2019_Filharmonia_Orgonakejszakaja_728x90_002

2018.05.27

Melyben szerzőnk előbb kudarcot vall, aztán számba veszi szűk másfél nap alatt a 16. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennáléról szerzett friss tapasztalatait, és arra indítja olvasóját, hogy ne maradjon távol ő sem a zsúfolt, de gyönyörű venét tartománytól.

Arsenale1
Az Arsenale végtelen folyosójának eleje


Megpróbáltam bevenni azt a hatalmas hodályt, amely évszázadokon át etette Velencét fegyverekkel és hajókkal. Tettem egy elszánt kísérletet, de elvéreztem, úgyhogy ezúttal ne felsorolósdira számítsanak. Ahogy egykor is megvolt az Arsenaléban mindennek a helye a puskaporostól a kötélgyártón át a vitorlafeszítőig, úgy a biennále ideje alatt sincs itt túl sok holt tér. A török pavilon mögött találtam valami ilyesfélét az imént, és ott kezdtem neki a félhomályban gépelni ezt a cikket, csakhogy a rossz fényviszonyokon túl nehezítette a tisztán látást a jelentős zajszennyezettség is, úgyhogy átjöttem most az újságírók részére elkülönített hatalmas csarnokba, ahol csendben, vezetékekkel alaposan körülvéve, nyolcasával pötyögünk a mosolygós helyi kollégákkal. A tenger nagyjából hatvan méter messze van, odakinn hétágra süt a nap, a páratartalom jelentős. (Tudom, mit gondolnak.)


Nem a legbölcsebb dolog talán elvérezve ülni a géphez, akkor viszont alighanem a legjobb kondíció ez,


ha látogatói kisokost készül valaki készíteni a biennáléra indulóknak

(vagy épp az arról távol maradni készülőknek).


Akit az ilyesmi nem érdekel, ugorjon most a szemével egy nagyot, mert a legvégén a kiállítóterek tartalmáról is szó esik.


Amennyiben ön két nap alatt készül az építészeti biennálét bejárni, számoljon le jó gyorsan e hiú ábránddal. Olyasfajta kihívást jelent ez ugyanis az agynak, mint végignézni mondjuk a Vatikáni Múzeumot, éjszaka a négyes villamossal utazni ráadásként egy teljes órát, majd nagy gázzal látogatni meg másnap az Uffizit Firenzében. Durva. A seregszemlét vendégül látó város (úgy is, mint turistacsapda) ki van ugyan a főbb helyszínekről csukva, mégis olyan intenzitással tolakszik előtérbe (a vízibuszváróban könyöklő elvakult üdülők és egyáltalán: a mediterrán életmód hőfoka okán), hogy jelentős mennyiségű presszókávé szükségeltetik a venét lét hullámainak lecsillapításához. Szóval a biennálét kisebb, tengerbámulással, felhőszemléléssel, árnyékba telepedéssel megszakított dózisokban érdemes fogyasztani.


Mert persze odabenn se számíthat pangásra a tárlatturista. Két éve, hat hónap alatt csaknem 260 ezren keresték fel az építészeti biennálé fő helyszíneit, az Arsenalét és a Giardinit. Harmincezerrel voltak így többen, mint 2014-ben. Ha idén is hasonló arányban emelkedik a látogatói kedv, nem marad lassan a kiállítóterekben semennyi szabad hely se. Freespace, ugye.


20180525_120239
Makettek fából, kőből az Arsenale kiállítóterében


A sajtónapok ugye ebből a szempontból nem tipikusak, 10 ezernél is valamennyivel több szakmabeli fordul ilyenkor meg a pavilonokban. Képzeljenek el egy közepes volumenű hazai vernisszázst és emeljék a sokadik hatványra annak mind a pogácsával és alsópolcos borral leírható kínálatát, mind pedig az elgondolt eseményen megjelent újságírók számát! Tücsöktől rákig, málnától mangóig sokféle jóságot kínálnak a kedves hostok, kiállításszédelgőknek ez lehet a Kánaán, de hát az ilyesmi persze ezzel jár. Remek hír, hogy itt-ott kényelmes ligetekben nyújtózkodhatunk, és napelemes telefontöltő-pontokat is elhelyeztek a helyszíneken a szervezők. Így máris nagyobb odaadással oszthatók a #biennale kezdetű posztok, szóval jól jár mindenki. Arra készülni kell viszont, hogy a mosdók és a büfék (most, a sajtónapokon) roppant zsúfoltak voltak, türelem és akaraterő nélkül könnyelműség tehát megkezdeni a hosszan kígyózó sort.


Roppant rokonszenves számomra, hogy a mustra ugye alapvetően még mindig nemzetek szerint szerveződik. Különös benyomást jelentett viszont ezzel kapcsolatban a megfigyelés, hogy mennyire rabjai vagyunk a fejünkben élő sztereotípiáknak. A sztereotípiák ugye azok a klisék, amelyeket a világban való eligazodás okán őrzünk magunkban valahol, legbelül egy szűk trezorban, és amelyek éppen a tájékozódásunkat bénítják meg, ha nem teszünk ellenük tudatosan. Sokkal nagyobb érdeklődéssel mentem oda például a koszovói standhoz (tavasszal eltöltöttem pár napot az idén tizedik születésnapját ünneplő országban), mint mondjuk a bahreini pavilonhoz, amely helyről nem él túl acélos mentális kép bennem. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a biennále remek lehetőség a bénító sztereotípiák elhagyására is.


Idén az új kiállítók között üdvözölhetjük Antigua és Barbudát, Guatemalát, Libanont, Pakisztánt, Szaud-Arábiát és a Szentszéket. Nyomás felfedezni őket!


Egy ekkora tárlat esetén a helyszínek is sokat számítanak, persze. Ebből a szempontból nálam egyértelműen a Giardini nyert, a csodásabbnál csodásabb pavilonjaival. Itt, az Arsenaléban az jelenti inkább az élményt, miként laknak be egymásra megszólalásig hasonló tereket elképesztő különbözőséggel az egyes kiállítók. Szaud-Arábia könnyű falú egybeérő köröket képezve beszéli el az urbanizációt, az összekapcsolódást és az elszigeteltséget egyaránt megjelenítve ezáltal. Az argentin pavilont egyetlen, hatalmas akvárium uralja, benne tükrök sokszorozta növények, fölöttük LCD-képernyőkön gomolygó digitális felhők. Az argentin író, Jorge Luis Borges gondolata kínál mesterkulcsot a labirintushoz. Valahogy így szól: „A növények a nap utolsó sugarainál szinte elméletieknek tűnnek. Olyanok, akár a gondolataink, amikor álmodunk.” Irodalmi allúziót a Fülöp-szigetek projektjében is találunk. A város, amelynek két köldöke volt egy helyi szerző regényének címéből (Egy nő, akinek két köldöke volt) torzult és a délkelet-ázsiai ország gyarmati hagyományaira, valamint az azokat meghaladó, innovatív jelenre utal.


20180525_135245
Emlékpolaroidok az albán pavilonban

A luxemburgi kiállítótérbe szűk folyosó vezet. Ahogy a végére érünk, azt olvashatjuk: a korridor mindössze a pavilon nyolc százalékát teszi ki. Éppen annyit, amennyi beépíthető terület a nagyhercegség fővárosában maradt. Nos, ahogy említettem már, itt, Velencében sincs túl sok freespace. Amire ez az írás megjelenik, a 16. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále már teljes üzemmel dübörög. Nincs tehát más dolguk, mint választani egy kényelmes lábbelit, előkészíteni pár érmét a fantasztikus olasz kávéra, és elszánni magukat, hogy elindulnak felfedezni az idei építészeti világmodellt. Innentől fogva fél évük van rá, de én nem hagynám az utolsó pillanatra.


Vass Norbert
Fotó: Vass Norbert

egy

2019.07.19

Világhírű zenei ikonok, extrém öltözetek és a szeretet forradalma: a Sziget fesztivál idén 27. évfordulóját ünnepli, és természetesen most is elképesztő produkciókkal várják a bulizni vágyókat augusztus 7-től.

Kaposfeszt_4

2019.07.19

„Szerettem volna, ha világszínvonalú kamarazenei fesztivál jön létre Magyarországon, és tíz év után talán nem túlzás azt állítanom, hogy ez sikerült” – mondja Bolyki György, a Kaposfest igazgatója. Az idén jubileumát ünneplő rendezvényről és a magas minőség eléréséről is beszélgettünk vele.

42580267_2288242904522732_6055413299015581696_o

2019.07.18

Az év egyik legjobban várt kulturális eseményének számító Művészetek Völgye reddezvényei közt a környezetvédelmi workshopoktól kezdve a zenés irodalmi programokon át a külföldi és hazai előadók koncertjéig szinte bármi megtalálható, amit egy jó fesztiváltól elvárnánk. Íme néhány.

Mintegy 60 ezer középkori diplomás életútjából készített adatbázist egy német és svájci kutatócsoport, feltérképezve a korabeli tanult emberek kapcsolati hálóját is. Ezzel azonnal láthatóvá vált a személyes kapcsolatok egész hálózata, ami akkoriban ugyanúgy meghatározta a karrierlehetőségeket, mint ma, és olyan meghatározó személyiségekre is hatással volt, mint Erasmus vagy Luther Márton. A kutatók azt a nagyjából 60 ezer embert követték életútján, aki 1250 és 1550 között valamelyik európai egyetemen diplomát szerzett. Az adatbank a mai Svájc területén élő fiatal férfiak – köztük Kálvin János – életútját is felöleli, ők ugyan nagyrészt más országokban tanultak, hiszen az első svájci egyetem 1460-ban létesült Bázelben. Nőket nem vehettek fel az egyetemek.

A BKV Zrt. is csatlakozik a július 20-ai, Orgonák éjszakája országos programsorozathoz, és az M4 Kálvin tér, Szent Gellért tér és Bikás park megállóinak galériáján egy-egy wurlitzerből hangzik majd fel az orgonaszó. Ezen a napon késő estig az utasok is megtekerhetik a zenegépet és válogathatnak, hogy mely dallamok szólaljanak meg. A Fővám téri gyalogos aluljáróban este 19:00 és 22:00 óra között 15 perces minikoncerteken tartanak, amelynek során az arra járók élő orgonajátékban gyönyörködhetnek.

Az előrejelzések szerint a grönlandi átlaghőmérséklet akár 2,6 Celsius-fokkal is megemelkedhet, ami magasabb talajhőmérséklethez, hosszabb olvadási szezonhoz és a szerves rétegek közötti fokozott mikrobiális aktivitáshoz vezethet. A kutatók összevetették a tanulmányukat korábbi vizsgálatok eredményeivel és megállapították, hogy a pusztulás már javában zajlik, a régészeti leletek formájában előforduló szerves szén 30-70 százaléka eltűnhet a következő 80 évben.

A 1,75 millió dán korona kompenzációt egy dán autókereskedő vállalatnak kell kifizetnie, amely a művész egyik alkotását, amely menekültek ezreinek állított emléket, reklámcélokra használta. A Skandinavisk Motor Co. Volkswagen gépkocsikat importál Dániába. A cég Aj Vej-vej Soleil Levant (Napfelkelte) című alkotását használta fel egy magazinban publikált hirdetéséhez. A művész 3500 mentőmellényt gyűjtött össze menekültektől és migránsoktól, akik a görögországi Leszbosz szigetén értek partot. Az alkotás a humanitárius válságra hívta fel a figyelmet, amikor 2015-ben több mint egymillió ember főleg a közel-keleti háborús konfliktusok és a szegénység elől menekült Európába.

Nagíb Mahfúz írói pályáját elbeszélésekkel és három történelmi regénnyel kezdte, a fáraók korának történetét allegóriaként használva bírálta kora egyiptomi társadalmát. Ezután születtek meg az arab regény történetében korszakalkotó jelentőségű kritikai realista művei, az úgynevezett Kairó-regények: 1945-ben Az új Kairó, 1947-ben a Midaq-sikátor, 1949-ben egyetlen magyarul is megjelent regénye, az Útvesztő. A nagy áttörést az 1951-57 között írt trilógia – A két palota közt, A vágy palotája és az Esz-Szukkarija utca – hozta meg. A múzeumban megtekinthetők Mahfúz könyvei, azok fordításai, egyes regényeinek kézirata, kitüntetései és személyes tárgyai.

Több turnén Nick Cave vokalistája volt, és Johnny Depp kalózos válogatáslemezén is énekelt egy dalt Brooklyn egyik legvagányabb énekesnője, aki nemcsak a feminizmus mellett, hanem politika kérdésekben is felemeli a hangját. Shilpa Ray-t most Budapesten is meghallgathatjuk, hiszen július 21-én a KOBUCI Kertben koncertezik.

shilpa

Idén harmadik alkalommal indul útnak a Sziget Cruisin' Partyhajó, egy igazi bulikülönlegesség a Szigeten kívül, de mégis a fesztivál részeként!

Régi történetek, fülledt esték, adomák és legendák. Kollár-Klemencz László prózaíróként, Grecsó Krisztián pedig dalszerzőként is bemutatkozik július 21-én este a zsámbéki Romtemplom különleges történelmi „díszletei” között.

Palóc Hagyományéltető Napokat, benne Szent Anna tiszteletére tartott búcsút rendeznek a Nógrád megyei Balassagyarmaton péntektől vasárnapig.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma