NFZ_XII.10-16-ig_782x90-borowicz

2009.09.19
Tarján Tamás
Mi nehezebb? Egy másfél kilós Shakespeare-kötet, vagy százötven deka csokipapír? A Shakespeare-összesből kihullik a színpadra néhány bonbon-celofán, s épp rómeóésjúliányi súlya van. KRITIKA
Mándy Ildikó Társulata a tavaly bemutatott Lady Macbeth-ek laza folytatásaként (Shakespeare-tetralógiájuk második részének szánva), a Magyar Mozdulatművészeti Társulattal közösen vitte színre a MU Színházban a RésJ-t. „A gyűlölet és a szeretet, a testi szerelem és egyéb testi szenvedélyek, a konvenciók, a hatalom, a kiszolgáltatottság elleni küzdelem, a szabadságvágy – ahogy mi látjuk” – az alkotói összefoglaló közhelyei (az „ahogy mi látjuk” kivételével) nem sok segítséget nyújtanak. Menjünk a saját fejünk után, miként az előadók is teszik.
  Két fiatal, a nagybetűs Életbe történő belépés nemegyszer infantilis amatőrjei. Pörge kalapban, mintás pólóban, farmerja mellé tűzött gyíklesővel, sárga tornacipőben a fiú. Seprőnyi hajzattal, dekoltált felsőben, lila kockás szoknyában, magas szárú fűzős cipőben a lány. Mértékkel tarkák. Sokat jár a szájuk, leginkább a (most két hosszú ó jön) Rómeó és Júlia törmelékeit szavalják.
  Két öreg, a kisbetűs életből történő kihátrálás olykor szenilis profijai. A nő történetesen kontyos, a férfi történetesen kopasz, de mindketten fekete (táncos) alapruhát (trikót, nadrágot) viselnek, alkalmanként azonos kiegészítőkkel (fátyol, lepel, fodros szoknya). Mezítláb táncolnak, árnysötétek, szemük kéken karikás, mint a holtaké.
 
 
 
  Két felfújható, viaszszín bábu. Nagy fallosszal az egyik, nagy mellekkel a másik. Egymásba illenek. Rómeó és Júlia („Rómeó” és „Júlia”) szerelmi halálakor a két árny erőteljesen, szakszerűen, indulat nélkül kipréseli belőlük a szuflát, s a padlatra ejti az ernyedt műanyag emberzsákokat.
  Finoman, pontosan, mély iróniával kimunkált produkció. Oldalt s elöl tíz ventilátor csévéli időről időre – hatalmas gyásztüllöket lengetve – a levegőt és a rájuk eső halvány fényt. Fémszálakból hegesztett fekete állványok – kisebbek, nagyobbak – cövekelik ki, osztják fel a tágas teret. Hátul egyszerű dobogó, kettős ágynak is megvetve hevenyészetten. A három pár részint egymástól függetlenül, részint az egymástól való sokszoros függésben – egymás mintájaként, másaként – létezik. A fiú és a lány gyakorta – egymás mellett elbeszélve – nem dialógusban állnak egymással: a fiú a láthatatlan Lőrinc baráthoz, a lány a láthatatlan Dadához intézi szavait. Láthatatlanok? Legyen a kontyos a Dada, a kopasz pedig Lőrinc barát. Legyen a két gumibábu valamiféle harmadik kor- és egzisztencia-dimenzió a játszó és a táncoló duóhoz képest.
  Mándy Ildikó és Fenyves Márk a zenei turmixra-mixre mozgássá költi mindazt, amit a szereplőinek többségétől, cselekményétől, jeleneteitől nagyrészt megfosztott Shakespeare-tragédia meglehetősen közismert sztorijából hozzá kíván adni a fiatalok kedves, kilátástalan karattyolásához. Egy-két testhullám, körzés, hajlás: szemünk előtt a nyüzsgő reneszánsz estély. Mutatóujjuk – zajtalan csitt-csatt – párbajt vív. Hullanak a testtelen áldozatok. Siklik a két öreg, kúszik, elhever, üldögél. Tréfát űznek Shakespeare-ből, Gounod-ból, Prokofjevből. Holott nem engednek rezzenetlen, szertartásos komolyságukból. Fájdalomtól, tapasztalattól görnyedtek. Félig-meddig már a mitológiában gázolnak. A két árny nem a „gyerekeknek”, szinte nem is a közönségnek táncol és pantomimezik, hanem egymásnak. A koreográfia és a rendezés az egyszerű és rafinált között váltakozik, észrevétlen vagy nyers cserékkel.
  Madák Zsuzsanna álmélkodó, Czakó Máté méla. Egymástól majdnem mindig messzire sodorva, egymás pillantását hiába keresve kell forró és éretlen, egyszemélyes szerelemben leledzeniük (a szituáció a befejezésnél változik, többszörösen is). Nincs ok kinevetni őket, közegük groteszk líraiságát. Madák Júlia-féleségében egy lefojtott Makrancos Kata is hánykolódik. Bonbonevési, papírhajigáló automatizmusa (miközben átmenetileg angolul csócsálja a drámaszöveget) pazar miniatűr. Márványos mimikája tartalmas talány. Czakó a pipogya elszigetelődés, a süket hadoválás perceiben kitűnő. Bohóbb arcjátékkal társul partneréhez. Mándy Ildikó néha mesterkélt rendezői ötleteit, eszközhasználatát olyan szép mozzanatok feledtetik, mint a szerelmesek üvegpoharából ide-oda öntött tea bíborlása: így, a jelkép nyelvhegyén váltanak csókot, szenvedélyesebbet, mint amilyen replikájukban csattan.
  Összeszokott csapat tevékenykedett az este sikere érdekében: Szűcs Edit (jelmez), Halma Ágnes (smink), Payer Ferenc (fényterv), Kondás Zoltán (hang), XMO-DG-MI (zene), Tariska Andrea (produkciós menedzser). A kereskedelmi televíziók hírkrónikáira való fölösleges rájátszást („két sikeres és egy sikertelen öngyilkosságról tudósíthatunk…”), az árnyak végpillanatban történő szakmai – és ezért civil – szóra fakadását, egy-két üresjáratot meg lehetett volna úszni. De a RésJ ígyis rászolgál arra, hogy alcímében Rómeó és Júliának nevezze magát.
2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA

Vashegyi György karmester vezetésével a Purcell Kórus és a korabeli hangszereken játszó Orfeo Zenekar kedden Versailles-ban, a Királyi Kápolnában, szerdán pedig Párizsban, a Szent Rókus-templomban adott koncertet. A műsoron J. S. Bach Karácsonyi oratóriumának, kantátái szerepeltek. Csütörtökön a Párizsi Magyar Intézet vendégei voltak az együttesek, ahol Magyar és német lutheránus barokk zene 1690 körül: Strattner és Buxtehude című koncertprogramjukkal léptek fel.

A tíz éve elhunyt Yves Saint-Laurent francia divattervező száz, eddig sehol be nem mutatott rajzát árverezik el szerdán Párizsban. A rajzok a hatvanas évek elején készültek egy kiadó számára, az Un Diable a Paris (Egy ördög Párizsban) című gyerekkönyvet illusztrálták volna, ám a mű végül nem jelent meg. A rajzok a 2014-ben meghalt Jacques Damase könyvkiadó műgyűjteményébe tartoznak. Damase a párizsi divatvilág cipőtervezője, Roger Vivier révén találkozott a divattervezővel, akitől megrendelte a száz különleges rajzot. A Cocteau stílusát idéző grafikákon félig ember, félig állat szereplők láthatók, van közöttük bikafejű vagy pillangószárnyú karakter is, valamint maszkos figurák, melyek ördögöket vagy manókat ábrázolnak.

2019. február 18-19-én a BMC-ben külföldi zeneipari szakemberek és ismert magyar alkotók részvételével rendezik a Dalszerző Expót. Az Artisjus által életre hívott rendezvényen az előadásokon, workshopokon, tanácsadásokon és nyitott stúdiós programokon az érdeklődők gyakorlati tudásra és új szakmai kapcsolatokra is szert tehetnek, megismerhetik a dalok, zenei művek születésének műhelytitkait. A program magyar meghívottai között lesz Dés László, Caramel Szakos Krisztián szerző-producer és Faltay Csaba, az alkalmazott zene szakértője is

Az Európai Filmakadémia (EFA) szombat esti sevillai gáláján Pawel Pawlikowski lengyel rendező fekete-fehérben forgatott Hidegháború című alkotása megkapta a legjobb filmért és a legjobb rendezőnek járó díjat is. Joanna Kulig vehette át a legjobb női főszerepért járó díjat, a legjobb forgatókönyv és legjobb vágás kategóriában is ez a film nyert. A legjobb férfi főszerepért járó elismerést az olasz Marcello Fonte kapta meg a Dogman című filmben nyújtott alakításáért. A brit Armando Iannuicci által rendezett Sztálin halála című alkotás a filmvígjáték kategóriában győzött. A szakmai pályafutása elismeréseként életműdíjat vett át Carmen Maura spanyol színésznő.

Az animációs filmes mezőnyből a Még egy nap élet című lengyel-magyar-spanyol-német-belga koprodukció kapta az Európai Filmakadémia díját. Az alkotás a polgárháború szélén álló Angolában játszódik 1975-ben, és egy veterán újságíró szemszögéből mutatja be, hogyan áll feje tetejére a világ. A produkciót a közelmúltban a budapesti Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon is díjazták.

Egy magas rangú pap 4400 éves, érintetlen temetkezési helyét találták meg régészek a Kairóhoz közeli szakkarai nekropoliszban. A sír kivételesen jó állapotban maradt fenn, színei az eltelt évezredek ellenére is ragyognak. A 10 méter hosszú, három méter széles és három méter mély sírban egy Vahtié nevű, királyi szolgálatban álló papot helyeztek örök nyugalomra az i.e. 2500 és 2300 között uralkodó Noferirkaré idején. A bejárat felsorolja az elhunyt mind a három tisztségét, a királyi tisztítópapi mellett a királyi felügyelői és szenthajóőrzői titulusát is. A falfestmények egy része az elhunytat ábrázolja anyjával családtagjaival, a többin kerámia-, bor- és kegyeletitárgy-készítési jelenetek, vallási áldozat bemutatása, zenés előadások, vadászjelenetek, vitorlás hajók láthatók.

Emlékül címmel mutatja be Herczku Ágnes Hozomány – Erdélyi népzene régen és most / Visa című lemezét december 19-én és 20-án a Hagyományok Házában. Az esten közreműködő zenészek és táncosok a folklórt nem ismerő nézőnek is felejthetetlen élményt nyújtanak.

herczku_agnes_visa

A Kodály-módszert általában olyan fogalmakkal társítjuk, mint világhírű, egyedülálló, védett szellemi örökség, és büszkék vagyunk arra, hogy Magyarország a bölcsője. De tudatában vagyunk-e valójában annak, hogy mekkora kincs birtokában vagyunk? Látjuk-e, miként tekint a világ erre az örökségre?

Örökségi hétvégét tart december 15-16-án a Pro Urbe Civil Európai Fórum Visegrád és Bécs – Építészeti örökségünkről, Közép-Európában címmel. A neves nemzetközi szakértők részvételével zajló konferencián bemutatják azt az online fórumot is, amely az épített örökségről szóló párbeszédnek teremt felületet Európa lakossága számára.

Harmadik Jazzkívánságműsor lemezét készítette el a Sárik Péter Trió. A formáció ezúttal kizárólag magyar pop-rock dalokat dolgozott át, valamennyit Falusi Mariann énekli. Az albumot pénteken mutatják be a MOM Kulturális Központban.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma