2018.05.27

Melyben szerzőnk előbb kudarcot vall, aztán számba veszi szűk másfél nap alatt a 16. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennáléról szerzett friss tapasztalatait, és arra indítja olvasóját, hogy ne maradjon távol ő sem a zsúfolt, de gyönyörű venét tartománytól.

Arsenale1
Az Arsenale végtelen folyosójának eleje


Megpróbáltam bevenni azt a hatalmas hodályt, amely évszázadokon át etette Velencét fegyverekkel és hajókkal. Tettem egy elszánt kísérletet, de elvéreztem, úgyhogy ezúttal ne felsorolósdira számítsanak. Ahogy egykor is megvolt az Arsenaléban mindennek a helye a puskaporostól a kötélgyártón át a vitorlafeszítőig, úgy a biennále ideje alatt sincs itt túl sok holt tér. A török pavilon mögött találtam valami ilyesfélét az imént, és ott kezdtem neki a félhomályban gépelni ezt a cikket, csakhogy a rossz fényviszonyokon túl nehezítette a tisztán látást a jelentős zajszennyezettség is, úgyhogy átjöttem most az újságírók részére elkülönített hatalmas csarnokba, ahol csendben, vezetékekkel alaposan körülvéve, nyolcasával pötyögünk a mosolygós helyi kollégákkal. A tenger nagyjából hatvan méter messze van, odakinn hétágra süt a nap, a páratartalom jelentős. (Tudom, mit gondolnak.)


Nem a legbölcsebb dolog talán elvérezve ülni a géphez, akkor viszont alighanem a legjobb kondíció ez,


ha látogatói kisokost készül valaki készíteni a biennáléra indulóknak

(vagy épp az arról távol maradni készülőknek).


Akit az ilyesmi nem érdekel, ugorjon most a szemével egy nagyot, mert a legvégén a kiállítóterek tartalmáról is szó esik.


Amennyiben ön két nap alatt készül az építészeti biennálét bejárni, számoljon le jó gyorsan e hiú ábránddal. Olyasfajta kihívást jelent ez ugyanis az agynak, mint végignézni mondjuk a Vatikáni Múzeumot, éjszaka a négyes villamossal utazni ráadásként egy teljes órát, majd nagy gázzal látogatni meg másnap az Uffizit Firenzében. Durva. A seregszemlét vendégül látó város (úgy is, mint turistacsapda) ki van ugyan a főbb helyszínekről csukva, mégis olyan intenzitással tolakszik előtérbe (a vízibuszváróban könyöklő elvakult üdülők és egyáltalán: a mediterrán életmód hőfoka okán), hogy jelentős mennyiségű presszókávé szükségeltetik a venét lét hullámainak lecsillapításához. Szóval a biennálét kisebb, tengerbámulással, felhőszemléléssel, árnyékba telepedéssel megszakított dózisokban érdemes fogyasztani.


Mert persze odabenn se számíthat pangásra a tárlatturista. Két éve, hat hónap alatt csaknem 260 ezren keresték fel az építészeti biennálé fő helyszíneit, az Arsenalét és a Giardinit. Harmincezerrel voltak így többen, mint 2014-ben. Ha idén is hasonló arányban emelkedik a látogatói kedv, nem marad lassan a kiállítóterekben semennyi szabad hely se. Freespace, ugye.


20180525_120239
Makettek fából, kőből az Arsenale kiállítóterében


A sajtónapok ugye ebből a szempontból nem tipikusak, 10 ezernél is valamennyivel több szakmabeli fordul ilyenkor meg a pavilonokban. Képzeljenek el egy közepes volumenű hazai vernisszázst és emeljék a sokadik hatványra annak mind a pogácsával és alsópolcos borral leírható kínálatát, mind pedig az elgondolt eseményen megjelent újságírók számát! Tücsöktől rákig, málnától mangóig sokféle jóságot kínálnak a kedves hostok, kiállításszédelgőknek ez lehet a Kánaán, de hát az ilyesmi persze ezzel jár. Remek hír, hogy itt-ott kényelmes ligetekben nyújtózkodhatunk, és napelemes telefontöltő-pontokat is elhelyeztek a helyszíneken a szervezők. Így máris nagyobb odaadással oszthatók a #biennale kezdetű posztok, szóval jól jár mindenki. Arra készülni kell viszont, hogy a mosdók és a büfék (most, a sajtónapokon) roppant zsúfoltak voltak, türelem és akaraterő nélkül könnyelműség tehát megkezdeni a hosszan kígyózó sort.


Roppant rokonszenves számomra, hogy a mustra ugye alapvetően még mindig nemzetek szerint szerveződik. Különös benyomást jelentett viszont ezzel kapcsolatban a megfigyelés, hogy mennyire rabjai vagyunk a fejünkben élő sztereotípiáknak. A sztereotípiák ugye azok a klisék, amelyeket a világban való eligazodás okán őrzünk magunkban valahol, legbelül egy szűk trezorban, és amelyek éppen a tájékozódásunkat bénítják meg, ha nem teszünk ellenük tudatosan. Sokkal nagyobb érdeklődéssel mentem oda például a koszovói standhoz (tavasszal eltöltöttem pár napot az idén tizedik születésnapját ünneplő országban), mint mondjuk a bahreini pavilonhoz, amely helyről nem él túl acélos mentális kép bennem. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a biennále remek lehetőség a bénító sztereotípiák elhagyására is.


Idén az új kiállítók között üdvözölhetjük Antigua és Barbudát, Guatemalát, Libanont, Pakisztánt, Szaud-Arábiát és a Szentszéket. Nyomás felfedezni őket!


Egy ekkora tárlat esetén a helyszínek is sokat számítanak, persze. Ebből a szempontból nálam egyértelműen a Giardini nyert, a csodásabbnál csodásabb pavilonjaival. Itt, az Arsenaléban az jelenti inkább az élményt, miként laknak be egymásra megszólalásig hasonló tereket elképesztő különbözőséggel az egyes kiállítók. Szaud-Arábia könnyű falú egybeérő köröket képezve beszéli el az urbanizációt, az összekapcsolódást és az elszigeteltséget egyaránt megjelenítve ezáltal. Az argentin pavilont egyetlen, hatalmas akvárium uralja, benne tükrök sokszorozta növények, fölöttük LCD-képernyőkön gomolygó digitális felhők. Az argentin író, Jorge Luis Borges gondolata kínál mesterkulcsot a labirintushoz. Valahogy így szól: „A növények a nap utolsó sugarainál szinte elméletieknek tűnnek. Olyanok, akár a gondolataink, amikor álmodunk.” Irodalmi allúziót a Fülöp-szigetek projektjében is találunk. A város, amelynek két köldöke volt egy helyi szerző regényének címéből (Egy nő, akinek két köldöke volt) torzult és a délkelet-ázsiai ország gyarmati hagyományaira, valamint az azokat meghaladó, innovatív jelenre utal.


20180525_135245
Emlékpolaroidok az albán pavilonban

A luxemburgi kiállítótérbe szűk folyosó vezet. Ahogy a végére érünk, azt olvashatjuk: a korridor mindössze a pavilon nyolc százalékát teszi ki. Éppen annyit, amennyi beépíthető terület a nagyhercegség fővárosában maradt. Nos, ahogy említettem már, itt, Velencében sincs túl sok freespace. Amire ez az írás megjelenik, a 16. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále már teljes üzemmel dübörög. Nincs tehát más dolguk, mint választani egy kényelmes lábbelit, előkészíteni pár érmét a fantasztikus olasz kávéra, és elszánni magukat, hogy elindulnak felfedezni az idei építészeti világmodellt. Innentől fogva fél évük van rá, de én nem hagynám az utolsó pillanatra.


Vass Norbert
Fotó: Vass Norbert

Erkel_Ferenc_borito

2018.06.21
Erkel Ferenc halálának 125. évfordulója alkalmából számos megemlékezés zajlott az elmúlt hétvégén a Fiumei úti Sírkertben, Budakeszin és a Mátyás-templomban az Erkel Társaság szervezésében. Ezzel egyidőben az Erkel Színházban élő koncertfelvétel keretében elhangzott a Bánk bán részben olasz nyelvű változata, a Müpában pedig a Káel Csaba által rendezett Bánk bán című operafilmet vetítették. Somogyváry Ákossal, az Erkel Ferenc Társaság elnökével, a zeneszerző szépunokájával beszélgettem a Mátyás-templomban tartott, június 15-ei emlékmise előtt.

Pal_Daniel_Levente

2018.06.21

Az Anyám, a nyolcadik kerület! című előadás ősbemutatójával és a Heisenberg című darabbal nyitja meg az idei, 13. évadát a Kultkikötő június 22-én. A szervezők egész nyáron át, három önálló helyszínen, valamint egy új programhelyszínen több mint 200 színházi előadással és koncerttel várják a kulturális programokra a vakáció idején is fogékony közönséget.

_D0A1176_Copy

2018.06.21

Vass László saját gyűjteményének darabjait mutatja be a közönségnek június 23-án, a Múzeumok Éjszakáján a MANK Galériában, előtte pedig számos más izgalmas programmal, múzeumpedagógiai foglalkozással, kertmozival várják az érdeklődőket, akik a Szentendrei Régi Művésztelep műtermeibe is bekukkanthatnak!

Henrik Ibsen Ha mi holtak feltámadunk című drámájával, a Soproni Petőfi Színház és Zentai Magyar Kamaraszínház bemutatójával kezdődik meg június 22-én a 30. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja. A jubileumi színházi seregszemlén 24 magyar és határon túli színtársulat 28 produkciót mutat be június 30-áig.

Komárom-Esztergom megyében zs számos programmal készülnek a Múzeumok éjszakájára. Esztergomban több kiállítás nyílik, ki lehet próbálni a restaurálást is, a Babits Mihály emlékházban pedig a költő felesége által kedvelt pöttyös ruhában érkezőknek ajándékkal kedveskednek. Komáromban éjjeli erődtúrák indulnak, a Klapka György Múzeum dolgozói pedig Család és kultúra címmel mutatnak be jeleneteket, majd a monarchia közerkölcseibe is bepillantást nyerhetünk. A Monostori erődben délután négykor tüzérségi bemutatóval kezdődnek a programok, majd öttől kilenc óráig óránként indulnak erődtúrák az udvari ágyútól. Oroszlányban gyertyafényben mutatják be a majki Kamalduli Remeteséget, Tatán pedig sötétedés után tűzugráson lehet részt venni – a legkisebbeket lámpás- és koszorúkészítéssel várják június 23-án.

A nemzetközi piacon versenyképesebbek lettek a magyar fesztiválok a támogatásuk növelése és áfájuk csökkentése eredményeként – hangsúlyozta Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára az M1 aktuális csatorna június 20-ai reggeli műsorában. Rétvári Bence azt mondta, hogy a fesztiváloknak gazdaságélénkítő hatásuk van: egy átlagos külföldi vendég 40-100 ezer forintot költ naponta.

Különleges épületbejárásokkal és művészettörténeti előadásokkal várja ebben az évben is az érdeklődőket a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) a Múzeumok Éjszakáján, június 23-án. Az MTA Művészeti Gyűjteményének munkatársai által vezetett sétákon a látogatók megnézhetik az épület legimpozánsabb termeit, de a különleges túrák között szerepel Trón és nemzet címmel Holló Barnabás akadémiai szobrainak megtekintése is.

Időutazásra várja a látogatókat Hódmezővásárhely az év egyik legrövidebb éjszakáján, június 23-án a Múzeumok éjszakáján. Hat helyszínen több mint húsz programot szerveztek, ezeket – az elsősorban a családok számára meghirdetett – időkapszula-kutató játék kapcsolja össze: a vállalkozó szellemű indulóknak kérdéseket, furfangos fejtörőket kell megválaszolniuk, bátorságpróbákat kiállniuk, a valamennyi feladatott sikerrel teljesítők pedig ajándékot kapnak. A sétálóutcán egész este kun hagyományőrzők és vásári forgatag műsorozik, a rendezvényt éjfél előtt Szent Iván éji tűzugrás zárja.

A MANK Nonprofit Kft. tisztelettel és szeretettel meghívja önt és hozzátartozóit a Mártélyi Alkotóház évadnyitó ünnepségére, melyet 2018. június 15-én, pénteken, 17 órakor tartanak Mártélyon. Mártély különleges szerepet tölt be a magyar képzőművészet történetében; a Tisza holtága melletti alkotóház az 1960-as évek óta működik.

20150704BGA_5861

Szemében izzó őrület, tüdejében annyi erő, hogy falakat renget, és zenekarával pillanatokon belül bennünket is megfertőz ezzel az ördöngös kabaréhangulattal. Ben Caplan és zenekara, a The Casual Smokers május 28-án visszatér a Dürer Kertbe!

Balanyi Szilárd, a Quimby zongoristája ezúttal egy szál zongorával, oldalán a csodálatos hangú Schoblocher Barbarával és Kiss Flórával varázsol romantikus hangulatot a Budapest Park oldalán lévő Nagyszünetbe május 21-én. Ezen a tavaszi estén a lágyabb, fülbe kúszó dallamok mellett szívbe karcoló zongorafutamokat is hallhatunk.

A világhírű Buena Vista Social Club sztárja, Eliades Ochoa gitáros, énekes a londoni Royal Albert Hall-beli koncertje után három nappal érkezik Budapestre! Az Akvárium Klubban április 28-án a magyar közönség is megtapasztalhatja, milyen is az a kubai fieszta: Grupo Patria zenekarával fülbemászó dallamokkal, vérpezsdítő ritmusokkal és kihagyhatatlan slágerekkel várja a közönséget.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma