2009.09.19
Tarján Tamás
Mi nehezebb? Egy másfél kilós Shakespeare-kötet, vagy százötven deka csokipapír? A Shakespeare-összesből kihullik a színpadra néhány bonbon-celofán, s épp rómeóésjúliányi súlya van. KRITIKA
Mándy Ildikó Társulata a tavaly bemutatott Lady Macbeth-ek laza folytatásaként (Shakespeare-tetralógiájuk második részének szánva), a Magyar Mozdulatművészeti Társulattal közösen vitte színre a MU Színházban a RésJ-t. „A gyűlölet és a szeretet, a testi szerelem és egyéb testi szenvedélyek, a konvenciók, a hatalom, a kiszolgáltatottság elleni küzdelem, a szabadságvágy – ahogy mi látjuk” – az alkotói összefoglaló közhelyei (az „ahogy mi látjuk” kivételével) nem sok segítséget nyújtanak. Menjünk a saját fejünk után, miként az előadók is teszik.
  Két fiatal, a nagybetűs Életbe történő belépés nemegyszer infantilis amatőrjei. Pörge kalapban, mintás pólóban, farmerja mellé tűzött gyíklesővel, sárga tornacipőben a fiú. Seprőnyi hajzattal, dekoltált felsőben, lila kockás szoknyában, magas szárú fűzős cipőben a lány. Mértékkel tarkák. Sokat jár a szájuk, leginkább a (most két hosszú ó jön) Rómeó és Júlia törmelékeit szavalják.
  Két öreg, a kisbetűs életből történő kihátrálás olykor szenilis profijai. A nő történetesen kontyos, a férfi történetesen kopasz, de mindketten fekete (táncos) alapruhát (trikót, nadrágot) viselnek, alkalmanként azonos kiegészítőkkel (fátyol, lepel, fodros szoknya). Mezítláb táncolnak, árnysötétek, szemük kéken karikás, mint a holtaké.
 
 
 
  Két felfújható, viaszszín bábu. Nagy fallosszal az egyik, nagy mellekkel a másik. Egymásba illenek. Rómeó és Júlia („Rómeó” és „Júlia”) szerelmi halálakor a két árny erőteljesen, szakszerűen, indulat nélkül kipréseli belőlük a szuflát, s a padlatra ejti az ernyedt műanyag emberzsákokat.
  Finoman, pontosan, mély iróniával kimunkált produkció. Oldalt s elöl tíz ventilátor csévéli időről időre – hatalmas gyásztüllöket lengetve – a levegőt és a rájuk eső halvány fényt. Fémszálakból hegesztett fekete állványok – kisebbek, nagyobbak – cövekelik ki, osztják fel a tágas teret. Hátul egyszerű dobogó, kettős ágynak is megvetve hevenyészetten. A három pár részint egymástól függetlenül, részint az egymástól való sokszoros függésben – egymás mintájaként, másaként – létezik. A fiú és a lány gyakorta – egymás mellett elbeszélve – nem dialógusban állnak egymással: a fiú a láthatatlan Lőrinc baráthoz, a lány a láthatatlan Dadához intézi szavait. Láthatatlanok? Legyen a kontyos a Dada, a kopasz pedig Lőrinc barát. Legyen a két gumibábu valamiféle harmadik kor- és egzisztencia-dimenzió a játszó és a táncoló duóhoz képest.
  Mándy Ildikó és Fenyves Márk a zenei turmixra-mixre mozgássá költi mindazt, amit a szereplőinek többségétől, cselekményétől, jeleneteitől nagyrészt megfosztott Shakespeare-tragédia meglehetősen közismert sztorijából hozzá kíván adni a fiatalok kedves, kilátástalan karattyolásához. Egy-két testhullám, körzés, hajlás: szemünk előtt a nyüzsgő reneszánsz estély. Mutatóujjuk – zajtalan csitt-csatt – párbajt vív. Hullanak a testtelen áldozatok. Siklik a két öreg, kúszik, elhever, üldögél. Tréfát űznek Shakespeare-ből, Gounod-ból, Prokofjevből. Holott nem engednek rezzenetlen, szertartásos komolyságukból. Fájdalomtól, tapasztalattól görnyedtek. Félig-meddig már a mitológiában gázolnak. A két árny nem a „gyerekeknek”, szinte nem is a közönségnek táncol és pantomimezik, hanem egymásnak. A koreográfia és a rendezés az egyszerű és rafinált között váltakozik, észrevétlen vagy nyers cserékkel.
  Madák Zsuzsanna álmélkodó, Czakó Máté méla. Egymástól majdnem mindig messzire sodorva, egymás pillantását hiába keresve kell forró és éretlen, egyszemélyes szerelemben leledzeniük (a szituáció a befejezésnél változik, többszörösen is). Nincs ok kinevetni őket, közegük groteszk líraiságát. Madák Júlia-féleségében egy lefojtott Makrancos Kata is hánykolódik. Bonbonevési, papírhajigáló automatizmusa (miközben átmenetileg angolul csócsálja a drámaszöveget) pazar miniatűr. Márványos mimikája tartalmas talány. Czakó a pipogya elszigetelődés, a süket hadoválás perceiben kitűnő. Bohóbb arcjátékkal társul partneréhez. Mándy Ildikó néha mesterkélt rendezői ötleteit, eszközhasználatát olyan szép mozzanatok feledtetik, mint a szerelmesek üvegpoharából ide-oda öntött tea bíborlása: így, a jelkép nyelvhegyén váltanak csókot, szenvedélyesebbet, mint amilyen replikájukban csattan.
  Összeszokott csapat tevékenykedett az este sikere érdekében: Szűcs Edit (jelmez), Halma Ágnes (smink), Payer Ferenc (fényterv), Kondás Zoltán (hang), XMO-DG-MI (zene), Tariska Andrea (produkciós menedzser). A kereskedelmi televíziók hírkrónikáira való fölösleges rájátszást („két sikeres és egy sikertelen öngyilkosságról tudósíthatunk…”), az árnyak végpillanatban történő szakmai – és ezért civil – szóra fakadását, egy-két üresjáratot meg lehetett volna úszni. De a RésJ ígyis rászolgál arra, hogy alcímében Rómeó és Júliának nevezze magát.
2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA

Brit kutatók nyolc éven át tartó kutatásukra alapozva megkérdőjelezték, hogy a megalitikus kulturális emlék-hely kövei a tengeren keresztül, hajón érkeztek volna a mai Anglia területére. Azt nem vitatták eddig sem, hogy a 42 kisebb kő, a „kék kövek” egy nyugat-walesi hegységből származnak. Most bemutatták annak a két kőbányának a helyszínét, ahonnan a kövek származhatnak. Az ókori Egyiptom kőbányáitól eltérően ezeket a lelőhelyeket könnyebb volt kiaknázni, mivel természetes, függőleges oszlopokból álltak. A kutatás során emberek készítette kőeszközöket, kövek maradványait és padozatokat is találtak, melyek szintén alátámasztják a feltételezésüket. A kőbányák korát ötezer évben határozták meg. Úgy gondolják tehát, hogy Stonehenge eredetileg egy kidolgozatlan, érdes kékkő-oszlopokból készült kör volt, és a homokkő-tömbjeit csak mintegy 500 évvel később kapta.

A nemzetközi hírű szoprán, Laki Krisztina március 18. és 25. között Budapesten tart mesterkurzust. A magyar és német nyelven zajló kurzus anyagát nemzetközi repertoárból választott lied, oratórium és ária adja. Jelentkezés és további információ: lakicoursehungary@gmail.com.

Két-két trófeával a The 1975 pop-rock együttes és Calvin Harris lett a Brit Awards nagy győztese a szerdán Londonban megrendezett díjátadó gálán. A The 1975 megkapta a legjobb brit együttes díját, és A Brief Inquiry Into Online Relationships című lemezükkel ők nyerték el a legjobb brit album díját is.

Rekord számú nevezés érkezett az idei filmhétre: hét kategóriában összesen 200 filmet regisztráltak a filmelőállítók és filmalkotók. A 2019. április 22-27. között zajló 5. Magyar Filmhét a Corvin moziban lesz.

A londoni Saatchi Galériába érkezik ősszel a Tutanhamon egyiptomi fáraó sírkamrájából származó kincsekből álló, nemzetközi vándorkiállítás. Az ókori egyiptomi uralkodó nyughelye megtalálásának hamarosan esedékes 100. évfordulóját ünneplő vándorkiállításon 150 tárgy látható, amelyek közül 60 először hagyta el Egyiptom földjét. A tárlat premierje tavaly márciusban volt Los Angelesben, ahonnan a párizsi La Villette kulturális központba költözik át idén márciustól szeptemberig. A Kr.e. 1342 és 1324 között élt Tutanhamon szinte teljesen érintetlen sírboltját Howard Carter brit régész fedezte fel a Királyok Völgyében 1922-ben. Múmiáját értékes sírmellékletek között, egy aranyszarkofágban találták meg.

2019. február 25-én, hétfőn, 18 órától a KÉP-ÉLMÉNY kiállításhoz kapcsolódva tárgyközpontú elemzés keretében járhatják végig az érdeklődők a Capa Központ nagy kiállítóterét Frazon Zsófia etnográfus, kurátor, a Néprajzi Múzeum muzeológusa vezetésével.

kep_elmeny

Lakatos Béla zongoraművész és zeneszerző mesél a jazzről a Beyond Budapest Jazztörténeti időutazás a Belvárosban című élményséta-sorozat következő, március 9-i állomásán.

Először hallható Magyarországon Georg Friedrich Händel monumentális oratóriuma, a Joshua. Händel kései oratóriumai közül ez volt talán a legsikeresebb. A magyarországi bemutatóra február 26-án este fél 8-kor kerül sor a Zeneakadémián a Magyar Händel Társaság és Savaria Barokk Zenekar közös rendezésében. A címszerepet az Artisjus- és Junior Prima-díjas tenor, Szigetvári Dávid énekli.

A búcsújárást bemutató színpadi műsorral és hajnalig tartó táncházzal várják az érdeklődőket szombaton a 23. Csángó Bálon a budapesti Millenáris parkban.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma