2016.03.16
Takács Erzsébet

Szinte párhuzamosan született meg a Kokoschka babája című könyv magyar fordítása és a festő életének egy szakaszát bemutató táncelőadás. Bizarr történetet mesélnek el a művek: Oskar Kokoschka, a festő ugyanis annyira belebolondult Alma Mahlerbe, hogy amikor véget ért a kapcsolatuk, készíttetett egy élethű babát, amely szerelme minden egyes részletét hűen lemásolta.

A történet azonban nem csak ettől bizarr. A bábkészítőnek írt levelében, amelyet a babához mellékelt, és amelyet pontos leírással ellátott rajzok kísértek, még azt is megjegyezte, hogy a bőrnek mely ráncait tartja nélkülözhetetlennek. Kokoschka a baba elkészülte után egyáltalán nem akarta véka alá rejteni szenvedélyét: a városban sétálgatott a babával, eljárt vele az operába. Egy nap aztán elege lett belőle, a fejéhez vágott egy üveg vörösbort, és a baba a szemétbe került. Innentől kezdve sok ember sorsában töltött be létfontosságú szerepet, olyan emberek életében, akik túlélték a második világháborúban a Drezdára hullott négyezer tonna bombát – jutunk el a festőtől a róla és a 20. századról szóló regényhez.


kokoschka_doll_ea_01_domolky_daniel_WEB_001
Kokoschka babája
Fotó: Dömölky Dániel


A szerzője, Afonso Cruz sokoldalú figura: nemcsak író, hanem kiváló grafikus és közismert zenész is egyben. Az 1971-ben született művész könyveit saját alkotásai díszítik, de számtalan mesekönyvet is illusztrált már, és még animációs filmeket is rendezett. A bluesos, swinges dalokat játszó The Soaked Lamb nevű zenekarban gitározik, bendzsózik, ukulelézik, vagy ha kell, énekel. Írói karrierje 2008-ban indult az Isten húsa (A Carne de Deus) című regényével. Nagyon termékeny alkotó, írásaival számos portugál díjat nyert már. Legjelentősebb nemzetközi sikere, hogy A Kokoschka babája 2012-ben elnyerte az Európai Unió irodalmi díját.


Ám nem a díj miatt figyelt fel a könyvre a fordító: két másik alkotás mellett talált rá külföldi oldalak, kritikák és portugál ismerősök javaslatára a Kokoschka babájára. A Typotex Kiadó pedig megkereste őt, hogy ismeri-e az alkotást, mert ha igen, és jónak tartja, megrendelik a fordítást. Bense Mónika egyetemi tanár, fordító pedig jónak találta. „Nagyon rugalmas volt az író, több ötletem is nagyon tetszett neki” – mondta el a könyvről és a táncelőadásról március 7-én az Írók Boltjában rendezett beszélgetésen. Hozzátette: számos magyar név szerepel a műben, az írónak pedig nagyon tetszett, hogy a vezeték- és a keresztnevek sorrendjét tekintve magyarosan írta a nem csak nevükben magyar szereplőket, míg azok nevét, akik külföldön születtek, és talán nem is tudtak magyarul, az eredeti formában hagyta.


DSC_7540_Copy


„Amit alkottunk, tetszene Kokoschkának” – mondta a táncelőadást inkább színházi előadásnak valló Gergye Krisztián koreográfus, az előadás rendezője és táncművésze. Gloria Benedikt és ő nem először dolgoznak együtt: 2013-ban a Szépművészeti Múzeum Egon Schiele-kiállításának társprogramjaként mutatták be az egoegoego című nagysikerű koprodukciójukat. Mostani előadásuk felidézi Gustav Mahler korát, és egy, a 20. század történelmén átívelő utazásra invitálja nézőit egy legendás szerelmi történet párhuzamán keresztül. Az osztrák balerina, aki művészetében a táncot a tudományhoz és a politikához igyekszik közelíteni, feszegetve annak hagyományos határait, valamint a kortárs tánc magyarországi fenegyereke ismét a századforduló legendás korszakához nyúl ezzel az előadással, hogy hidat teremthessen a jelenkor kortárs művészete és a világháborúk előtti progresszív korszellem között. A táncelőadás Afonso Cruz emblematikus regényétől kölcsönözi a címét, de csak annyiban merít ihletet ebből a szépirodalmi műből, amennyire az metaforaként megidézi Oskar Kokoschka Alma Mahlerről készített életnagyságú bábjának extravagáns történetét. A táncelőadás élethű bábok révén, a kokoschkai gesztust sokszorosítva színpadára invitálja a 20. század három emblematikus alakját: a zeneszerző zsenit, Mahlert, a festőóriás Kokoschkát és a Múzsát, a Femme Fatale-t, Alma Mahlert.


Gergye Krisztián felidézte: a táncba vitt báb jelenbe írt története olyan kor emlékét idézi fel, amelyben a kitalált világ még képes lehetett visszahatni a valóságra. Vagy, ahogy az író, Afonso Cruz megfogalmazta: „...az élet nem más, mint alaposan összegubancolódott szálak halmaza. A gombolyag nagy részét nem is látjuk, és nem tudjuk fellelni a szálak közt lévő kapcsolódási pontokat. Ám minden mindennel összefügg, és ezek a szálak minden eseményt összekötnek.”


A könyvet metaforaként használta a koreográfus, de nem azt vitte színpadra. Zavarba ejtően sok a hasonlóság azonban a két alkotás között, amit alátámaszt, hogy a könyvből több szövegrészletet kivetítenek az előadás során. Ám míg a regénynek Oskar Kokoschka története a központi metaforája, addig a táncelőadásnak maga a regény az. Míg az előbbi az ominózus történet puszta említéséből vezeti le saját valóságát, addig a táncelőadás a regényben metaforaként használt történet kibontásán keresztül mesél a 20. század történelméről, és így a két mű párhuzamossága a nagyon is közeli végtelenben, a jelenünkben fut össze, vagy még inkább egymásba simul.


DSC_7443_Copy


A könyv sokrétű fragmentumok összessége a 20. századból. Jól jelzi ezt a regény közepén található önálló regény, és hogy a három különböző történet szereplői fel-felbukkannak a másik két történetben is. A fejezetek sem sorrendben követik egymást, csupán képeket látunk az évszázadból, amelyekből nekünk kell összeraknunk a teljes történetet. Az elbeszélés időrendje sem lineáris. Ez a felfogás aztán az előadásban is nyomon követhető: a könyvből is jól kiolvasható sokrétű világ, a fantáziaszabadság ragadta meg a koreográfust. „Valóság és fikció átszövi egymást, amitől mérhetetlenül szabadnak érzem magam. Felelősséggel teremteni egy világot, amelynek mégis van súlya, és amelynek segítségével vissza tudok hatni a világra: ez ösztönzött. Tudtam hinni Kokoschka ezen irrealitásának, egymás ilyen fajta irányítása, ezek az alá-fölérendeltségi viszonyok nagyon érdekeltek” – mondta a beszélgetésen Gergye Krisztián. A széles művészeti palettáról azonban nem csak az irodalomhoz nyúl előadása során, hiszen a képzőművészet is jelentős hangsúlyt kap a darabban: háborús képeket, vetítéseket látunk, illetve Szüts Miklós festőművész és Vojnich Erzsébet Prima-díjas festőművész alkotásai színesítik az előadást. A darabban a babáról fennmaradt négy fotót is megtekinthetik a nézők, amelyekből jól látszik: akár szexuális célra is használhatta azt a festő, mégis inkább fétisként létezett számára a baba. A koreográfus egyébként maga is festőnek készült, de végül nem felvételizett a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, mert megtalálta a tánc. „Amit csinálok, festészet nélkül nem az lenne, ami. Majdnem minden előadásom képzőművészeti ihletésű.”


A különböző cselekvési síkok egymás mellettisége a színpadon is fontos szerephez jut: néhol ember veszi fel a baba szerepét, máskor éppen a baba táncoltatja az embert. „Nehezen működtethető a bábu, amint megjelenik a mindennapokban, annyira vulgárissá válik. Az előadás egyszerre szól a 20. század szörnyű és szép oldaláról – közhelyes, tudom, de általánosságban a században való létezés lehetőségeiről kapunk teljes képet” – mondta el Gergye Krisztián.


DSC_7499_Copy


Szüts Miklós szerint nem szabad azonban megfeledkezni a történet boncolgatásakor Alma Mahler személyéről, akitől sokaknak elment az esze. Kokoschka már befutott művész, amikor szeretője arra kéri, hogy fesse meg őket a lepedőn, és felajánlja neki, ha remekmű születik, hozzámegy feleségül. „Ő maga lesz tehát, aki ítéletet mond a művész munkájáról. Különleges kisugárzású nő volt, akinek 70 évesen például 25 éves párja volt” – mesélt Alma Mahlerrről a festő. Egyébként maga a zeneszerző, Mahler is odavolt érte, és ugyan a házassága után hagyományos női szerepet szeretett volna ráerőltetni, miután az nem sikerült, és a nő el akarta hagyni, már bármi áron visszafogadta volna őt. Nagyon tetszett egyébként a két festőnek képeik megjelenése a színpadon, maguk is úgy látták, hogy szinte oda készültek ezek az alkotások. „Nem elég kitalálni egy látványt, annak a mozgáshoz is kell igazodnia” – mondta Vojnich Erzsébet arról, mennyire nehéz hátteret álmodni egy táncelőadáshoz, amikor magához a mozgáshoz és nem csak a történethez kell igazítani a közeget. A festő nem csupán a díszlettervezéssel kapcsolatban szkeptikus: szerinte bár Kokoschka hihetetlenül tehetséges figura volt, két kezén meg tudja számolni azokat a műveit, amelyek tényleg jól sikerültek. Szerinte nagyon ideges, zaklatott festésmód volt az övé, melynek következtében festészetéből elveszett a koncepció. „Sok mindent rutinból festett. Néha azonban összejött neki, és akkor az nagyon jó. Amit Alma Mahlerről és önmagáról festett, az például remekmű” – szögezte le.


DSC_7522_Copy


A Nemzeti Táncszínház szervezésében, a Müpa Fesztivál Színházában 2016. március 19-én, 19 órakor újra műsorra kerül Gloria Benedikt és Gergye Krisztián nagysikerű produkciója, a Bridging Europe fesztivál keretében bemutatott Kokoschka babája.


Takács Erzsébet

Fotó: Csákvári Zsigmond

CC_banner

img_5461_600x400

2018.01.18

Hogyan boldogulnak a pályakezdő művészek? Milyen sorssal kell szembenéznie annak, aki ezt a hivatást választja? Portrésorozatunkban fiatal művészeket kérdezünk eddigi sikereikről, kudarcaikról és céljaikról. Az első részben Tangl Edittel, a Magyar Képzőművészeti Egyetem egykori intermédia-művész szakos hallgatójával beszélgettünk, aki online szerepjátékkal és gamifikációval is foglalkozott tanulmányai során.

A._A._Milne_borito

2018.01.18

Az első világháború következtében súlyos poszttraumás stresszben szenvedett. A betegségéből végül az egyik leghíresebb meséje gyógyította ki. A történet azonban túlnőtt az íróján, aki sohasem tudott kilépni Micimackó árnyékából. Éppen 136 éve született Alan Alexander Milne, a Micimackó megalkotója. Ennek apropóján felidéztük, mi rejtőzik a Százholdas Pagonyon túl…

getcloser_kis
2018.01.18

Idén tavasszal már harmadszor rendezik meg a Get Closer Budapest Jazz Fesztivált, április 6-tól 8-ig a nemzetközi jazzszíntér számos fontos szereplője játszik a MOM Kulturális Központban (MOMKult). Fellép többek között Nicholas Payton trombitás, James „Blood” Ulmer gitáros és Lizz Wright énekesnő.

Gálával és irodalmi műsorral, kiállításokkal, szavalóversennyel teszik emlékezetessé a magyar kultúra napját Jász-Nagykun-Szolnok megyében a közművelődési intézmények: január 17-étől 19-éig Szolnokon tartózkodik az Arany 200 busz, a Petőfi Irodalmi Múzeum vándorkiállítása Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából, a szolnoki Hild Viktor Könyvtár pedig Wass Albert szellemi hagyatéka címmel hirdet szavalóversenyt.

A Line-up of the year, azaz a tavalyi év legjobb zenei felhozatalának díját vehették át a Sziget képviselői az European Festival Awards, a fesztiválok legnagyobb megméretésének díjátadó gáláján január 17-én késő este a hollandiai Groningenben. Az idei gálán a zenei felhozatalért járó díjjal a magyar fesztivál olyan versenytársakat előzött meg, mint például a Glastonbury, a Roskilde vagy a Lollapalooza. A díj átadásakor hangsúlyozták, hogy a megméretésben nemcsak a headlinerek számítanak, hanem a teljes program.

Folytatódik a 3x j(A)zz! című koncertsorozat a fővárosi Opus Jazz Clubban, amely a műfaj osztrák kiválóságait mutatja be. A 40. koncerten is túl járó széria idei estjeit január 16. és 20. között rendezik meg: január 18-án a Fabian Rucker 5 lép az Opus színpadára, a több mint egy évtizede Ausztriában élő amerikai Philip Yaeger harsonás zenekara pedig január 20-án lép fel.

A Román Rádió Zenekarának koncertjével és Bács Lajos emlékesttel ünnepli a Balassi Intézet bukaresti központja a magyar kultúra napját, amely főként a tavaly meghirdetett Kodály-emlékév jegyében zajlik. A programsorozat január 18-án a II. Bács Lajos-emlékesttel kezdődik, amelyen a 2015-ben elhunyt egykori romániai magyar karmesterre, zeneszerzőre és pedagógusra, a bukaresti Magyar Zene Fesztivál szellemi alapítójára emlékeznek.

Ingyenes koncertet ad január 22-én Budapesten az egyik legnépszerűbb spanyol rockzenekar. Az L.A. a King of Beasts című turné keretében lép fel a Hard Rock Caféban. A kaliforniai hangulatú, indie rock zenét játszó L.A. olyan előadókkal lépett már színpadra, mint a Foo Fighters, a Black Keys, a Muse, az Arcade Fire, a Franz Ferdinand vagy a Placebo, hazájában tízezres arénákat tölt meg egymagában is.

Ismét ősbemutatót tart a Rózsavölgyi Szalon: 2018. február 20-án mutatják be Tóth Krisztina Babérkoszorú-díjas költő, író Pokémon go című darabját, amelyet a Szalon felkérésére írt. Az előadás rendezője Csizmadia Tibor. Szereplők: Debreczeny Csaba, Bozó Andrea, Hunyadi Máté e.h., Tímár Éva, Ladányi Júlia e.h. és Sztarenki Pál.

EDV_4041

Kiváló fiatal énekesek jelentkezését várják a Nemzeti Ifjúsági Kórusba, amely a Kodály-emlékév egyik 2018-ra áthúzódó nagyszabású eseménye a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Intézete szervezésében. A kórus a július végi egyhetes felkészítő kurzus után öt koncertből álló turnéra indul, amelynek lesznek határon túli helyszínei is.

Ismét jótékonysági gálát szervez Radó Denise színész-rendező a Gazdagréti Szent Angyalok Plébánián. A már hagyományosnak nevezhető programban ezúttal sem csak ismert művészek lépnek a közönség elé, hanem például a Szolnoki Liget Otthon tehetséges gondozottjai is. A lélekemelő délután bevételét fogyatékkal élőkkel foglalkozó intézetek kapják.

Ingyenesen látogathatják a Veszprémi Petőfi Színház előadásait a hetvenöt év feletti nézők. A Veszprémben és környékén élő idős emberek december 1-jétől élhetnek a lehetőséggel – jelentette be veszprémi sajtótájékoztatón a teátrum igazgatója.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma