NFZ_XII.10-16-ig_782x90-borowicz

2011.10.17
Götz Eszter
Egy üvegfalra nyomódott nő torzképe érkezik a városba. Blanche DuBois-ból csak ennyit látunk, amikor Tennessee Williams darabja elkezdődik a Radnóti Színház színpadán. KRITIKA
A Vágyvillamos főszereplőjét szimbolikus és patologikus értelemben végig ez az üvegfal választja el a többi szereplőtől. És csak a második felvonásban következik be az a pillanat, amikor legalább a néző átjut a falon, megközelítheti Blanche világát, részévé lesz annak az elfojtott, de bármikor kirobbanó őrületnek, amit a nő magában cipel.
 Kováts Adél és Petrik Andrea
Zsótér Sándor rendezése az első perctől az utolsóig őrület és normalitás határán egyensúlyoz, sohasem tudhatjuk egyértelműen, mikor léptük át Blanche-sal együtt a kritikus határvonalat. Zsótér most az előadás kedvéért Ambrus Máriával együtt újrafordította a drámát, megszabadította a romantikus sallangoktól és kifinomult nyelvi eszközökkel bélelte ki a skizofréniába zuhanó asszony hadakozását a külvilággal. Kitűnő szöveg lett, erőteljes áthallásokkal, a szinonima-szótár gépies felmondásával, kibomló és megrekedő szó-özönökkel, stílusidézetekkel, elmotyogott verbális ínyencségekkel. Williams nyelve ebben a változatban mindenestül Blanche DuBois belső monológjává válik, ami magába olvasztja a külvilág ízléstelen, brutális megnyilatkozásait is, de csak azért, hogy árnyaltan kifejezze egy megbomlott lélek hangjait.
 Csányi Sándor és Petrik Andrea
A hangok azonban – legalábbis az első felvonás végéig – nehezen azonosítható szólamokra töredeznek, összhangzás nélkül. Egészen idáig azt érezzük, hogy félreértelmezett hangsúlyok, egymás mellett elbeszélt igazságok káosza foglalta el a színpadot. Az egykori jómódú, művelt déli családból származó Blanche látogatóba érkezik húga, Stella otthonába, New Orleans prolinegyedébe, és szétdúl mindent, ami addig kitűnően működött. Williams drámájában a sérült, hazugságokba menekülő nő és a brutális, nyers, minden finomságot nélkülöző környezet összeütközése szikrázik föl. Zsótér olvasatában azonban szinte mindegy, hol és mikor fordul elő Blanche, kikkel kerül kapcsolatba és hogyan. Itt egyedül a skizofrénia és a valóság ütközik ("Nem szeretem a realizmust", bukik ki Blanche-ból a darab vége felé). Nem is beszélhetünk valódi ütközetekről, hiszen a párbeszédek jó része a néző felé fordulva hangzik el, légüres térben, a viszonyok helyett azok kivonatát kapjuk. Mintha a cselekmény csupán Blanche lelkében kelne életre. Széttört valóság-cserepeken lépked, és a darab többi figurája csak e cserepek része. Ambrus Mária díszlete is átmeneti teret ábrázol: a Kowalski-házaspár lakását kívülről látjuk, a belső tér eseményeit csukott ablak vagy az üvegfal mögül látjuk, ablakpárkányok, korlátok és klímaberendezések uralják a teret, meg egy hajókémény formájú szoba, ami Blanche menedéke, ide rejti a holmiját, ide jár átöltözni, ez az egyetlen privát tere a család kínálta, kényszerű, köztes létben.
 Kováts Adél és Schneider Zoltán
A második felvonásra már nem keressük a kapcsolatokat. Itt válik egyértelművé, hogy az előadás valójában egyetlen figura hadszíntere. Kováts Adél olyan szilárd és bámulatosan gazdag szerkezetet épít fel Blanche DuBois szerepéből, ami lehetetlenné teszi a kapcsolatok megelevenedését. Felejthetetlen színészi teljesítménye, a leheletfinom határ preciőz ízlés és közönségesség között, kemény és kirobbanó nőisége, az üvegfal mögé zárt lélek őrjöngése ritka jelenség a hazai színpadon. De éppen ez a koncentrált színpadi jelenlét, ez az elképesztő sokszólamúság tette az előadást monodrámává. Blanche mellett kétdimenzióssá silányodott az összes többi figura: a karakteres, de szenvedélyt felmutatni nem képes Stella (Petrik Andrea) és a kedves, mackós, férfiasságában csúnyán kihasznált Mitch (Schneider Zoltán). Egyedül Csányi Sándor mutat fel ellenerőt Blanche-sal szemben Kowalski szerepében, mint ösztönök vezérelte hím, de ő is csak az erőszakkal, a test fölényével képes hámba fogni Blanche illékony illúziókra épített világát. Blanche ebben a közegben teljesen egyedül marad, magának játssza el a hosszú fürdőjeleneteket és magának öltözik föl pazar giccs-mezekbe. Szikrázó pillanatok tömegét hozza Kováts Adél, miközben felszámolja maga körül a darab valós közegét, és az egészet egy nagyszabású monodrámává alakítja.
2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA

Több kétes eredetű, vélhetően náci rablásból származó művet is talált az általa őrzött műalkotások között a Mannheimi Műcsarnok, amely teljes, 1933 után keletkezett gyűjteményét átvilágíttatta, hogy visszaadhassa jogos tulajdonosának az esetleges rabolt műkincseket. A múzeum által 1933-tól kezdődően beszerzett 2253 képzőművészeti alkotás között 25-ről feltételezhető, hogy a nácik lopták el vagy kényszerítették a tulajdonosokat azok erősen nyomott áron való eladására. A Kunsthalle Mannheim 2011-ben kezdte meg a tulajdonában lévő, 1945 előtt keletkezett és 1933 után vásárolt műalkotások eredetvizsgálatát.

Ötszörösére emelték az agrai Tádzs Mahalba szóló belépőjegy árát Indiában a hazai turisták számára, hogy visszaszorítsák a mauzóleum látogatottságát és környezeti terhelését. A 17. században fehér márványból emelt, palotaszerű síremléket naponta 10-15, hétvégénként 70 ezren keresik fel, a látogatók nagy többsége belföldi turista. Nekik az eddigi 50 helyett 250 rúpia (1000 forint) belépődíjat kell fizetniük. Drágult a belépés a külföldiek számára is, akiktől fejenként 19 dollárt (5400 forint) szednek be a pénztáraknál az eddigi 16 dollár helyett. A műemléket felügyelő Indiai Régészeti Szolgálat arra számít, hogy az áremelés hatására 15-20 százalékkal csökken a Tádzs Mahal területén tolongó turisták száma, emellett növekszik az állagmegőrzésre fordítható bevétel. Az indiai kormány néhány hónapja már napi 40 ezerben határozta meg a látogatók számának felső határát.

A Duna Palotában látható idén a Betlehemi jászolkiállítás, amely A Magyar Kézművességért Alapítvány (AMKA) felhívására érkezett alkotásokat mutatja be január 6-ig. Az idén 142 alkotó mintegy 300 művét válogatta be a szakmai zsűri a 25. alkalommal megrendezett kiállítás anyagába. A pályázók között voltak népi iparművészek, a Népművészet Mestere címmel kitüntetett alkotók, valamint diákok, nyugdíjasok, óvodai és iskolai közösségek, családok, hátrányos helyzetű és fogyatékkal élő emberek is.

Három év alatt 65 Baranya megyei településről 1931 főnek nyílt lehetősége díjmentesen megtekinteni a pécsi Zsolnay Kulturális Negyed látnivalóit. A Zsolnay Programot Pécs városa, a Baranya Megyei Önkormányzat (BMÖ) és a ZSÖK hívta életre 2016 januárjában. A résztvevők megismerték a negyed kiállításait, ismeretterjesztő programjait, táncházait, kreatív játszóházait.

Igazi ritkaságnak számító leletet, egy 1500 éves lámpabelet tártak fel a régészek Izraelben, akik szerint az olajlámpák begyújtásához használhatták a vastag, kötélszerű anyagot a bizánci korban. Az olajlámpások kulcsszerepet játszottak az ókori világ mindennapjaiban, hiszen napnyugta után ezek világították be az otthonokat és középületeket. Agyagból és üvegből készült lámpásokat gyakran találni a régészeti ásatásokon, ám ilyen régről való lámpabélre bukkanni nagy ritkaság.

Bach-művek, spirituálék és karácsonyi dalok is megszólalnak a Magyar Rádió Gyermekkórusának koncertjén pénteken a Müpában. A Gyermekkórus együttesei – a Picurkák, a Palánták és a Nagy korus – mellett fellép a Magyar Rádió Énekkara és a Szimfonikus Zenekar kis együttese is.

MR_Gyermekkorusa

„Most már túl vagyok a veszélyen” – így sóhajtott fel a kilences sorszámú szimfóniák elhíresült végzetességét babonásan átérző Gustav Mahler a maga IX. szimfóniájának befejezése után, a mű születését azonban csak alig egy évvel élte túl. A nagyszabású – Molnár Antal zenetudós szerint – végső üzenete: Ember, légy jó! Ezt a művet is hallhatjuk Mozart Három német tánca és Mendelssohn e-moll hegedűversenye mellett a Concerto Budapest előadásában december 16-án a Müpában.

Mucsi János koreográfus, érdemes művész közel negyvenéves alkotói-pedagógusi munkássága előtt tiszteleg az Amazonok, Danaidák című jubileumi portréműsor, melyet a Hagyományok Házában tartanak december 16-án.

A nép- és világzene, a jazz és a kortárs zene területén egyaránt otthonos, idehaza és külföldön is népszerű fúvós, Borbély Mihály előadóművészként és zeneszerzőként egyaránt a magyar jazz egyik meghatározó figurája. Kvartettjét, a Borbély Műhelyt az ezredforduló táján alakította meg. A csapat csütörtökön lép fel a Budapest Music Centerben.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma