Nfz_Kultura.hu_berletes_Mvasar_728x90_002

2014.06.03

Jakab Csaba és Márton László Attila Építés című pályaműve képviselheti Magyarországot az idei velencei Építészeti Biennálén. „Az a tény, hogy végre számba vesszük az értékeinket, hogy csokorba fogjuk a Kárpát-medence sok szép, változatos virágát, már önmagában nagy eredmény. Én ezt nevezném sikernek” – mondta el Jakab Csaba.

DSC_4181Az építészet területén a hagyományos formákat részesíti előnyben. Hozzá nem értőként elmondhatom, számomra a letisztultság párosul a szépséggel a munkáiban. Milyen fő elv mentén alkot?

Nagyon megdicsért. Remélem, tényleg így van, ahogyan mondja. Én úgy hiszem, hogy mindannyian egy teljesség részei vagyunk. Mindenkinek helye, feladata van. Ez jó esetben nem szereplés, hanem maga az élet. Az ÉP-ÍT-ÉS szent szolgálat. Amióta azonban „üzletet csináltak belőle”, azóta sok a baj vele. Amikor a helyén kezelték ezt a tevékenységet, akkor az emberélet szentsége, illetve mindenfajta létezés méltósággal rendelkezett. Ma mindennek ára van, az értékéről nem esik szó. Ezt én nem fogadom el. Amit csinálok, az olyan amilyen, de nem tehetek mást: hagyom, hogy része legyek ennek a mindenségnek, hogy rajtam keresztül is történhessenek a dolgok. Remélem, sokat nem rontok rajtuk. Ezek szerint dolgozom, élek.

A Velencei Biennálén igen illusztris társaság tekintheti meg a magyar kiállítást. Milyen elvárásokkal indul a kiállításra a magyar pavilon sikereit illetően?

Nagy sikere a kárpát-medencei embereknek, hogy a rangos szakmai zsűri – konszenzusos alapon – több évtizedes, értékes munkásságukat választotta bemutatásra a velencei Építészeti Biennálén. Számunkra megtisztelő feladat, egyben nagy kihívás, hogy – korábbi kurátori próbálkozások után – minket ért ez a szépséges lehetőség, mi tárhatjuk a világ elé ezt a kincset.
Az a tény, hogy végre számba vesszük az értékeinket, hogy csokorba fogjuk a Kárpát-medence sok szép, változatos virágát, már önmagában nagy eredmény. Én ezt nevezném sikernek. A munkánkat csináljuk becsülettel, pár nap múlva – remélem – azt is elmondhatjuk, hogy az eddigieket el is végeztük. De nem áll le a munka. Ez csak a kezdet. A nyáron sok építés lesz, találkozók, konferenciák szerveződnek a témában. A most is folyó pavilonépítésünk népszerűnek látszik a többi pavilonépítő körében. A kalákában felújított-kiegészített biennálés-padok tetszenek az embereknek. A szerb pavilon kurátorai meg is jegyezték, milyen szép dolog, hogy másoknak építünk, az embereknek tesszük jobbá a parkot, nem csak a mi pavilonunkban készítünk installációt. Ez is siker.

Korábban elmondta: „Méltó meditációs tárgyként szolgálja az öröklétet. Ennek alapja a rend, amely hierarchikus terekkel és térkapcsolatokkal, és nem ideológiai-stilisztikai, vagy műszaki-technológiai fogalmakkal ragadható meg; cél és eszköz a maga helyén.” Miként jelenik ez meg a Biennále magyar pavilonjában?

A magyar pavilon kulcsszava az ÉPÍTÉS/BUILING. Plesz Antal mesterünk szavait idézem: „Az építés az emberépítéssel kezdődik, az autonóm emberé...”.
Az autonóm személyek kisközösséget építenek, majd nagyobb közösségeket, és így tovább. A strukturálatlan massza – amelyet a hatalmasságok szeretnek, mert könnyen befolyásolható-irányítható – helyett szerves emberi lét-modellek szükségesek, melyek az emberi méltóságot tartják a legfontosabb értéknek. Az ÉP-ÍT-ÉS pedig azt jelenti, hogy az isteni teljességet, a mindenség épségének valóságát kell szolgálnunk életünkkel. Embertársaink boldogítására, Isten dicsőségére. Ezt a – konzumidiotizmus ellenes – magatartást igyekszünk megmutatni a magyar pavilonban. Kunkovács László néprajzkutató-fotóművész Ősépítmények fotókiállítását (?), illetve a 2000 utáni kárpát-medencei építő alkotó-táborok műhelyeiből 20 csoportot állítunk ki, egy egységes nagy panót alkotó monumentális katedrálist megidézve. Nem az individuumra, hanem az alázatosan alkotó autonóm személyek alkotta közösségekre helyezzük a hangsúlyt.

 

DSC_4122Szakmai munkásságának homlokterében a természeti környezettel összehangolt lakóháztervezés, valamint a gyermek-tárgykultúra megújítása áll. Tevékenységének sajátos területét képezik szimbolikus tartalmú bútorszobrai.

A gyermekek a legfontosabbak. Ezt minden valamirevaló kultúra így gondolta. Az európai kultúra már több mint száz éve halott. A halott kultúra maga a civilizáció, amelyre a nyugati értékrend épül, hivatkozik. A kultúra halott állapotában a gyermekek nevelése-oktatása is félreértések mentén történik. Ez van most is. A téri-tárgyi környezet hitelességét tekintem a leghatékonyabb oktatási feltételnek. Ezen az oldalon próbálok évek óta beleavatkozni a rendszerbe, de eddig sikertelenül. Ez sem véletlen, természetesen. A szimbolikus tartalmú bútorszobrok egyetemista koromban foglalkoztattak. Kísérleteket végeztem, igyekeztem egy az egyben megcsinálni, ami megszületett bennem: akkor ezek a tárgyak erre a célra alkalmasnak bizonyultak. Az utóbbi években képzőművész barátaimmal emlékmű-pálázatokon, és hasonló alkalmakkal folytattam ezt a jellegű keresgélést.

 

Mely kiállítás volt a kedvence az Építészeti Biennálek történetében?

Az előző magyar kiállítások: a 2010-es BorderlineArchitecture és a 2012-es SpaceMaker. A rajzolás (vonal), a makettezés (modell) és az ÉPÍTÉS/BUILDING így épül egymásra, így szervesül és teljesedik ki. Az építészeti alkotófolyamatok egymásra épülése így lett kerek: az ÉP-ÍT-ÉS a három kiállítás összekapcsolódásával teremt egy teljességet.

 

Márton László Attilával régóta dolgozik együtt, most pedig közösen vállalták a kurátori feladatokat. Mire vezethető vissza a közös munkájuk? És a mostani kiállítás kapcsán miként egészítették ki egymás ötleteit?

Együtt tanultunk az Iparművészeti Egyetemen (ma MOME), és első közös, megvalósult munkánk a remete-kertvárosi óvoda belsőépítészete volt. Akkor, még diákként (1993) közös céget alapítottunk, majd 1993-tól 2000-ig együtt csináltuk a farkaslaki falufelmérést. Közös munkák után, mellett mindenki végzi a maga dolgát. Most, Laci felvetésére elkészítettük a pályázatunkat. Egyébként más, eltérő alkatú emberek vagyunk, de talán éppen ezért ki is egészítjük egymást.

 

Általában miként vélekedik a hazai építészetről, mely technikákat kellene ellesnünk külföldről?

A hazai építészek, a korábbi akadémikus viták ellenére, talán mostanában szembesülnek azzal, hogy az elmúlt száz év alatt mi is történt a Kárpát-medencében a környezetünk alakításában. Mára már világossá vált, hogy a falvainkat sátortetős kockaházakkal, a városainkat panel-szörnyekkel trancsírozták szét, politikai nyomásra, a szakmánk ilyen-olyan közreműködése, aszisztálása, tiltakozása mellett. Ki-ki válassza ki magára nézve a megfelelő kifejezést. Nem szabadna elfelejteni, amit szeretett mesterem, Jánossy György építőművész mondott az ötvenes évek közepén: vigyázni kell a településeink karakterére, és az emberi élet szentségére. Olyan építészetet kellene csinálni, hogy megőrizzük az arcunkat, hogy a lakóterek ne csak az emberek tárolására, biológiai szükségleteinek kielégítésére legyenek alkalmasak, hanem a létezésünk legfontosabb pillanatait szolgálják. Nem mondta ki szó szerint, de én Goethe funkcióról vallott nézetét fedezem fel benne, így utólag: „A funkció, helyesen felfogva, a tevékenységben elgondolt létezés”.
Jánossy mondta azt, hogy az építészeket kritizáló olyan, mint a kancsal mészáros: nem oda néz, ahova üt. Ugyanis a legtöbb esetben politikai döntések határozzák meg az építészek lehetőségeit, korlátait. Ez ma, napjainkban is így van, sajnos.
Külföldről azt a magatartást kellene ellesniük a politikusainknak, gazdag beruházóinknak, mely szerint minden társadalom legpontosabb értékmérője az építészete. Ha az parancsol, aki fizet, akkor nem érünk el az annyira áhított társadalmi kohézió erősítéséhez. Az építész-szakma felkészült a feladatok elvégzésére, jó iskoláink vannak, jó építészeink tétlenül, megbízások hiányában várják a feladatokat.

 

Számos formatervezési díjat nyernek el a magyarok a nemzetközi versenyeken. Tapasztal ennek nyomán változást a magyar lakások belső tereit illetően?

Én azt hiszem, hogy ez nem így működik. Egyrészt, mint tudjuk, „a díjakat adják”. Melyiket miért, ki tudja. Másrészt nem egyik napról a másikra történnek a változások, inkább évtizedek kérdése a dolog. A divatok, a trendek gyorsan terjednek, megérkeznek, eltűnnek, de ezek nem jelentenek igazi változást. Az bennünk kell, hogy történjen, majd lesz látható következménye is, talán.

Kulcsszavak:

Sou_Fujimoto

2019.06.19

A természet és az építészet harmóniáját keresi Fudzsimoto Szú. A Magyar Zene Házát tervező japán sztárépítész azt mondja: mindig az adott tér ihleti meg, a Liget közepénél izgalmasabb helyszínt pedig keresve se találna. Úgy véli: ez a jövő modellje. INTERJÚ

_D0A3010_Copy

2019.06.19

Csáth Géza gyerekkora sejtelmesen dereng át novelláiból. A Margó Fesztiválon közelebb hajoltunk a varázsló kertjéhez, és Csáth Géza családjának fotóhagyatékával ismerkedhetünk meg. A fotográfiákon keresztül betekintettünk az író gyerekkori világába és az amatőr fényképészet és a családi albumok kezdeti korszakába.

Kantorok

2019.06.18

1958 óta ítélik oda a Balázs Béla-díjat a magyar filmszakma kiemelkedő szakembereinek. Idén nyolc filmes vehette át a díjat, köztük Nádorfi Lajos operatőr, akinek Kántorok című filmjét az Uránia Nemzeti Filmszínház június 11-én vetítette a díjazottak munkásságát bemutató sorozatban.

A Kairó központjában, a Tahrir téren lévő múzeum több mint egy évszázada állítja ki az ókor nagy egyiptomi kincseit, egy ideje azonban túl szűkösnek mutatkozott a nagy mennyiségű és sokszínű kiállítási tárgy számára. A munkálatok célja, hogy az épület szerkezeti felújítása mellett az intézmény gazdag gyűjteményét új megvilágításban tárják a látogatók elé, és a nemzetközi elvárásoknak megfelelő szintre fejlesszék a múzeum kutatási és egyéb tevékenységét.

Július 4-én tartják Veszprémben a Hair című musical előbemutatóját élőzenekarral, harminc szereplővel. A darabot nyáron Kapuváron, Balatonlellén, Ajkán, a veszprémi várban és az inotai Retro Színház elé épített szabadtéri színpadon is láthatja a közönség. A Pál utcai fiúkat Veszprém mellett Mórahalmon, Balatonlellén, Gyulán, Balatonakaliban, Balatonfüreden, Alsóörsön, Egerben, Debrecenben, Veresegyházon és Keszthelyen is előadják nyáron. Két zenés produkció, A padlás és A dzsungel könyve már tizennégy éve szerepel megszakítás nélkül a Pannon Várszínház repertoárján, ezeket a darabokat is több településen játsszák majd nyáron. Az alsóörsi strandon Kalózkaland címmel adnak elő szabadtéri interaktív mesejátékot, két esti előadáson pedig ugyanitt, a strandon A Pál utcai fiúkat és a Csinibabát láthatják a nézők. Utóbbit június 28-án a kőbányai Szent László-napokon is bemutatják ingyenes előadáson.

Az egyelőre cím nélküli mű 2020. május 19-én jelenik meg és Panemben játszódik, ám 64 évvel az eredeti trilógia előtt. Az amerikai írónő szerint az új regény a Sötét Napokként emlegetett sikertelen lázadás utáni éveket mutatja be, amikor Panem megpróbál talpra állni a történtek után. A posztapokaliptikus regénytrilógiában Panem fiatal lakóit arra kényszerítik, hogy élet-halál harcot vívjanak egymással élő adásban.

A Maling-hegység területén feltárt négy lábnyom segítheti az alsó kréta korban élt dinoszaurusz csoportok eloszlásának és evolúciójának tanulmányozását. Két sauropoda lábnyom az évek során részlegesen megrongálódott – három lábujj eltűnt –, ezért a nyomok emberi lábnyomnak tűntek, és sokáig a késő Tang-dinasztia (618-907) egyik híres tábornokának, Li Cunhsziaónak (858-894) tulajdonították őket.

Június 19-én kiállítás nyílik Pataki Ferenc festőművész képeiből a szentendrei ÚjMűhely Galériában Hommage à Barcsay címmel. Pataki művei általában az időt kívánják megragadni, ám mostani képei egyik alapeleme inkább a csend: nem a nyugalom csendje ugyan, hanem az alig érzékelhető, mégis folyamatosan zajló mozgások fojtott surrogása, a lassan málló, halkan áttetszővé horzsolódó felületek neszezése.

Négy előadást ad elő Csíkszeredában a Kolozsvári Magyar Opera a Székelyföldi Operahét keretében, az előadásokon Miklósa Erika és Kovácsházi István is címszerepet énekel.

Miklosa_Erika

A Gyulai Várszínház és Nemzeti Színház tavaly egy olyan hosszútávú színházi, összművészeti programsorozatot indított el a Székely János Napokkal, amelynek célja, hogy a közelmúlt nemzeti klasszikusainak életműveire egy-egy kétnapos programsorozattal, benne legalább egy fontos dráma bemutatásával hívják fel a figyelmet. Székely János munkássága után idén Weöres Sándor műveit állítják Gyulán középpontba, június 26-27-én.

Az Ivan & The Parazol koncertje nyitja idén a Volt egyszer egy Ifipark című sorozatot a Várkert Bazárban június 23-án, ahol a nyár folyamán fellép még Kovács Kati, az Edda Művek, Zséda, az Ős-Bikini, Deák Bill Gyula és a Piramis is.

Történelmi-művészeti sétára várják az érdeklődőket a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárában június 22-én 11 órára.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma