Nfz_Kultura.hu_berletes_Mvasar_728x90_002

2012.06.28
Kovács Bálint
Két bolygón játszódik Ursula Meier filmje, mégsem sci-firől, hanem szocio-realista drámáról van szó. Az egyik világ lepukkant lakótelep-tornyok, kietlen, elhagyatott koszfészkek vidéke, a másik idilli, hófehér síparadicsom; a kettőt pedig csillagkapu helyett felvonó köti össze. KRITIKA
Fent a jómódú alpesi turisták nem is gondolják, hogy a lentiek közül bárki közéjük férkőzhetne, így mindenüket ott teszik le őrizetlenül, ahol kedvük tartja – a lentről jött tolvaj meg azt lop el, amit csak akar. De a felvonó lenti végállomásánál automatikusan minden elértéktelenedik: vagy nem is kell senkinek a lopott áru, vagy filléreket adnak érte. Valahogy így néz ki a Nővér társadalomrajza.

 
Simon, a tizenkét éves fiú huszonéves, ideiglenes állások és a munkanélküliség között ingázó nővérével él együtt, és lopásból tartja el a kis családot; a síelőktől elcsent szendvicseken meg a lopott sífelszerelések árából élnek. Amit a fiútól kap, a nő leginkább elissza vagy pasijaira költi – mintha a gyerek az apja, de legalábbis a nála sokkal érettebb bátyja lenne. A lány egy normális párkapcsolatot szeretne, a fiú pedig azt, hogy egyetlen rokona szeresse őt, vagy legalábbis úgy bánjon vele, ahogyan azt egy gyerekkel szokás. Mert persze erről szól valójában a Nővér, nem arról, hogy hogyan sikerül vagy nem sikerül eladni a síléceket, hogy elkapják, lebuktatják-e Simont vagy sem, hogy hogyan lesz cinkosa egy Svájcban dolgozó angol vendégmunkás a fiúnak; de még csak nem is arról, hogy hogyan kényszerül a gazdagoktól való lopásra a szegény, és hogyan válik lemoshatatlan, leküzdhetetlen jellemzőjévé ez az életforma. Hanem egy abnormális kapcsolatról, szeretetvágyról, egy – a választott életmód látszata ellenére is – idősebb nő és egy fiatalabb fiú rokoni viszonyáról.

 
És épp akkor a legjobb a film, amikor valóban ezt mutatja be: Simon és Louise kétségbeesett kísérleteit egy normálisabb élet elérésére, megalkotására, meg az ezeket követő kudarcokat. Ilyenkor a legemlékezetesebb a lenyűgözően beszédes arcú, meglepően sokszínű fiú, Kacey Mottet Klein és a belső leépülését külsejével palástolni próbáló, minden mozdulatával és arckifejezésével saját élete ellen lázadó, egy jobb életre öccséhez hasonló gyermekiességgel vágyó Léa Seydoux játéka, és ilyenkor a legőszintébb, legsallangmentesebb a film is. Mert máskor néha túlontúl didaktikus, bántóan egyértelmű: a legkiábrándítóbb túlmagyarázás az, amikor Simon szó szerint pénzért akarja megvenni Louise-tól – aki ráadásul még alkudozik is az összegről – az ölelést. Kicsit túlzottan „fesztiválfilm” a Nővér, a szó rossz értelmében (ha esetleg volna másmilyen értelme is): Ursula Meier ötször ötféleképpen is elmondja, amit fontosnak tart, matematikailag kiszámolva, miből mennyi kell a biztos érthetőséghez és a kívánt hatáshoz. Hogy egyértelmű legyen, milyen szomorú az, hogy Simon nem gonoszságból lop, hanem azért, hogy ne haljon éhen; hogy milyen abszurd, hogy a családban a gyereknek kell felnőttként viselkednie és felelősséget vállalnia, míg a felnőttre száz frankot sem lehet rábízni. Hogy Simon annyira vágyik egy normális családra, hogy még egy vadidegen, de szimpatikus turistában is anya-pótlékot lát. (A film kétharmadánál pedig egy olyan titok lepleződik le, ami alapjaiban rendezi át, hogy miről is szól a film; Meier az így megismert, új viszonyokról hasonlóan kérlelhetetlen egyértelműséggel mondja el véleményét.) Ettől pedig jóindulattal sebészien pontos társadalom- és lélekrajzzá, rosszindulattal viszont túl steril, patikamérlegen kimért hatásvadászattá válik a film.

 
Ha kicsit többet bízna a nézőre, ha merne többet építeni kiváló színészeire, ha kicsit távolabbról kerülné a sablonokat, a tehetségét a Nővérrel azért így is bizonyító Ursula Meier a Dardenne-testvérek legjobb tanítványává válhatna. A szó jó értelmében.

Roma_nok_kultura_banner_002

2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA

Az együttműködés részeként megvalósult egy, a Budapesti Wagner-napok díjnyertes, új arculatát visszatükröző installáció.A Wagner nevének betűit formázó installáció az eseménysorozat végéig, június 23-ig tekintető meg a Müpa főbejárata előtti téren.

A Hal négyesben című, kétfelvonásos, zenés krimivígjáték lesz az idei Székesfehérvári Nyári Színház műsorán, amelyet ezúttal is a Feketehegy-Szárazréti Közösségi Központban tartanak. Az előadások július 11. és 14. között lesznek láthatók. Főszereplők: Závodszky Noémi, Tűzkő Sándor, Varga Lili és Ballér Bianka játszik, a rendező: Kozáry Ferenc színművész.

A Megszálottak az elmúlt időszakban két nemzetközi fesztiválon is díjakat nyert. Májusban a Keresztény Filmek Világfesztiválján, Orlandóban nyerte el Fésűs Nelly a legjobb női alakítás díját. Most a film az Alaska Film Awards nemzetközi fesztivál fődíját, az Északi Fény Kirobbanó Tehetség Díja elismerést nyerte el, a jakartai világfesztiválon pedig a legjobb európai film Arany Díjat, Pozsgai Zsolt pedig a legjobb rendezői díjat is megkapta három másik kollégája mellett. A jakartai verseny díjait augusztusban az indonéziai császári városban, Dzsogdzsakartában, több napos ünnepség keretében veheti át a rendező a császári család meghívására.

A Római Magyar Akadémia június 25-én 19.00 órakor Zsigmond Dezső: A Sátán fattya című nagyjátékfilmjével emlékezik meg a 40-es évek egyik legnagyobb magyar tragédiájáról, a Kárpátalján élő magyarság vészkorszakáról, amelyről évtizedekig beszélni sem volt szabad. A Nagy Zoltán Mihály azonos című művéből készült film, Kárpátalja úgynevezett felszabadulás utáni periódusát (1944-45) tárja a néző elé, és a tizenhat esztendős Tóth Eszter sorsán keresztül láttatja a málenykij robot, valamint a szovjet megszállás borzalmait.

Huszonöt helyszínen 80 programmal, 400 fellépővel és kiállítóval várják a vendégeket az ormánsági Bőköz fesztiválon augusztus 22. és 25. között. Fellép mások mellett a Ghymes, Karácsony János, a Talamba Ütőegyüttes, a Hot Jazz Band, a Tárkány Művek vagy a Rudan Joe Akusztik Band, a bőközi helyi jellegzetességeket a települések tájházaiban lehet megismerni. Részletek itt.

Június 28-án a Bujdosó Trió ad koncertet az óbudai Gázlámpa Kioszk teraszán. A Esernyős névre keresztelt helyszín célja, hogy a finom kávék mellett kultúrát is kínálhassanak a különleges hangulatú fő téren.

teraszlive_bujdosotrio_WEB

A Zalaegerszegi Kortárs Művészeti Fesztivál (ZA-KO) előadásával június végén megkezdődik a szabadtéri színházi rendezvénysorozat, a nyár utolsó hónapjaiban pedig zenés produkciókat mutatnak be Kvártélyház udvarán.

Fényfestéseket, fényinstallációkat, utcaművészeti produkciókat tartanak a 4. Zsolnay Fényfesztiválon június 27. és 30. között Pécsett.

Egyebek mellett a III. Richárdot, a Vihart és a Szentivánéji álmot láthatja a közönség a hatodik Nemzetközi Shakespeare Fesztiválon, amelyet június 27. és július 3. között szerveznek meg a vajdasági Cortanovcin.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma