IDO_KEP_banner_728x90_2_002

2018.05.25

Jártunk elvarázsolt csodakamrában, elgondolkodtunk a kötött pálya és a szabadtér viszonyán, kilőhettük a szőnyegporoló-kapun a pipát, és választ kaptunk arra is: meg lehet-e vajon mérni egy fal árnyéknak súlyát? A 16. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále egyik fő helyszínét, a Giardinit látogattuk meg, azon belül is 6+1 pavilont.

borito_vagott
A biennále bejárata


Mielőtt a Giardini pavilonjainak falai közé kukkantanánk, szabadtereket lesendő, engedjenek meg egy rövid áttekintést a képzőművészeti biennále váltótárlatává vált mustra múljtáról. Öt év szellemi építkezést követően az első nemzetközi építészeti kiállítást 1980-ban rendezték Velencében. Paolo Portoghesi volt a kurátora. Abban az évben egy képzeletbeli utcát húztak föl az Arsenaléban. Olyan tárlat született, amelynek az építészet adta az impozáns díszletét, de amely nem csupán az építészetről szólt. Portoghesi vállalkozása nem maradt a vízibuszmegállóban: hullámokat vert a posztmodern építészeti iskola képviselői közt, szerte a világon. Két évvel később ugyanő az iszlám építészetről érdeklődött, Aldo Rossi pedig Velence feltárásával játszott el 1985-ben. Egy oroszlánugrással innen egyből 2012-be kerülünk, amikor David Chipperfield Common Ground („Közös alap”) címmel hívta Velencébe a kollégákat. Rem Koolhaasnál 2014-ben a Fundamentals volt a kulcsszó, 2016-ban pedig Reporting from the Front címmel hirdetett közös gondolkodást Alejandro Aravena.


Ahogy arról esett már szó, az idei biennále hívószava a Freespace. Az alapok és a homlokzat után most a szabad tereké tehát a tér. Az Yvonne Farrell és Shelley McNamara kurátorok által kiötlött téma abba a mintázatba illeszthető, amelynek jegyében Velence az építészet és a civil társadalom találkozási, kapcsolódási pontjait vizsgálja egy ideje. Ez az irány nem csupán Paolo Baratta, a biennále elnöke szerint örömteli, hanem a mindennapjait a nagyvárosok fullasztó-friss kulisszái között élők számára is, így ugyanis bárki elgondolkodhat rajta, amíg a zsúfolt kirakatváros legnagyobb közparkjában felhúzott pavilonokban barangol: honnan is jött, és merrefelé tart körülötte a világ?


USA_biennale
A Humanhattan 2050 terepasztala a központi pavilonban


A központi kiállítótérben járva a Sigurd Lewerentz emlékének szentelt csöndes, világos tér ejt elsőnek rabul. A morózus, skandináv formákban és protestáns módra egyszerű vonalakban fogalmazó, szűk szavú svéd építész szakrális épületeiről láthatunk itt tervrajzokat és fotókat. Behavazott, fenyőfák övezte ravatalok, zömök téglakápolnák. Méltó mementó. Mellette a Humanhattan 2050 projekt zaja jelent erős kontrasztot. Nem öncélúan harsány ez a terem, az éghajlati változás és a viharok miatt egyre nagyobb veszélybe kerülő, elöntés fenyegette New York-i városrészről szóló jövendölés az egész világnak riadót fúj ezzel a drámaian összehangolt, sokcsatornás videóinstallációval.


A számomra legerősebb és leginkább emlékezetes bemutató is

az Amerikai Egyesült Államokhoz köthető, a túlparti Los Angeleshez.

A Star Apartments afféle ellen-Rózsadomb-projekt.


A 2014-ben elkészült lakópark 102 apartmanja olyanoknak szolgál hajlékul új esély, új közösség reményét kínálva, akik az utcán éltek azelőtt. Tucatnyi, miniatűr bútorokkal, festményekkel, hangszerekkel berendezett, valósághű garzon-makettet tekinthetünk itt meg, és egy-egy rövid videóban mindegyikről maga a tulajdonos mesél. Úgy leshetünk be tehát a függönyök mögé, hogy biztonságban tudhatjuk a „csillag apartmanházban” élőket is.


Ahogy végigjártam a központi kiállítóteret, csillagtúrára indulok a nemzeti pavilonok között; elsőnek a németben időzöm hosszabban. A tárlat itt a 28 éven át állt és ugyanannyi ideje nem létező berlini fal körül forog. De tényleg nem létezik már az országot egykor kettészelő monstrum? A kurátorok a fal árnyékának súlyát igyekeztek megmérni. A hidegháború egyik legfontosabb, számos módon megénekelt és színre vitt, nagyon is jelen lévő szimbóluma ugyanis – mintha a tárlat grafikai megjelenítésével, elrendezésével, illetve az általa felsorakoztatott számokkal egyaránt ezt állítaná – még mindig nem tűnt el nyomtalanul. Az adatsorokkal bőségesen illusztrált bemutató szerint újra is egyesült az egykori Kelet- és az egykori Nyugat-Németország, meg nem is. Na jó, inkább nem.


Összehasonlíttatik itt a közlekedés, a közigazgatás és a partikultúra is,

és az látszik, hogy még mindig durván a nyugati oldal dominál.


Nemcsak az infrastruktúra és az oktatás fejlettebb az egykori NSZK-ban, de az is kiderül például, hogy mind a 13 országos lapnak nyugatnémet a főszerkesztője. Bár a statisztikák szerint a vallás eleve nem túl fontos a német lakosságnak, kirajzolódik az is, hogy akik a 20. század második felét a keleti oldalon élték le, még kevésbé nyitottak az evilágin túlira. Az Ossie–Wessie-kérdés súlyos tehertétel tehát Németországnak, és bár a tárlat lebomló (szó szerint: „leépülő”) falakat ígér, elkellne szerintem azért a címbe egy kérdőjel, hiszen a tablórengeteg végső soron arról győz meg, hogy igen lassan pusztul az a fal.


kozponti_pavilon
A központi pavilon apszisa


A német nem-hellyel átellenben, a francia pavilonban újragondolt tereket láthatunk. Bizonyos szempontból hasonló kurátori elgondolás ez a mienkhez, csakhogy itt nem átmeneti átértelmezésről, hanem funkciójukat vesztett épületekről szól a történet, amelyek valami módon – többnyire amúgy művészeti célú hasznosítás keretében – újranépesültek. Különösen klassz a tárlaton az, hogy a központi térbe lépve a nyersfából kidolgozott épületmakettek fölött tulajdonképpen kifordítva – mintha lenyúzott, levedlett bőrként – az odahagyott funkciók tárgyi lenyomata látható. Mintha valaki, mielőtt becsukták volna a postahivatalt, gyárat, fogorvosi főiskolát, minden ott használt emblematikus kelléket (különös trófeaként) a falakra akasztott volna. Ennek megfelelően távírókészülékek ugyanúgy megtalálhatók a pavilonban, mint idejétmúlt fogorvosi eszközök, kitömött rókák és kerékpárkormányok. Afféle hatalmas csodakamra ez, amelyben a múltat akasztották szögre, de csak azért, hogy végre a jelenről és a jövőről beszélhessenek. A pavilon hátsó részén berendezett munkaállomás pedig arra is alkalmas talán, hogy a látogatók beszélgetései nyomán hasonló gondolatok foganjanak.


Időzni, sőt várakozni az orosz pavilonban is érdemes, hiszen az hatalmas vasútállomássá alakult idén. (Az építők a pavilont, és sok más mellett a kazanyi állomást is tervező Alekszej Szusev előtt tisztelegnek ezzel.) Odabent impozáns, többcsatornás videón követhetjük végig a világ leghatalmasabb kötöttpályás közlekedési hálózatának kiépülését. Az imperializmus megalomán méreteit látjuk. Az orosz vasút izmos gyökérzetként, lüktetű érrendszerként futja be Eurázsiát. Hogy miként viszonyul a kötött pálya a Freespace hívószóhoz? Erre az arrafelé dívó szabadságeszmény adhat talán bővebb magyarázatot…


roman
Pingpongmeccs a román pavilonban


A belga pavilon címe Eurotopie. Ez egy nem túl szellemes játék ugye, ha nem tévedek az Európa és az utópia szavakkal. A belső EU-zászló-kék, az elrendezés pedig a brüsszeli Európai Parlament jól ismert termének elrendezését mintázza. A belgák ezzel az installációval azt hozzák a látogatók tudomására (nem is túl diszkréten), hogy ennek az öreg kontinensnek az adminisztratív szíve ugye mégiscsak náluk dobog. Ezzel a szórejtvény első felét pipálhatjuk is, az utópiát pedig az a kissé gyerekes ötlet hozza játékba, hogy minden, a kék arénába betérőnek le kell a cipőjét húznia. A szabadtérnek is vannak elvégre játékszabályai.


A finn pavilonban azt olvasom viszont, hogy a tőről metszett freespace nem a politikai küzdőtér, hanem a könyvtár, és ezzel nehéz is volna vitába szállni. Az Alvar Aalto tervezte viipuri könyvtár katalógusát lapozgatom, és ebben az otthonos kis térben tényleg úgy érzem: épülésemre szolgálnak a látottak. (A projekt címe ugyanis Mindbuilding – vagyis elmeépítés.)

Legutoljára a román pavilont hagyom, és ismerős „tájjal” találkozom odabent. Az enteriőr ugyanis a szocreál blokkházak játszótereit idézi. A beton asztalon pingponglabda pattog, aki pedig bátor, piros labdával rúghat gólt a szőnyegporoló-kapuba, ahogy gyerekkorában annyiszor. És mi, kelet-európaiak, azt hiszem, gyerekek leszünk itt pár percre megint, és átéljük a szabad tér szomszédos panelrengetegben tanult fojtogató ötletét.


Vass Norbert
Fotó: Vass Norbert

lukoviczky

ahogy_eddig

2019.04.19

Egy magyar vizsgafilm, Moldovai Katalin Ahogy eddig című rendezői diplomafilmje is meghívást kapott a május 14-én kezdődő 72. cannes-i fesztiválra, a filmes egyetemek legjobbjait felvonultató Cinéfondation programba.

btf_190420_wigama_lekko_c_sin_oliver

2019.04.19

Nagy Dániel Viktor előbb vágyott zenei karrierre, mint színészi babérokra. A sors mégis másként keverte a kártyákat: már ismert színészként alapította meg tavaly a Wigama Lekko névre keresztelt együttest Hrutka Róberttel, első lemezüket pedig április 20-án a Budapesti Tavaszi Fesztiválon mutatják be az Urániában.

190412_sunny

2019.04.19

Teltház, érdeklődő tekintetek, a színpadon hangfal, mikrofon, szintetizátor, mellette hatalmas, púderszínű selyemvirággal fedett fejű nő ül egy nagy doboz tetején, az arcát nem látjuk. Szürreális törzsi jelmezben, a fején cserepes virággal egy férfi érkezik, őt követi a társulat további nyolc tagja, és kezdődik a show. Emanuel Gat, aki immár ötödször jár nálunk, az idei Budapesti Tavaszi Fesztiválon Sunny című művével arat tapsvihart.

Egy antarktiszi expedíció a Viktória-föld északi részén bukkantank a kéznagyságú nyomra, mely az archosaurus nemhez tartozó állattól származik. Emellett a kutatók a Déli-sarktól mintegy 1700 kilométerre erdők megkövesedett maradványait fedezték fel. Ez arra utal, hogy 200 millió évvel ezelőtt az Antarktisz nem az a jeges kontinens volt, mint ahogyan azt ma ismerjük.

Az aranyozott, ezüst gótikus kehely, mely a talpába vésett felirat szerint egykor a diósgyőri eklézsia tulajdona volt, Luxemburgi Zsigmond idejéből származik, aki Nagy Lajos király vejeként lépett a trónra, majd német-római császárként a nemzetközi politika egyik irányítója lett. A kehely a 15. századból maradt fenn, és a miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményéből érkezett a királynék várába szeptember végéig. Az ötvöstechnika, mellyel díszítették, Velencében alakult ki, magyarországi elterjedése a szoros magyar-olasz kapcsolatokkal, különösképpen Zsigmond velencei háborújával és gyakori itáliai tartózkodásával magyarázható.

Az egyelőre ismeretlen szövegek tartalmazhatják Kafka több, az író halála után befejezetlenül megjelent művének végét is, és fényt deríthetnek a világirodalom egyik legrejtélyesebb alakjára, akinek kulturális örökségére Németország és Izrael is igényt tart. A szövegekkel kapcsolatos hercehurcát akár maga Kafka is írhatta volna, annyira abszurd, hiszen egy olyan gyűjteményért folyt a harc, amelynek senki nem ismerte a tartalmát.

Csaknem 13 500 éves sírt tártak fel a dél-kínai Kuangtung tartományban, melyben egy guggoló pózban elhelyezett női holttestre bukkantak a régészek. A holttest egy 13 és 18 év közötti lányé, akinek azonban hiányzik a feje. Ez a Kínában valaha talált legrégebbi sírhely, amelyben a halottat szándékosan egy bizonyos pozícióban helyezték örök nyugalomra. A holttest különleges testhelyzetéből primitív vallásos hiedelmek megjelenésére lehet következtetni.

A Duna-korzón felállított színpadon koncerteket, iparművészeti bemutatókat, népzenei és néptáncműsorokat láthatnak az érdeklődők, szombattól húsvéthétfőig pedig a tojásfestők, tojáspatkolók munkáját is megtekinthetik. A Deák téren és a Fővám téren a minőségi kézműves termékeké és étkeké a főszerep, a Városháza parkban pedig a gyerekeknek kínálnak előadásokat, az ünnephez kapcsolódó játékokat és kézműves foglalkozásokat.

Koncertek, tojásfestés, interaktív gyermekelőadás és néptáncbemutató is várja az érdeklődőket húsvétvasárnap és húsvéthétfőn az Ibolyanap elnevezésű családi rendezvényen a Gödöllői Királyi Kastélyban.

ibolyanap

Életre kelnek a húsvéti hagyományok, változatos programok várják a látogatókat az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban rügyfakasztó vasárnap és vízbevető hétfőn.

A Fővárosi Nagycirkuszban húsvéti programokkal, az artistaképzősök produkciójával és új műsorral várják az érdeklődőket a húsvéti hétvégén és a cirkuszi világnapon.

Már pénteken elkezdődik a négynapos húsvéti fesztivál a világörökségi Hollókőn. A Nógrád megyei faluban gazdag folklórprogram, palóc gasztronómia, népszokások, koncertek, családi- és gyermekprogramok várják a látogatókat.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma