2019_Filharmonia_Orgonakejszakaja_728x90_002

2017.10.19

„A filmet követően kezdték el Joseph Beuyst művészetteoretikusnak, művészetfilozófusnak nevezni. Ez is azt mutatja, hogy Beuys mennyire aktuális a mai világban” – mondta Rhea Thönges-Stringaris német művészettörténész a Kultúra.hu-nak. Beuys egykori barátjával és munkatársával most a művészről, a filozófiájáról, a kapcsolatukról és Andres Veiel Beuys című filmjéről beszélgettünk.

beuys_horchen
Fotó: artmozi.hu/Szemrevaló 2017/Beuys


Egy kalap, egy fehér mellény, egy prémes bunda, széles mosoly, nyílt és csattanós válaszok. Joseph Beuys neve és imázsa valószínűleg sokunknak ismerős lehet, de elhelyezése korban, térben, témában vagy éppen stílusban már nehezebb feladat. Az egyik legtöbbet vitatott német performansz- és szobrászművészről egykori munkatársa és barátja, Rhea Thönges-Stringaris mesélt nekünk, aki szívesen emlékezett vissza a mindent megkérdőjelező, minden apró gondolatból merítő, kissé megszállott Beuysra.


„Harminc évet vártam egy olyan filmre, amely Beuys legfontosabb dimenzióit és szándékait végre helyesen értelmezi. Veiel általában sötét, komoly és nyomasztó témáknak szenteli a filmjeit, amelyekben megmutatja, hogy valami nem jól működik, válságban van, vagy épp rossz irányba halad. Ugyanakkor fontos volt a számára, hogy olyan filmet is készítsen, amelyben kiutat, megoldást talál, amelyben van feloldás – Beuys élete és művészete éppen ilyen téma. A mai oktatás és a világ is arról szól, hogy menetelünk előre, teljesítenünk kell, csak elérni akarjuk a céljainkat. Talán ezért aktuális most Beuys, és ezt vette észre Andres Veiel” – mesélte a művészettörténész, aki nemcsak a filmrendezőt ismeri, de a filmben is beszél Beuysról a nézőknek.


20170928__Sehenswert_fotoKerekes_Zoltan_web_043
Rhea Thönges-Stringaris
Fotó: Kerekes Zoltán


Beuyst nem csak a kalap és a bunda tette rendkívüli figurává. Alkotásai, későbbi előadásai és figyelemfelkeltő viselkedése, mind egy célt szolgáltak: a művészet fogalmának kitágítását, a mindenre és mindenkire terjedő kivetítését, a kreativitás és a szellem felszabadítását hirdette. Az egykori barát és kolléga ezt a következőképp magyarázta:


„Azt látta, hogy valami nincs rendben a művészettel, és tudta: valami újnak kell következnie. Azt szerette volna, hogy ne csak szájtátva nézzük a műveit, hanem magunk próbáljunk művésszé, ebben a kontextusban fontossá válni.”


Stringaris szerint Beuys minden más korábbi művéről – melyeket egyébként ma a múzeumokban őriznek és nagy értéket képviselnek – azt mondta, hogy csak impotens alkotások, melyek neki, mint privát embernek fontosak, az élete részei, de valójában nem hasznosak és nem tartoznak a művészethez. „Ő volt az első művész, aki kimondta:»Ti vagytok a művészek, bennetek megvan az a potenciál, hogy a saját öntudatotokon és kreativitásotokon keresztül alkossatok.« Amikor erre rájött, és megtalálta az útját, akkor olyan erővel közvetítette a külvilág felé, amellyel nagyon sok embert megfogott” – folytatta a professzor. Hozzátette, hogy a legtöbben éppen ezért kevésbé alkotásait, mint inkább személyiségét tekintették vonzónak, azt a hatalmas energiát, amely belőle sugárzott.


beuys8
Fotó: artmozi.hu/Szemrevaló 2017/Beuys


Beuyst leggyakrabban szobrász- és performanszművészként emlegetik, művei azonban sem technikailag, sem eszmeileg nem tekinthetőek hagyományosnak. Már alkotóként is feszegette a művészet határait: műveiben visszatérő elem többek közt a filc, a változó halmazállapotú zsír, a méz és a viasz. Ezek segítségével kibővítette a szobrászat fogalmát tér-formáról idő-formára. Installációiban és performanszaiban feltűnnek különböző, gyakran halott állatok is, mint a nyúl, vagy a nagyon is élő prérifarkas, másutt a ló vagy a méh. Az anyaghasználatát illetően szoktak hivatkozni a második világháborúban elszenvedett sérülésére, amikoris Beuys állítása szerint a gépe lezuhant, az őt megmentő krími tatárok pedig bekenték a testét zsírral, majd betakarták filccel. Használta a Fluxus-mozgalom eszközeit, hatással volt rá az antropozófia is, mely nézet szerint a valóságban léteznek fizikai érzékszervekkel és eszközökkel nem érzékelhető folyamatok is. Mindezek ellenére Beuys tevékenysége egyikhez sem tartozik igazán.


„Beuysról mindenki tudta, hogy valami másra gondolt, amikor a Fluxus eszközeihez nyúlt. A régifajta művészetet ő is elutasította, akárcsak a Fluxus művészei, ugyanakkor nem eszközként tekintett a művészetre, nem játékszerként gondolt rá. Nagyon inspirálta Rudolf Steiner, bár Beuys sosem foglalkozott komolyabban az antropozófiával. Nem volt sem szürrealista, sem konceptuális művész, nem volt képviselője sem a minimal artnak, sem a tájművészetnek, és azt sem mondhatjuk, hogy a konkrét vagy az absztrakt művészet alkotói közé tartozott volna. Egyébként azt vallotta, hogy nincs absztrakt művészet, csak matematika. Nem könnyű Beuyst besorolni, nem kapott díjakat, és lássuk be, a mai napig is besorolhatatlan a művészete” – mutatott rá a művészettörténész.


beuys11
Fotó: artmozi.hu/Szemrevaló 2017/Beuys


Beuys filozófusi értelemben is szobrászként tekintett magára. A társadalom megváltoztatására tett javaslatait társadalmi szobrászatnak, vagyis szociális plasztikának nevezte. A szobrászatot közösségi dimenziókkal is felruházta, ezáltal olyan fogalommá varázsolta, melybe szinte minden belefér. Beuys világában a szobor akcióvá vált, melynek anyaga az ember lett. Az 1970-es években a politikára is kiterjesztette a művészetről alkotott véleményét, melyben szintén az egyén szerepét hangsúlyozta. Így szerinte nemcsak hogy mindenki művész, de minden embernek saját magának kell részt vennie a társadalmi életben. Ez utóbbi nézet közvetítésére 1971-ben szervezetet alapított, melyben a népszavazás útján működő közvetlen, azaz direkt demokráciát népszerűsítette, majd 1980-ban létrehozta a Zöld Pártot, melyben a környezetvédelmi ügyek mellett és a nukleáris fegyverek ellen kampányolt.


„Az első pillanattól kezdve lenyűgözött a gondolkodásmódja, az eszméi. Számomra teljesen új volt az, ahogyan a politikáról és a társadalomról gondolkozott.


Egészen új arcot adott a politikának és a művészetnek. Azt mondta, hogy e kettőnek kéz a kézben kell járnia, ezt úgy nevezte: alakítás, alkotás.


Beuys szerint a művészet és a politika összefonódása nem azt jelenti, hogy a művészet illusztrálja a politikát, vagy az felhasználja valamire a művészetet. Szerinte a szociális plasztika jelenti a művészetet. A plasztika pedig nem szobor, hanem dinamikus történés” – magyarázta Stringaris.


20170928__Sehenswert_fotoKerekes_Zoltan_web_002
Fotó: Kerekes Zoltán


Miután művészként már óriási hírnévre tett szert, Beuys a düsseldorfi Képzőművészeti Akadémián kezdett tanítani. Nem sokkal később, 1972 októberében azonban leváltották posztjáról, ugyanis a Mindenki művész! eszme értelmében szorgalmazta az összes, akadémiára jelentkező diák felvételét. Elbocsátásának évében találkozott Rhea Thönges-Stringarisszal, aki ekkor lépett be Beuys Közvetlen Demokráciáért elnevezésű mozgalmába és ezzel együtt az életébe.


„Nagyon jól lehetett vele vitatkozni, robbanékony személyiség volt, hihetetlen energiával vetette bele magát a vitákba, de soha nem tartott haragot. Bár előfordult, hogy nem értettünk egyet, mindig konstruktív vitákat folytattunk. Nagyon izgalmas volt dolgozni, beszélgetni vagy egyszerűen csak nevetni vele – mert nagyon sokat nevettünk. Különösen az utolsó évek voltak csodálatosak Beuysszal, amikor nagyon közel álltunk egymáshoz” – mesélte.


beuys6
Fotó: artmozi.hu/Szemrevaló 2017/Beuys


De miért nem tudunk többet Joseph Beuysról? Miért van az, hogy csak a neve és a külseje tűnik ismerősnek, mégsem tudjuk hová tenni? Miért hiányzik ennyire a köztudatból? A művész barátja és munkatársa erre is válaszolt: „A művészeti akadémiákon kicsit félnek Beuys filozófiájától, spiritualizmusától, az egész beuysianus furcsaságtól, és ezért inkább nem beszélnek róla sem az akadémián, sem a művészetoktatásban. Tartanak attól, hogy állást foglaljanak Beuys mellett. Éppen ezért, legalábbis Németországban a fiatalok nagyon keveset tudnak Beuysról.”


Beuys öröksége a szociális plasztika ideája, a Közvetlen Demokrácia mozgalom, amely a mai napig működik, és ahogy Rhea Thönges-Stringaristól megtudtuk, már 9000 tagot számlál, valamint a Free International University (FIU). „Ezek a politikai mozgalmak mind Beuys művészetfelfogását tükrözik. Nagyon örülne, ha látná, hogy ilyen remekül működik az, amit ő eltervezett” – tette hozzá.


Joseph Beuysról talán nem túlzás kijelenteni, hogy korának igazi lázadója volt, a hagyományok ellensége és az újítás élharcosa. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy 1974-ben meghívták Amerikába, ő azonban senkivel sem volt hajlandó találkozni - ez a történet a filmben is megjelenik. Egy mentőautóval érkezett, azzal is távozott, a köztes időben pedig egy prérifarkassal bezárkózott egy szobába – Amerika véres múltjára utaló, szimbolikus állatával –, és három napon át nyolc órát töltött el a vele. A performansz a Szeretem Amerikát, és Amerika is szeret engem címet kapta, utána pedig Beuys azt nyilatkozta: „El akartam magam zárni, el akartam magam szigetelni, hogy Amerikából semmi mást ne lássak, csak egy prérifarkast.”.


i-like-america-and-america-likes-me.jpgHalfHD
Fotó: wikiart.org


Különleges észjárását Rhea Thönges-Stringaris is több ízben igazolta, többek közt egy történettel, melyet beszélgetésünk vége felé mesélt el. „Az egyik első beszélgetésünk során azt mondta, hogy eljött a nők ideje, a férfiak mind tökfejek. Erre azt feleltem, hogy te is férfi vagy, mire Beuys azt válaszolta: én nem férfi vagyok, hanem nyúl, és ha azt kérdezik, merre voltál, mondd azt, hogy egy nyúlnál. Egyszer az történt, hogy a házam előtt – senki sem tudja, hogyan, de – ott volt egy döglött nyúl, fej nélkül. Beuys éppen eljött hozzám – senki sem tudta, hogy jön –, és azt mondta: eltemetjük a nyulat. Ő ilyen volt: egyszerre tudott nagyon macsó és férfias lenni, illetve olyan lágy és puha, mint egy asszony. Ahogy ásta a gödröt, talált egy bazaltkövet, amely szív alakú volt. Azt mondta: akkor most a fejed helyett szívet kapsz. Ez a mondat nagyon kifejezi azt, ahogyan ő gondolkodott a világról, a művészetről, a kiteljesedésről” – mesélte Stringaris. A nyúl, mely az eurázsiai mítoszokban a határtalan átváltozás megtestesítője, Beuys jelképe lett: több installációjában, performanszában megjelenik, és magára is több ízben utalt „kalapos nyúlként” a nyilvánosság előtt.


A Goethe Intézet minden ősszel megszervezi a Szemrevaló | Sehenswert Filmfesztivált az Osztrák Kulturális Fórummal és a Svájci Nagykövetséggel közösen, melynek során a három ország aktuális filmterméséből mutatják be a legizgalmasabbakat. A neves színházi rendező, Andres Veiel Beuys című filmjét az idei Berlinalén mutattak be először, itthon a Goethe Intézet meghívására vetítették a szeptember 21. és 30. között megrendezett fesztiválon. A film saját honlapján valamint a Szemrevaló | Sehenswert Filmfesztivál oldalán még többet is megtudhatunk a filmről.


 



Révy Orsolya


Források:

Artportal: Beuys, Joseph

Szőke Annamária: Joseph Beuys: két társadalmi forma összehasonlítása

Balázs Attila: Joseph Beuys-szimpózium: Hogyan magyarázzuk a képeket egy döglött nyúlnak? (Mézpumpa a Műcsarnokban)

eden

2019.07.17

Bár a naptári időszámítás szerint már átléptük az év „mértani" közepét, aggodalomra semmi ok, ugyanis a maradék 6 hónapban is lesz még okunk moziba járnunk. Rengeteg izgalmas filmalkotást ígértek 2019-re mind hazai, mind nemzetközi fronton, mi pedig most arra vállalkoztuk, hogy összegyűjtjük a magyar mezőny legvártabb alkotásait.

joan--miro
2019.07.16

Az 1929-es év egyszerre volt válság és megújulás a szürrealisták számára: Max Ernst létrehozta első kollázsregényét, Salvador Dalí pedig csatlakozott a szürrealistákhoz. De szintén ekkor alakultak azok a csoportok, amelyek a Breton köréből kitaszítottakat gyűjtötte egybe. A Magyar Nemzeti Galéria új kiállítása erről a személyes és művészi ellentétekben gazdag évről mesél.

Ujvari_Milan_7

2019.07.16

„Elképesztő privilégium, hogy az ember folyamatosan fejleszteni tudja a tudását" – mondja Újvári Milán, egyike annak a tíz fiatalnak, akik idén Fülöp Viktor-ösztöndíjat kaptak. A 34 éves táncművész két évet töltött a Cirque de Soleil társulatában, körbeturnézta velük a világot, majd a szabadúszó létet választotta. Főként a Duda Éva Társulat munkáiban láthattuk, néhány éve pedig táncpegagógusként is dolgozik. Eközben pedig állandóan képezi magát.

2016 óta csaknem 360 ezer internet-felhasználó csatlakozott a kínai Nagy Fal helyreállítása érdekében életre hívott online kezdeményezéshez, együttesen több mint 45 millió jüannal (1,9 milliárd forint) támogatva a felújítást. A kampány célja, hogy tudatosítsa az emberekben a világörökség helyszínére fenyegetést jelentő tényezőket. Az eddig összegyűlt pénzből a Nagy Fal pekingi, valamint Hopej és Sanhszi tartománybeli szakaszait renoválják.

Három magyar filmet is műsorra tűzött a hatodik alkalommal megszervezett Ceau, Cinema! „zsebfesztivál”. A július 18. és 21. között Temesváron és Gottlob községben zajló szemle nyitófilmje az osztrák-német koprodukcióban készült Mademoiselle Paradis. A magyar filmek közül Szilágyi Zsófia Egy nap és Reisz Gábor Rossz versek című filmje is versenyben van, de levetítik Nemes Jeles László Napszállta című filmjét is. A vetítések több temesvári helyszínen lesznek, vasárnap pedig ingyen lehet filmet nézni Gottlob községben, amely a romániai vidéki települések közül az első, ahol felújított mozi van.

Az amforák feltehetően egy hajótöréskor kerültek a tengerbe, a hajóroncsot azonban még nem találták meg. A kutatók szerint a korinthoszi A-típusú amforák a Kr. e. 7. és 5. század közötti időszakból származhatnak. A korsókat orsó alakú test, magas nyak és a vállat a perem alatti nyaki részhez kapcsoló fülek jellemzik, és valószínűleg bort vagy olajat tároltak bennük. A lelet megtalálásának helyén tovább folytatják a kutatásokat, ha sikerül megtalálni a hajóroncsot, amely az amforákat szállította, az lehet az eddig fellelt legősibb hajó, amely az albán partoknál süllyedt el.

A körülbelül 4600 éves tört falú vagy kettős lejtésű dahsúri piramis egyike annak a két piramisnak, amelyet az óegyiptomi negyedik dinasztiát megalapító Sznofru fáraónak emeltek Dahsúrban, a Gízánál kezdődő memphiszi nekropolisz déli végénél. A másik az északra fekvő vörös piramis, az ősi Egyiptom első, teljes egészében megépült piramisa. A piramis megnyitása azt jelenti, hogy a látogatók bemehetnek a belsejében lévő két kamrába, ha vállalják a fáradságos utat a 79 méter hosszú szűk alagútban. Be lehet menni a mellette fekvő kisebb mellékpiramisba is, amely a feltételezések szerint Sznofru főfeleségének, I. Hotepheresznek épült.

A fogyatkozás, amely országszerte látható lesz, 66 százalékos, vagyis a holdátmérő mintegy kétharmada merül a Föld árnyékába, ami szabad szemmel is látványos jelenség. Holdkelte után pár perccel a félárnyék (penumbra) kezd ráhúzódni a Holdra. Ezt szabad szemmel még nem érzékelhetjük. A már látható változásra magyar idő szerint kevéssel 21 óra előtt számíthatunk. A részleges fázis 22:01-kor kezdődik, ekkor lép be a Hold széle a teljes árnyékba, majd fokozatosan egyre nagyobb terület változik vöröses-barna színűvé. A részlegesség a legnagyobb kiterjedését, 66 százalékot 23:31-kor éri el, ezután apránként, ahogy jött, le is vonul a teljes árnyék. A részleges fázis vége 00:59-kor lesz, így csaknem 3 órán át tartó jelenség várható.

Több mint hat héten keresztül könnyű- és komolyzenei koncertekkel, valamint családi programokkal várja a békéscsabai Csabagyöngye Kulturális Központ (CSAKK) a város lakosságát és a vendégeket Békéscsaba főterére, illetve a közeli központ Élővíz-csatornára nyíló stégjére.

Pribojszki_Matyas_Jumping_Matt_and_his_Combo

Július 20-án, szombaton rendezik meg a második Libegők éjszakáját; az országos rendezvényhez az idén hat helyszín csatlakozott.

Szimfonikus koncertszínházi előadáson láthatja a közönség a Légy jó mindhalálig című musicalt július 23-án és 24-én a debreceni nagyerdei színpadon. A darab élő szimfonikus zenekari kísérettel a debreceni Csokonai Színház és a Nagyerdei Szabadtéri Játékok közös produkciójában, Móricz Zsigmond születésének 140. évfordulója alkalmából kerül színre.

Július 27-én rendezik meg a 194. balatonfüredi Anna-bált, ezt megelőzően az Anna-fesztiválnak ad otthont a város, ahol prímásverseny és operagála is várja az érdeklődőket.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma