IDO_KEP_banner_728x90_2_002

2016.06.09
Végh Nóra

Seleljo Erzsébet szaxofonművész és Razvaljajeva Anasztázia hárfaművész egy közös koncertélmény után döntöttek úgy, hogy megalapítják a DuoSeRa formációt. A két hangszer párosításának történetéről, az átiratok készítéséről, doktori tanulmányaikról, a tanítás szeretetéről, illetve közelgő koncertjeikről meséltek.

A szaxofon-hárfa duó formáció ötlete egy közös koncertélmény után merült fel bennetek. Mióta zenéltek együtt?

Seleljo Erzsébet: A koncert 2012 telén a Zeneakadémia doktori iskolájának szervezésében valósult meg, ez volt az első alkalom, hogy együtt zenéltünk. Életemben először játszottam hárfával, nagyon jó élmény volt. Az előadás tematikája is nagyon tetszett, amely a Napszakok a zenében címet viselte. Én Gustav Bumcke Notturno című szerzeménye kapcsán kerestem meg Násztyát, hogy lenne-e kedve azt eljátszani velem. Ez egy posztromantikus darab, és az egyik legelső mű erre a hangszerpárosításra. Bár voltak szkeptikusok, összességében olyan jó visszajelzések érkeztek, hogy ez megadta a kezdő löketet számunkra a további közös munkához.


IMG_0678b


Valóban nem mindennapi párosításról beszélünk. Hogyan fogadja a közönség?

Razvaljajeva Anasztázia: Tényleg nem mindennapi a felállásunk. Bár ismerek pár másik szaxofon-hárfa duót, de ők mind külföldiek, Magyarországon rajtunk kívül nincs ilyen formáció. Különlegességéből fakadóan több oldala van a dolognak: a közönség egyrészt nagyon pozitívan, másrészt némi kétkedéssel is fogad. Minden olyan dologban, ahol az ember a határokat kutatja és feszegeti, találkozik azzal a véleménnyel, hogy minek is változtatatni azon, ami bevált: a hárfán lírai dallamokat pengessenek kibontott hajú, finom hölgyek, szaxofonon pedig jazzt kell játszani. A sztereotípiák nem véletlenül alakulnak ki, nem is hiszem, hogy minden áron azon kell lenni, miként romboljuk le őket. De minket az érdekel, hogy mi van ezeken a határokon túl. Az emberek szeretik a hagyományos dolgokat, de ugyanúgy vágyunk az újdonságra is. Ezt a kettőséget látom abban is, amikor egy jól ismert, klasszikus mű nem klasszikus hangszerelésben hangzik el. Erről az jut eszembe, hogy amikor Shakespeare-t olvasunk, akkor vajon ragaszkodunk-e az eredeti nyelven írt verzióhoz, vagy egy jó fordítást is megfelelőnek találunk.

Seleljo Erzsébet: Az sem mindegy, hogy középkori angolról vagy a ma is használatos nyelvről beszélünk. Amikor hozzányúlunk egy darabhoz és átiratot készítünk, akkor nem megváltoztatni szeretnénk, csak a mi nyelvünkön is érthetővé tenni.


Repertoárotokban a reneszánsz darabokon át egészen a kortárs zenéig találni műveket.

Razvaljajeva Anasztázia: Erzsivel utánajártunk, hogy az elmúlt száz évben milyen darabok születtek erre a párosításra. Ezekből néhányat játszunk is, de főként saját átiratokat, adaptációkat készítünk, jelenlegi repertoárunk legnagyobb szeletét pedig a számunkra komponált kortárs zene képezi. Találkozások címmel olyan sorozatot indítottuk el 2014-ben a FUGA Építészeti Központban, ahol magyar kortárs zeneszerzők műveit mutatjuk be reneszánsz dalokkal párosítva. Többek között együtt dolgoztunk már Zombola Péterrel, Maros Miklóssal, Fekete Gyulával, Láng Istvánnal, Pócs Katalinnal, Horváth Márton Leventével, Solti Árpáddal, Virágh András Gáborral, Balogh Mátéval, Zarándy Ákossal, Kedves Csanáddal és Tornyai Péterrel is. Ebből a kortárs repertoárból szemezgetve, a nekünk dedikált művekből álló műsorból adunk koncertet június 13-án a Hermina Galériában és 23-án a Corvintetőn, a MetronómTető keretein belül.


 


Az Óbudai Társaskörbe pedig klasszikus alkotásokat hoztok el. Mire számíthatunk a június 11-ei esten?

Seleljo Erzsébet: A hangverseny első felében romantikus fantáziákat fogunk játszani olyan híres operákból, mint a Bűvös vadász vagy a Carmen, a második felében pedig jól ismert 20. századi szvitek csendülnek majd fel, többek között részletek Debussy Gyermekkuckójából és Piazzolla A tangó történetéből. Bartók Béla Román népi táncok pedig azért is személyes kedvenc, mert mi magunk írtuk át.


A DuoSeRa Szentpétervárra is meghívást kapott. Hogyan történt a felkérés?

Razvaljajeva Anasztázia: Mindig örülünk, ha eljuthatunk új helyszínekre és új közönség elé állhatunk. Mindketten többször jártunk külföldön szólóban vagy más kamaraformációinkkal, de a DuoSeRa most ősszel lép először nemzetközi színpadra: október végén Szentpéterváron, a Nemzetközi Akadémiai Fesztiválon fogunk fellépni. Megtiszteltetés, hogy az itthoni fellépéseink mellett külföldön is érdeklődnek tevékenységünk iránt. Szentpétervár elképesztő város, nagyon szeretem! És nagy izgalommal várjuk mindketten, hogy a Seremetyev Palotában és a Mariinszkij Színház kamaratermében játszhassunk! 


IMG_0563_copy


Milyen fázisban vannak a doktori tanulmányaitok?

Razvaljajeva Anasztázia: Mindketten elindítottuk a disszertációs eljárást, és remélhetőleg egy-két éven belül befejezzük a dolgozatokat és megvalósul a DLA-tanulmányaink lezárása és a védés. Egyébként mindketten kortárs zenével kapcsolatos témát választottunk, és ugyanannál a konzulensnél, Tihanyi Lászlónál vagyunk.

Seleljo Erzsébet: Nálunk ez úgy működik, hogy lehet választani egy hosszabb disszertáció és egy rövidebb diplomakoncert, illetve egy hosszabb műsor és egy rövidebb disszertáció írása között. Mi valószínűleg inkább a nagyobb, 90 perces hangversenyt fogjuk választani. A dolgozat írása is élvezetes, hiszen olyan témával foglalkozhatunk, amely szorosan kapcsolódik a hangszerünkhöz, a kutatás során pedig nemcsak papíron, hanem a fejünkben is összerakhatunk egy kerek mozaikot. Azonban gyakorló zenészként komoly szervezést igényel teendőik összeegyeztetése.




Fiatal korotok ellenére már komoly tapasztalatokkal rendelkeztek az oktatás terén. Mit jelent számotokra a tanítás?

Seleljo Erzsébet: Lényegében 20 éves korom óta tanítok. A magántanítást londoni tanulmányaim alatt kezdtem el, majd a diplomához közeledve vagy 20 magántanítványom volt és két iskolában is dolgoztam óraadóként. Itthon a legelső munkám a Siófoki Művészeti Iskolában volt, most pedig a Bartók Béla Konzervatóriumban tanítok.

Razvaljajeva Anasztázia: Én is kb. ugyanannyi idősen kezdtem el tanítani, mint Erzsi. Középiskolai tanulmányaimat Szegeden végeztem, ott kezdtem el tanítgatni, először csak magánban. Budapestre 2006-ban kerültem fel, amikor felvettek a Zeneakadémiára. Az első budapesti években egy itt élő francia családhoz jártam házhoz hárfát tanítani, de állásban csak pár éve tanítok: tanársegéd vagyok a Zeneakadémián Vigh Andrea mellett. A tanítás épp úgy tanulás is, és egyre több tapasztalattal egyre jobban lát bele az ember a tanítás művészetébe. Amikor tanítasz, teljesen más szemszögből látsz rá egy adott problémára. Olykor számunkra evidens dolgokat kell definiálni a diák számára, és nem lehet félvállról venni, hiszen az a cél, hogy megértse, és közösen megoldást találjunk. Két diák között is olyan különbségek lehetnek, hogy azonos problémahelyzetben más-más megközelítést, módszert kell választanunk. Van, akit erőteljesen biztatni kell, hogy megjöjjön végre az önbizalma, míg másnál finoman kell bánni a dicsérettel, mert azt hiszi, akkor kevesebb gyakorlás is elég.

Seleljo Erzsébet: Magam is nagyon sokat fejlődtem a tanítással, nekünk is mindig újra elő kell vennünk az alapokat, és azokat a legjobb tudásunk szerint átadni. Ezt a foglalkozást kicsit a személyi edzőkéhez tudnám hasonlítani, akik az egyéni teljesítményt fejlesztik. Nincsenek általános megoldások, mindenkire oda kell figyelni, és megtalálni, hogy mivel hozhatja ki a legtöbbet magából. Emberileg és szakmailag két nagy példaképem van: az első szaxofontanárom, az édesapám, Seleljo Jaroszláv és a londoni professzorom, Kyle Horch. Ha jó példát kapunk, akkor az akár egy életre szóló minta is lehet. Nagyon sokszor visszagondolok arra, hogy ők milyen módszereket alkalmaztak egyes problémák megoldására és hogyan kezeltek adott szituációkat.


Végh Nóra

Fotó: Raffay Zsófi

lukoviczky

deri-tojas2_R

2019.04.20

A néprajzi és népművészi gyűjtemények kialakulásának már viszonylag korai szakaszában figyelem fordult a hímes tojások felé, s hamar a kollekciók részévé váltak. A debreceni Déri Múzeum is őriz néhány értékes darabot. Van, amelyiket karcolt technikával díszítették, másokat írókával, a legújabbat pedig ecsettel, temperával festették.

balanchine04

2019.04.20

George Balanchine látta a zenét és hallotta a táncot – így jellemezte híres szólótáncosnője, Karin von Aroldingen a grúz származású orosz-amerikai művészt, a szimfonikus balett atyját, a modern balett megálmodóját. A Magyar Nemzeti Balett a művész egy 1950-es alkotását, a Sylvia pas de deux-t is bemutatta március végén az OMG balettesten.

160703_fortepan_R

2019.04.20

A Nemzeti Galéria Minden múlt a múltam című kiállításának közel háromszáz fotója egy képzeletbeli életutat vázol fel. A fotókon keresztül átsejlik a történelem, megismerjük, miként változott a magyar társadalom az elmúlt száz évben, hogyan hatottak – és hatnak most is – a múlt traumái, és hogy melyek azok a normák és szokások, amelyek máig nem hullottak ki az idő rostáján.

Az 1600 éves aranykincset Észak-Izraelben, Galileában találták kiránduló kamaszgyerekek a földeken, Cipóri patak medrénél. Egy tanösvény mellett bukkantak rá, amely a késő római és a bizánci korban a zsidók önrendelkezését biztosító bírói tanácsnak, a Szanhedrinnek otthont adó különböző helyszíneket köti össze egymással.

Az érme egyik oldalán II. Theodosius császár (401-450) látható, aki arról is ismert, hogy ő tette törvényeivel másodosztályú polgárokká az Izrael földjén élő zsidókat. A másik oldalon a győzelem istennője látható egy hatalmas kereszttel. Az aranyéremnek az egykori neve solidus volt, ez volt a leggyakoribb pénznem a késő római birodalomban, és a korai bizánci korszakban.

A mesterséges intelligenciát egy hongkongi művész hozta létre. Victor Wong három év alatt építette meg és programozta be az A. I Gemini nevű robotot, amelyet a tusfestés technikájára tanított meg, és a Holdról készült háromdimenziós képekkel „táplálta". Az A.I Gemini átlagosan 50 óra alatt fest meg egy képet, amelyhez általában mindössze fekete tintát, vizet és kínai merítéses technikával előállított papírt használ. A robot egy képének ára jelenleg nagyjából 10 ezer font (3,7 millió forint) Londonban.

A kutatók a neolitikus korszakból származó DNS-eket összevetve megállapították, hogy az őslakók Anatóliából (a mai Törökország területéről) Kr. e. 4000 táján értek a mai Nagy-Britanniába. A török ősök révén terjed el a földművelés Európa-szerte, így brit szigeten is. A neolitikus bevándorlók Britanniában a földművelésen kívül a nagy sziklákból készített építmények, megalitok hagyományát is elterjesztették. A Stonehenge is ennek a tradíciónak az egyik emléke.

A fosszíliák a dicynodonták legkevesebb hét-nyolc egyedéhez tartoznak, az emlősök ezen ősei ökörméretűek voltak. Vannak közöttük archosaurus- és más őshüllő-maradványok is, utóbbi a krokodilok őséé lehetett. A tudósok úgy vélik, hogy az 1x2 méter kiterjedésű és ugyanilyen mély terület ivóhely volt abban az időben, amikor nagy szárazság pusztított a térségben, és az állatok legyengült állapotuk miatt pusztultak el. Argentína gazdag a triász, a jura és a kréta földtörténeti korból származó fosszíliák lelőhelyeiben, olyan ősállat-kövületekre bukkantak a dél-amerikai országban, amelyek a bolygó északi részén nem fordulnak elő.

Egy antarktiszi expedíció a Viktória-föld északi részén bukkantank a kéznagyságú nyomra, mely az archosaurus nemhez tartozó állattól származik. Emellett a kutatók a Déli-sarktól mintegy 1700 kilométerre erdők megkövesedett maradványait fedezték fel. Ez arra utal, hogy 200 millió évvel ezelőtt az Antarktisz nem az a jeges kontinens volt, mint ahogyan azt ma ismerjük.

Palóc húsvétot tartanak hétfőn a szlovákiai Fülek várában. A tizennegyedik alkalommal megtartott rendezvényen a helyi értékekre, a palóc hagyományokra helyezik a hangsúlyt, de a műsorban a magyar mellett a szlovák kultúrát is bemutatják.

palocnepviselet_500

Az eredeti bemutató után ötven évvel újra a mozivásznon lesz látható Várkonyi Zoltán klasszikusa, a felújított Egri csillagok, amelyet nagyszombattól a sepsiszentgyörgyi Művész Moziban is vetítenek.

Koncertek, tojásfestés, interaktív gyermekelőadás és néptáncbemutató is várja az érdeklődőket húsvétvasárnap és húsvéthétfőn az Ibolyanap elnevezésű családi rendezvényen a Gödöllői Királyi Kastélyban.

Életre kelnek a húsvéti hagyományok, változatos programok várják a látogatókat az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban rügyfakasztó vasárnap és vízbevető hétfőn.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma