kultura.hu_banner_herend_002uj

2012.08.28
Tarján Tamás
Újabb időkben, amikor az írói életműsorozatok többsége döcög vagy megszűnik, párját ritkító a Scolar Kiadó dicséretes következetessége Spiró György összegyűjtött színműveinek 2008 óta tartó közreadásában. A friss kötet a bemutatásra váró új darabot is tartalmazza. KRITIKA
A kötetek tartalmát bizonyára a szerző rendezi el, hol megőrizve, hol teljesen újraszervezve korábbi drámafoglalatait. A Scolar-sorozatban az Átiratok 1. és 2. képezte a nyitányt. A hat szöveg közül a Jeruzsálem pusztulása, valamint a Czillei és a Hunyadiak tekinthető a szó szokásos értelmében átiratnak. A Bulgakov-műre alapozott Optimista komédia és főleg a Hamvas Béla nyomán íródott Szilveszter inkább megirat, hiszen epikai előzményekből kellett szuverén drámát komponálni. A Švejk, továbbá a Mario és a varázsló esetében ugyancsak, de ezek adaptációnak mondhatók: olyan alkotások nyomán készültek, amelyek korábban is sokszor keltették fel a színházak figyelmét. Egyelőre várnak megjelenésükre az átirat közeli, mégis eredeti Spiró-színművek, mint a Legújabb Zrínyiász és a Fogadó a Nagy Kátyúhoz. Csak erről az egy terepről szétpillantva is látszik: mi minden nem jelent még meg – milyen sokarcú, gazdag termést prezentált bő három évtized során e műhely.
A Drámák III-ba sorolódott – híven egy korábbi válogatáshoz – Az imposztor, a Csirkefej (alighanem a két legjobb, legtöbbet játszott Spiró-darab) és a hozzájuk nem méltatlan Kvartett. A IV. jellegében és minőségében is kevertebb matéria (Vircsaft, Honderű, Szappanopera, Prah). A 2012-es ünnepi könyvhétre kihozott ötödik gyűjtemény A békecsászárral a Spiró-oeuvre (h)őskorát, az Árpád-házzal a középkorát, a Príma környékkel eddigi legújabb korát elegyíti. Voltaképp az utóbbiról kell szólnunk elsősorban, hiszen a két régebbi – és régi tárgyú – mellett egy kissé eldugva foglal helyet, és nagyobb hírverést sem kapott egyelőre, hogy itt olvasható ez a mai (fekete) komédia, melynek ősbemutatóját a Vígszínház októberre ígéri, Marton László rendezésében, kiváló szereposztással.
 
Az 1963 és 1981 közé datált keletkezésű A békecsászár újragondolását főként az indokolja, hogy jó lenne hinni: nem maradtunk le végképp színházi honfoglalásáról (magyarán: emlékezetes premierjéről). Spiró György tumultuózus dramaturgiájú munkái közül például a Vircsaftot (egyelőre vagy végleg?) kivetette, a Koccanást befogadta a magyar színjátszás. Nagy történelmi kavalkádja viszont a mostani kinyomtatásban is riaszthat elöljáró soraival: „A dráma játszva maximum négy óra, húzni nem lehet… Maximális összevonás esetén az előadáshoz 5 nő és 49 férfi kell…” A grandiozitás poétikájára itt nem térhetünk ki; arra sem, egy (szabadtéri?) bemutató invenciózus rendezője mennyire tudna egyezkedni a szerzővel. Olvasva a nagyszabású és indulataiban is bölcs verses dráma ma ugyanúgy kissé túlpörgetettnek-ismétlőnek érződik, mint első megjelenésekor, de „kemény és könnyű”, mint Spiró javasolta „tiszta fehér műanyag” díszlete. A Spiró-dráma mindig kemény – a gyengébben sikeredettek is –: kemény az állaga, strukturálása, ítélkezése. S könnyű – még a bonyolultabbak is –: az akció és dikció megokoltságában, átláthatóságában, a szerkezet racionális világosságában. A pár éve színre vitt „vérzékeny és naiv krónika”, az Árpád-ház (1994–1995) éppen ezzel a kettős specifikumával, kemény és könnyű jellegének energiáival igyekezett utat találni a nézőkhöz Almási-Tóth András rendezői felfogásában.
 
A Príma környék (2011) a társadalom számára fölöslegessé lett idős, beteg egyének öregek otthonában történő elhelyezését szituálja. Pazarul bánik a szerepek súlyozásával (a Jolika nevű főnökasszony annyit várat magára, hogy hiányával – és az őt övező dicshimnuszok révén – mindenható magaslatba emelkedik). Arányos jelenlétet és érveket nyernek az elhelyezők és az elhelyezettek képviselői is, míg a befogadói gépezet főleg egy kabinetfigura, Jolika mindenese, Sunyi bá mondataiban jut szóhoz. Nem feltétlenül lenne szükséges, hogy a beszélő név közvetlen magyarázatot kapjon; néhány ismétlés is kigyomlálható.
A szereplők szövegszerűen mind „készek”, ám épp csak annyira, hogy a mindenkori színészeknek jellem- és játszási ajánlatokat tegyenek (tehát az új mű is darab, és nem dráma – abban az értelemben, ahogy Spiró e megkülönböztetést az 1986-os A közép-kelet európai dráma lapjain alkalmazta). Ha komédia, akkor a humor noire brutalitásával átjárt komédia a Príma környék: az otthonban nem is nagyon leplezett gyakorlat – a szerény felszereltségű, antihumánus berendezkedésű elfekvő és a külföldi látogatók szórakozását szolgáló luxus vadászkastély funkcióinak keverése – a fenyegetően lebegtetett megfogalmazások mélyén pokoli értelmezési horizont döbbenetét ébreszti.
Nem egy Spiró-dráma fő szólama: nincs kegyelem. Ebben a darabban sincs. De itt is működik az írói szolidaritás: a sziszüphoszi tehetetlenség heroizmusa a vesztesek oldalán.
2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA

Az amforák feltehetően egy hajótöréskor kerültek a tengerbe, a hajóroncsot azonban még nem találták meg. A kutatók szerint a korinthoszi A-típusú amforák a Kr. e. 7. és 5. század közötti időszakból származhatnak. A korsókat orsó alakú test, magas nyak és a vállat a perem alatti nyaki részhez kapcsoló fülek jellemzik, és valószínűleg bort vagy olajat tároltak bennük. A lelet megtalálásának helyén tovább folytatják a kutatásokat, ha sikerül megtalálni a hajóroncsot, amely az amforákat szállította, az lehet az eddig fellelt legősibb hajó, amely az albán partoknál süllyedt el.

A körülbelül 4600 éves tört falú vagy kettős lejtésű dahsúri piramis egyike annak a két piramisnak, amelyet az óegyiptomi negyedik dinasztiát megalapító Sznofru fáraónak emeltek Dahsúrban, a Gízánál kezdődő memphiszi nekropolisz déli végénél. A másik az északra fekvő vörös piramis, az ősi Egyiptom első, teljes egészében megépült piramisa. A piramis megnyitása azt jelenti, hogy a látogatók bemehetnek a belsejében lévő két kamrába, ha vállalják a fáradságos utat a 79 méter hosszú szűk alagútban. Be lehet menni a mellette fekvő kisebb mellékpiramisba is, amely a feltételezések szerint Sznofru főfeleségének, I. Hotepheresznek épült.

A fogyatkozás, amely országszerte látható lesz, 66 százalékos, vagyis a holdátmérő mintegy kétharmada merül a Föld árnyékába, ami szabad szemmel is látványos jelenség. Holdkelte után pár perccel a félárnyék (penumbra) kezd ráhúzódni a Holdra. Ezt szabad szemmel még nem érzékelhetjük. A már látható változásra magyar idő szerint kevéssel 21 óra előtt számíthatunk. A részleges fázis 22:01-kor kezdődik, ekkor lép be a Hold széle a teljes árnyékba, majd fokozatosan egyre nagyobb terület változik vöröses-barna színűvé. A részlegesség a legnagyobb kiterjedését, 66 százalékot 23:31-kor éri el, ezután apránként, ahogy jött, le is vonul a teljes árnyék. A részleges fázis vége 00:59-kor lesz, így csaknem 3 órán át tartó jelenség várható.

A színész és fia egy befektetői csoporttal 400 millió dollárból (116 milliárd forintból) akarja létrehozni a Wildflower Stúdiót Queensben, ahol már négy nagy stúdió működik. Az elképzelések szerint nemcsak műtermeket építenek majd, hanem teljes produkciós apparátust biztosítanak, amely az utómunkákat is el tudja végezni.

Puskin Anyegin című regényének első kiadása 1825-ben a szentpétervári Közoktatási Hivatal nyomdájában készült. Ennek egyik példányát bocsátotta árverésre a Christie's Londonban. A kötet végül a becsült ár háromszorosáért kelt el az aukciósház portálja szerint. Az árverésen több mint 120 kötet szerepelt, Gogol Esték egy gyikanykai tanyán című novellagyűjteményének első kiadásáért 175 ezer fontot fizetett egy gyűjtő, Puskin Ruszlán és Ludmilla című elbeszélő költeménye első kiadásának egy példányát pedig 144 ezer fontért vásárolták meg.

Július 20-án, szombaton rendezik meg a második Libegők éjszakáját; az országos rendezvényhez az idén hat helyszín csatlakozott.

libego

Szimfonikus koncertszínházi előadáson láthatja a közönség a Légy jó mindhalálig című musicalt július 23-án és 24-én a debreceni nagyerdei színpadon. A darab élő szimfonikus zenekari kísérettel a debreceni Csokonai Színház és a Nagyerdei Szabadtéri Játékok közös produkciójában, Móricz Zsigmond születésének 140. évfordulója alkalmából kerül színre.

Július 27-én rendezik meg a 194. balatonfüredi Anna-bált, ezt megelőzően az Anna-fesztiválnak ad otthont a város, ahol prímásverseny és operagála is várja az érdeklődőket.

A sárospataki Rákóczi Múzeum július 20-21. között ismét megszervezi az Ostromhétvégét. Magyarországról, Szlovákiából, Lengyelországból, Olaszországból és Ausztriából érkeznek történelmi hagyományőrzők, akik csapataikkal tábort vernek a várkertben. 17. századi ruhákba öltözött katonák és családtagjaik várják az érdeklődő közönséget a korabeli mesterség-, tüzérség- és hadi bemutatókra, tábori mustrára.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma