Jasna Štih Kapetanić munkája

„A textilművészet ezen ága sok időt követel meg, miközben fizikai erőt is igényel, ráadásul olykor magányos munka, amely kellő alázatot kíván meg a művésztől. Az aprólékos és precíz folyamat nemcsak a karton hű lemásolását jelenti, hanem éppen a spontaneitást, a képi tartalom anyagban való megformálását, ráadásul költséges műfaj, ezért a vevőkör igen korlátozott” – avat be minket a szakma rejtelmeibe Tápai Nóra, a Miniatűr textilek címmel magyar és horvát textilművészek munkáiból nyílt közös zágrábi kiállítás kurátora. Az április 4-étől a Zágrábi Magyar Intézetben látható tárlat annak a kétoldalú művészeti együttműködésnek az eredménye, amely egy éve a MANK Nonprofit Kft. magyar textilművészetet bemutató kiállításával kezdődött Zágrábban.

A május 8-ig megtekinthető kiállításon a Magyar Kárpitművészek Egyesületével és a horvát iparművészek szövetségével (ULUPUH) együttműködve 35 magyar és 12 horvát textilművész alkotásait mutatják be. A magyar művészek munkái inkább a kárpitművészeti hagyományokhoz, míg a horvát alkotások a poszt avantgárd megfogalmazáshoz kötődnek. „Míg a magyar művészek főként fali textileket, hagyományos francia gobelin (haute lisse) technikával készült munkákat, addig a horvát kollégák konceptuális, experimentális munkákat állítottak ki. Ez azt jelenti, hogy a pamut és a gyapjú selyemszál alkalmazása mellett főként fémet, fát, üveget, műanyagot, filcet, papírt is felhasználtak” – mondta el a kurátor. Hozzátette: a horvátok sokkal több háromdimenziós munkát hoztak a kiállításra, mint a magyar alkotók.

A horvát művészek a mai kor akár hétköznapi kérdéseire kerestek választ, miközben teret kapott a minimalizmus, a merész, a friss gondolkodás, a kritikai tömörítés, a kísérletezés. A magyar művészek anyaga a tavalyi nemzetközi KÁRPIT 3 kárpitkiállítás ARANYFAL című munkáiból került ki. Ennek témája az apokalipszis és a globális fenntarthatóság kérdését járta körül.

A mai korszellem, a rohanó élet kevéssé kedvez ennek a műfajnak, és bár „mindig vannak a szakmának lánglelkű követői és képviselői, akik nem hagyják, hogy ez a műfaj feledésbe merüljön”, a problémák sora ezzel még nem oldódik meg. Bár a szakmát oktatják egyetemi szinten, ez a tanulmányi idő mégis kevés arra, hogy a művésznövendékek igazán elmélyedhessenek a kutatásban, az anyaggyűjtésben, a tervezésben, elsajátítsák a szövési technikákat és megismerjék az anyagokat – jegyezte meg a kurátor.

„A kiállítás ötlete tavaly fogalmazódott meg, amikor 2017 májusában az egyesületünk nagyméretű kárpitjainak adott helyet a zágrábi Balassi Intézet – a MANK Nonprofit Kft. szervezésében. A megnyitóra horvát művészek is eljöttek, megismerkedtünk, és a megnyitót követő vacsorán arra jutottunk, hogy 2018-ban kellene egy közös minitextilkiállítást rendezni Zágrábban. Ez az ötlet vált valóra idén. Jó alkalom volt, hogy meghívjuk őket Magyarországra, hogy megnézzék a műhelyünket, ahol jelenleg három szövőszéken összesen 20 négyzetméternyi kárpitot szövünk a Szent László-emlékév alkalmából. Remélhetőleg több napot is eltöltenek nálunk, hogy előkészíthessünk egy magyarországi közös kiállítást is a jövőben” – mondta el Tápai Nóra.