782x90_karacsony_banner_2_ok
2017.06.19

Nagy-Kálózy Eszter több mint harminc éve van a pályán, ez idő alatt olyan karakteres személyiségeket is megformált, mint Karády Katalin vagy Csinszka. A Nemzeti Színház színművésze március 15-én vehette át a Kossuth-díjat. A szakma legnagyobb elismeréséről, a színházhoz és a filmekhez fűződő viszonyáról, és arról kérdeztük, voltak-e kétségei a szakmát illetően.

A szakma legnagyobb elismerését: a Kossuth-díjat március 15-én vehette át. Mit érzett, mikor a kezében tartotta a szobrot?

Mondhatnám viccesen, hogy azt: megöregedtem. De valójában nem ezt éreztem. Ez tényleg a legnagyobb elismerése a pályámnak, mely arra késztetett, hogy nagyon sok mindent végiggondoljak. Hol tartok most, vannak-e még terveim az élteben, miket szeretnék megvalósítani? Elgondolkodtatott amellett, hogy ez valóban hatalmas elismerés, és természetesen nagyon boldog vagyok, hogy megkaptam.


Nagy-Kalozy_Eszter
Nagy-Kálózy Eszter a Szindbád című előadásban


Korábban is elgondolkozott már azon, merre tart? Voltak megtorpanásai?

Voltak ilyenek, és nyilván ezt jelzi az is – a pályatársaimtól eltérően –, hogy többször váltottam színházat. Ilyenkor mindig valami olyasmit kerestem, amit akkor abban a helyzetben vagy abban a színházban nem találtam meg. Ezek mind-mind sarkalatos pontok voltak az életemben, hiszen egy színházváltás nem egyszerű folyamat egy színész életében.


Ezek a sűrű váltások szükségesek a lendületben maradáshoz?

Azt gondolom, nagyon fontos minden impulzus, és az, hogy az ember sokfélét lásson, sokféle emberrel dolgozzon, sok mindenkit megismerjen. Néha szükséges a színházon kívül is mozogni, mást is meg kell tapasztalni. Ezek fontosak a fejlődéshez. A sok váltás hátterében az állt, hogy nem éreztem az adott színház részének magam. Nem éreztem, hogy hozzá tudnék adni ahhoz, ami éppen az adott színházban zajlik.


Amikor elindult a pályán, nem voltak kétségei?

Voltak kisebb kilengéseim kamaszkoromban, hogy mi az, ami még érdekel az életben, és mi az, amivel még szívesen foglalkoznék, de mindig a színház győzött a mérlegeléskor.


Érezte az évek során, hogy változik akár a játéka, akár a hozzáállása a váltások hatására?

Azok a szerepek, amelyek mindig is izgattak, végigkísérték a pályámat. A döntés, hogy újra a Nemzetihez szerződöm – amikor Vidnyánszky Attila hívott 2013-ban –, azért született meg, mert hiányoztak az akkori színészi létezésemből a drámai szerepek. Valójában mindig az ilyen szerepekben érzem magam otthon. Kell a lelkemnek, hogy ilyen mélységekben is megmártózzam.


feherfelho_eori_5993_2
Nagy-Kálózy Eszter a Fekete ég – A fehér felhő című darabban


Mi lehet az oka annak, hogy pont ezek az erős karakterek vonzzák?

Olyan kérdésekkel foglalkoznak a sorsukkal és az életükkel kapcsolatban, amelyek mindenki számára fontosak. Ez mind a filmben, mind a színházban érvényes. Játszottam olyan karaktereket is, akik valaha létező személyek voltak, és nagyon sokszor azonosítottak is ezekkel a szerepekkel, ilyen volt például Csinszka vagy Karády Katalin. De fiatalabb koromban szintén nagy hatással volt rám Csehov Sirályából Nyina karaktere, a mostani szerepeim közül pedig a Cyranóban Roxan. Érdekel, hogy mi motiválja ezeket a figurákat, hogyan kerültek abba az élethelyeztbe, amelyben éppen vannak.


A karrierje legelején jóval több filmes szerepe volt, mint színházi. Ma melyik áll közelebb önhöz?

Amikor a pályámat kezdtem, akkor valóban jóval több filmes szerepet kaptam, mint színházit. Végül is utóbbin nőttem fel, ezért sokkal inkább kedveltem a filmezést. Jobban át tudtam adni magam a filmek világának, mint egy színházi szerepnek. A színházról kevés ismeretem volt, így nem tudtam feltenni magamban jó kérdést egy-egy szerep megformálásakor. Vagy nem tudtam jól megfogalmazni magamnak, amit a rendező akart, hiszen sokkal bonyolultabbnak tűnt számomra a színházi világ, mint a filmes. Aztán egyszer csak elkezdtem sokkal többet gyakorolni a színházi szerepekre, és bekerültem a Művész Színházba, ahol Taub János főrendezőként dolgozott. Ő fantasztikus rendező volt, nagyon fontos szerepet játszott az életemben. Át tudta ugyanis adni, mi a színház, miért izgalmas ez a világ, és egyszer neki és a társaságnak, akikkel akkor együtt dolgoztam, köszönhetően megtapasztaltam azt az érzést, amely engem a színházhoz köt a mai napig.


Számos produkcióban léptek fel a férjével: Rudolf Péterrel közösen. Az És Rómeó és Júlia… című darabot már csaknem húsz éve játsszák. Nem volt szokatlan a közös munka?

Az És Rómeó és Júlia… estében az volt, hiszen akkor játszottunk először közösen egy darabban. Ezt a produkciót Vámos Miklós felkérésére indítottuk el. Később csatlakozott Horgas Ádám rendezőként, akinek nagyon sokat köszönhettünk. Nagy élmény volt a közös munka, és az, hogy nemcsak mint férfi és nő, mint férj és feleség tartozunk össze, hanem mint színházkészítők is. Az erre való rácsodálkozás hatalmas felfedezés volt, mert a mai napig tudunk és szeretünk is együtt dolgozni, és hiszünk a másik ítéletében és gondolataiban. Nagyon nagy erőt ad mindkettőnknek, hogy a másik felünk a színházban is inspirál és vezetni tud.


szentivanej_vill_eoszfoto-4462
Nagy-Kálózy Eszter a Szentivánéji álomban


Akkor tehát elmondják és egyben meg is fogadják egymás tanácsait egy-egy darabbal kapcsolatban?

Persze, feltétlenül. A leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy ő mit mond. A legfontosabb az, hogy mit tudunk mi ketten mondani a másiknak.


Hatottak egymás játékára? Fejlesztették egymást?

Nyilván hatottunk. De azt gondolom, hogy azok, akikkel dolgozom – legyen az bárki a partnereim közül –, mind-mind hatnak rám. Rossz is lenne, ha nem tudnának megmozgatni egy-egy szerep kapcsán, hiszen fontos, hogy nyitottak legyünk és minden hatást, ami bennünket ér, és ami a partnerünktől jön, hasznosítani tudjunk. Minden előadásban találok olyan embereket, akik valamiért érdekesek számomra. Ha az ember nyitott, akkor rengeteg minden eltanulható.


Nemcsak ön és a férje, hanem a gyermekeik is a színház, a filmek világa felé sodródtak. Nem féltette őket?

De. Most is óvom és féltem őket, viszont sosem mondanám nekik azt, hogy ne vágjanak bele. Valójában azért aggódom miattuk, mert nagyon érzékenyek – nyilván ez igaz minden olyan emberre, aki ezt a szakmát választja –, leginkább mégis attól tartok, hogy képesek lesznek-e feldolgozni mindazt, ami érheti őket ezen a pályán. Lesz-e olyan társuk, mint a férjem, aki mellett én fel tudom dolgozni a fájdalmaimat és a keserűségeimet. Az érzékeny embereket mindig jobban kell félteni, mert nem azokkal a tulajdonságokkal vannak felvértezve, amelyekkel ehhez a pályához rendelkezni kell.



Fischer Viktória

Fotó: nemzetiszinhaz.hu/Eöri Szabó Zsolt

AViszkis_jelenetfoto_11_masolata

2017.11.23

„Nemcsak bemutat egy emberi történetet, hanem figyelmeztet is minket arra, hogy legyünk nyitottak” – mondta el A Viszkis című filmről Móga Piroska színésznő, aki a női főszereplőt, Ambrus Attila szerelmét alakítja Antal Nimród mozijában. A fiatal tehetséggel a szerepről, A Viszkis jelentőségéről, valamint arról beszélgettünk, mit tesz annak érdekében, hogy legyőzze izgalmát.

DMARC20171123017_kis
2017.11.23

A 250 éves európai cirkuszművészet előtt tiszteleg az a több mint 600 négyzetméter alapterületű falfestmény, amelyet a budapesti Almássy tér egyik tűzfalára festettek fel és adtak át november 23-án. Vattamány Zsolt, a VII. kerület polgármestere elmondta: Erzsébetváros 2013 óta eddig 21 elhanyagolt falfelületet hozott rendbe és festett ki a TűzfalRehab elnevezésű program keretében.

quimby4

2017.11.23

Mindenki életében vannak nagy pillanatok – írtam egy korábbi cikkemben. Akkor éppen a kanadai Simple Plan gitárosával, Jeff Stincóval készült interjú kapcsán jutott eszembe ez a gondolat. Most azonban megint felötlött bennem, hiszen egy újabb nagy pillanatot élhettem át. Hogy mi volt ez? Az alábbi beszámolóból kiderül.

Matrakci Nasuh, a 16. század géniusza címmel kiállítás látható november 23-ától a Magyar Nemzeti Múzeumban Budapesten. A tárlat az Oszmán-Török Birodalom egyik legkiemelkedőbb tudós polihisztorát és korát mutatja be. A kiállítást november 23-tól december 28-áig láthatja a közönség a Magyar Nemzeti Múzeumban.

A mai Kárpátalja történetét a 8. századtól 1920-ig bemutató, a magyar kormány mintegy 110 millió forintos támogatásával létrehozott állandó kiállítást nyitott meg Grezsa István kormánybiztos november 21-én Ungváron, a vár épületében. A kiállítással Magyarország a megértésre mutat példát, mert hosszú távon együttműködésre vagyunk ítélve – hangsúlyozta Grezsa István.

Több mint 350 pályaművet adtak be a Dal 2018 című dalválasztó műsorba a november 20-án éjfélkor lejárt határidőig. A következő napokban a szakmai előzsűri választja ki a mezőny 30 legjobb dalát, amelyeknek a januárban kezdődő élő adásokban szurkolhatnak a közmédia nézői. Idén is számos műfajból neveztek dalokat, már ismert és még a pályájuk elején álló előadók egyaránt.

Magyarországon ismét reneszánszát éli a zsidó kultúra, a kormány pedig értékként tekint erre a több mint ötezer éves szellemi és lelki örökségre – mondta Latorcai Csaba társadalmi és örökségvédelmi ügyekért, valamint kiemelt kulturális beruházásokért felelős helyettes államtitkár november 21-én, egy a Fiumei Úti Sírkertben tartott konferencián. Kiemelte: a kormány az elmúlt esztendőkben és a jövőben is kész a dialógusra és nyitott minden javaslatra, amely „Magyarország szellemi és lelki megújhodását szolgálja”.

Fischer György szobrász címmel képzőművészeti album jelent a meg: a Munkácsy-díjas művész munkásságát összegző könyvet november 22-én mutatták be Zalaegerszegen, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. A száznegyven oldalas kötet átfogó képet ad Fischer György (1956-2012) művészetéről.

Harmadik alkalommal rendezik meg a Zsidó Művészeti Napokat május 28. és június 10. között. A nyár eleji eseménysorozat évek óta élvonalbeli művészekkel és minőségi előadásokkal várja a zsidó kultúra iránt érdeklődőket. Az első három meghirdetett koncert Dés László Egy este Esterházy Péterrel című estje, a Kováts Kriszta Kvintett Álomfejtés elnevezésű koncertszínháza, valamint a Cotton Club Singers Páratlan! című nagykoncertje lesz.

Esterhazy_Des_foto

A budai Vár után a Pesten, az V. kerületi Zrínyi utcában található Duna Palotában folytatja tovább tevékenységét a Magyarság Háza. Az új helyszínen a programkínálat is kibővül: külhoni magyar előadóművészek, színházak is bemutatkoznak, melyhez kiváló helyszínt biztosít az új épület.

Ipari és háztartási hulladékokból épített hangszerek? Utánozhatatlanul bravúros kísérleti koncertek? Slagszaxofon, biciklidob, hangburgerek? Egy évtizede foglalkozik speciális hangkeltő eszközök építésével a Bélaműhely Sound Art. Csácsúcsicsó című lemezükön egyaránt szerepelnek egyedi hangszerelésű technoszámok és versfeldolgozások, születésnapi koncertjükön pedig fellép a Soharóza kórus is.

Folytatódik a Pannon Filharmonikusok E.ON-koncertsorozata a Müpában: a tánc négy arcát bemutató hangversenyen a közönség stíluson és korokon átívelő műsort hallgathat meg a Pannon Filharmonikusok előadásában november 17-én 19:30 órai kezdettel. A koncert négy zeneművén keresztül az élet, a halál, a csábító és a tenger hívja táncba a hallgatóságot. Az esten szólistaként Bogányi Gergely zongoraművész áll színpadra, míg a zenekart Cristian Mandeal dirigálja.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma