Ferenczy-banner

2017. március 27.
Célzó

14435401_723829147767677_2233488756730410214_o

Zrínyi Ilona alakja még ma is oly meghatározó, mint amilyen száz-kétszáz évvel ezelőtt volt. A legtöbben azonban csupán mint Munkács védőjét ismerik. Keveset tudnak arról, hogy mennyire művelt asszony volt, milyen sokat kellett szenvednie, és mégis egész élete során milyen határozott, milyen erős maradt. A Zrínyi Ilonáról készült monodráma többek között ezeket hivatott bemutatni.

2014.01.31

A szikáncsi pénzlelet előkerülésének 50. évfordulója alkalmából kamarakiállítással mutatja be a kincslelet előkerülésének történetét a Kincsek a szántásból című tárlat. A tárlat történetével a lakossági leletbejelentések fontosságára kívánják felhívni a figyelmet – mondta el L. Simon László, az NKA alelnöke január 31-én, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban. A kiállítás május 18-ig tekinthető meg.

DSC_2519






















A szikáncsi pénzlelet előkerülésének 50. évfordulója alkalmából kamara-kiállítással és a hozzá kapcsolódó rendezvényekkel mutatja be a kincslelet előkerülésének történetét a Kincsek a szántásból című tárlat. Az 1400 darabos, 4. századi leleteket egy asszony találta meg, amint pedig értékére fény derült, át is adta a múzeumi világnak: a tárlat történetével a lakossági leletbejelentések fontosságára és az illegális műkincs-kereskedelem elleni harc jelentőségére kívánják felhívni a figyelmet – mondta el L. Simon László, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) alelnöke január 31-én, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban. Az 1400 darabos, 4. századi leleteket egy asszony találta meg, amint pedig értékére fény derült, át is adta a múzeumi világnak. A kiállítás május 18-ig tekinthető meg.

 

Nem csupán arany tárgyakat láthatunk a tárlaton, hanem a megtalálást dokumentáló fotókat is – emelte ki L. Simon László, aki hangsúlyozta: korunk régészetének egyik legnagyobb problémája az illegális műtárgy-kereskedelem. A népvándorlás során számos önálló díszítéstechnikával rendelkező népcsoportnak adott átmeneti otthont a jelenlegi Magyarország, sok lelet azonban külföldön talál gazdát az illegális csempészet miatt. Létrejött például a Szépművészeti Múzeumban egy kiállítás, mely az ellopott és illegálisan gazdát cserélt műtárgyakat mutatja be – azokat, melyeket a rendőrség kutatott fel. „Egy régész delegációval tárgyaltam nem rég a Parlamentben, akik az elmúlt öt év azon európai műtárgyait mutatták meg nekem, melyeket Magyarországról csempésztek ki. Ilyenek például a szeuzó kincsek, melyek bizonyíthatóan magyarországi földből kerültek elő, jogos tulajdonosuk pedig az európai törvények szerint Magyarország.” Számos más értéktárgyat lehetne még megemlíteni, a magyar kormány célja éppen ezért, hogy hatékonyabbá tegye az illegális műtárgy-kereskedelem elleni harcot. „Regisztrált régészeti lelőhelyeinket illegális, amatőr régészek járják napról-napra, a megtalált kincseket pedig nem viszik múzeumba, hanem eladják. Haszonlesésükkel mindannyiunkat megkárosítják, és megfosztanak minket attól is, hogy a szakszerű régészeti eszközökkel pontosan meg tudjuk határoznia a lelőhelyet, a leletek értékét és korát. A páratlan kincsek története figyelmeztet arra, hogy egy becsületes asszony példája ma is érvényes kell, hogy legyen.”

Ma is léteznek ugyanis olyan internetes oldalak, aukciósházak, melyeken keresztül ellenőrzés nélkül cserélhetnek gazdát különböző műtárgyak. L. Simon László felhívta továbbá a figyelmet a kormány azon törekvésére, melynek eredményeként a múzeumok fenntartási jogai a településekhez kerültek. Igaz, a rendelkezések alig érintik Hódmezővásárhelyet, múzeumaikat ugyanis eddig is maguk igazgatták, sőt, a nehéz időkben is újabbakat alapítottak.

 

Átalakították továbbá az utóbbi időben az ágazati jogszabályokat, hogy az intézmények raktárban fekvő leleteit a származási hely múzeumainak tárlatain mutathassák be: a szikáncsi kincsek jelentős részével foglalkozó Nemzeti Múzeum például ötven darabot adott az évfordulós esemény apropóján a Tornyai Múzeumnak.

 

A szikáncsi kincslelet előkerülésének és összegyűjtésének története fél évszázaddal ezelőtt kezdődött, amikor 1963 őszén a hódmezővásárhelyi határ délkeleti részén, az egykori Gorzsai Állami Gazdaság melletti tanyavilágban lakó Józó Erzsébet parasztasszony pulykaőrzés közben, botjával a földet turkálva találta meg az eddig ismert legnagyobb és legjelentősebb hunkori pénzleletet, a szikáncsi aranykincset – mondta el Torbágyi Melinda, Nemzeti Múzeum Éremtárának munkatársa. A korszakból ez a második legnagyobb lelet. A pulykák őrzése közben figyelt fel a felszínre került fényes, kerek tárgyakra, melyekhez hasonlóakat azelőtt még nem látott, és melyek előbb egyenként, majd tucatjával kerültek elő a földből. A tárgyakat megmutatta a szomszédoknak, sőt adott is nekik mutatóba belőlük, továbbá összegyűjtött „egy befőttesüvegre valót és eltette a kamrába.” Az egyik szomszéd gyerek vitt belőlük kettőt a vásárhelyi Óra-Ékszer boltba, de az eladó elküldte, mondván: „sárgarezet nem vesznek.”

 

Józó Erzsébet kérésére veje, Ale Sándor október 30-án a Magyar Nemzeti Múzeumban megmutatott néhányat a tárgyak közül Huszár Lajosnak, az éremtár akkori vezetőjének, aki felismerve jelentőségüket azonnal intézkedett a továbbiakról. Másnap Korek József, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese az éremtár munkatársával, Bíróné Sey Katalinnal a helyszínre utazott. A pénzeket megtaláló Józó Erzsébet akkoriban meglehetősen komoly összegnek számító jutalmat, 70 ezer forintot kapott a Művelődésügyi Minisztériumtól, melyet a Tornyai János Múzeumban vett át dr. Liptai Ervintől.

 

DSC_2392























Az 1439 darabból álló, darabonként 4–4,5 gramm, összesen 6446 gramm súlyú arany solidusból álló leletegyüttes zömét II. Theodosius (402–450) Konstantinápolyban kibocsátott veretei (1405 darab) jelentik. Kisebb részben előfordulnak III. Valentinianus (425–455) ravennai és római pénzei (32 darab), valamint Honorius (395–423) veretei (2 darab). A legkésőbb vert érme 445-ben készült, a többség a 429–430 utáni években. A leletek döntő többsége a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában található, két darab a megtaláló, Józó Erzsébet tulajdonába került, öt darab II. Theodosius-érme pedig a Tornyai János Múzeum gyűjteményébe.

 

A kamarakiállítás egyrészt megemlékezés az éremlelet előkerülésének izgalmas történetéről. Az 1960-as évek első felének világát hol megmosolyogtatóan, hol szívszorítóan korabeli újságcikkek, jegyzőkönyvek és egy híradófelvétel idézi meg. Másrészt köszönetnyilvánítás a páratlan leletek előkerüléséről a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának hírt adó Józó Erzsébetnek és családtagjainak, és nem utolsó sorban a leletegyüttest összegyűjtő és további részeit feltáró szakembereknek. A kiállításon megmutatják mennyit értek korában a leletek és mennyit érnek ma, és arra is kitérnek, hogy felhívják a figyelmet a lakossági leletbejelentések fontosságára. „Alapvető szakmai és társadalmi érdek, hogy a földből előkerülő régészeti leletek a legmegfelelőbb helyekre, tehát a múzeumokba kerüljenek szakemberek közreműködésével, ne pedig a régészeti lelőhelyeket napjainkban rendszeresen és módszeresen fosztogató „műkincsrablók” kezei közé. Felhívjuk a figyelmet a szakmai kontroll nélkül végzett fémkereső-műszeres lelőhely-rablás veszélyeire és káros következményeire” – hangzott el a kiállításmegnyitón.

 

Noha Józó Erzsébet felismerte, hogy valami értékes leletről lehet szó, bizonyára nem gondolta, hogy a korszak, az V. század máig legnagyobb római solidus kincsére lelt rá. Az 1439 darab, gyakorlatilag színarany veret (finomságuk 23 karát feletti) már pusztán aranyáron is impozáns érték, körülbelül 22 millió forint mai áron, numizmatikai értéke pedig ennek sokszorosa a műkereskedelemben. S ekkor még nem is említettük a történeti értékét, hiszen ez a lelet egy olyan korszakba visz el bennünket, mai kutatókat, érdeklődő nézőket, amely nekünk, magyaroknak különösen érdekes és izgalmas: a hunok európai fénykorának idejébe, amikor Attila, Isten ostora, ahogy a krónikák nevezték ezen a tájon állította fel központját. Sok mindent tudni vélünk, de a megbízható, egykorú forrás kevés, a valós történések a legendák ködébe burkolódznak, s ezért az előkerülő régészeti leletek kiemelten fontos bizonyítékokat nyújthatnak a kor történetéhez. A hunok 376-ban tűnnek fel először az európai történelem színpadán.

 

DSC_2377























Az egykor hatalmas Római Birodalom ebben az időben minden eresztékében recseg-ropog. 395-ben meghalt az utolsó nagy formátumú római császár, I. Nagy Theodosius, és halála után két fia között osztódott fel a birodalom. Nyugati felét, az egykori fővárossal, Rómával az enyhén szólva aberált Honorius (395-423) örökölte, míg a keleti birodalomrész ura, a Nagy Constantinus által alapított Constantinopolis központtal Arcadius (395-408) lett. Arcadius fia az a II. Theodosius, aki a szikáncsi lelet solidusainak 97 százalékát verette. Honoriustól mindössze két érem található a kincsben, unokaöccsétől (nővére, Galla Pacidia fiától) és örökösétől, III. Valentnianustól is csak 32 darab. Ez az összetétel, valamint a solidusok verdefényes volta világosan elárulja, hogy a kincs darabjainak származási helye a keleti birodalomfél fővárosa, Constantinopolis. A két császár - III. Valentinianus (425-455), aki hat-, II. Theodosius (402/408-450) pedig hétévesen kerül trónra - egyike sem tartozik a nagy uralkodók közé, mindkettőjük helyett inkább a női családtagok és az udvari klikkek vezetői uralkodnak, és ez egész életükben így maradt. Az ekkor már Ravennában központosult nyugati birodalom igazi urai Galla Placidia, az anyacsászárnő és Aetius (akinek neve bizonyára mindenkinek ismerős a szépirodalom, legfőképpen Gárdonyi halhatatlan regénye, „A láthatatlan ember” jóvoltából, vagy az Attiláról szóló filmekből).

 

Aetius, a hunok egykori túsza, majd Ruga nagykirály (Attila nagybátyja) barátja hatalmát egyértelműen a hunok támogatásának köszönhette. Tekintélyének alapja a nyugati fronton burgundok, frankok, vizigótok ellen elért katonai sikerei, amelyet a közép-Duna vidéken uralkodó nyugalom biztosított, melynek ára viszont Pannonia nagy részének átengedése volt a hunok részére. A keleti birodalomfél, a későbbi Bizánc legfőbb tekintélye viszont a császár nővére, a kegyes, szűzi életet élő Pulcheria. A keleti fronton más a helyzet, a hunok rendszeresen támadják az Al-Dunai erődöket, és a végeredmény a rómaiak számára megalázó béke, melynek fejében hatalmas összegeket kénytelenek fizetni a hunoknak. 435-ben a margusi békében 700 fontra, a korábbi duplájára emelték az évi adót, továbbá 8 solidusra egy római fogoly váltságdíját. 443-ban már 2100 fontra emelték a tributum összegét, de kötelezték a Constantinopolisi udvart a háború miatt elmaradt adók (6000 font) megfizetésére is és 12 solidusra emelték a foglyok váltságdíját. Azt persze nem tudjuk, hogy a forrásokban említett hatalmas összegekből ténylegesen mennyi került kifizetésre. Továbbá az is kérdés, hogy mi lett a kifizetett arany sorsa, hiszen a ma tekintélyes mennyiségnek számító 1439 aranyérem mindössze 20 font, igencsak csekély része az említett adóknak. A solidusok egy részét nyilván beolvasztották és ebből készültek a népvándorláskorából fennmaradt hatalmas és gyönyörű arany ékszerek és tárgyak. Más részük szétosztódott a hunok és a szövetségeseik között, és messzi földre jutottak el a Kárpát-medencéből.

 

A kiállítás megvalósítását az NKA 1,2 millió forinttal támogatja.


(Fotók: Csákvári Zsigmond)

Kulcsszavak:
szepsegesaszorny
2017.03.27

Rukkolérók, rukkolinák, rukkadétok, happnagyok, happitányok és persze rukkolás, stoppolás és happolás minden mennyiségben Magyarország első könyvcserélő oldalán. A Rukkola.hu 2012-ben alakult és mára csaknem 40 ezer könyvet tesz elérhetővé az olvasók számára. Kipróbáltuk!

fk2_masolata

2017.03.27

Mintegy 5,5 milliárd forintos beruházással az eredeti tervek szerint állítják helyre a keszthelyi Festetics-kastély egykori parkját az azt átszelő közút kiváltásával, de új funkciókkal és látványosságokkal is bővül a múzeumegyüttes. A programhoz kapcsolódóan a város területén lesznek közlekedési beruházások is, egyebek közt egy új parkolót alakítanak ki a kastély közelségében.

Bekes_Rozi1
2017.03.27

Egy könyv szerves része a megalkotott képi világ, így az illusztráció is. Ez egy gyermekkönyv esetében különösen fontos, hiszen hogyan máshogyan lehetne a legéletszerűbben elmesélni egy történetet, ha nem a képek segítségével. Ezért is olyan értékesek Békés Rozi illusztrátor alkotásai, amelyeknek egy része szeptember 3-ig megtekinthető a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM).

Mihailescu Dinu második, Boros Tekla és Tanaka Kendzsi megosztott harmadik díjat kapott a Nemzetközi Bartók Béla Zongoraversenyen, amelynek döntőjét március 25-én este rendezték Szegeden. A nemzetközi zsűri úgy döntött, az első díjat idén nem osztják ki. Az indulók változatos programból, olyan technikás művek közül választhattak, melyeket egykor maga Bartók Béla is szívesen játszott. A döntőben Liszt, Bartók és Mozart versenyművek hangzottak el a Szegedi Szimfonikus Zenekar közreműködésével, Gyüdi Sándor vezényletével.

Palotás Gábor ütőhangszeres művész ad tíz zeneműből álló ingyenes koncertet március 29-én a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedben található E22 Liszt Ferenc Hangversenyteremben. A szólistaként, kamara- és zenekari zenészként Európa számos országában, illetve Japánban, Izraelben és az Egyesült Államokban is szerepelt művész estjén ugyancsak ütőhangszereken közreműködik Takács Nóra, Buzási Kristóf és Göncz Máté.

Átadták a IV. Bábos Drámaíró Verseny díjait március 26-án délután Békéscsabán. A legjobb dráma díját Tóth Réka Ágnes író nyerte Oázis című darabjával. A legjobb rendező díját Szilágyi Bálint kapta, aki Sebők Bori Csatornajárás című művét vitte színre. A legjobb színész díját Kalocsányi Gábor, a pécsi Bóbita Bábszínház tagja, a legjobb színésznő díját pedig Fekete Gréta, a debreceni Vojtina Bábszínház tagja nyerte.

Till Attila Tiszta szívvel című alkotása kapta a legjobb játékfilm díját a Bécsben megrendezett Let's CEE Filmfesztiválon. A legjobb játékfilmnek járó Uránia Csillaga-díjat Till Attila alkotásának ítélte oda a szakmai zsűri. Az elismerést a film főszereplője, Fenyvesi Zoltán vette át az ünnepségen a bécsi Uránia moziban.

Az évad utolsó bemutatójára készül a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulata: a Tíz kicsi néger című Agatha Christie-regény színpadi változatát ...És már senki sem! címmel március 31-én mutatják be Sztarenki Pál rendezésében. A krimi színpadi változatát Agatha Christie maga készítette, az előadást – melyhez Máriás Zsolt komponált zenét – Galambos Attila fordításában láthatják a nézők Zalaegerszegen.

Ötéves fennállását ünnepli márciusban a hazai művészeti szcéna jelentős kommunikációs ügynöksége, a kortársPRos. A minőségi kultúra elkötelezett támogatójaként hangsúlyosan a színházi, a komolyzenei, a képző- és a táncművészeti, valamint a filmes területeken tevékenykedik, és meghatározó művészek álmait igyekszik szakmai tudással párosítva megvalósítani.

16998717_804784429670478_6826525929856118752_n_masolata

A Jazzműhely sorozat következő főszereplője Kézdy Luca, a magyar jazz középnemzedékének első számú hegedűse, aki a műfajok helyett inkább a sokszínűség mellett kötelezte el magát. Koncertje – melyre március 29-én kerül sor – is a műfaji nyitottság elve mentén épül majd fel. Az est során pedig kiváló magyar és nemzetközi vendégzenészek lesznek segítségére.

Magyarországon egyedülálló művészeti kezdeményezésként, üzleti, kulturális és diplomáciai szereplők összefogásának köszönhetően kezdte meg működését az a Magyarországi Német Művészeti Alap, amelynek elsődleges célja a német kortárs képzőművészet hazai jelenlétének erősítése és a német-magyar kulturális kapcsolatok támogatása.

A Mozaik Múzeumtúra keretében iskolai edukációs múzeumpedagógiai programsorozat indul március 21-én a XV. kerületi Kontyfa Középiskola, Szakiskola és Általános Iskolában. „A Mozaik Múzeumtúra program keretében a diákok számára helybe visszük a múzeumi élményeket” – fogalmazott Makranczi Zsolt, a programot összefogó Örökség Kultúrpolitikai Intézet igazgatója.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma