2012.02.26
Tarján Tamás
Bolond-e kettejük közül valamelyik: Zebulond, a zsörtölődő szamár, vagy kis gazdája, Boldizsár, a nyughatatlan, aki a Holdba is (f)elmenne, hogy újra láthassa édesanyját? Nevükben parázslanak a bolond szó egyes betűi, de a fiú valójában költő, a derék jószág pedig áldozatokra is kapható realista. KRITIKA
A Stúdió K élő-zenés, bábos mesejáték-sorozatának egyik legszebb, legtisztább előadása kerekedett Fodor Tamás rendezői keze alatt. A mai magyar dramaturgia a hattól tizenkét-tizenhárom éves színházba járó korosztály számára legtöbbet és legérzékenyebben dolgozó mesefája, Zalán Tibor Marc Chagall képeitől ihletve pompás fabulát terelt a kétszer negyvenöt percbe. Gyereknek szívhez-észhez okosan, líraian szóló, felnőttnek áthallásokban bővelkedő a história.
 
Az édesanya már régen felköltözött az éji égitestbe. Van ott, mondják, egy holdnyi földje, tehát a fiának meg van idelenn egy földnyi Holdja. Hívja, vonzza a fiút a Hold, mert a mitológia, a népköltészet, a szépirodalom, a képzőművészet össz-Hold-delejének ugyanúgy engedni kell, mint az árvaság elleni örök benső tiltakozásnak. (Az univerzum is hírt ad magáról egy jelenségének törvényével, midőn a Hold csalképe után a kútba ugró ifjút ki kell menteni a mélyből. A Holdnak csak egy vers-szavába kerül, hogy felduzzassza a vízszintet. Boldizsár egykor a faluszélen biztos hallott harangozni a fizikáról – vagy a háztetőn répaágyást gondozó, ínségből vegetáriánus nagyapja tanítgatta erre-arra –, mert szerencsés feltámadását követően gondolkodóba esik: „Hallottam már ilyet, hogy a Hold meg tudja emelni a vizet. De hogy egy kútét?”)
Boldizsár a mese Don Quijotéja, a szamár pedig a Sancho Panzája (ha nem is Sancho Panza szamara, Rucio). Magyar szem és fül persze inkább Tamási Áron népi játékainak forrását ízleli az örök meseformulákból új példázatot gyöngyöző, stilárisan copyrightolt, összecsengés-szikráztató Zalán-jelenetekben. De minek további párhuzamokat keresni, ha ez a mi szamarunk, gazdástul, Marc Chagall vásznairól lépett le? A báb- és tértervező Németh Ilona Boldizsárt életre kelthette a Jeladás ifjújáról (vagy más képről), a Kakast A kakasról (valamelyikről), a Műlovarnőt a Műlovarnő, muzsikusokkal cirkuszi televényéből (ha onnan), s az Eiffel- (itt: Keljfel- vagy Tejfel-) torony, a falusi utcák, városi házak sok mintája ugyancsak ismeretes. A Hold pedig misztikusan világol a Vence, éjszaka, A szerelmesek vörös kakassal, a Kék cirkusz s még annyi remekmű horizontján. A billentésre, léptetésre, siklatásra finoman reagáló bábok egyszerűnek tűnnek, de néha három színész kell egy báb egy mozdulatsorának összehangolásához.
 
A díszlet igazodik a Stúdió K-ban (sok felnőtt előadásban is) kedvelt, világkép-üzenő kulisszákhoz: elkopott tárgyak, kiöregedett használati eszközök, természeti elemek jutnak (talán még egyszer s utoljára) szóhoz, hogy önmaguknál többet beszéljenek el visszafogott praktikusságukkal, átlényegülő formaruganyosságukkal.
Fodor Tamás rendezése – hasonlóan a látványhoz – nem Chagall-albumot nyit meg (a mindvégig tartó, tartalomgazdagító, kissé animált vetítéssel sem), hanem komplex színházat, amelyben a fekete ruhás mozgatók és a főleg pirosba, sárgába (meg szürkébe, zöldbe, kékbe) öltözött mozgatottak összetapadnak, s nem csupán báb és színésze forr össze, hanem a bábok csoportján és a színészek csapatán belül is erős a kohézió. Valamennyi játszó személy példás koncentráltsággal, tartózkodással, ügyességgel személyesíti meg a rá bízott figurákat. Fodor minimalizmusa nagyon is összetett. Számos epizódot pár köbméterbe zsugorít, a kis színpadból is keveset használ – hogy annál intenzívebb lehessen. Ha Zalán Tibor mint író a Csavargó utcalámpa jelenetében a legvérbelibb költő, Fodor Tamás a lápjelenetben a legeredetibb rendező. Ez utóbbi az eltűnő nyomokat, a lidérces bugyborgást egy faágakból rótt, vízszintesbe fektetett létrácska és a rá terített, majd levont nagy rőt lepel hullámzásának segítségével jeleníti meg. A kis hágcsó közeiből fel-felbukó és -bökő kézfejek pirinyó zseblámpafénnyel kísértenek a textílián keresztül. Fodor Gergely a világítást mindvégig az éjszakai tudat jegyében szórja. A bábtechnika – az emberi jelenlevők – miatt sok sötétet és sok célzott fényt kíván a mese, melynek bölcselete a kiadós nevetések, a chagall-i groteszkum ellenére sem felhőtlen, hiszen egy szeretetre vágyó élő keresi a szeretetadó holtat, s hogy megtalálja-e…?
 Nyakó Júlia és Sütő András Miklós
A Szamár a torony tetején ismét egy azon Stúdió K-darabok közül, amelyeket első az egyenlők között jeligére a színen Spilák Lajos dirigál. Zeneszerzőként-zenészként leginkább ő szólaltatja meg a fúvós és ütős hangszerek takart dallamait, három (kicsit reá hasonlító) alakot (Nagyapó a tetőn; Bűvész; Gazda a szekéren) komolykodó komédiázással és hanghordozással mozgat is. Homonnai Katalin (Hold, a távoli; Műlovarnő; Béka a kútban; Csavargó utcalámpa) és Nyakó Júlia (Félfülű nyúl) a karakterizálást infantilis artikuláció nélkül – béka- és nyúl- és egyéb jellemből – oldja meg, s két lidércként, csak a kéz-koreográfiájukkal és a hangjukkal vannak a topon. Sütő András Miklós jó Kakas és jó nagyvárosi rendőr (egy ügyes szerkentyűre huppantva bábját. Számos „mellékötletet” is befűztek a produkcióba. A gyerekeknek különösen tetszett a varázskalapos és a kút-jelenet rokon trükkje, illetve a trükk felfedése). Lovas Dániel (Boldizsár) és Nagypál Gábor (Zebulond) a két szerep időnkénti fura felcserélhetőségét, „ikerségét” is tudtul adja a nagyfiú röpködő, álmodó vágyaiban és a szamár lomha – elnyüstölt vagy lustikázó – leroskadásaiban. Az indító képet és a folyón átkelés késleltetett-meglódított farce-át lakták be legotthonosabban.
 Nagypál Gábor
A tapsrendben a színészek karjukon hozzák, beléptetik bábjaikat is. A bábuknak is jár a taps. Még a kis lidérc-fényforrásnak is jut a sikerből. Csak a Hold sárga, arctalan arcú korongja marad ki a taps-végszóból. A Hold nem eszköz, nem bábu. Ő a Hold.
2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA

Kinek a hangja? címmel nyílt állandó kiállítás Móricz Zsigmondról egykori lakhelyén, Leányfalun. A Duna menti település ezzel ünnepli posztumusz díszpolgára születésének 140 évfordulóját

Tizennyolc kortárs zeneszerző életét dolgozta fel az az országos zenetörténeti verseny, melynek Budapesti döntőjét csaknem maximális pontszámmal nyerték a kalocsai diákok.

A Nemzeti Kulturális Alap által támogatott, Tanítványok tanítványai 1950-től napjainkig című országos zenetörténeti versenyt Varga Károly zenepedagógus, a Magyar Televízió és Rádió munkatársa, zenei könyvek írója hívta életre.

A múzeum a napokban adta át a 2011-ben ellopott, Kr. e. 1. századból származó aranyozott szarkofágot a manhattani kerületi ügyészségnek, amely továbbítja az egyiptomi kormánynak. A Metropolitan Múzeum 2017 júliusában vásárolta meg a koporsót egy magángyűjteményből, azóta egyik kiállításának központi darabja volt. Az intézményt a vásárláskor hamis eredetigazolással vezették félre. A koporsót, amely egy magas rangú egyiptomi papé volt, jelenetek és szövegek díszítik, amelyek a pap útját ábrázolják a haláltól az örökkévalóságig.

A Magyar Nemzeti Múzeum emlékülést rendez abból az alkalomból, hogy 160 éve, 1859. február 25-én Rosti Pál a nemzet múzeumának ajándékozta dél-amerikai utazásán készült fényképeit. A rendezvény 2019. február 25-én 13 órakor kezdődik a MNM Dísztermében. Pulszky Ferenc múzeumigazgatói kinevezésének 150. évfordulója alkalmából pedig március 4-én tartanak tudományos konferenciát, mely az MNM és a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület közös rendezvénye.

Idén a tudomány és a technológia áll a velencei biennále nemzetközi gyermekkarneváljának fókuszában, így ebben az évben a Római Magyar Akadémia a budapesti Csodák Palotájával együtt szervez foglalkozásokat február 23. és 25. között. A négynapos program alatt, a Ca' Giustianan termeiben az előző évekhez hasonlóan tematikus foglalkozások várják a gyerekeket, amelyek ez alkalommal a tudomány témája köré épülnek. A szervezők a világ működését bemutató interaktív foglalkozássokkal készülnek, valamint felépítenek a helyszínen egy matematika, informatikai témájú kódfejtő szabadulószobát is. Magyarország negyedszerre vesz részt az olaszországi programon; 2016-ban Kecskemét városa mutatta meg sokszínű zenei kultúráját, 2017-ben és 2018-ban a Római Magyar Akadémia szervezésében pedig a MOME és a Szentendrei Skanzen mutatkozott be Velencében.

Dikun György kárpátaljai festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás csütörtökön Budapesten a Forrás Galériában. A március 13-ig nyitva tartó tárlaton láthatók lesznek többek között a Tenyérjós, Az öreg halász és a tenger II., valamint a Pán című alkotások.

dikun_gyorgy_nyito

Jelmezes felvonulás, álarckészítés, koncert és táncelőadás is lesz az ötödik alkalommal megrendezendő farsangi karneválon a Fejér megyei Velencén feburár 23-án szombaton.

A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója és a Gulágkutatók Nemzetközi Társasága megemlézezést tart a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapja alkalmából február 25-én.

A műfajok egymásba kapaszkodása, az évfordulók és az önismeret a hívószavai az idei Debreceni Tavaszi Fesztiválnak, amelyet március 16. és 27. között huszonkilencedik alkalommal rendeznek meg.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma