2011.10.17
Götz Eszter
Egy üvegfalra nyomódott nő torzképe érkezik a városba. Blanche DuBois-ból csak ennyit látunk, amikor Tennessee Williams darabja elkezdődik a Radnóti Színház színpadán. KRITIKA
A Vágyvillamos főszereplőjét szimbolikus és patologikus értelemben végig ez az üvegfal választja el a többi szereplőtől. És csak a második felvonásban következik be az a pillanat, amikor legalább a néző átjut a falon, megközelítheti Blanche világát, részévé lesz annak az elfojtott, de bármikor kirobbanó őrületnek, amit a nő magában cipel.
 Kováts Adél és Petrik Andrea
Zsótér Sándor rendezése az első perctől az utolsóig őrület és normalitás határán egyensúlyoz, sohasem tudhatjuk egyértelműen, mikor léptük át Blanche-sal együtt a kritikus határvonalat. Zsótér most az előadás kedvéért Ambrus Máriával együtt újrafordította a drámát, megszabadította a romantikus sallangoktól és kifinomult nyelvi eszközökkel bélelte ki a skizofréniába zuhanó asszony hadakozását a külvilággal. Kitűnő szöveg lett, erőteljes áthallásokkal, a szinonima-szótár gépies felmondásával, kibomló és megrekedő szó-özönökkel, stílusidézetekkel, elmotyogott verbális ínyencségekkel. Williams nyelve ebben a változatban mindenestül Blanche DuBois belső monológjává válik, ami magába olvasztja a külvilág ízléstelen, brutális megnyilatkozásait is, de csak azért, hogy árnyaltan kifejezze egy megbomlott lélek hangjait.
 Csányi Sándor és Petrik Andrea
A hangok azonban – legalábbis az első felvonás végéig – nehezen azonosítható szólamokra töredeznek, összhangzás nélkül. Egészen idáig azt érezzük, hogy félreértelmezett hangsúlyok, egymás mellett elbeszélt igazságok káosza foglalta el a színpadot. Az egykori jómódú, művelt déli családból származó Blanche látogatóba érkezik húga, Stella otthonába, New Orleans prolinegyedébe, és szétdúl mindent, ami addig kitűnően működött. Williams drámájában a sérült, hazugságokba menekülő nő és a brutális, nyers, minden finomságot nélkülöző környezet összeütközése szikrázik föl. Zsótér olvasatában azonban szinte mindegy, hol és mikor fordul elő Blanche, kikkel kerül kapcsolatba és hogyan. Itt egyedül a skizofrénia és a valóság ütközik ("Nem szeretem a realizmust", bukik ki Blanche-ból a darab vége felé). Nem is beszélhetünk valódi ütközetekről, hiszen a párbeszédek jó része a néző felé fordulva hangzik el, légüres térben, a viszonyok helyett azok kivonatát kapjuk. Mintha a cselekmény csupán Blanche lelkében kelne életre. Széttört valóság-cserepeken lépked, és a darab többi figurája csak e cserepek része. Ambrus Mária díszlete is átmeneti teret ábrázol: a Kowalski-házaspár lakását kívülről látjuk, a belső tér eseményeit csukott ablak vagy az üvegfal mögül látjuk, ablakpárkányok, korlátok és klímaberendezések uralják a teret, meg egy hajókémény formájú szoba, ami Blanche menedéke, ide rejti a holmiját, ide jár átöltözni, ez az egyetlen privát tere a család kínálta, kényszerű, köztes létben.
 Kováts Adél és Schneider Zoltán
A második felvonásra már nem keressük a kapcsolatokat. Itt válik egyértelművé, hogy az előadás valójában egyetlen figura hadszíntere. Kováts Adél olyan szilárd és bámulatosan gazdag szerkezetet épít fel Blanche DuBois szerepéből, ami lehetetlenné teszi a kapcsolatok megelevenedését. Felejthetetlen színészi teljesítménye, a leheletfinom határ preciőz ízlés és közönségesség között, kemény és kirobbanó nőisége, az üvegfal mögé zárt lélek őrjöngése ritka jelenség a hazai színpadon. De éppen ez a koncentrált színpadi jelenlét, ez az elképesztő sokszólamúság tette az előadást monodrámává. Blanche mellett kétdimenzióssá silányodott az összes többi figura: a karakteres, de szenvedélyt felmutatni nem képes Stella (Petrik Andrea) és a kedves, mackós, férfiasságában csúnyán kihasznált Mitch (Schneider Zoltán). Egyedül Csányi Sándor mutat fel ellenerőt Blanche-sal szemben Kowalski szerepében, mint ösztönök vezérelte hím, de ő is csak az erőszakkal, a test fölényével képes hámba fogni Blanche illékony illúziókra épített világát. Blanche ebben a közegben teljesen egyedül marad, magának játssza el a hosszú fürdőjeleneteket és magának öltözik föl pazar giccs-mezekbe. Szikrázó pillanatok tömegét hozza Kováts Adél, miközben felszámolja maga körül a darab valós közegét, és az egészet egy nagyszabású monodrámává alakítja.
2012.08.31
Első hallásra kevésnek tűnhet az idei Velencei Építészeti Biennále főkurátora, David Chipperfield neves építész által választott hívószó, ami köré a nemzeti pavilonok és a központi kiállítás épült: „Common Ground”, azaz közös alap. KRITIKA
2012.08.31
A balladás novellák emlékezője nagyjából ugyanaz a férfi, aki természetesen valamikor volt gyerek és kamasz, vagy most is az, ha szorongató visszautat tesz az időben, mely a rekonstrukció során ugyancsak tartogat meglepetéseket, újabb lelki erőpróbákat. KRITIKA
2012.08.31
Itthon kevesen ismerték Vázsonyi Vilmost, a századfordulón élt demokrata politikus, igazságügyi miniszter unokáját, egy nagy múltú család utolsó közvetlen leszármazottját. Zeke Gyula és Hadas Miklós kötete erre a különleges emberre emlékezik, aki úgy élt és úgy is halt meg, ahogyan senki más. KRITIKA

Rendhagyó hangversennyel, a szólista Baráti Kristóf hegedűművész vezényletével kezdődik a Liszt Ferenc Kamarazenekar 2018/2019-es zeneakadémiai koncertsorozata szeptember 30-án. Az együttes egyik fő sajátossága, hogy karmester nélkül, kizárólag koncertmester irányításával lép fel, de Baráti Kristóf hegedűművész kedvéért most kivételt tesznek.

A pszichiátriai betegekkel szembeni előítéletek leküzdéséért festenek együtt mentálisan beteg és egészséges emberek szeptember 28-án és 29-én a Moravcsik Alapítvány és a Budapest Art Brut Galéria által közösen megrendezett PsychArt24 Művészeti Maratonon a Semmelweis Egyetem Elméleti Orvostudományi Központ aulájában. A művészeti maratont követően egy szakmai zsűri válogatja ki azokat a képeket, amelyeket december elejétől lehet megnézni a Budapest Art Brut Galériában, majd a tárlat később több vidéki nagyvárosban is bemutatkozik.

A Debreceni Egyetem (DE) az idén már 12. alkalommal csatlakozik a Kutatók éjszakájához. Ezúttal három városban – Debrecen, Nyíregyháza, Hajdúböszörmény –, 15 helyszínen, mintegy 120 programmal várják az érdeklődőket. A programokba az egyetem szinte valamennyi egysége bekapcsolódik, az idén centenáriumát ünneplő általános orvostudományi kar pedig kiemelkedő programokkal készül a szeptember 28-ai eseményre.

A 27 éves Darja Parhomenko győzött a bukaresti George Enescu klasszikus zenei nemzetközi verseny zongora kategóriájában! A fiatal orosz zongoraművész szoros küzdelmet vívott a második helyezettel, Daumants Liepinssel. A szeptember 1. és 23. között lezajlott George Enescu Versenyen 39 országból 270 fiatal művész vett részt, akiket mintegy 400 jelentkező közül választottak ki.

Johann Sebastian Bach orgonaművei szólalnak meg a Hold utcai református templom új orgonáján a Violin Travel sorozat őszi-téli szezonjában október 12-től újabb hét koncerten Budapesten. A közismert művek mellett az itthon ritkábban hallható darabok is megszólalnak Fassang László, Christoph Bossert (Németország), Benjamin Steens (Belgium), Vincent Thévenaz (Svájc), Szatmáry Zsigmond, Szabó Balázs és Mészáros Máté Zsolt tolmácsolásában.

Rekord nyári látogatottságot könyvelhet el alkotóházaiban a MANK Nonprofit Kft. A Szigligeten, Zsennyén, Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen, Mártélyon és Galyatetőn található hat alkotóházban inspiráló alkotásra nyílik lehetősége a művészeknek, de az épületek egyre több szakmai rendezvény helyszínéül is szolgálnak.

Galyatetoi_Alkotohaz

A múzeumi és könyvtáros szakma a Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek című, EFOP-3.3.3-VEKOP-16-2016-00001 azonosítószámú kiemelt projekt keretében sokat tesz azért, hogy csökkenjen a korai – azaz a végzettség nélküli – iskolaelhagyók aránya, javuljon a hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci helyzete, erősödjön a fiatalok társadalmi integrációja, csökkenjen a szegénységben, társadalmi kirekesztettségben élők száma. A nemes célok elérése érdekében a két kulturális szakterület három éven át tartó programot indított 2017 februárjában.

Táncosok a medencében, a szabad tüdős merülés művészete, az eltűnés jelensége és filmvetítés. Többek között ezt kínálja a PLACCC 2018 fesztivál, melynek programjait az utcán és egyéb elhagyatott, használaton kívüli helyen lehet megtalálni.

Test, technológia, mozgás, köztéri táncelőadás, techno-harkályok, interaktív városi hangjáték, performatív ikerkiállítás. Csak néhány hívószó az idén tízéves PLACCC témáiból. A nemzetközi fesztivál – amely köztereken, rendhagyó helyszíneken létrejövő alkotásokat állít középpontba – 2018. szeptember 3-án, 18 órakor rajtol el a Shapers című köztéri táncelőadással, amelyet a budapesti Rákóczi térre adaptál a francia Ex Nihilo társulat.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma