2017.06.19

Nagy-Kálózy Eszter több mint harminc éve van a pályán, ez idő alatt olyan karakteres személyiségeket is megformált, mint Karády Katalin vagy Csinszka. A Nemzeti Színház színművésze március 15-én vehette át a Kossuth-díjat. A szakma legnagyobb elismeréséről, a színházhoz és a filmekhez fűződő viszonyáról, és arról kérdeztük, voltak-e kétségei a szakmát illetően.

A szakma legnagyobb elismerését: a Kossuth-díjat március 15-én vehette át. Mit érzett, mikor a kezében tartotta a szobrot?

Mondhatnám viccesen, hogy azt: megöregedtem. De valójában nem ezt éreztem. Ez tényleg a legnagyobb elismerése a pályámnak, mely arra késztetett, hogy nagyon sok mindent végiggondoljak. Hol tartok most, vannak-e még terveim az élteben, miket szeretnék megvalósítani? Elgondolkodtatott amellett, hogy ez valóban hatalmas elismerés, és természetesen nagyon boldog vagyok, hogy megkaptam.


Nagy-Kalozy_Eszter
Nagy-Kálózy Eszter a Szindbád című előadásban


Korábban is elgondolkozott már azon, merre tart? Voltak megtorpanásai?

Voltak ilyenek, és nyilván ezt jelzi az is – a pályatársaimtól eltérően –, hogy többször váltottam színházat. Ilyenkor mindig valami olyasmit kerestem, amit akkor abban a helyzetben vagy abban a színházban nem találtam meg. Ezek mind-mind sarkalatos pontok voltak az életemben, hiszen egy színházváltás nem egyszerű folyamat egy színész életében.


Ezek a sűrű váltások szükségesek a lendületben maradáshoz?

Azt gondolom, nagyon fontos minden impulzus, és az, hogy az ember sokfélét lásson, sokféle emberrel dolgozzon, sok mindenkit megismerjen. Néha szükséges a színházon kívül is mozogni, mást is meg kell tapasztalni. Ezek fontosak a fejlődéshez. A sok váltás hátterében az állt, hogy nem éreztem az adott színház részének magam. Nem éreztem, hogy hozzá tudnék adni ahhoz, ami éppen az adott színházban zajlik.


Amikor elindult a pályán, nem voltak kétségei?

Voltak kisebb kilengéseim kamaszkoromban, hogy mi az, ami még érdekel az életben, és mi az, amivel még szívesen foglalkoznék, de mindig a színház győzött a mérlegeléskor.


Érezte az évek során, hogy változik akár a játéka, akár a hozzáállása a váltások hatására?

Azok a szerepek, amelyek mindig is izgattak, végigkísérték a pályámat. A döntés, hogy újra a Nemzetihez szerződöm – amikor Vidnyánszky Attila hívott 2013-ban –, azért született meg, mert hiányoztak az akkori színészi létezésemből a drámai szerepek. Valójában mindig az ilyen szerepekben érzem magam otthon. Kell a lelkemnek, hogy ilyen mélységekben is megmártózzam.


feherfelho_eori_5993_2
Nagy-Kálózy Eszter a Fekete ég – A fehér felhő című darabban


Mi lehet az oka annak, hogy pont ezek az erős karakterek vonzzák?

Olyan kérdésekkel foglalkoznak a sorsukkal és az életükkel kapcsolatban, amelyek mindenki számára fontosak. Ez mind a filmben, mind a színházban érvényes. Játszottam olyan karaktereket is, akik valaha létező személyek voltak, és nagyon sokszor azonosítottak is ezekkel a szerepekkel, ilyen volt például Csinszka vagy Karády Katalin. De fiatalabb koromban szintén nagy hatással volt rám Csehov Sirályából Nyina karaktere, a mostani szerepeim közül pedig a Cyranóban Roxan. Érdekel, hogy mi motiválja ezeket a figurákat, hogyan kerültek abba az élethelyeztbe, amelyben éppen vannak.


A karrierje legelején jóval több filmes szerepe volt, mint színházi. Ma melyik áll közelebb önhöz?

Amikor a pályámat kezdtem, akkor valóban jóval több filmes szerepet kaptam, mint színházit. Végül is utóbbin nőttem fel, ezért sokkal inkább kedveltem a filmezést. Jobban át tudtam adni magam a filmek világának, mint egy színházi szerepnek. A színházról kevés ismeretem volt, így nem tudtam feltenni magamban jó kérdést egy-egy szerep megformálásakor. Vagy nem tudtam jól megfogalmazni magamnak, amit a rendező akart, hiszen sokkal bonyolultabbnak tűnt számomra a színházi világ, mint a filmes. Aztán egyszer csak elkezdtem sokkal többet gyakorolni a színházi szerepekre, és bekerültem a Művész Színházba, ahol Taub János főrendezőként dolgozott. Ő fantasztikus rendező volt, nagyon fontos szerepet játszott az életemben. Át tudta ugyanis adni, mi a színház, miért izgalmas ez a világ, és egyszer neki és a társaságnak, akikkel akkor együtt dolgoztam, köszönhetően megtapasztaltam azt az érzést, amely engem a színházhoz köt a mai napig.


Számos produkcióban léptek fel a férjével: Rudolf Péterrel közösen. Az És Rómeó és Júlia… című darabot már csaknem húsz éve játsszák. Nem volt szokatlan a közös munka?

Az És Rómeó és Júlia… estében az volt, hiszen akkor játszottunk először közösen egy darabban. Ezt a produkciót Vámos Miklós felkérésére indítottuk el. Később csatlakozott Horgas Ádám rendezőként, akinek nagyon sokat köszönhettünk. Nagy élmény volt a közös munka, és az, hogy nemcsak mint férfi és nő, mint férj és feleség tartozunk össze, hanem mint színházkészítők is. Az erre való rácsodálkozás hatalmas felfedezés volt, mert a mai napig tudunk és szeretünk is együtt dolgozni, és hiszünk a másik ítéletében és gondolataiban. Nagyon nagy erőt ad mindkettőnknek, hogy a másik felünk a színházban is inspirál és vezetni tud.


szentivanej_vill_eoszfoto-4462
Nagy-Kálózy Eszter a Szentivánéji álomban


Akkor tehát elmondják és egyben meg is fogadják egymás tanácsait egy-egy darabbal kapcsolatban?

Persze, feltétlenül. A leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy ő mit mond. A legfontosabb az, hogy mit tudunk mi ketten mondani a másiknak.


Hatottak egymás játékára? Fejlesztették egymást?

Nyilván hatottunk. De azt gondolom, hogy azok, akikkel dolgozom – legyen az bárki a partnereim közül –, mind-mind hatnak rám. Rossz is lenne, ha nem tudnának megmozgatni egy-egy szerep kapcsán, hiszen fontos, hogy nyitottak legyünk és minden hatást, ami bennünket ér, és ami a partnerünktől jön, hasznosítani tudjunk. Minden előadásban találok olyan embereket, akik valamiért érdekesek számomra. Ha az ember nyitott, akkor rengeteg minden eltanulható.


Nemcsak ön és a férje, hanem a gyermekeik is a színház, a filmek világa felé sodródtak. Nem féltette őket?

De. Most is óvom és féltem őket, viszont sosem mondanám nekik azt, hogy ne vágjanak bele. Valójában azért aggódom miattuk, mert nagyon érzékenyek – nyilván ez igaz minden olyan emberre, aki ezt a szakmát választja –, leginkább mégis attól tartok, hogy képesek lesznek-e feldolgozni mindazt, ami érheti őket ezen a pályán. Lesz-e olyan társuk, mint a férjem, aki mellett én fel tudom dolgozni a fájdalmaimat és a keserűségeimet. Az érzékeny embereket mindig jobban kell félteni, mert nem azokkal a tulajdonságokkal vannak felvértezve, amelyekkel ehhez a pályához rendelkezni kell.



Fischer Viktória

Fotó: nemzetiszinhaz.hu/Eöri Szabó Zsolt

V4-banner

_D0A1439_Copy_masolata

2018.02.22

A magyarság a történelem viharai miatt önbizalomhiányos nemzetté vált, ezért is fontos, hogy végre elhiggye saját értékei létezését – mondta el dr. Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár A kultúra gyarapít! című, az Országház Felsőházi termében megrendezett szakmai konferencián február 22-én. A tanácskozáson a kultúra közösségépítő, megtartó és gyarapító erejére hívták fel a figyelmet.

borito_kis

2018.02.22

Az idei színházi évad utolsó előadásként mutatják be február 24-én a Thália Színházban az Oscar című darabot. Az előadást a Sylvester Stallone főszereplésével készült ’91-es adaptáció tette ismerté, ám Csányi Sándor, a Thália Színház művészeti vezetője a február 22-ei sajtótájékoztatón elmondta: a mostani előadás nemcsak ezt, de a Louis de Funès főszereplésével készült filmet is túlszárnyalja majd.

TorokAdamportre

2018.02.22

Négy évtizeddel az eredeti megjelenés után először adták ki CD-n a Mini együttes első albumát, valamint az azt sorban követő három anyagot a zenekar „ezüst korszakából”. „A Minit a kezdetektől imádta a szakma. A hetvenes évek legelején minket választottak a legjobb hazai zenekarnak” – mondta a 70 éves Török Ádám, az 50 éves Mini alapítója, énekese, fuvolása, dalszerzője az MTI-nek adott interjúban.

A zenekar mesterei sorozatban hangzik el Magyarországon először Bella Máté Tabula Smaragdina című műve, valamint Louis Andriessen De Tijd (Az idő) című darabja március 6-án a budapesti Zeneakadémián Arie van Beek vezényletével. Bella Máté Erkel Ferenc-díjas zeneszerző a rotterdami de Doelen koncertközpont megrendelésére írta kompozícióját, amelyben egy ókori ezoterikus iratot zenésített meg Hamvas Béla filológiai értelmezésének felhasználásával.

Rosamund Pike játssza a kétszeres Nobel-díjas tudóst a Marie Curie életéről szóló, Radioactive című filmben, amelyet Budapesten forgatnak. A produkció rendezője az iráni Marjane Satrapi (Persepolis), a forgatókönyvet Jack Torne írta Lauren Redniss Radioactive: Marie & Pierre Curie: A Tale of Love and Fallout című életrajzi könyve nyomán.

Huszonnégy koncert, népzene, klasszikus és kortárs zene is várja a közönséget február 24-én a kórusok téli éjszakáján a budapesti Andrássy úton álló MagNet Közösségi Házban. A 12 meghívott kamarakórus között két gyermekkar is szerepel. A kórusok a capella, azaz kíséret nélküli zenével készülnek, öt különböző stílusban. A nemzetközi és magyar klasszikusok mellett népdalok, régi, modernebb és populáris darabok is felcsendülnek.

Elkezdődött február 21-én a Magyar Teátrumi Társaság fesztiválja a Zentai Magyar Kamaraszínházban: a II. Teátrum Neked! Zentai Teátrumi Napok keretében a vajdasági közönség egyaránt találkozhat gyermekeket és felnőtteket megszólító színházi programokkal. A program keretében február 22-én a Jövőre veled, ugyanitt! című romantikus vígjáték látható a Veszprémi Petőfi Színház és székesfehérvári Vörösmarty Színház közös produkciójában, február 23-án este pedig Kövek a zsebben címmel a kaposvári Csiky Gergely Színház előadását tekintheti meg a közönség.

Pablo Picasso műveiből nyílik kiállítás a pápai Esterházy-kastélyban: a tárlat látogatói több mint száz grafikát, valamint könyvillusztrációt láthatnak Picasso életművének eddig kevéssé ismert szeletéből. A kiállításon látható alkotások tulajdonosa, Thomas Emmerling nürnbergi műgyűjtő a művekről úgy fogalmaz: Picasso művei absztraktok, néha kubisták, néha líraiak, de mindegyikről visszaköszön a rá oly jellemző cinizmus. A Que viva Picasso, azaz Éljen Picasso című tárlat március 11-től október 31-éig tekinthető meg az Esterházy-kastélyban.

Groove & Voice Trio néven a V4-es országok dallamaiból hozott létre kuvaiti felkérésre világzenei produkciót Lovász Irén énekesnő. Az ősbemutatót február 6-án tartották a kuvaiti Abdulhussain Abdulredha Színházban. A műsor keretében Lovász Irén mellett színpadra lépett Horváth Kornél, Mizsei Zoltán, valamint Stanislav Palúch, Jitka Šuranská, Szczepan Pospieszalski, a szlovák, a cseh és a lengyel népzene-világzene jeles képviselői.

concert_after_V4_Diplomats_and_musicians

A Visegrádi Együttműködés aláírásának évfordulóját ünnepli a V4 Karnevál február 11-én, vasárnap. Ebből az alkalomból zsonglőrök, utcaszínházak, táncosok, zenészek, kézműves műhely, esti fényfestés és tűzijáték várják az érdeklődőket a Várkert Bazárban és környékén. A karneváli hangulat mellett Caramel, Lajkó Félix és az Óperentzia, a Balkan Fanatik, a Kerekes Band és a Kolompos Együttes koncertje szórakoztatja majd a vendégeket.

Három kategóriában – legjobb nagy klub, legjobb koncerthelyszín, legjobb melegbarát hely – jelölték idén a főváros egyik legnépszerűbb szórakozóhelyét, az Akvárium Klubot a Budapest Nightlife Awardson. A lassan egyéves VOLT Lokál is bekerült a versenybe: a „legjobb kis klub” címért küzd majd meg. A szavazás február 22-ig tart; voksolj Te is az Akváriumra ITT!

Ismét ősbemutatót tart a Rózsavölgyi Szalon: 2018. február 20-án mutatják be Tóth Krisztina Babérkoszorú-díjas költő, író Pokémon go című darabját, amelyet a Szalon felkérésére írt. Az előadás rendezője Csizmadia Tibor. Szereplők: Debreczeny Csaba, Bozó Andrea, Hunyadi Máté e.h., Tímár Éva, Ladányi Júlia e.h. és Sztarenki Pál.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma