IDO_KEP_banner_728x90_2_002

2012.06.28
Kovács Bálint
Két bolygón játszódik Ursula Meier filmje, mégsem sci-firől, hanem szocio-realista drámáról van szó. Az egyik világ lepukkant lakótelep-tornyok, kietlen, elhagyatott koszfészkek vidéke, a másik idilli, hófehér síparadicsom; a kettőt pedig csillagkapu helyett felvonó köti össze. KRITIKA
Fent a jómódú alpesi turisták nem is gondolják, hogy a lentiek közül bárki közéjük férkőzhetne, így mindenüket ott teszik le őrizetlenül, ahol kedvük tartja – a lentről jött tolvaj meg azt lop el, amit csak akar. De a felvonó lenti végállomásánál automatikusan minden elértéktelenedik: vagy nem is kell senkinek a lopott áru, vagy filléreket adnak érte. Valahogy így néz ki a Nővér társadalomrajza.

 
Simon, a tizenkét éves fiú huszonéves, ideiglenes állások és a munkanélküliség között ingázó nővérével él együtt, és lopásból tartja el a kis családot; a síelőktől elcsent szendvicseken meg a lopott sífelszerelések árából élnek. Amit a fiútól kap, a nő leginkább elissza vagy pasijaira költi – mintha a gyerek az apja, de legalábbis a nála sokkal érettebb bátyja lenne. A lány egy normális párkapcsolatot szeretne, a fiú pedig azt, hogy egyetlen rokona szeresse őt, vagy legalábbis úgy bánjon vele, ahogyan azt egy gyerekkel szokás. Mert persze erről szól valójában a Nővér, nem arról, hogy hogyan sikerül vagy nem sikerül eladni a síléceket, hogy elkapják, lebuktatják-e Simont vagy sem, hogy hogyan lesz cinkosa egy Svájcban dolgozó angol vendégmunkás a fiúnak; de még csak nem is arról, hogy hogyan kényszerül a gazdagoktól való lopásra a szegény, és hogyan válik lemoshatatlan, leküzdhetetlen jellemzőjévé ez az életforma. Hanem egy abnormális kapcsolatról, szeretetvágyról, egy – a választott életmód látszata ellenére is – idősebb nő és egy fiatalabb fiú rokoni viszonyáról.

 
És épp akkor a legjobb a film, amikor valóban ezt mutatja be: Simon és Louise kétségbeesett kísérleteit egy normálisabb élet elérésére, megalkotására, meg az ezeket követő kudarcokat. Ilyenkor a legemlékezetesebb a lenyűgözően beszédes arcú, meglepően sokszínű fiú, Kacey Mottet Klein és a belső leépülését külsejével palástolni próbáló, minden mozdulatával és arckifejezésével saját élete ellen lázadó, egy jobb életre öccséhez hasonló gyermekiességgel vágyó Léa Seydoux játéka, és ilyenkor a legőszintébb, legsallangmentesebb a film is. Mert máskor néha túlontúl didaktikus, bántóan egyértelmű: a legkiábrándítóbb túlmagyarázás az, amikor Simon szó szerint pénzért akarja megvenni Louise-tól – aki ráadásul még alkudozik is az összegről – az ölelést. Kicsit túlzottan „fesztiválfilm” a Nővér, a szó rossz értelmében (ha esetleg volna másmilyen értelme is): Ursula Meier ötször ötféleképpen is elmondja, amit fontosnak tart, matematikailag kiszámolva, miből mennyi kell a biztos érthetőséghez és a kívánt hatáshoz. Hogy egyértelmű legyen, milyen szomorú az, hogy Simon nem gonoszságból lop, hanem azért, hogy ne haljon éhen; hogy milyen abszurd, hogy a családban a gyereknek kell felnőttként viselkednie és felelősséget vállalnia, míg a felnőttre száz frankot sem lehet rábízni. Hogy Simon annyira vágyik egy normális családra, hogy még egy vadidegen, de szimpatikus turistában is anya-pótlékot lát. (A film kétharmadánál pedig egy olyan titok lepleződik le, ami alapjaiban rendezi át, hogy miről is szól a film; Meier az így megismert, új viszonyokról hasonlóan kérlelhetetlen egyértelműséggel mondja el véleményét.) Ettől pedig jóindulattal sebészien pontos társadalom- és lélekrajzzá, rosszindulattal viszont túl steril, patikamérlegen kimért hatásvadászattá válik a film.

 
Ha kicsit többet bízna a nézőre, ha merne többet építeni kiváló színészeire, ha kicsit távolabbról kerülné a sablonokat, a tehetségét a Nővérrel azért így is bizonyító Ursula Meier a Dardenne-testvérek legjobb tanítványává válhatna. A szó jó értelmében.

lukoviczky

2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA

A budapesti Nemzeti Színház repertoárján is szereplő Ady-estjével vendégszerepel a kolozsvári színházban Földes László Hobo. A föltámadás szomorúsága című verses-zenés összeállítás április 24-én, szerdán 17 és 20 órától tekinthető meg a színház Stúdiótermében.

Az 1600 éves aranykincset Észak-Izraelben, Galileában találták kiránduló kamaszgyerekek a földeken, Cipóri patak medrénél. Egy tanösvény mellett bukkantak rá, amely a késő római és a bizánci korban a zsidók önrendelkezését biztosító bírói tanácsnak, a Szanhedrinnek otthont adó különböző helyszíneket köti össze egymással.

Az érme egyik oldalán II. Theodosius császár (401-450) látható, aki arról is ismert, hogy ő tette törvényeivel másodosztályú polgárokká az Izrael földjén élő zsidókat. A másik oldalon a győzelem istennője látható egy hatalmas kereszttel. Az aranyéremnek az egykori neve solidus volt, ez volt a leggyakoribb pénznem a késő római birodalomban, és a korai bizánci korszakban.

A mesterséges intelligenciát egy hongkongi művész hozta létre. Victor Wong három év alatt építette meg és programozta be az A. I Gemini nevű robotot, amelyet a tusfestés technikájára tanított meg, és a Holdról készült háromdimenziós képekkel „táplálta". Az A.I Gemini átlagosan 50 óra alatt fest meg egy képet, amelyhez általában mindössze fekete tintát, vizet és kínai merítéses technikával előállított papírt használ. A robot egy képének ára jelenleg nagyjából 10 ezer font (3,7 millió forint) Londonban.

A kutatók a neolitikus korszakból származó DNS-eket összevetve megállapították, hogy az őslakók Anatóliából (a mai Törökország területéről) Kr. e. 4000 táján értek a mai Nagy-Britanniába. A török ősök révén terjed el a földművelés Európa-szerte, így brit szigeten is. A neolitikus bevándorlók Britanniában a földművelésen kívül a nagy sziklákból készített építmények, megalitok hagyományát is elterjesztették. A Stonehenge is ennek a tradíciónak az egyik emléke.

A fosszíliák a dicynodonták legkevesebb hét-nyolc egyedéhez tartoznak, az emlősök ezen ősei ökörméretűek voltak. Vannak közöttük archosaurus- és más őshüllő-maradványok is, utóbbi a krokodilok őséé lehetett. A tudósok úgy vélik, hogy az 1x2 méter kiterjedésű és ugyanilyen mély terület ivóhely volt abban az időben, amikor nagy szárazság pusztított a térségben, és az állatok legyengült állapotuk miatt pusztultak el. Argentína gazdag a triász, a jura és a kréta földtörténeti korból származó fosszíliák lelőhelyeiben, olyan ősállat-kövületekre bukkantak a dél-amerikai országban, amelyek a bolygó északi részén nem fordulnak elő.

Palóc húsvétot tartanak hétfőn a szlovákiai Fülek várában. A tizennegyedik alkalommal megtartott rendezvényen a helyi értékekre, a palóc hagyományokra helyezik a hangsúlyt, de a műsorban a magyar mellett a szlovák kultúrát is bemutatják.

palocnepviselet_500

Az eredeti bemutató után ötven évvel újra a mozivásznon lesz látható Várkonyi Zoltán klasszikusa, a felújított Egri csillagok, amelyet nagyszombattól a sepsiszentgyörgyi Művész Moziban is vetítenek.

Koncertek, tojásfestés, interaktív gyermekelőadás és néptáncbemutató is várja az érdeklődőket húsvétvasárnap és húsvéthétfőn az Ibolyanap elnevezésű családi rendezvényen a Gödöllői Királyi Kastélyban.

Életre kelnek a húsvéti hagyományok, változatos programok várják a látogatókat az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban rügyfakasztó vasárnap és vízbevető hétfőn.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma