NFZ_Bartok_728x90mm_Kultura_hu_1_002

2018.03.31

Zavarban vagy, ha egy reneszánsz kori festményt nézel? Nem tudod, kiket ábrázol a kép, mi a jelentősége egy-egy szimbólumnak, színnek vagy kompozíciónak? Balázs Dóra, az ARTMargók blog szerkesztője utazásra invitálta a közönséget a Fészek Klubban március 26-án megtartott Művészeti kódfejtés című előadásával és egyúttal betekintést nyújtott az olasz reneszánsz képek titokzatos világába

2127aef20fa4980ac20b88d168b4c008
Fotó: Pinterest


Amikor a látogató belép egy múzeum kapuján, milyen érzés fogja el? Az izgatott várakozásé, hogy lélekben megérintheti a történelem egy-egy alakját? Hogy átélheti a ma is létező városok több évszázaddal ezelőtti atmoszféráját? Hogy ugyanúgy átjártja majd az áhítat, mint a múltbéli hívőket, akik ezen képek előtt imádkoztak sorsuk jobbra fordulásáért? Aligha. A múzeumban ugyanis egymás mellé helyezett festmények várják a betérőket, kalauzként pedig csupán egy-egy rövid felirat segíti az eligazodást az alkotók, a korok és a témák között. A látogatóban a kezdeti érdeklődést végül felváltja az unalom, és az utolsó termekben már csupán sebtében vet egy-egy pillantást a művekre. Hogyan férkőzhetnénk kicsit közelebb a múltbéli remekművekhez?

 

A művészettörténet ikonográfiának nevezi a kép tartalmának tudományát. Segítségével felismerhetjük és értelmezhetjük a gyakran használt szimbólumokat, jelképeket, kompozíciókat, gesztusokat és színeket, míg végül az értő szem számára beazonosíthatóvá válik a látvány. E tudás segítségével kódolhatjuk a festményeket, felfedezhetjük az ábrázolás témáját és miértjét, azt, hogy kiket látunk az adott képen, és milyen háttértörténetre vagy történelmi eseményre utal egy-egy drámai jelenet. Így szólal meg a festmény, így válik érthetővé a festő szándéka, miközben érdekes párbeszéd is létrejöhet múlt és jelen között.


Balázs Dóra, az ARTMargók blog főszerkesztője ebbe a tudományba, és így a festmények rejtett világába nyújtott betekintést március 26-án a Művészeti kódfejtés című előadásával a Fészek Művészklubban. Nem csalódtunk: a prezentáció beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Bepillantást nyertünk az olasz reneszánsz festmények jelrendszerébe, a kor ábrázolási módjaiba, melyek végül világszerte általánossá váltak és értelmezhetővé tették a festményeket az egyszerű emberek számára is.

 

Giovanni_Bellini_-_San_Giobbe_Altarpiece_-_WGA1704_reszlet
Giovanni Bellini: San Giobbe-oltárkép (részlet), 1487 körül
Assisi Szent Ferenc, Keresztelő Szent János, Szent Jób, Szűz Mária a gyermek Jézussal,
Szent Domonkos, Szent Sebestyén, Toulouse-i Szent Antal (balról jobbbra), angyalok (alul)


Az előadás egy „gyakorlóképpel” kezdődött, az előadó Alvise Vivarini Sacra Conversazione című, 1480-ban készített festményét választotta. A kép közepén, a trónon Szűz Máriát láthatjuk a gyermek Jézussal, két oldalán három-három alakkal. A „sacra conversazione” jellemző képtípusa a reneszánsznak; az ikonográfiában a „szent beszélgetés” fogalma szentek csoportjának ezt a víziószerű ábrázolását jelenti a Szűz és a gyermek alakja körül.


Mielőtt Balázs Dóra belekezdett volna a festmény mélyebb elemzésébe, megkért minket, közönséget, hogy próbáljunk belehelyezkedni a reneszánsz korba. Ahogy mondta: az akkori ember nem volt kitéve ennyi vizuális ingernek. Hiszen a ma embere gyakorlatilag azzal kezdi a napot, hogy bekapcsolja a telefonját, a laptopját, a tabletjét, a tévéjét, majd kilépve az utcára szintén számos plakáttal, felirattal, képi motívummal találkozik útja során. A reneszánsz idején azonban, ahogy az előadó is felhívta rá a figyelmet, ennek töredéke sem volt jellemző a hétköznapi életre, az utcákon csak különleges alkalmakkor találkozhattak a járókelők egy-egy kartonra festett képpel.

 

Egyetlen helyen viszont garantált volt a gazdag vizualitás, ez pedig nem volt más, mint a templom.

 

Ezen a ponton az előadó megállt egy pillanatra és kiemelte: azok a képek, melyeket ma már a múzeumokban láthatunk, eredetileg nem ezen intézmények falaira készültek, és nem volt szükség az ábrázolt látvány témáját, az alakok kilétét magyarázó feliratokra sem. E képek rendeltetési helye a templom volt, ahol a hívőknek maguktól kellett felismerniük a történeteket. A reneszánsz idején az írás-olvasás nem volt elterjedt, csak keveseknek adatott meg az ilyenfajta képzettség, viszont a bevett motívumok révén a kevésbé tanult hívők is rögtön felismerték az ábrázolt szenteket. A képek így teljesítették be funkciójukat: a megrendelők és a festők céljának megfelelően közelebb hozták a szentek szenvedéseit és az isteni jutalmukat a hívőkhöz, segítve ezzel a tanulságos történetek befogadását, átélését.

 

Alvise_Vivarini_sacra_conversazione
Alvise Vivarini: Sacra conversazione, 1480
Toulouse-i Szent Lajos, Páduai Szent Antal, Szent Anna, Szűz Mária a gyermek Jézussal,
Szent Joachim, Assisi Szent Ferenc, Sienai Szent Bernardin (balról jobbra)


Balázs Dóra emlékeztetett: a templomok nemcsak a szertartások helyszínei voltak, de közösségi terek, társadalmi központok is. Újabb dicséret az előadónak, hogy a templomok jelentőségét itt egy frappáns párhuzammal a mai mozihoz hasonlította, melyben szintén képek egyesülnek történetekkel.

 

Ahogy Balázs Dóra a korról mesélt, magam előtt láttam az egyszerű embereket, akik a szürke, poros utcákról betérnek egy templomba, és a gazdagon díszített, színekben tobozódó tér hatására teljesen átadják magukat egy felsőbb erőnek, bízva a szebb jövőben. Teljesen más világ, gondoltam, melyhez ma már csak a leletfoszlányok és a fantáziaképek összeillesztésével kerülhetünk közelebb.

 

Mindezek után az előadó visszatért a „gyakorlóképhez”, és egyenként végigvezette a közönséget a festményen látható szenteken. Elmesélte a történetüket, majd bemutatta azt is, hogyan jelennek meg egyedi vonásokként a legendák a szentek képi megformálásában. Kiderült például, miért mondott le egy ifjú a királyi trónról azért, hogy ferences szerzetes legyen – így nyert értelmet Toulouse-i Szent Lajos püspökként való ábrázolása, palástján az Anjou-liliom motívuma, valamint a lábánál heverő korona is. De ugyanígy megismerhettük az igaz hitű Szent Jób történetét, aki megmérettetett, hitét leszámítva mindenét elvesztette, de végül isteni jutalomban részesült. Jób esetében így vált általánossá a meztelen, csupán egy fehér lepellel való ábrázolás, mely a hitet és a tisztaságot, ezzel együtt a gyászt is jelképezi.


Giovanni_Bellini_-_San_Giobbe_Altarpiece_-_WGA1704
Giovanni Bellini: San Giobbe-oltárkép, 1487 körül

 

Most pedig elárulom, bennem milyen érzéseket keltett ez a másfél órás esemény.

 

Az ikonográfiai elemzés mindig izgalmas folyamat: általa az ismeretlen, egyformának tűnő figurák egyszer csak ismert, elkülöníthető alakokká válnak, akik történettel, múlttal, jelentéssel bírnak. Milyen más úgy nézni egy festményt, hogy tudjuk, kik állnak a szent trón körül! Nemcsak alakok, de történetek sorakoznak egymás mellett, melyek végül középen, a leginkább példamutató történetben, Jézuséban érnek össze. Hiszen akárhonnan is nézzük, Jézus olyan történelmi alak, akitől sokat lehet tanulni, a szentek pedig hozzá kötődnek, az ő példájából, belőle erednek.

 

Ahogy a vallás által szentekké emelt emberek történeteit hallgattam, nem egyszer elfogott az „elismerésem!” vagy az „ezt nevezem!” érzése. Egy felismeréssel is gazdagabb lettem: napjainkban a vallás és minden, ami hozzáköthető, a háttérbe szorult; a ma embere jóval szkeptikusabb, sok mindent megkérdőjelez, kétségei vannak a világ működésével kapcsolatban, így a misztikumot felváltották a tudományos, tényeken alapuló magyarázatok. Ez így is van rendjén, hiszen semmi sem marad ugyanaz, az ember és a világ örökké változik. Mégis ezen előadás során több olyan példamutató vagy éppen erkölcsi tartásról tanúságot tevő történetet ismertem meg, melyek a mai világból sokszor nagyon hiányoznak. A képekkel együtt ezek a történetek újként hatottak, újra értelmet nyertek és tiszteletre méltó példaként magasodtak előttem.

 

És végül egyszerre a reneszánszban találtam magam. Én voltam az egyházfő vagy éppen a gazdag világi megrendelő, aki azzal a céllal készíttette el a képet, hogy majd Isten és a szentek mellett ülhessen a mennyei trónuson. Én voltam a festő, aki többször végigolvasta a szent történetét, kiválasztotta a fordulópontot és az ábrázolni kívánt drámai gesztust, és poros kis műhelyében a legszebb színekkel, apró ecsetvonásokkal elevenné varázsolta a jelenetet. De én voltam a hívő is, aki alázattal borult térdre a festett látvány előtt és erőt merített belőle a mindennapokhoz. A hívő, aki tényleg hitt abban, hogy ha a sorscsapások ellenére is jót cselekszik, elnyeri jutalmát, megszabadul földi életének sok gyötrelmétől. És én voltam én is, aki mindezt innen, a 21. századból elképzelte.


BFF
André Durand: Evangelista Szent János, 2006


A Fészek Klubban megtartott eseményen kiváló előadással, felkészült előadóval találkoztam. Balázs Dóra ugyanis törekedett arra, hogy prezentációja élvezhető, ugyanakkor ismeretekben gazdag legyen. Az olasz festők egyik-másik képénél magyar alkotók műveit is bemutatta párhuzamként, valamint kitekintett a jövőbe is, és rávilágított arra, hogy ezek az ábrázolásmódok nemcsak világszerte általánosak, de időtállóak is. Bár a „gyakorlókép” kivesézése után további szentekről is esett szó, melyeknél nem volt világos, miért éppen őket ragadja ki, ez mégsem volt zavaró, sőt: több adalékkal szolgált a festők gazdag fantáziájának megértéséhez.

 

Az est konklúziója talán az, hogy akárcsak egy ember megismeréséhez, úgy egy festmény értelmezéséhez, felfedezéséhez is türelemre van szükségünk. Részleteire kell bontanunk a képet, alaposan meg kell figyelnünk a jelenetet, és rá kell kérdeznünk olyan alapvető, elsőre érdektelennek tűnő elemekre is, mint például arra: miért tart az egyik alak hosszú botot, míg a másik csengettyűt, vagy milyen kapcsolatokra utal a figurák elrendezése? Ám, ha fel tudjuk ismerni a szimbólumok, a rejtett tartalmak jelentőségét, akkor képesek vagyunk válaszolni ezekre a kérdésekre is. Innentől kezdve pedig egy festmény már nemcsak egy kép a falon, hanem egy izgalmas történet kiragadott, színes és látványos képkockája.


-----------------------------------------------------------------

Balázs Dóra, az ARTMargók című blog főszerkesztője autodidaktaként több mint hat éve foglalkozik művészettörténettel. A blog pedig, ahogy bemutatkozó szövegében is írja, az ő „virtuális jegyzetfüzete”. Többféle témakörben tart előadásokat a Fészek Művészklubban (Trükkös tükrök a művészetben, Rágyúrunk a kortársakra – művészeti edzés kezdőknek, Botrányos tárlat – Vitatott műalkotások története, Művészeti kódfejtés – Jelképek és jelentéseik reneszánsz festményeken, Barabás Miklós és a magyar XIX. század albuma, A valóság varázslata – Van Eyck korától napjainkig), melyek időpontjait az ARTMargók oldalán vagy annak Facebook-oldalán lehet megtekinteni.



Révy Orsolya

Gyorgyi_Anna_VenerOrsolya

2019.09.16

Dan LeFranc Nagy vacsora című műve 2011-ben Chicago legjobb darabja volt, most pedig a Jurányi Házban mutatják be szeptember 28-án Császi Ádám fordításában és rendezésében. Az egyik főszerepet Györgyi Anna játssza. Őt kérdezte Bordás Katinka.

Toth_Roland_-_Bela

2019.09.16

A Kecskeméti Animációs Filmfesztivál idén ősszel is megrendezi Budapesten a KAFF napot szeptember 21-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Az egész napos rendezvényen a fesztivál díjazott alkotásaival is találkozhat a közönség.

TereyMTICzimbalGyula

2019.09.15

Az idén júniusban elhunyt Térey János író, költő, drámaíró, műfordító minden kétséget kizáróan nagy költő volt, akinek alkotói fellépése jelentős változásokat hozott a magyar irodalomban. Szeptember 12-én a Fugában tartott, Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba című, Térey szándékait tükröző kötet bemutatóján minden hely megtelt.

Drámasorozat kategóriában a Trónok harca nyolcadik évada tíz kreatív Emmy-díjat nyert el, a Csernobil című sorozat hét díjat kapott a korlátozott epizódsorozatok kategóriában, a Free Solo - Mászókötél nélkül című filmet a dokumentumfilmek között szintén hét díjjal jutalmazták. Kreatív Emmy-díjjal jutalmazták Cherry Jones und Bradley Whitford színészeket A szolgálólány meséje című drámasorozatban való vendégszereplésükét, valamint Jane Lynchet és Luke Kirbyt a The Marvelous Mrs. Maisel című vígjátéksorozatban nyújtott vendégszereplésükért. Utóbbi sorozat a vígjáték kategóriában hat díjat zsebelt be. A legjobb dokumentumfilmnek járó kreatív Emmy-díjat kapta továbbá a Michael Jackson állítólagos szexuális molesztálásait feldolgozó Neverland elhagyása című film. Az Emmy-díjakat szeptember 22-én adják át Los Angelesben.

Az egykori árvaház helyén immár egy interaktív kiállításnak otthont adó látogatóközpont, közösségi kávézó, bolt és kertek várják a Beatles rajongóit. A területen álló eredeti, gótikus épületet 1878-ban építtette egy hajómágnás, majd 1934-ben az Üdvhadsereg vásárolta meg a wooltoni ingatlant és gyermekotthonná alakította. Az akkoriban a nagynénjével Élő fiatal Lennon mindössze pár sarokra lakott az intézménytől, ahová gyakran ellátogatott, hogy fára másszon és bújócskázzon, valamint nagy kedvence volt az árvaházban évente megrendezett nyári kerti mulatság. Évekkel később Lennon ezekből az emlékeiből táplálkozva írta meg az 1960-as évek egyik leghíresebb számát, a Strawberry Fields Forever-t. Az eredeti épületet a 70-es évek elején lebontották, és egy kisebb gyermekotthont emeltek a helyén, amely azonban 2005-ben végleg bezárt. Az Üdvhadsereg tulajdonában lévő és általa üzemeltetett új látogatóközpont, kávézó és bolt bevételeiből a szervezet Steps to Work elnevezésű programját támogatják, amely a tanulási nehézségekkel küzdő fiatalok munkába állását segíti.

A Jojo Rabbit nyerte el vasárnap a Torontói Filmfesztivál fődíját, amelyről közönségszavazás dönt. Az új-zélandi rendező második világháborús komédiája a náci Németországban játszódik, és egy 10 éves kisfiúról, Jojóról szól, akinek képzeletbeli barátja Adolf Hitler. A Thor: Ragnarok rendezője maga játssza a náci vezért a filmben, amelynek további sztárjai között van Scarlett Johansson, aki a kisfiú anyját alakítja, továbbá Sam Rockwell és Rebel Wilson is. A fiú szerepében a filmmel debütáló Roman Griffin Davis látható. Waititi filmje a kanadai filmfesztivál legfontosabb trófeáját, a közönségdíjat kapta, amely 15 ezer kanadai dollár (3,4 millió forint) pénzjutalommal jár.

A közönségszavazatok alapján a második helyet Noah Baumbach Marriage Story című válási drámája kapta Adam Driverrel és Scarlett Johanssonnal a főszerepben, a harmadik pedig Bong Dzsun Ho dél-koreai rendező Élősködők című thrillere lett, amely májusban elnyerte a cannes-i filmfesztivál Arany Pálma-díját.

Marc Chagall színpompás képeinek megalkotásánál egész pályafutása során hű maradt nyolc festékhez, bárhová is vetődött a világban – többek között ezt állapította meg egy ötéves kutatás, amelyet az amszterdami Stedelijk Múzeum szakemberei végeztek. A kutatók a művész kilenc festményét vizsgálták meg nagyon alaposan a modern technológiai vívmányok felhasználásával. Chagall művészetében keveredtek az olyan modern művészeti stílusok, mint a kubizmus és a fauvizmus, munkáit hagyományos vászonra, de kerámiára, üvegablakra, egy operaház mennyezetére, sőt asztalterítőre is festette. Az orosz származású francia festő Vityebszkben, egy kis faluban született, onnan jutott el Szentpétervárra, majd később tovább Párizsba és New Yorkba.

A régészek eddig nem foglalkoztak az alig 2-3 centiméteres éles pattintott kőeszközökkel, de a Dél-Izraelben talált apró kőszerszámok tanulmányozása kiderítette: használat után nem mosták el a pengéket, elefántzsírt találhattak a kőeszközökön. Az új felfedezés nyomán újjá kell értékelni az eddig ügyetlennek vélt, félmillió évvel ezelőtt élt Homo Erectus képét.

A Next.Ape tagjai bár mindannyian jazz-zenészek, mégsem jazzt játszanak, hanem elektronikával és improvizációkkal megspékelt alternatív popzenét. Harcsa Veronika belgiumi székhelyű, páratlanul izgalmas, új projektje szeptember 27-én debütál az A38-on.

820QI1zM

Október 18-án újult erővel lép fel az InStartban a The Anahit.

Itália áll a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar rendezvénysorozatának középpontjában. Az Európai Hidak szeptember 18. és 27. között várja a közönséget koncertekkel, filmvetítéssel és irodalmi esttel.

A Művészek a klímatudatosságért egy összművészeti kezdeményezés, amelyen magyar írók, képzőművészek, slammerek, zenészek és színészek igyekeznek szélesebb körben felhívni a figyelmet a közelgő ökológiai katasztrófára, illetve az ezzel kapcsolatos egyéni és közösségi felelősségvállalás fontosságára. Az első eseménynek szeptember 19-én a Trafó ad otthont.

© 2013 Emberi Erőforrások Minisztériuma