_Barmi_utcabol_2_

2019.09.13

Paravános bábszínház, klasszikus és modern mesék, tantermi előadások is szerepelnek a bábszínházak őszi kínálatában, ezekből válogattunk.

Észak-Izraelben 4500 éves cserépedényeket és egy tőr pengéjét találta meg egy villanyszerelő. A régészek szerint az út építésekor a földgépek véletlenül lerombolhattak egy temetkezési barlangot, és ennek tartalma kerülhetett napvilágra. A kerámia tárolóedények és kancsók mellett egy kés pengéje is előkerült, amelyeket a középső bronzkorban rejthettek el a sziklabarlangban. A korabeli szokásoknak megfelelően a tőrt azért tették a halott mellé, hogy meg tudja védeni magát a túlvilágon, az ételekkel teli kerámiaedényeket pedig azért, hogy ne éhezzen odaát.

A szeptember 13-án rendezett Szinkronikum gálán Menszátor Magdolna és Tordy Géza kapta a szakma életműdíját. A legkeresettebb szinkronszínészek pályafutásuk során több ezer produkcióban kölcsönzik hangjukat az eredeti nyelven megszólaló sztároknak. Közel hatszáz magyar szinkronszínészt ismerünk, közülük a legnépszerűbb 50 csaknem ötezer film, tévésorozat, jelenet szereplőjének szavait tette a magyar közönség számára érthetővé.

Rejtő Jenő egyik utolsó lakhelye volt a Bimbó út 3-ban található ház, ahol boldog időket töltött, itt vált elismert szerzővé, ekkor születtek első légiós regényei. Miután 1942 őszén egy szélsőjobboldali, nyilasbarát lap egy cikkben kifogásolta, hogy zsidó származása ellenére álnéven továbbra is dolgozhat, megkapta munkaszolgálati behívóját, és alig két hónappal később már halott volt. Az 1943-ban elhunyt magyar íróra emlékező alkotás Günter Demnig műve: a német szobrász huszonöt éve helyez el Európa-szerte botlatóköveket a nácizmus áldozatainak emlékére.

Először találtak sírokat a második világháború alatti csehországi roma gyűjtőtábor helyén. A felfedezés segíthet rekonstruálni a láger teljes területét. 1942 és 1943 között 1308 romát tartottak itt fogva, közülük 327-en a helyszínen veszítették életüket, több mint 500 embert az auschwitzi haláltáborba küldtek. A brnói Roma Kultúra Múzeuma még ebben a hónapban pályázatot hirdet az egykori gyűjtőtábor helyén kialakítandó roma holokauszt emlékhely megtervezésére. Európában elsőként sikerült találni olyan sírokat, amelyekben a nácizmus roma áldozatait temették el.

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus. Konrád György a magyar próza világszerte egyik legismertebb alakja, művei egyebek mellett angol, cseh, dán, finn, francia, héber, holland, német, norvég, olasz, orosz, spanyol és szerb nyelven jelentek meg. Ismertebb esszékötetei közé tartozik Az autonómia kísértése, az Antipolitika, az Ölni vagy nem ölni, Az újjászületés melankóliája, a Várakozás, az Áramló leltár, A közép tágulása (2004), Az író és a város, a Csodafigurák Arcképek, pillanatfelvételek, az Inga, a Harangjáték, a Zsidóságról. Fenn a hegyen napfogyatkozáskor című önéletrajzi regénye 2003-ban, Kakasok bánata című regénye 2005-ben jelent meg.

Tizenharmadik alkalommal rendezik meg a Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozót szeptember 13. és 18. között a baranyai megyeszékhelyen nyolc társulat részvételével. A hazai táncélet legkiválóbb képviselői hozzák el legújabb produkcióikat a pécsi közönségnek.

Gyori_Balett

Szeptember 18-án az ország legismertebb kertészével beszélgetnek a Hadik Kávézóban.

A Minority Rights Group Europe a klímaváltozás hatásairól rendez kerekasztal-beszélgetést magyar médiavezetők részvételével szeptember 17-én 14:00 órától, a Kőleves étteremben.

OKtóver 5-én 20:00 órakor adja idei egyetlen magyarországi koncertjét Csordás Gábor zongorista-zeneszerző a Wesselényi utcai Erőművházban.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma