2019_Filharmonia_Orgonakejszakaja_728x90_002

2019.06.15

„A színházban mindent elmondhatok az érzéseimről úgy, hogy utána ne vigyenek diliházba" – mondja Sardar Tagirovsky, akinek az Idióta című Dosztojevszkij-rendezését június 14-én mutatta be a debreceni Csokonai Színház a POSZT-on. A normalitás viszonylagosságáról, a visszalapozás élményéről és az emberi jóságról Dézsi Fruzsina beszélgetett vele.

Tagirovszkij
Sardar Tagirovsky
Fotó forrása: poszt.hu

Korábban azt mondtad, hogy Dosztojevszkij sosem állt még ilyen közel ahhoz, hogy szerződést kössön a színházzal. Mire gondolsz pontosan?

Ennek a szövegnek nagyon erős filmes jelleget kölcsönöz az, amilyen plasztikusan láttatja az eseményeket, az embereket, az apró mozzanatokat. A mi korunkban pedig a színház mégiscsak igazodik a filmhez, hiszen az emlékek gyűjtögetése, vagy még inkább a különböző zoomolási technikák teljesen beleitták magukat a létezésünkbe. Azaz már sokkal jobban megfigyeljük az emberek rezdüléseit, jobban pszichologizálunk, vagy legalábbis azt hisszük, hogy sokkal okosabbak lettünk. Épp ezért, amikor Csehovtól vagy Dosztojevszkijtől olvastam, mindig úgy éreztem, hogy ezek a művek egyszerűen behívják a technológiát, ami által újabb és újabb rétegeket tudunk felfejteni.


idiota
Fotó: Csokonai Színház/Máthé András


Milyen gondolatok fogalmazódtak meg benned, amikor először olvastad a regényt?

Ezeknek a műveknek a többsége engem még gyerekkoromban érintett meg, és adott egy rendkívül erős érzetet. Akkor még oroszul foglalkoztam velük, de nem is a nyelv a lényeg, hanem a hozzá fűződő kapcsolat. Nagyon szerettem ugyanis a gyerekkoromnak azt a világát, amikor nem ezoterikus, de szakrális isteni dolgokról kristálytiszta logikával lehetett beszélni, és amelyben az emberek számára fontosabb volt saját mulandóságuk gondolata. Az, hogy a pillanat mindig egy és megismételhetetlen. Ehhez szorosan kötődik Dosztojevszkij is, már csak az órási távok miatt is. Oroszország hatalmas, mi, amikor elbúcsúztunk valamelyik rokonunktól, lehet, hogy aztán hónapokig, évekig nem is láttuk.


083_az_idiota_18_04_27-696x392
Zeck Juli, Kiss Gergely Máté
Fotó: Csokonai Színház/Máthé András


Mit gondolsz, más hangsúlyokat kap attól a történet, hogy nem félkegyelműként, hanem idiótaként definiáljátok Miskin herceget?

Igen, kíméletlenebb, nyersebb lesz tőle. Jobban is tükrözi az eredeti címet, abban ugyanis nincs pardon.


És kit nevezünk idiótának?

Ki a normális? Tulajdonképpen ez a nagy kérdés, és persze minden függ attól, hogy honnan is nézzük. Roppant képmutató társadalmat élünk: ami egy bizonyos közegben természetesnek tűnik, az kiszakítva onnan azonnal ellenállást vált ki. Például, ha kiteszem a kezemet krisztusi pozícióba és végigmegyek az utcán, de csak azért, mert jól esik a mellkasomnak, akkor az emberek elkezdik mondani, hogy úristen, ez nem normális. Ha részegen teszem meg ugyanezt a gesztust, vagy akár egy kocsma előtt, nem részegen, akkor az már teljesen rendben van.


Idiota_2
Fotó: Csokonai Színház/Máthé András


Az alkohol tulajdonképpen felment.

Igen, és az az ijesztő, hogy valamilyen módon a színház is. Itt mindent elmondhatok az érzéseimről. Mindent. Úgy, hogy utána ne vigyenek diliházba. Ezért is izgat az egy drámában, legyen az klasszikus vagy kortárs, hogy a szerkezet szívét megtartva, kapcsolódva a szerzőre, mindent elkövessek azért, hogy a szöveg mögötti érzelmek erősebbé tudjanak válni. Minden világnak megvan a maga törvénye, és ha egy előadásban használok például hétféle stílust, az mind egy irányba tart, hiszen ezt a törvényt ismerve tud elszabadulni a pokol. Ahhoz képest tud vágyni az ember. És akkor ott tartunk, hogyha ki akarsz szakadni a megszokott mátrixból, akkor a többiek szemében már kicsit idióta vagy.


idiota_3
Fotó: Csokonai Színház/Máthé András


És mi ennek az Idiótának a törvénye? Hogy bontottátok meg a regényt?

A kiindulópont az az élmény volt, amikor olvasunk egy regényt, és már az utolsó lapnál járunk, de nem akarjuk, hogy véget érjen. Alig tudok olyan emberről, akiben ne élne ez a gyermekség, pedig mennyire butaság már: tudod, hogy egyszer be kell fejezned, ez ellen semmit nem tudsz tenni. Ez a visszalapozás szerkezeti szinten is megjelenik az előadásban, ami azt jelenti, hogy vannak benne ismétlődő jelenetek, csak más-más szemszögből látunk rá az adott szituációra. Illetve Kiss Gergely Máté, aki a címszereplőt játssza, egészen másként mozog ebben a Dosztojevszkij-világban, mint a többiek.


idiota_4
Fotó: Csokonai Színház/Máthé András


Arra jöttünk rá ugyanis, hogy igazából mindegy, szó szerint mi hangzik el, a szöveg tartalma vált fontossá. Körülötte mindenki precízen játszik, ő pedig úgy improvizál, hogy valójában megtartja szinte az összes szót, csak annak a szabadságával mondja ki azokat, mintha ott íródnának helyben – ettől megint csak idióta, hiszen abszolút más ritmusban mozog. Ez azt is érzékelteti, hogy a többiek fogságban vannak ebben a letűnő, arisztokrata orosz világban, Miskin herceget azonban nem érdekli ennek a közegnek a szabályrendszere, ő performanszot hajt végre a szalonban. Az ő performansza nem más, mint az önmegadás gesztusa. Átadja magát a helyzetnek: az érzelmi valóságnak.


063_az_idiota
Fotó: Csokonai Színház/Máthé András


A modernizálás igénye mennyire volt domináns nálatok?

Nagyon érdekes, hogy ezekben a klasszikus színházi épületekben milyen könnyen meg lehet teremteni a fogság érzetét, különösen ha a jelmezek is illeszkednek a korhoz. Adhatnék egy lézerpisztolyt is a szereplők kezébe, de akkor tétjét veszítené ebben a felfogásban ez az egész, engem pedig az izgat, hogy egy-egy ember miként akar kitörni ebből a konkrét valóságból, amiről elhiszi, hogy az. Mindannyian arra vágyunk ugyanis, hogy megértsenek minket, hogy részese legyünk egy olyan szeretetnek, amit nem érdekel a tér és az idő. Ezért is gondolom azt, hogy az a társadalmi berendezkedés, ami ma a világban uralkodik – vagy akár csak a színházban –, nagyon káros az emberekre. Tulajdonképpen büntetőeljárást folytatunk önmagunkkal szemben.


143_az_idiota_18_04_27-1024x715
Fotó: Csokonai Színház/Máthé András

Alig tudok olyan színészről, aki ne arról álmodna folyamatosan, hogy elfelejti a szöveget vagy elfelejt színre lépni. Ez messze nem a szabadság, ez messze nem a játék. És itt most lényegtelen, hogy jobb- vagy baloldali színházról beszélünk, egyszerűen nem vagyunk szabadok. Annyira félünk, hogy ugyanolyan vacakul bánunk magunkkal, mint valami csürhe, pedig minden hülyesége ellenére ez a szakma hordoz magában egyfajta feloldozást, vagy bizonyos kódnyelvben nevezhetem úgy is, hogy szentséget, ami megtisztítja a világot, és ami épp ebből adódóan kíméletlenül be is mutat neki. De nem vagyunk felnőve ahhoz, hogy ezt megértsük.


086_az_idiota_18_04_27-1024x823
Fotó: Csokonai Színház/Máthé András


Mit gondolsz, az ember eredendően jó?

A társadalmunk nem az elfogadásra, nem a türelemre van szocializálva.Nem beszélünk a fájdalmainkról sem, mert szégyenként éljük meg. Valószínűleg létezik az eredendő jóság, viszont nem akarom rosszul érezni magam, ha mégsem. Régen sokat küzdöttem azzal a gondolattal, hogy igenis jó emberek vagyunk, de aztán rájöttem, hogy minden egyes dolog, amiért így harcol az ember, egyszercsak eszmévé válik, és az eszmékből előbb vagy utóbb diktatúrák épülnek.


Ugyanis ahogy úgy érezzük, birtokában vagyunk valamiféle bizonyosságnak, azonnal felállítunk belőle egy újabb berendezkedést, ami a legkevesebbszer válik ténylegesen jobbá vagy szabadabbá, mint az előző. Krisztusból, Don Quijote alakjából vagy Miskinből könnyen lehet jelkép, és eltűnhet az ember. Könnyen válhatunk egymás embertelen jelképeivé.


A teljes interjú a poszt.hu oldalon olvasható

hatarokon_at_010_R

2019.07.19

„Nem létezhet olyan helyzet, hogy a fotóriporteri szerep megelőzze az emberséget. Nincs az a kép, amiért megérné egy másik ember életét kockáztatni” – mondja a több háborús zónában járt Bielik István Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjas fotóriporter. Túlélőkről készült fotósorozatáról, a képhez való viszonyáról és a humánum fontosságáról is mesélt nekünk.

_D0A0681_Copy
2019.07.19

1969. július 20. Ezen a napon landolt az Apollo-11 a Holdon: Neil Amstrong és Edwin „Buzz” Aldrin sétája az emberi civilizáció egyik fontos mérföldköve, az emberiség egyik legnagyszerűbb tudományos eredménye volt. Erre az eseményre emlékezik a Vasarely Múzeum Holdmúzeum 1969 című kiállítása, amelyen Vasarely néhány izgalmas kompozíciója is látható.

sziget_anno_R

2019.07.19

Világhírű zenei ikonok, extrém öltözetek és a szeretet forradalma: a Sziget fesztivál idén 27. évfordulóját ünnepli, és természetesen most is elképesztő produkciókkal várják a bulizni vágyókat augusztus 7-től.

A július 24. és 27. közötti szakmai konferencián mintegy kétszáz hazai szakember vesz részt. A négynapos országos szakmai találkozó fő témái között szerepelnek a várostervezés és örökségvédelem időszerű feladatai, a nép építészettel, benne a kastély- és várprogrammal összefüggő kérdések, a természetvédelem és a nemzeti parkok haza helyzetének áttekintése. A találkozó keretében tartják meg a Város- és Faluvédők Szövetségének közgyűlését a Református Kollégium Oratóriumában, a résztvevők emellett kirándulásokon ismerkedhetnek meg Debrecen, a bihari térség, Hajdúböszörmény és Hortobágy természeti és épített értékeivel.

Eddig nem ismert összecsapásra utalnak azok a leletek, amelyeket a csatamezőn, a szövetséges erők egykori tábori kórházának helyszínén először végzett ásatásokon tártak fel a régészek. Waterloonál Napóleon francia serege ütközött meg a szövetséges brit, németalföldi, német és porosz csapatokkal. Az egykori tábori kórház helyszínén amputált végtagok maradványaira bukkantak, továbbá puskagolyókat és egy francia ágyúgolyót is találtak. A szakértők szerint az amputációkat az egykori Mont-St-Jean tábori kórház orvosai végezték.

Kilencvenéves korában elhunyt Heller Ágnes Széchenyi-díjas filozófus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a New York-i New School for Social Research professor emeritusa. Fő kutatási területe az etika és a történetfilozófia volt. Pályája kezdetén munkáit a marxizmus és az újbaloldali gondolkodás jellemezte, később inkább posztmodern szempontból értelmezte az etikát és a modern világot, új megközelítési lehetőségeket kínált fontos társadalomelméleti problémák megoldásához. Magyarul megjelent munkái közül kiemelkedik A reneszánsz ember (1967), a Portrévázlatok az etika történetéből (1976), Az igazságosságon túl (1987), A történelem elmélete (2001), A „zsidókérdés" megoldhatatlansága (2004). 1998-ban Bicikliző majom címmel jelent meg interjú-önéletrajza, 2009-ben Rózsa Erzsébet monográfiát írt róla Se félelem, se keserűség címmel.

A Királyok völgyéből a gízai piramisok közelében épülő Egyiptomi Nagymúzeumba szállították át Tutanhamon külső aranyozott fakoporsóját, amelyen első ízben végeznek restaurálási munkálatokat a gyermekfáraó sírjának 1922-ben történt felfedezése óta. Az épülő Nagymúzeum 2020 negyedik negyedére tervezett átadása után egy helyen állítják ki a Tutanhamon sírjában talált összes kincset, benne a fáraó három koporsóját, amelyek közül kettő jelenleg a kairói, Tahrir téri Egyiptomi Múzeumban látható. A fáraó múmiáját gránitfedelű homokkőszarkofágban, azon belül három egymásba helyezett koporsóban találták, a koporsók közül a két külső aranyozott fából, a legbelső színaranyból készült, és mindet istenek képei díszítik.

Mintegy 60 ezer középkori diplomás életútjából készített adatbázist egy német és svájci kutatócsoport, feltérképezve a korabeli tanult emberek kapcsolati hálóját is. Ezzel azonnal láthatóvá vált a személyes kapcsolatok egész hálózata, ami akkoriban ugyanúgy meghatározta a karrierlehetőségeket, mint ma, és olyan meghatározó személyiségekre is hatással volt, mint Erasmus vagy Luther Márton. A kutatók azt a nagyjából 60 ezer embert követték életútján, aki 1250 és 1550 között valamelyik európai egyetemen diplomát szerzett. Az adatbank a mai Svájc területén élő fiatal férfiak – köztük Kálvin János – életútját is felöleli, ők ugyan nagyrészt más országokban tanultak, hiszen az első svájci egyetem 1460-ban létesült Bázelben. Nőket nem vehettek fel az egyetemek.

Július 26-án tartják a Strandok éjszakáját. A 10. évét ünneplő rendezvényhez idén több mint 40 fürdő csatlakozott országszerte.

bukfurdo-001

Több turnén Nick Cave vokalistája volt, és Johnny Depp kalózos válogatáslemezén is énekelt egy dalt Brooklyn egyik legvagányabb énekesnője, aki nemcsak a feminizmus mellett, hanem politika kérdésekben is felemeli a hangját. Shilpa Ray-t most Budapesten is meghallgathatjuk, hiszen július 21-én a KOBUCI Kertben koncertezik.

Idén harmadik alkalommal indul útnak a Sziget Cruisin' Partyhajó, egy igazi bulikülönlegesség a Szigeten kívül, de mégis a fesztivál részeként!

Régi történetek, fülledt esték, adomák és legendák. Kollár-Klemencz László prózaíróként, Grecsó Krisztián pedig dalszerzőként is bemutatkozik július 21-én este a zsámbéki Romtemplom különleges történelmi „díszletei” között.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma