fejlec_okt.18

2018.05.27

Melyben szerzőnk előbb kudarcot vall, aztán számba veszi szűk másfél nap alatt a 16. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennáléról szerzett friss tapasztalatait, és arra indítja olvasóját, hogy ne maradjon távol ő sem a zsúfolt, de gyönyörű venét tartománytól.

Arsenale1
Az Arsenale végtelen folyosójának eleje


Megpróbáltam bevenni azt a hatalmas hodályt, amely évszázadokon át etette Velencét fegyverekkel és hajókkal. Tettem egy elszánt kísérletet, de elvéreztem, úgyhogy ezúttal ne felsorolósdira számítsanak. Ahogy egykor is megvolt az Arsenaléban mindennek a helye a puskaporostól a kötélgyártón át a vitorlafeszítőig, úgy a biennále ideje alatt sincs itt túl sok holt tér. A török pavilon mögött találtam valami ilyesfélét az imént, és ott kezdtem neki a félhomályban gépelni ezt a cikket, csakhogy a rossz fényviszonyokon túl nehezítette a tisztán látást a jelentős zajszennyezettség is, úgyhogy átjöttem most az újságírók részére elkülönített hatalmas csarnokba, ahol csendben, vezetékekkel alaposan körülvéve, nyolcasával pötyögünk a mosolygós helyi kollégákkal. A tenger nagyjából hatvan méter messze van, odakinn hétágra süt a nap, a páratartalom jelentős. (Tudom, mit gondolnak.)


Nem a legbölcsebb dolog talán elvérezve ülni a géphez, akkor viszont alighanem a legjobb kondíció ez,


ha látogatói kisokost készül valaki készíteni a biennáléra indulóknak

(vagy épp az arról távol maradni készülőknek).


Akit az ilyesmi nem érdekel, ugorjon most a szemével egy nagyot, mert a legvégén a kiállítóterek tartalmáról is szó esik.


Amennyiben ön két nap alatt készül az építészeti biennálét bejárni, számoljon le jó gyorsan e hiú ábránddal. Olyasfajta kihívást jelent ez ugyanis az agynak, mint végignézni mondjuk a Vatikáni Múzeumot, éjszaka a négyes villamossal utazni ráadásként egy teljes órát, majd nagy gázzal látogatni meg másnap az Uffizit Firenzében. Durva. A seregszemlét vendégül látó város (úgy is, mint turistacsapda) ki van ugyan a főbb helyszínekről csukva, mégis olyan intenzitással tolakszik előtérbe (a vízibuszváróban könyöklő elvakult üdülők és egyáltalán: a mediterrán életmód hőfoka okán), hogy jelentős mennyiségű presszókávé szükségeltetik a venét lét hullámainak lecsillapításához. Szóval a biennálét kisebb, tengerbámulással, felhőszemléléssel, árnyékba telepedéssel megszakított dózisokban érdemes fogyasztani.


Mert persze odabenn se számíthat pangásra a tárlatturista. Két éve, hat hónap alatt csaknem 260 ezren keresték fel az építészeti biennálé fő helyszíneit, az Arsenalét és a Giardinit. Harmincezerrel voltak így többen, mint 2014-ben. Ha idén is hasonló arányban emelkedik a látogatói kedv, nem marad lassan a kiállítóterekben semennyi szabad hely se. Freespace, ugye.


20180525_120239
Makettek fából, kőből az Arsenale kiállítóterében


A sajtónapok ugye ebből a szempontból nem tipikusak, 10 ezernél is valamennyivel több szakmabeli fordul ilyenkor meg a pavilonokban. Képzeljenek el egy közepes volumenű hazai vernisszázst és emeljék a sokadik hatványra annak mind a pogácsával és alsópolcos borral leírható kínálatát, mind pedig az elgondolt eseményen megjelent újságírók számát! Tücsöktől rákig, málnától mangóig sokféle jóságot kínálnak a kedves hostok, kiállításszédelgőknek ez lehet a Kánaán, de hát az ilyesmi persze ezzel jár. Remek hír, hogy itt-ott kényelmes ligetekben nyújtózkodhatunk, és napelemes telefontöltő-pontokat is elhelyeztek a helyszíneken a szervezők. Így máris nagyobb odaadással oszthatók a #biennale kezdetű posztok, szóval jól jár mindenki. Arra készülni kell viszont, hogy a mosdók és a büfék (most, a sajtónapokon) roppant zsúfoltak voltak, türelem és akaraterő nélkül könnyelműség tehát megkezdeni a hosszan kígyózó sort.


Roppant rokonszenves számomra, hogy a mustra ugye alapvetően még mindig nemzetek szerint szerveződik. Különös benyomást jelentett viszont ezzel kapcsolatban a megfigyelés, hogy mennyire rabjai vagyunk a fejünkben élő sztereotípiáknak. A sztereotípiák ugye azok a klisék, amelyeket a világban való eligazodás okán őrzünk magunkban valahol, legbelül egy szűk trezorban, és amelyek éppen a tájékozódásunkat bénítják meg, ha nem teszünk ellenük tudatosan. Sokkal nagyobb érdeklődéssel mentem oda például a koszovói standhoz (tavasszal eltöltöttem pár napot az idén tizedik születésnapját ünneplő országban), mint mondjuk a bahreini pavilonhoz, amely helyről nem él túl acélos mentális kép bennem. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a biennále remek lehetőség a bénító sztereotípiák elhagyására is.


Idén az új kiállítók között üdvözölhetjük Antigua és Barbudát, Guatemalát, Libanont, Pakisztánt, Szaud-Arábiát és a Szentszéket. Nyomás felfedezni őket!


Egy ekkora tárlat esetén a helyszínek is sokat számítanak, persze. Ebből a szempontból nálam egyértelműen a Giardini nyert, a csodásabbnál csodásabb pavilonjaival. Itt, az Arsenaléban az jelenti inkább az élményt, miként laknak be egymásra megszólalásig hasonló tereket elképesztő különbözőséggel az egyes kiállítók. Szaud-Arábia könnyű falú egybeérő köröket képezve beszéli el az urbanizációt, az összekapcsolódást és az elszigeteltséget egyaránt megjelenítve ezáltal. Az argentin pavilont egyetlen, hatalmas akvárium uralja, benne tükrök sokszorozta növények, fölöttük LCD-képernyőkön gomolygó digitális felhők. Az argentin író, Jorge Luis Borges gondolata kínál mesterkulcsot a labirintushoz. Valahogy így szól: „A növények a nap utolsó sugarainál szinte elméletieknek tűnnek. Olyanok, akár a gondolataink, amikor álmodunk.” Irodalmi allúziót a Fülöp-szigetek projektjében is találunk. A város, amelynek két köldöke volt egy helyi szerző regényének címéből (Egy nő, akinek két köldöke volt) torzult és a délkelet-ázsiai ország gyarmati hagyományaira, valamint az azokat meghaladó, innovatív jelenre utal.


20180525_135245
Emlékpolaroidok az albán pavilonban

A luxemburgi kiállítótérbe szűk folyosó vezet. Ahogy a végére érünk, azt olvashatjuk: a korridor mindössze a pavilon nyolc százalékát teszi ki. Éppen annyit, amennyi beépíthető terület a nagyhercegség fővárosában maradt. Nos, ahogy említettem már, itt, Velencében sincs túl sok freespace. Amire ez az írás megjelenik, a 16. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále már teljes üzemmel dübörög. Nincs tehát más dolguk, mint választani egy kényelmes lábbelit, előkészíteni pár érmét a fantasztikus olasz kávéra, és elszánni magukat, hogy elindulnak felfedezni az idei építészeti világmodellt. Innentől fogva fél évük van rá, de én nem hagynám az utolsó pillanatra.


Vass Norbert
Fotó: Vass Norbert

_d0a8119__copy_kis

2018.10.16

Erdélyi tájegységgel bővül a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Skanzen); a fejlesztés alapkövét október 16-án tették le a múzeumban. A létrejövő új tájegységben 124 épület és mintegy 25-30 ezer műtárgy segítségével mutatják majd be Erdély, a Partium és Moldva hagyományos kultúráját, az ottani emberek életét a nemzetiségi, vallási sokszínűségtől kezdve az oktatáson át a néprajzi örökségig.

bl1_masolata

2018.10.16

Bíró Lajos a mai magyar köztéri szobrászat aktív és magas művészi színvonalon alkotó képviselője. Már pályája elején rátalált a számára hiteles művészi irányra, alkotásai pedig következetesen, egy adott gondolati, művészi paradigmán belül definiálhatók. Világlátásának meghatározó alapját a történelemhez, a művészettörténethez és a közösséghez való összetett viszonya képezi. A szobrászt mátészalkai műtermében látogattuk meg.

IM1

2018.10.16

A friss tartószerkezeti vizsgálatok alapján új engedélyezési terv készült az Iparművészeti Múzeum (IMM) épületének rekonstrukciójára. A Lechner Ödön tervezte szecessziós palota statikai problémái miatt szükségessé vált az épület átfogó felújítása – mondta el a projekt október 16-ai sajtótájékoztatóján Cselovszki Zoltán, az IMM főigazgatója.

Az emberi lélek áll a szentendrei MűvészetMalom új kiállításának középpontjában: a Rényi Katalin festő, grafikus munkáiból 21 gramm címmel rendezett tárlat október 13-án nyílt meg. Rényi Katalin munkáira jellemző, hogy összekapcsolódnak, installatív módon lehet bemutatni őket. A tárlaton látható művek felerősítik egymást, együtt érdemes szemlélni őket, a kiállítás maga is egy megformált egység, egyfajta műalkotás. A 2019. február 17-ig látható kiállításon szereplő művek tárgya minden esetben a lélek vagy a lélekhez kapcsolódó valamilyen transzcendens esemény, olykor misztérium.

Egy illegálisan az Egyesült Államokban élő iráni család mindennapjairól szóló vígjátéksorozaton dolgozik együtt az ABC Studios és Reese Witherspoon Oscar-díjas amerikai színésznő médiacége, a Hello Sunshine. A félórás epizódokból álló Americanized című széria Sara Saedi iráni származású forgatókönyvíró azonos című memoárjára épül – írja a Variety című filmes portál. A sorozat bepillantást nyújt egy közel-keleti háztartás mindennapjaiba, miközben felfedi azokat az egyetemes igazságokat, amelyek összekötnek minden „amerikai” családot.

A miskolci Bartók Plusz Operafesztivál A jövő kulcsa elnevezéssel operaíró verseny hirdetett, a beérkezett művek közül négy jutott tovább: a magyar, cseh, orosz és osztrák zeneszerzők operái a Liszt Ferenc Zeneakadémia Solti-termében december 14-én tartott nyilvános döntőben szállnak versenybe. Az operaíró versenyt azért hirdette meg a Bartók Plusz Operafesztivál, hogy olyan új közönségdarabok szülessenek, amelyekkel újra meg lehet nyerni a hallgatóságot az operának. A kortárs zeneszerzőket megszólító nemzetközi verseny iránti érdeklődés idén minden korábbinál nagyobb volt: az előválogató zsűrinek 6440 partitúraoldalt és mintegy 30 órányi zenei anyagot kellett feldolgoznia, majd meghoznia a döntést.

Melankólia, derű címmel nyílik meg Buhály József, a Szentendrei Régi Művésztelep festőművészének kiállítása október 18-án, csütörtökön, 17 órakor a Nyíregyházi Városi Galériában. A kiállítás megnyitóján köszöntőt mond Tardy-Molnár Anna, a művésztelepet is üzemeltető MANK Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója és dr. Ulrich Attila, Nyíregyháza MJV alpolgármestere. A kiállítást Wehner Tibor művészettörténész, közreműködnek a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium zenetagozatának növendékei. A megnyitó ingyenes, a kiállítás december 15-ig tekinthető meg keddtől szombatig, 9 és 17 óra között.
Kamarakoncert-sorozat kezdődik A zene természete – Zenében a fényről címmel október 20-án a martonvásári Brunszvik-kastélyban a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara előadásában. Első alkalommal a rézfúvós kvintett, november 3-án Kassai István Liszt-díjas zongoraművész, Rönkös Ildikó és Karasszon Dénes csellóművészek adnak koncertet, december 15-én a fuvoláé lesz a főszerep. Az október 20-ai koncerten Johann Sebastian Bach, Telemann, Händel, Gershwin és Grieg művei szólalnak meg a Beethoven Múzeumban. A sorozat második részében Bach, Liszt, Bartók, Chopin zenéje várja a közönséget A zene természete – A zene tudománya című műsorban. Az adventi koncerten pedig különböző kamarazenei formációkban csendülnek fel karácsonyi muzsikák Bachtól Kodály Zoltánig, felidézve Csajkovszkij A diótörő című művét is.

Jenei Szilveszternek van mit mesélnie, hiszen ötven éve van a pályán gitárosként, énekesként, zeneszerzőként. Több legendás zenekar tagja volt, 300 dalt komponált, nyolc arany és három platinalemez lóg a szobája falán. Most, 70. születésnapja alkalmából egy rendhagyó koncert keretében újra átélhetjük vele az elmúlt évtizedek sikerét sztárvendégek részvételével a Stefánia Palotában október 13-án, 19 órától.

szilveszter3

Idén hatodik alkalommal rendezik meg a Szentendrei Jazz- és Borfesztivált, amely szeptember 28. és 30. között várja a látogatókat Szentendrén. A történelmi belváros sétálóutcáján, a Fő téren és a belvárosi házak udvaraiban az ország minden borrégiójából érkező borászatok várják az érdeklődőket, valamint számtalan borszakmai és kulturális program, köztük jazzkoncertek, séták és kiállítások is.

Rekord nyári látogatottságot könyvelhet el alkotóházaiban a MANK Nonprofit Kft. A Szigligeten, Zsennyén, Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen, Mártélyon és Galyatetőn található hat alkotóházban inspiráló alkotásra nyílik lehetősége a művészeknek, de az épületek egyre több szakmai rendezvény helyszínéül is szolgálnak.

A múzeumi és könyvtáros szakma a Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek című, EFOP-3.3.3-VEKOP-16-2016-00001 azonosítószámú kiemelt projekt keretében sokat tesz azért, hogy csökkenjen a korai – azaz a végzettség nélküli – iskolaelhagyók aránya, javuljon a hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci helyzete, erősödjön a fiatalok társadalmi integrációja, csökkenjen a szegénységben, társadalmi kirekesztettségben élők száma. A nemes célok elérése érdekében a két kulturális szakterület három éven át tartó programot indított 2017 februárjában.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma