2014.06.03

Jakab Csaba és Márton László Attila Építés című pályaműve képviselheti Magyarországot az idei velencei Építészeti Biennálén. „Az a tény, hogy végre számba vesszük az értékeinket, hogy csokorba fogjuk a Kárpát-medence sok szép, változatos virágát, már önmagában nagy eredmény. Én ezt nevezném sikernek” – mondta el Jakab Csaba.

DSC_4181Az építészet területén a hagyományos formákat részesíti előnyben. Hozzá nem értőként elmondhatom, számomra a letisztultság párosul a szépséggel a munkáiban. Milyen fő elv mentén alkot?

Nagyon megdicsért. Remélem, tényleg így van, ahogyan mondja. Én úgy hiszem, hogy mindannyian egy teljesség részei vagyunk. Mindenkinek helye, feladata van. Ez jó esetben nem szereplés, hanem maga az élet. Az ÉP-ÍT-ÉS szent szolgálat. Amióta azonban „üzletet csináltak belőle”, azóta sok a baj vele. Amikor a helyén kezelték ezt a tevékenységet, akkor az emberélet szentsége, illetve mindenfajta létezés méltósággal rendelkezett. Ma mindennek ára van, az értékéről nem esik szó. Ezt én nem fogadom el. Amit csinálok, az olyan amilyen, de nem tehetek mást: hagyom, hogy része legyek ennek a mindenségnek, hogy rajtam keresztül is történhessenek a dolgok. Remélem, sokat nem rontok rajtuk. Ezek szerint dolgozom, élek.

A Velencei Biennálén igen illusztris társaság tekintheti meg a magyar kiállítást. Milyen elvárásokkal indul a kiállításra a magyar pavilon sikereit illetően?

Nagy sikere a kárpát-medencei embereknek, hogy a rangos szakmai zsűri – konszenzusos alapon – több évtizedes, értékes munkásságukat választotta bemutatásra a velencei Építészeti Biennálén. Számunkra megtisztelő feladat, egyben nagy kihívás, hogy – korábbi kurátori próbálkozások után – minket ért ez a szépséges lehetőség, mi tárhatjuk a világ elé ezt a kincset.
Az a tény, hogy végre számba vesszük az értékeinket, hogy csokorba fogjuk a Kárpát-medence sok szép, változatos virágát, már önmagában nagy eredmény. Én ezt nevezném sikernek. A munkánkat csináljuk becsülettel, pár nap múlva – remélem – azt is elmondhatjuk, hogy az eddigieket el is végeztük. De nem áll le a munka. Ez csak a kezdet. A nyáron sok építés lesz, találkozók, konferenciák szerveződnek a témában. A most is folyó pavilonépítésünk népszerűnek látszik a többi pavilonépítő körében. A kalákában felújított-kiegészített biennálés-padok tetszenek az embereknek. A szerb pavilon kurátorai meg is jegyezték, milyen szép dolog, hogy másoknak építünk, az embereknek tesszük jobbá a parkot, nem csak a mi pavilonunkban készítünk installációt. Ez is siker.

Korábban elmondta: „Méltó meditációs tárgyként szolgálja az öröklétet. Ennek alapja a rend, amely hierarchikus terekkel és térkapcsolatokkal, és nem ideológiai-stilisztikai, vagy műszaki-technológiai fogalmakkal ragadható meg; cél és eszköz a maga helyén.” Miként jelenik ez meg a Biennále magyar pavilonjában?

A magyar pavilon kulcsszava az ÉPÍTÉS/BUILING. Plesz Antal mesterünk szavait idézem: „Az építés az emberépítéssel kezdődik, az autonóm emberé...”.
Az autonóm személyek kisközösséget építenek, majd nagyobb közösségeket, és így tovább. A strukturálatlan massza – amelyet a hatalmasságok szeretnek, mert könnyen befolyásolható-irányítható – helyett szerves emberi lét-modellek szükségesek, melyek az emberi méltóságot tartják a legfontosabb értéknek. Az ÉP-ÍT-ÉS pedig azt jelenti, hogy az isteni teljességet, a mindenség épségének valóságát kell szolgálnunk életünkkel. Embertársaink boldogítására, Isten dicsőségére. Ezt a – konzumidiotizmus ellenes – magatartást igyekszünk megmutatni a magyar pavilonban. Kunkovács László néprajzkutató-fotóművész Ősépítmények fotókiállítását (?), illetve a 2000 utáni kárpát-medencei építő alkotó-táborok műhelyeiből 20 csoportot állítunk ki, egy egységes nagy panót alkotó monumentális katedrálist megidézve. Nem az individuumra, hanem az alázatosan alkotó autonóm személyek alkotta közösségekre helyezzük a hangsúlyt.

 

DSC_4122Szakmai munkásságának homlokterében a természeti környezettel összehangolt lakóháztervezés, valamint a gyermek-tárgykultúra megújítása áll. Tevékenységének sajátos területét képezik szimbolikus tartalmú bútorszobrai.

A gyermekek a legfontosabbak. Ezt minden valamirevaló kultúra így gondolta. Az európai kultúra már több mint száz éve halott. A halott kultúra maga a civilizáció, amelyre a nyugati értékrend épül, hivatkozik. A kultúra halott állapotában a gyermekek nevelése-oktatása is félreértések mentén történik. Ez van most is. A téri-tárgyi környezet hitelességét tekintem a leghatékonyabb oktatási feltételnek. Ezen az oldalon próbálok évek óta beleavatkozni a rendszerbe, de eddig sikertelenül. Ez sem véletlen, természetesen. A szimbolikus tartalmú bútorszobrok egyetemista koromban foglalkoztattak. Kísérleteket végeztem, igyekeztem egy az egyben megcsinálni, ami megszületett bennem: akkor ezek a tárgyak erre a célra alkalmasnak bizonyultak. Az utóbbi években képzőművész barátaimmal emlékmű-pálázatokon, és hasonló alkalmakkal folytattam ezt a jellegű keresgélést.

 

Mely kiállítás volt a kedvence az Építészeti Biennálek történetében?

Az előző magyar kiállítások: a 2010-es BorderlineArchitecture és a 2012-es SpaceMaker. A rajzolás (vonal), a makettezés (modell) és az ÉPÍTÉS/BUILDING így épül egymásra, így szervesül és teljesedik ki. Az építészeti alkotófolyamatok egymásra épülése így lett kerek: az ÉP-ÍT-ÉS a három kiállítás összekapcsolódásával teremt egy teljességet.

 

Márton László Attilával régóta dolgozik együtt, most pedig közösen vállalták a kurátori feladatokat. Mire vezethető vissza a közös munkájuk? És a mostani kiállítás kapcsán miként egészítették ki egymás ötleteit?

Együtt tanultunk az Iparművészeti Egyetemen (ma MOME), és első közös, megvalósult munkánk a remete-kertvárosi óvoda belsőépítészete volt. Akkor, még diákként (1993) közös céget alapítottunk, majd 1993-tól 2000-ig együtt csináltuk a farkaslaki falufelmérést. Közös munkák után, mellett mindenki végzi a maga dolgát. Most, Laci felvetésére elkészítettük a pályázatunkat. Egyébként más, eltérő alkatú emberek vagyunk, de talán éppen ezért ki is egészítjük egymást.

 

Általában miként vélekedik a hazai építészetről, mely technikákat kellene ellesnünk külföldről?

A hazai építészek, a korábbi akadémikus viták ellenére, talán mostanában szembesülnek azzal, hogy az elmúlt száz év alatt mi is történt a Kárpát-medencében a környezetünk alakításában. Mára már világossá vált, hogy a falvainkat sátortetős kockaházakkal, a városainkat panel-szörnyekkel trancsírozták szét, politikai nyomásra, a szakmánk ilyen-olyan közreműködése, aszisztálása, tiltakozása mellett. Ki-ki válassza ki magára nézve a megfelelő kifejezést. Nem szabadna elfelejteni, amit szeretett mesterem, Jánossy György építőművész mondott az ötvenes évek közepén: vigyázni kell a településeink karakterére, és az emberi élet szentségére. Olyan építészetet kellene csinálni, hogy megőrizzük az arcunkat, hogy a lakóterek ne csak az emberek tárolására, biológiai szükségleteinek kielégítésére legyenek alkalmasak, hanem a létezésünk legfontosabb pillanatait szolgálják. Nem mondta ki szó szerint, de én Goethe funkcióról vallott nézetét fedezem fel benne, így utólag: „A funkció, helyesen felfogva, a tevékenységben elgondolt létezés”.
Jánossy mondta azt, hogy az építészeket kritizáló olyan, mint a kancsal mészáros: nem oda néz, ahova üt. Ugyanis a legtöbb esetben politikai döntések határozzák meg az építészek lehetőségeit, korlátait. Ez ma, napjainkban is így van, sajnos.
Külföldről azt a magatartást kellene ellesniük a politikusainknak, gazdag beruházóinknak, mely szerint minden társadalom legpontosabb értékmérője az építészete. Ha az parancsol, aki fizet, akkor nem érünk el az annyira áhított társadalmi kohézió erősítéséhez. Az építész-szakma felkészült a feladatok elvégzésére, jó iskoláink vannak, jó építészeink tétlenül, megbízások hiányában várják a feladatokat.

 

Számos formatervezési díjat nyernek el a magyarok a nemzetközi versenyeken. Tapasztal ennek nyomán változást a magyar lakások belső tereit illetően?

Én azt hiszem, hogy ez nem így működik. Egyrészt, mint tudjuk, „a díjakat adják”. Melyiket miért, ki tudja. Másrészt nem egyik napról a másikra történnek a változások, inkább évtizedek kérdése a dolog. A divatok, a trendek gyorsan terjednek, megérkeznek, eltűnnek, de ezek nem jelentenek igazi változást. Az bennünk kell, hogy történjen, majd lesz látható következménye is, talán.

Kulcsszavak:

_d0a2419__copy__400x579_masolata

2018.04.20

„Szinte folyamatosan fényképeztem, így hamar kiderült számomra, hogy másként is rá lehet nézni a dolgokra, mint ahogy addig tettem. Talán ez volt a legfontosabb, amit a főiskolán megtanultam” – mesélte Sára Sándor filmrendező, operatőr, aki munkássága elismeréseként idén átvehette a Kossuth Nagydíjat. Az alkotóval pályája legfontosabb pillanatairól és filmjeiről beszélgettünk, de az is szóba került, mit tanácsol a fiataloknak.

20180420_092944_2

2018.04.20

Egy művészeti alkotás akkor jó, ha gondolatokat ébreszt. Nincs ez másként a Budapest Art Week saját kiállításán sem, mely a Szuszpenziók címet viseli és a Tesla Budapestben kapott helyet. Tükrös szivárvány, emberekkel teli léghajó, modern csendélet egy rendetlen szobáról, Tatabánya elefántja, űrből érkezett szuvenír – többek között ezek fogadják a látogatókat a Tesla kiállítóterében.

Volpone2

2018.04.20
Hat város színházának előadása lesz látható június 15. és július 3. között a Városmajori Színházi Szemlén: idén a kecskeméti, a kaposvári, a miskolci, a győri, a nyíregyházi és a szombathelyi teátrum produkciói alkotják a versenyprogramot. A szemlén az elmúlt év hat legjobb vidéki, szórakoztató, magas művészi igénnyel színre vitt előadása vetélkedik egymással.

Nemzetközi pályázatot hirdetett a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata 35 év alatti rendezők számára, akik legfeljebb nyolcszereplős előadással pályázhatnak, jutalomként pedig megvalósíthatják elképzelésüket a társulattal. A pályázatok beküldési határideje augusztus 5., eredményt öt nappal később, augusztus 10-én hirdetnek.

Mások mellett Ferenczi György és a Rackajam, a Dzsinnkaladzsi, erdélyi és moldvai muzsikusok, andalúz flamencotáncosok és zenészek lépnek fel az idei, már 28. Tartóshullám Mediawave Együttléten április 27. és május 1. között a komáromi Monostori Erődben. A nyitónapon, április 27-én 1968-ra emlékeznek a szervezők.

A herendi porcelánmanufaktúra magángyűjteményekben lévő alkotásaiból nyílt kiállítás április 18-án a herendi porcelánmúzeumban. A tárlatot, amely a kezdetektől mutatja be az üzemben gyártott darabokat, Áder János köztársasági elnök nyitotta meg. Áder János azt mondta: a manufaktúra története jól példázza, hogy a gazdasági felemelkedés a nemzeti felemelkedés záloga is.

Színházi programokkal és túrával is emlékeznek a 2006-ban elhunyt Zenthe Ferencre április 22-én Salgótarjánban. Az emléknapon megkoszorúzzák az ország első Zenthe-szobrát, amelyet tíz éve állítottak a színművész, Salgótarján és Nógrád megye díszpolgára tiszteletére.

Színpadi produkciók és koncertek is várják a közönséget április 21-én Óbudán, a Szent György-napi sokadalom és kézműves vásár forgatagában, az Óbudai Waldorf Iskola művészeti fesztiválján. Az egész napos vásári forgatagban színpadi produkciók, koncertek, zsonglőrök, mutatványosok, vásári komédiások szórakoztatják a közönséget, amely csaknem 70 iparművész, népművész portékái között válogathat.

Izgalmas, műfaji határokon átívelő estre készül április 10-én, a költészet napjának előestéjén Földes László „Hobo”. A 38. Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül a Müpában lesz a Látnokok, költők, csavargók című előadásának ősbemutatója, amelyen a legnagyobb költők műveit itatja át zenével, felejthetetlen élményt kínálva a közönségnek.

18_04_10_Hobo

A Szegedrocks2018 április 21-én Szegeden, Magyarország egyik legszebb terén, a Dóm téren várja a zenekedvelőket. A látványos rendezvényre a több száz fellépő énekest, gitárost, basszusgitárost és dobost korra, nemre, életkorra és zenei stílusra való megkülönböztetés nélkül választják ki. A jelentkezés még nem zárult le, egészen április 10-ig tart. A program ingyenes, így több ezer főt várnak a fesztiválra.

Groove & Voice Trio néven a V4-es országok dallamaiból hozott létre kuvaiti felkérésre világzenei produkciót Lovász Irén énekesnő. Az ősbemutatót február 6-án tartották a kuvaiti Abdulhussain Abdulredha Színházban. A műsor keretében Lovász Irén mellett színpadra lépett Horváth Kornél, Mizsei Zoltán, valamint Stanislav Palúch, Jitka Šuranská, Szczepan Pospieszalski, a szlovák, a cseh és a lengyel népzene-világzene jeles képviselői.

A Visegrádi Együttműködés aláírásának évfordulóját ünnepli a V4 Karnevál február 11-én, vasárnap. Ebből az alkalomból zsonglőrök, utcaszínházak, táncosok, zenészek, kézműves műhely, esti fényfestés és tűzijáték várják az érdeklődőket a Várkert Bazárban és környékén. A karneváli hangulat mellett Caramel, Lajkó Félix és az Óperentzia, a Balkan Fanatik, a Kerekes Band és a Kolompos Együttes koncertje szórakoztatja majd a vendégeket.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma